Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-24 / 275. szám

A ' jM’A,; SZOCIALISTA munkává;;., ;OK,a m'eg-yei ;bizott,saga és -a TÖLN# iltuVEi VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Szómba! 1962. november 24. Xlt. évfolyam 275. szám * ARA 50 FILLER f. Központi Bizottság beszámolója kssszi Wire meghatározza a szocializmus teljes felépítésével kapcsolatos tennivafiliat Folytatja tanácskozását as MSZMP VIII• kongresszusa Az MSZMP VIII. kongresszusa csütörtök délutáni ülésének első szónoka Mc. L-ennan, Nagy- Britannia Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagja volt, aki hangsúlyozta, hogy az angol kommunistákat őszinte örömmel töltik el azok a nagy­szerű eredmények, amelyeket a Magyar Szocialista Munkáspárt és Központi Bizottsága vezetésé­vel a magyar nép elért. Az angol küldött ezután be­számolt arról, milyen óriási fel­háborodást váltott ki Angliában az Egyesült Államok Kuba-elle- nes akciója, majd az angol béke­mozgalom aktivizálódásáról be­szélt, hangsúlyozva, a békés egy­más mellett élés feltétele Nagy- Britannia fennmaradásának. Be­fejezésül az angol testvérpárt előtt álló feladatokról szólt. Izmail Bakri, az Indonéz Kom­munista Párt Központi Bizottsá­ga titkárságának tagja felolvasta a párt Központi Bizottságának üdvözletét, amelyet a párt elnöke, D. N. Aidit írt alá. Az üzenet hangsúlyozza: Az MSZMP VIII. kongresszusa mérföldkő lesz an­nak a fiatal, fejlődő és erősödő óriásnak az útján, amit szocialis­ta Magyarországnak hívnak. Biz­tosak vagyunk abban, hogy a kongresszus ezt az óriást ellátja a szükséges morális és anyagi eszközökkel, feltételekkel, hogy folytassa feltartóztathatatlan me­netelését. Kállai Gyula elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja lépett ezután a szónoki emelvényre. Kállai Gyula felszólalása Kedves Elvtársaid Tisztelt Kongresszus! A Központi Bizott­ság beszámolója megállapította, hogy a szocialista forradalom ha­zánkban újabb nagyszerű győ­zelmet aratott, s népünk a szo­cializmus teljes felépítésének kor­szakába lépett. A további előre­haladásban, a forradalom teljes győzelmének kivívásában kiemel­kedően fontos szerepe van a párt ideológiai és kulturális munká­jának. Az irányelvek ezért hang­súlyozzák, hogy a marxizmus— leninizmus eszmei offenzivája a szocialista építőmunka követel­ménye lett. A nemzetközi és hazai viszo­nyok, a szocializmus nagy nem­zetközi és hazai sikerei kedvező feltételeket teremtenek az eszmei offenziva számára. A Szovjet­unió Kommunista Pártjának tör­ténelmi jelentőségű XX. kong­resszusa széles körű harcot indí­tott, hogy megtisztítsa a marxiz­mus—leninizmus eszméit a dog­matizmus salakjától, amely a sze­mélyi kultusz éveiben reá rakó­dott. Ugyanakkor ez lehetővé tette, hogy még hatékonyabb harcot folytassunk a nemzetközi munkásmozgalom fő veszélye, a recizionizmus ellen. A marxizmus—leninizmus igazságainak fénye ma újból tisztán ragyog. Ez az elrtu'iet a békéért, a szocializmusért, az emberiség társadalmi előrehaladásáért vívott harc leghatalmasabb fegyvere. A marxizmus—leninizmus meg­tisztulása, alkotó szellemének ér­vényesítése nálunk is kétfrontos harcban ment végbe, s az így megújhodott marxizmus—leniniz­mus vált cselekedeteink vezér­fonalává. Elvtársak! Az albán példa arra figyelmeztet, hogy a marxizmus— leninizmus alkotó szellemének érvényesítéséért folytatott nem­zetközi méretű küzdelmet még nem lehet befejezettnek tekinte­ni. A moszkvai nyilatkozatoknak azt a helyes tételét, hogy a nem­zetközi kommunista mozgalom­ban a revizionizmus a fő veszély, senki sem értelmezheti úgy, hogy közben megfeledkezhetünk a dogmatizmus elleni harcról, sem pedig úgy, hogy a dogmatizmus csak valamiféle bocsánatos bűn. Pártunkat nemcsak a nemzetközi munkásmozgalom, hanem a saját hazai tapasztalatai tanították meg arra, hogy a marxizmus—lcniniz- mustól való mindenféle — akár dogmatikus, akár revizionista — eltérés milyen veszélyeket rejt magában. Az 1956-os októberi ellenforradalom és az azt meg­előző pár év keserű tapasztalatai arra intenek, ha nem számoljuk fel idejében a dogmatizmust, nem folytathatunk eredményes harcot a revizionizmus és a mögötte meghúzódó nyílt reakció ellen sem. A revizionizmus felszámo­lása csakis az alkotó marxiz­mus—leninizmus alapjáról tör­ténhet. Meg kell állapítanunk, hogy az albán vezetők már régóta nem elvi politikát folytatnak, hanem az elvi-politikai viták elől ki­térve az egységbontás, rágalma­zás és kalandorság veszélyes út­jára léptek. Nyíltan támadják a nemzetközi kommunista mozga­lomnak a két moszkvai nyilat­kozatban kidolgozott politikai fő vonal’t, s példátlan rágalom- hr.d'á atot folytatnak a Szovjet- ur' és a szocialista világrend- szer más országai és pártjai, kö­zöttük hazánk és pártunk ellen. Ki kell jelentenünk: éppen ezért az albán vezetők dogmatiz- musát az elméletben, szekta- rianizmusát a gyakorlati po­litikában, s kalandorságát a nemzetközi politikában nem tekinthetjük belső pártügy­nek. A nemzetközi munkásmozgalom egységének erősítése nem egyik vagy másik párt belső kérdése, hanem valamennyiünk közös ügye, amelyen mindazoknak félt­ve kell őrködniük, akiknek drága a szocializmus, a béke, s a tár­sadalmi előrehaladás. Pártunk, munkásosztályunk, népünk, s a nemzetközi mun­kásmozgalom iránt érzett felelősségünk követeli tehát, hogy erről a helyről is ha­tározottan elítéljük az egy­ségbontókat. Az eszmei-ideológiai küzdelem, része a két világrendszer harcának Külpolitikánk alapelve a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése. Ebből adódóan bonyolult körülmények között kell folytat­nunk a párt ideológiai és kultu­rális munkáját, ami sokoldalú el­méleti és gyakorlati politikai te­vékenységet és ugyanakkor nagy­fokú elvi szilárdságot igényel. Mindenkinek világosan kell lát­nia: az eszmék területén nincs békés egymás mellett élés. Nem az eszmék, hanem a fegyverek terén követelünk leszerelést. Az eszmei-ideológiai küzde­lem elengedhetetlen része a két világrendszer harcának, nem ellentéte, hanem szer­ves része a békés egymás mellett élés politikájának. Pártunk ideológiai és kulturá­lis munkáin olyan belső körül­mények között bontakozhat ki, amikor a szocialista termelési viszonyok győzelme az egész népgazdaságban kedvező lehető­ségeket teremt ahhoz, hogy az eszmei-kulturális forradalmat most már teljes terjedelmében — az egész népet felölelő módon — következetesen végigvigyük. Az új társadalmi viszonyok közé ke­rült osztályok és rétegek — s még inkább az egyes emberek — tudatában még hatnak a régebbi osztályviszonyok körülményei kö­zött keletkezett polgári és kis­polgári, főleg nacionalista, a val­lásos, az individualista nézetek. Az ideológiai küzdelmet olyan viszonyok között folytatjuk, ami­kor a párt széles körű szövet- j ségi politikát folytat és vala­mennyi társadalmi erőt egybefog a szocia'izmus teljes felépítésére. Ideológiai munkánkat annak tu- i datában kell végeznünk, hogy az l eszmei harc — a gazdasági építő­munka mellett, azzal együtt — az osztályharc fő területe lett. Ez a harc ma főleg arra irányul, hogy a szocialista termelési viszo­nyok alapján dolgozó osztályok tudatából száműzze a régebbi helyzetükben keletkezett polgári és kispolgári nézeteket, és kiala­kítsa, megszilárdítsa a szocialista tudatot és erkölcsöt, mélyítse el a nemzet politikai egységét, te­remtse meg a marxizmus—leni­nizmus alapjain nyugvó szocia­lista nemzeti egységet, segítse elő a szocialista termelési viszonyok között élő osztályok közötti lés nveges különbségek felszámolá­sát. . . • Kállai Gyula ezután rátért a párt ideológiai' és kulturális munkájának néhány konkrét kér- di-qre, A marxizmus—leninizmus pro­pagandája a két kongresszus kö­zött eltelt időben fejlődött, szí­nesedett, és egyre nagyobb tö­megeket fogott át. Ma pártpropa­gandánk legfőbb erőssége, - hogy gondolkodásra, a valóság tanul­mányozására, s ebből megfelelő következtetések levonására kész­tet. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a tömegek érdeklődése ör­vendetesen megnőtt a marxiz­mus—leninizmus iránt. A múlt évben 620 000 ember vett részt a púrtoktátás különböző formáiban. Örvendetes jelenség, hogy a résztvevőknek csaknem a fele -r- 47 százaléka — párton- kívüli volt. Ez is mutatja, hogy pártunk eszmei befolyása erős, a pártonkívüliek nemcsak elfogad­ják a párt politikáját és részt kérnek annak megvalósításából, hanem egy részük már magáévá tette pártunk világnézetét is. A marxista propaganda to­vábbfejlesztésének fontos köve­telménye, hogy pártiskolákon, szemináriumokon és az egyete­meken is állandó gondot fordít­sanak arra, hogy az oktatás a legszorosabb összhangban le­gyen a hallgatók mindennapi munkájával, szakmai érdeklődé­sével. — A párt propagandamunkájá­ban nagy szerepe van a sajtónak. Ma már nemcsak a párt lapjai, hanem az egész magyar sajtó a párt politikáját képviseli. A sok­milliós összp.éldányszámban meg­jelenő napi- és hétilapok, a szinte minden család, lakásában levő rá­dió, az egyre szélesebb körben el­terjedő televízió, a párt politiká­jának első számú közvetítőivé és a tömegek gondolkodásának, a közvéleménynek igeit fontos for­málóivá váltak. E nagy felelőssé­get átérezve, mind több újság­írónk dolgozik a szocialista újság­írót megillető rangnak megfelelő­en, azaz közéleti politikai szemé­lyiséghez méltó módon, népe oda­adó szolgálatában látja el meg­tisztelő feladatát. A sajtó har­coljon következetesebben a párt politikájáért és világnézetéért, hirdesse a szocializmus igazságát. Ügy látjuk, hogy lapjainkban to­vább kell erősíteni a kezdemé­nyező és a kritikai szellemet. Az újságíróktól a mainál nagyobb se­gítséget várunk a tömegek szo­cialista erkölcsének és maga­sabb szintű ízlésének formálásá­ban. Pártunk propagandatevékeny­ségének egyik legfőbb célja: a szocialista erkölcs normáinak meghonosítása, az egész nép tu­datában. A kapitalista világban A szovjet küldöttség ajándéka a kongresszusi teremben.

Next

/
Thumbnails
Contents