Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-31 / 255. szám
1862. október 31. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 S zomszédaim jóformán egytől egyig szövetkezeti gazdák. Ez több szempontból is jó. Egyebek között azért, mert ellenőrzés alatt tartanak minden olyan Mibiíl ? mondja a tsz-tagok többsége, s amikor ezt mondja, arra érti, hogy nem földre, lóra, gazdasági felszerelésekre kell a pénz, vegyünk tehát mosógépet, villanyírást, amely tsz-tagokról jelenik szokták mondani; igen/ igen, ez tűzhelyet, csillárt, könyveket stb meg a lapokban. Aztán vagy hitelesítik a kinyomtatott szó igazát, vagy nem. A nemtetszésüket rendszerint velem is közlik. Pár nappal ezelőtt a Népújságban megjelent egy cikk, amelyben az egyik pálfai tsz-taig otthonáról úgy esett szó, hogy az az otthon már az új életet élő parasztcsalád meleg fészke: új bútorral, csillárral, mosógéppel, villanytűzhellyel, könyvekkel... Ebben az írásban kimondtuk, hogy a szövetkezeti gazdálkodásnak az a végső célja, hogy a parasztemberek mindegyike kulturáltan, emberhez méltó módon éljen és ezt az átszervezést követő közös munka teremti meg. Az írott szó hitelét szomszédaim kétségbevonták, kijelentették: nem kell annyira elvetni a kalapácsnyelet, mert azt még elhiszik, hogy ennek a pálfai családnak olyan az otthona, mint amilyennek lé lett írva, de nem a tsz- ből, hanem régi tartalékokból. Abból, 'ami az egyéni gazdaságból megmaradt. Az igazság előtt mindig fejet kell hajtani, még akkor is, ha kényelmetlen. Jóbarátom és vitatársam, akinek édesapja Miszlán szövetkezeti tag, amikor a szóban- forgó kérdéses cikket elolvasta, a következőket mondotta: „Maradjunk csak a tárgyilagosság talaján. Ha ellátogatnál hozzánk, ott is láthatsz mosógépet, stb-t. Édesapámról is megírhatnád, hogy lám, mire vitte a tsz-ben. Csakhogy ezt a hasznos háztartási gépet nem abból vették, amit a közösben kerestek, hanem abból, amit még egyéni korukban kupor- gattak össze” — mondotta. Merészség-e, valótlanság-e tehát olyat írni, mint amiről a Kapukon belül című cikkben a múlt héten szó volt? N e kerüljük meg ezt a kérdést, ne térjünk ki előle, már csak azért se, mert elég érdekes. Döntse el majd az olvasó, hogy kinek van igaza. Amikor azt mondjuk, hogy a kulturáltabb, emberibb életmódot a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés terem' tette meg, akkor a kijelentéssel együtt bizonyítani is kell. Vegyük hát elő a bizonyítékoknak csak azt a részét, amelyet mindegyik parasztember számontarthat és felfedezhet. Ma már a falusi há- . zak portáin — nem mindenütt, de nagyon sok helyen — ott látjuk a motorkerékpárt, a mosógépet és még sok, embert kímélő, hasznos otthoni ■ eszközt. A rádió úgyszól ván minden parasztházban, még a tanyákon is szól, és egyre több a televízió. Vitapartnerem mesélte el éppen, hogy édesanyja valamikor kora reggel gyalog sietett a járási székhely piacára eladni azt a kis portékát, és utána gyalog iparkodott haza, mert még otthon is sokat akart dolgozni. Ma már gyalogszerrél még a szomszéd faluba se megy át az ember, azt tartja, néhány forintért nem érdemes fáradni, s azért van az autóbusz, hogy elvigye. Minderre a szkeptikusok azt így van, de mindez egyébként is bekövetkezett volna, mert a minőségi változás együtt jár a fejlődéssel, ’a technika haladásával. Bizonyos előrehaladás a magyar falvakban mindenképpen történt volna, az átszervezés nélkül is. Ez igaz, de az is igaz, hogy a maihoz fogható semmiképpen nem következhetett volna be. Maradjunk csak az előbb említett egyszerű példáknál. Azért nem következhetett volna be, mert a régi íratlan falusi törvények sok mindent nem engedtek meg annak a gazdának sem, akinél: egyébként megvolt hozzá a tehetsége. Miszlán az első mosógépek egyikét egy olyan ember vásárolta, aki az átszervezés előtti években kíméletlenül hajtotta magát is, családját is. Egyetlen cél lebegett a szeme előtt: szerezni,.szerezni, minden áron szerezni. 1957- től 1959-ig 20 ezer forintot költött föld és szőlő vásárlására. S ha nem jön az átszervezés, élete végéig a föld rabja marad, soha nem jut eszébe mondjuk televízióra gyűjteni, egyrészt, mert úgysem ér rá nézni, másrészt mert a pénz másra kell. Vagy nézzük a másik példát. Ha nincs az átszervezés, vajon lenne-e annyi motorkerékpár a falvakban, mint amennyi jelenleg van? Bizonyára nem. A gazdaember ugyanis a néhány évvel ezelőtti eszével így számolgatott : Jó lenne ugyan motorkerékpárt vásárolni, pénze-m is van hozzá, de érdemesebb földet venni, mert később a föld terméséből mégiscsak megvehetem a motorkerékpárt, de a motorkerék párból soha nem vehetek földet. S így ami életét könnyebbé, szebbé, kulturáltabbá tette volna, az mindig későbbre maradt, s a parasztember csak azon vette észre magát, hogy megöregedett, elhasználódott aZi örökös küszködésben. S vajon a szóbanforgó miszlai tsz-tag megvásárolta volna-e a mosógépet egyéni gazda korában? Az átszervezés után viszont nyom ban megvásárolta és végeredményben ezzel tette meg az első határozott lépést a kulturáltabb, az emberibb életmód felé. Erről van itt szó. A szövetkezeti -eszme térhódításával magyarázható, hogy az ilyen természetű igények nemcsak jelentkeznek, hanem ki is elégülnek, s az első lépést nyilván követi a többi. E lőfordulhat, mint ahogy elő is fordul, hogy a kapukon belül, a parasztházakban látható javak jórésze még nem a közös keresetből származik. De beszerzésüket döntő többségben mégis a közös tette lehetővé, úgy. hogy az átszervezés után a paraszt- ember felfogása, életszemlélete ösztönösen vagy tudatosan, de nyomban elkezdett változni, s ez abban is kifejezésre jutott, hogy amit egy évvel korábban a világért se vásárolt volna meg, arra egy évvel későbben már szívesen adta ki a forintjait. „Mire spórolja!:, spóroltam eleget” — ezt De az átszervezés előtt nem vélekedhetett így, számos kényszerítő körülmény miatt. S azért sem, mert megszólták, valósággal kiközösítették volna azt az asz- szonyt, aki mondjuk mosógépet használ. Mintha hallanám: a nagysága a derekát és a kezeit félti. Már nem is jó neki a teknő... Ezentúl vannak azonban Tolna megyében is sok ezren, akiknek korábban, az egyéni világban egyszerűen nem telt arra, hogy kulturált, emberhez illő körülményeket teremtsenek maguk és családjuk számára. A termést felélte a család és a gazdaság. Nos, miért lenne elképzelhetetlen, hogy ezek az emberek, miután a tsz-ben jól dolgoznak, úgy keresnek, hogy az ennivalón és a ruházkodáson túl többre is jut. A pálfai család esetében figyelembe kell venni, hogy hárman állandóan a tsz-ben dolgoznak és ez a legdöntőbb. Időnként hallani panaszokat, hogy 'jól fizet a tsz — mégsem boldogulok. Ilyen esetben rendszerint az van, hogy a panaszos családjából mindössze egy személy jár a termelőszövetkezetbe és mégis olyan jövedelmet, bevételt szeretne, mint ahol ketten vagy hárman dolgoznak. Ezt kívánni képtelenség. Annál is inkább, mert olyan parasztgazdaság nem létezett, ahol a családnak csak egy tagja foglalkozott a gazdálkodással. Dolgoznia kellett ott bizony az asszonynak és a gyerekeknek is. Ahol ma így van, ott feltétlenül sokkal több jut az otthon szépítésére ma, mint jutott az egyéni világban. Szekulity Péter A Megyei Tanács YB vitája az anya- és csecsemővédelem helyzetéről A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága kedden, október 30-án ülést tartott. A. Megyei Tanács vezetői az illetékes egészségügyi dolgozók bevonásával az anya- és csecsemővédelem helyzetiről tanácskoztak. A napirenddel kapcsolatban dr. Guiás János egészségügyi osztályvezető terjesztett elő értékelő jelentést. Ez a többi közt megállapította, hogy a fel- szabadulás előtt az egész megyére kiterjedő szervezett anya- és csecsemővédelem nem volt. Csak egyes kiemelt helyeken építettek egészségházakat és mindössze 15 védőnő dolgozott. Megyénkben ma széles körű mozgó szakorvosi szolgálat működik. 1946-ban a megyei kórházban gyermekosztályt, 1955- ben pedig koraszülött-osztályt létesítettek. Ez persze csak néhány adat a sok közül. Áz egészségügyi statisztika örvendetes fejlődésről tanúskodik, de ugyanakkor igazolja azt is, hogy akad még tennivaló. Az ülésen elsősorban ezeket a tennivalókat elemezték és igyekeztek meg határozni a legfontosabb teendő két. A vita során felszólalt dr. Lukovits István, a Megyei Egészségügyi Állandóbizottság elnöke A többi közt a terhes anyák helyzetével és a szülés után hat napon belüli halálozások okaival foglalkozott. Megemlítette, hogy a gyermekhalálozási statisztikát elsősorban a cigányok rontják és ebből következik, bogy a legtöbb tennivaló éppen a cigányok körében adódik. A cigányok helyzetének megjavítása nem kizárólag orvosi kérdés, hanem társadalmi. Dr. Lukovits István beszélt a tamási járás Irodalmi kör a bonyhádi fiúkollégiumban A bonyhádi fiúkollégiumban a tanév kezdetét követően megalakult az irodalmi kör. A program szerint október 29-én már meg is tartották. első rendezvényüket, amelyen Hemingway: Az Öreg halász és a tenger című művéről beszélgettek. November 18-án költő-vendége lesz a kollégiumnak. Jobbágy Károly költő látogatja meg az irodalmi kört, s ismerteti a mai magyar költészet kérdéseit,1 valamint saját munkásságát. Egy hét múlva, ndvéihber 24-án Vörösmarty eixüékestet rendeznek az irodalomkedvelő fiatalok, december elején pedig kétfordulós szavalóverseny kezdődik, amelynek keretében Ady-versek- kel szerepelnek a kör tagjai. A már ismerteiteken kívül a kör foglalkozásai között fílm- ankétok, emlékestek, színház- és mozilátogatás is szerepel. gyermekszakorvos-hiányáról és a terhesség megszakításával kapcsolatos kérdésekről. Hozzászólása végén előterjesztette az állandóbizottság javaslatait. Dr. König Imre, a megyei kórház gyermekosztályának vezető főorvosa, a gyermekhalandóságról készült nemzetközi statisztika és megyénk viszonyúval foglalkozott. Elmondotta, hogy nagy szükség lenne Tolna megyében egy anyás csecsemőotthon létesítésére. mert az az ország többi megyéiben már megvan és jól bevált. — Az elmúlt évben a korábbi évekhez képest bizonyos rom. last mutat a gyermekhalálozási statisztika. Ehhez a többi közt az is hozzájárult, hogy a korábbi évek eredményei bizonyos mértékben elöizako- dottá tették az egészségügyi dolgozókat — mondotta a többi közt, majd a védőnők szerepével foglalkozóit. Hangsúlyozta, hogy azoknak elsősorban a kültelkeken van tennivalójuk és munkájuk ellátásához a jövőben nagyobb segítséget kell nyújtani. Dr. Vadas elvtárs az Egészség- ügyi Minisztérium képviseletében szólalt fel. Arról beszélt, hogy az egészségügyi munka megjavítása nem mindig, sőt elsősorban nem beruházás kérdése. — Az idősebb kollégák emlékeznek — mondotta, — hogy a felszabadulás utáni években rossz körülmények között milyen nagy odaadással és szembetűnő eredményekkel dolgoztak az orvosok, Jelenleg mindenekelőtt az egészségügyi dolgozók szorgalma, odaadása terén van tennivaló. Sajnos, a fiatal orvosok egy része nem nyújtja azt. amit társadalmunk elvárna. Egyéb hozzászólások is elhang. zottak még, majd dr. Vígh Dezső vb-elnökhelyettes összefoglalta a vita tanulságait. A következő napirendi pontban Varga István járási tanácselnök beszámolt a paksi járás termelőszövetkezetinek árutermeléséről. , A beszámoló azt mutatta, hogy a Megyei Tanács egy évvel ezelőtti határozata óta a paksi járás termelő- szövetkezeteiben a főbb cikkeknél jelentősen növekedett az árutermelés. A napirendi pont vitájában részt vett Walter János is, a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetője. GERENCSÉR MIKLÓS: Pádgalambok A legújabb módszerek szerint Bábjátszók és díszítőművészek továbbképzése A Tolna megyei Népművelési | ról, a legkönnyebben elsajátítha- Tanácsadó a napokban rendezte, tó díszítőelemekről, a tanítás és' a meg az idén először a bábesoIV. dék?!. ... — kérdezte ' kiáltva és „ dühös fintorral köpött a cse- . Négy lány lepett ki a szólóból, resznyefa felé. Kiáltása elreb- ringón hozták a puttonyt, könyö- bentette a legyeket az irháról, kük hegyesen peckesen elállt, Dani csak bólintani akart, de ahogy fogták a puttony szíjját. a dac kurta, kemény mozdulás- Erett mellük előre duzzadt a vé- ra rándította a fejét, kony blúz alatt, lábikrájuk ingerlőn feszült meg a kaptatótól. , . ,, , ... —.- Van itt foenivaló - nézett szót használjon mást, ennyi az egész. gyönyörködve az idősebb Kustán J^ert akar tetezik valaki- rémeket. Újra mondom: hagyjon f ^eled^ lányok feié - cltk ™ ^ bennünket egymásnak, majcícsak se fordítok neki hátat, ha nem látja szívesen. Ne bíztasson gazemberségre. Inkább hagyjon engem az utamon békességgel. Egyezzen bele... — De nincs neki mása, csak az éhsége! — Nem igaz. . — A földünk kell neki! — Ez sem igaz. — Kommunisták, istentagadók, csak a koldusokat pártolják!... — Ez igaz... — Ha közéjük állsz, ellenem fordítanak! — Nem vagyok én szélkakas, T* j. . vs . , ^ vagj'VA dl ÖACliVcUAdb, ho?y forgassanak. Szeretjük egy- Ne lásson lányok aztán jó helyre nyúlj. A legény nem szólt, csak tétován mosolygott. Megvárta, amíg tartozunk. boldogulunk valahogy. Az apát haragosra hökkentette Szúrósra hidegült az Öreg Kusportok- és díszítőszakkörök vezetőinek továbbképzését. A bábosok, a Baranya megyei csoport- vezetőkkel együtt, a pécsi bábszínházban kaptak igazán értékes segítséget munkájukhoz. Többek között megismerkedtek a bábkészítés, díszletezés legújabb módszereivel, a karakterfigurák kialakításával. Sok szó esett az an- kéton a bábjátszás pedagógiai céljairól és hasznáról. A díszítőművészeti szakkörök vezetői Szekszárdon adtak egymásnak találkozót. Itt a népművészet hagyományainak ápolásámunka módszereiről esett sok szó. Különösen nagy helyet foglalt el az ankét programjában a megyénkben honos népművészeti hagyományok terjesztésének és új erőkkel való , továbbvitelének problémája. Mint arról tájékoztattak, a tanácsadó a jövőben rendszeresen megrendezi a különböző művészeti ágak vezetőinek továbbképzését. Legközelebb a színjátszók hallanak majd előadást a legújabb módszerekről, s cserélik ki tapasztalataikat az öntevékeny színjátszásról. ez az engedetlen beszéd, a szeme tán tekintete, is kimeredt és hosszú percen át ■— Mas kérésed nincs ? ... ágaskodott — Nekem ennyi elég — felelte - Szépek ezek is - pillantott jöttük. Végre mintha megíe- Dani mogorván. i- --------—•:—í. ledkezett volna a haragjáról, Az apa nézte a fiút. Vallatón megértő kuncogás oldotta le ar- szigorúan. Most meggörnyedt a cáról a fagyot.. háta. Nézéséből kihamvadt a szú— Bolond bika, te — nyújtotta rősság, és csendes harag szürke a lányok kiborítják a puttonyt, s veszélyes hallgatás visszahúzódnak a szőlőbe. veszeiyes nangatas utánuk merengőn — de másnak szépek. Az enyém máshol szűre tel. Az öreg Kustán álmélkodva döbbent rá a legény furcsa né- ^ szót elismeréssel mit bánom hamuja maradt a helyén. A szazéséból, hogy a fia máris szereién, akár hogy vagy vele. Hiszen va nem volt metsző, inkább a mes. Pipáját erősen a markába nem mondom, a szeretőben is kegyetlenül higgadt. józanság érszorította, a hangja meg számon- kedvét lelheti az ember. Ki hosz- zodött belőle, kérő lett. szabb, ki rövidebb ideig. Majd — Hát ha elég, akkor elég. — Aztán hol? . megúnod. De _ feleségnek olyat Büszke vagyok rád, ha nincs több — Ott lent a völgyben — in- válassz, akit én is ^ szeretni tu- kérésed. Nekem se volt egyebem tett a fejével Dani keleti irány- dók, mint a saját lanyomat. huszonnégy esztendős koromban, ba. Ahova az intés szólt, ott felej- A legény uralkodni próbált csak a kevélységem. Ezt rád hatette a tekintetét. Csontos arcán izgalmán, féken tartotta megbotrán gyom. Mert a földem nem arra elömlött a jóság és ettől a szelíd kozását s ettől ünnepélyessé vált való, hogy a koldusok sorsán önfeledtségtől egyszerre keserű- a hangja. könnyítsen. Arra ott van a térnének érezte a pipát az öreg. — Hát ha kedvét leli a gyű— Csak nem az a koldusává- lölködésben, csak tegye. Akkor (Folytatás a 4. oldalon)
