Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-24 / 249. szám

tp62. október 24. TOLVA MEGYEI VP.PflJSÄÖ 3 A KAPUKON BELÜL Egy krakkói lap főszerkesztője két hétig ismerkedett Tolna me­gyével: Megfordult Pálfán is, az ottani Egyetértés Tsz-ben barát­ságosan fogadták a lengyel új­ságírót, kocsira ültették és meg­mutatták neki a gazdaságot. A termelőszövetkezet főállattenyész­tője tud valamit németül, s így tolmács nélkül is megértették egymást. A messziről jött vendég nem győzött csodálkozni, tetszett neki a gazdaság. Meglepődve lát­ta a korszerű gépeket, berende­zéseket, felszereléseket, s több­ször kijelentette: bárcsak itt tar­tana nálunk is a mezőgazdaság. A lengyel főszerkesztővel meg­látogattunk egy családot. A ház­ban négy nemzedék él együtt és a népes családból hárman állan­dóan a tsz-ben dolgoznak. A la­kás. a berendezés, a magyarul semmit nem beszélő külföldinek azonnal elárulta, hogy a pálfai Egyetértés Tsz-ben az emberek jól élnek. Ezt megállapítani tol­mács nélkül is könnyű volt. és a lengyel újságíró, aki elismerő szavakkal dicsérte a gazdaságot, végeredményben itt, a szövetke­zeti család otthonában írhatta le először a jegyzetfüzetébe, hogy a pálfai Egyetértés valóban jó tsz. Neki, a külföldinek ez az ott­hon mondott legtöbbet a ter­melőszövetkezetről. a magyar szövetkezeti mozgalom lényegéről, amiről az átszervezés előtt és alatt ml magunk is sokat be­széltünk. Erre a lényegre utal a kongresszusi irányelvek következő megállapítása is. »A termelő­szövetkezeti rendszer győzelmé­vel nagy lehetőségek nyíltak a mezőgazdasági termelés fellendí­tése és dolgozó parasztságunk felemelkedése előtt. A magyar mezőgazdaság történetében új fe­jezet kezdődik. Erőnket most már a termelőszövetkezetek korszerű nagyüzemi gazdálkodásának fej­lesztésére és szocialista jellegé­nek erősítésére, a szövetkezeti parasztság szocialista nevelésére, egységének kovácsolására össz­pontosíthatjuk«. Az itt tehát a lényeg, hogy az átszervezés végeredményben nem önmagáért történt, hanem azért, hogy a parasztság anyagilag és ezzel együtt szellemileg is felül­emelkedjék a régi önmagán. A pálfai szövetkezeti család otthona már ezt a felemelkedést bizo­nyítja. Uj bútor, könyvek, rádió, mosógép, villanytűzhely, szőnye­gek, csillár — mind, mind meg­annyi ékes bizonysága a kiegyen­súlyozott, biztos egzisztenciával rendelkező megalapozott paraszti létnek. Az átszervezés azért tör­tént, hogy ilyen legyen a szövet­kezeti gazdák házatája. otthona, hogy a parasztember jólétben éljen, emberhez illő körülmények között, kulturáltan. Csakhogy akadnak még szép számban tsz-tagok, akik félre­értik, vagy nem értik pontosan a lényeget. Úgy gondolják, a tsz valami csodaszer. Pedig nem cso­daszer, hanem eszköz. Attól még senki nem lesz jómódú, hogy be­lépett a termelőszövetkezetbe. A jó mód ott kezdődik, ahol a tagok a nagyüzemet, mint eszközt a magasabbrendű termelés szolgá­latába állítják. Emellett szorgal­masan dolgoznak, úgy, mint Pál­fán, ahol ez év tavaszán a VIII. pártkongresszus tiszteletére a ter­melési tervek túlteljesítésére tet­tek vállalást, s most ősszel olyan kellemes gondjaik vannak, hogy nem tudják hol elhelyezni a ter­mést. A szorgalmas, jó munka gyümölcse pedig elsősorban és legjobban az otthonokon látszik. A kapukon belül. Ebben a vonatkozásban nincse­nek véletlenek. Hiába a tsz ott, ahol a tagok nem használják ki a nagyüzem adta lehetőségeket, s mivel nem használják ki, még mindig ugyanott vannak, ahol voltak az átszervezés előtt. Ve­gyük csak példának a gabona- termesztést. Az a cél, hogy hazai termésből fedezzük az ország ke­nyérgabona-szükségletét. Ennek egyetlen feltétele, növelni a ter­mésátlagokat. A termelőszövetke­zetekben ehhez a feltételek adva vannak, ez azonban még kevés, a feltételeknek párosulniok kell az emberi szorgalommal is, mert csakis így lesz eredmény. S jobb előbb, mint később. Pálfán a szö­vetkezeti gazdák ezt az igazságot már felismerték. Éppen ezért úgy dolgoznak, hogy minden munka idejében legyen elvégezve, mert hiába a nagyüzem, ha késve ke­rül a földbe a mag, akkor a nagyüzem se művelhet csodát. S e téren, az adottságok ki­használása terén még mindig na­gyon sok a tennivaló, s ezt jelen­leg éppen az mutatja legjobban, hogy a vetési tervek teljesítésé­ben járás és járás között, tsz • és tsz között túlságosan nagyok az eltérések. Vannak közös gazda­ságok, ahol már befejezéshez kö­zeledik a munka, ugyanakkor szép számmal akadnak olyan tsz- ek is, ahol a terveknek még a fe­lét sem teljesítették, holott né­hány nap múlva ránk köszönt a november. Az elmaradó tsz-ek- ben még nem értik meg a tagok, hogy végeredményben önmagukat károsítják meg a várakozással, mert nekik lesz kevesebb, ha belenyugszanak a késlekedésbe. Kár belenyugodniok, mert az a cél, hogy a tsz-tagok otthonai a biztos jómód fészkel legyenek de ezt a célt csakis szorgalom-1 mai lehet elérni, amely szor­galom a nagyüzemekben bősége­sen meghozza a maga gyümöl­csét. Sx. P. Á fegyelem megerősítésével lehet tovább csökkenteni az üzemi balesetek számát A SZOT Elnökségének sajtótájékoztatója A műsorban: díjnyertes szovjet filmek — A szovjet film ünnepi hetének megyei programjáról — Évről évre hagyományosan meg­rendezzük a szovjet film ünnepi hetét. Az idei országosan és a megyében november 8—14 között kerül sorra. Műsorában csakúgy, mint eddig, több kiváló, híres szovjet rendező alkotása szerepel. Egyebek között az ünnepi héten mutatják be Szekszárdon, Duna- kömlődön és Dunaföldváron And­rej Tarkovszkij költői szépségű filmjét, az Iván gyermekkorát. A velencei fesztivál nagydíjával ki­tüntetett filmalkotás gyönyprű felvételeken mutatja be egy kis­fiú sorsát, akitől mindent elrabolt a háború. Kedves, szórakoztató filmnek ígérkezik az Elcserélt randevú, amelyet Decsen és öcsényben mutatnak majd be. Az új filmek mellett néhány régebbit is műsorra tűznek. így például ismét láthatják az újiregj és a fürgedi nézők a felejthetet­len élményt nyújtó Tiszta égbolt­ot. Szekszárdon, Dombóváron, Dunakömlődön és Dunaszentgyör- gyön kerül bemutatásra az Egy év kilenc napja című alkotás, amelyik a Karlovy-Vary-i feszti­válon nyert nagydíjat, s nálunk, elsősorban a fővárosban, augusz­tusban pergették a filmszínhá­zak. Decsen és Öcsényben kerül kö­zönség elé Lev Kulidzsanov ren­dező: Amikor a fák még na­gyok voltak című filmje. A lírai hangulatú, gazdag mondani- valójú film nagy közönségsikert aratott a fővárosi bemutatókon. Az ünnepi héten ismét vetítésre kerül Ujiregen és Fürgédén a Ballada a katonáról című, emlé­kezetes élményt nyújtó, nagy- sikerű szovjet film. Miért nincs még készen a szekszárdi TV-reléállomás? Nagyon sokan várják és a vételi viszonyok megjavulását remélik. Lapunk is többször fog­lalkozott vele, sőt, a nyár elején különböző nyilatkozatok és a fej­lemények alapján azt írtuk, szep­tember végére már műsort sugá­roz a szekszárdi reléállomás. Ám, most már október végén járunk, és még ez ideig nincs készen. Hogyan is áll jelenleg a relé­állomás ügye, és milyen okok ját­szottak közre, hogy nem helyez­ték üzembe a vállalt időre? Fent, a Kálvária tetején elké­szült már az épület, társadalmi munkával és a tanács anyagi hoz­zájárulásával. Sőt, lakótárs is akadt hozzá; az AKÖV, amely rövidhullámú összeköttetést épít ki kirendeltségeivel. (A szerző­désben vállalta az AKÖV, hogy amennyiben zavarná a reléállo­más adását, más helyre települ.) Tehát áll az épület, viszont hiányzik még az adóantenna — ez az egyik ok, ami miatt késik az üzembehelyezés. Az antenna­elemek hegesztését a Vasipari Vállalat dolgozói vállalták tár- sadalmi munkában. Anyaghiány és egyéb okok miatt nem készült el két hópap alatt. Most már a befejezés előtt áll. Amint elké­szülnek a hegesztéssel, s az MHS rádiósai elvégzik az antennán a még hátralevő szerelési munká­kat, a KPM is elvégzi a bemérést. Az antennaelemek bemérésén mú­lik sokban, milyen teljesítmény­nyel dolgozik majd a reléállomás. A késés másik oka az, hogy a készülékhez kapott csövek — amint időközben kiderült — nem adják a várt teljesítményt. A múlt hét folyamán sikerült újabb csövekhez jutnia az MHS-nek, ezek valószínűleg elérik a kívánt teljesítményt. A szekszárdi és a környékbeli televízió-tulajdonosoknak — re­mélhetőleg — most már nem kell sokáig várni a reléállomás üzem­behelyezésére. Ha méltatlankod­nak is esetleg a késés miatt, meg kell érteniük, milyen nehézségek­kel találja magát szemben az a néhány lelkes szakember, aki a reléállomás dolgán fáradozik. Még jó, hogy mindenütt meg­értésre találnak ügyükkel, és tá- mogatásra. __________________ K edden reggel a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának Elnök­sége sajtótájékoztatót tartott a SZOT székházában. Gál László, a SZOT titkára be­szélt a szakszervezetek munkás- védelmi tevékenységének időszerű kérdéseiről. Elmondotta, hogy a balesetek száma folyamatosan csökken. Például az idei év első 9 hónapjában az összes balesetek száma 4,3 százalékkal, ezer dol­gozóra számítva pedig 7,5 száza­lékkal kevesebb, mint az előző év hasonló időszakában. Szerepe volt ebben annak, hogy a pártszerve­zetek, az állami és a szakszerve­zeti szervek egyre nagyobb figyel­met fordítanak a munkásvédelem kérdéseire és munkájok céltuda­tosabbá, tervszerűbbé vált. Intéz­kedési tervek születtek az ipar­ágaikban és a vállalatoknál, s ezeket nagyrészt végre is hajtot­ták. Sokat segített az is, hogy a munkába egyre nagyobb tömegek kapcsolódnak be. Jelenleg már mintegy 35 000 munkásvédelmi aktíva és 40 000-45 000 munkásvédelmi őr vigyáz az üzemekben a dolgozók épségére. A helyzet azonban ennek elle­nére nem kielégítő, elsősorban azért, mert a halálos balesetek száma nem csökkent, hanem emelkedett. Az év első 9 hónap­jában tavaly 226, az idén 250 ha­lálos baleset következett be. A villamosenergia-iparban ebben az esztendőben szeptember végéig háromszor annyi halálos baleset volt, mint az előző év azonos időszakában és jelentős mérték­ben romlott a statisztika a bá­nyászatban is. Része van ebben annak is, hogy nem mindenütt szüntették meg az elavult berendezésekben, a zsúfoltságban, a gyenge világí­tásban stb. rejlő veszélyeket. A legfőbb ok azonban, amely a bal­esetek túlnyomó nagy többségét idézi elő, a fegyelmezetlenség, az óvóremdszabályok megszegése, amiért a felelősség nemcsak a dolgozót, hanem a munkavezetőit is terheli. Például nem követelik meg eléggé szigorúan a textilipar­ban a haj lekötését, másutt eltűrik a gyűrűk viselését, nem ellenőrzik a javításra, vagy áthelyezésre kerülő gé­pek áramtalanítását, ittasan engedik a munkahelyre a dol­gozókat, stb. A fegyelem megsértésének ilyen elnéző kezelésére vezethető vissza a mákvölgyi bányában és a Nagykőrösi Konzervgyárban egyaránt 2—2 dolgozó halála, a Budapesti Vegyiművekben egy munkás halálos sérülése, Somogy megyében a Bárdibükki Állami Gazdaságban 15 lány sebesülése stb. Mindezek alapján a SZOT — fejezte be tájékoztatóját Gál íjászló — a jövőre vonatkozóan elhatározta az oktató, nevelő és felvilágosító munka javítását, az 1963-ra készítendő munkavédelmi intézkedési tervek végrehajtásá­nak következetesebb ellenőrzését, a munkásvédelmi aktívák és őr­ségek hálózatának továbbnövelé- sét és munkájuk javítását. Ter­mészetesen azt is el kell érni, hogy a baleseti jegyzőkönyvek mindig a valóságos okokat tár­ják fel, hogy a hibák kijavításá­val a balesetek ismétlődése meg­akadályozható legyen. A SZOT tehát minden eszközt felhasznál majd arra, hogy a következő év­ben tovább csökkentse a balese­tek számát és a halállal végződő szerencsétlenségek tekintetében is mihamarabb megkezdődjék a csökkenés. A SZOT titkára ezután az új­ságírók kérdéseire válaszolt. PINTÉR—SZABÓ: Jímikor a szálak elszakadnak IX. De Mari nem válaszolt, hanem tovább csomagolt. Amikor elké­szült, odalépett Klári nénihez, flegmán megcsókolta, aztán Lajos bácsit is, és elindult. Lajos bácsi az előszobában erővel akarta visszafogni. De a lány kitépte ma­gát és ekkor Lajos bácsi is rá­jött, hogy ez semmit sem ér. A lány után nézett... A fiuk megvárták Marit. Ott ültek a rekamién, amikor a lány belépett a két bőrönddel. Meg se moccantak, nézték. Magda felállt és segített Marinak kicsomagol­ni. Mindent elhelyeztek a szek­rényben, aztán Magda kiszaladt a házigazdájához is, hogy megbe­szélje a részleteket Mari idaköl- tözéséről... Az üzemben senki sem tudta, hogy Beke Mari Magdához, az el­vált asszonyhoz költözött... A fő téma még mindig a pénztárrab­lás volt. Most is új és új hírek röppentek fel, s a tettesekről a legképtelenebb személyleírásokat adták. Fellegi Feri ebédidőben Mari mellé ült. Látszott rajta, hogy valamit mondani akar, de nem tudja, hogyan kezdje. — Mit csinálsz ma este? — szó­lalt meg végülis. — Dolgom van... — Pedig szerettelek volna el­hívni moziba... — Nem érek rá... Marinak tetszett ez a fiú, de most, a pénztári eset óta különö­sen óvakodott mindenkitől, kerül­te az üzemiek társaságát, nehogy elszólja magát. Azelőtt talán örömmel találkozott volna Fellegi Ferivel, de most tőle is félt. Ezért volt ilyen rideg hozzá. — Hát szóval, akkor tárgyta­lan... — szólalt meg rövid szünet után ismét Fellegi. — Igen... — válaszolta Mari, miközben a levest kanalazta. — És holnap is? — Igen... — Egyáltalán nem akarsz ve­lem találkozni? — Nem­Fellegi elpirult. De nem állt fel az asztaltól, hanem továbbra is ottmaradt Mari mellett. — Mi a véleményed arról, hogy felvennénk a KISZ-be tagnak? — Nem akarok KISZ-tag len­ni... Mari ezeket a szavakat olyan visszautasítóan mondta, hogy Fel­leginek ismét az arcába szökött a vér. — És miért? — Csak... — Soha? — Soha... Fellegi felállt és kiviharzott az étteremből. Belülről ette a méreg, a keserűség, rágta a visszautasí- tottság érzése. Két érzékeny pontján vérig sértették! Bár igaz, hogy ez a KISZ-tagság is csak ürügy volt, tulajdonképpen meg se beszélte a vezetőséggel, s csak úgy, magától tette fel ezt a kér­dést, hiszen a vezetőségben úgy döntöttek, Marit még nem veszik fel tagnak. De Feri éppen ezen az úton próbálta megközelíteni a lányt. Nem sikerült. A kis nya­valyás nem akar KISZ-tag len­ni. Hát nem is lesz... Most már ő, Fellegi Ferenc vezetőségi tag fog tiltakozni az ellen, hogy felve­gyék tagnak. Majd megbánja még ez a lány... Teltek a hetek, lecsendesedtek a kedélyek, s bár itt-ott még be­széltek a pénztárrablásról, de egyre kevesebbet. Mari pedig nem mert hozzányúlni a pénzhez. Magda már elköltött vagy nyolc­ezer forintot. Hat ruhát csinálta­tott, cipőket vett, fehérneműt és háztartási felszerelést. Amikor Mari látta, hogy Magda milyen bátran költi a pénzt, ő is vásá­rolni kezdett. A legdivatosabb ruhákat, pulóvereket, szoknyákat, cipőket vette meg, és gyorsan a nyakára hágott a tízezer forint­nak. S azt a bundát, amit a Váci utcában kiszemelt magának tél­re, meg sem tudta venni, mert már nem futotta. De mit sem tesz, van Forralnál éppen elég. Amikor este a galeri feljött a la­kásukra, Mari azzal fogadta For­ralt, hogy adjon neki háromezer forintot. — De lehet több is... — tette hozzá. — Mi az, kisanyám, megjött az étvágyad? Na, akkor új osz­tozkodást csinálunk. Ismét kap mindenki tízezret... Forrain elegáns ruha volt. an­golszövetből. Úgy nézett ki ben­ne, mintha most lépett volna ki egy Váci utcai szalon kirakatá­ból. Osztozkodtak. Aztán a fiúk üvegeket szedtek elő. Ittak. Csuti Balázs bekapcsolta a magneto­font. Ezen az estén a négy fiú­nak és a két nőnek már semmi titka sem volt egymás előtt. S így teltek a többi esték is, mind­addig, amíg a pénzből futotta. Valamennyien jólöltözötten, ele. (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents