Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-26 / 251. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1962. október 26. Forró hangulatú nagygyűlésen fejezték ki Budapest dolgozói szolidaritásukat Kuba népe iránt A Magyar Szocialista Munkás­párt Budapesti Bizottsága, a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsa és a Szakszervezetek Országos Tanácsa csütörtökön délután til­takozó nagygyűlést rendezett a Sportcsarnokban. Már jóval a gyűlés kezdete előtt sűrű sorok­ban, nemzeti színű és vörös zász­lók alatt érkeztek a Sportcsarnok­hoz Budapest dolgozói. Fél négy előtt néhány perccel már zsúfolásig megtelt a Sport- csarnok nézőtere. A nagygyűlést dr. Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára nyitotta meg, majd Kál­lai Gyula, a Minisztertanács el­nökhelyettese, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának elnö­ke mondott beszédet. Kállai Gyula elvfárs beszéde A Magyar Szocialista Munkás­párt, a Hazafias Népfront és a Szakszervezetek Országos Taná­csa nem először hívta össze ide a Sportcsarnokba Budapest dol­gozóit, hogy felemeljék szavukat az egész világ békéjét érintő nagyfontosságú kérdésekben. A múlt év áprilisában ugyanebben a teremben izzó hangulatú gyű­lésen bélyegeztük meg az ameri­kai imperialisták fegyveres ag­resszióját, s népünk nevében kö­veteltük: el a kezekkel Kubától! Népünk elszánt tiltakozása akkor is egybeolvadt a világ népeinek fellépésével, ez is lelkesítette a hős kubai népet, amely 72 óra alatt kiverte hazája földjéről a betolakodókat — kezdte beszé­dét Kállai Gyula. Most újból megdöbbenéssel ér­tesült a világ közvéleménye ar­ról, hogy az Egyesült Államok imperialista kormánya Kuba füg­getlenségét és egyszersmind az egész világ békéjét veszélyeztető agresszív intézkedéseket tett. S mi újra itt vagyunk, hogy a világ békeszerető népeivel együtt hal­lassuk. szavunkat és értésére ad­juk mindazoknak, akiket illet: a magyar nép is ott áll Kuba népe mellett, mi sem enged­jük, hogy az imperialista gyarmati rabtartók eltiporják a forradalmi Kubát! Az Egyesült Államok tényle­gesen tengeri blokád alá vette a Kubai Köztársaságot. Mivel indokolta az amerikai el­nök ezeket a békeidőben példa nélkül álló agresszív intézkedése­ket és mi az igazság? Az amerikai kormány képmu­tatása nem ismer határt:. provo­kációs és háborús lépéseit — a béke védelmével indokolja, s azt állítja, hogy a kicsi, hatmilliós Kuba veszélyezteti a 180 milliós Egyesült Államok biztonságát. Támadó jellegű kubai hadi­támaszpontokról beszél annak az Egyesült Államoknak az elnöke, amely szisztematikusan támadó jellegű haditámaszpontokkal ve­szi körül a Szovjetuniót, a szo­cialista országokat. Az Egyesült Államoknak a világ 3,r> országá­ban százával, sőt mondhatni ez­rével vannak ilyen katonai tá­maszpontjai, amelyeket az érin­tett országok népeinek akarata ellenére, az ottani népellenes kor­mányok vezetőivel kötött meg­állapodás alapján létesített és tart lenn. Az Egyesült Államok elnöke szemforgató módon a béke ve­szélyeztetéséről, a béke védelmé­ről beszél, mintha a kis sziget- ország népe veszélyeztetné a bé­két. Az igazság az, hogy az Ame­rikai Egyesült Államok pro­vokál, az igazság az, hogy az Amerikai Egyesült Államok fenyeget háborúval. Kuba né­pe békét akar. Kuba joga és Kuba vezetőinek népük iránti szent kötelessége, hogy felkészüljenek a védelem­re, rendelkezzenek mindazokkal a modern haditechnikai eszközök­kel, amelyeket nemzeti függet­lenségük védelme megkövetel. Az Egyesült Államok lépése ag­ressziót jelent és nemcsak Kuba népét fenyegeti, hanem egyben olyan provokációs lépés is, amely- lyel a világháborús szakadék szé lére akarja sodorni az emberise get, így hát veszélyezteti az egész világ békéjét, veszélyezteti a mi magyar népünk békéjét is. A két világháború véres tanul­ságai árán népünk azt is meg­tanulta, mennyire fontos, hogy a béke hívei erősek legyenek. A szocialista világrendszer ereje — amelynek a mi erőnk is része — a béke legfőbb biztosítéka! Ezért találkozott népünk egyetértésével kormányunknak az a céltudatos törekvése, f amely honvédelmünk megerősítésére és korszerűsítésé­re irányul, A Szovjetunió kormányának most megjelent nyilatkozata is tükrözi ezt az erő'-, biztonságot. A Szovjetunió s: erejének, a békeharcos százmilliók erejének tudatában nyugodtan, határozot­tan és meggondoltan válaszolt az amerikai imperialisták megdöb­bentő provokációjára. Az embe­riség szerencséje, hogy ez az óriá­si erő — a béke mellett van. Üdvözöljük és támogatjuk a Szovjetunió kormányának nyi­latkozatát és a kubai nép, ez­zel együtt az emberiség bé­kéjének védelmében eddig megtett intézkedéseit. Meg vagyunk győződve arról, hogy a világ békeszerető erői ha­talmasabbak a háború erőinél és ezúttal is meghátrálásra kénysze­rítik azokat. Ennek a meggyőződésnek ad hangot a magyar forradalmi mun kás-paraszt kormány nyilatkoza­ta, amely megbélyegzi az Egyesült Államok agresszív eljárását és népünk szolidaritásáról, szerete- téről, forró barátságáról és támo­gatásáról biztosítja a nagyszerű kubai népet és nagy vezetőit. Pár­tunk Központi Bizottsága, a ma­gyar forradalmi munkás-paraszt kormány bízik abban, hogy dol­gozó népünk azzal is kifejezésre juttatja az imperialisták elleni felháborodását és a kubai nép iránti szolidaritását, hogy jó, fe­gyelmezett, pontos munkájával tovább erősíti és gazdagítja a szo­cializmust építő hazánkat! Javasolom, hogy a nagygyűlés, amelynek részvevői hazánk, nem­zetünk minden osztályát és réte­gét, minden polgárát képviselik, a következőkben fejezze ki állás- foglalását: U Thant úrnak, ügyvezető főtitkár, Egyesült Nemzetek Szer­vezete. New York. A magyar nép megdöbbenéssel és felháborodással értesült az Amerikai Egyesült Államok Kuba ellen foganatosított újabb ag- rcssziós, jogtipró cselekedeteiről, amelyek az egész világ békéjét lenyegetik. Népünk határozottan tiltakozik az Egyesült Államok kormányának intézkedései ellen. Kuba népének — mint földünk bármely más népének — joga van arra, hogy megválassza azt a társadalmi rendszert, amelyben élni akar, s szent joga, hogy fel­készüljön függetlenségének és forradalmi vívmányainak megvé­désére. A magyar nép ebben a nehéz helyzetben teljes szolidaritásáról biztosítja a hős kubai népet. A magyar nép saját érdekéből, s az egyetemes emberi haladás, a béke érdekéből kiindulva egyetért a magyar forradalmi munkás-paraszt kormánynak az amerikai pro­vokáció ellen tett nyilatkozatával. Felhívjuk az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy teljesítse az alapokmányban előírt kötelességét, tegyen hatékony intézkedése­ket, hogy a Kubát és az egész világ békéjét fenyegető veszély megszűnjék! Az Egyesült Nemzetek Szervezete jól tudja, hogy az Amerikai Egyesült Államok nem először lép erre az útra. ha­nem sorozatos provokációkkal, fegyveres beavatkozással, légi és tengeri bombázással, merényletek szervezésével akarja vissza­állítani Kubában a gyűlölt gyarmati rabságot. Az Egyesült Nem­zetek Szervezetének hathatós intézkedéseket kell tennie, hogy ha­sonló agressziós cselekedetek ne ismétlődhessenek, senki se sért­hesse meg a nemzetközi jogot, a tengeri hajózás szabadságát. Elvárjuk az Egyesült Nemzetek Szervezetétől, hogy ítélje el az Amerikai Egyesült Államokat, szólítsa fel az Egyesült Államok kormányát provokatív és agresszív intézkedéseinek haladéktalan i 'sszavonására, tegyen meg minden lehetőt, hogy az emberiséget ■ íyegetö háborús veszélyt elhárítsa. Budapest, 1962. október 25. A budapesti dolgozók nagygyűlése Üzenjük Kuba forradalmi népé­nek: bízhattok bennünk mellet­tetek állunk, veletek vagyunk! A magyar nép, amely maga is elszenvedte 1956-ban az amerikai imperialisták be­avatkozását, veletek van jo­gos és igazságos harcotokban! Meggyőződésünk, hogy a vi­lág békeszerető népei, a béke legyőzhetetlen erői a kubai nép mellett állnak! Egyetértünk a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kormány nyilatkozatával, a Kubai Köztár­saság kormányának állásfoglalá­sával, a Szovjetunió kormányának nyilatkozatával és a feszültté vált nemzetközi helyzetben a béke vé­delmében szükségessé vált intéz­kedésekkel és lépésekkel! Követeljük, hogy az ENSZ ítél­je el az amerikai agresszorok sú­lyos provokációs tettét: fogja le az agresszorok kezét és az egész világ békeszerető erőinek egysé­ges követelése alapján hasson oda, hogy az Egyesült Államok kormánya vonja vissza a blokád­ra kiadott, az egész világ béké­jét fenyegető intézkedését! Követeljük: meg kell fékezni az agresszorokat! Vonuljanak vissza a háború erői! El a kezekkel Ku­bától! Éljen a Kubai Köztársaság! Éljen a béke! Kállai Gyula után Quintin Pino Machado, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete emelkedett szólásra, s hangsúlyozta, Kenne­dy agresszív beszédére és a blo­kádot elrendelő parancsára a szo­cialista tábor és a világ népei, akik felháborodottan tiltakoznak a jenkik újabb gaztette ellen, fokozott nyugalommal, biztonság­gal és eltökéltséggel válaszoltak. Kuba erős és eltökélt marad, hangsúlyozta a nagykövet, s el­mondotta, hogy az ország min- flen részében rendezett gyűlések határozatairól táviratok tömege érkezik a nagykövetségre. Biz­tosítjuk mindannyiukat, — foly­tatta —, hogy Kubában nem fog­nak csalatkozni és minden ag­resszióra a világot már annyiszor bejárt harci kiáltásunkkal válaszo­lunk: Haza, vagy halál! Győzünk! A kubai nagykövet hosszan tar­tó, lelkes tapssal fogadott beszé­de után Bugár Jánosné, a SZOT titkára a magyar szervezett dol­gozók szolidaritását tolmácsolta, majd Bajzák Tamás szakaszveze­tő a Magyar Néphadsereg kato­náinak nevében mondott beszé­det. A nagygyűlés végén Varga András, az Állami Operaház tag­ja két forradalmi dalt énekelt el, majd a nagygyűlés az Egyesüli Nemzetek Szervezetéhez a követ­kező táviratot küldte: I népek érdekében, az általános béke nevében — ezt a címet viseli a Pravda vezércikke, amely a kínai—in­diai határincidensekkel foglal­kozik. A vezércikk megálla­pítja: a Szovjetunió és a többi szocialista ország külpolitikai tevékenységének fő célja, biz­tosítani a békés viszonyokat az új társadalom felépítése, a szo­cialista világrendszer fejlődése számára, erősíteni a népek ba­rátságát, megszabadítani az emberiséget az új világháború rémétől. A szocialista közösség országai a világpolitika min­den kérdésének megoldásánál következetesen ragaszkodnak ehhez az állásponthoz, s a nem­zetközi kapcsolatok új típusát helyezve szembe az imperializ­mussal, kitartóan és céltudato­san védelmezik a szabadság, a nemzeti függetlenség, a szuve- rénitás elveit. A nehéz múlt örökségeként sok bonyolult probléma maradt a fiatal szuverén államokra. Az imperialista körök egyetlen le­hetőséget sem mulasztanak el. s egyebek között kihasználják a különböző határkérdéseket és vitákat is — állapítja meg a Pravda. Az amerikai imperia­lizmus, hasonlóan a NATO, SEATO és más tömbbeli szö­vetségeseihez, reakciós törek­véseiben különös reményeket fűz a Kínai Népköztársaság és India meg nem oldott határ­kérdésének kihasználásához. A kínai—indiai határ kérdése azoknak az időknek az örök­sége, amikor az angol gyarma­tosítók uralkodtak Indiában, s önkényesen rajzolták meg Ázsia térképét. A kínai és az indiai népre rákényszerítették a hír­hedt McMahon-vonalat, amelyet Kína soha nem ismert el. Az imperialista hatalmak mindent elkövettek, hogy erre a vonalra építve, fegyveres összetűzéseket idézzenek elő, hogy viszályt szítsanak a két nagyhatalom között, s megrontsák a Szov­jetunió barátságát mind a test­véri Kínával, mind a baráti Indiával. A Szovjetuniót és a Kínai Népköztársaságot régi, meg­bonthatatlan barátság fűzi ösz- sze, s a szovjet emberek nagy megelégedésére szolgál a Szov­jetunió és India együttműkö­désének fejlődése. Éppen ezért a szovjet embereket éppúgy, mint a világ békeszerető köz­véleményét nyugtalanítja az indiai—kínai határon végbe­menő események alakulása, kü­lönösen az utóbbi időben, ami­kor fegyveres összetűzésekig jutott a dolog. Az események ilyen alakulása nem felel meg a Kína és India között fenn­álló kapcsolatok szellemének, ellenkezik a két állam nem­zeti érdekeivel. Kína és India kapcsolatainak kiéleződése csak a két állam közös ellenségének, a nemzetközi imperializmusnak kedvez. A szovjet kormány és a szov­jet nép mindenkor azt az állás­pontot képviselte, hogy békés eszközzel, tárgyalások útján oldják meg a határvitát. Min­den békeszerető erő ennek az álláspontnak a híve. Ezért fo­gadhatják a békeszerető erők megnyugvással a kínai kor­mány új lépését, amely az In­diával fennálló vita békés meg­oldását célozza. Ilyen lépés a Kínai Népköztársaság kormá­nyának nyilatkozata, amely közvetlen kínai—indiai tárgya­lásokat javasol a hosszabb ide­je fennálló határkérdés meg­oldására. A kínai kormány re­méli — mondja a nyilatkozat, — hogy az indiai kormány el­fogadja a tárgyalási javaslatot, s hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy mindkét fél tartsa tisz­teletben az általa ellenőrzött terület érintkezési vonalát és további összeütközés lehetősé­gének elkerülése végett ettől a vonaltól 20—20 kilométerre vonja vissza fegyveres erőit A Pravda vezércikke utal arra, hogy a két nagy ázsiai hatalom konfliktusának kirob­banása nemcsak az imperializ­mus, hanem India bizonyos belső reakciós köreinek érde­keit is szolgálja, majd így foly­tatja: — A szovjet emberek a kínai kormány nyilatkozatában annak a megnyilvánulását látják, hogy a kínai kormányt őszintén nyugtalanítja az Indiához fű­ződő viszony alakulása és vé­get kíván vetni a konfliktusnak. Véleményünk szerint a kínai kormány javaslatai építő jel­legűek. A Pravda így fejezi be ve­zércikkét: A kínai—indiai ha­tárkérdés baráti megoldása is­mét megmutatná a békés együtt­élés és a különböző társadalmi rendszerű államok együttmű­ködése elveinek nagy erejét. Ez erősítené a kínai és az indiai nép hagyományos barátságát, nagymértékben hozzájárulna Ázsiában és az egész világon a nemzetközi biztonság meg­szilárdításához, újabb csapást mérne a imperializmus és a gyarmati rendszer erőire az Egyesült Államok agresszív kö­reinek mesterkedésére, amely körök az utóbbi időben veszé­lyes kalandba bocsátkoztak, nemcsak Kuba és a szocialista államok, hanem minden béke­szerető erő ellen is. Russe/ újabb üzenete Hruscsovhoz és Kennedyhez London (MTI). Mint az AP köz­li, Russel londoni otthonában kézhez vette Hruscsov szovjet miniszterelnök válaszát. A neves angol tudós azután újabb távira­tot küldött a szovjet miniszterel­nöknek és Kennedy amerikai el­nöknek. Hruscsovhoz intézett táviratá­ban Russell a következőket írja: „Köszönetét mondok önnek bá­torító válaszáért. Gratulálok, hogy bátran kiállt a józan ész érdekében. Remélem, visszatart­ja a kubai vizekre küldött hajóit mindaddig, amíg nem sikerül biz­tosítani, hogy az amerikaiak el­fogadják az ön javaslatát. Az egész világ áldani fogja önt, ha el tudja hárítani a hábo­rút. Ha bármit is tehetek, kérem, tudassa velem.” Kennedy elnökhöz intézett újabb távirata a következőkép­pen hangzik: „A legerélyesebben felhívom önt, adjon békülékeny- ségről tanúskodó választ Hrus­csov életbevágó kezdeményezésé­re és kerülje az összecsapást a szovjet hajókkal mindaddig, amíg találkozót és tárgyalásokat lehet tartani. Ha már eldördültek a lö­vések, valószínűleg túl késő lesz. Azzal a kéréssel fordulok önhöz, találkozzék Hruscsovval. Ha bár­mit is tehetek, kérem, tudassa ve­lem.” * I. Megnyílt az Interparlamentáris Unió konferenciája Rio de Janeiro (TASZSZ). A brazil fővárosban mintegy ötven ország parlamenti képviselőinek részvételével szerdán megnyílt az Interparlamentáris Unió 51. kon­ferenciája. Goulart brazil elnök megnyitó beszédében a különböző társadal­mi rendszerű államok békés egy­más mellett élésének szükségessé­gét hangoztatta. I. V. Szpiridonov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Ta­nácsának elnöke felszólalásában határozottan elítélte az Egyesült Államokat a Kuba elleni hábo­rús blokád meghirdetéséért.

Next

/
Thumbnails
Contents