Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-04 / 232. szám
1962. október 4. ' tÖOrS STTT.YTÍf WEPŰJSAG ' „Gazdasági előrehaladásunk sarkalatos kérdése — időssertí megyei szemmel H ihetetlenül hangzik, pedig igaz: Tolna megyében a felvásárolt kenyérgabona 80 százalékát a megye lakossága fogyasztja el. A megtermelt búza döntő mennyisége tehát Itt marad és mindössze egyötöde jut el munkáslakta területekre. A megtermelt mennyiségnek mindössze 20 százalékával járulunk hozzá a megyén túl levő, nem mezőgazdasági termeléssel foglalkozó lakosság kenyérszükségletónek kielégítéséhez. Ebből kiindulva logikus a következtetés: Ha egy ilyen megyében, mint amilyen Tolna, ez a helyzet, akkor mi lehet a helyzet az iparvidékeken, ahol kenyérgabona-termesztés szempontjából nem rendelkeznek megfelelő adottságokkal. A kongresszusi irányelvek 23. pontjában olvashatjuk, hogy legfontosabb tennivaló az ország kenyérgabona-szükségletének teljesen hazai termésből való fedezése. Éppen a 80 és a 20 százalékos megoszlás figyelmezteti megyénk parasztságát, a szakember-gárdát, arra, hogy e téren is vannak kötelességek és itt is van még tennivaló bőven. Kötelező tennivaló, mert ha elvárjuk, hogy iparcikkekből megfelelő és kielégítő legyen az ellátás, akkor a munkás- osztály is elvárja, hogy alapvető élelmi cikkekből a parasztság is termelje meg a szükségletet. Erre az átszervezés óta adva van a lehetőség és nagyon természetes, hogy a szükségletek teljesen hazai termésből való fedezése azokra a gazdaságokra hárul, amelyek megfelelő adottságokkal rendelkeznek. Ezen adottságokkal a megye úgyszólván valamennyi közös gazdasága bír. Tolna megye parasztsága tehát jelentős mértékben segítheti elő a kongresszusi irányelvek azon célkitűzését, amely a kenyérgabonával foglalkozik. Erről azért is most kell beszélni, mert ez most időszerű. A kongresszusi irányelvek 23. pontjának tanulmányozása vezet arra a felismerésre, hogy amikor a vetés októberi befejezése szinte kötelező igénnyel került előtérbe, akkor ez nem öncélú versengés akar lenni, hanem az irányelvek egyik részletének megvalósítása. Október az a hónap, amikor a mezőgazdaságban dolgozók legtöbbet tehetnek, éppen ezért a vetés, ezt megelőzően a betakarítás nemcsak gazdasági, egyúttal politikai kérdés is. Nemcsak a szakvezetők dolga és gondja az előfeltételeket megteremteni, hanem a termelőszövetkezetekben dolgozó kommunistáké is. M agyarán, arról van itt szó, hogy az irányelveket nem lehet elvonatkoztatni az élettől. Ne holt betűt lássunk abban, észre kell venni, meg kell találni a közösségi életnek azon területeit, amelyek az irányelvek tükrében jobbá, gazdagabbá tehetők. Számos tsz vezetői, gazdái munkasikerekkel bizonyítják, hogy az értés körül nincs baj. Tolna megyében egyre terjed, terebélyesedik az a mozgalom, amely a gabonavetés októberi befejezésére irányul. Legtöbb termelőszövetkezetben ennek megfelelően dolgoznak, munkálkodnak. A faddi Lenin Tsz-ben, a decsi Uj Élet Tsz- ben csakúgy, mint Clkón, Nagy- mányokon, vagy a paksi járásban. S ahol a vállalásokat teljesíteni fogják, ott ez a teljesítés tulajdonképpen a legfontosabb tennivaló első és igen fontos részének teljesítésével jelent egyet. S többet ér ez minden szónoklatnál', mert nem a szavak bizonyítják a kongresszusi irányelvek megértését, hanem a tettek. Lehet, hogy Pincehelyen a termelőszövetkezet vezetői szép elő'JCő-MJJXík kÁlj^ÁmífCL Egy hét érc sürgető probléma — Könyvek a fogdában — Felesleges folyóiratok — Általánosan elfogadott nézet: I goltabbak. Az egyik valamikor fogda volt. Ez önmagában nem volna baj, a hiba az, hogy rossz az elhelyezés. Az egyik sarokban újságok, folyóiratok hevernek összecsomagolva. Úgy tűnt, hogy ezek teljesen feleslegesek, mert az olvasóhoz nehezen jutnak el. Pedig folyóiratból huszonötféle lenne megtalálható, ha volna a jelenleginél csak egy kicsit is jobb, tágasabb olvasóterem, s nem olyan, mint a mostani. Ebben ugyanis három embernél nem fér el több. A másik raktárban uralkodó helyzet felülmúl minden elképzelést. Asztalok, polcok, egymás hegyén-hátán; az olvasóterem új berendezése porosodik itt néhány száz kötet, s egy csomó tűzifa társaságában. Nem vonjuk kétségbe: az eltelt hét év alatt keresték a megoldást Bonyhádon. No, de hét év az nem hét nap, s ez alatt az idő alatt ennél bonyolultabb problémát is megoldottak. Valamit azonban érdemes itt felvetni. Éspedig: panaszkodott Bertalanné, hogy olyan tanácsot is kapott, ne vegyen addig könyvet, amíg ez a probléma meg nem oldódik. S ez, valamelyest fényt vet az álláspontra is. Vagyis arra enged következtetni, hogy egy kicsit mostoha gyerek ez a könyvtár. Értékéről pedig nem kell e helyütt beszélni, tiszta sor az, amit az állam, s közelebbről a megyei tanács és a társadalmi szervek tesznek a könyvtárak fejlesztése érdekében. De ez a kálvária, amit a bonyhádi könyvek járnak, arról tanúskodik, hogy a megértés még nem ért el a járási székhelyre. sz. L művelődni, tanulni csak megfelelő körülmények között, ideális feltételek mellett lehet igazán. S a törekvés arra irányul mindenütt, hogy ezeket megteremtsék. Néhány napja egy tájékoztató alkalmával dr. Hadnagy László művelődésügyi miniszterhelyettes arról tett említést, hogy a könyvtáraknak a jövőben fokozódik a feladatuk, mivel az ország ipari foglalkozású lakosságának 20—40 százaléka már könyvtári tag. Ez így igaz Bonyhádon is. Amikor legutóbb a járási könyvtárban jártunk, 1240 olvasót tartottak nyilván. Csak éppen a feltételek sántítanak, s a környezetet lehetne inkább mindennek elképzelni, mint könyvtárnak, ahol azokat a növekvő feladatokat el lehet látni. Bertalan Sándorné, o könyvtár vezetője fáradt, fásult ember benyomását kelti, akinek hovatovább már a panaszszava is elfogy. A könyvtár ugyanis olyan állapotban van, hogy hasonló társát aligha találnánk az ország járási könyvtárai között. Csak érzékeltetésül: a szűk kölcsönzőhelyiségben 12 ezer kötetet zsúfoltak össze, s néha, amikor könyvet hoznak vissza az olvasók, majdnem kalapáccsal kell beékelni a többi közé. Szabadpolcos kölcsönzésről, kiállításról, új könyvek bemutatásáról persze szó sem lehet. A következő helyiség az ott dolgozók „munkahelye”. Azért kell idézőjelbe tenni, mert az minden, csak nem munkahely. Egy szűk kis átjáró, amelyen azonban inkább a szél, s télen pedig a hó és a hideg jár át. A kölcsönzőben uralkodó állapot még istenes, a hátsó régiók, a raktárak sokkal elhanyaadásban tudják méltatni a történelmi jelentőségű párt-dokumentumot, de mindez keveset ér, mert ugyanakkor a jövő évi termést veszélynek kitéve, a gabona egy részét csávázatlanul vetették el. Mit ér egy olyan felszólalás, amit nemrég az egyik gabonatermesztési tanácskozáson lehetett hallani, tsz-elnök mondta el, azt fejtegette, hogy a gabonatermesztés problémáját meg kell oldani. De arról egy szót sem szólt, hogy ezt miképpen csinálják náluk. Tértől és időtől elvonatkoztatva felesleges a beszéd. Üresen kongó szócséplés csupán annak a párttitkámak az előadása is, aki az őszi munkák kezdetén felsorolta az Irányelvek főbb pontjait, de arról elfelejtett beszélni, hogy mi a tennivaló náluk. E z Irányelvek hozzánk mindannyiunkhoz vannak címezve. Abból ki-ki a saját munkaterületére vonatkoztatva szűrje le a feladatait, a bányász is, a szövetkezeti gazda is, a bolti eladó is. Amikor a mezőgazdasági termelés gyors ütemű fejlesztését olvassuk a párt-dokumentumból, akkor a sajátos helyi tennivalóinkra gondoljunk. Az előbb említett párttitkár elvtársnak arra kellett volna gondolni, hogy a gyors ütemű fejlődést nem valahol, valakinek címezte a párt, hanem neki is. A gyors ütemű fejlesztés rájuk is vonatkozik, s az irányelvekkel úgy foglalkozna helyesen, ha ennek alapján határozná meg a párttagokkal és a pártonkívüliekkel a tennivalókat. Első helyen a kenyérgabona szerepel. Első is, időszerű is. Október hónapban még nagyon sokat, novemberben már keveset, decemberben semmit nem lehet tenni annak érdekében, hogy jövőre a termésátlagok növekedjenek és hogy jövőre nagyobb arányban járuljon hozzá Tolna megye parasztsága a lakosság kenyérgabona-szükségletének kielégítéséhez. A földeken szorgos munka folyik, s ha október végéig a mag minden termelőszövetkezetben a földbe kerül, akkor majd elmondhatjuk, hogy a legfontosabb tennivalók érdekében tettünk valamit. Szeknlity Péter Ma öt 1957 október negyedikén szenzációs hír ejtette ámulatba a világot, mesterséges égitestet lőttek fel a Szovjetunióban, a 83,6 kilós szputnyik megkezdte földkörüli keringését a világűrben. Az öt évvel ezelőtti dátum különleges helyet foglal el az emberiség történetében, az ember jai közé hisztérikus megnyilvánulások vegyültek. Akik addig azt hitték, hogy a katonai fölény az ő oldalukon van, most „kihívásról”, „háborús fenyegetésről” üvöltöztek. A parányi új égitest ugyanis arra is figyelmeztetett, hogy a rakétával, amellyel a magasba küldték, szükség esetén habetört a világmindenségbe, meg- lálos csapást lehet mérni azokra* nyitotta az utat a csillagok felé, A mesterséges hold, a pályájára feljuttató rakéta megalkotása méltán sorakozik az emberiség nagy felfedezései, a technika és tudomány korábbi sikerei közé, felül is múlva azokat, öt évvel ezelőtt új korszak nyílt az emberiség történetében. A szocializmus és a béke hatalmas táborát lelkesedéssel töltötte el a világraszóló diadal, hiszen a történelmi tett végbevivői szovjet dolgozók, tudósok voltak, ismételten bebizonyítva ezzel a világ leghaladóbb társadalmi rendszerének, a szocializmusnak fölényét a tudományokban is. Kényszeredetten, de a tények előtt meghajolva el kellett ismerni ezt az imperialistáknak is. öt évvel ezelőtt az egész világ előtt nyilvánvalóvá vált, hogy az a rendszer, amely úrrá lett a társadalom fejlődésének addig vakon ható törvényei fölött, megszüntette embernek ember által való kizsákmányolását, az élen halad a természet erőivel való küzdelemben is, vezető helyet foglal el a tudomány minden ágának fejlesztésében. A csodálat és elismerés hangakik új háborút robbantanak ki. A szovjet kormány azonban — híven a szocializmus lényegéből fakadó békepolitikájához — sohasem fog visszaélni tudományos — és katonai — fölényével. Nem akar háborút. Az első szputnyik fellövése óta is állandóan újabb és újabb javaslatokat terjeszt elő a leszerelésre, a tömegpusztító fegyverek megsemmisítésére, a világűr békés felhasználására, tudományos együttműködésre a világűrkutatásban. öt év alatt szertefoszlottak a szovjet tudomány és technika utoléréséről, elhagyásáról szövögetett álmok is. Az első szputnyi- kot újak követték, a szovjet felségjelet a Holdra eljuttató rakéta, a Hold eddig ismeretlen oldalát lefényképező mesterséges égitest, Gagarin, Tyitov űrrepülése, majd Nylkolajev és Popovics „űrrandevúja” egy-egy állomása a szovjet tudomány sikereinek, az elmúlt, eseményekben gazdag öt esztendőnek. A szovjet tudomány az elmúlt öt évben nemcsak megtartotta, hanem fokozta is előnyét. Ez az előny pedig egyik biztosítéka a béke megőrzésének, a szocializmus győzelmének. Társadalmi munka Szakoson A Hazafias Népfront szakcsi | Most folyik a felújított állami bizottsága szeptember havi ülé-' óvoda társadalmi munkával való sén tárgyalta a felújított régi is- rendbehozása is, ahol szintén kola környékének rendbehozását, igen nagy segítséget adott a köz- Ennek eredményeképpen a bízott- ség lakossága, hogy a legif jabbakság tagjai vállalták, hogy társadalmi munkában rendet tesznek az iskola körüli területen. A vállalást tett követte és egy hét alatt 840 óra társadalmi munkát végeztek a szakcsi asszonyok és férfiak. Ezért dicséret Illeti azokat, akik ebben a nagy munkában becsülettel részt vettek. Az iskola környékét és udvarát szépen rendbehozták és ott az alsó tagozatú tanulóifjúság most már zavartalanul futkározhat, nem kell attól félni, hogy a méteres gödrökben a nyakát töri. nak is szép, tiszta, egészséges helyük legyen a széppé tett, világos óvoda helyiségeiben. Az óvoda munkáinak befejezésével a társadalmi munka eléri az 1000 órát. A társadalmi munkában különösen kitűntek András Béla, Simon Vendel és Móró Károly bizottsági tagok, akik a legnehezebb munkát végezték, de az asszonyok is dicséretet érdemelnek. Részletes névsort nem lehetne közölni, mert az sok lenne. MARTON GYULA levelező, Szakcs Kovács Imres HAZAFELE XX. ki rakta tele borosüvegekkel az asztalt szombat esténként. — Meg Is koplaltam én azt, pajtás. Bizony sokszor, ha édesanyám nem csomagolt az útra, nem reggeliztem volna, a vacsora is elmaradt volna nem egy- ter, hogy a hirtelen elhatározá- szer. «**«■, ne71 vezetnek jóra. — Erről nem beszéltél soha — S úgy indult el, mint az alva- Én is hirtelen határoztam vala- mondta tétován Péter járó. Lassan ment, mégis túl mikor... _ Miért beszéltem volna? korán ért Csányiékhoz. Elek még — Na és megbántad? Taián tudtatok volna segíteni az otthoni gúnyában volt, borot- — Hát, tudja a jófene. Nem v^- rajta? válatlan képén csillogtak a szőke gyök elég okos. Egy élete van az _ Uí?vnn h-„Vf> „ fpn(ih„ sörték. Csányi nénit nem látta embernek, látod és azzal sem tud ütött el ’ iegvintéssel a to■ff* r ■»<" *«"*»“55 “* Ä mehetett. Elek cégsem_ volt _ Hiszen éppen ez a baj, te, a magunk baja mindnyájunk- egyedul. ott ült mellette útra ke- hogy csak egy van. Az ember nak... szén Vajda Marci — régi ország- csűri-csavarja, meggondolja száz- _ T „ k ne bes7éli hairól járó, akit Peter nem szeretett — ..or is as a vzezn kiderül hoev . * , ®K,, n® De8zel.1 Dal”°* már B7 iskoláhan összevesztek 8 , 1S eS .; ve&en KUKrui, nogy — szolt UJbol Csányi és mind már az iskolában összeveszte« csak eiégSZer gondolta meg. erősebbé vált a hangja — Tuvalamiert, azóta tartott koztuk a ész weiiene naiti minél több ész jj. . . „ . v* majdnem haragos, nemszeretem az élethez m‘ TZi ba\! .<A7” rha állapot. Péternek nagyon rosszul ., , ®z embernek nincs senkije. Netmov itt találta — Csak a magad nevében be- kém pedig városon nem volt " U| t M a szélj, koma. Nem az volt itt a senkim. Érted?! Senkim. Na jó, — Aztán, hogy tudtad meg- baj az én esetemben, hanem az, szó se róla, haverok mindig dumálni apáddal, hogy elenge- hogy hittem annak a sok sóhaj- akadnuk. Kivált, ha van, aki dett? kérdezte Elek, alighogy meg hetvenkedő embernek, győzi pénzzel. Van pénz, van kezet fogtak. akik előbb jajgattak, hogy mi cimbora, minél több féldecit fi— Eljöttem és kész. Elvégre iesz velük, utóbb meg vándor- zetsz, annál több... Csakhogy a nagykorú vagyok. tarisznyával a nyakukban olyan segédmunká.s-íizetésből nem na— Nem is szóltál odahaza? 6zépen megtalálták szerencséjüket gyón telik ám! — Hát szólni éppen szóltam, a falun kívül. Később persze ki- — Ugyan, ne beszélj bolondodé engedélyt bizony nem kér- derült, hogy egyik-másiknak na- kát — ejtette lassan tisztuló fejtem. gyobbat tojott a tyúkja, mint jel a szavakat Péter. — Városon — És hát mit szólt apád? Meg másnak a lúdja. Fele se volt Igaz is sokféle ember él... édesanyád? annak, amit ha úsv hozta a — Én se mondom, hogy ott — Nem szóltak azok. Apám sz° — kitálaltak elibénk. mindenki potyára les. De ott is csak nézett, anyám meg sírt. Az- — Te beszélsz ígv — csattant úgy van, mint idehaza. Minden- tán az öreg mondott valami fel Péter. — Hát ki mondta a ki a magafajtájúvnl barátkozik, olyasmit, hogy majd megbánom kocsmában annyiszor, hogy így. Akinek otthona van, az munka még, majd visszajönnék, de ak- meg úgy, milyen jó neked távol után hazamegy. Aki ágyra jár, kor késő lesz. Ennyi az egész. lenni. Ki dicsekedett azzal, hogy — Az öregek azt mondják Pé- mindig pénz csörög a zsebében, (Folytatás a 4. oldalon)
