Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-17 / 243. szám
4 TÓI VÁ MEGVET VfPŰJSÍO 1062. október 1*. Műemlék a Táros közepén, amely seprőért, vakolókanálért és megbeesiilésért kiált Többen szóltak, néhányan levélben felkerestek, s véleményt mondottak arról az írásomról, amelyben a régi megyeháza egynémely részének állapotát kifogásoltam, sok mindent rosz- szallottam az épület megbecsülő sét, tisztántartását illetően. Meg kell mondani, hogy a legtöbbek részéről kinyilvánított egyetértés mögött meghúzódott olyas vélemény és álláspont is, hogy »no a cikk megmondta, most aztán a megye, meg a város csináltassa meg, változtassa meg«. Nem mondom. hogy ez a kívánság így. egészében elfogadhatatlan és túlzás. De sok mindent meg lehetne csinálni pénz nélkül, csak seprő és partvis kell hozzá és anná1 több kezdeményezés, segíteni- j akarás, jóérzés. Nézzük meg közelebbről az Augusz-házat Aztán azt is ajánlották, nézzem meg közelebbről az Augusz-házat is. s annak állapotára is szentelAz október 28-tól november 25- ig tartó takarékossági mozgalom előkészítő értekezletét tartottál? Szekszárdon a TIT-klubban. Már a vitaindító beszámoló is hangsúlyozta: nem elsősorban arról van szó, hogy a betétállomány néhány millió forinttal gyarapodjék. Legfontosabb feladat a takarékosságra való nevelés. Ennek eredményeként lett elsőként a megye takarékos megye. Ez azt jelenti, hogy.a rpe- gye közel 75 ezer családjának 85 százaléka takarékbetétben tartja pénzbeli’ megtakarításait. És ami különösen érdemleges, a takarékoskodóknak mintegy 40 százaléka a dolgozó parasztság soraiból kerül ki. Megyénkben közel 194 millió forint a takarékbetétállomány, amelyből a takarékpénztári fiókok 85, a postahivatalok 84, a falu egyre izmosodó betétgyűjtő szervei, a takarékszövetkezetek pedig 25 millió forintot kezelnek. jek néhány szót. A kívánságnak ím eleget teszek. Először egy kis bemutatás. A ház az 1820-as évek kórül épült. Falai között többször megfordult Liszt Ferenci s mindig igen szívesen emlékezett szekszárdi tartózkodásairól. Egyszer hangversenyt is rögtönzött az utcán őt ünnepelni felsorakozó fiatalok számára. Emléktábla örökíti meg a ház falán Liszt látogatásait. Ebben a házban alakult meg 1919-ben a Kommunista Ifjúmunkás Szövetség szekszárdi szervezete, s itt működött a proletárdiktatúra bukásáig. Ezt is emléktábla jelzi, amelyet a város mai ifjúkommunistái helyeztek el. A felszabadulás után is számos izzó gyűlés színhelye volt az egykori Augusz-ház. Kommunisták vitatkoztak a város és az ország gondjairól s fontos, városunkat érintő, határozatok születtek a falak között. Minden amellett szól tehát, Külön érdemes megemlíteni azt a 8 millió forintot, amelyet a szakszervezetek segítségével 120 munkahelyi KST-ben takarítottak meg megyénk dolgozói. Nem utol-, sósorban eredményes az ifjúság mozgalma is, hiszen az új tanévben már 220 ezer forintot takarítottak meg az iskolai takarékbélyegek vásárlásával. A másik oldal a hitelek folyósítása. Ez összesen 167 millió forintot tesz ki, amely több mint 11 ezer dolgozót köt össze az OTP-fiókokkal. Egyúttal ebből mintegy 130 millió forintos ősz- szeggel — építési hitel — segíti az MSZMP kongresszusi irányelveiben foglalt lakásépítési terv megvalósítását is. A felszólalók egymás után mon dották el terveiket, javaslataikat, amelyek kibővítették a takarékossági napok beterjesztett és elfogadott programját. hogy becsüljük meg, őrizzük az épületet. Rozzant a kapu, málik a vakolat A kép, amely a járókelőt fogadja, nem bíztató. Pedig de sokan megállnak, különösen a városunkba vetődő idegenek, hogy elolvassák az emléktáblák feliratait. A kapu rozzant, s hiányos is már. Hogy ez még az eredeti-e, ki tudja, de, hogy nagyon elhanyagolt, az biztos. A kapu alatt mérhetetlen a piszok. A falon kendőnyi területeken málik a vakolat, néhány helyütt már a tégla bámészkodik elő. A falak mocskosak embermagasságig. A különöző ajtók testetlenek, kopottak, ujjnyi vastag rajtuk a rárakódott szenny. Ládaraktár a kapu alatt Valamelyik üzlet, jobb helyet nem találván, itt tárolja különböző ládáit. Egymás hegyen- hátán a kisebb-nagyobb gyümölcstároló alkalmatosságok. Az udvaron különböző rendeltetésű, fal mellé biggyesztett toldalékok. Hej, csak be ne tévedjen ide idegen. A lépcsőházban két ablak látható. Még Genthon István: Magyarország műemlékei című könyve is megemlékezik róluk, közölvén azt is, hogy mindkettő a siklósi várból került ide. Jórészük már hiányzik. Kitöredezett, talán a gyerekek csúzlijának áldozata lett. Az emeletnek arra a részére jutni, ahol a belvárosi pártszervezet és az MSZBT megyei titkársága székel, valóságos felüdülés. Itt tiszta, rendes minden. Méltó a szervekhez, méltó az épülethez. De annál nagyobb az ellentmondás. Ha ez ilyen lehet, miért nem ilyen az udvar, a kapualj és a lépcsőház is. Pedig ennek rendbehozásához sem kell sok pénz, de annál több tettvágy és cselekvéskészség. Addig is kérek mindenkit: ezt se mutassa meg Szekszárdra látogató ismerősének! Letcnyei György Előkészítő értekezlet a takarékossági napokra (Folytatás a 3. oldalról) hencegett az elvált asszony. — Szerinted miből vettem? — Hát a fizetésedből... — Ahogyan azt az ilyen kis naiv libák elképzelik... Neked hány ruhád van? — öt. Hármat hoztam fel, és kettőt azóta vettem __ — öt ruha egy nőnek annyi, mintha egy darab rongya se lenne... Persze a fizetésből aztán föl is fordulhat az ember ... — Nekem elég... Te miből veszed a ruháidat? — Semmiesetre sem a fizetésemből. Ezerkettőszázból meg lehet élni egy csecsemőnek, de nem egy felnőtt nőnek. Viszont, ha egy nő okos, akkor mindenre telik... Mari még mindig nem értette, hogy Magda mire akar kilyukadni. — A volt férjed is ad pénzt? — Bárcsak adna ... De egy ronda disznó ... Egy fillért se ad. Azt mondja, önálló nő vagyok, keressem meg. így aztán másokra vagyok szorulva... A lány most már megértette, hogy miből veszi Koltai Magda a ruháit. De hát azért ez mégis csak furcsa ... Egészséges erkölcsi ösztöne tiltakozott. — Nekem az nem kell... — Akkor pedig bolond vagy .. . A bolondoknak tényleg nem kell a pénz. Bárcsak nekem is előbb az eszembe jutott volna... Hülyeség volt férjhezmenni... Amíg férfi van a világon, addig egy nő másként is megtud élni, mint a házasságban. Voltál már a Budapestben? — Nem. Az mi? — Egy bár... Tudod mit? Gyerünk el szombaton ... — Nem lehet, meghívtak az üzemi mulatságra. A KISZ ... — Te kis bolond ... Ezek között akarod végigunatkozni az éjszakát? Olyan unalmas pasasok, hogy megalszik a szájukban a tej. Másról se tudnak beszélni, mint arról, hogy milyen csónakházat hoznak össze túlórában a jövő nyárra a KISZ-nek-----Meg hogy h elytelen az udvaron a gyümölcsös zacskót eldobni. Nekik minden helytelen, ami természetes. Csupa mozgalmi, meg mit tudom én milyen dolgokkal van tele a fejük. Tacskó mind... Mari hallgatott. Tényleg, milyen lehet egy éjszakai bár? Ahogy elképzelte magának, nem is volt olyan riasztó a kép, inkább csábító. Milyen érdekes lenne elmenni egyszer. Komolyan kikezdenének vele is a férfiak, és ő ezt határozottan visszautasítaná ... Mert ő vigyáz magára. De azért nem adott választ Magdának. Még Lajos bácsiékkal is el kell intézni, hogy egyáltalán elengedjék. Mármint a mulatságra. Beszélgettek, s közben megkezdődött a zene. Most már megtelt. a kerthelyiség, főleg fiatalokkal. Egy fekete hajú fiatalember közeledett az asztalukhoz. Illem- tudóan meghajolt és felkérte Marit táncolni. Más nő irigykedett volna, Magda örült. Legalább most a kislány rájön a szórakozás igazi ízére. Az élvált asszony számító Volt. Tisztában volt azzal, hogy Mari sokkal csinosabb, mint ő. Ha együtt jelennek meg valahol, akkor neki is sokkal köny- nvebb barátokat, szerezni. És főleg kevésbé feltűnő. Elvégre mind a ketten dolgozó nők ... Mari kipirulva jött vissza az asztalhoz. — Tudod, milyen jól táncol ez a fiú? Egyetemista és randevút kért — újságolta boldogan. — De nem adtam neki... — Az ilyeneknek nem is kell... — oktatta a fiatalt az idősebb. — Ezek túlkomolyan gondolják. Márpedig a komoly dolgokba sohasem szabad belemenni.. . Ha semmi mást, ezt az egyet megtanultam az élettől. Flörtölni kell mindenkivel, égesse meg a nyelvét más, ne én . Az idő gyorsan elrepült. Marit, mások is felkérték és Magdát is táncolni hívták. Tíz óra volt, amikor feláll íak és elindultak haza. Mari nem talált otthon senkit. Lájos bácsiéK a lány nélkül mentek ki a szigetre, s még nem jöttek haza. Lemosdott, megvacsoíá- zott és lefeküdt. Nem volt kedve olvasni, bebújt a paplan alá, és ábrándozott. Szép volt ez a délután. Mégis csak okos nő ez a Magda Vele kell tartani. Már ismeri az élet szép oldalait. S hátha tényleg igaza van, unalmasak ezek a kiszesek, s akkor elszalaszt egy szép estét. Mert. biztos, hogy szép lesz. Nem is fog elmenni arra az üzemi murira, bár Lajos bácsiéknak azt fogja mondani, hogy odamegy, de Magdával tart. A Budapestbe . .. Másnap reggel Lajos bácsi keményen korholta a lányt az elmaradásért. Közölte vele, hogy amennyiben ez még egyszer előfordul, mehe \ ahova akar, de itt tovább egy r-.vig sem lakhat. (Folytatjuk.) Bőrgyári pillanatképek Nem kerül nagy erőfeszítésbe, hogy szenzációt találjunk, ebben a hatalmas gyárban. Messze földön híres terméke, s egyre jobb terméke, jó hírt szerzett a bőrgyárnak. A munka, mely itt a megszokott, talán egyhangúnak tűnő keretek között folyik, naponta hozza a maga szenzációit, érdekes eseményeit. Egyszer az hozza lázba a gyárat, amikor sikerül egy addig nem használt módszer alkalmazása. Máskor meg az, amikor elfuserál valaki valamit. Mert ilyen is előfordul. S persze maga a gyár, az ezer ember egyre adja a szenzációt. Mariska négy ujjhegye A porta mellett,- kicsi, sötét szoba. A szoba egyik sarka függönnyel gondosan elkerített, motozó helyiség. A kopott asztalon piszkos viaszos vászon terítő, légytetemektől undorító csapó hever áz egyik asszony szatyra mellett. A motozó asszony áll, horgol, az asztalnál ül Mariska. Széket húzok magam alá, és egyből az esemény közepébe vágok: — És amikor le akarta kapcsolni a gépet, nem volt ideje, vagy megijedt? — Hajaj — mély sóhaj szakadt fel ebből a csinos fiatalasszonyból. — Hat évig ennél veszélyesebb gépen dolgoztam. Soha nem volt balesetem. S hogy ezzel hogyan történt? Nem tudom. Higgye el, már sokszor azt hittem, a Siónak megyek, amikor eszembe jutott a gyerek, s ránéztem bekötött kezemre. S mutatja kezét. Még gyenge pólya takarja az eltorzult tenyeret Pólyával bugyolált kezével mutatja másik kezén, hogyan, s meddig vitte le a gép négy ujja- hegyét. — Jövő héten megyek felülvizsgálatra. S ha engednek, dolgozom. — Ismét gépen? Rámnéz, kerekre tágul szeme, s mielőtt válaszolna, még egyszer fehér kötszerbe csavart kezére tekint... — Szeretnék... majd., ha kicsit erősödik.., nagyon biztatnak, siessek meggyógyulni, várnak. S mintha igazolná, egyik társa, éppen műszakról tart haza, és beszól a kis szobába: — Na, Mariskám, meggyógyultál? Mikor jössz? Várunk ám. Csak siess... Talán a hideg októberi csapdo- só szél, talán az ajtónyíláson betörő, s erősen tűző napfény... valami elhomályosítja Mariska szemét... Karaván Karavánnak, vagy a jóég tudja, minek lehet nevezni ezt a nagy, ormótlan masinákból álló szerelvényt. Ott áll a gyárudvaron három is. Most jöttek, alig tíz perce nyitotta előttük ki a portás a kaput. Hamburgból jöttek, bőrt hoztál?. A nagy Skoda kocsi vezetője előhalássza az úti okmányokat. Átadja a szállítmányt. Azután szép komótosan eloldja a kocsitakaró ponyva zsinórját, ezer marha bőrét teszi szabaddá. Csak a hamburgi vámőrök látták. A hosszú úton egyhuzamban jött, sehol nem állt meg, a határnál is csak addig, amíg megnézték, érintetlenek-e a plombák. Gyorsan „rámolják'' a kocsiról a bőrt. A tíztonnás pótkocsi kerül sorra. Azután előre húz az első kocsi, jön a másik, majd a harmadik... Egyelőre még csak három százaléknyi bőr érkezik teherkocsin, de az lenne jó, ha magasabb lenne ez a részesedés az összes beérkezőbői. A karaván újra útrakészen áll, Pestre mennek, gépekkel, és más iparcikkel rakják meg mind a három gépkocsit, és indulás ismét Hamburgba. Ott ismét bőrt rakodnak, és hozzák ide, Simon tornyára. Másfél hétbe kerül egy forduló. Ezt írja meg Valahol a meszes műhelyben ért utol a hír. Menjek, de sürgősen, mert egy asszony akar velem beszélni. Fontos ügyben. Mi lehet ez a fontos? Miért oly sürgős? Hamar választ kaptam mindegyik kérdésre. Fiatal asszony. Két gyereke van. Férje tímár. Apja nyomorék, nemrégiben vágták le egyik lábát. Apja testvére is a gyárban dolgozik. Valami nagyon zavaros magyarázkodásba kezd: közös a két présház, a ház, amelyben ők laknak. S a testvér, meg a rokonsága állandóan veszekedik velük. — Hol, s mikor? — Mindig. Higgye el, semmi nyugtunk nincs. Én nem is tudom megérteni, ebben a demokráciában hogy engedhetnek meg ilyen v agyon harácsoló veszekedést. Az ember gyereke előbb- utóbb a bolondok házába kerüi. — Miért nem egyeznek meg? — Hogyne, hogyisne'.' — No, de akkor megszűnne az ideget ölő veszekedés, maga is mondja, hogy már torkig van vele. Akkor miért nem viselkednek úgy, azok is, meg maguk is, hogy ne kelljen minden évben ölre menni a kád miatt, most legutóbb meg a krumpli miatt. Az asszonyka hajthatatlan. — írja meg! Maguknak ez a mesterségük. Ha akarja, hallgassa meg a férjemet is, ő jobban „kibeszédes”. Beletúrok ritkuló hajamba. Ismét egy kényes ügy. Mi az ördögöt lehet itt csinálni. Nyomozok. Először az ellenlábasnál, aztán a dolgozói? körében. Az eredmény szomorú. Ha a fél lábú apa testvérének táborát hallgatom, akkor Z.-éket szidják. Z.-ék meg őket. A dolgozók széttárják karjukat: — Ja, igen, halottunk róluk. De hát mit tehetünk? Ott a hatóság, intézkedjen. Menjenek bíróságra, ha nincs más dolguk. Meg ha nincs annyi eszük, hogy meglett ember létükre így csúfoskodnak. Tényleg, nincs annyi önkritikájuk, hogy magukba nézzenek egyszer, és ameddig lehet, igazat adjanak a másiknak, de ha kell, a maguk viselt dolgait is elismerjék? (pálkovács) Kétmillii köbméterrel több viz A Dalmar.di Állami Gazdaság megkezdte az 1660 hold új szántóföldi öntcfeőtélep földmunkóia- tait, valamint a kiskondái 2-es, 3-as, 4-evs, és az ajsóleperdi l-es halastó gátjainak emelését. A halastavak gátjait átlagban 1,20 méterrel emelik meg. A gátak emelésénél jelenleg 30 eráber és két gép. égy 1000 köbméteres kotró és egy gaaser gép dolgozik. Az összes halastó gátemelése — a számítások szerint — közel 2 millió köbméter többlet-víz tárolását biztosítja. A halastavak jelenleg megkezdett gátemelése 1963 május 1-re befejezést nyer, míg a többi gát emelését 1964 végére fejezik be. Az öntözés kiterjed búza, kukorica, szójabab, lucerna, borsó, szálastakarmány és legelőterületre, 2 millió forint beruházással. A halastavak gátemelésével a többletvizet a bor.iádi, leperdi és a faluberki árok vize biztosítja. A gátak emelése tehát nemcsak a halállomány, hanem a mező- gazdasági termények hozamának növelését is biztosítja. Szabó Mátyás levelező — A vezetékes rádió-hálózatot a következő években fokozatosan felszámolja a posta, miután az betöltötte azt a szerepet, amelyet annakidején neki szántak. A vezetékes rádió megszüntetése a szekszárdiakat is érinti.
