Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-04 / 259. szám

*962. november I. TOLNA WffiGYÖ NÉPÚJSÁG 3 Vargabetűk nélkül Elvben mindenki helyesli, gya­korlatban is — amíg másról van szó! Mert miért ne lehetne egyetérteni azzal, hogy szüntele­nül emeljék a vezetés színvona­lát, nagyobb hozzáértéssel, szak- szerűséggel és eredményességgel dolgozzunk gyárban és hivatal­ban. Még csak vitát sem kavar föl ez a helyes elv, oly meggyőző és kézenfekvő az igazsága. Olyan célkitűzéseket kell magunkévá tennünk, amelyek már a szocia­lizmus kézzelfogható gnyagi fö­lényét reprezentálják. Kibírjuk-e majd a tempót? Igen, bírjuk, ha közben nem csinálunk varga­betűket, ha munkánkban nem kí­sért a csekélyebb hozzáértésből fakadó bátortalanság, ha megbíz­ható szakszerűség kormányozza lépéseinket. Újra itt vagyunk a vezetés színvonalának problémakörénél. Nem arról van szó, hogy ná­lunk csapnivaló a vezetés, di­lettantizmus uralkodik a gazda­sági életben, s el kell kergetni gyárigazgatókat, főmérnököket, művezetőket és szövetkezeti el­nököket. Ezeket az embereket a nép bizalma állította egy-egy posztra, mint olyanokat, akik megbízhatóan képviselik és óvják érdekeit, általában szakértelem­mel dolgoznak, őrködnek a kije­lölt irány biztonsága fölött. A megbízatás idején, s a későbbi nehéz helyzetekben nem mindig az volt a döntő, hogy akit egy textilgyár élére állítottak, kitű­nően értsen a fonás-szövés tech­nikájához, hanem az: következe­tesen képviseli-e a munkásálla­mot azon a helyen? Amíg a hatalomért és a ha­talom megszilárdításáért iz­zadtunk-verekedtünk, ennél magasabb szempontot nem ismerhettünk el. De már a munkások is megmo­solyogják azt a vezetőt, aki csak úgy „elvi általánosságban” ért a termelés, a technika ezerágú problémáihoz, hiszen közben ma­guk is értőivé váltak a termelés tudományának, tízezrével irat­koztak szakmai tanfolyamokra, iskolákba. Soraikból ezerszámra kerültek ki a mérnökök, techni­kusok. A vezetők is sokat tanul­tak, közülük számosán megsze­rezték a munkájukhoz szükséges legmagasabb képesítést — de vannak, akik messze-messze el­maradtak, s nem felelnek meg a mai követelményeknek. Minden korábbi érdemük, eszmei és poli­tikai szilárdságuk, megbízhatósá­guk ellenére azt kell mondanunk ezeknek az elvtársaknak: az egész nép érdekében, a szocializmus gyorsabb és biztonságosabb épí­tése érdekében adják át helyü­ket jól felkészült, energikus, hozzáértő embereknek, akik ma­gasabb színvonalon tudják ellát­ni a vezetés feladatait. Történt már nem egy ilyen fel­szólítás, s bizonyosak lehetünk afelől, hogy történik is még. Az is előfordult, hogy adminisztratív módszert alkalmaztak: felmentés­sel és kinevezéssel oldottak meg ilyen csomókat, minthogy más­képpen nem ment. Ezek az in­tézkedések egyformán érintettek kommunistákat és pártonkívülie- ket. Kinek kellene a legnagyobb megértéssel fogadni ezt a termé­szetes és törvényszerű folyama­tot? A kommunistáknak, akik a fejlődés törvényei, követelményei iránt mindenki másnál fogéko­nyabbak. S mégis, hány elvtár­sunk duzzog, mikor az általa is helyesnek ítélt elv gyakorlati ér­vényesítésére kerül sor. Vannak, akik azonosítják magukat az ilyen döntésekkel, vannak, akik megsértődnek, de olyanok is akadnak, akik a sértődést' „ideo­lógiával” próbálják megalapozni. „Micsoda munkáshatalom, micso­da szocializmus — kérdik —, amelyben illegális múltú párt- harcosokat mozdítanak el vezető helyükről?” — „Milyen az a fel­ső vezetés, amely nem becsüli meg azokat, akik ha kellett, fegy­verrel védték a gyárat?” — „Ho­vá jut a munkáshatalom, ha ki­szórják a vezetésből a munkásból I Nem elég ugyanis a politikában lett igazgatókat?”. Alaptalan {vád van ezekben a kérdésekben,1 jól­lehet árulkodnak a szemlélet helytelenségéről is. Ezek. az elv- társak nemigen veszik .figyelem­be, hogy ki kerül a helyükre, Ugyanabból a vérből való, de felkészültségükkel, gyakorlati ér­zékükkel, szakmai tudásukkal őket messze megelőző emberek, akik nagyobbat tudnak lendíteni a gazdasági építőmunkán. Nem arról van szó, hogy a mai vezetés a kiszolgált,, de - helyzetük vagy egyéni gyen­géik miatt a kor követelmé­nyeitől . elmaradt vezetőket kiselejtezi, leváltja, eldobja. Ki mire alkalmas, ki hol tud legtöbbet használni — ez a szemlélet a kulcsa ennek az egészséges folyamatnak. S hogy ez nem megy mindig si­mán, ahhoz nagyon sok köze van a múltnak, s a múltból még ma is kísértő szemléletnek. Nálunk az volt a szokás, hogy ha vala­kit elmozdítottak korábbi helyér ről, egyszerűen csak így jelle­meztük sorsát: lebukott. S akit ilyen dolog ért, azt mindenki messziről méregette. Bűn volt ve­le szpbaállhi, vétek volt talprar segíteni. Senki se higgye, hogy teljesen kikopott a közvélemény­ből ez a szemlélet. A felmentett vezetők közül is úgy tekintgetnek önmagukra némelyek, bizonyos belső cinizmussal, mint „lebu- kottakra”. Pedig egészen más egy-egy felmentés valódi és igazi háttere. Miért lenne értéktelen ember az, aki másfél évtizeden, vagy akár csak öt-tíz éven keresztül, szinte hősies erő­feszítésekkel dolgozott, ki- sebb-nagyobb hibáktól elte- kintve vezetett egy gyárat, vagy hivatalt, termelőszövet­kezetet, de mától vagy hol­naptól kisebb beosztásban fog dolgozhi, mert közben ki­nevelődött egy alkalmasabb vezető-egyéniség? A közvéleményből is ki kell még ölni a beteges, régi szemlélet spóráit. Senki sem akarja ezeket a de­rék, érdemes embereket a társa­dalmi életből száműzni. Szükség van rájuk: forradalmas akará­sukra, bátor és, kemény helyt­állásukra, tapasztalatukra — s bármilyen ellentmondásosan hangzik: tudásukra is. A vezetés színvonalát velük ugyanúgy erősíthetjük más, képességüknek, felkészültsé­güknek megfelelő funkció­ban. Számos, vezetésre alkal­mas ember nevelődött, még­sem vagyunk oly nagy bősé­gében a kádereknek, ■ hogy le­mondhatnánk róluk. Ez az egykori szertelenség egye­nes folytatása lenne a káderpoli­tikában. Nem sértett embereket akarunk a vezetés színvonalának emelését szolgáló igyekezetünk­ben, hanem olyanokat, akik ma­gukra találnak, s megfelelő, he­lyen teljes megnyugvást éreznek, a tökéletesen végzett munka tu­datában. Ez a módszer nem egyedül üd­vözítő medicina a vezetés szín­vonalának javításában —.ez csu­pán végső megoldás- olyan ese­tekre. amikor már más nem ma' rád hátra. Hiszen először min­denkinek megpróbálnak módot adni, hogy emélkedjék fel kép­zettségben feladatához, beosztá­sához; tanuljon magánszorgalom­ból, vagy intézményes fórumon; ösztöndíjakkal, szervezett isko­lákkal és tanfolyamokkal is Szol­gálják ezt a célt. Ejz a jövő útja is. . Senki sem hitbizományként kapja - a vezető beosztást, s nem is szól a funkció a sírig. Aki elmarad a szocializmus építésének új és új követel­ményétől. annak számolni kell azzal, hogy ahol pár év­vel ezelőtt éppen motorja volt a munkának, szándéka ellenére is ' gátja lehet tehe­tetlenségi erejével. Ezerötszáz szakszervezeti aktivista iskolája ­a balatonboglári üdülőben forradalmárnak lenni-. Az igazi forradalmiság, a legnagyobb for­radalmi tett ma a gazdasági építőmunka tökéletes és korszerű szolgálata. Az e téren szükséges tennivaló­kat így sommázza, pártunk irány­adó dokumentuma, a Központi Bizottság kongresszusi irányelvei: „További előrehaladásunk felté­tele a gazdasági vezetés megjaví­tása; A VII. kongresszus óta a vezetés színvonala emelkedett, de elmarad a növekvő követelmé­nyektől, s a tömegek kezdemé­nyezésétől. A gazdasági vezetés legyen tudományosan megalapo­zott, előrelátó, döntései vegyék figyelembe a technika és a tudo­mány állandóan sokasodó* vívmá­nyait és épüljenek gondos szám­vetésre.” A jelenlegi helyzetben — beleértve ebbe hazánk nem­zetközi és belső helyzetét — a gazdasági munkán fordul meg minden. Igenis, meg kell tanulnunk a vezetés, a szer­vezés tudományát a legma­gasabb fokon, s biztosítanunk kell annak gyakorlatát. Bizonyos, hogy ennek a folya­matnak „sebesültjei” is lesznek: emberek, akikről kiderül, hogy nem felelnek meg az új követel- is, meg rövid is az egy hét. Az idén is, amikor befejező­dött a nyári szezon a Balaton mellett, a bogiári volt MÁVAG üdülőt a szakszervezeti alapszer­vezetek reszortosai vették birto­kukba. A Somogy és Tolna me­gyei ^Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa- az idén is, mint már meg­előzően két évben, bentlakásos szakszervezeti iskolát nyitott a té­li hónapok idején. Tolna megyéből hétszáz szak- szervezeti reszortfelelős vesz részt a továbbképzésen, Somogy me­gyéből nyoicszázan jönnek el, hogy bővítsék ismereteiket * Zuhog az eső. Az üdülő körül őrt álló hatalmas nyárfák hajla­doznak a viharos szélben. A Ba­laton haragos hullámai szinte az üdülő lábáig verődnek. A nagy étteremben figyelő szempárok sze­geződinek az előadói asztalhoz. Horváth Zoltán, a Somogy me­gyei SZMT titkára tart előadást. A községi szakmaközi bizottsá­gok munkájáról beszél. Azután újabb előadó lép az asztalhoz: Egyed Mihály, a Tolna megyei SZMT kultúrfelelőse. A szakma­közi bizottságok művelődési és sportolási szervező munkájáról beszól. Közben elérkezik az ebédidő. Ebéd után rövid pihenő, és már újabb előadó magyarázza, Zrínyi János, a Tolna megyei SZMT munkavédelmi főfelügyelője, hogy s mint kell eljámiak a községi szakmaközi bizottságoknak mun­kavédelmi ügyekben. S utána kezdődik a vita, az előadásokkal kapcsolatos észrevételek elmon­dása. Az iregszemcséi szakmaközi titkár beszél munkájukról, az­után egy Somogy megyei titkár mondja el véleményét. Vita ala­kul ki, mert még csak most teszi kezdő lépéseit e fontos szakmá­kat összefogó szerv, még csak most tanulják a munkát, itt e tanfolyamon. Segíti a vitát, a kérdés tisztázását idős Joósz Fe­renc bácsi, a tolnai szakmaközi bizottság titkára. Három év óta működik eredményesen a tolnai szakmaközi bizottság. Van miről beszélnie, alig győzi a sok kér­désre a választ adni. Egymástól tanulnak a hallgatók, s néha elő­veszik a SZOT határozatát, egyez­tetik a véleményeket. Rakétasebességgel repül az idő. menyeknek. Sok múlik azon: va­jon megértik-e helyzetük szüksé­gességét, belátják-e egyéni sor­suk természetességét. Fontos ez mindnyájunk szempontjából. Az érintettekéből azért, mert nem vesztik el társadalmi gyökerüket, a közösség szempontjából azért, mert nem veszítjük el bizalmu­kat, segítségüket. Mindenki megbizonyosodhatott arról, hogy itt nem, valami kam­pány folyik emberek ellen a ve­zetés színvonalának javítása ürü­gyén, hanem végtelenül felelős­ségteljes készülődés a ma fel­adatainak maradéktalan elvégzé­sére és az irányelvekben is vázolt alkotó munka biztosítására. Sze­mélyi indítékok nem zavarhatják e természetes és egészséges fo­lyamatot, s nem is gátolhatják meg érvényesülését. Itt népi ér­dekekről van szó, amelyeknek alá kell rendelnünk személyi kérdé­seket. Sz. S. I. Azt mondjuk, s úgy is van, haladunk a korral, egyre in­kább korszerű módon építünk. Előregyártott betongerendák, elörefeszített elemek, panelok, meg hasonló épület-alkatrészek tucatjait „fogyasszák" a szek­szárdi építkezéseken. S ahogy nőnek a követelmények, nem tart ezzel lépést az elemgyártó ipar. Vagy ha győzi is a sok munkát, a diszponálással van baj. Itt van a műszergyár, és a szekszárdi építkezések esete. Debrecenből és Miskolcról szál­lítanak ide BH elemet, holott a megyében, Dombóvárott is készítenek hasonlót. Kiszámí­tották már az illetékesek, mennyire drágítja meg ez az oktalan fuvarozás az építkezé­seket? Sok, mert otthon vár a rengeteg munka minden hallgatót, s rövid, ? mert még sok mindent kellene <■ tudni, hogy eredményesebb le- ! gyen majd az otthoni munka. S a foglalkozás végén, amolyan szerződés-félék kötődnek, hogy Tolnából mennek Somogyba, és viszont tapasztalatcserére. * A két megye szakszervezeti könyvtárosai voltak itt már egy hétig, követte őket a kultúrosok népes tábora, a társadalmi bizto­sítási felelősök, a nőfelelősök, most a szakmai titkárok töltenek egy hetet az SZMT-k iskolájá­ban. Jövő héten bizalmiak kez­dik a tanfolyamot, két hétig lesz a bizalmiak birodalma az üdülő. Azután egy hónapra a két me­gye szb-titkárai jönnek tovább­képzésre. Okos gondolat volt a Szakszervezetek Megyei Tanácsá­tól, hogy ezzel a módszerrel gon­doskodik aktivistáinak tovább­képzéséről. GERENCSÉR MIKLÓS: Pádgalambok VIII. Zavarba hozta ez a fájdalma­— A fontosát mondia hiszen 8311 nevetséges helyzet: a kulá­A fontosat mondja, hiszen kok is azt kívánják) amit 5. dolgom van, láthatja — türelmet' lenkedett rosszkedvűen a legény. Kulcsár erre komolyan bólin e Danit távol tartani Kláritól. Fél- földjüket, féltették a tott, szusszantott, majd rákezdte: ^tal Kustánt, hogy az ő pártjuk- _ a „.ai ,, ___ „„a rol átevez az innenső partra — Hát jó. Arról lenne szó, , . ... hogy segíteni akarok. Véletlenül * tudta, mint ördög nyakán a feszület. Na isten megáldja... Kulcsár dühösen rángatta ha­sán a katonazubbonyt. Arca föl- puffadt a haragtól. — Én szóltam! — kiáltotta az egyenletesen haladó eke után. — Ha mégis baj lesz, jusson eszed­be a szavam! Anti lehorgasztott fejjel lépke­dett a barázdában. „A baj csak az enyém lehet, senki másé...>J, — gondolta szomorúan. Ilyen lakodalom még nem volt a faluban. De ilyen esküvő sem* hogy a fiatal pár csak a község­se hidd, hogy a dolgaidba akarok Kulcsár Bfotd;a,n jószándé- házáig menje^ a templomnak kotnyeleskedni. Komoly ember °, . asa, nem egye', cukiozoti meg úgy hátat fordítson, mintha vagy, nem kell mankó a hónod P^kanymeregnel. Türelmesen, sohasem hallott volna a házas­raerosen * kulak £ze‘ ság szentségéről. Kincses József alá. Tudod te, hogy milyen sokat ér a falu nyugalma. Ha nyitva a e szemed, magad is láthatod: sen­kinek se tetszik ez a furcsa állapot .... ... . , . merészen dacolt a közfelfogással*- Mit fáj az magának ha úgy véite, hogy a kommunista Kincsest hírbe hozzak? Mondok igazodjan’a saját törvényeihez. Klári ugyancsak tagja volt valamit: hagyjon engem békén-Furcsa állapot?.... -ütötte ^ P^ak, %endjénv^nak taláUa följebb a fejét Anti.- Az öreg Kincses sok jót ^ egyenesen tartozik, érdemel az élettől! — eresztette hát, ha beéri a polgári esküvő­vel. Dani se nagyon kívánta. Kulcsár is kezdett türelmetlen- hogy az a pap szentelje meg a neki a hangját Kulcsár. — Vi- kedni, idegesen pislogott, fintor- karikagyűrűt, aki egy jó vasár- gyázni kell rá, nehogy bánat gáttá vörhenyes bajuszát. ^ napi ebédért hajlandó volt őt érje vénségére! _ — Nem beszélsz szívedből. Ha perbefogni a szószékről. — Miféle bánat? éppenséggel tudni akarod, hát \ meghívottak sorra kimentet­— Hát amit a Dani gyerek vitt megmondom: azért fordultam ték magukat, csupán a két tanú a házába. Abból semmi jó nem hozzád, mért tudom, hogy sze- jött el. Ezek nagy igyekezettel származik, hidd el nekem. Okos relmes vagy abba a lányba, tettették a vidámságot, tedezabál- gyerek vagy, lásd át, miről van Hálás lehetnél, amiért veled ér- ták magukat, gyorsan berúgtak szó. Az emberek másról se be- Szét kell őket választanod £s mire besötétedett, hűlt helyük szélnek, minthogy a Kustánék Mert ha ezek összeházasodnak, maradt. földjére vásik a kommunista megkeseredik a víz a kutjukban. Halottat sem lehetett volna Kincses foga. Tűröd, hogy hírbe ErI"e esküszöm! különbül viirasztani, mint ahogy hozzak az elvtársadat? ... Azt az A tüzes szavak vastag pálinka- hármasban kuksoltak a lako­embert, aki apád helyett az szagot hoztak magukkal Kulcsár dalmi szobában. A középső mes- apád?!... tátogó szájából. Anti hátat for- tergerendáról ernyős petróleum­Anti most nézett először hosz- dított a kuláknak, ostorával a lámpa függött alá, céltalanul szasabban Kulcsár Bertalan ar- tinók felé legyintett. Az eke sugárzott a fehér falakra, melye- cába. Sajnálkozással vegyes utá- megindult. A legény a válla fö- ken itt-ott néhány megbámult lat áradt a tekintetéből, szája lőtt szólt vissza: furcsán megrándult a csömörtől.. — A maga esküje annyit ér, (Folytatás a 4, oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents