Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-17 / 243. szám
1962. október 17. TOT,VA MEGVET VEPŰJSÁO 3 Ember a periférián Ha mérleget akarnánk . vonni Ku- rucz Ferenc esetében, bizony keserű következtetéseket kellene levonnunk. Egyebek között azt, hogy a perifériára került, oda, ahonnan már csak egy lépés választ el attól, hogy kiváltsa maga ellen a dolgos hétköznapok embereinek megvetését. S ha még tovább vezetnénk azt a bizonyos következtetést, akkor eljutnánk odáig, hogy Kurucz Ferenc nemcsak magát, hanem családját is romlásba döntötte. A csötönyi-pusztai lakás ma egy húsz évvel ezelőtti cselédházra emlékeztet. Négy apróság, síró, megtört, bánatos és félig- meddig elhagyott feleség, kenyér alig, ruha jóformán semmi. Csak a szegénység, az oktalan szegénység. Mert ez a szegénység valóban oktalan, hiszen a mellette levőben is munkásember lakik, még nagyobb a család, de nem szűkölködnek. Beosztással, de jól élnek, mert dolgozik a férfi, s aki dolgozik, annak van kenyere, annak házatáját elkerüli a létbizonytalanság. S.az asszony sem mondja azt, amit hüppögve Ku- ruczné: — Alig kapok tőle valamit, havonta 180—200 'forintot. Hova legyek a gyerekeimmel? Nem törődik vele. Elment Dunaújvárosba. Pedig itthon is maradhatott volna ... I S itt álljunk meg [____________' __________“ rövid i dőre, mert valóban itthon maradhatott volna, ha nem úgy tesz, ahogy cselekedett egy évvel ezelőtt. A Gerjeni Állami Gazdaságban dolgozott, nyugalmas, biztos körülmények között. De nem maradhatott, a szája, féktelen természete és az ital szembefordította majdnem mindenkivel. Először tűrték, aztán elbocsátották. Sajnálták, de nem lehet renitenciát tűrni ott, ahol mindenki legjobb szándéka szerint igyekszik eleget tenhi kötelességének. Nem muszájból, hanem kötelességtudatból. A munkakönyvében a „fegyelmi úton elbocsátva" nem jó bizonyítvány. Gyanakodva fogadják az olyan embert, akinek ezt írták a könyvébe. S hogy ettől a gyanakvástól megkíméljék, a szakszervezeti bizottság javaslatára megváltoztatták a határozatot. Hátha, hátha előveszi a jobbik eszét Kurucz Ferenc... Ám nem vette elő, sőt. Nem is törekedett arra, hogy munkát vállaljon. Szeptembertől márciusig hol itt, hol ott bukkant fel. Dolgozott néhány napot, aztán to- vábbállt, nem volt maradása sehol. Aztán elment Kalocsára, egy termelőszövetkezetbe téglát égetni, de ott sem volt nyugvása. Ez már az a bizonyos periféria volt, ahonnan nincs messze a másik, a rosszabb út. Egy hónapjabiztató rf 6/ _________*■* meny csill ant fel Kuruczné szemében. Fásultságát feloldotta, hogy a férje végre munkát vállalt Dunaújvárosban. Talán, talán — reménykedett. Megszűnik ez a furcsa kálvária, amely idegen a mai világtól, a munkásemberek világától. Megszűnik, hogy a négy gyerek a Felnőttek klubja alakult Pincehelyen Az országban és a megyében is egyre népszerűbbek a különböző klubok, ahol felnőttek, és fiatalok töltik hasznos szórakozással, tanulással a szabadidőt. Ifjúsági klub majdnem minden nagyobb község művelődési házában működik, s most kezd kibontakozni egy új kezdeményezés olyan klubok alakítására, ahol az idősebb korosztály képviselői adnak egymásnak találkozót. Legutóbb Pincehelyen alakították meg értelmiségiek.- és termelőszövetkezeti vezetők a Vörösmarty Mihályról elnevezett felnőttklubot. Ezzel régi kívánság teljesült, s lehetővé vált, hogy a felnőttek számára gyakoribbak legyenek a különböző szakmai és más természetű előadások, s még közelebb kerüljenek egymáshoz a különböző foglalkozású emberek. Ezekben a napokban dolgozzák ki a klub alapszabály-tervezetét. Ennek megtörténte után az egész falu felnőtt lakosságát érintő alakuló közgyűlést hívnak ösz- sze, s már az idei őszön, télen elkezdődik a munka az újtípusú klubban. AZ IREGI FIATALOK Az Iregszemcsei Állami Gazdaságban már kora reggel hangos az udvar. Gyülekeznek a fiatalok és öregek a munkára. Várják a járműveket, hogy induljanak ki, a munka színhelyére. Most szedik a burgonyát. A KISZ-fiataíság is bekapcsolódott ebbe az akcióba. De nem is kellett sokáig várni a teherautóra. Az úgynevezett iregi kis brigád KISZ-fia- taljai, alig állt meg az autó, máris fenntermettek. Budai Mária és csoportja gyorsan elhelyezkednek á kocsin, és indulunk is már. Egész úton a vasárnap megtartott szüreti mulatság élményeit vitatják, amit az Uj Élet Tsz és a gazdaság fiataljai közösen rendeztek. Karazsi Mária azzal dicsekedik, hogy milyen sokat táncolt a bálon. Közben azzal heccelik, ugratják, olyan kicsike vagy, hogy ki sem látszottál a kocsiból, amellyel felvonultatok. Dobos Éva megjegyzi, lesz majd fegyelmi Tóth Vendelnek. Majd megbírálják a következő KISZ-taggyűlésen, mert megígérte, hogy ott lesz a szüreti mulatságon, s csőszlegény lesz a felvonuláson, és nem volt ott. A fiatalok komolyan veszik, amit elhatároznak. A népi táncosok — hat fiú és hat lány — arról beszélnek, hogy milyen nagy tetszést arattak népi táncaikkal. Dicséret illeti őket, s a népi tánc betanítóját: Vajk Márta pedagógust. Mire befejeződik a szüreti bál értékelése, már feltűnik a burgonyaföld. s megkezdődik a vetélkedés egymás között, ki szed több burgonyát a zsákokba estére kelve. Az iregi fiatalok dolgozni is tudnak, nemcsak szórakozni. Horváth Sándor levelező Elkészült a vádirat a kórház felgyújtojának ügyében Az ügyészség elkészítette és a Szekszárdi Járásbírósághoz benyújtotta a vádiratot Varga István szekszárdi lakos ügyében. Varga István a kórház dolgozója volt, s amint azt a nyomozásnál már megállapították, égő cigarettával felment a padlásra. A cigarettából a padláson lévő fűrészporba esett a hamu a parázs- zsal együtt. , A parázs hosszabb ideig izzott, majd a délutáni órákban lángot vetett az épület tetőzete. A tűz következtében a vádirat szerint mintegy 320 ezer forint értékű kár keletkezett. Az ügyet előreláthatóan november elején tárgyalja a bíróság. gazdaságtól meg a szomszédoktól kap tejet, kenyeret, s neki sem kell többet kölcsönkérnie egy-egy főzet lisztet vagy krumplit. A lejtőn azonban nehéz megállni, nehezebb, mint elindulni rajta. Ezt bizonyítja Kurucz Ferenc esete. Mert ugyan munkát vállalt, dolgozik, de a család szép kevés hasznát látja: ritkán, vagy egyáltalán nem ad haza pénzt, „nem bírja a két háztartást.” — Rest a jóra az az ember — mondta kicsit sajnálkozva Asztalos János, a gazdaság szakszervezeti bizottságának titkára. — Próbáltunk rajta segíteni, s most is megpróbáljuk, a családra való tekintettel. Szeretnénk, ha talpra állna... Hogyan állhat talpra Kurucz Ferenc? Odáig jutott volna már, hogy erre remény sincs? Ezt egyelőre nem lehet és nem is szabad kimondani, mert ott kell lenni benne valahol a jóra való törekvésnek, csak éppen nagyon mélyre nyomta önmagában, okolatlan sértődöttségével. Legutóbb levelet írt a feleségének, s abban azt ígérte: ha visszakerülhetné a gazdaságba, minden másként lenne, a rendes emberek útját járná. Nem könnyű, de higy- gyünk neki, mint ahogy megpróbál hinni Asztalos János, aki most is azt vallja: a négy gyerekért, azokra való tekintettel vissza kell venni a gazdaságba. Az emberséget pedig, ha eddig nem tanulta meg, majd ezután megtanulja, a munkások, a családot tartó, sokat dolgozó emberek között, akik gyakran csak józan megfontoltságból, de elítélik az olyanféle magatartást, mint amilyet Kurucz Ferenciül tapasztaltak. S hogy milyen lesz az eredmény? Jószerint nehéz volna megmondani. Ez már teljesen Kurucz Ferenctől függ, vissza akar-e térni arról az útról, amelyik a társadalom perifériájára, s onnan pedig tovább vezet... Sz. I. AGYM A A lányok, mind- Néhány napja a tének fontos része a három fiatal, kicsit kuncogtak, s hogy miért, jószerint meg sem tudom mondani, mert amikor mondtam, hogy nagymamát, vagyis özvegy Beke Ferencnét keresem, szíves buzgalommal segítettek. Kicsi, kilencvenegy esztendő terhétől megtöpörödött öregasszony jött be az ajtón, s vékony, majdnem gyerekhangon válaszolgatott a papírra felírt kérdésekre. Mondatonként, apró mozaikokból próbálta összeállítani életét, azt, amit a postán töltött, s azt is, amit a család nevelésével. — Postamester voltam, harminc évig férfi helyett dolgoztam itt Gyönkön, s mégelöbb Bélapata- kon, Keszőhidegkú- ton. Korán özvegységre jutott, 1905-ben örökölte férjétől a béla- pataki postahivatalt, s ott próbált megküzdeni az élettel, meri élni kelleit, nevelni a két árvát, s nagymama — így hívják fa- luszerte —, derekasan dolgozott, ma nyugdíjas postás. szakszervezet, a községi tanács és az úttörők köszöntötték. Ajándékolcat kapott, s rengeteg virágot. A parányi szobát valóságos kis virágoskertté varázsolták, soksok hálával gondol azokra, akik nem feledkeztek meg 02 öregről. Emlékezik. — Huszonkilencben átadtam a postát a fiamnak, s most ő a hivatalvezető. Nehezemre esett a nyugdíjba vonulás, de ha nem teszem meg... Akkor Járai István, a mostani hivatalvezető, nagymama fia, állás nélkül marad, nem nevezték volna ki postamesternek. S a lányt sem lehetett volna taníttatni, mert a pótlás, a fillér nagyon kellett. A lány is elvégezte az iskolát, s ma Budapesten dolgozik. ö is postásnak készült, de a férjhez- mznetel után kilépett a hivatalból. Gondolkoztam azon amíg beszélgettünk: mi szép lehet ebben a foglalkozásban, hogy nagymama oly sok szeretettel emlékezik rá. — Az emberek éleszeretet — mondja a kis szobában —, s a postás, ha hivatalvezető, ha levélhordó, egyaránt közvetíti ezt a szeretetek És persze értesüléseket, értesítéseket. Mindig örül az örömnek, s mindig bánkódik, ha valakit bánatról kell tudósítania. Nos, azt hiszem, nagymama elmondta; miért szép, s miért hivatás a postás foglalkozás. Búcsúzhatnánk is tőle, de egy szóra még tartóztat. — Ne felejtse el fiam, hogy az unokámról szót ejtsen. Orvos, s a. két dédunokám is nagyon kedves, jó gyerek. Apró, tipegő léptekkel megy vissza a kis szobába, könyv után keresgél, aztán mégis inkább kézimunkázni kezd. Az anyagot közel viszi a szeméhez, s csak néha néz fel egy percre, hogy körülpillantson a virágokon, az ajándékokon, s elgondolkozzék: csak jók ezek a mai fiatalok, nem feledkeznek el az öregről, nagymamáról... Jól sikerült irodalmi est Tamásiban A földművesszövetkezetek, a1 könyvtárak és a társadalmi szer-1 vezetek rendezésében a könyv- barát-mozgalom keretében az idén is sor kerül az őszi—téli könyvnapokra. A program keretében a falvakban író—olvasó találkozókat, könyvmatinékat és kiállításokat szerveznek a klasszikus és az élő, mai irodalom gazdag anyagából. A közelmúltban Tamásiban rendeztek író—olvasó találkozót a járási művelődési házban. A jól sikerült esten Berkesi András József Attila-díjas író találkozott 'olvasóival: A' népszerű író bevezető előadásában azokkal a kérdésekkel foglalkozott, amelyek a legidőszerűbbek a magyar irodalom vonatkozásában, s közben néhány „műhelytitkot” is elmondott a népes hallgatóságnak. Az előadás után számosán tettek fel kérdéseket, s több napirenden szereplő vitatott problémát -illetően is kikérték Berkesi András véleményét. PINTÉR—SZABÓ: — _____ M miíé©f a etsxakadnafc III. — Engem nem engednek el otthon... — Hogy-hogy nem engednek el? Hát ezek mc" micsoda szülők? KISZ-mulatság lesz — csattant fel Fellegi Feri. — Nem a szüleim... A nagybátyám ... — Na és? Akkor se engednek el, ha megmondod, hogy KISZ mulatságra jössz? — kérdezte Nagy Pál. — Nem tudom ... Megpróbálom ... Majd beszélek velü.k ... Meddig kell jelentkezni? — Jó lenne, ha szerdáig szólnál ... Nem tudjuk, mennyien leszünk ... — mondták még, aztán elmentek, ahogy jöttek: hirtelen. Marinak tetszett, hogy meghívták. Mint ahogy minden embernek tetszik, ha környezete figyelembe veszi, és számontartja, aztán befogadja. Igen is, el fog jönni a mulatságra. Az üzem rendezi. A KISZ ellen Lajos bácsi se szólhat... — A munkaidő végén Koltai Magda sündörgött oda ismét Marihoz. Együtt mentek az öltözőbe, aztán együtt is indultak el hazafelé. Felszálltak a gvors- vasútra és a peronon megálltak. Kihajoltak a korláton és élvezték az arcukba csapódó friss levegőt. Mari úira és.újra élbámérdcodott a hatalmas gyárkéményeken, s mindig új örömet okozott neki, amikor a vasút kerekei átcsattogtak a dunahídon. Pedig most már igazán sokszor elrepültek mellette a karcsú kémények ... Augusztus .volt, idestova harmadik hónapja élt a fővárosban. Mind a ketten könnyű nyári ruhát viseltek. Nekidőltok a korlátnak. A vonat-kavarta szél meg- meglebbentette szoknyájukat, és kellemesen simogatta átforrósodott combjukat. Magdának nem volt kedve hazamenni. Egyébként is ritkán tartózkodott otthon, estéit, ha csak nem dolgozott, majd mindig szórakozóhelyeken töltötte. — Ne menj haza . .. Elmegyünk valahová ... Valamelyik kert- helyiségbe .. . Megiszunk valamit ... ami oltja a szomjunkat. .. Úgyis olyan meleg van. — Megígértem Lajos bácsinak, hogy sietek haza, mert ők most szabadságon vannak, és rám várnak, hogy együtt menjünk a szigetre. — Te végképp belebujtál abba a Lajos bácsiba? Hát nem tudsz elszakadni tőlük? Mariba valami dacos önérzet kerekedett felül. — Már hogyne tudnék... De aztán mégis meggondolta magát: — De haza kell mennem, ha már egyszer megígértem ... — Idefigyelj — nézett Magda a lány szemébe. — Tudod mi vagy te? Egy buta falusi liba, aki folyton a libapásztort lesi ... Mari először dühös lett. — Akkor te még néni is láttál libát. A liba éppenhogy nem lesi 'a libapásztort, mert inkább el akar szökni a zöldbe ... — Bolond vagy ... Olyan jót szórakozhatnánk ... Majd az öregek várnak egy kicsit, aztán elindulnak egyedül... Te inog majd azt mondod, hogy benn illett maradni az üzemben, gyűli -.an, s akkor már nem akartál hazamenni, sétáltál egyet... A Városkapu eszpresszó -kert- helyiségében ültek le. Ezekben a délutáni órákban csak néhány fiatalember és egy-két idősebb nő üldögélt az asztalok mellett. Limonádét rendeltek. A pincér már kihozta a kát pohár hű: italt, amikor Mari hirtelen feléi’ .-hogy mégis hazamegy. De Magda visz- szahúzta a székre. — Ülj már le ... Mit ugrálsz... És Mari visszaült. Néhánv pere múlva már egészen jól érezte magát. Arcán kedves kis gödröcs- kék keletkeztek, amikor nevetve szörpölte a sz?Timszálon át a limonádét. Magda is észrevette, hogy szép ez a lány. — Nem tudod te, mi az élet... Abba bele kellene kóstol1:. Mit gondolsz, hány ruhám van? — Nem tudom ... Mennyi van? — Két szekrényem van tele, — (Folytatás a 4. oldalon) t
