Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-21 / 272. szám
A tot/va frrr.TTT iWPtr.TsAts 1962. november 21. többé tanulóifjúságunk származás szerinti kategorizálására.” Ez a tétel egyes elvtársaknál nem talált helyeslésre és megértésre. A Központi Bizottság javasolja a kongresszusnak e tétel megerősítését és jóváhagyását. Javaslatában a megváltozott osztályviszonyokból, népi demokratikus rendszerünk erejéből, feladatainkból indul ki. A tanulóifjúság származás szerinti kategorizálása helyes és igazságos volt fejlődésünk korábbi időszakában. Most azonban arról van szó, hogy ennek a korlátozásnak további fenntartása nem használ, hanem egyenesen árt a Szocialista építésnek. Változatlan követelmény: olyan fiatalokat vegyenek fel az egyetemekre és főiskolákra, akiknek magatartása jó, szemlélete haladó és kiválóan tanulnak. De ne legyen a magyar ifjúságnak egyetlen, mégoly kis rétege pem, amelyet szülei egykori osztályhelyzete miatt hátrányosan megkülönböztetve, eleve kizárjanak a főiskolai és egyetemi továbbképzés lehetőségéből. Gondoskodunk arról, hogy az egyetemre felvett fiatalok között a jövőben ne kevesebb, hanem az eddiginél is több legyen a munkás- és parasztszármazású. Ez tisztára attól függ, hogy társadalmunk megadja-e az Ilyen fiataloknak a tanuláshoz szükséges segítséget. Nincs kétség aziránt, hogy társadalmunk ezt a segítséget meg fogja adni nekik. Elsősorban azoknak a szülőknek a gyermekei kapjanak ilyen támogatást, akik ma a bányákban, a gyárakban és a földeken dolgoznak. Ezt a tanulókkal való foglalkozásnál és a társadalmi ösztöndíjak felosztásában is figyelembe kell venni. Kedves Elvtársak! Népi államunk a proletárdiktatúra állama. Ez a jellege megmarad a szocialista társadalom teljes felépítésének időszakában. Mindemellett már erősödőben vannak azok a vonások is, amelyek arra mutatnak, hogy a proletárdiktatúra állama nálunk is egyetemes népi állammá fejlődik. A Magyar Népköztársaságban napról napra szélesebben bontakozik ki a szocialista rendszer demokratizmusa. Ma az állampolgárok teljes egyenjogúsága érvényesül. Jogok, kötelességek tekintetében osztályhovatartozás, vagy korábbi osztályhelyzet miatt nincs hátrányos, vagy előnyös megkülönböztetés. Mindenki választó és választható. Az országgyűlés és a tanácsok, valamennyi központi és helyi államhatalmi szerv tevékenységében erősödik a demokratizmus, a néppel való összeforrottság. Erősítenünk kell államunk demokratikus vonásait, növelnünk kell a választott tanácsi szervek önállóságát. Állandóan keressük annak módjait, hogy a lakosság minél szélesebb rétegjei kapcsolódhassanak be az állami munkába, a közügyek intézésébe Rövid időn belül esedékes az új ország- gyűlési és tanácsválasztások. A választásokon a gyakorlatban kipróbált politikával és világos programmal állhatunk a választók elé. Az országgyűlési és ta-' nácsválasztások alkalmával — né- ’ pi rendszerünk eddigi hagyományaihoz híven — a párt a dolgozók százezreivel tanácskozza meg az ország fejlődésének nagy és kis kérdéseit. Biztosak vagyunk benne, hogy az ország népe szava| zatával is jóváhagyja a párt és a kormány politikáját. És ami még fontosabb, a jövőben is minden erejével támogatni fogja annak megvalósítását, tettek-; kel, alkotó munkával építi a szocialista hazát m. Mezőgazdaságunk fejlődése — Szocialista építőmunkánk feladatai Tisztéit Kongresszus! Kedves Elvtársak! Áttérek a gazdasági kérdésekre, pártunk gazdaságpolitikájára. A Magyar Szocialista Munkáspárt fő gazdaságpolitikai elgondolásait az élet igazolta. Népgazdaságunk egészségesen fejlődik, kiegyensúlyozott; terveink reálisak. A VII. kongresz- szus fő céljait a gazdasági építőmunka területén is elértük. 1960-ban sikeresen befejeztük a hároméves tervet, sőt azt jelentékenyen túlteljesítve, magasabb alapról kezdhettük második ötéves tervünket Ha a második öt-. éVéá' terv eddigi gazdasági eredményeit számbavesszük, a következő kép tárul elénk: 1961-ben a szocialista ipar termelése — a tervet több mint három százalékkal túlteljesítve — mintegy 12 százalékkal haladta meg az 1960. évit. Tovább folytatódott az ipar szerkezeti átalakítása: a gépipar 15, a vegyipar 20 * százalékkal termelt többet, mint 1960-ban. Az aszály okozta károk miatt a mezőgazdaság 1961. évi teljes termelése nem nőtt a tervben előirányzott mértékben, lényegében az 1960. évi szinten maradt. Az aszály elsősorban az őszi betakarítása növényeket sújtotta, búzából azonban 11 mázsa termett holdanként, több, mint eddig bármikor. Az állattenyésztés tervét teljesítettük. 1961. őszén a szarvasmarha-állomány 3, a sertésállomány 15 százalékkal nagyobb volt, mint 1960-ban. 1961- bei) äz összes felvásárolt termék 6 százalékkal volt több, mint 1960-ban. Az 1962. év kilenc hónapjának összesített adatai szerint az ipari termelés a múlt évihez képest kereken nyolc százalékkal, a mezőgazdaság termelése az eddig ismert adatok szerint egy-két százalékkal. a lakosság készpénz- bevétele több mint ót százalékkal, a kiskereskedelmi forgalom négy százalékkal növekedett a tavalyihoz képest. Ötéves tervünk kezdeti időszakában tehát az ipar termelése _a tervezettnél gyorsabban, a mező- gazdaságé az aszály következtében a tervezettnél lassabban növekedett. Egészében azonban a népgazdaság fejlődésének üteme és iránya megfelelt az öfcves terv előirányzatainak. A két kongresszus közötti három év legfőbb gazdasági eredményének a következőket tartjuk: Jelentősen fejlődött népgazdaságunk, béfejeztük a mezőgazdaság szocialista átszervezését, korszerűsítettük honvédelmünket. Fedeztük az utóbbiakkal járó, a tervezettnél korábban jelentkező kiadásokat, ennek ellenére a népgazdaság tervszerűen, arányosan fejlődött, az életszínvonal pedig — a hároméves tervben Jelentősen, az ötéves terv első két évében kismértékben — tovább emelkedett. A VII. és a VIII. kongresszus közötti években a magyar népgazdaság fejlődése az ipari termelés, a munkatermelékenység és a nemzeti jövedelem növekedésének ütemét tekintve felzárkózott a többi szocialista országhoz. ................. J E lvtársak! A Központi Bizottság az eddig ismert eredmények és tapasztalatok alapján jóleső érzéssel jelentheti a kongresszusnak, hogy második ötéves tervünk, amely a VII. kongresszus irányelvei alapján készült, a gyakorlatban is reálisnak és helyesnek bizonyult. , A második ötéves terv nagysze- j rű céljait: a nemzeti Jövedelem , 36 százalékos, az ipari termelés i 48—50 százalékos, a mezőgazda- , ! sági termelés 22—23 százalékos, a fogyasztási alap 22—23 százaié- j kos növekedését, az egy főre jutó reáljövedelem 16—17 százalékos növelését el lehet és el is kell ér- j nünk. A? ipari tervet előreláthatóan túlteljesítjük, a mezőgazdaságban azonban, hogy a kitűzött célt elérjük, a múlt évi és az idei aszály okozta megtorpanás leküzdése meggondolt intézkedéseket és nagy erőfeszítést kíván. A legfontosabb a termelékenység növelése Ezután az ipar előtt álló legfontosabb feladatokat elemezte a beszámoló. Iparunk ágazati szerkezetének korszerűsítése a fejlődés egyik kulcskérdése. — Az élenjáró országok műszaki színvonalának elérését á specializált tömegtermelésen alapuló iparágak gyors fejlesztése teszi lehetővé. Ezért jobban kell élnünk a szocialista nemzetközi munkamegosztás előnyeivel: Az ipar termékeinek korszerűsítése meghatározza az export és a nemzetközi fizetési mérleg fejlődését és ezen keresztül befolyásolja az életszínvonal alakulásét is. Ezért tovább kell dolgozni azon, hogy az ipar szerkezete a kívánatos irányban változzék. A társadalmi munkatermelékenység emelésének egyik igen fontos módja a gazdaságos, a világszínvonalat megközelítő termékek részarányának növelése az ipari termelésen belül. A vegyipar termelésének kimagasló szerepe van, nem kevésbé fontos a gépipar fejlesztése. Elsősorban a műszeripart, a híradástechnikai ipart fejlesztjük. Ezek anyagigényessége az átlagosnál kisebb. A gazdaságosság szempontjai megkövetelik az ország fűtőanyag-mérlegének korszerűsítését. A széntermelésnél nagyobb mértékben kell szorgalmaznunk a hazai kőolaj- és földgázvagyon kihasználását. Több milliárdos befektetéssel, gyors ütemben fokozzuk a villa- mosenetfgia-termelést; jelentős mennyiséget veszünk át a Szovjetuniótól és más testvéri országtól. így érjük el, hogv az egy lakosra jutó villamosenergiafelhasználás az ötéves terv alatt mintegy 45 százalékkal növekedjék. A beszámoló külön kiemelte, hogy a termelésnek követnie kell a szükségletek állandó változását és a technikai fejlődés általános követelményeit. Mindenekelőtt a minőségi követelmények betartáséval, gazdaságosan kell termelni. A nem gazdaságos, elavult termékek gyártását be kell szüntetni és a felszabaduló termelési kapacitást ésszerűen kell hasznosítani. Ez a munkaerő bizonyos, tervszerű átcsoportosítását is igényli. A mezőgazdaságnak is egyre több területen kell elérnie a világszínvonalat. Ehhez évről évre több nagyüzemi épületet, berendezést, gépet, vegyianyagot, szakembert adunk. A következő években a mezőgazdaság például több mint 20 000 traktort kap. Egy hold szántóra számítva pedig csaknem kétszer annyi műtrágyát, mint 1961-ben. 1961-ben mintegy 230 000 holdat, az idén már több mint 360 000 holdat öntözünk. 1965-ben pedig több mint 600 000 holdon lesz öntözéses gazdálkodás. A termelőszövetkezetek megszilárdításában a legfontosabb a közös nagyüzem építése, a szövetkezeti alapok gyors ütemű fejlesztése. Jelenleg és a következő években azonban még nagy a szerepe a háztáji gazdaságnak. A legfontosabb a termelékenység, a gazdaságosság növelése és javítása a termelés minden területén. Az ötéves terv, továbbá a gépiparra, a mezőgazdasági termelésre és más gazdasági területre vonatkozó párt- és kormányhatározatok helyesen jelölik meg a tennivalókat. Pártunk azt az elvet vallja, hogy a szocializmus építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével. 1956-hoz képest a bérből és fizetésből élők reáljövedelme 34, a parasztság fogyasztásának reálértéke több mint 21 százalékkal emelkedett. A lakosság fogyasztása 1958-hoz képest 1962-re 20 százalékkal növekedett. A dolgozók életviszonyait közelről érintő lakásépítésre pártunk és kormányunk a megfelelő figyelmet fordítja és minden lehetséges eszközt biztosít e célra. Az 1958—1960-as években kereken 180 000 lakás épült. Az 1949— 56-os években átlagban kereken 34 000, az 1958—61-es években pedig átlagban 62 000 lakás épült az országban. Jelenleg még igen sok jogos lakásigényt nem lehet kielégíteni, és nagyon szívósan kell dolgozni azért, hogy a lakáshiány fokozatosan csökkenjen. De a munka eredményei között érdemes számontartani, hogy hazánkban az 1957-től 1960-ig terjedő három év alatt — családonként négy fővel számolva — több mint 700 000 ember költözött új lakásba. A társadalombiztosításban részesülők száma 1959—62-re 7 millió 200 ezerről — a termelőszövetkezetekbe belépett dolgozó parasztok bevonásával — 9 millió 400 ezerre nőtt, s ma már a lakosság 94 százalékára terjed ki. 1961-ben 548 000 felnőtt és gyermek üdült méltányos térítés ellenében szakszervezeti és vállalati üdülőkben. A takarékbetétállomány az 1958. évi kétmilliárd forintról 1962-re nyolc ás féi- milliárdra növekedett Az életszínvonal alakulása nemcsak a keresetek nagyságától, hanem az áruellátás színvonalától is függ. Barát és ellenség egyaránt elismeri, högy nálunk a helyzet ebben a vonatkozásban is jó. A lakosság a pénzéért egyre inkább a kellő választékban és minőségben szerezheti be a fogyasztási cikkeket. Az egy főre jutó reáljövedelem az 1957—60-as évek jelentős emelkedése után az elmúlt két esztendőben mindössze egy-két százalékkal növekedett Ez a kismértékű emelkedés azonban olyan körülmények között következett be, amikor három, rendkívül jelentős tényező befolyásolta népgazdaságunk helyzetét. Már a második aszályos év sújtja mező- gazdaságunkat és azon keresztül a népgazdaságot. Egyidejűleg igen nagy, csak később megtérülő beruházásokat kellett eszközölnünk a mezőgazdaságban; jelentős eszközöket kellett fordítanunk honvédségünk felszerelésének korszerűsítésére is. A népgazdaság szilárdságát és egészséges voltát bizonyítja, hogy az élet- színvonalat ezek ellenére sikerült tartanunk és még valamelyest növeltük is. Honvédségünk fegyverzetének korszerűsítésére is úgy kell gondolnunk, hogy ezek a kiadások biztosítják és védelmezik a magyar dolgozó nép békéjét, jónak nevezhető életkörülményeit is. A magyar dolgozók saját tapasztalataik alapján nagyon jól tudják, hogy Központi Bizottságunk és kormányunk egyetlen egy életszínvonal-emelő intézkedést sem határoz el addig, amíg annak anyagi fedezete nincs a termeléssel megalapozva. Megvalósítjuk második ötéves tervünknek a népjólét emelését célzó előírásait. Ezt a következő években elsősorban olymódon akarjuk elérni, hogy növeljük a jövedelmeket: egyre több ember számára teremtünk munkaalkalmat, de a termelés és a teljesítmények növelésével, a szakkép zettség fokozásával növekszik « már dolgozók jövedelme is* A munkások, és egyes alkalmazotti rétegek átlagbérét úgy emeljük, hogy javuljanak a bérarányok. Másodsorban az életszínvonal emelésére fordítandó összegeket különféle népjóléti célokra használjuk fel. A sokgyermekes családok helyzete ma még mindig nem könnyű; a párt mindent megtesz a sokgyermekes családok helyzetének az átlagosnál gyorsabb javításáért. Emelni fogjuk a kétgyermekesek családi pótlékát, javítunk az özvegyek helyzetén. Már a jövő évben növeljük a szülési szabadságot, a kisgyermekes anyáknak lehetővé tesszük, hogy három évnél nem idősebb gyermekük gondozására* munkaviszonyuk sérelme nélkül fizetés nélküli szabadságot vehessenek igénybe. Fokozatosan megszüntetjük az ingyenes kórházi ápolás időtartamában és a gyógyászati segédeszközökkel való ellátásban fennálló különbségeket. Az ötéves tervben valameny. nyi egészségre ártalmas munkakörre kiterjesztjük a munkaidő csökkentését. A gazdasági vezetés kérdései A beszámoló után a gazdasági vezetéssel foglalkozott. Tovább kell javítani a népgazdaság tervszerű irányítását, a tervezés folyamatosságát Már ebben az évben megkezdjük a harmadik ötéves terv első két éve konkrét előírásainak kidolgozását Előtérbe kerül az ipar és a mező- gazdaság szakirányításának és vezetésének átszervezése. A cél, hogy csökkentsük az irányító szervek számát és növeljük a termelés irányításáért közvetlenül felelős vezetők hatáskörét önállóságát és felelősségét. A Központi Bizottság és a kormány fontosnak tartja, hogy egyegy területen ritkán legyen átszervezés, de az eddiginél nagyobb mértékben támaszkodjanak a dolgozók javaslataira, a szocialista munkaverseny erejére, különösen segítsék a szocialista brigádmozgalom fejlesztését. Jelenleg több mint harmincegyezer brigád versenyez a Szocialista brigád címért és majdnem kilencezer már elnyerte a szocialista címet. Minden szinten emelni kell j gazdasági vezetés kultúráját. A vezetők ne kullogjanak a problémák után, hanem maguk vessék fel és oldják meg őket. A népvagyon herdálóit szigorúan felelősségre kell vonni, irtani kell a korrupciót, a kéz-kezet mos rendszert. Érvényesíteni kell azt a szocialista elvet, hogy aki többet dolgozik, többet ad_a társadalomnak, többet is kapjon. A prémium-, a jutalmazási, a részesedési és nyereségrészesedési rendszer alapos javításra szorul. Még mindig nem kielégítő a beruházások megvalósításának üteme. Nem tűrhetjük, hogy kellő műszaki és gazdasági előkészítés nélkül kezdjenek beruházásokat. Nem kevésbé fontos a korszerű üzemszervezés, az ésszerű munkaerőgazdálkodás, az anyagtakarékosság és a vállalati alapok jobb kihasználása. Egész ötéves tervünk sikeres teljesítésének előfeltétele a munka termelékenységének további növelése. A gazdasági vezetők is, a dolgozók is erre fordítsák most a fő figyelmet. A munkatermelékenység növelésére tett egyetlen intézkedés nálunk most többet ér az osztályharcban, mint az imperialistákat szidalmazó száz radikális szólam. — Tovább kell javítanunk az ipar és a mezőgazdaság szakirányítását. Az iparirányítás most folyó átszervezésének egyik lényeges célja, hogy csökkentsük az üzemtől a minisztériumig terjedő irányító szervek számát. Az az elgondolásunk, hogy növeljük a termelés irányításáért közvetlenül felelős vezetők hatáskörét, önállóságát és felelősségét. A felső vezetés kevesebb kérdésben tartsa meg az intézkedési jogát, de tegyük hatékonyabbá a központi
