Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-07 / 235. szám

Isist. október t. rotm wpíítm wípűjmg A valóság talaján nyitotta, hogy a párt egyfelől he­lyesen látta meg az időpontot, amikor újból lehetővé vált a me-, zőgazdaság gyorsabb ütemű szo­cialista átszervezése, másfelől, jó érzékkel választotta ki azokat az intézkedéseket, amelyek a törté­nelmi folyamat gyors-, és úgy­szólván teljesen zavartalan lefo­lyását elősegítették. Folytathatjuk a sort ä szocia­lizmus építésének egyéb kérdései­vel és rendre bebizonyíthatjuk, hogy csak a realitásokhoz való ragaszkodás, az összes tényezők gondos mérlegelése hozhat és hoz egészséges gyümölcsöt. Az ellen- forradalom után jelentősen emel­kedett a magyar dolgozó nép élet- színvonala. Statisztikai megállapí­tások szerint ma magasabb, mint eddig bármikor,' jóllehet, külön­böző, előre-, nem, látott- időjárási és egyéb tényezők,időnként és át­menetileg kedvezőtlenül befolyá­solják. A párt az elmúlt években mindig megmondotta ■ és meg­mondja, mikor túdjuk és mikor nem tudjuk emelni az életszínvo­nalat, mennyit gyarapodtak az el­osztható javak, és mit kell ten­nünk ahhoz, hogy tovább gyara­podjanak. ( Irányelveink most is világo­san beszélnek a második öt>- éves • terv első két esztende- ! jenek gazdasági eredményei­ről és jelzik, milyen felada­tokat kell elvégeznünk és mi­lyen fejlődéssel számolhatunk a most következő három esz-' tendőben. " A párt mindig őszintén és nyíl­tan beszél, és ez a magyarázata annak, hogy dolgozó népünk ma bizalommal viseltetik politikánk iránt, s bár nem örömmel, de mindenesetre megértéssel fogad­ja az időnként jelentkező eset­leges nehézségeket is. A Vili. kongresszus irányelvei beszámolnak a* társadalmunkban végbement hatalmas történelmi átalakulásról, leszögezik, hogy megteremtődtek a szocialista né­pi-nemzeti egység kialakításának feltételei,- összegezik a gazdasági fejlődésünk eredményeit és meg­állapítják, hogy leraktuk a szo­cializmus alapjait. A szocializmus alapjainak lerakását kimondhat­tuk volna előbb is, már akkor, amikor a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezése befejeződött. Még­sem tettük, men úgy véltük, hogy .i."". bár a megállapítás, elméleti­leg igaz, Várnunk kell leszö- gezésével addig, amíg fiatal nagyüzemi szocialista mező­gazdaságunk valamelyest megszilárdul, -és így a szocia­lizmus alapjai lerakásának már az egyszerű dolgozó em­berek számára !is világosan érthető, kézzelfogható jelen­tősége van. Úgy hisszük, ez egyik legérzékle­tesebb példája mai politikánk realitásának, mértéktartásának. Mostanában gyakran tapasztal­juk, hogy a s2jf>cializmuá építésé­ben elért eredményeinket nem­csak barátaink, hanem — bár kényszeredetten és fanyalogva — józanabb gondolkodású ellenfele­ink. is. elismerik. Nem egy tekin­télyes nyugati polgári lápban ol­Kongresszusi irányelveink vissz­hangja azt bizonyítja, hogy né­pünk látja és nagyra becsüli a párt politikáját immár évek óta jellemző mértéktartást és való­ságérzéket. Bár fejlődésünk nem mentes nehézségektől, az bizo­nyos, hogy a helyes, a körülmé­nyekkel és lehetőségekkel számo­ló politika az elmúlt hat évben zökkenőmentes politikai és gaz­dasági haladást biztosított és megóvott bennünket a nagyobb megrázkódtatásoktól, valamint at­tól, hogy előre látható, de fi­gyelmen kívül hagyott eshetősé­gek miatt akár politikánk, akár gazdaságpolitikánk számottevő módosítására kényszerüljünk. Az MSZMP korrigálta mind­azokat a hibákat, amelyeket az MDP vezetői annak idején elkö­vettek és ezzel egyidejűleg helyes politikát dolgozott ki. A köve­tendő utat, az alkalmazandó módszereket a marxizmus—leni- nizmus általános érvényű törvé­nyeinek viszonyainkkal egybe­hangolt alkalmazása segített meg­találni. Vizsgálhatjuk politikánk, vagy gazdaságpolitikánk bár­mely kérdését, azt találjuk, hogy a párt mindannyiszor megtalálta a helyzethez leg­inkább illő, a legjobban meg­felelő megoldást. Csak a példa kedvéért emlé­keztetünk e helyt arra, hogy az ellenforradalom után a konszoli­dáció, a munkáshatalom megszi­lárdítása volt a legelső feladat. Ennek viszont a korábban meg­lazult munkás—paraszt szövet­ség helyreállítása volt az egyik legfontosabb feltétele. A pártnak tehát figyelembe kellett vennie az agrárpolitikában az ellenforrada­lom előtti években elkövetett kü­lönböző hibákat, korrigálnia ■ kel­let azokat, mert ez volt szük­séges, egyrészt a parasztság meg­rendült bizalmának helyreállítá­sához, másrészt annak a politikai tőkének összegyűjtéséhez, amely később lehetővé tette a mezőgaz­daság szocialista átszervezésének folytatását és befejezését. Az első agrárpolitikai intézkedések tehát a fent említett célt szolgálták és hamarosan meg is hozták az eredményt. Következtetésként te­hát azt lehet mondani, hogy a párt az ellenforradalmat követő első időkben agrár- politikáját is a fő feladatnak, a munkáshatalom megszilár­dításának rendelte alá. Hasonlóan reális megfontolások jellemezték a párt politikáját a mezőgazdaság szocialista átszer­vezésének időszakában. Abból indultunk ki, hogy amennyire le­het, meg kell könnyítenünk a parasztság számára a nagy elha­tározást. Ezért hozott a párt és a kormány határozatokat a földjá- radék fizetéséről, a termelőszö­vetkezeti parasztság társadalom- biztosításáról, az öregekről való gondoskodásról. Ezért születtek intézkedések az anyagi ösztönzés elvének a mezőgazdaságban való fokozottabb érvényesítéséről, a rugalmasabb jövedelemelosztás­ról, a vezetőknek a tagság belátá­sa szerinti demokratikus kiválasz­tásáról, és az élet ismét bebizo­Sztqhiq nípjqcLzdaidq! így, év vége táján, a napilapok hírrovatában egymásután jelen­nek meg aprócska tudósítások arról, hogy mennyi, és milyen jó minőségű játékokat ad az ipar a kereskedelemnek, a kereskedelem meg a szülőknek, a szülő a gye­rekeknek. Olvasom a Népszavá­ban is a hírt, (90. évfolyam, 233. szám), hogy „játék-világsikert” érünk el egyszerű eszközökkel. Megtudom, hogy az egyszerű esz­közzel dolgozó szövetkezet „slá­gere” a törpefeszültségű „Mikro- lin” játékvasút. „Ehhez hasonlót még nem gyártottak Magyaror­szágon” — írja a jóltájékozott tu­dósító, majd így folytatja: „meg­valósítása nagy anyagi erőfeszíté­seket jelent a népgazdaságnak. A gyártáshoz hozzákezdtek” — így szól a hív,, szó szerint. Saj­nálom szegény, népgazdaságot. Mennyi temérdek, valutát kell beleölni ebbe a Mikrolin játékva- sútba, mert igaz, nagy erőfeszítés a játékkészítés, próbára teszi-nép­gazdaságunkat, de még vigaszta­ló, hogy van olyan csekélység is ötéves tervünkben, mely nem te­szi próbára, mint például a Du­nai Cement és Mészmű, mert ezt aztán igazán „egyszerű eszközök­kel", a népgazdaság erőfeszítése nélkül, szinte játszva valósítjuk meg. — pj —: vasihatunk hazánkban járt újság­írók tollából származó cikkeket arról, hogy Magyarországon a po­litikai hangulat jó, az emberek derűsen, nyugodtan élnek, bíznak a jövőben, a dolgozó nép jól táp­lálkozik, csinosan öltözködik és jó kedvvel szórakozik. Az elért eredmények azonban semmiképpen sem adhatnak okot arra, hogy megfeledkezzünk a mértéktartásról és körültekintés­ről, mert ez elengedhetetlenül szükségfes ahhoz, hogy az előttünk álló feladatokat is jól megoldjuk. Továbbra is gondosan figye­lembe kell vennünk adottsá­gainkat, lehetőségeinket, óva­kodnunk kell a valóságtól el­szakadt ábrándoktól, az Ir­reális számoktól, a ma még teljesíthetetlen Ígéretekről, vagy igényekről, olyan terve- . két kell készítenünk, ame­lyek az erők maximális meg­feszítését, a tartalékok és le­hetőségek maximális kihasz­nálását követelik ugyan, de mindenképpen megvalósítha­tók. A mértéktartás és a valóságér­zék, a szerénység nem mond el­lent annak, hogy az erők mozgó­sítására ösztönző terveket dolgoz­zunk ki. A tervek azonban soha­sem mehetnek túl az ésszerűség határain, mindig összhangban kell lenniök az ország, a megye, a já­rás, vagy a város adottságaival, teljesítőképességével. A szocializmus építése, második ötéves tervünk végrehajtása, a béke védelme á magyar dolgozó népre is számos kötelezettséget ró. E három feladat megoldása mind az egész dolgozó népnek, mind az egyes embernek érdeke. Az élet, a tények, és az érvek né­pünk többségét már meggyőzték erről. A magyar nép politikai öntu­data, ' táj ékozottsóga nagyot nőtt az elmúlt évekbeli.. Népünk meg­szokta és megszerette a párt hig­gadt, meggyőző, szavakkal és té­nyekkel egyaránt érvelő stílusát Bízik a pártban, mért immár hat esztendős tapasztalatai bizonyít­ják, hogy a szavak és a tettek összhangban vannak. A párt pe­dig óvja, politikájával és tettei­vel gyarapítja ezt a bizalmat. * Darvas! István — Közel félmillió forintot tesz ki az az összeg, amelyet ez évben Tengelicen felhasználnak a köz­ség szépítésére, létesítmények megvalósítására. Az összeget a ta­nács községfejlesztési alapból biz­tosítja. A nagyarányú szekszárdi bérház­építkezések szük­ségessé teszik a nagyteljesítményű munkagépek alkal­mazását. Az É. M. Építőipari Gépesí­tő Vállalat próba- üzemelés után Szekszárdra hozott egy négytonnás önszerelő torony­darut, amely lé­nyegesen gyorsab­bá teszi az építke­zéseket. (bj) Költség, amely könnyen visszatérülhet Fennállásának 175. évfordu­lóját ez évben ünnepelte az ál­latorvosi főiskola, s ebből az alkalomból egyetem rangjára emelték. Ez a rang kifejezi azt a magasfokú képzést, amely itt folyik és amely jónéhány szak- tekintélyt adott már az európai és az egyetemes állategészség­ügynek. — .Ez a jubileumi év nyílván előbbre segít majd bennünket — mondja dr. Magyart Jenő, a szekszárdi állatorvosi rendelőin­tézet vezetője, — további lendü­letet ad az állategészségügy fej­lődésének. Ehhez további korsze­rűsítésekre lesz szükség; labora­tóriumi felszerelésekre, műsze­rekre. — Csak egy példát akarok említeni. Ha a termelőszövetkeze­tek állománya annyira fejlődik, hogy csupa nagy tej hozamú tehénből, kiváló sertéstörzsből áll, nem szabad elhullani egy állatnak sem, ha egy mód lesz a megmentésére. Ha egyre maga­sabb életszínvonalat akarunk teremteni, minden kiló húsra, minden liter tejre vigyáznunk kell. A magas tejhozamú tehe­neknél gyakori tőgygyulladást meg kell előznünk. Már előzőleg meg kell vizsgálnunk az, egész állományt, hogy a lappangó betegségeket felderíthessük, .így egyáltalán nem, vagy csak egé­szen rövid ideig esik ki a jószág a termelésből. . , — Szeretnénk egy- elgondolást megvalósítani, lehetőleg már ettől az évtől kezdve. A terme­lőszövetkezetekben most készí­tik a jövő évi terveket.'A költ­ségvetésbe például állatkórházi gyógykezelésre beállítanának 5 —20 000 forintot, áz állatállo­mány nagyságától függően. Ez nem nagy összeg és előnyös lenne a szövetkezeteknek. Rész­ben azért, mert az Állami Biz­tosító az állatkórházi költségek 50 százalékát visszatéríti. Rész­ben pedig az állatorvosokat „te­hermentesíti az egyedi kezeléstől és olyan állatokat is meg lehetné menteni, amelyek legtöbbször kényszervágásra kerülnének. A kórházbaszállítás költségeinek fele — a kezeléséhez hasonlóan — is visszatérül. Ha csak egy, egyébként pusztulásra ítélt nagy hozamú tehenet sikerül megmen­tenünk, a szövetkezetnek .mór akkor visszatérül az öt-tízezer forint. Szeretnénk, ha ezzel is számolnának a szövetkezetek. Kovács Imrei HAZAFELE XXIII. Akad itt annyi beszélnivaló, de annyi, hiszen van vagy hetven ház, abban átlagosan háromszor annyi ember, rengeteg témát kí­nál ez, amikről szót ejteni vala­hogy olyan jólesik a kútnól. Csányiné és Gálné még alig értek ötven méterre a kúttól, amikor a tsz-iroda felől Ilonka biciklizett arrafelé. Még közelükbe sem ért, messziről újságolta: — Előleget osztanak az irodán. Aki még nem vette fel, menjen érte, mert Zsiga bácsi azt üzeni, hogy négy órakor bezár az iroda. Dolguk van a könyvelőknek. Ez aztán csakugyan jó hír volt. Percek alatt ki is tisztult a kút környéke annyira, hogy a csurgó alatti kis tócsából a csirkék itták a vizet. Az iroda pedig megtelt asszonyokkal, a munkából haza­térő férfiakkal, akik közül sokan csak most hallották meg, hogy mi készül. Jól jött a pénz nagyon. Azért nem haragudtak, hogy az elnök ennyire titokban tartotta az utolsó percig a meglepetést. Gö­dör Zsigmond ilyen volt mindig. Nem szeretett előre Ingerelni és ta­lán jó is ez. Annál jobban esett most, hogy egyik óráról a má­sikra kiderült: a májusban telje­sített munkaegységekre egyenként tizenöt forintot fizetnek, volt, aki több, mint ezer forintot fel­markolt. A hangulat persze egyik pillanatról a másikra jócskán megvidámodott s már volt, aki egyenesen a bolt felé vette útját. Egyszeriben sürgős vásároLnivaló- ja akadt egy csomó embernek. Délután négy óra felé pedig ásó­val, lapáttal a kézben összejöttek vagy harmincötén, nagy csapat ember, közöttük jócskán fiatalok, lányok s legények, készen arra, hogy újjávarázsolják az öreg Pósáné házát. Zsiga bácsi tudta, mit csinál. Pénzzel a zsebben jobb kedve támad mindenkinek a munkára. Megjelent aztán ő is, s plindultak végig a nagy utcán kettesével, hármasával, inkább lassan mint gyors járással. Az állomásra épp akkor döcögött be a délutáni vonat s ugyanakkor indultak el az állomásról haza­felé az egész heti munka után -a „pestiek.” Gyorsan elszaladt ez a hét is, akár a többi, hiszen munka köz­ben gyorsan halad napra nap, év­re év. Talán csak Gál Péternek és Csányi Eleknek tűnt úgy, hogy lassabban megy előre az óra­mutató, mint egyébkor. } Péter kijózanodott ugyan, de majdnem belebetegedett a vasár­nap esti mértéktelen ívászatba. Három napig csak tengett-lengett a világban, fájt a gyomra rettene­tesen, fejgörcsök kínozták, enrii nem bírt, már attól tartott, orvod­hoz kell mennie. Kellemetlen gondolatok kínozták: nem tudta, mihez kezdjen ezután. Anyjáékat boldoggá tette az fi tudat, hogy mégsem utazott el, még azt sem bánták, hogy vasár­nap éjszaka részegen támogatta haza Csányi Elek. De nem is kér Péter szüleitől tanácsot. Tudja, mit felelnének, azt, hogy marad­jon odahaza. S amilyen akarat­nélküli állapotban leiedzett, ön­maga előtt is titkolva, könnyen ráállott volna arra is, hogy ne menjen sehova. Szégyenérzete sem hagyta nyugodni, voltakép­pen ez kárhoztatta tétlenségre is, emiatt nem mert kimenni a ház­ból napokig. Ha csak arra gon­(Folytatás a 4. oldalon)*

Next

/
Thumbnails
Contents