Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-11 / 238. szám
I 4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1962. október Ili TOLLFOR GÁ CSŐK „Erős, tartós, vízálló a transzparens talpú cipő” — reklámozzák az újságokban. Mikroporózus talpú cipőről már hallottam, de transzparensről még nem. Ez bizonyára valami újdonság lehet. Még jó, hogy kiadták a magyar nyelv értelmező szótárát, fellapozom a transzparens szónál. A szótár szerint több jelentése van: „átlátszó, áttetsző, világító. Ilyen betű, felírás, kép, reklám. Feliratos, képes tábla, vagy textilanyag, amelyet ünnepélyek alkalmával díszítésre használnak, illetve, felvonuláson kifeszítve visznek. Áttetsző anyagból készült nagyobb felületű ernyő, amely körülveszi a fényforrásokat, csökkenti a fénysűrűséget, nagy felületre osztja el a fényt.” Most várom, mikor jelenik meg az üzletekben a transzformátor-, a transzmisszió-, a transzportőr-, vagy estleg a tranzisztortalpú lábbeli. ..Megáll az idő...” mondja a népszerű sláger; megáll az idő, hirdeti a szekszárdi posta homlokzatán levő óra. Most már hosz- szú évek óta a lassú enyészet szimbóluma, mintsem az idő múlásának mérője. Nagyon sok ember szeretné tudni napközben, mennyi az idő, ugyancsak sokan vannak, akik órájukat szeretnék egy pontos órához igazítani. Ezt a szerepét nagyon jól betölthetné a posta órája. Talán a gyengébb nem kedvéért hagyják állni, hogy abban a j tudatban maradhassanak; felettük nem jár el az idő. Egyik nő- j ismerősöm a múltkor hat évvel j I fiatalabbnak mondta magát, mint amennyi valóságban. Nem is csodálkozom rajta, biztosan a posta nyilvános órájától vette a tippet, illetve a tudatot, hogy hat év óta 38 éves. * Nem is olyan régen, csupán néhány hónappal ezelőtt, rendeletet hoztak » táskarádiók végnélkiili használata ellen. Villamoson, autóbuszon, vonaton — a szórakozóhelyeken egyáltalán nem — csak akkor használhatja a tulajdonosuk, ha az utasok túlnyomó többsége beleegyezik. A közelmúltban a vonaton hangzott el néhány utas véleménye, hogy hasonló rendeletet kellene hozni a neveletlen gyerekek és a mindent elnéző szülők ellen. Búcsú volt Páriban. A Dombóvár felé haladó vonatra felszálltak négy gyerekkel. A gyerekek mindegyike papírtrombitával és síppal volt felfegyverkezve. Dombóvárig fújták egy- végtébe, de csak azért, mert nem ment tovább a vonat. Az amúgy is szűk fülkében az éktelen trombitálást, sípolást néhány utas csak idegcsillapítóval tudta elviselni. A szülők ugyanakkor örültek, milyen jól szórakoznak a gyerekek, milyen erőfeszítést tettek, hogy túlharsogja egyik a másikat. * Néhány nap óta hallom reggelente a rádióban: Hamletnek nincs igaza... Hamletnek nincs igaza... Hamletnek nincs igaza. I Nem tudom, mit akar az a Hamlet Ha egyszer nincs igaza, ak- i kor mit vitatkozik?! B. I. uuuuuuuuuuuuuuuu MIT MONDjP * A kérdésre dr. Tamás János ügyész válaszol: Uj Büntető Törvénykönyvünk számtalan rendelkezése tükrözi vissza azt a szocialista jogelvet, amely szerint a büntető törvény feladata az állami, társadalmi és gazdasági rend, valamint az állampolgárok személyének, jogainak védelme mellett a szocialista társadalmi együttélés szabályainak megtartására, valamint az állampolgári fegyelemre való nevelés. Többek között ez is lényeges különbséget jelent a kapitalista jogalkotáshoz és jogalkalmazáshoz viszonyítva, amely a bűntettet elkövető személyekkel szemben a nevelés helyett a megtorlást, a szigorú felelősségre vonást helyezi előtérbe. Hosszadalmas lenne — és e cikk keretében erre lehetőség nincsen — elemezni a Büntető Törvénykönyv valamennyi olyan rendelkezését, amely a fenti, nevelési célzatot kidomborító jogelv visszatükröződését jelenti. Ezért csupán a Büntető Törvény- könyv egyetlen szakaszával kívánok foglalkozni, amely a «-tevékeny megbánásról« rendelkezik. A Btk 309 §-a szerint: »-A büntetés korlátlanul enyhíthető — különös méltánylást érdemlő esetA tevékeny ben, annak kiszabása mellőzhető is — ha a lopás, sikkasztás, csalás, hűtlen kezelés, rongálás, orgazdaság, jogtalan elsajátítás, vagy hanyag kezelés elkövetője — mielőtt a cselekményt felfedezték volna — a kárt megtéríti és a cselekményt a hatóságnak bejelenti«. A fentiekből kitűnően a törvény a vagyon elleni bűncselekmények széles körében biztosítja a büntetés korlátlan enyhítését, illetőleg kiszabásának mellőzését azokkal szemben, akik felismerve cselekményük helytelen voltát, tettük esetleges súlyos következményeire rádöbbenve önként feltárják visszaélésüket. A törvény nem tesz különbséget ebben a vonatkozásban a társadalmi tulajdon és az állampolgárok személyi tulajdona között, mindkét bűncselekmény-kategória vonatkozásában biztosítja ezt á kedvezményt az elkövetők számára. Lényeges eleme a törvénynek, hogy a hatóságnál történt bejelentés az előtt történjék, mielőtt a cselekményt felfedezték volna. Ez természetes, hisz ellenkező esetben, amennyiben rendőri felderítés, vagy egyéb módon jut a bűnüldöző szervek tudomására valamely visszaélés, abban az esetben ilyen kedvezményben senki sem részesülhet, arra nyilvánvalóan igényt sem tarthat. A bejelentést a törvény értelmében hatóság előtt kell tenni Hatóság alatt jelen esetben természetesen elsősorban bűnüldöző szerveket (rendőrség, ügyészség, bíróság) kell érteni, nincs akadálya azonban annak sem, hogy a bejelentés más hatóságnál — pl. tanácsi szervnél — történjék, tekintettel arra, hogy ezek a hatóságok a bejelentést az illetékes szervhez továbbítják. megbánásról A bejelentésből — amely természetesen írásban is történhet — ki kell tűnnie a bűntett legfontosabb adatainak, valamint az elkövető személyének. A bűnüldöző szervek tapasztalatai szerint a kárt okozó visz- szaélések előbb, vagy utóbb, de minden esetben felszínre kerülnek és a tettesek nem kerülhetik el a szigorú felelősségre vonást. A társadalmi tulajdont károsító lopás, sikkasztás, csalás, vagy hűtlen kezelés bűntettének elkövetőjét — amennyiben minősítő körülmények nem forognak fenn — a Büntető Törvénykönyv 6 hónaptól 5 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. Aki tehát ilyen visszaélést követ el és cselekménye felszínre kerül, azt a bíróság az eset összes körülményeinek mérlegelése mellett ilyen büntetéssel sújthatja. Amennyiben azonban az elkövető a hatóságok tudomására hozza magatartását, az idézett 309. § értelmében vele szemben a kiszabott büntetés korlátlanul enyhíthető, sőt a büntető eljárás lefolytatása is mellőzhető. Összehasonlítva e két lehetőséget különösen érzékelhető a tevékeny megbánásról szóló törvény szakasz jelentősége és az a szocialista humánum, amely a Büntető Törvénykönyvet áthatja. Ez a törvényhely tehát lényegében kínálkozó lehetőség azok számára, akik megtévedtek, hogy a helyes útra visszatérjenek, anélkül. hogy a törvény teljes szigorát éreznék. Ugyanakkor nevelő hatású is, mert elősegíti az elkövetőkben a megbánáshoz vezető pozitív erők érvényesülését. Milyen volt Szekszárd az idén? 1200 kilométer olasz földön KARNEVÁL NÁPOLYBAN Fotókiállítást rendez a A megyeszékhely az idén erőteljes fejlődésnek indult. A fényképezés kedvelőinek sok új témát nyújtott a sokrétű változás, s szinte mindenki megtalálta a neki leginkább megfelelő témát A Soós Sándor művelődési ház a fotósok idei »termésén« keresztül a város és a megye közvéleménye elé kívánja tárni azokat az új momentumokat, amelyeket az idén ismertünk meg városunk életében. Fotósaink december 16—24-ig kiállításon mutathatják be legjobb idei képeiket, a »-Szekszárd 1962« (Folytatás a 3. oldalról) tóttá ő, hogy Csányi Éllek hova megy. S amikor bekanyarodtak a Petőfi utcába, már ott sietett Albert is mellette s megpróbált a lelkére beszélni. De hiába mondott akármit. Közben egy pillanatra sem lassították az iramot. Már ott álltak a ház előtt, ahol a tanító lakott, lenyomták a kiskapu kilincsét és az előrohanó kutyába Péter belerúgott. Az eb szűkölve, fogait vi- csorgatva támadt rájuk, egy rúgást fel sem vett, nem tágított mellőlük egy lépést sem. A zajra odabentről ajtónyikorgás hallatszott, majd kilépett a verandára Horváth Miklós. Egyik kezében lámpát tartott, amelynek fénye megvilágította elkínzott arcát, amely nagy fájdalomról árulkodott, de meglepetés is tükröződött rajta. Mit akarhatnak a késői, hivatlan vendégek? Ám ezen a meglepetésen kívül egyebet nem fedezhetett fel rajta az ember, legkívált . pedig ijedtséget nem. Körüljártatta szemét hármukon, aztán tekintete megállapodott Csányi Eleken. Sokáig néztek farkasszemet egymással s amikor városi művelődési ház című tárlatot ugyanis ebben az időpontban rendezi meg a művelődési otthon. A kiállítás anyagát adó pályázat teljesen nyilvános. Mindenki részt vehet rajta olyan képekkel, amelyek leginkább tükrözik Szekszárd mai életét, fejlődését. Pályázni fekete- fehér és színes képekkel egyaránt lehet, 18x24-es nagyságban, december 6-ig. A beérkezett képek közül a kiállításra érdemeseket a művelődési ház foto-szakköre és szakértőkből álló bizottság válogatja ki. már kezdett kínossá válni a csend, Albert próbálta megtörni: — Elkísértük a barátunkat, Horváth elvtárs. Szeretne valamit mondani magának. — Tessék, itt vagyok. Kerüljenek beljebb. — Jó nekünk itt is, köszönjük — lépett előre Csányi, majd hirtelen lehajtotta a fejét. Mellette Péter és Albert idegei szinte pattanásig megfeszültek. Látták, hogyan vívódik a legény sajátmagával. Szinte hallották, ahogyan fogai összecsikordultak s figyelték ökölbeszorított kezét, meg a halántékán fénylő izzadságcsep- peket. — Azért tegeződhetnénk is tanító úr! Mit szólsz hozzá — mondta tovább kötekedő hangon. — Kicsit szokatlan a pertu, de rendben van — felelt azonnal Miklós és kinyújtotta a kezét: — Szervusz! A két tenyér egymásba kapcsolódott. A szorítás mintha Csányi- nak fájt volna jobban. — Na, rendben van — mondta. — Fene erős a szorításod. Mintha örökké a kapanyelet fognád. Meg zsákolnál. — Csináltam én azt is, ne félj. A nyarat búcsúztatják szeptember első hetében a nápolyiak. Az éjszakák ilyenkor zajosak. Az utcákat, tereket, parkokat kék, sárga, zöld, piros villanyégőkből összeállított óriás emberi alakok és virágok díszítik. Még a szűk sikátorokat is dekorálják ez alkalommal, a sikátorokat, melyeken, ha végigmész, fejedre csöpög eső- gyanánt a kiteregetett fehérneműkből a víz. Híres művészek lépnek fel a parkokban felállított szabadtéri színpadokon és ingyen szórakoztatják a népet. A felvonulásban, amely éjfélig tartott, minden este gyönyörködhettünk. Bámulatos, színes áradat! A délolasz népviselet rendkívül tarka. A menetben egymás — Nem félek! Még télid se félek. Akármilyen erős a kezed. — Miért mondod ezt? Ezért jöttél ide? — Kérdezte nyugodtan Miklós. Tekintetük összekapcsolódott. A mellettük állók inkább érezték mint látták ezt. — Nézd pajtikám, én csak egyet akarok mondani neked. Lehet kettőnk között akármilyen veszekedés, gyűlölhetsz engem életed végéig, egyet azonban nem szabad elfelejtened. Mindig a lányon múlik, hogy kit fogad el. Egy darabig együtt jártatok. Aztán ez a kapcsolat széthullott. Én Erzsit megszerettem. Úgy láttam, viszonozza az érzéseimet. Úgy láttam egészen ma estig. Most pedig nem tudom, mit gondoljak. Láttalak benneteket ölelkezve. Fáj, nagyon fáj. Ne is beszéljünk erről — átforrósodott hangja megremegett. — Erzsinek, ne félj megmondom. Úgy még nem mondták meg neki, soha életében ... — De hiszen — vágott közbe Péter. — Hallgass! — intette le Csányi. — Ne avatkozz az én dolgomba ... (Folytatjuk) után bukkannak £el a különféle művészeti és foglalkozási ágak szimbólumai. Az egyik kocsin óriási hárfa, körülötte énekesek, a másikon fehér hajó, a harmadikon hatalmas hordó, körülötte borozgató vendégekkel. Jönnek a színészek, a nyomdászok, a mészárosok, az orvosok és a sírásók. Órákba telik, míg véget ér az áradat. A parkokban és az utcákon 16—18 éves legénykék népes csoportjai rohangálnak fel-alá. Kezükben gumifütykös. Akinek nem tetszik az ábrázata, azt elnáspá- golják. Sok a rendőr! A karhatalom ez esetben mégis tehetetlennek bizonyul. Egy csapat fiú tőlem alig pár lépésnyire püfölt el két amerikai turistát. A lány platinaszőke haja s a fiú ruházata és langaléta termete feltűnt a fekete déli emberekből álló tömegben. — Amerikán! Amerikán! — üvöltöttek a vidám kamaszok és a levegővel töltött gumihusángok táncoltak a két megrettent amerikai testén. Mire a rendőr megjelent, a fiú a földön fetrengett, a lány sírt, s a verekedőket úgy felszippantotta a tömeg, hogy nyomuk sem maradt. Az idegenvezető szerint Nápolyban a város 1 millió 200 ezer lakosa közül csak 200 ezérnek van állandó munkahelye. A többi alkalmi munkán tengődik, sok a csempész, a tolvaj és a prostituált. A nyomor sok embert taszít a züllésbe. Valamikor Nápolyi, Dél-Itália fővárosát a dal városának nevezték, ma nyugodtan nevezhetjük a nyomor városának. A délnyugati városrész a második világháború idején bombázást szenvedett. A romok ma is úgy meredeznek, mint húsz évvel ezelőtt. A nyomortelep, mely a romok köré épült, nagyobb méretű és elképesztőbb az egykori Mária Valériánál. Utolsó nápolyi éjszakámat a karnevál forgatagában töltöttem. Olasz barátaink elmondták, hogy régi szokás szerint este a tisztességes lányok csak anyjuk társaságában jelenhettek meg az utcán. Kivételt képezett ez alól a nyár búcsúztatása, a karnevál. Ilyenkor a lányok a hatalmas tömegben elvegyülve, anyai felügyelet nélkül szórakoznak. A Riviera Di Chiaja tér parkjának bal oldalán, a szabadtéri színpad és a körülötte nyüzsgő sokaság zsivajától távol, miközben a korlátra támaszkodva az olajosán csillogó tengert bámultam, amelyet lágy meleg szelek cirógattak, megható történetet hallottam egy nápolyi fiú és lány szerelméről. A lány ritka szépség volt. A nyomortelepen nőtt fel. Nem voltak csillogó ékszerei, nem volt drága ruhája, mégis megfordultak utána a férfiak az utcán. A nyár búcsúztatásának karneválján megismerkedett egy fiúval. Szerelmesek lettek egymásba; A fiú gazdag, gőgös arisztokrata családban nevelkedett. Szülei ellenezték, hogy a nyomortelepről vigyen asszonyt a házhoz. A családi perpatvar azzal végződött, hogy a fiút kitagadták. Most ő is a ny.omortelepen él Ersiliával, aki a felesége lett, Három gyermekük van. Ersilia, aki két bátyjával együtt tagja az Olasz Kommunista Pártnak, férjét is bevonja a politikai munkába, s a terve az, hogy kommunistát farag belőle. Nem vagyok babonás, mégis engedelmeskedtem a régi szokásnak. Mielőtt búcsút mondtam volna Itália földjének, pénzt dobtam a Trevi kútjába. A bab-ma azt tartja, hogy aki pénzt dob a kútba, az visszatér még Rómába. Szeretnék visszatérni. Szeretném Olaszországot szabadnak, boldogabbnak. gazdagabbnak látni. Szeretnék akkor találkozni »'asz munkásokkal és parasztokkal, amikor saját maguk intézik országuk sorsát, megszabadulva a belső és külső tőke rabinájától. Haypál Tibor
