Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-11 / 238. szám

I 4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1962. október Ili TOLLFOR GÁ CSŐK „Erős, tartós, vízálló a transz­parens talpú cipő” — reklámoz­zák az újságokban. Mikropo­rózus talpú cipőről már hallot­tam, de transzparensről még nem. Ez bizonyára valami új­donság lehet. Még jó, hogy ki­adták a magyar nyelv értelmező szótárát, fellapozom a transz­parens szónál. A szótár szerint több jelentése van: „átlátszó, áttetsző, világító. Ilyen betű, felírás, kép, reklám. Feliratos, képes tábla, vagy textilanyag, amelyet ünnepélyek alkalmá­val díszítésre használnak, illet­ve, felvonuláson kifeszítve visz­nek. Áttetsző anyagból készült nagyobb felületű ernyő, amely körülveszi a fényforrásokat, csökkenti a fénysűrűséget, nagy felületre osztja el a fényt.” Most várom, mikor jelenik meg az üzletekben a transzfor­mátor-, a transzmisszió-, a transzportőr-, vagy estleg a tranzisztortalpú lábbeli. ..Megáll az idő...” mondja a népszerű sláger; megáll az idő, hirdeti a szekszárdi posta hom­lokzatán levő óra. Most már hosz- szú évek óta a lassú enyészet szimbóluma, mintsem az idő mú­lásának mérője. Nagyon sok em­ber szeretné tudni napközben, mennyi az idő, ugyancsak sokan vannak, akik órájukat szeretnék egy pontos órához igazítani. Ezt a szerepét nagyon jól betölthetné a posta órája. Talán a gyengébb nem kedvé­ért hagyják állni, hogy abban a j tudatban maradhassanak; felet­tük nem jár el az idő. Egyik nő- j ismerősöm a múltkor hat évvel j I fiatalabbnak mondta magát, mint amennyi valóságban. Nem is cso­dálkozom rajta, biztosan a posta nyilvános órájától vette a tippet, illetve a tudatot, hogy hat év óta 38 éves. * Nem is olyan régen, csupán néhány hónappal ezelőtt, ren­deletet hoztak » táskarádiók végnélkiili használata ellen. Villamoson, autóbuszon, vona­ton — a szórakozóhelyeken egyáltalán nem — csak akkor használhatja a tulajdonosuk, ha az utasok túlnyomó több­sége beleegyezik. A közelmúlt­ban a vonaton hangzott el né­hány utas véleménye, hogy ha­sonló rendeletet kellene hozni a neveletlen gyerekek és a min­dent elnéző szülők ellen. Búcsú volt Páriban. A Dom­bóvár felé haladó vonatra fel­szálltak négy gyerekkel. A gye­rekek mindegyike papírtrombi­tával és síppal volt felfegyver­kezve. Dombóvárig fújták egy- végtébe, de csak azért, mert nem ment tovább a vonat. Az amúgy is szűk fülkében az ék­telen trombitálást, sípolást né­hány utas csak idegcsillapító­val tudta elviselni. A szülők ugyanakkor örültek, milyen jól szórakoznak a gyerekek, milyen erőfeszítést tettek, hogy túl­harsogja egyik a másikat. * Néhány nap óta hallom regge­lente a rádióban: Hamletnek nincs igaza... Hamletnek nincs igaza... Hamletnek nincs igaza. I Nem tudom, mit akar az a Ham­let Ha egyszer nincs igaza, ak- i kor mit vitatkozik?! B. I. uuuuuuuuuuuuuuuu MIT MONDjP * A kérdésre dr. Tamás János ügyész válaszol: Uj Büntető Törvénykönyvünk számtalan rendelkezése tükrözi vissza azt a szocialista jogelvet, amely szerint a büntető törvény feladata az állami, társadalmi és gazdasági rend, valamint az ál­lampolgárok személyének, jogai­nak védelme mellett a szocialista társadalmi együttélés szabályai­nak megtartására, valamint az ál­lampolgári fegyelemre való ne­velés. Többek között ez is lényeges különbséget jelent a kapitalista jogalkotáshoz és jogalkalmazás­hoz viszonyítva, amely a bűn­tettet elkövető személyekkel szemben a nevelés helyett a megtorlást, a szigorú felelősségre vonást helyezi előtérbe. Hosszadalmas lenne — és e cikk keretében erre lehetőség nincsen — elemezni a Büntető Tör­vénykönyv valamennyi olyan rendelkezését, amely a fenti, ne­velési célzatot kidomborító jog­elv visszatükröződését jelenti. Ezért csupán a Büntető Törvény- könyv egyetlen szakaszával kí­vánok foglalkozni, amely a «-te­vékeny megbánásról« rendelkezik. A Btk 309 §-a szerint: »-A bün­tetés korlátlanul enyhíthető — különös méltánylást érdemlő eset­A tevékeny ben, annak kiszabása mellőzhető is — ha a lopás, sikkasztás, csa­lás, hűtlen kezelés, rongálás, or­gazdaság, jogtalan elsajátítás, vagy hanyag kezelés elkövetője — mielőtt a cselekményt felfedezték volna — a kárt megtéríti és a cselekményt a hatóságnak beje­lenti«. A fentiekből kitűnően a törvény a vagyon elleni bűncselekmények széles körében biztosítja a bün­tetés korlátlan enyhítését, illető­leg kiszabásának mellőzését azok­kal szemben, akik felismerve cselekményük helytelen voltát, tettük esetleges súlyos következ­ményeire rádöbbenve önként fel­tárják visszaélésüket. A törvény nem tesz különbséget ebben a vonatkozásban a társadalmi tu­lajdon és az állampolgárok sze­mélyi tulajdona között, mindkét bűncselekmény-kategória vonat­kozásában biztosítja ezt á ked­vezményt az elkövetők számára. Lényeges eleme a törvénynek, hogy a hatóságnál történt beje­lentés az előtt történjék, mielőtt a cselekményt felfedezték volna. Ez természetes, hisz ellenkező esetben, amennyiben rendőri fel­derítés, vagy egyéb módon jut a bűnüldöző szervek tudomására valamely visszaélés, abban az esetben ilyen kedvezményben senki sem részesülhet, arra nyil­vánvalóan igényt sem tarthat. A bejelentést a törvény értel­mében hatóság előtt kell tenni Hatóság alatt jelen esetben ter­mészetesen elsősorban bűnüldöző szerveket (rendőrség, ügyészség, bíróság) kell érteni, nincs akadá­lya azonban annak sem, hogy a bejelentés más hatóságnál — pl. tanácsi szervnél — történjék, te­kintettel arra, hogy ezek a ható­ságok a bejelentést az illetékes szervhez továbbítják. megbánásról A bejelentésből — amely ter­mészetesen írásban is történhet — ki kell tűnnie a bűntett leg­fontosabb adatainak, valamint az elkövető személyének. A bűnüldöző szervek tapaszta­latai szerint a kárt okozó visz- szaélések előbb, vagy utóbb, de minden esetben felszínre kerül­nek és a tettesek nem kerülhetik el a szigorú felelősségre vonást. A társadalmi tulajdont károsító lopás, sikkasztás, csalás, vagy hűtlen kezelés bűntettének elkö­vetőjét — amennyiben minősítő körülmények nem forognak fenn — a Büntető Törvénykönyv 6 hónaptól 5 évig terjedő szabad­ságvesztéssel rendeli büntetni. Aki tehát ilyen visszaélést követ el és cselekménye felszínre kerül, azt a bíróság az eset összes kö­rülményeinek mérlegelése mellett ilyen büntetéssel sújthatja. Amennyiben azonban az elkövető a hatóságok tudomására hozza magatartását, az idézett 309. § ér­telmében vele szemben a kisza­bott büntetés korlátlanul enyhít­hető, sőt a büntető eljárás le­folytatása is mellőzhető. Összehasonlítva e két lehető­séget különösen érzékelhető a te­vékeny megbánásról szóló tör­vény szakasz jelentősége és az a szocialista humánum, amely a Büntető Törvénykönyvet áthatja. Ez a törvényhely tehát lényegé­ben kínálkozó lehetőség azok szá­mára, akik megtévedtek, hogy a helyes útra visszatérjenek, anél­kül. hogy a törvény teljes szigo­rát éreznék. Ugyanakkor nevelő hatású is, mert elősegíti az el­követőkben a megbánáshoz ve­zető pozitív erők érvényesülését. Milyen volt Szekszárd az idén? 1200 kilométer olasz földön KARNEVÁL NÁPOLYBAN Fotókiállítást rendez a A megyeszékhely az idén erő­teljes fejlődésnek indult. A fény­képezés kedvelőinek sok új té­mát nyújtott a sokrétű változás, s szinte mindenki megtalálta a neki leginkább megfelelő témát A Soós Sándor művelődési ház a fotósok idei »termésén« keresz­tül a város és a megye közvéle­ménye elé kívánja tárni azokat az új momentumokat, amelyeket az idén ismertünk meg városunk életében. Fotósaink december 16—24-ig kiállításon mutathatják be legjobb idei képeiket, a »-Szekszárd 1962« (Folytatás a 3. oldalról) tóttá ő, hogy Csányi Éllek hova megy. S amikor bekanyarodtak a Petőfi utcába, már ott sietett Al­bert is mellette s megpróbált a lelkére beszélni. De hiába mon­dott akármit. Közben egy pillanatra sem las­sították az iramot. Már ott álltak a ház előtt, ahol a tanító lakott, lenyomták a kiskapu kilincsét és az előrohanó kutyába Péter bele­rúgott. Az eb szűkölve, fogait vi- csorgatva támadt rájuk, egy rú­gást fel sem vett, nem tágított mellőlük egy lépést sem. A zajra odabentről ajtónyikorgás hallat­szott, majd kilépett a verandára Horváth Miklós. Egyik kezében lámpát tartott, amelynek fénye megvilágította elkínzott arcát, amely nagy fájdalomról árulko­dott, de meglepetés is tükröződött rajta. Mit akarhatnak a késői, hivatlan vendégek? Ám ezen a meglepetésen kívül egyebet nem fedezhetett fel rajta az ember, legkívált . pedig ijedtséget nem. Körüljártatta szemét hármukon, aztán tekintete megállapodott Csányi Eleken. Sokáig néztek far­kasszemet egymással s amikor városi művelődési ház című tárlatot ugyanis ebben az időpontban rendezi meg a mű­velődési otthon. A kiállítás anya­gát adó pályázat teljesen nyilvá­nos. Mindenki részt vehet rajta olyan képekkel, amelyek legin­kább tükrözik Szekszárd mai éle­tét, fejlődését. Pályázni fekete- fehér és színes képekkel egyaránt lehet, 18x24-es nagyságban, de­cember 6-ig. A beérkezett képek közül a kiállításra érdemeseket a művelődési ház foto-szakköre és szakértőkből álló bizottság vá­logatja ki. már kezdett kínossá válni a csend, Albert próbálta megtörni: — Elkísértük a barátunkat, Horváth elvtárs. Szeretne valamit mondani magának. — Tessék, itt vagyok. Kerül­jenek beljebb. — Jó nekünk itt is, köszönjük — lépett előre Csányi, majd hir­telen lehajtotta a fejét. Mellette Péter és Albert idegei szinte pat­tanásig megfeszültek. Látták, ho­gyan vívódik a legény sajátmagá­val. Szinte hallották, ahogyan fogai összecsikordultak s figyel­ték ökölbeszorított kezét, meg a halántékán fénylő izzadságcsep- peket. — Azért tegeződhetnénk is tanító úr! Mit szólsz hozzá — mondta tovább kötekedő hangon. — Kicsit szokatlan a pertu, de rendben van — felelt azonnal Miklós és kinyújtotta a kezét: — Szervusz! A két tenyér egymásba kapcso­lódott. A szorítás mintha Csányi- nak fájt volna jobban. — Na, rendben van — mondta. — Fene erős a szorításod. Mintha örökké a kapanyelet fognád. Meg zsákolnál. — Csináltam én azt is, ne félj. A nyarat búcsúztatják szep­tember első hetében a nápolyiak. Az éjszakák ilyenkor zajosak. Az utcákat, tereket, parkokat kék, sárga, zöld, piros villanyégőkből összeállított óriás emberi alakok és virágok díszítik. Még a szűk sikátorokat is dekorálják ez alka­lommal, a sikátorokat, melyeken, ha végigmész, fejedre csöpög eső- gyanánt a kiteregetett fehérne­műkből a víz. Híres művészek lépnek fel a parkokban felállított szabadtéri színpadokon és ingyen szórakoztatják a népet. A felvonulásban, amely éjfélig tartott, minden este gyönyörköd­hettünk. Bámulatos, színes ára­dat! A délolasz népviselet rend­kívül tarka. A menetben egymás — Nem félek! Még télid se félek. Akármilyen erős a kezed. — Miért mondod ezt? Ezért jöt­tél ide? — Kérdezte nyugodtan Miklós. Tekintetük összekapcsoló­dott. A mellettük állók inkább érezték mint látták ezt. — Nézd pajtikám, én csak egyet akarok mondani neked. Le­het kettőnk között akármilyen veszekedés, gyűlölhetsz engem életed végéig, egyet azonban nem szabad elfelejtened. Mindig a lányon múlik, hogy kit fogad el. Egy darabig együtt jártatok. Az­tán ez a kapcsolat széthullott. Én Erzsit megszerettem. Úgy láttam, viszonozza az érzéseimet. Úgy lát­tam egészen ma estig. Most pedig nem tudom, mit gondoljak. Látta­lak benneteket ölelkezve. Fáj, na­gyon fáj. Ne is beszéljünk erről — átforrósodott hangja megre­megett. — Erzsinek, ne félj meg­mondom. Úgy még nem mond­ták meg neki, soha életében ... — De hiszen — vágott közbe Péter. — Hallgass! — intette le Csá­nyi. — Ne avatkozz az én dol­gomba ... (Folytatjuk) után bukkannak £el a különféle művészeti és foglalkozási ágak szimbólumai. Az egyik kocsin óriási hárfa, körülötte énekesek, a másikon fehér hajó, a harma­dikon hatalmas hordó, körülötte borozgató vendégekkel. Jönnek a színészek, a nyomdászok, a mé­szárosok, az orvosok és a sír­ásók. Órákba telik, míg véget ér az áradat. A parkokban és az utcákon 16—18 éves legénykék népes cso­portjai rohangálnak fel-alá. Ke­zükben gumifütykös. Akinek nem tetszik az ábrázata, azt elnáspá- golják. Sok a rendőr! A karhata­lom ez esetben mégis tehetetlen­nek bizonyul. Egy csapat fiú tő­lem alig pár lépésnyire püfölt el két amerikai turistát. A lány platinaszőke haja s a fiú ruhá­zata és langaléta termete feltűnt a fekete déli emberekből álló tö­megben. — Amerikán! Amerikán! — üvöltöttek a vidám kamaszok és a levegővel töltött gumihusángok táncoltak a két megrettent ame­rikai testén. Mire a rendőr meg­jelent, a fiú a földön fetrengett, a lány sírt, s a verekedőket úgy felszippantotta a tömeg, hogy nyomuk sem maradt. Az idegenvezető szerint Ná­polyban a város 1 millió 200 ezer lakosa közül csak 200 ezérnek van állandó munkahelye. A töb­bi alkalmi munkán tengődik, sok a csempész, a tolvaj és a prosti­tuált. A nyomor sok embert ta­szít a züllésbe. Valamikor Ná­polyi, Dél-Itália fővárosát a dal városának nevezték, ma nyugod­tan nevezhetjük a nyomor váro­sának. A délnyugati városrész a második világháború idején bom­bázást szenvedett. A romok ma is úgy meredeznek, mint húsz évvel ezelőtt. A nyomortelep, mely a romok köré épült, na­gyobb méretű és elképesztőbb az egykori Mária Valériánál. Utolsó nápolyi éjszakámat a karnevál forgatagában töltöttem. Olasz barátaink elmondták, hogy régi szokás szerint este a tisz­tességes lányok csak anyjuk tár­saságában jelenhettek meg az ut­cán. Kivételt képezett ez alól a nyár búcsúztatása, a karnevál. Ilyenkor a lányok a hatalmas tö­megben elvegyülve, anyai fel­ügyelet nélkül szórakoznak. A Riviera Di Chiaja tér park­jának bal oldalán, a szabadtéri színpad és a körülötte nyüzsgő sokaság zsivajától távol, miköz­ben a korlátra támaszkodva az olajosán csillogó tengert bámul­tam, amelyet lágy meleg szelek cirógattak, megható történetet hallottam egy nápolyi fiú és lány szerelméről. A lány ritka szépség volt. A nyomortelepen nőtt fel. Nem vol­tak csillogó ékszerei, nem volt drága ruhája, mégis megfordul­tak utána a férfiak az utcán. A nyár búcsúztatásának karnevál­ján megismerkedett egy fiúval. Szerelmesek lettek egymásba; A fiú gazdag, gőgös arisztokrata családban nevelkedett. Szülei el­lenezték, hogy a nyomortelepről vigyen asszonyt a házhoz. A csa­ládi perpatvar azzal végződött, hogy a fiút kitagadták. Most ő is a ny.omortelepen él Ersiliával, aki a felesége lett, Három gyer­mekük van. Ersilia, aki két bátyjával együtt tagja az Olasz Kommunista Pártnak, férjét is bevonja a politikai munkába, s a terve az, hogy kommunistát farag belőle. Nem vagyok babonás, mégis engedelmeskedtem a régi szokás­nak. Mielőtt búcsút mondtam volna Itália földjének, pénzt dob­tam a Trevi kútjába. A bab-ma azt tartja, hogy aki pénzt dob a kútba, az visszatér még Rómába. Szeretnék visszatérni. Szeretném Olaszországot szabadnak, boldo­gabbnak. gazdagabbnak látni. Szeretnék akkor találkozni »'asz munkásokkal és parasztokkal, amikor saját maguk intézik or­száguk sorsát, megszabadulva a belső és külső tőke rabinájától. Haypál Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents