Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-31 / 255. szám

4 TOTNA MTX1VFT VfiPfTjSAO 1902. október 31. Harminckilenc tagú család A falutól távol laknak. Sokáig kanyargunk a hepehupás föld­úton Értény községből, míg vég­re megérkezünk Barnahátra. Bar- nahát olyan pusztaféle. Néhány ház van itt, s egy kastély. A kastélyban lakik ez a roppant nagy család. A kastély parkján meglátszik a gondos kezek munkája. Sza­bályos sétányok, vonalasra nye­sett cserjék. Szorgos család lakja a kastélyt. Bent sem kell visszavonnunk ezt az előlegezett megállapítást. Vártlanul érkezünk. Itt nincs te­lefon, a postától is távol esik, így tehát még ha akartuk volna, ak­kor sem jelezhettük volna érke­zésünket. Minden ragyog a tisz­taságtól. Bekopogtatunk az egyik szobába. Ebből a másik kettő js nyílik és így egyszerre három szobát is szemügyre vehetünk. (Hiába, ennyi családtag nem fér egy szobában!) Hosszú szőnyeg nyújtózik a há­rom szobán keresztül, s mind a három szoba fehéredik az ágyak­tól, a dunnáktól, párnáktól és függönyöktől. Úgy látszik, nem­csak szorgos, hanem igényes la­kói vannak ennek a kastélynak. Nem érik be akármilyen ágyne­művel. A berendezés méltó a kas­télyhoz. Igaz, nem grófi a beren­dezés. Az ebédlőben — mert .ilyen is található — nem látni például rangsorolást az asztal kö­rül, vagyis, hogy hol ül a rang­ban a legmagasabb, az öreg gróf, és így tovább. A hálószoba, s az ebédlő azt igazolja, hogy ennek a nagy családnak minden egyes tagja egyenrangú. Kati néni az egyik hálószobá­ban motoszkált valamit. Nem volt olyan jó kedve, mint szokott, mert aznap egy kicsit elfáradt. Nem is csoda, hiszen már eljárt felette az idő, de a vére nem hagyja nyug­ton, mindig dolgozgat valamit. — Jött volna a múlt héten, — mondja — olyan családi ünnepet csaptunk, hogy még táncoltunk is. Fogadtunk zenészeket, levág­tunk két disznót. Én voltam az első táncos. A család legidősebb tagja 92 éves. Agyban fekszik, úgu hord­ják oda az ételt, mert elerőtle- nedett. A nagy család feje Kolláih Jájigsné,- Ö irányít ja a népes öregotthont, ő gondoskodik — sze­rető gyermekként — az otthon öreg lakóiról. — Ez a kastély kizárólag azt a célt szolgálja, hogy a harminc­kilenc lakója otthon érezze ma­gát, ne legyen senkinek semmi­ben hiánya. Valamennyien elha­gyatott sorban éltek. Igaz, sok pénzbe kerül az otthon fenntartá­sa, dehát meg kell becsülni az öregeket, még akkor is, ha már kiöregedtek a munkából. BŐD A FERENC immiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiimitiiimiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiijiiiiiiiiiiiiimiiiiii Már ők is?... Napok óta Saa élni akar Éva ügyére gondo­lok. Arra a tragikus körülményre, mely azóta alakult ki, amióta kiderült, mektől, világra akarja hozni, fel kent És elkezdődött a majdnem hajszá­nak tartható her­cehurca. Elment az első levél, amelyek szerint Éva csök- szellemi képességű, és — Hallottál már ilyet? Azt mondják, hogy szemellenzősek vagyunk! (Fülöp György' rajza) hogy Éva anya, s arra, hogy Évát akarja nevelni, mert ez lenne éle- saját érdeke kívánja meg, hogy most duplán éri a megvetés, az tének legfőbb értelme. Az asz- mielőbb intézetbe kerüljön. Szé- emberek, a falubeliek ' rosszallá- szony dühösen és bizalmatlanul pen megfogalmazták a leve- sa, s azok is elítélik most, akik legyintett, nem hitt neki. Őt a let, bizonyítékokat is soroltak fel, eddig dicsérték szorgalmát, azt gyerek sorsa különben nem ér- köztük azt, hogy vétlen embert a törekvését, hogy sok társától el- dekelte, csak a családi békesség, vádol apasággal. Eredmény azon- térően, megpróbált beleilleszked- csak a megszokott nyugalom, ban nem született, mert tiszta ni a falu dolgos embereinek éle- amelyiket most megzavart ez a sor: nem bolond, csak ragaszko- tébe. Éva ugyanis cigány. Innen közbejött kellemetlen intermezzo, dik a gyermekéhez. S újra kö- a harmincon, s túl az első csaló- , vetkezett egy javaslat: tűnjön el! dáson próbálja megtalálni a he- Éva még bízott. Még azon az áron is, ha ez egyet lyét a társadalomban, ahol meg jelent a halállal, is van, csak éppen megnehezítik Abban, hogy a férfi nem hagyja Erre azonban Éva n'em hajlan- neki, hogy megtalálja. Kellemet- cserben, beváltja ígéreteit. Aztán dó. Tetszik, nem tetszik: Éva él­len teher lett, mert magzatot ebből a hitéből is kiábrándította ni akar. Még azt is vállalja, hogy hord a szíve alatt, s az apa, vagy egy üzenet. Azt üzente a férfi: ezért rossznak, semmirekellőnek inkább az, akit a feltevés annak ne is próbálja keresni, nem ő a tartsák. Most már nem szereti a tart mindent elkövet, hogy meg- gyerek apja, különben is hagyjon férfit, leszámolt vele önmagában, szabaduljon Évától, még azon az neki békét... kikerült a leikéből, a gondolatai áron is, hogy intézetbe, vagy más- Ijedten hallgatta az elutasító közül. Ott most már csak úgy hova juttassa. S ez a lányt — ért- szavakat, napokig még enni sem szerepel, mint aki hazudott, mint hetően — a végsőkig elkeseríti. tudott, csak az csengett a fülé- akinek még az álma sem volt A barna arcon átsírt, átvirrasz- ben: nem kellesz sem te, sem a igaz. tott éjszakák nyoma látható. Sze- gyereked. S jött egy jóakaró, aki méből nem az életöröm csillan felvilágosította: mit keresnél te A történet elő, hanem a fásultság, levertség közöttük. Bőröd színe már eleve egy olyan tört fénye, amire azt kizárt abból a körből. Nincs más azonban még nem ért véget. Éva szokták mondani a pillantásból is választásod, mint a bizottság. Fo- néhány hónap múltán világra értő emberek: ennek már minden gadd el a pénzt, mert később meg hozza gyermekét. Hogy milyen mindegy, nem tudja olyan jó ér- azt sem adják, itt maradsz egye- lesz a jövője, maga sem tudja, ni, amiben akaratlanul is ne a dűl, a bajod lesz csak a társad. Arra azonban már felkészült, rosszat keresné, g nem tud már ® a lekor már jobb, ha most fel- hogy küzd, dolgozik majd érte jó szót sem hallgatni úgy, hogy kötöd mag'ad, vagy elmész a többet, mint most, pedig soha mögötte ne a támadást keresse. faluból... nem tétlenkedett. Nem tartja Az akció meghozta a reakciót: magát bűnösnek, szíve szerint Éva története Éva megkeményedett, nem sírt, cselekedett. S esze szerint akkor, c.va lorienete dacosan összeszorította a száját, amikor nem hallgatott senki sza­akkor kezdődött tulaidonkéDDen Ez a néma -nem” szinte ki ’’- vára, hanem anyai ösztönétől ve- amikor megismlrkedelt a férfi- tott< ,s * könyörgést, kér. zettetve választotta ezt az utat. vei. Ami előtte volt, azt még ő nemlmde ezt meghallotta a fern. Sebe! majd begyógyulnak Egy­maga sem fogja fel történetnek, Ontott a nyugalmas irodába De szer a férfit is elfelejti, csak ho- inkább csak kellemetlen epizódok megercest nem vallott ki, inkább nap elejen, a tartasd.j szallítole- sorának. mert üres, tartalmatlan elszánt cselekvésre ösztökélt A velerol jut eszebe a neve s tálán volt az az élet. Átszaladt fölötte. ' “u fe^b«\ ez meg kell a gyermek vonásai .kozott kutat­s jóformán semmit sem adott ne-' tole szabadulni, így kívánja a ja majd a hasonlóságot, ki Azokat a hónaDckat számolta Presztízsem, elvegre, nem adha- De a fejet magasan tarthatja szinte^vere*es boldogsággal ami- tom össze magamat egy cigány- mindig, a másiknak viszont le két azóta élt át amióta telálkoz- ayal,^rró] el is feledkezett, hogy kell sütni önmaga lelkiismerete vattak s hallgatta a melegséget korábban nem voltak ilyen ag- előtt. „attak. _s na ugatta a meiegoe„et, ál ; SZOLNOKI ISTVÁN boldogságot igero szavakat. Arra & ­nem is gondolt, hogy hazugság is---------------------------------------------------------------------------------------------------------­lehet ez, vagy az, vagy mind­egyik. És mégis ezt érte meg. Mi­re azonban rádöbbent, hogy be- .csapták. akkorra sok piindent, meg kellett érnie. Először azt, hogy meggyanúsí­tották: főnökével volt viszonya, g háromszáz forintot kínáltak neki, csak megszabadulhassanak tőle. és a gyerekétől. Megdöbbeníen hall­gatta a feleség szavait, csak a fe­jét ingatta, hogy nem, nem. Azt akarta magyarázni, hogy nem az az apa, később pedig azt, hogy nem hajlandó megválni a gyer­(Folytatás a 3. oldalról) tő. Erről van szó, nem egyébről. Vagy a szavamat tartod szent­nek, vagy csupasz tenyérrel állsz közéjük, hogy véletlenül se üsse­tek el egymástól. Sértődötten, gőgösen lépdelt vissza a bográcshoz. Dani béna idegekkel, süketen nézett utána. Az öreg semmit sem szokott kétszer mondani. Tudo­másul kellett vennie, hogy a föld, amelyen áll, nem az övé. Sehogy sem fogta föl ésszel, hogy a szó­nak ekkora hatalma lehet. Nem változott semmi. A legyek tovább dőzsöltek a birka kifordított bő­rén, a darázs- mohón nyalakodott a mustos kád szélén, idehallat­szott a szüretelő lányok csicsergé­se, s a szlavóniai lankák, az auszt­riai hegyek sem torlódtak ösz- széb’o. Még a, venyige sem égett el egészen, amelyet apja utoljára vetett a tűzre. Csak ő változott át tökéletesen. Viszketős bizsergés borította el a homlokát. Szórakozottan végig­húzta rajta a kezefejét. Ekkor látta, hogy kiverte a verejték. Nem nyúlt többé , a préshez) Ahogy volt, ingben, hajadonfővel megindult lefelé a dombról. Vár­ta, hogy apja utánaszól, de útján nem kísérte más, csak a csend. * ■ Klári burgonyát szedett a Nyú­lás dűlőben. Hersenő kapája szép nagy sárga krumplikat bontott elő a fonnyadt, szárcsokrok alól. Ez a félholdnyi földecskéjük ért valamit, a többi két és fél hold fukar agyag volt, nyáron gumivá sűrűsödött, ősszel-tavasszal meg csirizes vályoggá változott. Nem is nagyon használhatták egyébre, mint korongozásra, mert a nö­vényt ugyan mostohán táplálta, de fazekak annál szebbek terem­tek benne. Felrvésre is ez a Nyúlás dűlő­beli humusz mutatott a legjob­ban. Simán terült a szegélybaráz­dáig, azon túl a laligaút követke­zett. A kerékcsapások mögött mindjárt domb emelkedett, sze­líd lejtéssel, oldalán levegővel. A letarolt domboldal vászonsimasá- gúnak tűnt messziről, fakósárga síkjából kiemelkedtek a sötétebb pagony-szigetek. Fönt, a domb homloka táján fenyőerdő komor- lott, a zöldesfekete lombok kö­zül elővirultak a sárgarépa színű sudár fatörzsek. A leány néha kinyújtotta de­rekát, a tenyerével is megtámasz­totta és ilyenkor hunyorogva, elé­gedetten nézett szét. Az ezerszer látott dolgok mind újak voltak most. Élete elölről kezdődött, a somogyi hajnalodás óta minden reggel vasárnapra ébredt. Olyan vasárnapokra, amelyek május tá­ján szokták orgonaillattal, méh- zümmögéssel megigézni süldő­lány korában. Mindazok az órák, amelyek valaha ünnepet hoztak a lelkére, visszaszállták hozzá, lát­hatatlan galambszárnyakon, de­rűvel díszítették fel az őszi vidé­ket. Tekintete szomjasan andal- gott végig a sokszínű völgyön, fölsétált a domboldalra, elgyö­nyörködött a ritkára széledig le­gelésző csordában és az erdő alatt üldögélő pásztor is megörvendez­tette, amint rneseszerű manóként figyelt le a magasból. Sedrén kapott a kapáért, fürge munkával akarta jóvátenni az áb­rándozást. Apja nemrég indult felkeresni az öreg Kustánt, hogy adná kölcsön krumplihordáshoz az ökrös szekerét. Klári kímélni szerette volna a sánta Kincsest, ezért is nógatta, hogy menjen csak nyugodtan, az ő dereka job­ban bírja a hajlongást. Mögötte szétdúrt bakháták árasztották a friss földszagot és jókora kosárra való krumplihal­mok sárgállottak egyenes sorban. Újabb bokor alá csapott a kapá­val, de rémülten eldobta a szer­számot, rövidet sikoltott, ujját a szájába kapta. Két pocakos egér szaladt át a, lábafején, a kifor­dult krumplíbokor gyökerein pe­dig a szétroncsolt fészek szalma- pozdorjája látszott. Sápadtan me­redt a csupasz, tehetetlen egér­porontyokra. Ijedelméből nevetésre ocsúdott. Fölpillantott és előtte magasodott a karcsú Pásztor Anti. Ahogy egymásra néztek, ő hát­rált egy lépést és .fehérebb lett, mint az imént. A legény meg el­felejtette a nevetést. Vékony, ko- •nokságtól keskeny arca borongós- ra vált, nagy fekete szeme szá- monkérőn meredt a lányra. — De megijedtél. .. — Meg... — sóhajtott nehezet a lány. (Folytatjuk) Községi népfront-vezetők tanácskozása A szekszárdi járás községi nép­front-elnökei és titkárai tanács­kozást tartottak kedden a Haza­fias Népfront helyiségében. A tanácskozáson Hajdú István, a Hazafias Népfront szekszárdi járási titkára tájékoztatta a jelen­lévőket a népfront előtt álló fel­adatokról, s felhívta a figyelmet a téli időszak, a falusi esték jó kihasználására. A tanácskozáson részt vett Szabópál Antal, az MSZMP Szekszárdi Járási Bizott­ságának titkára is, aki felszóla­lásában elmondotta, hogy a nép­frontnak milyen nagy szerepe van a dolgozók tudatának formá­lásában. A továbbiakban arról beszélt, hogy a Hazafias Népfront minden aktivistája segítse a me­zőgazdasági termelés fellendítését és a községpolitikai tervek tel­jesítését. A beszámoló feletti vitában többen kértek szót. A felszóla­lók saját területük problémáiról beszéltek, s kérték a járási szer­vek hathatósabb támogatását. GURUL A TRAGACS Hétfőn délelőtt, s nemcsak így ősz táján, egész évben, igen forgalmas a tolnanémedi vasútállomás. Útra kelnek a vándormadarak. Felköltöznek egy hétre Pestre. Főleg a fia­talok. A falutól az állomásig veze­tő hosszú, poros úton bőrön­dökkel, batyukkal, hátizsákok­kal rakott m,unkások igyekez­nek a délelőtti személyhez. A hosszú sor közepén egy nénike. s egy fiú lépégét. A fiú, lehet tán húszéves, acélkék átmene­ti kabátban, hajadonfővel, bog- lya-frizurás fejjel, egyik kezét zsebredugva, másikban egy de- mizsont szorontgatva, fütyö- részve ballag az úton. Mögötte hatvan év körüli édes-nagyma­mája. A mama előtt viharvert tragacs, á tragacson újnak tű­nő, barna Vulkanfiber bőrönd. A fiú, fütyörész, a nagymama tolja a tragacsot. Porzik az út utánuk. A nagy­mama eres. agyondolgozoit, ráncos kezével szorítja a tra­gacs szarvát. Erőlködik, mert nagy a por, és alattomos kő­darabok állnak a kerék útjá­ban. A fiú fütyörész. a nagy mama arcán vtra; '■'■r-enpeh csillognak. A bőröndben bizonyára fe­hérnemű, ragyogóra mosott in­gek, nyakkendők simára vasalr tan, s bizonyára egynéhány élesre vasalt, csöves nadrág. És ott van a bőröndben a búcsúi maradék — mert tegnap biícsú volt némediben —, finom ka­csasült, kalács, sütemény, amit feltehetőn nagymami sütött, főzött, nagy nagy gonddal és szeretettel. És akkor csomagolta össze nagymami a bőröndnyi holmit, míg a fiú a cs-csa-csát, twisztet ropta a bálban. Virrasztóit, mert a fiú hétfőn Pestre uta­zik. Leérnek az állomásra. A fiú köszön, így: „Szia, öreglány!” Meg sem köszöni a piliegn nagymaminak a két kilométe­ren át cipekedést, hanyag moz­dulattal előveszi pénztárcáját, jegyet vált, rágyújt egy cigaret­tára, s pöfékaz állomás előtt. A vonat befut, a fiú felszáll a Pullmann kocsiba, elterpesz­kedik' a bőrülésen, nagymami meg poroszkál hazafelé. Gurul a tragacs, nagy a por. kődarab is akad a kerék útjába. Nagy­mami arcán verejték, vagy tán könnycsepp gurul végig?... Nem! Nem ilyenek a mai fia­talok. csak Márton Gyurka, Tolnanémedin... — pj —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents