Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-21 / 272. szám

1962. november 21.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

7

Tizenkét eredménytelen esztendő után a hőgyészi Új Barázda Tsz megindult

a felemelkedés útján

A kérdés magától értetődő; a hőgyészi Uj Barázda Tsz 12 esztendeig egyhuzamban, megszakítás nélkül mérleghiányos volt, s az idei az első esztendő, amikor nemcsak a mérleghiányt sikerült felszámolni, hanem a gazdaság — jóllehet rendszeresen előleget is fizetett — tekintélyes pénzösszeggel rendelkezik. Több mint egy évtized után mit csináltak a hő- gyésziek, hogyan tört meg a mérleghiányok jege, ami annyival is fontosabb, mert az idei eredmények a további előrehaladás jó alapjait is jelentik egyben. Topor István, a szövetkezet elnöke és Bálint Gyula, a főkönyvelő mindenekelőtt számadatokat sorol fel. Elmondják, hogy az elmúlt másfél év alatt mennyi minden épült, hizlaldák, juh- hodály, borjúnevelő, tehénistálló, halastavak, s öt erőgépet is vásároltak.

— Az egyik legfontosabb eredményt az jelenti, hogy az állat- állomány 80 százalékát ki tudtuk cserélni — mondja Topor István. — Rossz, elöregedett, tenyésztésre nem alkalmas állományunk volt, a hozamok gyengék voltak, az önköltség pedig magas. De vonatkozik ez a növény- termelésre is. Nem voltak gépek, hiányoztak a megfelelő gazdasági épületek, tehát

hiányzott a termelés alapja

Vegyük ehhez hozzá, hogy tavaly az egyébként is gyenge szövetkezetbe beleolvadt az egész falu, a korábbi 42 tag helyett 177 tagja lett a szövetkezetnek, a földterület pedig 2200 holdra emelkedett,

A jó munka alapja

— folytatja Topor István — az, hogy eredményt tudjunk felmutatni. Az eredményt viszont a tagság jó munkája hozza magával; a kettő szigorú kölcsönhatásban van. Ma már ott tartunk, hogy szilárd törzsgárdánk van, amelyre mindenkor, minden körülmények között számíthatunk, Hadd említsek neveket: Nándor István, Világosi Mátyás, Molnár Gáspár, a növénytermelés briga- dérosa, Hartmann János, Nagy Ferenc, László Imre, a sertésgondozó, Tili József tehenész, a 64 éves Skultéti János a nyári időszakban nem egyszer 36 órát dolgoztak egyfolytában. Legutóbb

László Imre olyan munkát végzett a hizlaldában, aminek következtében 180 bélgyulladásos sertést mentett meg, s ezért a vezetőség külön jutalomban is részesítette. A jól végzett munka emelte ki a szövetkezetei onnan, ahol 12 esztendőn át volt, s ma már azt is elmondhatjuk, az idén minden kötelezettségünket teljesítettük.

Folytassuk a számadatokats

a hőgyészi Uj Barázda Tsz csaknem 3 millió forint értékű árut értékesített az idén, s az, hogy ennyi árut tett az ország asztalára, a szövetkezeti gazdák jövedelmén is meglátszik. A tervezett 23 forintos munkaegységnél ugyanis jóval több jut, elérik a 30 forintot is. S mindezt, amint Bálint Gyula könyvelőtől megtudjuk, elsősorban azzal — ami már a munkafegyelemre vet jó fényt —, hogy szigorúan tartották magukat a tervezett munkaegység-mennyiséghez, sőt a negyedik negyedévig 900 munkaegységet meg is tudtak takarítani.

Ha az első kérdés úgy hangzott, hogyan érték el a hőgyésziek ezt a biztató eredményt, jogos az a kérdés is, hogyan akarnak tovább menni?

— Földjeink nem a legjobb

minőségűek — mondja Topor István. — ötszáz hold erodált hegyoldal, de van vizenyős rétünk is, ami legelőnek is silány. Ezért most hozzálátunk a talaj- javításhoz, megkezdjük a vízlevezetést. Hároméves tervet dolgoztunk ki erre, ami részben a növénytermelés átszervezését is jelenti, mert a rossz termőtalajú hegyoldalakba pillangóst vetünk, az eddiginél nagyobb százalékban.

A felemelkedéshez az első lépést már megtette a hőgyészi szövetkezet. A jelek azt mutatják, hogy a sok rossz esztendő után most már töretlen, egyenes lesz a fejlődése. <i>

Növeli a javító-szslgáltaté tevékenységei a Dombóvári Vasipari Ktsz

A megye kisipari szövetkezeteinek tavasszal megtartott küldöttértekezlete a ktsz-ek egyik legfontosabb feladataiként jelölte meg a javító-szolgáltató tevékenység növelését, a lakosság e téren való jobb ellátását

A Dombóvári Vasipari Ktsz egyike azoknak a szövetkezeteknek, amelyek a legjobb eredményeket érték el e program megvalósításában. Nemcsak Dombóvá- rott végzik el a különböző háztartási gépek, készülékek javítását, hanem megszervezték ezt a környező községekben is. Áprilisban és májusban kötötték meg a megállapodásokat a falusi földművesszövetkezetekkel az együttműködésre, és most, fél év eltelte után már megállapítható, hogy ez a módszer helyes. A földművesszövetkezet vagy a javításra váró rádiókat, televízió-készülékeket, egyéb háztartási kisgépeket gyűjti össze, vagy csak a megrendeléseket. Amikor jönnek a szövetkezet szakemberei, a kisebb javításokat a helyszínen elvégzik, amit pedig így nem lehet, azt beviszik Dombóvárra és a műhelyben javítják meg.

Az első időkben — május óta

járja a járási székhely környékét a szövetkezet Warszawa-furgon autója — még csak havonta egy- egy túrát csináltak a két „vonalon”, ma már annyi a munka, hogy hetenként kell indítani a járatot. Tehát hetenként két napot tölt vidéken a ktsz speciális szakemberekből álló javító-brigádja, az egyik nap a Döbrököz— Kurd—Gyulaj—Csibrák—Duzs és Mucsi községekben összegyűjtött, javításra váró rádió- és televízió- készülékeket, mosógépeket, írógépeket, hűtőgépeket és egyéb háztartási készülékeket javítják meg, a másik napon a Dalmand—Ko- csola—Szakcs— Lápafő —Váron g— Nak vonalra megy a brigád.

A szövetkezet mezőgazdasági tsz-ekkel is kötött szerződést javító-tevékenységre. Négy környékbeli termelőszövetkezetnél végzik a ktsz szakemberei rendszeresen a tsz-ek villanymotorjainak, mezőgazdasági gépeinek karbantartását, javítását. A jövőben tovább bővíti a szövetkezet ilyen irányú tevékenységét is. Már az év elején bevezetik a Csepelen gyártott összes motorkerékpár-típusok szervízelését.

Fidel Castro üzenete U Thanthoz

Havanna (TASZSZ)Fidel Castro kubai miniszterelnök üzenetet intézett U Thant ügyvezető ENSZ-főtitkárhoz. Üzenetében hangsúlyozza, hogy a kubai kormány nem szándékozik akadályokat gördíteni a Karib- tenger térségében keletkezett válság békés rendezését célzó tárgyalások útjába.

— Egészen más dolog magatartásunk azokkal a fenyegetésekkel szemben, amelyekhez az Egyesült Államok kormánya folyamodik — írja Castro. Az Egyesült Államok szerint az egész ügy lényege a Kuba területén lévő IL—28 mintájú középhatósugarú bombázógépek problémája.

— Ezek a repülőgépek a szovjet kormány tulajdonát alkotják, s azért kerültek Kubába, hogy védelmezzék országunkat agresz- szió esetén.

— Teljesen világos — mondja a levél —, hogy az Egyesült Államok kormánya, amikor e repülőgépek eltávolítását követeli, tulajdonképpen ürügyet keres a feszültség fenntartására, a válság folytatására és az erőpolitika alkalmazására. Mindazonáltal, ha a szovjet kormány úgy találja, hogy a sikeres tárgyalások és a válság megoldása szempontjából célszerű kivonni Kubából ezeket a repülőgépeket, akkor a kubai forradalmi kormány nem gördít akadályokat e döntés végrehajtásának útjába.

Az amerikai kormány magasrangú személyiségei ezzel szemben kijelentették, hogy az Egyesült Államok katonai repülőgépei továbbra is behatolnak országunk légiterébe és megsértik Kuba szuverénitását.

— Ezek az agresszív cselekmények kirívó ellentétben állnak a nemzetközi jogszabályokkal és az ENSZ alapokmányával.

— Kubának törvényes és vitathatatlan joga, hogy területét megvédje az ilyen sértésekkel szemben. Ismét figyelmeztetünk arra,

hogy a lelövés kockázatának teszi ki magát minden, légiterünket megsértő katonai repülőgép, amely légvédelmi eszközeink lőtávolába kerül.

— Ha ilyen önkényes lépés történik országunk ellen és ennek során valamilyen incidens támad, akkor ezért a felelősség teljes mértékben az Egyesült Államok kormányára fog hárulni.

— Hajlandók vagyunk a leg- őszintébben megvitatni minden olyan megoldást — jelentette ki a továbbiakban a kubai miniszterelnök, amely a jelenleg fennálló nemzetközi feszültség végleges enyhülésére vezet, Kuba sohasem fog akadályozni olyan igazságos és becsületes megoldást, amely mindenki számára elfogadható.

Tanácskozások Bonnban a kormányválság megoldására

Bonn (TASZSZ) Mint a DPA nyugatnémet hírügynökség jelenti, a bonni kormány Adenauer kancellár elnöklésével kedden minisztertanácsot tartott. A Szabad Demokrata Párt miniszter- tagjai nem vettek részt a minisz- rrtanácson.

Az öt miniszter lemondásával

kapcsolatban kialakult helyzet •megvitatása végett Adenauer pártjának, a CDU-nak az elnöksége kedden a Schaumburg-palo- tában rendkívüli ülést tartott. Mint a DPA jelenti, az ülésen Adenauer kancellárt és Dufhues, a CDU ügyvezető elnöke is részt vett.

jßdtty, a szedőben

A legöregebb nyomdász sem emlékszik arra, hogy a kéziszedőben valaha is dolgozott volna nő. Lent a kötészetben és a gépteremben nem ritkaság, sok lány és asszony dolgozik ott, hovatovább több is, mint férfi.

Délután öt óra. A Szekszárdi Nyomda kapuján kis csoportokba verődve tódulnak ki az emberek. Olajtól csillogóan várják a gépek a holnapot és üresen ásítanak a betű- szekFény-sorok is.

A gépszedőben csörrenve esnek a matricák, de itt kint a „kéziben” csend van. Beszélgetünk.

•— Huszonnegyedikén lesz két hónapja, hogy ide kerültem a nyomdába. Én már előbb is szerettem volna, de szüleimnek az volt a kívánsága, hogy előbb gimnáziumba járjak. Egy évnek neki is indultam, de döcögött és szüleim is belátták, ha ehhez nagyobb kedvem van ..;

Rövidre nyírt, fiús haján igazít egyet, aztán Szászy Zsuzsa, a kéziszedők „Benjáminja” így folytatja:

— Eleinte szokatlan volt eny- nyi férfi között dolgozni... még szerencse, hogy odahaza két bátyám van és így nem ért teljesen váratlanul a fiús környezet. Mostanában már szinte észre sem veszem, hogy egyedül vagyok itt lány.

A tizenhat éves nyomdászjelölt az első napokról beszél:

— Először a szekrénybeosztással ismerkedtem, gyakoroltam, melyik rekeszben találom meg a

különböző betűket, írásjeleket. A vinkelt csak ezután vehettem a kezembe. Persze, ez még szinte semmit sem jelent, hiszen majdnem három egész év van vissza arra, hogy kitanuljam ennek a szép mesterségnek minden csínját-bínját. Megismerni az összes betűtípusokat, pontosan, lehetőleg hiba nélkül szedni, kikötni, elosztani... szóval nagyon sok mindent kell még megtanulni. Egy kicsit sokára is lesz az még. Három év tizenhat éves fejjel végtelen hosszú időnek tűnik, ügy igyekszem, hogy sikerüljön.

Lefelé indul a lépcsőn, az öltözőben kis vasszekrénybe akasztja a munkaköpenyt, csinosan, frissen, tizenhatévesen lép ki a forgalmas utcára.

(monostori)

MORZSÁK

Lassan itt vagyunk az ajándékozási hullám kezdetén. Mikulás, karácsony, újév, hogy a János és István napokat ne is említsem. S bevallom, félek. Félek drágalátos gyermekemtől.

Mert mi történt tavaly is. Karácsonyra összevásároltam a csemetének mindenfélét. Volt ott dominó, asztali kugli, könyvek, cukor, csokoládé, s még ki tudja, mi jó dolog. Őszintén mondva, magam nagyobb izgalommal vártam a reggelt. Este ugyanis feltűnően az asztal közepére halmoztam fel a csodás dolgokat.

Ő azonban nem izgatta magát, aludt. Nerrf bírtam hat óránál tovább idegekkel, addig zörögtem, míg felébredt. Egy pillanat, s az asztalnál termett. Én izgatottan vártam az öröm önfeledt kitörését. Csalódtam, mert fiam néhány percig matatva az ajándékok között, semmi örömet nem mutatva, kérdéssel az ajkán hű- tötte le várakozásom hevét:

— Óh, apuka! Kard nincs?

Iskolában vannak a „nebulók”, kint a táblánál éppen Pöttyös áll. Köztudomású róla, hogy nagy kópé, ha csak lehet megnevetteti társait. Már előre tudják a többiek, hogy ha kint a táblánál Pöttyös a tanító néni kérdésére nem válaszol azonnal, abból mindig valami kópéság sül ki:

Most is éppen Pöttyösön a sor. Bátran rajzolja a feladathoz szükséges kört. Amikor kész, habozva megáll, mintha nem tudná tovább folytatni, s a húrt is megrajzolni bele. A többiek már kezr

denek kuncogni. A tanító néni mit sem sejtve kérdezi:

— No, kérem Pöttyös, hát maga nem ismeri a húrt?

Pöttyös kaján képpel, nagy komolyan válaszol:

— Dehogyis nem tanító néni, hiszen zenész vagyok.

Valósággal robban a nevetés.

Hát nem olyanok vagyunk néha, mint a gyerekek? Ugyanis az eset egy felnőtt tagozatú esti iskolában történt.

*

Egyik barátom mesélte a 20 filléres jutalom történetéi.

— Fiam nehezen tanul, de tiszteletre méltó benne a szorgalom Az idén kézbe fogtam, s ha sokszor sírva is, de addig nem hagyja abba a tanulást, míg nem fújja a leckét.

Minden reggel azzal indult útnak az ■ iskolába, hogy ma, ma igenis, meglesz az ötös. Jó darabig nem felelt, s így már kissé veszített lendületéből, mert az ígért ötös csak váratott magára.

Egy különösen nehéz délután másnap aztán éppen abból a tárgyból felelt, amelyikből a leckét olyan nehezen akarta megtanulni. ötöst kapott. Boldogan dicsekedett vele.

— Látod fiam, mégis érdemes volt küszködnöd, most itt az eredmény — mondtam neki.

— Érdemes volt — válaszolta, s a kezembe nyomott egy húszfillérest.

■— Mit akarsz ezzel fiam? — kérdeztem meglepődve.

— Tegye el apuka, magának adom, mert maga segített ehhez az ötöshöz...

ISz-E)