Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-24 / 249. szám

4 tolna MEGYEI NEPEJSAO 1902. október 14. PROTEKCIO — A prominclicukor-ellátás az utóbbi években lényegesen javult. Bár vannak még némi hiányosságok, egészében véve elmondhatjuk, hogy a lakosság ellátása egész éven keresztül folyamatosan biztosított, a ter­vezettől csak egy—két százalék­kal maradunk le. Csak egy­két icipici százalékig. — Hogy ezt hogyan érhettük el kartársak? Megfelelő gazda­sági intézkedésekkel meggyőz­tük a termelőket, milyen jól járnak, ha szerződést kötnek a prominclibungatyúra, erre a nélkülözhetetlen alapanyagra. Ládnyárékon, Ludnyakjalván a kiesett mannatermést is pro- minclibung atyával pótolják a téeszek, de a háztáji gazdasá­gokban is nevelnek a tagok. — Az idén már elértük azt, hogy a közfogyasztásra kerülő prominclicukornak csak tizen­két százalékáig importálunk fa­gyasztott i prominclimasszát a Nyasszaföldről. Hallatlanul nagy eredmény ez kártártjak, ha figyelembe vesszük azt. hogy a prominclicv. kor-fogyasztásban világviszonylatban a haívo.n- nyolcadik helyről a világ élvo­nalába küzdöttük fel mzgun- kat — tájékoztatta egy népes értekezlet hallgatóit Haliga Ta­más. a Promincliforgalmi Ér­tékesítő. Ki- Beszerelő, Szelek­táló Vállalat (PÉKBESZE- SZELT) vezetője. — Akkor időnként miért áll­nak sorba a promincliboltok előtt a vásárlók, és főleg miért a hét végén? — tette fel a kér­dést Kiváncs Imre könyvelő és társadalmi ellenőr. — Kartársaim, vannak még hibák és hiányosságok, amelyek ellen lcérlelhetetlen harcot kell vívnunk — válaszolt Haliga Ta­más, és bezárta az értekezletet. A magasröptű beszámoló nem elégítette ki Kiváncs Im­rét, ezért csendesen, szerényen figyelni kezdte a prominclibol- tokat. Odaállt a sorba már hajnali öt órakor, betoppant reggel nyolckor, délelőtt féltizenegy­kor, délután háromkor és este közvetlenül a zárás előtt. Gon­dosan megfigyelt mindent. Ész­revette, hogy délelőtt már csak promincli-törmeléket kaptak a vásárlók. Délután viszont jöt­tek egyre-másra: — Kérem a prominclima-t. — Megvan a promincli? És csodák csodájára, a hűtő- szekrényekből becsomagolva, vagy anélkül, egyre-másra ke­rültek elő a szebbnél szebb promincli-szeletek. — Társadalmi ellenőrzés! — állított be sorra a promincli- iizletekbe egy napon Kiváncs Imre. Többedmagával. — Nyissák ki a szekrényeket! — Kinek van ez félretéve? — A. kartársnak, B-nek, C- nek, D-nek, E-nek, F-nek... so­rolta a megszeppent boltos. — Tessék kimérni, úgy, aho­gyan jönnek a vásárlók! — in­tézkedtek az ellenőrök, majd felkeresték Haliga Tamást, hogy megkérdezzék, tud-e a ki­vételezésről, amely a boltok­ban folyik. — így van ez már hosszú idő óta... — ismerte be a protekció kétségbevonhatatlan tényét Hallga Tamás. — A hét végén legalább 250 személynek tesz­nek félre a promincli javából. BI. Vidám délután Dunaföldvárott Vasárnap a dunaföldvári mű­velődési házban vidám délutánt rendeztek a község fiataljainak részvételével. A műsor első ré­szébén Dánó Lajos,.a községi KISZ-szervezet titkára tartott el­mén ' a számolót a VIII. Világ- -w sv mm m m mm ww­ifjúsági Találkozóról, valamint a Szovjetunióban tett utazásáról. A műsor második részében Korszerű tudomány, korszerű mű­vészet címmel szellemi vetélkedőt rendeztek. (Folytatás a 3. oldalról) gánsan jártak, persze új ruháikat csak akkor vették fel, amikor az üzemből hazamentek. De nem nagyon lehetett titkolni ezt a kiöltözködést, a sorozatos ruha­vásárlásokat, hiszen itt is, ott is összeszaladták az üzem egy-egy dolgozójával. S odabent már sus- torogni kezdtek, hogy Forraiék micsoda pompásan öltözködnek. Vajon miből telik nekik erre? És az a kis falusi liba is, hogy kirántotta magát... Koltai Magdá­ról nem is beszélve... De minden kút kimerül egy­szer, az ő erszényük is kiürült. Pedig micsoda pompás életük volt ezalatt a néhány hónap alatt. A fizetést tulajdonképpen csak zsebpénznek tekintették. S most már az üzemben sem kellett úgy hajtani, hogy többet keressenek... Mert az igaz, hogy a munkát nem hagyták abba, a munkahelyüket nem hagyták ott. Ezt is Forrai eszelte ki, mert egyik-másik már azon törte a fejét, hogy most pedig nem fognak dolgozni. For­rai lehűtette a kedélyeket, mond­ván, hogy akkor könnyen felfi­gyelnek rájuk, a munkakerülők­re. De három hónap alatt vége lett az aranyéletnek. Nehéz volt új­ból megszokni a szerény kere­setet. a szerény életmódot. Ez­alatt a három hónap alatt Mari úgy kivirult, mint egy igazi pesti dáma. Teljesen megfeledkezett Lajos bácsiékról, s az öreg ugyan kétszer, vagy háromszor bejött hozzá az üzembe, ő olyan rideg volt, hogy a nagybátyja sértődöt­ten otthagyta. Az otthoniakkal Is alig tartotta a kapcsolatot. Egy­szer küldött levelet, noha a szü­lei folyton arról írtak neki. hogy miért nem megy már haza lá­togatóba. Élte világát. De most ismét összébb kellett húznia az övét. Már napok óta arról tanács­koztak, mit csináljanak. Most is erről folyt a szó Magdáék laká­sán» — Valahonnan tényleg pénzt kell szerezni... — mondta Magda, — Állj ki a sarokra — vála­szolta röhögve Csuti Balázs. — Majd a te s...-del — vágott vissza Magda. — Meg tudom én szerezni a betevő falatomat... Dg ha éjjel, nappal mást nem csi­nálnék, mint a férfiakkal hálnék, akkor sem tudnék annyi pénzt összeszedni, mint így... — Oda mégegyszer nem mehe­tünk... — szólalt meg Klement — Tényleg nem.... — kontrázott Markos. — Egy bankot, vagy egy pén­zesautót kellene megnyitni... — vette át a szót Forrai. — Nem is rossz az ötlet... — mondta Klement —•, csak jól ki kell tapasztalni a helyet... — Erről jut eszembe... Mi len­ne. ha a gyári OTP-fiókot fúj­nánk meg? — szólalt meg ismét Forrai. — Legalább félmilliót tartanak a házipénztárban... Ennél az ötletnél maradtak. Mari egyetértőén hallgatta őket Neki is hiányzott a sok pénz... Aztán elhatározták, hogy terep­szemlét tartanak. Marinak most már eszébe sem jutottak azok a gátló, visszatartó érzések, ame­lyek első alkalommal elöntötték Nem jöttek rá az első esetben, erre sem fognak rájönni... S kü­lönben is. ha háromnegyed mil­liót sikerül elhozni, akkor a2t elosztják hat felé, s az neki bő­ségesen elég. Nagyon sokáig. Ta­lán évekig. Többször nem is fog részt venni ilyesmiben. Csak most utoljára. Aztán már úgy kiöltözködik, úgy összeszedi ma­gát, hogy élete végéig nem lesz gondja. Szerez majd egy pénzes palit, s elveteti magát feleségül. Teljesen igaza van a Magdának. Például egy orvossal... Azt mond­ják, azok nagyon jól keresnek. Vagy egy kisiparossal... Azokat is felveti a pénz... S amíg ó így áb rándozott, a többiek döntöttek (Folytatjuk) Ki, hogyan emlékszik az ifjú Gőgös Ignácra ? Lehőcz bácsi 65 éves és a Szé­chenyi Termelőszövetkezet tagja. A Gőgös-gyermekek első unoka- testvére volt, egy faluban laktak, így jól emlékszik rájuk. Együtt töltötték az ifjúkort. — A Náciék öten voltak test­vérek. A legidősebb János volt, utána Pali következett, majd Ig­nác, István és József, aki még ma is él. — Ignácot nagyon szerettük. A rokonság legvidámabb tagja volt. Ha összejöttünk, mindig komádiá- zott, tréfálkozott. Valamennyien felnéztünk rá jó tulajdonságai miatt, pedig hát senki sem tud­ta, hogy mi lesz belőle. Meg az­tán jó memóriája volt. Később, ha összejöttünk, beszélgettünk, kiderült, hogy Ignác valamennyi­ünknél jobban emlékszik a tör­téntekre. ügy vágott az agya, mint a beretvakérs, nem hiába bújta örökké a könyveket. Na­gyon fiatalon kezdett ő is dol­gozni. A megélhetés rákényszerí- tette, hogy már fiatalon emelges­se a malomban a zsákokat. Édes­apjának kellett a segítség. Aztán olyan ezermester-féle lett Ignác- ból. Nagyon sokat dolgozott. Két kezével kereste ó is a kenyeret, csak úgy, mint mi. Az egykori vízimalomhoz vezet utunk, majd Gőgös Jánosokhoz kopogtatunk be, Ignác másik uno­katestvéréhez. Gőgös János a ma­lomban dolgozik, éjszakás volt, így éppen otthon találjuk. — Emlékszik-e Ignácra? — Hoigv emlékszem-e? Én men­tem fel érte Pestre, amikor a börtönből szabadult és én segítet­tem haza. Akkor már annyira beteg volt, hogy ■ jártányi ereje is alig volt. A börtönben tüdőbajt kapott és mivel nem ápolták, ro­hamosan gyengült. A börtönből is azért engedték ki valamivel a bűn tetés lejárta előtt, nehogy ott haljon meg. A vonatra már fel sem tudott volna szállni saját erejéből. Szegény, meg is halt néhány hónappal kiszabadulása után. Gőgös János jól ismerte a csa­lád minden tagját. Határozottan állítja, hogy Ignác tüdőbaja nem családi eredetű volt, hiszen még véletlenül sem akadt a család­ban tüdöbajos. Ignácot ifjúkorá­ban életerős, makkegészséges em­bernek ismerték, nagyon jól bír­ta mindig a munkát, a betegsé­get Horthyék börtönében kapta és az okozta a halálát fiatalon. — Teljesen kiköpte a tüdejét, mire meghalt. Gőgös Jánosné néhány percre eltűnik a szobában és nyaláb könyvvel tér vissza. — Tessék, ezek mind Ignác könyvei voltak. Ezekből tanulta a forradalmat. Forgatom, lapozom a könyve­ket. Az egyik Marx és Engels vá­logatott műveinek első kötete 1905-ös kiadásban, a második kö­tet pedig 1909-es kiadásban. A könyvek közt van Engels ,,A csa­lád, a magántulajdon és az ál­lam keletkezése-’ című halhatat­lan műve. A könyvek származásához nem férhet kétség, hiszen ott találha­tó bennük Gőgös Ignác aláírása. Különféle bejegyzések is szerepel­nek a könyvekben, ezek elemzése, tisztázása azonban még a jövő feladata. A könyveket Gőgösék ereklyeként őrzik. Tulajdonukba a közeli rokonság révén került. Nem messze laknak Gőgös Igná- cék lakóházától, s miután kihalt a család nagy része, hozzájuk ke­rültek bizonyos értékek. A könyvek jelentős darabjai le­hetnek majd a múzeumi gyűjte­ménynek. Más emlékek is talál­hatók Gőgös Jánoséknál. — Ignác állandóan dolgozott, szinte szerelmese volt a munká­nak. Kitanulta az asztalos-mes­terséget. Még akkor is sokat dol­gozott, miután a hadifogságból forradalmárként hazajött. Külön­böző tárgyakat készített. Egy kis sámlira mutat. Már ki­került a kertbe, nem használják, öreg, elhasználódott bútordarab. — A Náci készítette. A padlásról képkeret kerül elő. Ez is a nagy forradalmár kétkézi munkájára emlékeztet. Megvan még az a gyalupad is. amelyen egykoron Gőgös Ignác dolgozott. Ekörül azonban még sok tisztáznivaló mutatkozik. Boda Ferenc IPIS1Ä MEGS2EI0DU! I Pista még nem is Ettől I iskolahagyott, f^ét vagy három év választja jel, de néhányszor már mégis izgalom­ba hozta környezetét a villogó tekintetű, csupaszem kislegény Tetteiről történetek keringenek, s arról is, hogy Pistából aligha lesz ember, hiszen egyszer már a rendőrséggel is volt ügye. Ván­dorló természete, féktelen szabad- ságszeretete és otthontalansága furcsa helyzetekbe hozta. Egy­szer nomád, vándorló törzset szervezett magakorú fiúkból, s apró csínyeket követtek el. Más­kor meg, hogy a ház körül tud­ják tartani, egyszerűen a körte­fához láncolták, de mit sem szá­mított az egész. Pista nem sze­lídült, maradt a régi. Ahogy el­oldották a láncot, kócos fejét le­szegte. eliramodott, s három na­pig a hírét sem hallották. Hol járt, hol nem, senkivel sem kö­zölte. Elverték a csavargásért, bő­gött egy sort, aztán folytatta ott, ahol a verés előtt abbahagyta. Valamit ösztönösen keresett Pista. Ma már világos: szeretetet, valamiféle otthont. Ezt azonban sehol sem találta, mert rossz hire eleve kizárta az úgynevezett jó, szeretetre méltó gyerekek közül. Nem maradt hát számára más, mint az, hogy szabad útjára en­gedje élénk fantáziáját, s tegyen mindent a maga éretlen gondol­kodása szerint. Hogy ebben volt egy sor olyan tett is, ami nem találkozott az emberek tetszésé­vel? Pista még ezt nem tudta magában tisztázni. Neki impo­nált, hogy szabadon jöhet, mehet, hogy ő a faluszéli kis erdő kor­látlan ura. a főnök, akire hallgat­nak a tízéveseik. Arra sem adott semmit, hogy szinte teljesen le­mondtak róla, javíthatatlannak tartották. És Pista mégis ™gisem' •, j.. . bér lesz megszelídül, beiőie.En nők azonban külön története van. Kezdjük talán ott, hogy Pista Intézetbe került, a gyönki gyer­mekvédő otthonba. Amikor elő­ször csukódott be mögötte a kapu, két könnycsepp gördült végig az arcán s szótlanul vette tudomá­sul, hogy itt valami más kez­dődik. Hogy mi. azt nem tudta felfogni, még csak nem is sej­tette. C csak azt tudta, hogy ki­szakították megszokott környeze­téből, s ez nagyon fájt, nagyon lehangoló volt. Napokig enni sem akart. Gubbasztott csak a sarok­ban, mint egy kis árva jószág, s a jó szót épp oly ridegséggel vette tudomásul, mint a korho- lást, vagy a kérlelést. Nem tudott megnyugodni. Talán egy hét sem telt el, Pista megszökött az otthonból. Vonaton, gyalog, lovas kocsival igyekezett hazafelé, pontosabban abba a faluba, ahol addig élt, s ahova visszavágyott, mint leg­szebb emlékeinek színhelyére. Mit tudta ő, hogy apró kis éle­tének első kisiklásai abban a faluban történtek, hogy helyzetét csak elrontja ez a szökés, s az amit ő dicsőségnek tart benne, az tu­lajdonképpen nem is az, inkább ártalom, ami tovább viheti a lejtőn. Harmadnapra került elő. Ami­kor meglátta a pedagógust, aki érte utazott a falujába, önkén­telenül is menekülésre gondolt, kezét védekezőén kapta az arca elé. verést várt. S hogy nem ka­pott pofont, az végtelenül jól esett neki, s a kísérője nagyot és Pista mint­nőtt a szemében Kezdett hozzá ragaszkodni. I Szökése óta elteli I egy kis idői ha megváltozott volna. Szorongá­sa feloldódott, féktelen természe­te nem tör felszínre. Nagy, ke­rek szemét ma is sokszor veti még a kapura, de az a kapu nyitva van. Csak néhány lépésre az utca, s óvatlan pillanat min­dig kerül. De mintha már nem érdekelnék az óvatlan pillanatok, mintha rájött volna: a sok sze- retetlenség után itt gondoskodás, szeretet vár rá. s innen nem kí­vánkozik el korán sebzett, most gyógyulásnak induló gyermek­iéibe. Még csendesebb, mint a többi társa, félre is húzódik néha, de azért nyugszik, köszönését nap mint nap jobban, sűrűbben lehet hallani. Már az iskolába is na­gyobb örömmel megy, kísérni sem kell. Tanítás után nem az országút, hanem az otthon felé vonzza valami. Nem az ebéd, azt otthontalanságában is megsze­rezte, hanem valami más, amit ő még nem tud megmagyarázni. Néhány év múlva azonban, amikor már teljesen »-megszelí­dül«, egész biztosan tudni fogjaj mi kötötte a nagykapus házhoz. Szolnoki irtván Felhívás a lakóházi tüzesetek megelőzésére — Kétszázezer forinttal túltel­jesítette az éves terv időarányos részét a III. negyedév végén a Tolna megvei Tanácsi Énítőipari Vállalat. A megelőző tűzrendészet! sza­bályok végrehajtásának egyik alapvető előfeltétele, hogy minden­ki felismerje annak fontosságát. A lakóházi tűzesetek elkerü­lése érdekében az alábbi tűz­rendészed szabályok betartására hívom fel a lakosság figyelmét. Villanyvasalót, villanymelegítőt (rezsót) használat közben tűzálló alátétre kell helyezni. Ezeket be­kapcsolt állapotban felügyelet nélkül hagyni nem szabad. Gyermekek elől el kell zárni a tűzgyújtó eszközöket és őket gon­dos felügyelet alatt kell tartani, j Tilos a tűzhelybe tűzélesztés i céljából petróleumot. benzint, I vagy más tűzveszélyes folyadé­kot önteni, valamint nyílt láng, vagy tűz közelében benzinnel ru­hát tisztítani. Padlástérben kémény közelé­ben, s a tűzhely mellett 1 mé­teres körzetben éghető anyagot, vagy tűzveszélyes folyadékot tar­tani tilos. Hamut, parazsat csak lelocsolt, tökéletesen eloltott állapotban szabad az udvarra kiönteni. Lakóházak padlásterén gyúlé­kony anyagot, szálastakarmányt tartani tilos. Az istállók padlásán szálastakarmányt csak akkor sza­bad elhelyezni, ha az istálló a lakóház padlásától tűzfallal el van választva. Az észlelt tüzet azonnal jelen­teni kell a legközelebbi tűzoltó­ságnak. vagy hatóságnak (tanács, rendőrség). Szilágyi Gyula tüzelt, főhadnagy

Next

/
Thumbnails
Contents