Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-07 / 235. szám

'-‘I’ftLXA MFGYEÍ NÉPÚJSÁG 1962. Oktober t. 4 SZERECSENMOSDATÄS? Szeptember tizenkettedikén ír­tunk arról, hogy a Dombóvár— Högyész közötti út korszerűsítése, enyhén szólva, lassan halad. Hi­báztattuk érte, ki mást állíthat­tunk volna felelősnek, a Kapos­vári- Közúti Üzemi Vállalatot. Alig jelent meg írásunk, levelet kaptunk Kaposvárról. , Nefri tartjuk szükségesnek idéz­ni a levelet. A másfél oldalnyi, sűrűn gépelt hivatkozás, megma­gyarázás csak untatná az olvasót. A légyeg ez volt: Az útépítés las­súságát az AKÖV okozta. S vé- ' gül: „A vállalat ennek az útnak a munkálatait két évre vállalta. Az éz "évre ütemezett munkálato­kat még az ősszel elvégezzük, sőt a jövő évi mennyiségből is egy bizonyos részt, amint az anyag- ellátás és a gépkocsik mennyi­sége, és az időjárás azt engedi.” Tehát csak várjuk a jó időt, a kocsikat, az anyagszállítást — ak­kor lesz terv, akkor lesz jó út Dombóvár és Högyész között, ha­táridőre. Valahogy nem tudtunk a KÜV- től kapott válaszba belenyugod­ni. Nem akartuk igaztálanul megbántani az AKÖV-öt sem, hogy nyakába varrjuk az'útépítés lassú voltát. Felkerestük tehát az AKÖV-öt is, mit szólnak hozzá, hogyan vélekednek árról, hogy az útépítés rajtuk múlik? írásban kaptunk . választ, ezt sem idézzük teljes terjedelmében, csak a lényegei: Okmányokkal bi­zonyítja az AKÖV, hogy terven felül szállított követ az útra. mintegy hatezer tonnával többet az ütemezett résznél. Tehát, nem tehető felelőssé az AKÖV. Ezek a tények, s még az: írá­sunk megjelenése óta sem gyor­sult a munka. Előrehaladás az út építése ügyében azonban történt: felboly­0 füldművesszövetkszeti rendszernek kell megoldani a zöldség- és gyümölesellátást Ülést tartott a MÉSZÖV választmánya • A Szövetkezetek Tolna megyei ; választmánya megvitatta a mező­gazdasági termékek felvásárlásá­nak jelenlegi helyzetét és az 1962—63. éyi szerződéskötésekkel kapcsolatos ténnivalókat. A na­pirendi pont előadója Nika Ká- j roly, a MÉK igazgatója elmon­dotta, ebben az évben a földmű­vesszövetkezeti rendszernek 3768 vagon zöldségfélét, illetve gyü­mölcsöt kell felvásárolni, 802 va­gonnal- többet, mint az elmúlt esztendőben. Áz év első három negyedében a tervezett árumeny- nyiséget nem -tudta felvásárolni a MÉK. Kevesebbet adtak el a ter­melőszövetkezetek burgonyából és zöldségfélékből. Ennek oka el­• ^q^prjián az, hogy nem termett meg az a mennyiség, amennyire a közös gazdaságok számítottak.-- Vonatkozik ez a . zöldborsóra, a burgonyára, a vöröshagymára, a zöldpaprikára, valamint a ká­posztafélékre. Megyénk termelőszövetkezetei­nek augusztus 31-ig szerződéses felár címén egymillió-négyszáz. ■ husizonnégyezer forintot, export- csomagplásért pedig 757 ezer fo­rintot fizetett ki a MÉK. A felvásárlásban tapasztalható pozitívumok mellett több hiányos- ságra is rámutattak a MÉSZÖV ■ választmányának tagjai. Minde­nekelőtt arra. hogy a földműves­szövetkezetek nem mindenütt te­kintik elsőrendű feladatuknak, hogy a termelőszövetkezetek ház­* táji ' gazdaságában megtermelt áruféleségeket is felvásárolják. Többen bírálták a MÉK-et azért is, mert nem kielégítő'a göngyö­leg-ellátás, többször '’tapasztal­ható szervezetlenség az áruk el­szállítása körül. A MÉSZÖV választmánya meg-: tárgyalta a jövő évi szerződés- kötési téi-veket. is, A MÉK igaz­gatójának tájékoztatása szerint Tolna megyének 10 500 hold bur­gonya és zöldségféle szerződéses megtermelését kell a jövő évben biztosítani. Ezt a Megyéi Tanács mezőgazdasági osztálya és a MÉK járásokra lebontotta, s a most folyó termelőszövetkezeti tervekben helyet kap a zöldség- termelés is. R. É. gattuk egy kicsit az ügyet, két akta már született. Nyilván mun­kát, — talán feleslegesnek tartott munkát -.— adtunk két' szervnek. Több dolgozójuk lehet, hogy órá­kat töltött el azzal, hogy bizonyít­sa mindegyik vállalat igazát, s elterelje a felelősséget a másikra. Modern szerecsenmo$datás! Meg­értjük az AKÖV-öt, hisz rendele- tek kötik kezétr nem adhat?.,— mert nincs — annyi kocsit, mint amennyit az útépítők kémek. De felvetődik egy másik, megfonto­landó, s jövőben okvetlen megva­lósítandó javaslat: Az útépítő vál­lalatok akkor is szállíttassanak anyagot; amikor az AKÖV kocsi­jait más munkára — gabonaszál­lítás, répahordás, stb. — nem használják. Márciusban például egy tonna követ sem Szállítottak. Általában a téli hónapokban alig egy negyedét szállították ki az út­ra az anyagnak. Pedig, ha akkor kihordanak minden anyagot, most elégendő lenne egy gépkocsi is a pótlás szállítására. S találtunk egy érdekes dolgot is a két levélben: A KÜV azt bi­zonyítja, másolatban adja a leve­let, hogy ekkor és ekkor, kifogá­solták áz AKÖV szállító munká­ját. Az AKÖV erre válaszol: hí­rét, hamvát sem látták az emlí­tett levélnek. Nehéz igazságot ad­ni a két vállalat ügyében. Tény azonban, hogy az út lassan épül, s ha mégoly gyorsan is haladna, lassú volna. Van mód, lehetőség a munkák jobb összehangolására. Csak „egymás kezére kell dol­gozni”. Azt pedig nem tartjuk szüksé­gesnek, hogy közösen tegyünk lá­togatást az úton — AKÖV, KÜV és az újságíró —, nincs erre szük­ség, csak tovább növelnénk a bü­rokráciát, e helyett: építsük az utat, sokan várják már, hogy mi­előbb kész legyen. (pálkovács) Kutyakiállítás lesz Szekszárdin Megyénkben ' jó vadászkutya- állomány van. Ezt bizonyítják a már eddig törzskönyvezett ku­tyák. Éppen ezért a MA VOSZ megyei választmánya október 28- án Szekszárdon vadászkutya­kiállítást rendez törzskönyvezett vadászkutyák részére. A kiállításon részt vehet min­denfajta vizsla, foxterrier, tacs­kó és véreb, amelyik törzskönyv­vel rendelkezik és a hathónapos kort betöltötte. Rendeznek versenyt rókára és borzra a kotorék-ebek részére is. Ezen is csak törzskönyvezettek vehetnek részt. Külön nevezési díjat utánuk nem kell fizetni, a többiekért a nevezési díj 30 fo­rint. A verseny1 célja az is, hogy a még nem törzskönyvezett vadász- és kotorék-ebek is minél előbb nyilvántartásba kerüljenek. Ezért akik ezt akarják, az ebeket szál­lítsák be. Ezek után 10 forint ne­vezési díjat kell fizetni és 40 fo­rintot a törzskönyv kiváltásáért. E kutyák a versenyben természe­tesen még nem vehetnek részt. A kiállításon a legjobb magyar szakemberekből álló bírói testü­let működik közre, s az elnyer­hető címek a következők: 1. A legszebb magyar vizsla, 2. A leg­eredményesebb tenyésztő, 3. A kotorékgyőztes. Ezentúl fajtán­ként értékes díjakat adnak a kö­vetelményeknek megfelelő leg­jobb kutyáknak. (Folytatás a 3. oldalról) dőlt, hogy meglátják azok, akik­kel az utóbbi hetekben tengelyt akasztott, máris végigfut a hátán a hideg. Nem mert a falubeliek szemébe nézni, s maga sem tudta, mit tegyen. Előfordult, hogy egy- szer-egyszer elkapja a forróság, '•ilyenkor magában szidta, gyaláz­ata Zsiga bácsit, Jóskát. S nem "-merte volna bevallani a világ ;; minden kincséért, hogy csak 'v egyetlen biztató szóra vár s nem 7 ismerne nagyobb örömet, mint új- ?■ ból együtt dolgozni a többivel. Haragudott a barátjára, Csányi - Elekre is, amiért nem adott ma­il gáról élet jelt. Legalább eltolná a -* képét az isii Csányi Elek odahaza nem mon- T dott semmit anyjának további • tervei felől. Nem is kellett szól- nia, mert anyja előtt mindennél ; többet mondott az a cselekedete, r hogy itthon maradt a fia, leg- alább néhány napig még vele lesz. Elek most szépen hozzáfogott, hogy sorjában mielőbb rendbe tegyen mindent. Volt oka rá, hogy V. így tegyen. ’. . Űj tervet forgatott a fejében: minden áron szerette volna visszaédesgetni magához Erzsit, akit jobban szeretett, mint vala­ha. Elhatározta, hogy a hiúságán esett csorbát igyekszik kiköszö­rülni és asszonyt hoz a házhoz, Erzsit, vagy senki mást. Majdnem elmúlt a hét. Szom­bat délután volt, mire eszébe ju­tott: illő lenne megnézni Gál . Pétert. Elment hozzá, mert szeret­te volna látni s kérni akarta, jöj­jön el hozzájuk, segítsen a csere­peket kicserélgetni, a háztetőre mégse akart egyedül fölmenhi, segítség nélkül nehezen boldo­gult volna. Amikor Gálákhoz benyitott, Pétert az udvaron találta. — Hát veled mi van? — kezd­te faggatni, alighogy köszönt. — Egész héten felém se néztél. — Dolgom volt idehaza ... Meg aztán — s Péter dühösen legyintett — tisztára hülyének néz engem a falu. Maholnap mindenki megharagszik rám. — Ugyan ne marháskodj, miért haragudnának. — vigasztalta Csá­nyi. — Mással is megesett már,1 hogy nem úgy szólt, ahogyan kel­lett volna. Ki kell békülni és kész. — Hiszen azt hiszik, megyek Pestre, csak téged várlak. — Minek vársz, eligazítlak én innen is. — Miért, te talán nem jössz? — Nem tudom még, mit csinál­jak. Tudod mit, várjunk holnapig, jó? Holnap megadom a pontos választ. Ma este ugyanis minden eldől — tette hozzá jelentős pil­lantással. — Hanem idefigyelj. Vagy ötven cserepet ki kellene cserélni a házunkon, gyere el segíts, ha van egy kis időd. — Hát* jól van, gyerünk. Alighogy az utcára értek, szembetalálták magukat a szövet­kezetbeliekkel. Amikor Andris és Albert meglátta őket. összevillant a tekintetük s lassan lemaradtak a többiektől és csak távolról követték őket. A Petőfi utca sarkán találkoz­tak össze. Valahogy nem ilyen­nek képzelték ezt a találkozást. Álltak egymással szemben és hallgattak. A kérdést azután mé­gis csak Péter kockáztatta meg: — Most már szombat délután is dolgoztok? — Dolgozunk, — válaszolt Al­bert, amilyen szűkszavúan csak lehetett. — Mégpedig ingyért dolgozunk, hallod-e. Inkább gúnyosan, mint komo­lyan hozzátette Andris: — Nincs kedvetek velünk tar­tani? (Folytatjuk) Ismerőseink — Ferikém, egy dupla kevertet ké­rek. • Szakikám, öntsön bele .har* mincat. — Csak sorjá­ban uraim, min­denki kap, min­denkinek jut. Tes­sék, ide egy ötös/ duplái*- keverve, finom, jóillatú, etiles ital. Paran­csoljon, szakikám — Vigyük azt a kismotort arrább, nem fér ide a má­sik. Itt non lehet begyújtani, tessék arrább fáradni. Úgy. Ng, mennyi les^ ebbe a kávé- daráíóba? Húsz? Adom rögvest. Nyissa ki a. szá­jét, úgy. Tessék. Kérem a követke­zőt. Egy kis utát kérek, álljon félre egy, kicsit, a men­tők előnyben van-j nak nálam. Biz­tos valami bukott motorosért mennek. Nem? Akkor jó. Tessék az ötvenes. S megnyomja Bányai Ferenc a kutat' csörgedezésre bíró vil­lanymotor gombját, és folyik a szomjas motor gyomrába, tartá­lyába a benzin. 'Naponta szazak állnak oda gé­pükkel. Százak ismerik névsze- rint. Ezrek csak úgy, mint egy benzinkút-kezelőt a sok közül. Nem végeztek még próbaszámlá­lást, hogy havonta hány sze­mélyt szolgálnak ki. Liter-tfo- gyasztást, kiadást tartanak csak nyilván,' de ez is olyan sok, hogy szinte hihetetlen. Elég csak any- nyit mondani, a szekszárdi és az átutazó motorok jó -étvágyáról, hogy kétnaponként töltik fel a kút nagy tartályait S egyre több lesz a motor, mái most, különösen csúcsforgalom­kor, a délutáni órákban, különö­sen pedig szombat délután, kevés a két kút, kicsit lassan megy a kiszolgálás. De ez sem tart soká, készül már a terve az új kútnak, az új ÁFOR állomásnak.« Szomjas Danúviám is sorra ke­rül. Megkapja a tizet, dupla ke­verékkel, betömöm a száját, in­tek a kútkezelőnek. Viszontlátás­ra... Mert ide mindenki vissza jár, én is, meg naponta százak, motorosok, autósok, olajkályhá­sok — az ÁFOR fogyasztói, Bá­nyai Ferenc ügyfelei. — pj — Tízéves a bonyhádi szociális otthon Otthon helyett talált otthonra a hajdani tanyán 167 ember. Sze­rető gonddal adják meg nekik a családi otthon minden melegét. Elesett emberek ... Nemrég ke­rült oda egy idős asszony, akit hét gyereke közül egy sem „tu­dott” eltartani,.. Tízéves fennállásét ünnepelte a bonyhádi szociális otthon. Tíz év­vel ezelőtt társadalmi összefogás hozta létre, úgy, hogy csak egy év múlva kapott állami költség- vetést. A községi, a járási tanács, a tömegszervezetek istápolták, néhány lelkes ember, aki igazán szívén viselte az elesettek sorsát. Az első gondozottak a faddi, a dombóvári, a bonyhádi — haj­dan egyházi kezelésben levő — szegényházak lakói voltak, a sze­gényházból szociális otthonba ju­tottak. A két elnevezés mögötti különbséget szavakban nem lehet kellően kifejezni, legfeljebb csak érzékeltetni. 1953-ban még; csak évi 363 fo­rint jutott egy gondozottra, jelen­leg már 1283 forint. Az akkori gondozók megérdemlik, hogy meg­örökítsük nevüket; Váradi Fe- renené, Tolnai Ferencné és Mol­nár János eléggé mostoha körül­mények között láttak munkához, és még a mai napig is ott foly­tatják hivatásukat. Nagy Ferenc­né, az otthon vezetője, ugyancsak tíz éven keresztül munkálkodott az otthon lakóinak érdekében. A tíz év alatt sokat fejlődött a hajdani paraszt-tanya. S ma ba­rátságos, tiszta, virágos szobák­ban lakik 167 ember. Az elmúlt évben, s az idén 300 000 forintot költöttek a konyha korszerűsíté­sére, az étkezdére, megfelelő rak­tárra. A jövő évben másfél millió forintos költséggel korszerűsödik az otthon, már kitűzték az ötven férőhelyes, korszerű pavilon he­lyét. Az ünnepségen két órán ke­resztül teremtett derűt, vidámsá­got az otthon lakóinak a közgaz­dasági technikum zenekara, az ál­talános iskola énekkara és Bony- hád népszerű komikusa, Bonyhá- I di Márton. A rétek és legelők öntözése Tolna megyében még nem ter­jedt el, de több község határá­ban találhatunk erre vonatkozó­an jó példát, így például Faddon, Madocsán, Bölcskén és Pálfán. Az öntözött rét- és legelőterület az idén összesen 500 hold volt. A tervek szerint a jövőben a rétek és legelők fokozottabb talajerő­utánpótlásával párhuzamosan nö­velik az öntözött terület nagysá­gát is. Növekvő átlagos életkor Az utóbbi tíz évben a csehszlo­vák lakosság átlagos életkora 7 évvel. 1932-höz viszonyítva, va­gyis 30 év alatt 17 évvel lett magasabb. A férfiak átlagos élet­kora körülbelül 68 év, a nőké 73 év. Svájc és Nágy-Britannia után Csehszlovákia világviszonylatban a harmadik helyen áll az átlag­életkor tekintetében. Csehszlovákiában az átlagos életkor meghosszabbítása érdeké­ben különösen az egészségügyi gondoskodás fejt ki komoly erő­feszítést. A megelőző gyógyítás és az új betegségek megelőzése is ezt a célt szolgálja. Csehszlovákiában a gyógykezelés teljesen díjtalan, 10 000 lakosra számítva 18 orvos jut.

Next

/
Thumbnails
Contents