Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-10 / 237. szám

4

TÖWÁ fSTRÖTtl NtPflJS.46

1962. október 10.

A Könyvbarát mozgalom több mint

háromezer aktivistája munkálkodik az őszi könyvbetek sikeréért

Az elmúlt évek gyakorlati tapasztalatai szerint népszerű őszi könyvhetet az idén is megrendezik megyénkben. A mozgalom szervezője és irányítója a Könyvbarát mozgalom megyei szervezőbizottsága, amelyben képviselteti magát valamennyi tömegszervezet.

Az eseménysorozat október 1 és november 30 között lesz. A program ezúttal is gazdag. író— olvasó találkozók lesznek, könyvbarát vasárnapokat és könyvbált tartanak csaknem valamennyi községben. Ismét találkozik olvasóival — Kölesden és Tamásiban — a megyénkben népszerű Berkesi András író. Egy később meghatározott községben pedig Timár Máté, illetve Jobbágy Károly részvételével lesz ankét.

Az őszi könyvhetek idejére a könyvesboltokat feltöltötték. Csak a földművesszövetkezeti üzletekben mintegy másfél millió forint értékű szépirodalmi és szakirodalmi mű között válogathatnak az olvasók. Abban a községben,

ahol nincs könyvszaküzlet, kijelöltek másik boltot, amely könyvárusítással foglalkozik. Újnak számít, hogy az őszi könyvhetek alatt nagyobb cukrászdákban is bevezetik a könyvárusítást.

A Könyvbarát mozgalomnak, mintegy 3200 aktivistája házról házra járva ajánlja az olvasnivalót a falukban és 261 bizományos foglalkozik könyvárusítással. A pusztákon és tanyákon a Könyvbarát mozgalom aktívái szombaton délután és vasárnap délelőtt otthonukban keresik fel a családokat, könyveket ajánlanak, illetve árusítanak. Ilyen alkalommal mindig visznek magukkal az aktívák vevőszolgálati űrlapot, amelyen megrendelhetnek bármely szépirodalmi, vagy szakirodalmi művet. Az aktíva a kitöltött megrendelő lap alapján a könyvet megszerzi és az illető címére megküldi. De lehet az aktíváktól részletre is könyveket vásárolni 400 forint értékig.

R. É.

Miért nem veszek űrhajót?

Ha 1982-ben gyalog sétálok majd a városban és találkozom azolckal az ismerőseimmel, kikkel ha ma találkozom azzal jogainak, hogy „Mondd öregem, te miért nem veszel autót?” húsz év múlva majd így szólítanak meg:

— Mondd öregem, te miért nem veszel űrhajót?

És én húsz év múlva végigsimítom majd jelenlegi dús hajzatom helyén gyöngyöző tar koponyámat és a következőket válaszolom:

— Hogy miért nem veszek űrhajót? — Több okból. Azért, hogy nekem senki ne mondja a hátúm mögött, hogy „Miből telik ennek a Suhajdának űrhajóra?”

— Azért, hogy engem senki ne sajnáljon azért, mert űrhajóval járok, és az űrben csak zsíroskenyér tablettákat eszem.

— Azért, mert az űrhajó ma még luxus, és a fizetéséből élő tisztességes ember ezt még nem engedheti meg magának.

— Azért, mert csak azokat a bóvli amerikai űrhajókat hozták be, és a szovjet űrhajókat csak a protekciósok kapják.

— Azért, mert a nők az űrhajót .szeretik, nem a tulajdonosukat, és ha nekem egy nő elalél a karjaimban, tudjam, hogy ezt miattam teszi, nem pedig a fékező berendezésemért.

— Azért, mert a főnököm, akinek nincs űrhajója, így- is utál, hát még ha űrhajóm lenne!

— Azért, mert az ember, ha űrhajót vezet, egy pohár sört sem ihat meg, én pedig nem fogok kolostorba vonulni azért, hogy egy vacak 1975-ös Friendship 7- tel járjam az utat, a macskaköves tejutat.

— Azért, mert nem tudom elviselni a súlytalanság állapotát és ezért nem kaphatok jogosítványt.

— Azért, mert az űrközi KRÉSZ-t nem tudom megtanulni.

— Azért, mert a boldogsághoz nem űrhajó kell, hanem lelki harmónia.

— Azért, mert az űrhajókkal állandó rádió és televízió-összeköttetést tartanak fenn, és mért kell az én feleségemnek folyton látni és hallani, hogy én kivel, mikor, és hová megyek.

— Azért, mert ha a munkahelyemen megtudnák, hogy nekem űrhajóm van, a prémiumot megint az a lajhár Kókai kapná és a fizetésemelést szintén.

— Azért, mert Cézár se Aurórával lépte át a Rubikont, és Goethe se Vosztokkal suhant be a világirodalomba.

— Csak.

— Dafke.

— Minek?

És végül, de ezt csak önmagámnak vallom majd be:

— Azért, mert nincs pénzem

űrhajóra.

MIKLÓSI OTTÓ

(Folytatás a 3. oldalról)

— Anyám! Édesanyám! Ne haragudjon rám. — Odament az öregasszonyhoz, megfogta a két kezét. Olyasmit érzett, hogy legjobb lenne ráhajolni ezekre a kezekre és csókokkal borítani. De elszégyellte magát, még a gondolatra is. Ezért aztán nyugalmat erőltetve magára, kis idő múlva meleg vizet kért, beretválkozott, mosakodott, felöltötte legszebb ruháját. Sokáig válogatott az ing- jei, a nyakkendői között, majd amikor ezzel is megvolt, frissen beretvált képére kölnivizet szórt, hajára olajat, felhúzta vadonatúj fekete félcipőjét s vacsora nélkül, minden nélkül elindult a bálba. Útközben, amikor zsebébe nyúlt, észrevette, hogy valami lapul benne. Egy szép sima százforintos volt, kétrét összehajtva. Anyja úgy tette a zsebébe, hogy ő észre sem vette.

Konok, vad lángolás lobogott benne. Úgy érezte, képes lenne nekimenni az egész világnak. Csányi Elek mulatni indult. Mulatni, de úgy, hogy leszakadjon az ég és szerte guruljanak a csillagok — ez volt minden vágya.

Ez a mostani bál nagyszabásúnak ígérkezett. Volt pénze a fiatalságnak s költögette is szorgalmasan. Az egész társaságon eluralkodott a jókedv, a felszabadult vidámság. Elöljáróban valami műsor is volt, szemmel láthatólag únta a nagyközönség.

Végigvárták azért becsülettel, némelyik tapsolt is, de szerettek volna már táncolni egy jót.

A tánccal is úgy van az ember mostanában, hogy sokszor nem ismeri ki magát rajta. Mert amíg Rácz Béla muzsikált, könnyen eljárták az ő ütemére. Csárdást játszott, meg hopszpolkát, néha ke- ringőt. Mostanában azonban tánczenekar van Mézőcséten, amely ha hozzáfog játszani, a kutyák vonítani kezdenek kínjukban. Ez amiatt van. mivel a jazz-zenekar nincs összehangolódva. A dobos sem az igazi, pedig rumhatököt is vettek neki. Azután az a sok új nóta, az ismeretlen ritmus, csupa olyan dolog, ami kezdő muzsikust nagy zavarba ejthet. Néha el is kanyarintotta valamelyik idősebb parasztember, hogy „csárdást, az apátok csillagát, micsoda nótákal tartotok itt bennünket!” Ilyenkor nagynehezen ráálltak erre is s olyan hosszú csárdásokat játszottak, hogy utána alig győzték masukat ki ni henni a táncolok. Ilyenkor derült ki, hogy azért csak ez megy nékik a legjobban, nem a csa-csa-csa.

Egyetlen zavaró epizód támadt, amikor észrevették, hogy Erzsi is.

1200 kilométer olasz földön

AMALFI, SORRENTO, POMPE}

Sziklába vágott szerpentin. Egy vigyázatlan, elhibázott pillanat és két-háromszáz métert zuhanhat a mélységbe az autóbusz. A vezető vakmerő. Valósággal nyesi a kanyarokat. Az úti társak közül többen félnek ezektől a bravúroktól, mint a repülőúttól. Lent a mélységben a tenger békés hullámai nyaldossák a szürke sziklákat. Itt csodálatosan kék és békés a tenger. Tavaly a francia partokat ostromló Atlanti-óceán vizét sötétszürkének és haragosnak láttam. Jobb kéz felől égbe meredő sziklacsúcsok.

Amalfi főterén, a benzinkútnál dolgozó három fiatal fiúnak KISZ-jel vényt tűzök az overál- jára. A fiúk nézik a jelvényeken a vörös csillagot és örülnek. Régi munkásköszöntéssel búcsúznak. Magasba lendülő, ökölbe szorított kezüket mintha most is látnám, lelkesedéstől fűtött hangjukat nem lehet elfelejteni.

— Viva kommunist!

Lépten-nyomon tapasztalható, hogy az Olasz Kommunista Párt óriási tömegbázissal rendelkezik. Az egyszerű olaszok milliói őszintén rajonganak a szocializmus eszméjéért.

Utunkat, miután elhagytuk a sziklába vájt szerpentint, rózsaszín virágú leanderfák, ciprus- és babérfa1 igeiek, narancs- és citromerdők, teraszosan művelt szőlők, óriás kaktuszok és pálmák szegélyezik. Dél-Olaszország minden szépsége elénk tárul. Aki életében először jár délen, annak a táj egzotikusnak tűnik.

Sorrento. Ahogy utcáit járom, a gorrentói szerenád dallamára gondolok, amely bejárta a világot. Mennyi lágyság, tűz és szenvedély! Ha az utcán hömpölygő, zajos, eleven tömeget szemléled, megérted, miért itt született ez a nagyszerű dal. Az egyik templom lépcsőjén koldusok kuporogtak. Itt mindez megszokott látvány. A kormányt támogató sok ezer pap csak beszél a keresztényi kö- nyörületességről, szeretettől és jóságról. Az elesetteket nincs, aki felsegítse! Az élet kitaszítottjai számára egyetlen menedék a templomlépcső.

Ahogy Pompej felé közeledik az ember, különös érzés keríti hatalmába. Évezredes romok tanúskodnak a nagy tragédiáról. Majd eléd tárul Pompej, a halott város. A hatalmas Vezúv árnyékában húzódó várost a lehulló tüzes hamu tette lakatlanná. Sokáig nézem az üvegdobozba zárt pompeji asszonyt, akit megölt a láva. Olyan, akár egy szobor. A rémület szobra! Itt megállt az idő. Minden megmerevedett és olyan, mint néhány ezer évvel

I

' ezelőtt volt. Kísérőnk azt magyarázza, hogy Olaszországban Pompej őrizte meg leginkább az ókori római birodalom belső életének intimitásait. A szálloda, a nyilvánosház és a gyógyszertár egymással szomszédos épület. A nyilvánosház ágyai kőből vannak, falait pornográf festmények díszítik, melyeket a női turistáknak nem szabad megtekinteni.

A város kapuja előtt konflisok tömege és kegyszerárusok. Olaszországban bármerre járunk, kegyszerárusokba ütközünk. A Vatikán, a bankok és földbirtokok haszna mellett a kiskereskedelem jövedelmét sem veti meg. Emlékszem, Rómában, amikor megcsodáltam Szent Péter templomában Michelangelo márványból faragott világhírű Mózes-szobrát, a templom sarkában felfedeztem egy nyitott ajtót, amely hatalmas üzlethelyiségbe nyílt, ahol a kegytárgyak közül kiválaszthatta a jámbor halandó Szent Péter bilincseinek különféle nagyságú utánzatát. Kisgyermek koromban református hittan órán a pap egyszer előadást tartott Krisztusról, aki kiűzte a templomból a kufárokat. A bibliai legenda Krisztusának mindenütt fellelhető márványkeresztje mellett a Vatikán emberei élénk kereskedelmet folytatnak, kínálgatják portékájukat, s mit sem törődnek a kufárokra ostort emelő Krisztus történetének tanulságaival.

Következik: Karnevál Nápolyban.

Haypál Tibor

Lebontják a toldalékokat, külső tatarozást végeznek a régi megyeháza udvari részén

Nem túlzás azt mondani, hogy az ország egyik legszebb vidéki klasszicizáló középülete a szekszárdi régi megyeháza, amely Pollack Mihály tervei szerint épült a múlt század első felében. A szép épületet később különböző toldalékokkal elcsúfították. Feltehetőleg az 1870-es években (erről tanúskodnak az előkerült, 1869-ben és 1870-ben égetett téglák) egy szerszámkamrát és egy körülbelül félszáz négyzetméteres helyiséget toldottak az épülethez. Ezt a felszabadulásig nyomdának használták, ebben volt a vármegye házinyomdája. A felszabadulás óta pedig garázsnak szolgált a helyiség. 1895-ben a vármegye akkori vezetői cselédlépcsőt építtettek a megyeházához. A három toldalék megbontotta a megyeháza építészeti egységét, stílusMiklós is távol maradt. Nincsenek sehol.

Csányi Elek Péterrel összekapaszkodva énekelt. Amikor a zenekar egy kis szünetet tartott, messzire hallatszott szép tenorhangja. Már harmadszor is rágyújtott arra a régi kedves nótára, amely úgy kezdődik: „Kék szivárvány, kékszivárvány koszo- rúzza az eget, a galambom, a galambom elválással fenyeget. Válj el, válj el kisangvnlom...” Olyan szívhezszólógn dalolta ezt a szabolcsi emberektől megismert nótát, hogy a 1-ínvok szive meg- bizsergett körülötte: ..de jó lenne megvigasztalni ezt a szegény fiút.” Többen is kaphatók lettek volna erre, az nem kétséges, mint ahogy az sem, hogv Csánvi Elek ezidő szerint nem óhajtott különösebben ismeretségbe kerülni senkivel, aki szoknyát hord ezen a világon.

Péter hűséges társául szegődött. Tartott még az egv hete kötött szövetségből, am el" csak akkor látszott meglazulni, amikor két nóta között Csányi Elek az asztalra csapott.

— Hallod-e, koma, egyedül mész Pestre.

— Hogy-hogy? — lepődött meg Pcter.

(Folytatjuk)

talanságával rontotta az összképet.

Már évek óta többször szóba- került, hogy a három csúf toldalékot el kell tüntetni. A hosszas huzavona végre eredményt hozott, s a napokban hozzákezdtek a bontáshoz. A szerszámkamrát és a garázst máris lebontották, a napokban sor kerül a toldalék lépcsőház eltüntetésére is. Közel száz év után végre ismét olyan lesz a régi megyeháza, amilyennek Pollack Mihály tervezte, s amilyennek Stann Jakab szekszárdi építőmester megalkotta.

Jó lenne megkezdeni az ásatásokat

A városalapítás I. Béla király nevéhez fűződik, aki bencés apátságot létesített itt a dombvidék és a síkság találkozásánál, s 1061- ben templommal ajándékozta meg a létesített várost. A templom romjai megtalálhatók, a régi megyeháza udvarán rejteznek nem is túlságosan vastag földtakaró alatt. A tavaly nyáron végzett megállapító ásatások sikert ígérnek, mert a templom romjai majdnem teljes egészében feltárhatók, s ritkaságszámba menne az a romkert, amit a régi megyeháza udvarán lehetne létesíteni.

Most itt az alkalom, hozzá lehet kezdeni a munkához. A múlt megismerése, d e 'az idegenforgalom növelése és az ősi város szépségének, gazdagságának gyarapítása is kívánatossá tenné, hogy sor kerüljön erre a munkára. Érdemes minden követ megmozgatni — átvitt értelemben és valóságban is —, mert ennyivel is gazdagabb lesz Szekszárd.

Levél helyett a megyeházán léeő hivatalok dolgozóihoz

Nem lehet felháborodás nélkül szólni egy sereg dologról, amivel akarva, akaratlanul találkozik, aki belép a régi megyeháza nagykapuján. Mindjárt a kapubejárat alatt a különböző hivatalok cégtáblái. Mintha a szél szórta volna őket a falakra. S aztán ahány, annyiféle. Találni köztük

üvegtáblát, zománctáblát, s olyant is, amely egy papírfecni, otromba betűkkel rámázolva a cég neve. így, ebben a formában csak egy jelzőt lehet találni a táblákra és elhelyezésükre: csúfság. Nem valószínű, hogy bármely hivatal is tönkremenne abban, ha egységes cégtáblákat csináltatnának, s azt egy falfelületen helyeznék el valamennyien.

A kapubejárat alól nyíló lépcsőház falán ujjnyi vastagon áll a por. Az egész lépesőházban a vastagon lerakodott mocsok ad valami fertelmes patinát lépcsőknek, falaknak, korlátnak. Az egyik hivatal szekrényeit rakta ki a körfolyosóra. A másik hamutartókat helyezett el az ablakokban, de nem sok benne a köszönet. Nem hiszem, hogy csak erre telik anyagi lehetőségeikből. Ugyanis szardiniás dobozokat, cipőpasztás dobozokat neveztek ki hamutartónak.

Egyszer már határozattal kitiltották az autókat, motorkerékpárokat az udvarról. A határozat azonban, úgy látszik, csak írott malaszt, mert az autók és motorkerékpárok ma is háborítatlanul ott parkolnak a tiszafák tövében.

Hát tényleg lehetetlenség tisztává, széppé, rendeltetéséhez méltóvá tenni a klasszicizáló építőművészetnek ezt a szép alkotását? És ilyen környezetben, a mocskos falak közt jól érzik magukat az ott dolgozók? Már egy partvis sem akad, amivel le lehet, seperni a falról a több éves port? Mind megannyi kérdés, amely válaszra vár. De ez a válasz ne szavakból álljon, hanem tettekből.

Hozzákezdtek az épület udvari részének külső tatarozásához. Használják fel ezt az alkalmat arra is, hogy rendet teremtsenek a cégtáblák, a poros falak, az elszórt cigarettavégek, a nasztts- dobozhól hamutartóvá a,‘"ri"sált használati tárgyak stb.. stb.. stb. között is.

Addig meg nehogy egv idegent, nlsne külföldit bevigyenek az épületbe, mert rossz hírünket fogja kelteni a világba,

I.etenyei György