Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-04 / 232. szám

4

TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG

1962. október 4.

Dénes Vera és Werner Mária hangversenyével folytatódik a szekszárdi hangversenyidény

1200 kilométer olasz földön

A Colosseumnál történt

A forró sikerű opera-est után két héten belül újabb hangversenyre kerül sor. Pénteken este Dénes Vera érdemes művész és Werner Mária látogat el Szek- szárdra Sándor Renée társaságában.

Dénes Vera, az Állami Hangversenyzenekar magángordonkása Schiffer Adolf tanítványaként fejezte be tanulmányait a Zene- akadémián. Eddigi kimagasló művészi munkásságáért 1954-ben és 1959-ben, kétszer egymás után Liszt-díjjal tüntették ki, majd 1961-ben megkapta az érdemes művész kitüntető címet is.

A hangversenyt az Országos Filharmónia rendezi a zeneiskolában.

A műsor a következő:

1. Couperin: Pieces en concert. (Dénes Vera és Sándor Renée.)

2. Beethoven: A csók.

Mozart: Constanza áriája a

Szöktetés a szerályból.

Paradisi: Arietta. (Werner Mária és Sándor Renée.)

3. Beethoven: A-dur szonáta. (Dénes Vera és Sándor Renée.)

4. Weber: Szonáta. (Dénes Vera és Sándor Renée.)

5. Liszt: Ha álmom mély.

Csengj halkan dalom. Ha én dús király volnék. (Werner Mária és Sándor •Renée.)

6. Ravel: Habanera.

De Falla: Tűztánc. (Dénes Vera és Sándor Renée.)

A zeneiskola kéri a zenebaráti kör tagjait, hogy igazolványukat legkésőbb péntek délelőtt vegyék át a zeneiskolában.

Mire kíváncsiak az asszonyok?

..Kíváncsiság; asszony a neved!” — mondotta a hajdani szólás- mondás. Ezzel nem minden élcelődés nélkül mondatott vélemény a női nemre, a kotnyeles, minden lében kanál, pletykára éhes fehérnépre.

Kíváncsiak a mai asszonyok is, ráadásul nagyon sok minden érdekli őket, de távolról sem a pletyka. Kíváncsiak arra, mi történik a nagyvilágban, hogyan kell helyesen nevelni a gyerekeket, milyen legyen az otthon, a ház környéke, és kíváncsiak még nagyon sok másra.

Kezdődik majd a téli művelődési évad. Előadássorozatok, ismeretterjesztő előadások, akadémiák keretében gyarapítják az

— PÁLYÁZATOT HIRDET kollégiumi nevelői állásra a szekszárdi felsőfokú mezőgazdasági technikum. Az állásra csak azok jelentkezhetnek, akik egyetemi végzettséggel és megfelelő pedagógiai gyakorlattal rendelkeznek. A munkakör ellátása után a 169/1960/M. K. 19/A/M. M. számú utasítás mellékletében meghatározott 5035 kulcsszámú illetmény .íár. A pályázatokat október 15-ig kell a felsőfokú technikum igazgatójához eljuttatni.

emberek műveltségét, ismereteit. Szinte mindenütt részt vállalnak ennek a programnak megvalósításában az asszonyok.

Érdemes belelapozni a nőtanács tervébe, milyen előadásokat tartanak a nők akadémiája keretében. Grábócon például ezek az előadások szerepelnek: A dolgozó nő egészségtana, Harc a gyermekkori alkoholfogyasztás ellen, Családjog, Szép otthon és környezet. ✓

Bátaapátiban az alábbi témákat választották: Régi szülők, mai fiatalok, Család és iskola, A szülők tekintélye. Mőcsényben: Férfiak és nők a munkahelyeken, Kihez forduljak ügyemmel? Izmény- ben ilyen témákat választottak: Boszorkányok és boszorkányperek, Háború és béke.

Mázán a következő előadásokat vették programba: Szülők, nagyszülők szerepe a nevelésben, Mun kára nevelés az iskolában és a családban, Fiúk, lányok helyes kapcsolata, Apák és a gyermek- nevelés.

Elérik majd céljukat ezek az előadások, az utánuk folyó viták? Minden bizonnyal, már akkor is, ha csupán néhány lényeges dolgot tanulnak meg az asszonyok, és használják fel munkájukban, a családban.

(Folytatás a 3. oldalról.)

az kódorog össze-vissza és ha négy-öt ilyen ágyrajáró összeakad . .. Vedelnek unalmukban, ameddig tart a pénzből. Tudjátok, hogy hányszor visszasírtam én ezt az itthoni szalmazsákos ágyamat? Nem tudjátok, te, Péter, ne is tudd meg soha. Rongy élet az olyan, amikor évről évre úgy él az ember, hogy este kilenckor mehet csak a vackára, mert napközben más alszik benne. Aki az éjjeli műszakban dolgozik ...

— Ne sírd már tele a szobát, te süket! — cserdített rá Marci.

— Nem beszéltél ennyit, amióta

ismerlek.

— Nyughass már, hagyj békén. Meguntam. Értitek? Meguntam!

— és Csányi az asztalra ütött.

— Otthont akarok! Családot! Meguntam a vándorlást. Hát olyan rongy ember lennék én, aki nem tud megélni a saját falujában?

— Szóval innen fúj a szél!

Nősülni akarsz! Aztán elszerették a menyasszonyt és most odalett a reménység — mondta gúnyosan Marci.

— Hagyd abba! Gúnyolódni a

legkönnyebb — förmedt rá Péter.

Csönd lett, mert látták, hogy Csányi a könnyeivel küszködik. Soha nem látták ilyennek. Egy pillanatra megborzongtak. Ki tuja, mikor szegezi őket is a falhoz a sors. Ki tudja, amíg ők messze tájakon kincs után kutatnak, elvisz tán az a kicsi is, ami ott voll a lábuk előtt, a falujuk porában.

— Ne búsuljatok, srácok, az istenit a világnak. Az a fontos, hogy meglegyen a féldecire való — szólt közbe Marci és szája szögletéből kivette a majdnem odaégett cigarettavéget. — Azért, mert a Gódor Zsiga veled is kilökött, még nem kell úgy el- kenődni. Nem rossz ember az, én mondom.

— No nézzétek már a szerencsétlent. Csak azt tudnám, hogyha ennyire szeretted, akkor miért nem maradtál a csoportban? — zúdult fel a hosszúra nőtt, vörös hajú, szeplős legény.

Erre aztán valóban nehéz volt megtalálni a feleletet. Miért nem maradt ő otthon? Szeretett volna egyedül maradni a gondolataival, hogy magában nyugodtan végére járjon ennek a dolognak, de sajnos, nyugodt gondolkodásra itt most nem volt sem mód, sem alkalom. Az az igazság, hogy már régen leszokott arról, hogy szembenézzen önmagával. Napjai gyors egymásutánba tűntek tova és úgy érezte néha magát, mint egyszer évekkel ezelőtt a Városligetben, amikor az elvarázsolt kastélyba váltott jegyet. Jobbról és balról, felülről és alulról zuhogtak rá a váratlan meglepetések, amelyektől bizony néha meg is rettent egy pillanatra. Valahonnét sípoló, gyors szél tört rá, aztán hirtelen torzító tükrök előtt állt s nem ismert önmagára. Keresztülment eg/ forgásban lévő üres hordón s csak az első két lépést bírta megtenni, aztán lába alól elveszett a talaj s arra eszmélt, hogy

Miután megbámultuk a Vatikán belterületén magasodó Szent Péter bazilikában a templom névadójának jobb lábújját, amely az évszázadok során elkopott a hívők csókjaitól, megnéztük a six- tusi kápolnában Michelangelo gyönyörű festményeit és a világhírű Mózes szobrot, melynek hajfürtjei közül két szarv mered az ég felé, a Colosseumnál kötöttünk ki.

Az ókori Róma nagyságát példázó köralakú épületóriás mála- dozó falának tövében idős fagylaltárus kínálta a 45 fokos hőtől eltikkadt járókelőknek áruját. Érkezésünkkor elhallgatott. Fülelt. A beszéd, amely eltért a nyugat- európai népek kiejtésétől, feltűnő volt neki. A mellettem lépdelő fiatal tanárnő felé dobta a kérdést.

— Russ?

Oroszoknak nézett bennünket. Arcára barátságos mosoly rajzolódott. Értésére adtuk, hogy magyarok vagyunk.

— Kommunist? — kérdezte újból, és feszülten figyelt.

Bólintottunk. Kiemelt a legnagyobb méretű tölcsérek közül egyet, megtöltötte fagylalttal és Violának nyújtotta. Amikor a tanárnő fizetni akart, sértődött arccal visszautasította a pénzt. Magára mutatott és bizonygatni kezdte, hogy ő is kommunista.

Kopott, rojtos újjú kabátjára vöröscsillagos jelvényt tűztem. Boldog volt. Sokáig integetett utánunk.

Nem sikerült a gyárakba bejutnom. Az üzemekbe, amelyek a munkásmozgalom fellegvárai. Ahol a csaknem kétmilliónvi olasz kommunista többsége dolgozik. Az öreg utcai fagylaltárus, aki rekedtre kiabálja nap mint nap magát, hogy fenntarthassa életét, nem volt nagyüzemi proletár, de szíve a mi szívünkkel egy ütemre dobbant.

Italiano — a kommunista párt hir detett a Colosseumban. Elragadtatással beszélt a hullámzó tömegről. A harcoló Rómáról, amelyet igyekeznek elrejteni a külföldi turisták elől.

Szabadságszerető nép az olasz! Most itt a Colosseum tátongó térsége felidézi olvasmány-emlékeimet. Valamikor itt viaskodott gladiátor korában, verejtékben íürödve a későbbi nagy rabszol- gavezér, Szpartakusz, talán járt itt Dolcino, az olaszok Dózsája, s lehet, hogy éppen erről a pontról beszélt Cola di Rensi, az 1347- es római köztársasági felkelés vezetője, a híres néptribun.

Nincs szégyenkezni valója a népnek. Ebben az országban, Firenzében robbant ki 1378-ban a világ első proletár felkelése, amelyet a Cionpik forradalmi mozgalma vezetett.

Ma az Olasz Általános Munkásszövetség, amely a munkások és alkalmazottak 66,5 százalékát tömöríti magába, a baloldal vezetése alatt áll. A szövetség főtitkára kommunista.

Már a Via Vittoria Veneton vagyunk, de gondolataimat még mindig a forradalmi múlt olvasmány-emlékei, s a jelen harcoló Rómája kötik le, s mindezt a harc egyik közkatonája, a Colosseum tövében fagylaltot áruló, ráncos arcú, jelentéktelennek látszó bácsika viselkedése idézte fel bennem.

A Via Vittoria Veneton az amerikai nagykövetség épületkolosz- szusa terpeszkedik. Róma legfényesebb negyede. Méregdrága szórakozóhelyek. A nyugati felderítő szolgálat ügynökei és nagystílű szélhámosok keverednek itt, unatkozó tőkepénzesekkel. Ez a negyed nagy befolyást gyakorol az olasz életre. Olaszország tagja a NATO-nak, a nyugat-európai UNIÖ-nak, az Európai Szén és Acélközösségnek és az európai

közös piacnak. Az amerikai nagykövetet egyik ismerősöm nagyon találóan, helytartónak nevezte.

A későbbiek során éjszaka olasz barátunk kíséretében mentem el az amerikai nagykövetség előtt. Ránézett az épületre, nagyot sóhajtott, s a hangjából fájdalom érződött, ahogy feltörtek belőle a szavak.

— Pavara, Povera, Itália! (Szegény, szegény Olaszország!)

„Háltak az utcán” — idézi József Attilát régi barátom, Varga Pista, valahányszor park mellett visz el útunk. A gyönyörű parkok zsúfolva vannak lakásnélküliekkel. Rengeteg a márványszobor a parkokban. Dicsérendő, hogy Goethe és Byron is kapott szobrot Róma legnagyobb pakkjában, holott csak futóvendége volt a városnak. Törődni kell a múlttal! De ki törődik itt a kitaszítottakkal?! Azokkal, akik szívesen vállalnának mindenfajta munkát, hogy megszabadulhassanak az éhezéstől és a lakástalanság keserves állapotától. Borostás arcú, rongyos férfiak, sápadt asszonyok. Akinek már nem jut pad a parkban, újságpapirost terít a fűre és arra fekszik.

— Ide kellene hozni azt, aki nálunk elégedetlenkedik — hallom útitársam hangját — majd megtanulná legalább becsülni a szocializmust.

Az első pápák kíméletlenül ösz- szetörték, fölégették a régi pogány Róma emlékeit. Febecsül- hetetlen művészeti értékek mentek veszendőbe. Egyedül a Panteon maradt épségben. Körkupolája középen nyitott. Beesik az eső. Itt a Panteon belsejében rá- gondoltam a hatalmas moszkvai templomokra. Amikor Moszkvában jártam, tapasztaltam, hogy a szovjet állam féltve őrzi a templomok művészi értékeit.

Következik: Disszidensek.

HAYPÄL TIBOR

A NAGY VERSENY KIS HÍREI

A Colosseum belső falán alig észrevehető írás:

Pane! Lavoro! Pace! (Kenyeret! Munkát! Békét!)

A hatalmas építmény belseje most üres. Eszembe jutnak egyik pártfőiskolai tanárom elbeszélései. Gyakran járt Olaszországban. Részt vett néhány tömeggyűlésen, amelyet a Parti to Communist

ketten is megfogják s kirántják a szilárd talajra, melyen aztán végre megnyugodott.

Szilárd talaj az életben... De nagy dolog is az. Biztosan állni az embernek a saját lábán. Igen, talán ez a legnagyobb dolog az életben. És hányszor érzi mostanában, hogy egyszerűen nem képes mérlegelni az életét, nem képes arra, hogy akár csak néhány hétre előre is lássa és maga elé képzelje a jövőt. Hogyan is lesz? Mivé fejlődhet az ő élete és hol kellene megtalálnia helyét a Nap alatt? Olyan helyet szeretne, ahonnét nem kívánkozik el, de úgylátszik, nem olyan egyszerű ilyen helyet találni.

— Tudod, Péter, csak arra vagyok kíváncsi, hogyan lelhet nyugalmat egy magamfajta ember.

— A tanító úr azt tanította nekünk mindig az iskolában, hogy nyugalma csak annak van, akit letesznek a föld alá.

— Hát hiszen nem is olyan nyugalomra gondolok én, annyira hülyének azért ne tarts.

— Hát milyenre?

— Olyan nyugalomra, amiben az ember jól érzi magát. Hogy is mondjam ... Hát amikor meg van elégedve a helyzetével.

— Édesanyám mindig azt mondta: Peti, azt jól tanuld meg. régen rossz annak, aki nagyon meg van elégedve a sorsával. Mert hiszen az csak természetes, én is azt mondom, hogy az ember mindig többre törekszik, legalábbis amíg fiatal.

(Folytatjuk)

Még nem értek a délelőttösök az öltözőbe, de már nehéz dübörgéssel rönköket gurítanak a keresztfürész éhes gyomra elé a váltók. Pedig itt nincs is az a hangzatos „melegcsákány-váltás" mozgalom. Kongresszusi verseny van itt, mégpedig a javából. Ennek szelleme hatja át a fatelítő gatteros brigádjának munkáját.

Fűrészpor lep be itt mindent. Tegnap írták csak fel frissen a legújabb eredményeket, de már belepte a por, s csak nagy figyelemmel lehet kibetűzni: mind a három brigád túlteljesítette tervét. Ráfújunk a táblára, elszáll a fúrészpor, s a verseny legfontosabbja válik előttünk ismertté: az anyagkihozatal a norma felett van öt százalékkal. S ez talán a legfontosabb eredmény, fontosabb még a mennyiségi túlteljesítésnél is. Hisz itt import fát dolgoznak fel, s nem mindegy, hogy mennyit, és milyen árut fűrészelnek belőle.

A váltás öt perce áll a gépek mellett, de már zúg a gép. Si- kong a tucatnyi fűrészlap, és egyre fogy a rönk. Mérjük az időt. öt perc sem telt el, már újabb rönköt kell a gép éhes gyomrába dugni. S így megy ez már hónapok óta. Jobban, eredményesebben dolgoznak, mint eddig.

*

A peron előtt félszáznál több munkás dolgozik. Ásnak a sínek között, víztelenítik, a vágányok közét. Fontos munka ez, hisz balesetet lehet vele megelőzni, biztonságossá teszi a vonatok közlekedését is.

Az állomásfőnök helyettese dicséri a pályafenntartási dolgozók munkáját:

— Nem volt még arra példa, hogy ilyen gyorsan dolgoztak volna a pályafenntartási főnökség brigádjai. Csak néhány hete kezdték a munkát, és ma be is fejezik. Ránk bízták versenyük értékelését. Uj ez a versenyben, mert mi mondunk bírálatot munkájuk felett. De nemcsak ezért dolgoznak ilyen szorgalmasan és jól a munkások, náluk is kongresszusi verseny van.

S megnézzük az értékelést, megtudjuk: csaknem egy héttel hamarabb fejezték be a nagy munkát, mint azt a terv előírta. * * *

E gy-két nap és befejezik a nagy munkát. Több mint egy hónapja kezdték a huszonötezer mázsa kender beszállítását.

— A múlt évben jobb volt a szállításra az időjárás, előbb is végeztünk e nagy munkával, de mégis vállalkoztunk arra, még a nyár elején, hogy ötvenezer forintot megtakarítunk a szállítás jobb, gazdaságosabb szervezésével.

A szekszárdi kendergyár vezető könyvelője is elégedett a munkával. Kiszámították, sikerült teljesíteni vállalásukat, jobb munka- szervezéssel, megtakarítottak ötvenezer forintot. Pedig mennyi töprengés, álmatlan éjszaka előzte ezt meg. At kellett dolgozni az egész szállítási menetrendet. A kazalozó munkásokat ismételten ki kellett oktatni: osztályozotton rakják a kendert, gyorsan, hogy minél többet tudjanak egy nap alatt beszállítani. Megértették a munkások is, és segítették a vállalás teljesítését. A kongresszusi verseny egy pontját már teljesítették a szekszárdi kendergyárban.