Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-16 / 242. szám

1962. október T6. TOLNA MEGYEI VÉPŰ.TSAO Gyógyszertár lesz a tisztaságból — Éber András tataroztatja a Abban az évben jól gazdálko- desebb lesz a portája. Az eleő házát... dott a szövetkezet, jó keresethez helyezett Quillman Ferenc há­Valóságos szenzációként hatott jutottak nagyon sokan a faluban, romszáz, a második helyezett Ré- a faluban ez a hír. Hiszen vagy így könnyen a lelkére lehetett be- gey István kétszáz, a harmadik tizenöt éven keresztül jóformán szelni néhány embernek, hogy a helyezett Elek Ferenc 150 forint egy cserepet sem mozdított senki házára is költsön valarihit, ne le- jutalmat kapott, a fedélen a feje felett, egy ka- gyen olyan elhanyagolt a falu Miután az emberekben sikerült nál sarat nem tapasztott a ház külseje. Ahogyan egyik, elkezdte, felkelteni az igényt a szép ott- ol dalához. úgy folytatta a másik, és egymás hon iránt, már nem volt nehéz — Ha tataroztatja, nyilván van után csinosodtak, fiatalodtak meg az út; a megye községei közt fo­rá pénze ... a házak. 1yó tisztasági versenyben a tava­— Rá is fér, amilyen öreg épü- Egy lépéssel ezután már előbb- W eredmények alapján Aparhanl • • • re lehetett lépni. Tegye rendbe került az első helyre. — Kőművest hívott a Fábián mindenki a háza táját! — hang- — A tanácstagok, a Vöröske­Lajos is. _ zott el az újabb felhívás az egész- reszt tagjai megtalálták azt a — A László Pius$ is tataroztat. ségügyi állandó bizottság részé- módszert — mondja Läufer Má­Két évvel ezelőtt beszédtéma ről. Az ismeretterjesztő előadá- tyás tanácselnök —, amellyel hat­volt Aparhanton, ki szánta rá ma- sokon gyakran beszélt a tiszta- ni tudtunk az emberekre. A vi- gát, hogy a házát annyi év után ság fontosságáról dr. Csáki Lász- rágoskertek az iskolások szorgal- rendbehozassa. ló körzeti orvos, az egészségügyi mát dicsérik. Sokszor ők harcol­Tulajdonképpen már az előző állandó bizottság elnöke. Az is- tak a szülőkkel, tegyék rendbe, évben kezdődött a dolog, amikor kólában a gyerekeknek beszéltek tatarozzák a házat. Megérttettük a tanács, meg a termelőszövetke- -arról, mennyivel más a lakás, ha az emberekkel, hogy nem mind- zet vezetői összedugták a fejüket, elöl az udvart virágos kert díszí- egy, milyen érzéssel távozik, aki hogy valamit tenni kellene. A la- a faluba vetődik; egy rendes, kóházak kopottak, roggyantak, az A tisztasági mozgalom akkor tiszta, vagy egy elhanyagolt falu eső rég leverte a vakolatot, és még nem terjedt el országos mé- képével._ S ezt bizonyítja a me- egyik-másik helyen a tető is be- retekben, az aparhantiak meg- §yei elsőség. ázik. Egy tanácsülésen úgy hang- csinálták maguk. A Vöröskereszt- Az első hely 25 000 forintot „ho­zott el a javaslat, hogy „tenni szervezet tagjai, a tanácstagok, zott” a falunak. kell valamit az épületek állagá- az iskolások voltak a leglelkesebb __ Mire használják fel ezt a n ak megóvása érdekében”. Vagy- szószólói. A tanács a községfej- pénzt? __ kérdezzük a tanácsel­i s rendbe kell hozni őket, mi- lesztési alapból díjakat tűzött ki nököt. előtt tönkremennek. azok számára, akiknek a legren­Utcasarki „stírelés”, kocsmai fröccsösés és házibulik helyett Mivel üti agyon szabadidejét I szó csoporté. Itt kapnak helyet az a fiatal, aki nem vesz részt szervezett oktatásban, aki nem színjátszó, és nem szakköri tag, akinek igényei még nem jutottak el a rendszeres olvasásig? Ne gondoljunk mindjárt rosszra, de legtöbbje kiáll az utcasarokra, „stírelni” a lányokat, vagy egy­két fröccsel üti agyon az időt a kocsmaasztal mellett, nézi a kár- tyázókat, s néha maga is beszáll egy ultipartiba. Nem issza le ma­gát, filléres az alap, tehát a kár­tyán sem nyer, vagy veszít töb­bet két-három forintnál. Aki az utcán ácsorog, az sem csinál sem­mi rosszat, csak toporog egyik lábáról a másikra és csak mere­geti szemét a lányok után, vagy ha azok sem járnak, bámul a sem­mibe. Nem valami fennkölt szórako­zás. Hasznosnak sem mondható és nem is elégíti ki a fiatalokat. A többi között ez is szülte az öt­letet Pakson, létesítsenek ifjúsági házat, amelyben második otthont találnak a lányok és fiúk, műve­lődési, szórakozási lehetőséget. Kellemes, kulturált szórakozást az utcasarki ácsorgás, meg a kocsmai fröccsözés helyett. Erről beszélgetünk Gazdag István elvtárssal, a paksi járási KISZ-bizottság titkárával. — Néhány hónappal ezelőtt lé­tesítettük az ifjúsági házat itt Pakson. Az eltelt idő jó volt ta­pasztalatok szerzésére, s ezek a tapasztalatok az ifjúsági ház mű­ködtetése, sőt működésének ki- szélesítése mellett szólnak. Kilenc KISZ-szervezetünk van a köz­ségben, körülbelül ötszáz taggal. Az eddigi apró, szervezetenkénti helyiségek helyébe most egy egész ház áll a fiatalok rendelke­zésére. De számítsuk a többieket is, hozzávetőlegesen ezerötszáz KISZ-korosztályhoz tartozó fiatal van a községben. Az ifjúsági ház az ő házuk is. — Van nagytermünk, ahol a nagyobb rendezvényeket, tánces­teket tudjuk megtartani. Aztán még másik három szoba. Egyik­ben a televíziót nézhetik, a má­sikban sakkozhatnak, asztaliteni­szezhetnek, a harmadik a színját­az úttörők is. Csapatgyűlések, rendezvények, klubdélutánok cél­jaira is használhatják az ifjúsági házat. Közbevetem: — Ami a táncestéket illeti... Gazdag elvtárs már folytatja is a gondolatot: — Itt, Pakson is igen elterjedt volt a házibuli. Persze, nem kell mindjárt a legrosszabbra gondol­ni, de rossz tapasztalataink is voltak. Most lehetőséget terem­tünk a fiataloknak, hogy táncol­hassanak, szórakozhassanak. A szülök is, a pedagógusok és a jobbérzésű fiatalok is örülnek en­nek. Igyekeznek megteremteni az if­júsági ház szervezett működését. Most, hogy egy lelkes és ráter­mett fiatal, Rauch János szemé­lyében függetlenített vezetőt' is kapott, erre lehetőség nyílt. Se­gít benne majd az ifjúsági ház vezetősége, amelyben a különbö­ző társadalmi szervezetek képvi­seltetik magukat. Az első lépés lesz a minden vasárnapi klubdé­lután. Kis műsort ad, hol egyik, hol másik szervezet fiatalsága, szellemi vetélkedőket is szervez­nek, játékok rendezését tervezik. És természetesen nem maradhat el a legkedveltebb társas szóra­kozás, a tánc. Az első ilyen klub­délutánon százötvenen vettek részt, s amint elmondták, jó! érezték magukat, jobban, mini eleddig. A paksi ifjúsági ház tehát mind beszédesebben igazolja a hozzáfűzött reményeket és még nagyobb reményekre jogosít ed­digi tevékenysége. S a paksi pél­dán már születik a fiatalabb testvér. November elejére meg­kezdi működését a járás máso­dik ifjúsági háza, Dunaföldvá- rott. Ez nagyobb lesz, mint a paksi, hét helyiségből áll majd, a berendezése persze egyelőre szegényesebb, mint a paksié, de úgy tervezik, hogy a tavaszra már utoléri azt. Minden jel ar­ra mutat, hogy ez a helyes út a községek ifjúsága számára. L. Gy. — Gyógyszertár létesítéséhez. A jövő évben fogunk hozzá. Vagy új épületet építünk, vagy meg­felelő házat vásárolunk, aszerint, mennyi pénzünk jön össze. Kell a gyógyszertár, mert itt székel a körzeti orvos, gyógyszerért pedig Bonyhádra kell menni. A lakos­ság kívánsága volt a gyógyszer- tár, olyannyira, hogy anyagiak­kal is támogatták. Minden család 150 forintot fizetett be a község­fejlesztési hozzájáruláson felül. Ez a 25 000 forint is jól jön most, gyarapítja a gyógyszertárra jutó összeget. Lám, érdemes volt az aparhan- tiaknak a házak, az udvarok, a falu tisztaságán fáradozniuk; el­sők lettek, pénzt kaptak érte. De bárki végigmehet a falun. A há­zak tiszták, előttük viruló virá­gos kertek. A falu kétszázötven háza közül 202-n ott díszeleg a „Tiszta udvar, rendes ház” moz­galom táblája. BI. A negyvennégy méteres ntammut- fenyö hatalmas árnyékában Dombra fel, völgybe le — ka- ra, A fenyők közül is a legszebb nyarog az út Bonyhád felől Len- példány az a negyvennégy mé- gyel irányában. Kis községek hú- tér magas mammutfenyő, amely zódnak meg a völgyek mélyén, s a feljegyzések szerint az idén mielőtt még láttatná magát a százötven éves. A ritkaságok kö- lengyeli templomtorony, meg a zé tartozik a százéves vérbükk, sok apró háztető, az utas elé md- s csaknem ugyanennyi idősek a gasodik a kastély a csodálatos tulipánfák, a bálványfák és a faóriások árnyékában. szlavóniai árbocfenyők is. Negyvenkét holdas parkban áll A féltés beszél az itteniekből, az építészeti szempontból is rend- és az iskola igazgatóhelyetteséből kívül figyelemre méltó, hatalmas is, amikor arra kéri az újságírót, épület, amelyben mezőgazdasági írja meg, hogy nagyobb gondot szakiskola működik már évek óta. kéne fordítani az arborétumra. Innen bocsátják útjukra azokat a Amit az iskola megtehet, azzal termelőszövetkezeti tagokat — nem marad adós, gondozzák, elsősorban fiatalokat —, akik a ápolják, tisztán tartják a meglé- tudás megszerzése árán itt válnak vöt, de a pótlásra már nincs ere- értőivé igazán szakmájuknak, a jük, sem anyagi lehetőségük. A mezőgazdaságnak. kérés tehát, az illetékes szervek De mégsem az épület vonja gondoskodjanak a kipusztult rit- magára elsősorban a figyelmet haságok pótlásáról, hogy még és először nem is az iskola, ha- s°hszáz éven át lehessen büszkél- nem a csodálatos park, a lengye- Éedni a lengyeli kastély csodála- li arborétum. A negyvenkét hol-Aos Parkjával, amely nemcsak a das területen százötven évvel ez- tudósok számara jelent élményt, előtt ültették el az első fákat, s hanem ^ bármely hozzá nem értő azok a másfél száz esztendő alatt látogatónak is felejthetetlen, hatalmassá növekedtek. Számos A távolabbi tervekben szerepel, olyan különleges fa is található hogy iskolakomplexumot létesíte- itt, amely a természetvédelmi te- nek a kastély mellett, úgyszólván rületeken ritkaságszámba megy. az égbenyúló faóriások árnyéka- Az egyik büszkeség, hogy húszon- ban. Ezt az alkalmat az arboré- öt fenyőfajtával dicsekedhetnek tűm felújítására, s talán bővítésé- áz arborétum legújabb gazdái, a re fßl lehetne használni, szakiskola tanulói és tanári ka- (l) A kocsolai Vörös Csillag Termelőszövetkezet 215 holdon ter­melt ebben az évben napraforgót. A tsz egyik hatvanholdas táblá­ján a Dalmandi Gépállomás SZK—3-as kombájnja és asszonyok végzik a termés betakarítását. PINTÉR—SZABÖ: Jhnikor a szálak ^ elszakadnak tént, hogy Nagy Pált megismerte. Különös módon. Együtt jöttek be a gyárkapun és a fiú belenézett az arcába. Akkor ő dacosan el­fordította a fejét, mire a hórihor- gas, nyakigláb srác, nem több 20 évesnél, mosolyogva utánaszólt: „De fölvágós a kisasszony ...” Az­tán még egyszer találkoztak, az ebédlőben. A fiú melléje ült, s ő megismerte, de nem szólt hozzá. Csendben nézegették az ebédet, — Tizenhat éves vagy, és sem- , ... . . . , ,, mi helved az utcán Ha strandra latta’ h°gy a Í1U folyton ráles a mi helyed az utcán. Ha strandra tányérjából és huncutul mosolyog. S most itt van. De ki az a másik? II* — Itt ücsörögjek a lakásban? Ezen a kora nyári álmos délutá­non is sokan jöttek-mentek a Kossuth Lajos utcában. A Nap égetően sütött. De ő hozzá volt akarsz m.nn , akkor szólj. Min ------­szokva a napsütéshez, már kis- ^3^° elmenni 'S akkor3 igéimé- Megálltak mellette s mint a bál­gyerek korában sokat dolgozott , , . t . . . , , teremben szokás, meghajoltak és nyaranként a forró mezőn. A ki- he*z’ 1 akarjuk, hogy hol bemutatkoztak. A hórihorgas Tálcátoknál újra és újra megállt, s va”y' .. a,Lll?ií ®z,,cszTa -SZ° "Í*S.Nagy Pál könnyen, fesztelenül, az az ott elhelyezett ruhadarabokat „ , an e. an«° aj^? bácsi aiacsonyabb a Fellegi Feri eset­összehasonlította azokkal, amiket r3 0 ren reu as> ,asa- u va a~ lenebbiil. vagy inkább bátortala­ő viselt. Sima szürke szoknya volt hogyan másképp kepzelte el. Dől- nu, Ez az egész bemutatkozás rajta és egy tarka blúz, lábán ®ozo no, a maga uia. lr^s’ e'3 valahogy furán jött ki: olajosak lapos sarkú fehér cipő. Bár falu- az-t,.™1 a penfVf cTL r voltak és kormosak, csak a sze­ról jött, a ruhájáról ítélve nem különben is, mit atyáskodik fo­látszott vidéki lánynak. Ám a lo«e ez a vénember. 6 mar fel­nőtt lány, tud vigyázni. magara. Csak nem képzelik ezek? Mert arról szó sincs Nem bolond ő. Először időtöltésba’később'pedig Tudja, amit tud Megvan neki azért mert ez laU a legfőbbPszó! az esze... Udvaroltak már neki ’ 0 otthon is, a faluban, s ha ő ott tudott magára vigyázni, akkor itt is tud. Elvégre ott is lett volna éppen. elég alkalom beszéde jellegzetes dunántúli táj­szólásról árulkodott. Késő este lett, amikor hazakeveredett. Elő­ször el is tévedt, de aztán mégis visszatalált a kiskörútra, majd a Dimitrov térre. Lajos bácsi feddő- en kérdőre vonta: — Merre jártál? — A városban. Kirakatokat né­zegettem ... — Nézd kislányom, én megígér­niük fehérje villogott. Ha délutános volt, akkor dél­előtt, ha délelőttös volt, akkor délután ült a lakásban. Olvasott. ra-kozása. Otthon, a falujában ke­vés ideje volt rá, s mivel keveset olvasott, nem is fedezte fel az ol­vasás gyönyörét. De itt bőven futotta az idpből. S most már La- Teltek a hetek, s a lánv egészen jós bácsi szép kis könyvtára is belejött a munkába. Már teljesí- csábította. A magas könyvszek­tem apádnak, hogy vigyázni fogok tette a normát, összeismerkedett rényben vagy kétszáz kötet sora­rád. Ezt a szokást nem fogjuk az üzem többi dolgozóival, egyik kozott. Volt itt minden: régi. el­bevezetni. Ha vége a munkaidő- másikkal megbarátkozott. De nyűtt ponyvák legalul és a lég­nek. hazajössz és megvársz min- a munkaidő végén mindig sietett két. S együtt majd elmegyünk. haza. Még az első napokban tör- (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents