Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-10 / 237. szám
(1962. október 10. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Jtclcszék előtt Üj ktsz-gyártmány: a házicipő D ajoskodunk, küzdünk a ® megcsontosodott konvenciókkal, az ezekből kialakult és az ugyancsak merevvé jegesedett előítéletekkel. Ha a felszínt nézzük alig fedezhetjük fel létüket, s nagyon mélyre kell nyúlni ahhoz, hogy felfedezze őket az ember, s megláthassa: miként állítanak ítélőszék elé embereket, csak azért, mert még ragaszkodnak mindig a régi szokásokhoz, a múlt szülte morális nézetekhez, s olyan tudatbeli tényezőkhöz, amelyeket valahonnan a század elejéről cipelünk magunkkal egyre kényelmetlenebb teherként. S, hogy kényelmetlen ez a teher azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy közösségben feloldódnak ezek a kötöttségek, de egyenként még szerintük ítélnek az emberek közül többen. Hallottam olyan esetről, hogy valósággal az öngyilkosság szélére kergettek egy asszonyt azért, mert nem tűrte, hogy részeges férje cselédként kezelje, hogy durván, émbertelenül bántalmazza testileg és lelkileg. Tudták ezt a faluban s mégis így vélekedtek: — Az asszonynak kötelessége kitartani a férje mellett, mert az ő sorsa a türelem, s rendeltetése, hivatása, hogy mindenek ellenére tartsa össze a családot. Csillogóan szép ez a vélemény, csak ott sántít, hogy a nőt szolgaságra, kiszolgáltatottságra kárhoztatja, megtiltja neki, hogy saját legjobb elképzelése szerint élje életét, kibontakoztathassa egyéniségét maga és a társadalom javára. Ugyancsak egy fiatalasszony panaszkodott a közelmúltban az egyik gimnázium tanévnyitóján. Alig mert eljönni, mert a férj már tavaly megtiltotta neki, hogy tovább tanuljon. — Az a tiéd — idézem szavait a feleség elbeszélése nyomán —, hogy itthon dolgozz. Elég az neked, amit eddig tanultál, s nem szükséges, hogy okosabb légy nálam. Amikor aztán az asszonyka ellent mert mondani, a férj, aki „Egy olvasó” aláírással kaptuk az alábbi levelet; — Engedjék meg, hogy hozzászóljak szombati újságcikkükhöz. Több ember véleményét hallva, gondolom, ha végigszavaztatnák Szekszárd lakosságát, mind a Keselyű« úti építkezés ellen szavaznának. Hogy is lehet erre gondolni, mikor minden a régi város újjáépítése mellett szól? Elsősorban a lényegesen jobb levegő, a város szép fekvése. Ha jó elgondolással, szívvel és ízléssel építenék újjá a régi Szekszárdot, fekvésénél fogva az ország egyik legszebb kisvárosa lenne. Legelsősorban a Széchenyi utca jobboldali, a várost csúfító, rozoga házait kellene lebontani. (A kórház felé vezető részre gonA tolnanómedi Kossuth Termelőszövetkezetben hétfőn napraforgót csépeltek cséplőgéppel egy készülőiéiben lévő, 600 férőhelyes juhhodály alatt. Az egyik tsz-tag egyszer csak arra lett figyelmes, hogy lángot fog a hodály körül elszórt szalma. Mielőtt még tüzet kiálthatott volna, a lángok már belekaptak a juhhodály tetőzetébe is. Pillanatok alatt lángokban állt a szerfás épület Mire a cséplőgépet kihúzatták, a tűz átterjedt a közeli, háromszáz férőhelyes szerfás sertéshizlaldára is. Az épületben lévő 266 sertést sikerült kimenteni. Nyomban riasztották a helyi és egyébként részegesnek ismert, megverte. S most titokban kell tanulnia a fiatalasszonynak, mert fél. Fél a férjétől, s fél a falu idősebbjeinek véleményétől, akik a férjnek adnak igazat. A példák, mint nagyon sok esetben, most is kivételek. Közöttük azonban kissé fájdalmas az alábbi kettő. Egyiket Pincehelyen hallottam a napokban. Nehezen hittem el, amikor mondták: él a faluban olyan asszony, akit csak azért, mert idegei gyengébbek a megszokottnál egzaltáltnak, bolondnak tartanak. Csak így emlegetik: — Az a hülye V-né. A z igazságot orvosi veiért mény. értelmes emberi tapasztalat bizonyítja. Ez a következő: V-né idegesebb, mint az emberek általában, s ezt hányatott élete indokolja, de nem gyengébb szellemileg, mint a többi ember. S mégis, amikor elment a termelőszövetkezetbe szalmáért, nem adtak neki, csak legyintettek a szavaira. Hülyének könyvelte el a falu közvéleménye, s ezt megváltoztatni nem tudja, ha belefeszül sem. Idegesítő, nyugtalanító ez az állapot. Már csak azért is, mert ez az asszony minden róla elhangzott állítás ellenére eltartja idős édesanyját, s egy gyermeket is nevel. S teszi ezt olyan körülmények között, hogy azért nem megvetést, hanem elismerést érdemelne. A falu ítélőszéke azonban egyelőre nem mentette fel. Senki sem mer megpróbálkozni azzal, hogy értelmes módon beszéljen vele. mert akkor kinevetnék, hiszen szóba állt a falu által bolondként számon tartott emberrel. Talán még haragosai is lennének, s baja is származna belőle. A másik probléma ugyancsak falusi. Szenvedő alanya pár napja járt nálam, s panaszkodott. Nevét, saját kívánságára, elhallgatom, gondjait azonban nem, már csak azért sem. mert gyakran hozzák fel ellenünkben, hogy nálunk roppant könnyű a válás. Persze ennek az ellenkezője az dolok). Es így, ezen az alapon sorba venni a többi rozogaságokat, legalább a főútvonalakon. Aki szereti ezt a kis várost, örömmel nézi szépülését, de valóban úgy építkezzenek, mint az egyik felszólaló mondta, hogy az mindenkor az emberek javát szolgálja. Itt mindjárt megjegyzem, hogy a legtöbb bérház építésénél hiányzott a szív... Általában kicsik a mellékhelyiségek, de a szobák is a legtöbb házban. Ugyanakkor sok a felesleges ajtó, bemélyedés, kevés a sima fal, miért is nehezen helyezhetők el a bútorok. Hiányoznak a könnyen hozzáférhető szárítóhelyiségek, ezért csúfítják el sokszor a városképet az erkélyekre száradni kiakasztott holmik. Ezekre valami megoldást kellene találni. a tamási önkéntes tűzoltókat, majd a szekszárdi, a dombóvári és a székesfehérvári állami tűzoltóságot. A két épületet már nem sikerült megmenteni, pillanatok alatt a tűz martalékává váltak, sőt, a juhhodály alatt megsemmisült száz mázsa napraforgó is. Nem volt a közelben megfelelő mennyiségű víz sem. A vizsgálat még folyik, az eddigi megállapítások, a kihallgatott tanúk vallomása alapján a tüzet valószínűen eldobott cigarettavég okozta. A kárbecslés is folyik, a kár jelentős, hiszen száz mázsa napraforgó és két új szerfás épület égett eL igaz, mert bíróságaink alaposan mérlegre tesznek minden körülményt, mire kimondják az ítéletet, felbontják a házasságot. Elsősorban a család lebeg a bírák szeme előtt, az, hogy a gyermekek nevelését mindenként biztosítsák. Á hogy azonban a fiatalasz- ^ szony elmondta, olyan körülmények között nemhogy családot nevelni, de élni sem lehet. A férj jól keres, de az a pénz, amit haza ad, még kenyérre sem elég. Volt amikor könyörgött neki az: legalább hat forintot adjon, hogy a gyermekeknek tudjon venni kenyeret. S még azt sem. Aztán elment dolgozni, s most jóformán abból él harmadmagával, amit ő keres. Közben fizetnie kell néha azokat az adósságokat is, amiket a férj csinál vendéglőben, s másutt. Elege volt ebből az életből, válni akar, de fél. És félelme nem alaptalan. A faluban mipdjárt, ahogy szándékáról értesültek, a szóbeszéd központjába került, s ma úgy vélekednek róla, mint egy érdemtelen asz- szonyról, aki csak megvetést érdemel. Már hogyne, hiszen vét a megcsontosodott szabályok ellen, le akar számolni a házasság szolgai értelmezésével. S ezt az öregek szerint nem szabad megtenni. Az asszonyoknak ki kell tartani. Hogy közben beleőrül, vagy belepusztul? Nem ő az első. Néhány villanásnyi jelzés ez csupán. Egy kis adalék tennivalóinkhoz, ahhoz a bizonyos másik oldalhoz, ami a tudatformáló munka, a felvilágosítás eredményeinek túloldalán rejtőzik meghúzódva, nehezen felfedezhetően. Furcsa ítélőszék, nincsenek írott törvényei, de íratlan hagyományai hatnak. És mint a néhány példa próbálja bizonyítani, elevenen ható tényezők, s jobbára érdemes emberek életét teszik keserűvé. Szolnoki István A budapesti és vidéki tanácsok oktatási, illetve művelődésügyi osztályainak iskola csoportvezetői, valamint a pedagógusok szak- szervezetének köznevelési felelősei hétfőn az Országos Pedagógiai Intézetben az általános iskolai nevelési terv vitájának előkészítéséről tanácskoztak. Miklósvári Sándor, a Művelődésügyi Minisztérium közoktatási főosztályának helyettes vezetője megnyitójában És akkor az a legjobb, ha senkit se érdekel mit csinál a másik? Az jobb, ha úgy élünk a világban, hogy nincs közünk senkihez? Ez sem igaz. Az emberek nagyon is egymásra vannak utalva. Lejárt a remeték ideje. Aki félrevonul a többitől, nem boldog. Az olyan ember örökké sóvárog: bárcsak befogadnának. Nem lehet élni külön törvények szerint. Neked talán az volt a legjobb, ahogy eddig éltél? — szólalt meg benne egy hang. — Jó volt az ágyrajárás, jólesett a harmadik féldeci? Nemcsak azért ittál, hogy ne kelljen gondolkodni? Nem azért, mert részegek között mindig több a társ, mert akkor minden egyszerűbb lesz? Akkor az ember nem gondol a másnapra, elfelejtkezik arról, hogy beteg az anyja, hogy 23 éves létére nem ismer semmit az életben minden tévedésért fizetni kell. Aki pedig nem készül fel a A Paksi Cipész Ktsz üzemházában nagy a zsúfoltság, a gépek, munkaasztalok közt alig lehet közlekedni. Még a kultúrtermet is „betelepítették”. Munkavédelmi, balesetelhárítási szempontból nem ideális állapot ez, de már dolgoznak a kőművesek az épület bővítésén, egy-két hét múlva több lesz a levegő a műhelyekben. — Most kicsit kényelmetlen a szűk hely — mondja Szonger Jálünk hogy így is beindíthattuk az új gyártmányt. A nyáron ugyanis csökkentett munkaidővel dolgoztunk, kénytelenek voltunk rövi- debb-hosszabb időre fizetés nélküli szabadságra küldeni a tagok egy részét, rendelés hiányában. Most meg munkaerő-problémáink vannak, csak „fordított előjellel”. Két évvel ezelőtt kezdték meg rámutatott, hogy a nevelési terv szerves része az iskolareformnak. Nagy Jánosné, az Országos Pedagógiai Intézet tanszékvezetője közölte, hogy a nevelési tervet — az új tan tervvel egyidejűleg — 1963. szeptemberében valamennyi általános iskolában bevezetik. A tervezet vitáját november 20 és december 20 között rendezik meg országszerte. holnapra, annak mindig adósa marad a ma, a jelen. Felvetette a fejét s lépteit az italbolt felé irányította. Szabadulni akart a kínzó gondolatoktól. Amikor odaért, pálinkát rendelt. Felemelte a poharat, s ahogy megcsapta az ital erős szaga, hirtelen felfordult a gyomra. Újból megjelent előtte a lány arca, amint könnyes és villámló szemekkel otthagyta az utca közepén. Gondolatainak normális rendje ettől megint teljesen fölborult. Úgy ment haza, mint az alvajáró, s csak akkor eszmélt föl, amikor a kiskapu nyikorgására ugatni kezdett a kutya. Bement az ajtón, anyja ott állt a tűzhely mellett, készítette a vacsorát. Egy tálon már ki volt szedve a pörkölt, szegénv Csányi- né azt sem tudta, mivel kedveskedjen fiának. Aki majd hogy- nem köszönni is elfelejtett, ment egyenesen az ágyhoz s kivette alóla a kis falábát, hosszú útjain az egyedüli társat. Kinyitotta, aztán indult a szekrény felé, a kísérleteket egy új gyártmány előállítására, bevezetésére. Olyan cikkel kellett „kimenni a piacra”, ami hiánycikk, az állami nagyipar nem foglalkozik vele. Horváth István, a szövetkezet nyugdíjasa, Bagó Béla szabász és Sütő Ferenc csoportvezető próbálkozása eredménnyel járt, az általuk készített muntacipők megnyerték a kereskedelem szakembereinek tetszését és ma már az ország mindegyik cipőnagvkereskedelmi vállalata rendelt a posztó felsőrészű, prémmel szegélyezett, hulladék autógumi talppal készülő női házicipőkből. A szövetkezetnek ötvenegy dolgozója foglalkozik jelenleg a házicipők gyártásával, míg két hónappal ezelőtt, amikor megkezdték az új^ gyártmány előállítását, haponta száz—százhúsz pár készült el, ma már — nyolcórás műszakban, szalagszerű gyártással — megközelítik a háromszáz párat. A termelékenység növelését nagymértékben segítette a gépesítés, tizenöt újonnan beszerzett gép — köztük egy infra- lámpás szárítóberendezés — könnyíti meg a dolgozók munkáját. __— 103 százalékra teljesítette első féléves javítás-szolgáltatási tervét a Gyönki Épületkarbantartó Ktsz. Az Iregszemcsei Vegyes, a Dunaíöldvári Cipész és a Paksi Cipész Ktsz ez idő alatt 101 százalékos teljesítményt ért el. hogy majd tiszta fehérneműt rak bele, de félúton megállt, mert anyja rémült pillantása megállította. Igen, eljött a perc, amikor dönteni kell. Erre gondolt. — Mit akarsz tenni, édes fiam? —hallotta anyja hangját. Most érkezett el a pillanatnak az a villanásnyi része, amikor a fiú dühösen a levegőbe vágott öklével és szólt: — Mit, édesanyám? Nem akarok én semmit. Csak arra kérem, hogy ezt a vacakot tüntesse el, de rögtön. Dobja a kútba, égesse el, vagy mit tudom én, — és a kis útitáskára mutatott. Nem akarom látni sem többé, nem akarom a kezembe fogni még- egyszer. Anyja szipogni kezdett: — Fiam, édes fiam, hogy az isten meg hagyta érnem ezt a napot, — és odaborult a fiú mellére. Olyan volt, mint egy szomorú, fáradt, öreg madár. Csupa rebbenés, félelem és csupa öröm. — Hagyjon engem. Mit bőg itt a fülembe — és egy rántással kiszabadította magát az ölelő karok közül és arcát két kezébe temetve eltávolodott anyjától. Aztán mint akibe villámként hasít bele a bűntudat, szinte kiáltva mondta: (Folytatás a 4. oldalon) „Hova épüljön Szekszárdi új városnegyede?" Tűzvész a tolnanémedi Kossuth Tsz tanyáján A következő tanévben valamennyi általános iskolában bevezetik a nevelési tervet Kovács Imrét HAZAFELÉ... XXV. nos műszaki vezető —, de örüA szalag utolsó »állomása-!, a bevizsgálás. Titkos Lajos és Ma« dács Józsefné ellenőrzik a kész házicipők minőségét.
