Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-16 / 242. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPŰJSÁG 1962. október W. Persze, hogy azérí tanul TRAGIKOMÉDIA. A történet hallatán az ember szemeit dörzsöli, s kénytelen megállapítani, hogy akadnak olyanok, akik úgy viselkednek, mintha az utóbbi néhány esztendőt átaludták volna. Ismerkedjünk meg először a történettel, aztán a belőle származó bonyodalmakkal. Úgy kezdődött, hogy a szóban- forgó fiatal munkás élni akar alkotmányunk biztosította jogával és be szeretne iratkozni az egyik szakmájába vágó szak- középiskola levelező tagozatára. Ma, amikor ezrek, tízezrek folytatják így a fiatalabb korban kényszerűségből abbahagyott tanulmányukat, semmi meglepő sincs abban, hogy ez a munkásember is tovább akarja képezni magát. Az üzem igazgatója csupán azért aggályoskodik, mert a munkarendet nehéz összeegyeztetni a levelező tagozat foglalkozásaival. Ez az aggályoskodás érthető, bár némi jóakarattal az ilyen természetű probléma megoldható, hiszen van rá példa nem egy, se kettő. Az igazgató elvtárs bizonyára meg is oldja. IZGALMASABB AZONBAN a folytatás. Amikor hírül vették tanulási szándékát, meglepő pletyka kapott lábra: azért akar tanulni, hogy művezető lehessen. A rosszindulat tehát azt próbálja elhitetni, ha valaki a munkások közül képezni akarja magát, akkor ez annyit jelent, hogy veszélyben a közvetlen felettesek beosztása, funkciója, és hogy a tanulási kedvet éppen emiatt lehetőleg vissza kell szorítani. Ebben az esetben odáig fajult a dolog, hogy a fiatalemberre kezdenek rossz szemmel nézni, mint törtető karrieristára és még' neki kell magyarázkodnia, valósággal bocsánatot kell kérnie,- hogy be. akar iratkozni a levelező tagozatra. Legelőször is félreérthetetlenül le kell szögezni, hogy a tudásszomj nem azonos a karrierizmussal és a törekvés nem azonos a törtetésseL Ha már itt tartunk, vegyük szemügyre ezt a kérdést kissé részletesebben, mert hasonló eset másutt is előfordulhat. A pletyka tehát a művezető elvtárssal — aki különben igen derék ember — el akarja hitetni, hogy vetély- társa lett a beosztott, És amikor azt mondják „azért tanul, hogy művezető lehessen”, akkor ezt olyan hangsúllyal mondják, mintha bűn és jellembeli fogyatékosság lenne művezetői, vagy bármilyen más beosztásra pályázni, a szükséges képzettség megszerzésével. Nem bűn és nem jellembeli fogyatékosság. Ez a fiatalember azért akar tanulni, mert igényli a tudást, úgy érzi. többre képes és ha valóban többre képes, akkor a mi társadalmunkban joga van olyan posztot betölteni, amire alkalmas és ahol jobban hasznára van a közösségnek, mint jelenlegi beosztásában. SZELLEMI VETÉLKEDÉS terén hazánkban szabad a pálya. Ezt juttatja kifejezésre a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának kongresszusi irányelvei. Kimondja: „A dolgozók mind szélesebb körének tesszük lehetővé a továbbtanulást: a szak- képzettség emelésére és az általános művelődési igények kielégítésére még tovább kell szélesíteni az esti és levelező oktatást. Bővítjük a dolgozók iskoláinak üzemi tagozatait. Az esti és levelező oktatásban eltöröljük az életkori és munkaköri megkötöttségeket.” Mit jelent ez? Azt, hogy egy művezető — vagy bárki más — ne úgy óvja beosztását, hogy hibának rója fel a tudásvágyat, hanem ha pozícióját meg akarja tartani, érje utol, vagy hagyja el azokat, akikben ma versenytársat lát. A lehetőségek mindenkinek adva vannak, s jól néznénk ki, ha egy igazgató, vagy egy tsz- elnök azért gátolná beosztottjait a tanulásban, mert hátha elhagyják őt és föiéje emelkednek. Az élet rendje szerint úgyis a rátermettség dönti el, hogy ki mire alkalmas. Előfordulhat, hogy a tegnapi munkás diplomát szerez és igazgató vagy művezető lesz? Igen, de hát előrehaladásunk szempontjából ez a helyes, annál is inkább, mert szabad a pálya. S hogy egy bizonyos posztra ki a legalkalmasabb, azt olyan vetélkedés dönti el, amelyen egyforma eséllyel indulhat munkás is, igazgató is. VISSZATÉRVE az előbb említett üzem fiatal munkására: egyáltalán nincs szüksége arra, hogy magyarázkodjék. Nyilvánvaló, hogy miért akar tanulni. Azért, hogy többre vigye és ha akarata tehetséggel is párosul, többre is viszi. De ugyanez vonatkozik a művezetőre is. Jelentkezzen ó is a szakközépiskola levelező tagozatára. Ott birkózzanak meg egymással, mert azzal ma már bajos is, nevetséges is befeketíteni valakit, hogy azért tanul, mert több akar lenni. Persze, hogy azért tanul. Sz. P. Azért a szerző se kutya A filmek esetében még csak I hagyján, hiszen a forgatókönyv szerzője nevének feltüntetése mellett feltétlenül közölni kellene a rendező nevét is, sőt ha az alapötletet adó regény, novella, elbeszélés szerzőjét nem közölnék, az is igazságtalan lenne. De a színdaraboknál már más a helyzet. S mégis mind gyakrabban találkozni olyan közleménnyel, plakáttal is nemegyszer, amelyen csak a színmű címe szerepel, a szerző nevét pedig rejtélyes okokból lefelejtették. Sőt láttunk már olyat is, amelyen a cím alatt szépen felsorolják a szereplőket csak éppen Moliére neve maradt le, noha ő szerzetté annak idején a Tartuffe-öt. És emiatt azt hiszem még holtában sem kell szégyenkeznie. Amiatt, hogy nevét lehagyják a plakátról, a plakátfestőnek már ugyancsak. A múltkor valamilyen ünnepség keretében I kiállt a dobogóra egy helyes kislány, akit a műsorközlő így jelentett be: H. Marika szaval egy verset. H. Marika meg is jelent. Meghajolt és azt mondta: Hazám. S utána szavalta a verset. De hogy ezt a verset József Attila írta, elfelejtette megemlíteni, csakúgy, mint a műsorközlő. Mondom, ez a rossz szokás kezd eluralkodni, különösen a műkedvelő együttesek által rendezett előadásokon, bemutatott színdarabok plakátjain. Márpedig, ha a majdani nézővel fontosnak tartják tudatni, hogy K. Erzsiké, N. Pista, Z. Jóska, M. Juliska a szereplők, B. Balázs bácsi a rendező, aztán a súgó tisztét Gs. Ró- zsika tölti be, akkor talán a szerző nevét sem lenne helytelen feltüntetni. Mert azért a szerző se kutya. Valamiféle köze mégiscsak van neki is a darabhoz. — ei (Folytatás a 3. oldalról) újabb kiadású klasszikusok elől, szépen sorjában. Jól megfértek egymás mellett. A könyvek annyira lekötötték a fiatal lány figyelmét, hogy tényleg nem is vágyott sehová... A műhely túlsó végén dolgozott Koltai Magda. A 24 éves elvált asszony eleinte figyelemre se méltatta a falusi kislányt, de egyszer az öltözőben egymás mellé kerültek. Beszélgetni kezdett a lánnyal, aztán együtt mentek a gyorsvasúton is. A sorsáról panaszkodott. Szidta a férjet és az üzemet, ahol most dolgoznia kell, pedig ő mindig szebb, finomabb munkáról álmodozott. Magda albérletben lakott, Budán. Nem volt túlzottan csinos nő, sőt egy kissé széles esipejű, hízásra hajlamos, az arccsontja is kiállt. Az üzemben nem nagyon szerették a modora miatt. No persze ez csak olyan csendes ellenszenvben nyilvánult meg. Mindig elégedetlenkedett, hol a fizetés, hol a munka- körülmények miatt. A férfiakkal a legtöbbször kikezdett. S bár a férfinem könnyen hajlik a szép szóra, alapjában nem szereti a túl könnyű eseteket. Igv hát. Magdát sem szívlelték a férfiak. Beke Mari mindezt persze nem tudta Magdáról, s amikor az elvált asz- szony másnap melléje ült az étkezdében, barátságosan társalgóit vele. — Mondd, te sehova se jársz? b Kérdezte Magda, miután elújságolta, hogy az este kinn volt a szigeti Casinoban. — Nem... Nem enged a nagybátyám ... — Szóval odaszögeztek a konyhához. — Nem.., Olvasni szoktam. Meg néha moziba megyek. De velük... — Velük? Szép kis hecc ... Két öreggel járkálni... Pedig ebben a korban kell élni... Én is azt bánom, hogy nem használtam ki eléggé a fiatal éveimet... Még táncolni sem voltál sehol? — Nem ... Nincs akivel elmenjek ... Lajos bácsi, tudod, ez a nagybátyám, meg a felesége, olyan otthonülő emberek ... Nem szeretnek sehova se járni ... — Elég bolond vagy ... Tudod mit? Majd én elkísérlek ... — Ű, azt nem lehet... — tiltakozott Mari. — A szüleim megegyeztek, hogy Lajos bácsi fog vigyázni rám ... — Ez csak amolyan mese... Ne hagyd magad ... Azt hiszed, hogy sokra fogod vinni az életben, ha mindig a rokonaid nyakára kötöd magad? Költözz el tőlük ... Elvégre független, önálló nő vagy... — Ah ... Úgy sem engednek ... S különben is, ők mosnak rám, meg takarítanak ... — Na nézd a dámát... Hát mosol magadnak ... — És hová is mennék? Azt mondja a Lajos bácsi, hogy örülhetek, hogy ilyen jó lakásom van. Más lányok még egy koszos lukat se találnak... És drága... Itt meg nem kell fizetnem semmit... — Gyere el hozzám lakni... Én egy jó albérletben vagyok ... — mondta Magda nem minden önzés nélkül. Titokban arra gondolt, ha a lány odaköltözik hozzá, akkor először is olcsóbb lesz a lakbére, mert ketten fizetik. Meg aztán ez a Mari fiatalabb is, csinosabb is, mint ő. Ketten már jobban tudnak szórakozni... De Mari egyenlőre még tiltakozott, bár amikor az ebédidő véget ért, s a lány visszament a padjához, még mindig azon törte a fejét, amit Koltai Magda mondott. Önálló nő lenne... Ezért is jött fel Pestre. Csábító volt az ötlet, hiszen akkor lesz ő igazán önálló, ha egyedül él, egvedül gondoskodik magáról és persze egyedül vigyáz magára! Bár félt Lajos bácsitól és Klári nénitől. Félt, hogy hazazavarják a falujába — pedig ez alatt a néhány nap alatt is ú<?v megszerette Budapestet. Még munkaközben is folyton ezen járt az esze ... Közeledett a munkaidő vége, amikor odajött hozzá Nagy Pál és Fellegi Ferenc. — Szombaton a KISZ üzemi mulatságot rendez — mondta Nagy Pál. — Szeretnénk, ha eljönnél ... Mari felkapta a fejét. Hogy meri őt, a nagylányt ez az olaj- tóni letegezni? De miután a fiúk komolvak maradtak, válaszolni kellett: (Folytatjuk) Munkában a Dalmandi Hibridüzem Gépkocsik, vontatók szállítják az állami gazdaság hibridkukoricáját a hibridüzembe. A beérkezett kukoricát először a tizennégy, egyenként négyvagonos tartályban helyezik el, ahonnan azt a háttérben látható futószalag szállítja fel a tulajdonképpeni fel- dolgozási helyre. A szalagon felérkező kukoricát Szűcs Jánosné, Takács Lajos- né, Tevesz Gizella, Király Mária és Grávics Gyula válogatja. Teljesítményük nyole óra alatt nyolc vagon. A kukoricát nagyteljesítményű fűtőberendezéssel szárítják. Az égőfej óránként 130—140 kiló gázolajat használ fel cs a levegőt 39 —40 C fokra — a kukoricától függően — melegíti fel. A három műszakban dolgozó üzem nappalosa, Kövecs Gyula az égőfej működését ellenőrzi. (bj) Megkezdte működését a szekszárdi filmbarátok köre A szekszárdi filmbarátok köre október 13-án tartotta megnyitó előadását a szekszárdi moziban A megnyitó előadáson Greta Garbo életét és művészi pályafutását Elek Judit, a Budapest Fimstúdió fiatal rendezője ismertette. Az előadás után bemutatták a Krisztina királynő című filmet Greta Garbóval a címszerepben. A filmbarátok köre további programjában szerepel Rosay, Cser- kaszov, Jean Gabin, Emil Jan- nings munkásságának ismertetése. Az előadásokat minden alkalommal egy-egy régi film bemutatása követi. Az előadásokat és vetítéseket csak a kör tagjai látogathatják. Felvételre jelentkezni a TIT-ben és a mozi pénzt árnál lehet.
