Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-21 / 272. szám

1962. november 21.

TOLNA MEGYEI NEPTUS4Ö

5

irányítást és ellenőrzést. Az átszervezés másik nagy kérdése, ho- .gyan hajtsuk végre a túlságosan szétaprózott vállalatok ésszerű összevonását.

A beszámoló ezután részletesen foglalkozott a szocialista nemzetközi munkamegosztásban rejlő nagyszerű lehetőségekkel. Pártunk és kormányunk teljes mértékben helyesli a KGST-országok pártképviselőinek ez év júniusában Moszkvában létrejött megállapodásait, amelyek alapján a szocialista országok gazdasági kapcsolatai jelentősen túlléphetik az eddigi kereteket, jobban kihasználhatják az együttműködésben rejlő lehetőségeket.

A szocialista együttműködés már. is nagyszerű alkotásokat hozott létre: a Barátság kőolajvezeték, a Béke villamos távvezeték; a

vaskohászatban hasznos együttműködés jön létre Csehszlovákia, Románia, Lengyelország és Magyarország között; a' magyar vegyipar az együttműködés keretében szovjet olajat és román földgázt kap és igen jelentős a magyar—szovjet megállapodás alumíniumiparunk fejlesztésére. Ebben a szerződésben, amely világviszonylatban is egyike a legjelentősebbnek az alumíniumiparban, ismét nagyszerűen megmutatkozik az a testvéri segítség, amelyet a Szovjetunió a Magyar Népköztársaságnak állandóan és minden téren nyújt.

Magyarország fejlődő gazdasági együttműködési teremtett a nem. régiben függetlenné vált és önálló nemzetgazdaságukat most épitő országokkal. És természetesen a kölcsönös előnyök elve alapján kereskedünk a fejlett

kapitalista országokkal is. Helye- j az írókat, művészeket, kritikUsqseljük és támogatjuk a Szovjetuniónak azt a javaslatát, amelyben széles körű nemzetközi tanácskozás összehívását indítványozza a világkereskedelem kér. déseinek megtárgyalására.

A szocialista országok gazdasági együttműködésében tovább! nagy lépést jelent a húszéves távlati tervek egyeztetése. Húszéves távlati tervünk fő irányai már kialakultak. Eszerint 1980-ig a nemzeti jövedelem a mostaninak négyszeresére, az ipari termelés legalább ötszörösére, a mező- gazdasági termelés pedig két, két és félszeresére emelkedik. A húszéves terv célul tűzi ki azt is, hogy a fogyasztás három és félszeresére nőjjön és minden családnak önálló, korszerű lakása legyen.

IV.

A kulturális forradalom eredményei Művelődéspolitikai feladataink

Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Társadalmunk fejlődésében olyan szakaszhoz értünk, amikor a forradalom teljes győzelmének egyik legfőbb feltétele a szocialista kultúra erőteljesebb kibontakozása. A szocialista társadalom fejlődése igen sokban függ a tömegek tudatosságától, általános és szakmai műveltségének színvonalától, a szakemberek számától és tudásától.

Kulturális forradalmunk további fejlődésében meghatározó szerepe van a közoktatásnak.

Az új ember formálásában a tanítók, a tanárok a legfontosabb társadalmi tényezők, a párt legjobb harcostársai.

Közoktatásunk rohamosan fejlődik. 1938-ban a, nyolc osztálynak megfelelő iskolát csak 34 000, 1957-ben már 104 000, 1962-ben

pedig 140 000 tanuló végezte el. A középiskolások száma 1938-ban 52 000. 1959-ben 145 000 volt, azóta három év alatt további 42 000-rel nőtt. Az egyetemi és főiskolai hallgatók száma 1938- ban 11 700,' az 1959—60-as tanévben 38 000 volt, VII. kongresszusunk óta számuk további 22 000- rel emelkedett.

Ezekkel az eredményeinkkel Európa legfejlettebb kapitalista országaival állunk egy- vonalban, nem beszélve az esti és a levelező oktatás rendszeréről, amely a tőkésországokban szinte ismeret len.

A kötelező oktatás korhatárát 16 éves korig emeltük fel, ma már majdnem minden második általános iskolát végzett tanuló középiskolában folytatja tanulmányait. Az a törekvésünk, hogy a középiskolai tanulók számát fokozatosan, évről évre növeljük mindaddig, amíg a középiskolai oktatás is általánossá nem válik. Az új szakmunkásoknak mind nagyobb része tesz érettségi vizsgát. Ma már az Iskola a felnőttek továbbtanulásának is olthona. Míg 1959-ben 138 000

felnőtt, az 1961—62-es tanévben már több mint 218 000 felnőtt tanult. A falu szocialista átszervezése nagy lendületet adott a parasztság művelődésének is.

A VII. kongresszus iskola- reform megvalósítását tűzte ki célul. A reform alapvető törekvését, a munkára való nevelést társadalmunk elfogadta.

Örömmel látjuk, hogy iskoláinkba végleg bevonult és pedagógiai tényezővé vált társadalmunk éltető eleme, a munka.

Az iskolai nevelőmunka hatására előnyösen változott ifjúságunk erkölcsi és politikai arculata. Ifjúságunk becsületes, dolgos, egészséges szellemű, szocialista hazájához hű.

A felsőoktatás fejlesztésére, anyagi ellátottságának javítására az eddiginél jóval többet kell áldoznunk. Tovább kell növelni az egyetemek és a főiskolák hallgatóinak létszámát, különösen a műszaki szakembereket és pedagógusokat képző felsőoktatási tanintézményekben. Sokkal bátrabban kell létrehozni egyes nagyüzemek mellett műszaki egyetemi esti tagozatot, vagy felsőfokú technikumot, a műszaki egyetem csepeli esti tagozatához hasonlóan.

A közoktatás ily rohamos fejlődésével párhuzamosan kialakult és gyorsan terebélyesedett az iskolán kívüli népművelés egész hálózata, főként a művelődési otthonoké és könyvtáraké. 1961-ben már 7 millión felüli hallgatója volt az üzemekben és a falvakban tartott ismeretterjesztő előadásoknak.

Elvtársak! A társadalom életében rendkívül megnövekedett a tudomány szerepe. 1961. évi adatok szerint az országban 132 önálló kutatóintézetben, 665 egyetemi tanszéken és 127 egyéb kutatóhelyen folyt a tudományos kutatómunka. Fokozatosan növekszik a kutatás anyagi támogatása. Míg 1960-ban 1 milliárd 467 millió forintot fordítottunk tudományos kutatásra, addig ez az összeg az 1962-es tervben már több mint 2 milliárd forintra növekedett.

Több mint 2000 tudós és kutató közreműködésével elkészült az országos távlati kutatási terv, melynek legfőbb célja, hogy elősegítse egész tudományos életünk nagyobb tervszerűségét és szervezettségét. Pártunk úgy véli, hogy a távlati tudományos kutatási tervet jobban össze kell hangolni népgazdaságunk távlati fejlesztésének programjával és tudományos életünk anyagi, szellemi erőit az ebből következő feladatok megoldására kell összpontosítani.

— A tudomány területén is ki kell alakítani a szocialista országok közötti együttműködés és munkamegosztás célszerű gyakorlatát. Meg kell teremteni az alapkutatások és az alkalmazott kutatások közötti egészséges arányt és biztosítani kell a tervszerű összhangjukat. Célszerű lenne megvizsgálni, hogy a kutatóintézetek jelenlegi szervezete és az irányítás jelenlegi rendszere megfelel-e a tudomány és a népgazdaság fejlődési követelményeinek. Forradalmunk lényeges eleme a tudomány és a szocializmus szövetsége. A szocializmus nem valósulhat meg a tudomány támogatása nélkül, a tudomány pedig valójában csak a szocialista társadalom viszonyai közt nyert szabad utat a fejlődéshez.

A továbbiakban Kádár elvtárs az irodalom és művészet terén elért eredményekkel foglalkozott. Eszmeileg erős és tehetséges fiatal művész- és írónemzedék jelentkezett és tör előre. — Támogatjuk — mondotta — azokat

kát, akik harcolnak irodalmi és művészeti közéletünk egészséges légköréért és bátran, szenvedélyesen küzdenek a szocialista művészettől idegen törekvések ellen. A párt és népünk számára a művészi alkotás eszmeisége, mondanivalója, a szocialista tartalom a legfontosabb.

Olyan alkotásokat várunk, amelyeknek hőse a szocializmust építő, a közösségi ember.

iák kelteni, hogy a személyi kultusszal való nyílt és egyértelmű leszámolás káros a szocializmus ügyére; voltak és vannak, akik — jobboldalról, a „sztálinizmus-', a „rákosizmus” hamis jelszavaival — a személyi kultusz bírálatát a szocialista rendszer, a párt ellen akarják felhasználni. De minden tévhitnél és hamis vádaskodásnál, illúziónál és hiedelemnél erősebb a valóság tanúságtétele. A Rákosi-klikk politikája kedvező helyzetet ’ teremA forma kérdésében a párt tett az árulóknak, az osztálynem híve a stílusviták rendeleti ellenségnek és az ellenforradalom vagy adminisztratív úton való el- szélére sodorta az országot.

döntésének — mondotta Kádár elvtárs. — A művészeknek azonban tudniok kell, hogy a szocializmus a tömegek eszméje és aki a tömegekhez szól, annak meg kell találnia az utat a dolgozó milliók gondolataihoz és érzelmeihez. A valóságból indult ki a párt, amikor kimondotta az irányelvekben, hogy irodalmi és művészeti közéletünk világnézetileg, eszmeileg még nem egységes. A szocialista-realista művészet és irodalom mellett teret kap minden más becsületes szándékú mivészi tevékenység is. Annak megállapítása azonban, hogy még nem alakult ki és nem szilárdult meg művészeti életünk szocialista világnézeti egysége, a párt részéről nem jelent belenyugvást, eszmei megalkuvást.

Mi a szocialista irodalom ma- gasabbrendűségét valljuk, ezért minden erőnkkel és eszközzel segítjük és segíteni fogjuk a szocialista-realista irodalmat és művészetet. Segíteni fogjuk a még nem szocialista világnézetű alkotók eszmei átalakulását is. Nem formális egységre van szükségünk, az igazi egységet megteremteni csak elvi alapon, szívós meggyőző munkával lehet. Az eszmék területén nincs és nem lehet békés együttélés.

Népünk kulturális felemelkedésében eddig te nagy eredmények születtek. Az igények azonban a mi társadalmunkban igen gyorsan nőnek.

A tudósoknak, a művészeknek, a közoktatás, a kultúra munkásainak megtisztelő feladatuk, hogy a néppel összeforrva, alkotó munkájukkal tegyék szebbé, gazdagabbá, nemesebbé az emberek életét,

a maguk területén vegyék ki részüket méltóan népünk nagy műve, a szocialista társadalom teljes felépítéséből.

V.

A pártmunka kérdései — Pártunk és nemzetközi kommunista mozgalom

a

Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak!

Áttérek a párttal és a párt tevékenységével kapcsolatos kérdésekre. A párttagság az elmúlt évek nagy munkájában és bonyolult harcaiban, a szocialista építés minden frontján példamutatóan, a munka nehezét vállalva dolgozott és küzdött. A párt politikája a dolgozó milliók tetteiben válik valóra, akiket a kommunisták szerveznek és vezetnek a szocializmus építésének útján.

A Magyar Szocialista Munkáspárt a munkásosztálynak marxista—leninista elmélettel felfegyverzett élcsapata. A párt több mint négy évtizede, megalakulása óta egyedüli feladatának a munkásosztály, a dolgozó nép szolgálatát tekintette.

A párt és a tömegek közötti kapcsolatok ma szorosak, a párt a nép élén, a néppel együtt, a népért dolgozik és vezeti a szocializmus teljes felépítéséért vívott harcot.

A párt szerepe a szocialista építés előrehaladásával növekszik, mert sokasodnak, bonyolultabbá válnak a gazdasági és kulturális feladatok, s a politikai küzdelmek is mindinkább ideológiai köntöst öltenek.

általános irányvonalának helyessége. A Központi Bizottság meggyőződése szerint pártunk tevékenységében a győzelmes marxista—leninista eszme, a kommunista politika érvényesül.

Belső pártéletünkben érvényesülnek a pártélet lenini normái, a demokratikus centralizmus, a kollektív vezetés.

A személyi kultusz intézményesített rendellenességeit a párt újjászervezésének első napjaiban kiküszöböltük: a Rákosi-klikket kezdettől fogva távoltartottuk a párt, az ország politikai életétől — hangsúlyozta a beszámoló és megállapította, hogy a párt legfőbb vezető * szerveiben épp úgy, mint valamennyi szervében, ettől az időponttól kezdve érvényesült ismét teljes mértékben a vezetés lenini, kollektív elve. A pártélet lenini normái érvényesülnek a párton belüli nézeteltérések megoldásában is.

Tapasztalataink ismét megerősítik azt a marxista elvet, amely szerint a személyi kultusz idegen a szocializmustól és ellentétes vele, nem pedig a szocializmus, a proletárdiktatúra szükségszerű terméke.

A személyi kultusz egyszer s

ban, mert következetes harcot hirdettünk és vívtunk ellene. Ez a következetesség azt jelentette, hogy elutasítottuk a félmegoldásokat, levontunk minden politikai és személyi konzekvenciát, azt jelenti, hogy ragaszkodtunk a marxista—leninista eszmékhez.

Voltak és vannak, akik „baloldalról” azt a hiedelmet próbálA személyi kultusztól megszabadított párt és a munkásosztály a tömegek élén megvédte, megszilárdította a munkáshatalmat, a szocialista . forradalmat.

A Központi Bizottság ez év augusztusában tett pontot egy olyan kérdésre, amely már régen rendezésre várt. Ez a személyi kultusz éveiben a munkásmozgalmi emberek ellen lefolytatott törvénytelen perek ügye. A határozatot a párt-közvélemény, az ország közvéleménye, a nemzetközi munkásmozgalom megértéssel és helyesléssel fogadta.

Mégis, röviden szólni kell a kongresszus előtt arról, hogy miért tűztük e kérdést napirendre. Mindenekelőtt azért, hogy a személyi kultusz évei alatt az önkény áldozatául esett Rajk László elvtársi Szőnyi Tibor, Szalai András, Pálffy György, Sólyom László és más elvtársak emlékét a maguk tisztaságában állíthassuk a hazai és a nemzetközi közvélemény elé. Azért, hogy a személyi kultusz önkényének áldozatául esett elv társainkról a jövőben érdemeik szerint emlékezhessünk és a munkásmozgalomban kifejtett nagyszerű tevékenységüket méltóképpen értékelhessük.

Másodszor: szükség volt erre azért, hogy a személyi kultusz éveiben meghurcolt, ártatlanul vádolt és büntetett elvtársainkat — ha ez valami hiba következtében eddig nem történt meg — rehabilitáljuk. Jóvá kellett tennünk mindazt, ami a személyi kultusz idején keletkezett törvénysértő perekből jóvátehető.

Foglalkozni kellett ezzel a kérdéssel azért is, hogy Rákosit, Ge- rőt és másokat, akiket a személyi kultusz idején lefolytatott perekért a fő politikai felelősség terhel, politikailag felelősségre vonjuk és a párt soraiból kizárjuk.

Az augusztusi határozat minden pontjának az volt a rendeltetése, hogy újabb, további biztosítéka legyen annak, hogy a szocialista törvényesség megsértése, a pártdemokrácia lábbal tiprása ne ismétlődhessék meg többé pártunk életében, az ország történelmében. (Nagy taps).

Csak a személyi kultusz gyökeres felszámolásával, a szocialista törvényesség helyreállításával és megerősítésével vált képessé pártunk arra, hogy a szocialista forradalom győzelméért folytatott harcban nélkülözhetetlen vezető szerepét méltóképpen betölthesse. A párt egyik legfontosabb feladata, hogy továbbra is őrködjön a szocialista törvényesség felett.

A revizionizmus és a dogmatizmus történelmi veresége

A legfontosabb kérdés a párt1 mindenkorra a múlté pártunkElvtársak! Pártunk eredményes munkájának forrása az, hogy a dogmatizmus és a revizionizmus ellen vívott kétfrontos harcban megőrizte a marxista-leninista eszmék tisztaságát.

A magyar kommunista mozgalomban a revizionizmust is, a szektás dogmatizmust is visszavonhatatlan történelmi vereség érte.

A kétfrontos harc pártunk számára nem taktikai jelszó, hanem állandó feladat, a marxizmus—le- ninizmus lényegéből következik.

A dogmatikus — szektás felfogás és szemlélet ma főképp azzal gátolja és nehezíti az előrehaladást, hogy értetlenül áll szemben a szocialista társadalmi fejlődés szükségleteivel, egykor idő-, szőrű, de elavulttá váit jelszavakat kér számon, szemben áll pártunk szövetségi politikájával. E felfogás és szemlélet veszélyét fokozza, hogy a személyi kultusz rossz hagyományaihoz kapcsolódik, s a nemzetközi helyzet álforradalmi, antimarxista megítélésével is összefügg.

A revizionizmus sem adta meg magát: ahogy hat évvel ezelőtt a XX. kongresszus meghamisításához folyamodott, úgy most a XXII. kongresszus eszméinek eltorzításával keresi a maga igazolását. ^ A revizionisták opportunista módon meghamisítják szövetségi politikánkat. Szövetséget akarnak ideológiai harc nélkül, tagadják a munkásosztálynak és pártjának vezető szerepét a szövetségben. elvetik, a szövetség célját — a szocializmus teljes fel-