Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-11 / 238. szám

®W2. október 11. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 3 Egy szakályi gazda ÉS EGY DECSI BŰNÜGY a párosítás elgondol­KOZTATÖ, talán bizarr is, ám az összehasonlítást szinte köve­telőén kínálja az élet. Felhívott telefonon Kiss Antal, a szekszárdi járás mezőgazdasági osztályának vezetője. Elmondta, bent van nála Decsről az egyik termelő- szövetkezet elnöke és panaszko­dik neki, hogy a gazdaságban is­mét megszaporodtak a lopások: néhány enyves kezű embert ak­kor csíptek nyakon, amikor a közös kukoricát törték és vitték. E telefonbeszélgetés után néhány nap múlva a decsi tanácselnöktől akartam érdeklődni, de csak a titkár volt található, aki úgy vél­te, egyelőre még korai lenne e dologgal a sajtónak foglalkoznia. Annál is inkább, mert állítása szerint az ügy elég zavaros, még nem lehet megállapítani, hogy kik loptak, még folyik a vizsgálat és feltehetően bűnügybe torkollik Az Uj Élet Tsz-ben három sze­mélyt tetten értek ugyan, de a szálak tovább vezetnek, egészen az Uj Korszak Tsz-ig. Nos, hogy ki mit lopott és, hogy személy szerint kit terhel a felelősség, azt majd eldöntik és majd megállapítják az arra ille­tékes emberek. Nyilván a bünte­tés sem fog elmaradni, de ez más lapra tartozik, s e cikkben in­kább az a lényeges, hogy mi köze ehhez a decsi históriához egy szakályi szövetkezeti gazdának. Nem is neki, a tudatformálásnak van ehhez köze, s a két egymás­tól távol lévő problémát azért kellett összefüggésbe hozni, hogy még világosabban lássuk, renge­teget jelent a kongresszusi irány­elvek által hangsúlyozott tudat- formáló munka. Britanszky Béla, a szakályi Ka­pos Völgye Tsz gazdája három hold kukoricát művelt a közösből. Másfél holdról 82 métermázsa csöves tengerit takarított be, ami a jelenlegi víztartalmat számítva kb. 27 métermázsa májusi mor­zsolnak felel meg egy holdról. E kimagasló terméseredményről Lesák Béla, a Népújság levelezője számolt be. így írt: »Ez a gazda most is, ugyanúgy, mint egyéni korában, sajátjának érzi a földet tett asztal és lesz bőség... Bri­tanszky Béla egyéni korában is élen járt a termelésben, mindig kötelességtudó. pontos, dolgos ember volt. A rábízott földet a közösben is sajátjaként művelte«. Nyilván ez a megállapítás szóról szóra igaz, mert máskülönben nem született volna meg a rekord eredmény. S erre, ilyen termés­átlag elérésére, nemcsak szorga­lom, nemcsak fáradozás, öntudat is szükséges. A Kapos Völgye Termelőszövet­kezet elnöke levelezőnk tájékoz­tatását még ki is egészítette. Ahol Britanszky Béla másfél holdja 82 mázsát termett, ott a 80 holdas tábláról 45—48 métermázsa csö­veskukoricát tör le a többi szö­vetkezeti gazda is minden hold­ról. A régi szakályi határrészen pedig elérik az 50 mázsás átlag­termést. Tavaly viszont ebben a tsz-ben mindössze 5,9 métermázsa (nem elírás) volt a holdankénti átlag. MI TÖRTÉNT? A decsi és a szakályi helyzet összefüggéseit vizsgálva logikus a következtetés. Decs községben az említett tsz- ekben becsületes munka helyett egyesek abból szeretnének meg­élni, amit összelopkodnak, önma­gukat károsítják. De ez csak az egyik dolog. A másik még súlyosabb, mert a törek­vő, igyekvő decsi szövetkezeti gazda azt mondja: miért dolgoz­zak, azért, hogy másnak legyen mit lopnia? Ez aztán igaz is, meg nem is, mert kettőn áll a vásár: azon aki viszi és aki elnézi. S itt kezdődik a tudatformáló munka lényeges része, megértetni az Uj Korszak Tsz-ben is. az Uj Élet Tsz-ben is a mégis csak többség­ben lévő becsületes tagokkal, hogy emberek vigyázzunk a kö­zös kukoricára, vigyázzanak, mert a maguké, s mert rend, fegyelem csak úgy lesz és csak úgy lehet normális körülmények között dol­gozni, ha vigyáznak. Ha a gazdák nem azt mondják a közösre, hogy ezt csináljon vele, meg azt csi­náljon fele a gazdája, hanem ha azt mondják, üssünk a tolvajok kiskörmére. Éppen a szakályi örvendetes és ha ezt a gondolatot veszi át | változás bizonyítja és igazolja, minden tsz-tag, akkor lesz terí- hogy ez a fajta tudatformáló munka kellene, mert ahol el­marad — úgy mint Decsen —, ott soha nem érik utói magukat az emberek. A szakályi Britanszky Béla egész évben dolgozott, fá­radozott. Nem azon járt az esze, hogy hol mit lehet elemelni, ha­nem a munkán. És úgy érdemes élni, ahogy ő él. Neki csak a kö­zösből 18 000 forintot jövedelmez a gazdag kukoricatermés, ezen felül még 800 munkaegysége is van a családnak. Ö már szövet­kezeti ember. Ilyen emberek kö. zött nincs maradása a lumpen­proletároknak. Ebből Decsen is érthetnének. AZ EMLÍTETT decsi tsz- EKBEN azzal kellene foglalkozni ebben a nagy dologidőben, hogy vessenek, törjék a kukoricát, dol­gozzanak. S ehelyett, sajnos, más­sal foglalkoznak. Nem csoda, hogy az Uj Korszak Tsz-t a me­gye utolsójaként emlegetik. Utol­só is marad mindaddig, amíg a tagok elnézik, hogy néhány em­ber parazita módon él a közösség nyakán. Volt egy tsz, ma orszá­gos hírű gazdaság, ahol az élős­ködők annyira elszemtelenedtek. hogy a háztáji földek végére táb­lát kellett kitenni, ezzel a fel­irattal: »Ne bántsd, háztáji!«. Csak akkor változott meg a hely­zet, amikor a gazdák többsége közgyűlésen mondta ki, hogy nemcsak a vezetőknek, a tagok­nak is kötelességük a rendre, a fegyelemre és a vagyonra vi­gyázni. Szakályon így van már. S ép­pen a szakályi terméseredmények figyelmeztetik a decsi szövetke­zeti gazdákat, hogy így legyen az Uj Korszak Tsz-ben is, az Uj Élet Tsz-ben is. Szekulity Péter Utolsó párbaj az erdőn-mremsokára vége lesz! Ta­l\ Ián mindketten erre gondoltunk, amikor le­felé ballagtunk a domboldalon, a nyiladék felé. Egy hét, leg­feljebb másfél és befejeződik a szarvasbőgés, az őszi erdő örök­ké megújuló és mindig titok­zatos élménye. Az első szarvasbőgéses vadles emléke motoszkál az eszem­ben, miltözben lépéseinkkel ro­pogtatjuk a friss avart. A vá­rakozás izgalmával kuporogtam akkor a vadőr mellett a ma­gaslesen és figyeltük, mikor lép ki a tisztásra az első szarvas- bilca. Azóta már jópár szarvas- bőgést láttam, de abból a vá­rakozó izgalomból mindig ma­radt valami, ami ilyenkor ha­talmába kerít. Leértünk a vízmosás szélére. Fejünk felett alagútként hajol­nak össze a fák. A vénasszo­nyok nyarának napsütése át­tör a színesedő lombokon, riadt rebbenéssel feketerigó tűnik el a bokrok között, vörösbegy pittyeg az egyik ágon, október eleji délután van. — Még egy emelkedő és cé­lunknál leszünk — mondja kí­sérőm, és újra nekiveselkedünk a kaptatónak. A szálkai erdő­höz tartozó Guroviczán járunk, azokban a sűrűkben, ahol 1891- ben puskavégre akadt egy 14 és fél kilós súlyú agancs gaz­dája, ami a legnagyobb, ha­zánkban elejtett agancsot és egyúttal a világrekordot is je­lenti, mind a mai napig. A szarvasok ilyenkor nem olyan elővigyázatosak, mint máskor, de ahhoz még korán van, hogy elhagyják a biztos rejteket jelentő sűrűt. Egy tisz­tás szélén állapodunk meg, úgy, hogy a szél szembe fújjon ne­künk. Ez azért szükséges, hogy Jövőre elkészül Mézén a művelődési ház Tan ácsrendelet a csatornázási feladatokról Tolna megye Tanácsa legutóbbi ülésén megalkotta a csatornázási feladatokkal kapcsolatos rendele­tet. A rendelettel kapcsolatban dr. Polgár Ferenc, a Megyei Ta­nács VB titkára a következőket mondotta lapunk munkatársának: — Szekszárd városban lényegé­ben nincsenek nagyobb problé­mák a csatornázás körül, a szennyvíz elvezetéséről, derítésé­ről az előírásoknak és lehetősé­geknek megfelelően gondoskod­nak. Nincs azonban megoldva ez a probléma a községekben. Az el­múlt években örvendetes moz­galom bontakozott ki: ennek ered­ményeként sok helyen építettek, vagy építenek napjainkban víz­müvet, s megoldódnak a vízellá­tási gondok. De ugyanakkor je­lentkezik egy másik probléma, a szennyvíz elvezetése. Eddig a leg­különfélébb módon igyekeztek el­tüntetni a szennyvizet, a mód­szer azonban nem mindig volt megfelelő. Egészségügyi szem­pontból erősen kifogásolható pél­dául, hogy a szennyvizet egyszerű­en belevezették a régi kútba Ez nagy fertőzési veszélyt rejt ma­gában. Az sem megoldás, hogy a szennyvizet kivezetik az utcai pa­takba. Nincs országos rendelke­zés, amelyik részletesen foglal­kozna e feladatokkal, ezért szük­ségessé vált a tanácsrendelet meg­alkotása. A rendelet szabályozza, hogy milyen közegészségügyi intézke­déseket kell tenni a csatornázás­sal kapcsolatban. Amikor meg­épül egy csatorna, azt éppen úgy, mint a vízmüvet, a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat ke­zelésébe adják át. Ez a vállalat eddig nem létezett, csak Szek­szárd városban működött a Víz- és Csatornaművek. A régi Víz- és Csatorna Műveket átszervezik, hatáskörét kiterjesztik az egész megyére, ugyanakkor egyes rész­legeket innen lekapcsolnak és így alakul ki a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat. A rendelet szabályozza a közcsatornákkal, bekötőcsatornákkal és házicsator­nákkal kapcsolatos teendőket. Az érdekelteknek mindenekelőtt ar­ra kell felfigyelniök, hogy ha be akarják köttetni lakásukat a víz­hálózatba, akkor eleget kell ten­niük a szennyvíz elvezetésével kapcsolatban bizonyos előírások­nak: gondoskodniok kell megfe­lelő derítőről. A rendelet mint­egy 25 pontban foglalkozik az idevonatkozó szabálysértési ese­tekkel. így például szabálysértést követ el, aki bekötőcsatornát a csatornamű előzetes hozzájárulá­sa nélkül létesít, a közcsatornába veszélyes, vagy káros anyagot ve­zet be, a közcsatornába fertőzött szennyvizet fertőtlenítés nélkül vezet be, és így tovább. Megyénk községeiben a vízmű­vel párhuzamosan nem épültek szennyvíz elvezető csatornák. Újabban azonban több helyen szó van a csatornaépítésről, annak ellenére, hogy ez igen költséges. Bonyhádon például több érdekelt intézmény és a lakosság összefo­gásából építenek szennyvízleveze­tő csatornát. A községi művelődési bizottság változatos téli programot dolgo­zott Id Mázán. Ebben a program­ban szerepel ismeretterjesztés, po­litikai, természettudományos, tör­ténelmi, egészségügyi tárgyú elő­adás, szellemi vetélkedők, színda­rabok, műsoros estek, író—olvasó találkozó, könyvankét. A megvalósítás nem lesz köny- nyű. Részben azért, hogy minden rendezvényre kellő számú közön­ség gyűljön egybe, de főleg azért, mert helyhiány okoz gondot. A művelődési terem egyúttal mozi­helyiség is, és így sokszor ütkö­zik a program. A jövő évadra remélhetőleg már könnyebb lesz a helyzet, ha felépül a község új művelődési háza. Építéséhez már két évvel ezelőtt hozzáfogott a község la­kossága. 105 000 forintot pénzben adtak össze, építésén pedig száz­ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. A bányaüzem ígéretet tett arra, hogy a jövő évben az építkezés befejezéséhez a megfelelő anyagiakkal hozzájá­rul, befejeződhet az építkezés. Szüreti bál Szabályban Népszokásaink egyik legrégibb megnyilvánulását, a szüreti fel­vonulást, a szüreti bált elevení­tette fel legutóbb a szakályi Ka­pos Völgye Tsz KlSZ-szervezete. Mintegy 10 feldíszített hintón jár­ták végig a falut népviseletbe öltözve, a hagyományoknak meg­felelően a szórakoztató komiku­sokkal és lovasokkal. A felvonulás hangulatát fokoz­ta a KISZ-zenekar közreműködé­se is. Este nagyszabású táncmu­latság volt. Törő György levelező, Szakálv a közeledő állatok ne kapjanak szagot felőlünk, mert nedves, érzékeny orruk segítségével a legkisebb gyanús jelet is észre­veszik. A fák és bokrok ágai közé lassan sötétség szövődik. Gaz­dátlan ágreccsenések, kutató motoszkálás hallatszik a vízmo­sás felől. Korán sötétedik. Alig múlt el hat óra és a homály egyre sűrűbbé válik a fák lá­bánál. Az első bőgő hangot távolról halljuk. Szemünket a sötétség­be meresztve, fejünket oldalt fordítva próbáljuk eltalálni: va­jon közeledik-e felénk. Váratlanul közvetlen köze­lünkben, a tisztás szembelévö oldalán felharsan a vetélytárs hangja. Elnyújtottan zeng, szin­te bánatosan, de egyúttal harc- rahívóan is. Mély baritonja szinte betölti a levegőt. Erős, fiatal bilca lép ki a fák alól, egy-két szarvastehén kíséreté­ben. A hirtelen beállott csendet közeledő csörtetés veri fel újra. Nehéz testtől surlódnak az ágak szinte majdnem mellettünk türelmetlenül robban ki a tisz­tásra a másik kűzdőfél. Torká­ból harcra hívóan szakad ki a jól ismert hang: Eeö...Eöö. Egymás kezébe adva a táv­csövet vesszük szemügyre az új szereplőt. Jól fejlett tizen­kettes bika áll a tisztáson. A fiatal megütközve néz fel az öreg bikára, elfordul a tehenektől és elindul a tisztás közepe felé. Büszke, szinte ma­gabiztos járással, megfontoltan lépeget feléje. Mindketten még- egyszer felemelik a fejüket, hogy a harcrahívást megismé­teljék. A hangvetéllcc ’ %sből az öregebb kerül ki győztesen, mélyzengésű bőgése elnyomja az erőtől duzzadó, de még fia­talos hangot. Csattanva akaszkodik össze a két agancs, az inak megfeszül­nek és még az erősödő szürkü­letben is látni lehet, hogy a szemük is kidülled az erőlkö­déstől. Egymást próbálják földre kényszeríteni, de mind­ketten szétvetett patákkal ka­paszkodnak az indás, füves ta­lajba. A tapasztaltság és a fia­talos erő küzd itt most egymás­sal. A fiatal kerekedik felül. Las­sú, kényszerítő nyomással a földhöz szorítja ellenfele agan­csát, hogy egy pillanattal ké­sőbb az erőlködéstől remegő test is mellé zuhanjon. Diadalmasan harsan fel a győztes hangja és az idősebb sorsa ezzel megpecsételődött. Szép agancsú bika, de már ki­öregedett. Kísérőm apró bejegy­zést tesz kis noteszába, ami azt jelenti, hogy az utolsó külföldi vadászvendéggel a mostani vesztest keresik meg holnap, amikor a távcső már puskára lesz felerősítve. (monostori) Kovács Imrét HAZAFELE 999 XXVI. — s szájához emelte a poharat. Fenékig kiitta s úgy csapta oda a földhöz, hogy egy pillanatra meg­állt körülöttük a táncoló párok forgataga. Ettől mintha zavarba jött volna, s a kapatos emberek érzelgősségével karolt bele Péter- gyünk, képzeld, egyszer csak be. szembejön velünk a tanító úr, a _ Komám, édes komám, te — Hát csak úgy. Mert én nem fene ette volna meg, ott ahol van. vagy az én egyetlen barátom Hát megyek. Ne röhögjön ki az a Micsoda?! Úgy elkotródott, ami- tényleg azt gondolod, hogy én lány, hogy vakultam volna meg, kor meglátott bennünket; mint most odamenjek? Hiszen ha meg­amikor először ránéztem. Itt le- akit puskából lőttek ki. látom, «evonütöm. szék a szeme előtt mindig. Meg- Péter sokáig nem szólt egy szót — Attól én nem félek. Ö se tel­tén ja még ezerszer, hogy ittha- sem. De amikor szólt, bizony elég begrízen nőtt fel. Csak vigyázz gyott. magasan kezdte mindjárt. el ne bánjon veled. — Ne bolondozz már, testvér. — És nem szaladtál utána? — Kicsoda? Az a senkiházi?! Bánkódik, de nem teutánad, az Nem mondtad neki, hogy te állí- Na. gyere. biztos. Tóth Teca megmondta, tottad meg Erzsit? Hogy nem ran- Ment kifele döngő léptekkel hogy amikor bement érte, hogy devúztatok, hanem egyszerűen Péter alig győzött utána sietni’ hívja, sürgesse, miért nem jön mellé szegődtél, mint egy kóbor Siettében'oldalba bökte Tó‘h Al- már, Erzsi fel se nézett rá, de kutya? bertet, aki éppen Farkas Ilonká­olyan keservesen zokogott, hogy Csányi kirúgta maga alól a szé- val táncéit. olyat még életében nem látott, két s első pillanatban ütésre len- — Berci, gyere utánam Az Csányi hunyorított. dűlt a keze. Elek tisztára meghülyült. — Ne félj, meg adtam én neki. — Jó, hogy azt nem mondod, Albert úgy nézett rá, mint aki­Mentünk az utcán, amikor haza- hogy menjek el a tanító úrhoz nek á szivét késsel hasogatják felé mentem, láttam, hogy ott ha- bocsánatot kérni! Hát pont most szólítják őf? Da lad előttem. Gondoltam, odame- — Igenis azt mondom, vedd tu- azért Péter egyetlen szavam". né­gyek. Szorosan mellette lépked- domásul. Gyere. Elkísérlek. hány szót súgva Ilonka fülébe tem, úgy mentünk, mint régen — Na, erre iszunk egyet. sietett a másik kettő után. Gyaní­egymás mellett, még lépni is egy- — Én veled nem koccintok! szerre léptünk. S ahogy ott me- — Nem koccintasz? Úgyis jó, (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents