Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-25 / 250. szám
Tanácskoznak a megyei pártértekezlet küldöttei (Folytatás az 1. oldalról) megválasztotta a 7—7 tagú jelölőbizottságot, amelynek elnökéül Rúzsa János elvtársat, a Szek- szárd Járási és Városi Pártbizottság titkárát; a mandátumvizsgá- lő-bizottságot, amelynek elnökéül Katona József elvtársat, a megyei pártbizottság osztályvezetőjét; a szavazatszedő bizottságot, amelynek elnökéül dr. Polgár Ferenc elvtársat, a Tolna megyei Tanács vb. titkárát választottak meg. A pártértekezlet jegyzőjének Máté János elvtársat, a Statisztikai Hivatal vezetőjét választották meg. Gyugyi János elvtárs bejelentette, hogy a pártértekezlet 47 pártbizottsági tagot, és 11 póttagot, 11 revíziós bizottsági tagot és 3 póttagot választ, és megválasztja a 11 szavazati jogú és egy tanácskozási jogú küldöttet is, akik a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusán a Tolna megyei kommunistákat, Tolna megye dolgozóit képviselik. . Ezután Soczó József elvtárs, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titkára ismertette a pártértekezlet előtt a megyei pártbizottság beszámolóját. AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA TISZTELT MEGYEI PARTÉRTEKEZLET, KEDVES ELVTÁRSAK, ELVTÁRSNÖK! Pártunk VIII. kongresszusa óta három év telit el. E három év alatt a kongresz- szus irányvonalát társadalmi életünk minden területén sikeresen valósítottuk meg az országban és a megyében is. Az a politika, amelyet a Központi Bizottság folytat és dolgozó népünkkel együtt megvalósít, a gyakorlatban megállta a helyét, kiállta a próbát. Ezt az elért eredmén y eink, az élet igazolja. Ez a politika helyes. Ezen az úton keH továbbra is haladnunk, mert ez a helyes marxista —leninista vonal és gyakorlat. Pártunk a pártvezetés és gyakorlat minden szintjén megszabadult a múlt káros örökségétől. A Központi Bizottság politikai vonalvezetése és módszere igen kedvezően hatott a párt gyakorlati munkájára, égész társadalmi életünkre. A fő politikai, gazdasági kérdésekben egyetértés volt a párton belül, egyetértésre jutottunk a széles dolgozó tömegekkel is. Emberséges légkört teremtettünk, amelynek során a közvetlenség, az emberek problémájának megoldása a türelemmel párosult. Ugyanakkor érvényesült az elvi következetesség is. Egyszóval pártunk és pártbizottságaink elvi, politikai és gyakor-. lati munkájában, egészében a lenini vonalvezetés, a lenini normák jutottak érvényre. Pártunk politikájának és gyakorlatának helyességét a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa is igazolta. Ez azt jelenti, hogy politikánk helyes, ezen változtatni nem kell, hanem tovább kell haladnunk a megjelölt úton. Minden feltétele megvan tehát annak, hogy e politika alapján a következőkben még jobban dolgozzunk, még többet tegyünk a szocializmus építéséért, dolgozó népünk boldogabb életéért. Egészségesen fejlődik megyénk ipara Kedves Elvtársak, Elvtársnök! Vizsgáljuk meg közelebbről, megyénk területén hogyan hajtottuk végre pártunk politikáját, a VII. kongresszus határozatait, s milyen feladatokat kell a jövőben megoldanunk. A VII. kongresszus azt a feladatot tűzte a párt és az egész dolgozó nép elé, bogy gyorsítsuk meg a szocializmus építését és fejezzük be a szocializmus alapjainak lerakását hazánkban. E feladatokat jól oldottuk meg a megyében is. Az elmúlt három évben a népgazdaság minden ágában a szocialista termelési viszonyok váltak uralkodóvá. Ezzel a továbbhaladásnak új feltételei jöttek létre a népgazdaság minden területén. Annak ellenére, hogy a szocializmus alapjainak lerakása és megszilárdítása minden területen nagy szervező munkát, az anyagi eszközöknek nagyobb mérvű igénybevételét követelte meg, a feladatokat úgy oldottuk meg, hogy a termelés abszolút értelemben és minőségileg is emelkedett az elmúlt három év alatt. Ha az ipar területét vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy jelentősebb munkáslétszámot foglalkoztató üzemünk nincs. Üzemeink technikai felszereltségét tekintve, az átlagos színvonal alatt vannak. A munkások jelentős hányada a mezőgazdaságból került az üzemekbe. Éppen ezért a párt- és gazdasági vezetőknek nagy erőfeszítéseket kellett és kell a jövőben is tenniök, hogy a termelési feladatokat biztosítani tudják. Komoly problémát okozott a nagyfokú munkásvándorlás is. Mindezek ellenére a megye ipari termelése az elmúlt három év alatt minőségileg és mennyiségileg is egészséges fejlődést mutat. A megyében a szocialista ipar termelésé 1961-ben 12 százalékkal növekedett, a növekedés kétharmad részben a termelékenység emelkedéséből adódott. 1962-ben az eddigi mutatók szerint tovább javult a termelés, és az emelkedés 89—82 százalékban a termelékenység növekedéséből adódik. Az üzemek többségében a vezetők és a munkások megértették, hogy a gazdaságos termelés biztosításához a .tervmutatókat be kell tartani. Sokat segített a termelési fegyelem és munkafegyelem megszilárdításában a VIII. kongresz- szus irányelveinek megjelenése után a szocialista ■ munkaverseny- mozgalom szélesedése, a szocialista brigád címért folyó versenymozgalom. Ennek hatása kedvezően jelentkezik a termelés színvonalának emelkedésében. Vannak problémáink is, amelyek abból adódnak, hogy üzemeink nem kapják meg időben a tervmutatókat és ez nem egy esetben üzemen belüli munkanélküliséget és szervezési problémákat okoz. Mindazon eredményekben, melyet elértünk, komoly szerepe van az üzemi pártszervezetek munkájának. Az üzemi pártszervezetek egyre jobban dolgoznak és hozzáértőbben foglalkoznak a termelés ellenőrzésével, segítésével, a dolgozók nevelésével. Ennek eredménye k«d- vezően érezteti hatását. ^ A beszámoló a továbbiakban a műszakiak feladatával, szerepével, a műszaki fejlesztés néhány problémájával foglalkozott. — Iparunk sajátos helyzete szabja meg feladatainkat. Főleg két területre kell fokozottabb figyelmet fordítani. Az egyik, mivel kevés az ipar, egyre nagyobb gondot okoz a lakosság foglalkoztatottságának biztosítása. Éppeji ezért különös gondot kell^ fordítani arra, hogy a meglévő lehetőségeken belül, a népgazdaság erejéhez mérten, segítsük elő a meglévő üzemek bővítését és új üzemek létesítését. A másik: szilárd munkáskollektiva kialakítása, a munkásvándorlás csökkentése, a munkások, a munkakörülmények szociális, kommunális ellátottságának javítása. Ennek érdekében a pártszervezeteknek, tömegszervezeteknek, az üzem vezetőivel együtt, széles körű nevelőmunkát kell végezni, s az eddiginél jobban kell szervezni a munkások szakmai képzését. Tovább kell javítani a munkások szociális és kulturális helyzetét, amely az átlagosnál jóval alacsonyabb színvonalon áll. Meg kell találni a lehetőséget, hogy az erre a célra rendelkezésre álló eszközök bizonyos koncentrálásival javítsuk a helyzetet. Szólni kell néhány szót az ipari szövetkezetek és a kereskedelem helyzetéről is. Kisipari szövetkezeteink az elmúlt években gazdaságilag, politikailag tovább szilárdultak. Termelésük növekedésének 50 százaléka a termelékenység emelkedéséből ered. Javult a szövetkezetekben a munkamorál, de még mindig a lakosság szolgáltatásának ellátása a legszűkebb keresztmetszet munkájukban. Ez annál is inkább probléma, mert csökkent a kisiparosok száma és nőtt a lakosság ilyen irányú igénye. Tehát meg kell szervezni, hogy a lakosság szükségleteit minden terüíei ten megfelelően kielégítsék. Az ötéves terv végére 26—29 százalékkal fog növekedni a munkások és alkalmazottak egy főre eső jövedelme. Ez a kereskedelem számára azt jelenti* hogy 40—45 százalékkal kell növelni a forgalmat. A növekvő lakásépítkezések következtében szaporodott az úgynevezett ellátatlan területek száma. A hiba ott van, hogy a lakásépítkezést nem követi megfelelő ütemben az üzlethálózat bővítése, szélesítése. Erre a következő időben nagyobb gondot kell fordítani. Az üzlet- hálózatot és kulturáltságot tekintve legrosszabb a helyzet a megyeszékhelyen. A községekben a földművesszövetkezet a hálózatok bővítése, kulturáltsága terén sokat tett. Ugyanakkor az állami kereskedelem ilyen vonatkozásban elmaradt a követelményektől. Különösen áll ez a megállapítás Szekszárdon a vendéglátó- ipar helyzetét tekintve. A kulturáltság nemcsak pénzkérdés, hanem igényesség, elsősorban az irányító, vezető posztokon dolgozó emberek részéről, ügy gondoljuk, helyes lenne a kereskedelem; de elsősorban a vendéglátóipar területén a lakosságból társadalmi bizottságokat létrehozni és ellenőrzési feladatokkal megbízni. Ez bizonyára elősegítené, hogy a kulturáltság területén nagyot lépjünk előre. II szocialista termelési viszonyok megyénkben is uralkodóvá váltak Kedves Elvtársak, Elvtársnők! Pártunk VII. kongresszusa határozatának, pártunk helyes poli tikájának megvalósításában a hatalom megragadása óta pártunk és dolgozó népünk legnagyobb történelmi tette a mezőgazdaság szocialista átszervezése volt. Ezzel megoldottuk a legbonyolultabb társadalmi és gazdasági problémát. Uj alapokat teremtettünk á szocializmus építéséhez. Népgazdasági és társadalmi viszonyainkban új feltételek teremtődtek. Csak az elismerés hangján lehet beszélni azokról, akik munkájukkal segítették a forradalmi tény megvalósítását, akik fáradságot nem ismerve, dolgozó parasztságunkat helyes útra vezették. A mezőgazdaság átszervezésének gyakorlati megoldása a legszemléltetőbben bizonyítja a párt politikájának helyességét. Bizonyítja, hogy pártunk a lenini tanításokat valósította meg. A mezőgazdaság átszervezése a munkásosztály vezetésével, a dolgozó parasztság nagy többségének egyetértésével, osztályharc közepette ment végbe. Azon túl, hogy meg kellett győzni a dolgozó parasztságot, le kellett győzni az ellenállást, harcot kellett folytatni a szektáns, dogmatikus nézetekkel és a jobboldali, revizionista támadásokkal szemben. Megállapíthatjuk, hogy e harc során tovább szilárdult pártunk egysége, fejlődött és erősödött a párt és a tömegek kapcsolata, nőtt a bizalom pártunk politikája iránt. Amikor a párt számot ad a megtett útról, érdemes visszatekinteni a tanulságok levonása szempontjából is. annál is inkább, mert a helyes, jó gyakorlatból való tanulság nagyobb biztonságot ad a további munkához. Szükséges a tanulság levonása azért is, mert a pártmunka egy egész harci szakaszáról van szó. Pártbizottságaink és párt- szervezeteink előtt világos, hogy a jövőben a párt előtt álló további feladatok és problémák megoldásának kulcskérdése a mezőgazdaság, a párt agrárpolitikájának megvalósítása. A mezőgazdaság átszervezését a termelőszövetkezetekben egészséges politikai és gazdasági megszilárdulás követte és követi. Az elmúlt két évben, de különösen ebben az esztendőben pártmunkánk gyakorlatábm központi helyet foglal el a gyenge termelő- szövetkezetek megszilárdítása. Még nem mondhatjuk el, hogy- ebben az esztendőben meg tud juk szüntetni a gyengeség okait, de az eddigi eredmények, tapasztalatok azt mutatják, hogy egészséges fejlődés megy végbe a megszilárdítás irányában. Példák igazolják, hogy csak azok a termelőszövetkezetek tudnak a nehézségekből gyorsabban kilábalni, ahol a gazdaságvezetés színvonalát emelni tudtuk, mert az anyagi támogatás itt van a célnak legmegfelelőbben felhasználva. A fejlődés tendenciája jó, egészséges, de még sok problémát kell megoldani, sok nehézséget kell leküzdeni, mire a gyenge termelőszövetkezetek a közepes, vagy a jók színvonalára emelkednek. Igen jelentős az a változás, amely a termelőszövetkezetek tagságánál a munkához való viszony tekintetében tapasztalható. Joggal állapíthatjuk meg, hogy a tsz-tagság nagy többsége fegyelmezetten veszi ki részét a közös munkából. Ma sok gazdaságban az okoz gondot, hogy a munkára jelentkező tagságnak hogyan biztosítsanak munkát. Elmondhatjuk, hogy a szövetkezeti tagok gondolkodásának alakulására a szocialista termelési viszonyok nagy hatással vannak. Nem egy esetben a fegyelmezetlenekkel, a közös vagyon herdálóival szemben a tagság jelentős része fellép és a közgyűléseken, brigádgyűlé- seken á józan, megfontolt tsz-ta- gok véleménye, hangja érvényesül. A termelőszövetkezeti tagság nagy többsége ma már életcéljának tekinti a szövetkezetét, biztosítottnak látja jövőjét, s ezért szívvel-lélekkel dolgozik. Ezért megállapíthatjuk, hogy az elénk tűzött feladatok megoldásában ezen a területen túljutottunk a 1 kezdeti nehézségeken. A termelőszövetkezetek a politikai, gazdasági megszilárdulás szakaszában vannak. Ha ezen az úton haladunk tovább, nagyobb hibákat nem követünk el, a mezőgazdaságban a szocialista nagyüzemek győzelme véglegesnek tekinthető. A mezőgazdaságban a termelés és a szervezettség színvonalát tekintve, legnagyobb eredményt az állami gazdaságok érték el. Élenjárókká váltak szervezést és termelést tekintve egyaránt. Fejlődésük állandóan felfelé ívelő, évről évre több árut adtak a népgazdaságnak. Egyes gazdaságok a növénytermesztés különböző ágaiban a hozamokat tekintve kimagasló eredményeket értek el. Ilyen a dalmandi, a Szekszárdi Állami Gazdaság, ahol 30— 40 mázsás kukoricaterméssel büszkélkedhetnek, májusi merzsoltba átszámítva. Az állatállomány fejlesztésében, az állati termékek hozamában szintén élen járnak. Éppen ezért politikai, gazdasági és szervezeti fejlődésükkel nagy szerepet játszanak a korszerű mezőgazdaság kialakításában, s a jövőben még nagyobb szerepet kell, hogy betöltsenek. Jelentős az a segítség, amit az állami gazdaságok a termelőszövetkezeteknek nyújtottak. Elmondhatjuk, hogy az állami gazdaságok nélkül a termelőszövetkezetek vezetésének kialakítását a jelenlegi állapotnak megfelelően nem tudtuk volna biztosítani. Sok jó vezetőt adtak a termelőszövetkezeteknek és joggal elvárhatjuk az ilyen irányú támogatást a jövőben is. Amikor megállapítjuk, hogy a terméshozamok emelésében komoly eredményeket értek el, azt is meg kell mondani, hogy a lehetőségek kihasználásában, a felfelé vezető útnak az elején vannak. Még mindig nasyon drága egyik-másik termékféleség előállítása. Nincs megfelelő előrehaladás a takarékosság, különösen az építkezések célszerűsége területén. Nem egy esetben a pazarlás jeleivel lehet találkozni. Mindezek megszüntetésére a következő időben a gazdaságok vezetőinek, a párt- és a tömeg- szervezeteknek nagyobb gondot kell fordítani. R mezőgazdasági termelés fekezása továbbhaladásunk döntő fettétele Kedves Elvtársak. Elvtársnők! A feladatok, amelyeket megoldottunk a mezőgazdaság szocialista építésében, nagyok, de amelyek előttünk állnak, sem kisebbek és megoldásuk az eddiginél is nagyobb erőfeszítést, körültekintést és jobb hozzáértést követel meg minden kommunistától, a párt-, az állami és a gazdasági vezetéstől egyaránt. Ismeretesek azok az irányszámok és célkitűzések, amelyeket a mezőgazdaság termelésének emelése területén a (Folytatás a 3. oldalon)
