Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-13 / 240. szám
1962. október 13 •tolna Megyei népújság 3 Járási küldött-értekezlet GONDOLATOK (Folytatás az 1. oldalról) szocializmus eszméivel és gyakorlatával. Az értelmiség számszerűségében és tudatának fejlődésében jelentős változásokon ment keresztül. Létszámuk meghaladja járásunkban az 1000 főt. Az értelmiségiek túlnyomó többségéről elmondható, hogy mind a régiek, mind a fiatalok azonosították magukat a szocializmus építésével és gyakorlatával. A pártbizottság beszámolója ezután az osztályidegenekkel foglalkozott. Megállapította: Pártértekezletünk teljes mértékben egyetért a kongresz- szusi irányelvekben lerögzített azon elvekkel, melyek kimondják, hogy az embereket nem a származásuk, hanem a munkájuk alapján, a szocializmus javára végzett munka alapján kell értékelni. A pártértekezlet elé terjesztett beszámoló a járás gazdasági helyzetével foglalkozva megállapította, hogy a járás adottságai nem rosszabbak, mint a megye többi járásában, mégis itt a legalacsonyabb a gabona átlagtermése. Feladatul tűzi az ötéves terv végére a jelenlegi 9,4 mázsáról 14 mázsára emelni az átlagtermést. Ä kukorica vetésterülete három év alatt 7700 holddal csökkent, emiatt különös gondot kell fordítani a hibridkukorica vetésére, a szükséges tőállomány megtartására. Az öntözéses gazdálkodás előnyeinek ismertetése után a zöldségtermesztés, a gyümölcs- és szőlőtermesztésről esett szó, majd a háztáji gazdaságok árutermelő szerepét hangsúlyozta a beszámoló. Az állami gazdaságokkal kapcsolatban a beszámoló a többi között ezeket állapította meg: Az állami gazdaságok eredményei példaként szolgálnak a termelőszövetkezetek számára. Három év alatt az átlagtermést búzából 12,6 mázsáról 17,3 mázsára, árpából 12,3 mázsáról 14,2 mázsára, pillangósokból 16,9 mázsáról 21,5 mázsára emelték. Csökkent a termékek önköltsége: a búzáé 30,7 forinttal, a kukoricáé 21 forinttal, a pillangósoké 47,7 forinttal. Hasonló eredmények vannak az állattenyésztés terén is. Ipari üzemeinkben jelentősen javult a műszaki ellátottság, a műszaki berendezések állapota és kihasználása; Uj szakembereket állítottak be a termelés fokozása érdekében. A Dunaföldvári Kendergyárban néhány évvel ezelőtt kizárólag csak kenderrostot állítottak elő. Ma pedig az addig hasznavehetetlen pozdorjából bútorlapot gyártanak. Ugyancsak nagy fejlődés tapasztalható a Paksi Konzervgyárban is. 1959-ben az üzem 54 millió forint értéket termelt, 1962-ben már 98 millió forintos tervszámmal dolgozik. A többlet- termelés 50 százaléka létszámbeállításból, 49,5 százaléka pedig a munkatermelékenység növekedéséből származik. Ezután a ktsz-ek és a kisiparosok szerepével foglalkozott a beszámoló, majd a kulturális kérdésekről szólva hangsúlyozta: Három év alatt járásunk 15 községéből kilenc községben 38 új tanteremmel iskolát építettek. Három község kapott új művelődési házat, ezenkívül Pakson a KISZ-ifjúság megkapta az új székházat, négy községben a művelődési házat állami beruházásból jelentősen felújították. Elmondhatjuk, hogy jelenleg a paksi járásban Dunakömlőd, Pálfa, Bikács és Németkér kivételével többé-kevésbé a kor követelményeinek és igényeinek megfelelő művelődési házak állnak a falusi lakosság rendelkezésére. A pártélet kérdéseiről szólva a többi között ezeket ismertette Hév András elvtárs: A járási pártbizottság a lenini elvek alapján végezte munkáját. Rendszeresen, a szervezeti szabályzatnak megfelelően megtartottuk a pártbizottsági és végrehajtó bizottsági üléseket. A legfontosabb kérdéseket, amelyek az A v A pártbizottság és a revíziós bizottság beszámolóinak elhangzása után a pártértekezleten széles körű vita bontakozott ki. A tanácskozáson, amelynek munka- értekezlet jellege volt, az elmúlt három esztendő sikerei, az elkövetett hibák bírálata, valamint a feladatok megjelölése kapott nagy szerepet. A járás mezőgazdasági jellegének megfelelően elsősorban a termelőszövetkezeti gazdálkodás kérdéseivel, a falun végbemenő nagy társadalmi átalakulással foglalkoztak a felszólalók. Lakos József pálfai, Uhrin Vendel dunakömlődi, László Lajos pártonkívüli dunaszentgyörgyi tsz. elnök a nagyüzemi gazdálkodás fölényét bizonyította a vita során, hangsúlyozva, hogy az elmúlt három aszályos esztendő ellenére is jelentős mértékben erősödtek a szövetkezetek. Kemény József, a madocsai pártszervezet küldötte a többi között arról adott számot, hogy a VIII. pártkongresszus tiszteletére október 25-re befejezik az őszi vetést. Zsoldos László, a Nagydorogi Gépállomás párt- szervezetének küldötte arról beszélt, hogy milyen eredmények születtek a kongresszusi versenyben. A kombájnosok versenyében az országos második és ötödik helyezett erről a gépállomásról került ki. Rajtuk kívül van olyan, aki már az évi tervét is teljesítette október 10-ig. A tanácskozáson sok szó esett a termelőszövetkezeti társulásokról, elsősorban a dunaföldvári tapasztalatokról. A felszólalók egybehangzóan mondották el, ahhoz, hogy a termelőszövetkezetekben zavartalan legyen a munka, az szükséges, hogy a pártszervezetek rendszeres politikai munkát fejtsenek ki, a tsz-tagok tudjanak a közös gazegész járást érintették, PB-ülé- seken tárgyaltuk meg és hoztunk határozatokat. Ilyen fontos kérdés volt többek között: a mező- gazdaság átszervezése, a tsz-ek megszilárdításának kérdése, az állattenyésztés és árutermeléssel kapcsolatos problémák, a három- és ötéves kulturális program, s olyan fontos elméleti kérdések, mint a kétfrontos harc és a párt szövetségi politikája stb. A pártalapszervezetek az utóbbi három év alatt sokat erősödtek, tekintélyük növekedett. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével nagyobb gyakorlatra tettek szert a politikai tömegmunkában. 1961 őszén, a vezetőségek újjáválasztása alkalmával a vezetőségi tagok 30 százaléka cserélődött ki. Uj, friss erők kerültek a pártvezetőségekbe. A három év alatt felvettünk 457 tagot és 423 tagjelöltet, ebből a KISZ járási bizottság 91 elvtársat javasolt, 49 közvetlen tagot vettünk fel. A felvettek 21 százaléka nő. Ez bizonyos fejlődést mutat a nők közötti politikai munka terén. it a daság dolgairól. Ezzel kapcsolatban Rózsa Júlia, a dunaszentgyörgyi tanács elnöke arról adott tájékoztatót, hogy a községben a pártszervezet havonta, község- szerte kisgyűléseket tart, amelyeken a termelőszövetkezettel kapcsolatos időszerű kérdéseket vitatják meg. Radó Lászlóné sárszentlőrinci párttitkár a szocialista címért küzdő munkacsapat tagja elmondotta. hogy a 195 000 forint értékű termelési tervet 500 000 Forintra teljesítik. Valamennyien 200-nál több munkaegységet szereztek. A járás üzemeinek életéről Peák László és Nágl János adott tájékoztatót. Elmondották, hogy a Paksi Konzervgyárban számos újítást alkalmaznak. Szóltak a gyorsan növekvő termelékenységről, a létszám alakulásáról. Fencsik László a VIII. kongresszus jelentőségéről szólt. — Mérföldkő lesz ez a kongresszus — mondotta a többi között —, mert ez mondja ki, hogy hazánkban leraktuk a szocializmus alapjait. Ezt előbb valósítottuk meg, mint terveztük. A nagy történelmi eredményt az tette lehetővé, hogy a párt politikája he_ Íves, s ezzel egyetért a magyar dolgozó nép. Ezután az egységes paraszti osztály kialakulásával foglalkozott. Dr. Solymosi Mihály a megváltozott tulajdonviszonyokról, az osztályok egymáshoz való viszonyainak megváltozásáról és a tudat alakulásáról szólt. A vita lezárásával a pártértekezlet megválasztotta a 37 pártbizottsági tagot és 7 póttagot, a revíziós bizottság 7 tagját és 2 póttagját, valamint a 40 szavazati jogú és 7 tanácskozási jogú küldöttet a megyei küldött pártértekezletre. « v - í ■ (' Víg. A jó időt kihasználva, a megye termelőszövetkezeteiben és állami gazdaságaiban me- gyeszerte vetik a búzát. a társadalmi munkáról érdekes kimutatás került a *“ kezembe a minap. A szekszárdi bőrdíszmű-üzem vezetői állították össze az üzem dolgozói által végzett társadalmi munkákról. Tételesen sorolják fel — megjelölve munkaórát és értéket — hogy milyen munkákat végeztek önként, fizetség nélkül az üzem dolgozói. Ha a végösszegeket nézzük — 865 órai társadalmi munka, értékben 23 060 forint — csak a dicséret hangján lehet beszélni az üzem dolgozóiról. Figyelmesebben vizsgálva az egyes tételeket azonban, olyan dolgok derülnek ki, amelyek cseppet sem mondhatók kívánatosnak, noha ami a dolgozóknak tettekben megnyilvánuló magasfokú öntudatát illeti, ezt nem lehet kétségbevonni. A tucatnyi tétel közt a röplabdapálya építés, ablakfüggönyök megvarrása és felszerelése, virágosládák készítése, csillag készítés mellett szerepel — 125 munkaórával és 7250 forint értékkel — az üzem csengőhálózatának megépítése, 180 órával az ajtók, ablakok, vaslépcsők lefestése (érték 2320 forint) teleprendezés, kazánház rendbehozása stb. Mi kifogásolnivaló lehet ezen? — A társadalmi munka, a rendes munkaidő után, minden külön ellenérték nélkül végzett tevékenység az utóbbi években nálunk valóságos tömegmozgalommá vált. Ha városi, vagy még- inkább megyei szinten számoljuk, százezrekről, milliókról van szó. A dolgozók önkéntes munkával toldják meg azokat — a különben nem is jelentéktelen — összegeket, amelyeket az állami, városi, vágy községi költségvetések biztosítanak községfejlesztésre, vagy éppen lakásépítésre. Talán keresve sem lehet találni olyan óvodát, iskolát, amelyeknek leltárában ne szerepelnének a szülők összefogásával, társadalmi munkájával létrehozott kisebb-nagyobb értékek, néha még egyes épületek is. Mindennapos jelenség, hogy a község apraja-nagyja összefog, hogy a kultúrház felépítéséhez — amelyre állami alapból csak egy- pár év múlva kerülhetne sor, pillanatnyilag azonban a beruházás teljes összege nem áll rendelkezésre — társadalmi munkával segítsen. Ez esetekre azonban jellemző, hogy a társadalmi munka részvevői közvetlenül érzik és élvezik munkájuk eredményét. Szűkök a keretek, tehát megtoldják saját munkájukkal, hogy a létesítmény hamarabb elkészüljön. KJehéz megvonni a határt, I'' hogy milyen társadalmi munkákra helyes igénybevenni, mozgósítani a dolgozókat. De azt hiszem, a határ valahol itt lehet. Olyan munkák elvégzésére, amelynek eredménye közvetlenül hoz javulást a dolgozók életkörülményeiben. A termelőmunka amelyre a vállalatnak pénze van, amelynek eredményeiért a vállalat — termékeinek eladásával pénzt kap — semmiképp sem tartozhat ide. Persze, itt is vannak kivételek, csak helyeselhető, hogy egyik-másik kisipari szövetkezet, mezőgazdasági termelőszövetkezet a termelőberendezés szűk kereszt- metszetének felszámolásához, termelő jellegű eszközeinek, amely a szövetkezeti kollektíva tulajdona, bővítéséhez is esetleg társadalmi munkával segít. Ha a távlatokat nézzük, kétségtelenül egy-két évtizeden belül eljutunk a kommunizmus kapujához, amikor fokozatosan megszűnnek az anyagi ösztönzők a termelőmunkában, előtérbe kerülnek az erkölcsi ösztönzők, az öntudat. A munka szerinti elosztást ezzel párhuzamosan, fokozatosan, a szükségletek szerinti elosztás váltja fel. Ennek elemei már ma is megvannak, egyik bizonyítéka ennek éppen az, hogy a dolgozók egyre nagyobb mértékben végeznek társadalmi munkát. De ma még semmiképp sem helyeselhető az a törekvés, hogy a közvetlen termelő-feladatoknál is ezt veszik igénybe, a feltételek még nem értek meg erre. Nemrég a Talaj erőgazdáíkodá- si Vállalatnál hallottam egy szocialista brigádról. A vállalat vezetői elmondták azt is, hogy a brigád sole társadalmi munkát vállalt. Arra a kérdésre, hogy miből áll ez a társadalmi munka, azt felelték, — minthogy ezt magától értetődőnek tartották —, hát bioszupert gyártanak munkaidő után is. Mivel ott, a vállalat nál mást nem is lehetne csinálni társadalmi munkában, hát fel kell használni azt a vállalat termelési mutatóinak javítására. Első pillanatban talán nem is szembetűnő, milyen veszélyeket rejt magában e felfogás, milyen következményekkel járhat. Pedig az e nézetből következő gyakorlat elleplezheti a rossz gazdálkodást, munkaszervezést. — Szervezési hibák miatt lemaradtunk a tervteljesítéssel?... Sok volt a hónap elején az állásidő? No, majd a hónap végén rá verünk, társadalmi munkára mozgósítjuk a dolgozókat, ez nem kerül pénzbe, behozzuk a lemaradást. — Rosszul állnak az önköltségi mutatók? — Majd a társadalmi munka helyrehozza. És ez esetekben szintén nehéz a határ megvonása, az „önkéntes” és a „kötelező” között. Ahol baj van az üzemi demokráciával — és Öncsalás lenne azt állítani, hogy mindenütt a legteljesebb a rend e téren — önkéntesnek lehet feltüntetni az olyan „társadalmi” munkát, amire valójában nem is önként vállalkoztak a dolgozók. termeléshez az állami vállalatnak rendelkezésre állnak a szükséges eszközök, termelőberendezés, anyag, munkabér. A késztermékért a vállalat megkapja a törvényes árat, ellenértéket. Ezekkel gazdálkodjék úgy, hogy nyereséget is érjen el. Ne kérjen egyetlen óra fizetésnélküli munkát sem, ne javítsa úgy a különböző mutatókat, hogy „társadalmi összefogást” ves2 igénybe. A termelékenység emelésének, a termelési költségek csökkentésének (e mutatókat valójában meghamisítja az említett módszer) egyetlen járható útja a technológia fejlesztése, a jó munkaszervezés, gazdálkodás. Nem volt még pálda arra, hogy egy vállalat vezetői lemondtak volna a nekik járó prémiumról (még kevésbé a fizetésük egy részéről) abból a célból, hogy ezzel pár száz, vagy néhány ezer forinttal növekedjék a vállalat nyeresége. Pedig ez sem lenne más, mint az a gyakorlat, hogy társadalmi munkával oldanak meg termelési feladatokat. A társadalmi munka pgdig maradjon meg ama keretek közt, ami általában ma is jellemzi az összefogást, önként, összefogva, munkaidőn túl dolgozni, azért, hogy a részt vevő kollektívának, közösségnek jobbak legyenek a szociális és kulturális körülményei. JANTNER JA NOS iOBOBOBOBOBOBOBC ü 0 n FIGYELEM! FIGYELEM! * 0 0 megrendelést elfogad a Simontornyai Vegyesipari Vállalat. Jleltáreímkc jj ■ 0 m o ■ A leszállítást a meg- ^ y rendelések beérkezésének Q Q sorrendjében biztosítja. ■ 5 s Ä 0 0 0 0 M (21)0 lOIOEOSOiQJOlQI
