Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-21 / 272. szám

2 TOLNA MEGYEI NEPEJSAÖ 1962. november 21. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának beszámolója — Kádár János elrtárs előadói beszéde Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak, Elvtársnők! A Központi Bizottság jelenti,: hogy a párt lenini szervezeti1 szabályzata előírásainak és szel­lemének megfelelően készült fel a kongresszusra. A taggyűlése­ken és pártértekezleteken mint­egy százezer felszólalás hangzott el, az alkotó munka egészséges légköre uralkodott, a párt fő irányvonalával és politikájával való teljes egyetértés jutott ki­fejezésre. Mindenütt megnyilvá­nult és tovább erősödött pártunk egysége, összeforrottsága. A kong­resszusi irányelvek egyetértésre és helyeslésre találtak a magyar dolgozó nép nagy tömegeiben is. Ez nagyszerűen kifejeződött an­nak a sokszázezer öntudatos dol­gozónak igaz és meggyőző kiállá­sában, akik a kongresszus tisz- 1 teleiére indított szocialista mun- kaversenfben a legszebb módon, az alkotó munka tetteivel fejezték ki együttérzésüket a párt poli­tikájával, a szocializmus ügyével. A VII. kongresszuson kitűzött alapvető célokat elértük, törté­nelmi jelentőségű eredmények születtek hazánkban. A Központi Bizottság őszinte köszönetét mond a támoga­tásért és elismeréssel adózik a nagyszerű eredményekért a magyar népnek, a magyar kommunisták és ifjú kom­munisták seregének, párton kívüli szövetségeseinknek. Őszinte köszönetét mondunk felbe­csülhetetlen értékű segítségükért a testvéri kommunista és munkás­pártoknak, a szocialista országok népeinek és kormányainak, mind­azoknak, akik szerte a világon közös ügyünkért, a béke megőr­zéséért és a társadalmi Haladá­sért küzdenek — állapította meg Kádár elvtárs, majd hangsúlyoz­ta: A Központi Bizottság beszámo­lója és a kongresszusi irányelvek módosítására vonatkozó előter­jesztés a lezajlott vita ismere­tében, az elhangzott javaslatok és vélemények figyelembevételé­vel készült. I. A nemzetközi helyzet, külpolitikai feladataink Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Az emberiség fejlődé­sének abban a korszakában élünk, amelyben a kizsákmányo­láson alapuló régi, hanyatló tár­sadalmi rendet, a kapitalizmust az új, a szocialista rend, a mun­ka szabad világa váltja fel. Ez a folyamat a társadalmi fejlődés megváltoztathatatlan törvénye. A haladás és a béke fő ereje a szocialista világrendszer, amely korunkban a fejlődés meghatáro­zó tényezője — folytatta Kádár elvtárs, rámútatva, hogy a Szov­jetunióban már teljes és végleges győzelmet aratott a szocializmus és mind szélesebben bontakozik ki a kommunizmus építése. A Szovjetunió korszakalkotó ered­ményeire; a szputnyikokra és az űrhajókra, a legutóbb felbocsá­tott Mars—1. űrállomásra, a vi­lágűr szovjet hőseire, Gagarin, Tyitov, Nyikolájev és Popovics elvtársakra méltán büszke az egész emberiség. A szocialista világrendszer or­szágainak töretlen és lendületes fejlődésével szemben a tőkés vi­lág ellentmondásokkal és válsá­gokkal küzdve hanyatlik. A nem­zetközi osztályharc fő frontja a szocializmus és a kapitalizmus között húzódik és ez a küzdelem a két rendszer harcában fejeződik ki. A továbbiakban Kádár elvtárs rámutatott a kapitalista rendszer hanyatlását mutató jelenségekre, köztük a gyarmati rendszer szét­hullására, a kapitalista rendszer­nek egyre élesedő belső ellent­mondásaira. Az imperialisták a gazdaság militarizálásában, a fegyverkezés fokozásában, a hi­degháborús politikában, szaka­datlanul ismétlődő agressziókban vélik megtalálni a kiutat válsá­gos helyzetükből. Emiatt kell az emberiségnek még ma is a há­ború fenyegető árnyékában él­nie. Az imperialisták, élükön az Egyesült Államok imperialista köreivel, lépten-nyomon megsér­tik az általánosan elfogadott nemzetközi jog normáit, merény­leteket követnek el a nemzetek függetlensége, az országok szu- verénitása és a béke ellen. Az Amerikai Egyesült Államok kor­mánya legutóbb a Karib-tenger térségében törvénytelen tengeri és légi zárlattal, Kuba megtáma­dására tett más katonai lépések­kel lábbal tiporta a nemzetközi jogot, felidézte az emberiség bé­kéjét és a második világháború óta fenyegető legnagyobb ve­szélyt. Az emberiség a nagy felelős­ségérzettel, önuralommal és higgadtsággal fellépő Szov­jetuniónak, a szovjet kor­mánynak és elnökének, Hrus­csov elvtársnak köszönheti, hogy az imperialista provo­kációt elhárították, Kuba szu- verénitását és a békét meg- védték. A magyar nép és kormánya teljes mértékben szolidáris a ku­bai nép igazságos ügyével, teljes mértékben helyesli mindazokat a lépéseket,’ amelyeket a Szovjet­unió kormánya ez ügyben tett. Népünk forró üdvözletét küldi a hős kubai népnek és bátor veze­tőinek. Támogatjuk a kubai kor­mány ötpontos javaslatát, ame­lyekben követeli, hogy az USA kormánya tartsa tiszteletben és garantálja Kuba törvényes jogait. Az imperialistáknak mindenkor számolniok kell azzal, hogy a szocialista világ, a szabadságuk­hoz és független§égükhöz ragasz­kodó országok és népek, a nem­zetközi forradalmi munkásmoz­galom és a béke-világmozgalom egyesített ereje hatalmasabb az agresszív erőknél. Provokációikra kudarc vár, és ha kalandormódon mégis a háború útjára lépnek, akkor mérhetetlen szenvedést zúdíthatnak ugyan az emberiség­re, de semmit nem nyerhetnek, mert a háború "saját pusztulásu­kat okozza. Büszkék vagyunk arra, hogy a Magyar Népiköztársaság korsze­rűen felszerelt hadserege ott van a varsói szerződésben tömörült országok hadseregei sorában, azokkal együtt készen áll és ké­pes a béke, a szocialista haza vé­delmére, a szocialista világrend­szer biztonságának megőrzésére, mindenféle imperialista agresszió visszaverésére. Az egész emberiség szerencséje, hogy az imperialista agresszorokat fékentartja és elret­tenti, s ha kell, az egész szocia­lista táborral együtt megfelelő el­lencsapást mér rájuk a békesze­rető erők élén álló, a legfejlet­tebb és leghatalmasabb katonai eszközökkel rendelkező Szovjet­unió. (Nagy taps). A Szovjetunió, a varsói szer­ződés országai, a szocialista tá­bor országai a legyőzhetetlen erő birtokában is rendíthetetlenül folytatják békepolitikájukat. A Magyar Szocialista Munkás­párt, a Magyar Népköztársaság kormánya és népe teljes egység­ben vallja a békés egymás mel­lett élés elvét. Az általános és teljes leszere­lésért, a gyarmati rendszer tel­jes megszüntetéséért folytatott harcban a Szovjetunió és a többi szocialista ország sorában ott van a mi szabad, szocialista ha­zánk, a Magyar Népköztársaság is. Tudjuk, hogy e célok teljes megvalósítása még nem kevés erőfeszítést, harcot és munkát kö­vetel a népektől. Pártunknak és népünknek szilárd meggyőződése, hogy végül is felülkerekedik a jó­zan ész, megvalósul az általá­nos és teljes lefegyverzés — jelentette ki Kádár elvtárs. A Központi Bizottság beszámo­lója ezután kiemelte, hogy a bé­kéért folytatott harc a becsületes embermilliók mindennapi felada­ta, ugyanakkor az imperialisták­kal szemben nemzetközi mére­tekben folyó osztályharc is. Ép­pen ezért a különböző társadal- nff rendszerű országok békés egymás mellett éléséért vívott harc nemcsak a szocialista or­szágok külpolitikájának alapja; minden kommunista és mun­káspárt forradalmi tevékeny­sége elválaszthatatlanul ösz- szekapcsolódlk a békés egy­más mellett élés fenntartá­sáért, az új világháború el­hárításáért folytatott küzde­lemmel. A békés egymás mellett élés kül­politikájának sikerei meggyorsít­ják a kapitalizmus feletti győ­zelmet, megkönnyítik a tőkés or­szágok munkásosztályának har­cát, segítik a nemzeti felszabadí­tó mozgalmakat, tehát gyengítik a háború erőit. Elvtársak! Pártunk, a magyar nép és kormánya üdvözli és tá­mogatja a Szovjetunió és a varsói szerződés államainak javaslatait. A Szovjetunió és a varsói szer­ződés többi tagállama évek óta következetesen küzd a német kérdés ma egyetlen lehetséges megoldásáért, azért, hogy a né­met békeszerződést megkössék és Nyugat-Berlint szabad várossá nyilvánítsák. E megoldás mind sürgetőbbé válik, mivel a Német Szövetségi Köztársaság kormá­nya növekvő agresszivitással folytatja revanspolitikáját, igyek­szik mielőbb nukleáris fegyve­rekhez jutni és mindinkább fe­nyegeti Európa és az egész világ békéjét. Rendíthetetlen hűség a szocialista táborhoz Helyeseljük és támogatjuk a Szovjetuniónak azt a javaslatát, hogy az összes külföldön állomá­sozó csapatokat vonják vissza a nemzeti határok mögé. Helyesel­jük, hogy a varsói szerződés és az észak-atlanti szövetség tag­államai kössenek megnemtáma­dási szerződést. Ezek külpolitikánk világos elvi alapjai és céljai, amelyeket az egész magyar nép ismer, helye­sel és támogat. A külpolitikai cél­jainkért folytatott harcban a szovjet—magyar barátság hazánk legerősebb támasza. Rendíthetetlenül hűek va­gyunk és maradunk a var­sói szerződés szervezetéhez, a Szovjetunióhoz, a szocialis­ta tábor országaihoz fűződő barátságunkhoz. Pártunk internacionalista köte­lességének tartja, hogy népeink érdekeinek megfelelően, közös eszméink alapján a maga részé­ről is mindent megtegyen a szo­cialista tábor erejének és egysé­gének növelésére. Az a törekvé­sünk, hogy még erősebbé tegyük ideológiai és politikai egységün­ket, gazdasági kapcsolatainkat a .Szovjetunióval, a Kínai Népköz­társasággal, valamennyi európai és ázsiai szocialista országgal. Támogatjuk a Kínai Népköz- társaság igazságos harcát Tajvan felszabadításáért, követeljük, hogy elfoglalhassa törvényes helyét az Egyesült Nemzetek Szervezeté­ben. Támogatjuk a vietnami és a koreai nép harcát, amelyet ketté­szakított hazájuk békés egyesíté­séért folytat. Kívánjuk, hogy tár­gyalások útján, békésen rende­ződjenek a testvéri Kínai Nép- köztársaság és a baráti India határkérdései. A beszámoló ezután megálla­pította, hogy a diplomáciai, a gazdasági és a kulturális élet te­rületén egyaránt a semleges álla­mokkal meglévő kapcsolatok fej­lesztésére törekszünk. A semleges országok között nagy és egyre fontosabb szerepet töltenek be azok a függetlensé­güket nemrégiben visszanyert or­szágok, amelyek a pozitív sem­legesség elvét vallják. Kapcsola­taink az országok e csoportjával barátiak. A szociális haladásra vonatkozó céljaik mély együtt­érzésre találnak a magyar nép­ben. Kötelességünknek tartjuk, hiuy szerény lehetőségeinkhez mR-ten segítséget nyújtsunk ezen országoknak gazdasági füg­getlenségük biztosításában, nem­zetgazdaságuk kiépítésében. A semlegesség politikáját köve­tő szomszéd országokkal jó vi­szonyra törekszünk. Feladatunknak tekintjük, hogy Jugoszláviával való viszonyunkat — amely ma normálisnak nevez­hető — valóban zavartalan, jó­szomszédi, baráti viszonnyá fej­lesszük. A magyar—jugoszláv kapcsolatokban — különösen gazdasági vonatkozásban — sok. eddig kellően ki nem használt lehetőség rejtőzik. Hasznosításuk mindkét országnak igen előnyös lenne. Kapcsolataink fejlesztéséhez jó lehetőséget nyújt az alap­vető társadalmi viszonyokban meglévő hasonlóság és az, hogy álláspontunk egyes fon­tos nemzetközi kérdésekben azonos, más kérdésekben ha­sonló. Meg kell találnunk a módját, hogy — a nemzetközi munkás- mozgalom legfontosabb kérdései­ben fennálló ideológiai vélemény- eltérésünk ellenére — a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kap­csolatai állami, gazdasági vona­lon tovább javuljanak. Arra törekszünk, hogy Auszt­riával kapcsolatunk ne csupán normális, hanem jószomszédi is legyen. Úgy véljük, hogy hasz­nos együttműködés lehetséges a két ország között. Részünkről megvan a jóindulat és a kész­ség. De szükség van erre Auszt­ria részéről is. Időszerű lenne, hogy Ausztriában végre határo­zottabban szánjanak szembe azokkal, akik szándékosan za­varják az országaink közötti kap- csolatokat.. Nemzetközi helyzetünk megszilárdult A Magyar Népköztársaság nemzetközi helyzete az utóbbi években folytatott egyértelmű, világos és következetes külpoliti­ka, valamint népünk alkotó mun­kája eredményeképpen megszilár­dult. A Magyar Népköztársaság az elmúlt három év alatt tizen­nyolc állammal létesített diplo­máciai viszonyt és most ötvenhét állammal van ilyen kapcsolatunk. Ugyanebben az időszakban negy­vennyolc államközi egyezményt és szerződést kötöttünk nem szo­cialista állammal. Magyarország megerősödött nem­zetközi helyzete kifejezésre jut az Egyesült Nemzetek Szervezetén belül is. Az Amerikai Egyesült Államok küldöttsége az ENSZ- ben immár hat esztendeje foly­tatja magyar-ellenes támadásait, de évről évre kisebb sikerrel. Az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének’ napirendjére eről­tetett »-magyar kérdés« egysze­rűen hidegháborús akció, amely mögött nincs, és nem is volt se- milyen valóságos, az ENSZ ille­tékességébe tartozó probléma. A kérdés gyökere nem is az ENSZ- ben, hanem az Egyesült Államok és a Magyar Népköztársaság kor­mánya közötti rendezetlen vi­szonyban rejlik. Mi teljes őszinte­séggel törekszünk arra. hogy az Amerikai Egyesült Államokkal is normalizáljuk viszonyunkat. Eh­hez semmi másra nincs szükség, csak arra, hogy az USA kormánya mondjon le semmiképpen meg nem va­lósítható törekvéséről, a be­avatkozási kísérletekről a Magyar Népköztársaság bel- ügyeibe. Államunk mindenkor és min­den kérdésben a magyar nép elemi érdekeinek megalkuvás nélküli védelméből, szocialista rendszerünk lényegéből, az em­beriesség meggondolásaiból indul ki, ennek megfelelően büntet és kegyelmez. Mint ismeretes, az Elnöki Tanács az ellenforradalmi bűncselekményekért elítéltek ese­tében is sorozatosan és széles körűen élt a kegyelmezés jogával Az ilyen cselekményekért elítélt embereknek ma már több mint 93 százaléka — részben büntetését tetöitve — aagyoberésít amnesz­tia útján kiszabadult és beleillesz­kedett a normális életbe. Ez a helyzet most e kérdésben, és ál­lamunk az eddig követett elve­ket alkalmazza a lövőben is. Elvtársak! A Magyar Népköz- társaság belső viszonyai olyanok, hogy büszkén megmutathatjuk mindenkinek, nincs titkolni va­lónk. Népünk alkotó munkája nagjr és szép eredményeket szült; Honfitársaink sok országba utaznak és szívesen látunk mi is minden érdeklődőt hazánkban. A ki- és beutazások száma évről évre növekszik. A kapitalista or­szágokból 1958-ban még 26 900, 1961-ben már 71 000 látogató jött Magyarországra, 1958-ban 18 000. 1961-ben pedig 43 000 magyar ál­lampolgár utazott kapitalista or­szágokba. íme, a magyar állampolgárok nyugodtan utaznak a tőkés or­szágokba is, bár a kapitalista rendszer dicsőítői szeretnek arról beszélni; több ember disszidál a szocialista országokból kapitalista országba, mint fordítva. Ez azon­ban ostoba fecsegés. A kapitaliz­mus a múlt, a szocializmus pedig a jövő. Kézenfekvő, hogy az ön­magukkal meghasonlott emberek mindig a múltba menekülnek, hi­szen a jövőbe nem lehet »mene­külni«. A jövőbe menni csak tu datosan lehet. A kapitalizmus országaiban többen akadnak olya­nok, akik szocialista társadalmi rendszerben szeretnének már élni, mint nálunk olyanok, akik a ka­pitalizmusba szeretnének vissza­térni. A különbség az, hogy a kapitalista országokban élő és szocialista társadalmi rendet kí­vánó emberek öntudatos és gon­dolkodó emberek, akik a maguk hazájában akarják és fogják ki­vívni a szocialista társadalmi rendet. Sok hazánkfia él a kapitalista országokban. Visszavárunk min­den Magyarországon élni és dol­gozni akaró becsületes embert; Azoknak a Magyarországról el­származott embereknek- pedig, akik már kint györeket vertek, azt üzenjük, hogy maradjanak a régi hazának jó barátai, szerez­zenek becsületet a magyar név­nek, harcoljanak a dolgozók ügyé­ért, a békéért és haladásért új hazájukban — mondotta. *

Next

/
Thumbnails
Contents