Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-25 / 250. szám

f Tanácskoznak a megyei pártértekezlet küldöttei (Folytatás a 2. oldalról) következő években el kell érni. A beszámolóban nem lehet min­den feladatra kitérni, azonban néhány fontos problémával fog­lalkozni kell. Elsősorban azokkal, amelyekre a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani. Mint ahogy a tapasztalatok bizonyítják, a termelőszövetkezetek megszi­lárdításának, a termelési színvo­nal emelésének, az egészséges .szövetkezeti élet fejlődésének kulcskérdése a vezetés. Az el­múlt három évben 56 elnököt, 70 agronómust és 47 könyvelőt he­lyeztünk ki a szövetkezetekbe. Ezen túlmenően is számos jó ve­zető került a gazdaságok élére. Elmondhatjuk, hogy szövetkeze­teink túlnyomó többségében a vezetés jó és meg tudja oldani azokat a feladatokat, amelyek rájuk hárulnak. A vezetést to­vább kell erősíteni, színvonalát, emelni kell, ezt követeli a meg­növekedett feladat. A termelőszövetkezetek ered­ményeinek elérésében döntő szerepet játszott és játszik a jövőben is az anyagi érde­keltség elvének betartása és biztosítása. Ezen a területen bizonyos érte­lemben még átmeneti helyzet uralkodik. A szocialista elosztási elvek keverednek a nem szo­cialista elosztással, s ez bizonyos mértékig egyenetlenséget teremt az egyes tagok jövedelmét te­kintve. E probléma megoldásá­ban nem lehetünk merevek, dé’ biztosítanunk kell, hogy az anya­gi érdekeltség elvén belül a szo­cialista elemek kerüljenek egyre jobban előtérbe. Az anyagi ér­dekeltség elve a szocializmustól, a szocializmus építésétől elvá­laszthatatlan. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert vannak még, akik az anyagi érdekeltség be­tartását valami szükségszerű rossznak, tekintik. Ezért feladatunk, hogy az anyagi érdekeltséget továbbra is biz­tosítsuk, szélesítsük, olyan módon, hogy a szoeialista elemek kerüljenek egyre jobban előtérbe. A termelőszövetkezetekben meg­indult ez a folyamat és ennek széles körű kibontakozását a párt- és társadalmi szervezetek felvilágosító és nevelő munkájá­val is elő kell segíteni. Megyénk sajátossága, hogy ná­lunk nagy szövetkezetek, 3000-től 6000 holdig terjedő gazdaságok jöttek létre, ezek vannak túl­súlyban. Ezekben a szövetkeze­tekben van az összes földterület és az összes tagság mintegy 60 százaléka. Ez a tény döntően meghatározza a szövetkezeti gaz­daságok irányításával, szervezé­sével foglalkozó szervek munká­ját. E helyzetet feltétlenül figye­lembe kell venni, hiszen a prob­lémák jelentős része, bizonyos értelemben másként vetődik fel, és másként jelentkezik a nagy termelőszövetkezetekben, mint a kisebbekben. Ez elsősorban a gya­korlati munkára, a feladatok megoldásái'a vonatkozik. Eltérő a munka, a termelés szervezése és irányítása terén. Nagyobb előre­látást és körültekintést igényel, hiszen az anyagi javak mozgásá­nak nagyobb tömegével kell szá-, molni és a szövetkezeti tagság számát tekintve is a szó igazi ér­telmében nagyüzemekről van szó. Ez felveti a szakosítás problémá­jának megoldását. Évek óta, de egyre nagyobb problémaként jelentkezik a meg­lévő állatállománynak a szüksé­ges takarmánymennyiség bizto­sítása. A szűk takarmánykereszt­metszet akadálya ma az állatállo­mány további fejlesztésének. Mi­vel a földterület nem növelhető, a meglévő területen belül kell a szükséges takarmánymennyiséget megtermelni. Ezért nagyobb gonddal és hozzáértéssel kell megtervezni a termelést, és idő­ben, jó míhőségben kell biztosí­tani annak betakarítását. Az eddigi tapasztalatok sze­rint nagyobb gondot kell for­dítani a kukorica terméshoza­mának emelésére. Jó talaj­munkával, megfelelő tőszám­mal ez megoldható. Másik le­hetőségünk az öntözés széle­sítése, elsősorban azokon a teriileíeken, ahol takarmány­termelés folyik. Igen komoly problémaként Je­lentkezik a már megtermelt ter­mékek betakarítása, tárolása, a fogyasztókhoz való eljuttatása. Nincs elég betakarító, szállító gépünk. A mezőgazdaság előtti álló feladatok megoldása közös; ügy, egész társadalmunk ügye. j Megvannak a lehetőségek, hogy I a jövőben a mezőgazdaság elé tűzött minden feladatot megold­junk és gyorsabban haladjunk előre a fejlett szocialista társa­dalom felépítésében. fi munkásosztály mimül a leghívebb támogatója volt a parasztságnak Tisztelt pártértekezlet, kedves Elvtársak, Elvtársnők! Azzal, hogy a népgazdaság minden ágában a szocialista ter­melési viszonyok váltak uralko-, dóvá, hogy az élet minden terü­letén előrehaladt a szocializmus építése, hogy leraktuk a szocia­lizmus alapjait, a társadalmi osz­tály szerkezetében is gyökeres változások mentek végbe. A me­zőgazdaság szocialista átszervezé­sével társadalmi életünkből el­tűnt az utolsó kizsákmányoló osz­tály és megszűnt az embernek ember által való kizsákmányolá­sa, s ennek minden lehetősége. Egymás mellett baráti osztályok vannak, amelyek a szocializmus építésének előrehaladásával még közelebb kerülnek egymáshoz. Megerősödött és szilárd a mun­kás-paraszt szövetség, a hatalom legfőbb alapja. Közelebb kerül­tünk ahhoz, hogy a dplgozó nép egységes, szocialista társadalma megvalósuljon hazánkban. A szo­cializmus építésének következe­tes vezetője a munkásosztály volt és marad a jövőben is. A mun­kásosztály a szocializmus építésé­ben betöltött szerepével, áldozat- készségével kivívta valamennyi dolgozó osztály tiszteletét, meg­becsülését. Az elmúlt években tovább erősödött megyénkben is a munkásosztály, és. 35 000-es .-létszámánál, politikai súlyá­nál fogva meghatározó té­nyezője a megye politikai életének. Munkásosztályunk igen szoros kapcsolatban áll a társadalom különböző osztályaival és réte­geivel, s ennek pozitív hatásai érezhetők. Az elmúlt három év­ben új tartalmat nyert a mun­kásosztály és a dolgozó paraszt­ság kapcsolata, mert ez a kap­csolat szocialista talajon áll és ezen is erősödik tovább. A mun­kásosztály mindig a leghívebb, legkövetkezetesebb támogatója volt a parasztságnak. Munkájá­val leghatékonyabban támogatta és ma is a patronáló munkán keresztül segíti a termelőszövet­kezetek megszilárdulását, a me­zőgazdasági termelés fellendíté­sét. A két alapvető osztály kö­zötti viszony valójában testvéri, baráti kapcsolat. Sokat változott és jelentősen fejlődött a munkás­osztály- kapcsolata, viszonya a társadalom többi rétegeivel is, elsősorban az értelmiségiekkel. A munkásosztály többsége ma már más szemmel nézi az értelmiséget, a szocialista társadalom dolgozójának te­kinti és fordítva, az értelmi­ség is másként tekint a mun­kásosztályra, elismeri, hogy a társadalmi rendszer hiva­tott vezetője. Pártunk VII. kongresszusa óta eltelt időben a legnagyobb lejlő- dés a parasztság helyzetében kö­vetkezett be. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével megteremtet­tük az alapját és a legfőbb feltételét az egységes parasz­ti osztály kialakításának. Miben vált már eddig is egysé­gessé a termelőszövetkezeti pa­rasztság? Egységessé vált a ter­melés módjában, a termelési esz­közökhöz való viszonyában. Az alapvető termelési eszközök, amellyel a termelőszövetkezetben a^, anyagi alapot termelik, társa­dalmi tulajdonban vannak. Eb­ből következik, hogy az alapvető jövedelem, s annak megszerzési módja is azonos, a jövedelemel­osztás többségében megfelel a szocialista elosztás elvének. Ter­melőszövetkezeti parasztságunk a megváltozott gazdasági és terme­lési viszonyok alapján már eddig is jelentős lépést tett előre, hogy mint osztály, egységessé váljon. Ez természetesen hosszú fo­lyamat, s ennek érdekében a pártnak, a társadalmi szerveze­teknek sokat kell tenniök, hogy a kisparaszti gazdasággal az előző gazdálkodási módból származó kispolgári individualista gondol­kozás) maradványok teljesen megszűnjenek. Gazdasági életünkben, társa­dalmi viszonyainkban végbement változások következtében meg­szűnt létezni az utolsó kizsákmá­nyoló osztály is. A volt kizsák­mányoló osztályok tagjainak többsége igyekezett és igyekszik alkalmazkodni, beilleszkedni tár­sadalmi rendszerünkbe. Nagy többségük megtalálta helyét és becsületesen dolgozik. Felismerte többségük, hogy a munkás-pa­raszt hatalom erős. fellépni vele szemben nem tanácsos és értel­metlen is lenne. Azt is látják, ha becsülete­sen dolgoznak, megilleti őket mindaz a jog, amely népköz- társaságunk minden polgárá­nak kijár. Igen károsak azok a nézetek, amelyek a tsz-en belül dolgozó parasztság egyes tagjait múltbeli helyzetük alapján különböztetik meg. A termelőszövetkezeten be­lül ma már nem a származás szerint, nem a volt vagyoni hely­zet szerint, hanem a végzett munka alapján kell az egyes embereket megítélni, elbírálni. Mint ahogy az eddig elmon­dottak is bizonyítják, a szocializ­mus gazdasási alapjainak meg­változását követik a tudatbeli, gondolkodásbeli változások. Ter­mészetesen ez nem megy olyan gyorsan végbe, mint ahogy a gaz­dasági alapok változása megtör­tént. Az emberek gondolatbeli és tudatbeli változásához még na­gyobb türelemre van szükség. Az évszázadok óta lerakodott gon­dolkodási módot, amelv nemze­dékről nemzedékre szállott, és megg'. ókeresedet h nehéz a fejek­ből kigyomlálni. Éppen ezért min­den türelmetlenség csak árt. Előre menni csak türelmes, következe­tes elvi, politikai munkával, he­lyes gazdaságpolitika megvalósí­tásával lehet. Pártunknak és pár­tunk minden tagjának feladata, hogy a gazdasági változások után a gazdaság továbbfejlesztésével együtt a tudatbeli változást, a szocialista gondolkodási mód ki­alakítását segítse elő. Az igaz, hogy a szocialista tudat fejlődése elsősorban a termelőszövetkezeti gazdálkodás függvénye. De párt- szervezeteink nevelő munkájának nagyon jelentős szerepe van ab­ban, hogy ez a tudat, gondolkodás gyorsabban fejlődjék, gyorsabban alakuljon ki. Így meggyorsul az egységes paraszti osztály létre­jötte is. Elért eredményeink döntő fel­tétele volt, hogy pártunk ve­zetésével megvalósult és erő­södött a munkásosztály, a pa­rasztság, az értelmiség és a városi kispolgárság tartós szövetsége. E szövetségnek az erejére támasz­kodva valósítottuk meg pártunk VII. kongresszusának határoza­tait, raktuk le a szocializmus alapjait. A mezőgazdaság szocia­lista átszervezésével megerősödött és új tartalmat nyert a munkás- osztály és a termelőszövetkezeti parasztság szövetsége. Ez a leg­alapvetőbb, ez az alapja a prole­tárdiktatúrának, a munkáshata-! lomnak. A megyei pártbizottság a járási pártbizottságokkal együtt nagy figyelmet fordított pártunk szövetségi politikájának helyes értelmezésére és gyakorlati alkal­mazására. Az elmúlt évben szé­les körben megvitattuk a két- írontos harc megyénkben szerzett tapasztalatait Ez évben pártunk szövetségi politikájának; alkalma­zását és gyakorlati végrehajtását vitattuk meg a megyei, a járási pártbizottságokkal és az alapszer­vezetekkel, Ezek a viták segítet­tek megértetni azokat a vitás kér­déseket, amelyek a szövetségea belül a munkásosztály és a pa­rasztság közötti kapcsolatban, az egységes paraszti osztály meg­teremtéséért folyó munkában je­lentkeztek. Szövetségi politikánk értelmezésében igen sok téves, helytelen nézet volt. Egyesek a szövetségi politikán!!; értelmezését leszűkítették csak a munkásosz­tály és a parasztság kapcsolatára, mások viszont ellenkezőleg a párt és a tömegek kapcsolatát is a szö­vetség kérdéseként kezelték, A széles körben lefolytatott viták és beszélgetések alapján megállapíthatjuk, hogy pár­tunk szövetségi politikáját ál­talában helyesen értelmezik és pártbizottságaink, pártszer­vezeteink többsége helyesen alkalmazza azt a gyakorlat­ban. Pártunk politikájában, de még inkább a gyakorlatban sok kárt okozott az a sztálini tétel, hogy a szocializmus építésének előrehala­dásával az osztályharc éleződik, A Magyar Szocialista Munkáspárt elvetette ezt a rossz, helytelen nézetet és gyakorlatában a helyes lenini vonalat valósította meg. Egyes pártszervezetek párttagok szemléletében, gyakorlatában saj­nos ez a nézet tovább élt, Nehe-. zen értették meg, és vannak, akik még ma sem látják tisztán, hogy a kizsákmányoló osztályokat fel­számoltuk. nincs olyan számot­tevő réteg, amelynek, érdekei el­lentétesek lennének a szocializ­mussal. A megváltozott osztály- viszonyokból és elsősorban abból, hogy leraktuk a szocializmus alap­jait, az következik, hogy az osztályharc fő területei je­lenleg: a szocialista gazdaság megerősítése és fejlesztése, a szocialista tudat kialakítása dolgozó népünk gondolkodá­sában. „Ezért az osztályharcban a szer­vezés, a meggyőzés és az ideo­lógiai harc került' előtérbe. Kő­ben a harcban a munkásosztály, a társadalom valamennyi osztá­lyának és rétegének összefogására támaszkodhat és velük együtt munkálkodhat a szocialista nem­zeti egység megteremtésén,” — állapítja meg a Központi Bizott­ság a kongresszusi irányelveiben: Az osztályharc jellegének és formájának a jelenlegi feltételek közötti megértése és helyes alkal­mazása a pártmunka igen fontos és jelentős területe. Minél hama­rabb érti meg ezt minden kom­munista, annál eredményesebben tudjuk megoldani a feladatokat és eredményesebben segítjük a szocializmus teljes felépítését hazánkban. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a nemzetközi im­perializmus és a meglévő belső ellenség szocializmus-ellenes fel­lépésével szemben elnézőek va­gyunk, vagy. lehetünk. Azokkal a személyekkel szemben, akik ellen­ségesen viselkednek dolgozó né­pünk iránt, a munkás-paraszt ha­talom törvényének megfelelően járunk el. Felszámalfuk a személyi kultusz maradványait A megyei pártbizottság beszámolóját hallgatják a küldöttek. Kedves Elvtársak, Elvtársnők! Pártunk VII. kongresszusa óta jelentősen fejlődött és színvonal­ban emelkedett az államhatalmi, llamigazgatási szervek munkája, 'ártunk gyakorlatában kialakult meghonosodott egészséges lég- őr, a kritikai szellem, a felada­tok megoldásának gyakorlatia- 1 satob módszere az államhatalmi szervek munkájára is hatással van. Ez érződik a tanácsok mun­kájában is. Jó munkát végeztek a mezőgazdaság átszervezésének ideje alatt, és a termelőszövetke­zetek megerősítése érdekében ki­fejtett munkájuk színvonala is állandóan emelkedik. Helyesen (Folytatás a 4, oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents