Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-23 / 248. szám

1962. október 23.

TOLNA WPOYTT NWttSAG

3

A munka nehezét

SZERÉNY. KEVÉS BESZÉDŰ EMBER Varga István elvtárs, a nagyszokolyi Béke Tsz agronómusa és párttitkára. Négy évvel ezelőtt jóval kényelmesebb munkakört hagyott a tamási gépállomáson, ahol a laboratóriumban dolgozott.

— Mint agrármérnök talajkutatást végeztem a gépállomás megbízásából a tamási járásban. Többször megfordultam Nagy- szokolyban is. Sokat beszélgettünk a tsz-vezetőkkel és a tagokkal. Többször elmondtam, hogy a község határának nagyszerű talaj adottságai vannak és mélyműveléssel növelni lehetne a terméseredményeket.

A gyakori találkozásnak az lett a vége, hogy Varga elvtársat a termelőszövetkezeti tagok annyira megkedvelték, hogy meghívták a fejlődésben lévő Béke Tsz-be agronómusnak.

— Örömmel fogadtam a meghívást, bár tudtam, a tsz-ben sokkal nehezebb körülmények között kell dolgoznom, mint a gépállomáson. A tsz-tagok úgy ismertek, nem vagyok barátja a nagy ígérgetéseknek, szólamok-1

nak. De a közösség érdekében végzett munka közben arra is rá kellett jönniük, hogy nem nézem el a hibákat, még az olcsó népszerűség kedvéért sem.

A PARTTITKÁR-AC.RÁRMÉRNÖKNEK néha valóságos harcot kellett vívni a nagyobb termés- eredmények eléréséért A tsz- tagok közül sokan görcsösen ragaszkodtak a régi, megszokott termelési eljárásokhoz, s nagy munkába került, mire el tudta érni a kukorica 18 000-es tőszámának meghagyását. Két irányú volt a harc. Mint agronó- mus szakpropagandát fejtett ki, s meggyőzte a tsz-tagokat arról, ha a talaj jól elő van készítve és a növényápolást időben, jó minőségben végzik el. sokkal magasabb termésátlagot érhetnek el. Mint párttitkár politikai munkát végzett, s harcolt a maradi nézetek ellen. Az elmúlt év jó terméseredményei kenyérgabonából éppúgy, mint a kapásokból az ag- ronómust igazolták. Az év végén 39 forint 60 fillért osztottak munkaegységenként.

— Az idei év gyengébb lesz — mondja gondterhelten. S kicsit

Nyolcvankétezer új televízió- és ötvenötezer új rádióelőfizető kilenc hónap alatt

rosszul is esik erről a tagokkal beszélgetni, mert az idei év bizonyos fokú gazdasági visszalépést mutat. Tagjaink ismerik az okát. A tavasszal egyesültünk az Aranykalász Tsz-szel. Területünk több mint háromezer holdra nőtt. A négy év alatt még nem fordult elő, hogy takarmánygondunk lett volna. Az idén attól félünk, hogy lesz, s ez is lehangolóan hat a tagokra.

VARGA ISTVÁN ELVTARS- NAK, mint mezőgazdásznak és párttitkámak ott kell kezdeni, ahol négy évvel ezelőtt kezdte. De nem fél a nehézségektől. Az lebeg szeme előtt, hogy a megnövekedett tsz minden tagjának jobb életet tudjanak biztosítani.

— Néha eszembe jut a gépállomás laboratóriumában végzett kutatómunka, ahol volt idő a mélyműveléssel kapcsolatos szaklapok tanulmányozására is. A tsz-ben, az üzemszervező gyakorlati munka mellett ma még kevesebb idő adódik a tanulásra, s úgy gondolom, ezzel más is így van. De tőlünk, mezőgazdászoktól függ, hogy könnyítsünk helyzetünkön. Ösztönöznünk kell a tsz-tagokat a tanulásra, mert a szakmailag képzett, kulturált emberekkel meggyorsíthatjuk a falu fejlődését.

P. M. I

A szociális és kulturális alapról a szentgáli példa kapcsán

T öbb községi vezető ember- * rel beszélgettünk arról, a kérdésről, hogyan használják fel, mire fordítják a termelőszövetkezetek a szociális és kulturális alapot. Sikerült jó tapasztalatokat is szerezni, de a szövetkezetek többségében mindmáig tisztázatlan a felhasználás módja, s általában nem arra fordítják a meglevő összeget, mi annak rendeltetése lenne. Medinán például, nagyon helyesen, a szociális és kulturális alapnak kb. 60 százalékát szociális, negyven százalékát kulturális célokra fordítják. Ilyen kulturális cél például a kirándulások, stb mellett az is, hogy ebből az összegből fedezik azoknak a tagoknak a munkaegységét, akik iskolába járnak, s emiatt bizonyos időnként nem tudnak termelőmunkát folytatni. De máshonnan is lehetne példát hozni, s elmondani, hogy a kulturális alapot valóban kulturális célokra fordítják.

A legtöbb helyen azonban nem ez történik. Nem arról van szó, mintha a termelőszövetkezet a szociális és kulturális alapot ha- szontalanságokra fordítaná, vagy elherdálná. Szó sincs róla. Hanem arról, hogy a szociális és

kulturális alapot nem arra használják, amire kellene, a kulturális célkitűzésekre egy fillér sem jut. Szemléltető példát szolgáltat erre a szentgáli termelőszövetkezet. Amint a zombai községi vezetők elmondták, mindmáig nem sikerült elérni, hogy a Zombától több kilométerre levő termelő- szövetkezet tagjai a kulturális alapot ne osszák szét éppúgy, év végén, mint a tsz egész jövedelmét. S ha arról esik szó, hogy a művelődési igények kielégítésére is kellene szánni valamit, ellenkezést lehet tapasztalni a tagság részéről.

Körülbelül száz család alkotja a szentgáli szövetkezetét. Száz család művelődéséről, kulturált szórakozásáról van tehát szó. De még csak egy klubhelyiség sincs a pusztán, noha lenne rá megfelelő hely. Televíziót azért nem vesznek, mert „a pénzt inkább osszuk ki.”

Dedig érdemes számotvetni.

■ Egy televíziós készülék ára szétosztva a tagok között családonként legfeljebb évi ötven forintot jelent. Nos, az év végi ötven forintért a szentgáliak eladják egész évi szórakozásukat, művelődésüket.

Cikkünk nyomán;

Meggyorsult a munka a dombóvár—hőgyészi úton

Az év kilenc hónapjában 81,911 televíziós készüléket jelentettek be a postánál, a legtöbbet, szám- szerint 26 114-et. Budapesten, Borsod megyében hatezerkilencszázzal. Pest megyében csaknem hatezerrel, Baranya megyében pedig több mint 5 és félezerrel gyarapodott a televízióelőfizetők száma.

A rádiózók tábora ez alatt az idő alatt 54 893 új előfizetővel növekedett. A rádió terjedésének versenyében a főváros már csak a harmadik helyen áll. Hajdú megyében ugyanis 11 652, Pest megyében 6 679. míg Budapesten 5133 új rádiókészüléket jelentettek be. Egyébként tízre csökkent azoknak a megyéknek a száma, ahol több az új rádió, mint a televízió. A »vetélkedésben-“ a legszembetűnőbb fejlődést Baranya megyében észlelték, ahol kilenc hónap alatt 670 új rádiókészüléket jelentettek be. ezzel szemben a televízióelőfizetők száma 5 632- vel gyarapodott.

A háromnegyedévi fejlődést figyelembevéve jelenleg 2 368 820 rádió- és 287 714 televízióelőfizetőt tart nyilván hazánkban a posta. Vidéken Pest és Borsod megyében működik a legtöbb rádió- és televíziókészülék.

Szeptember elején írtunk lapunkban arról, hogy lassan építik a dombóvár—hőgyészi utat. Hibáztattuk akkor az útépítőket, és következő cikkünkben már arról voltunk kénytelenek írni, hogy a közlekedési vállalat és az útépítő vállalat közötti vita helyett ildomosabb volna dolgozni, s azon munkálkodni, hogy meggyorsuljon a munka, s határidőre készüljön el az út.

A napokban ismét az épülő úton jártunk. Örömmel állapítottuk meg, hogy cikkeink megjelenése után jelentősen gyorsult a munka. A rövid egy hónap alatt nagyobb úttestet korszerűsítettek, mint azt megelőzően fél év alatt. Javult a gépkocsi-ellátás is, több munkagépet vonultattak fel az építéshez, van munkaterülete a brigádoknak, nem kell órákat vesztegelni anyaghiány miatt. Amilyen gyors ütemben folyik most a munka — és így lesz a rossz idő beálltáig —, biztos, hogy határidő előtt készülnek el. Sőt, mint a Kaposvári Közúti Üzemi Vállalatnál tervezik, terven felül is tudnak korszerűsítő munkát végezni.

Tréfásan jegyezte meg valaki: „Ha lenne Szentgál-pusztán klubszoba és televízió, akkor a fiatalok unalmukban nem szorulnának arra, hogy a sportpályán kivágják a cseresznyefát.” Ez persze tréfa, de az már komoly, hogy családonkénti évi ötven forintért nem érdemes feláldozni a művelődési, szórakozási lehetőségeket.

És befejezésül még egy dolog, ami megkönnyítené a szociális és kulturális alap rendeltetésszerű felhasználását: Gondolkozni, kel! azon, nem lenne-e helyes, a szövetkezetek gazdálkodásában különválasztani a szociális alapot és a kulturális alapot? Vagy talán ezen már nem is kell gondolkozni, mert az élet és a tapasztalat a szétválasztás mellett bizonyít.

L. Gy.

Falvak közönsége előtt is rendszeresen fellép a Duna Művészegyüttes

Egyik hivatásos táncegyüttesünk, a Belügyminisztérium Duna Művészegyüttese a jövőben szorosabb kapcsolatot kíván kialakítani a nagyközönséggel, elsősorban az üzemek dolgozóival, s a falvak lakosságával. Ezért műsoraival, amelyeket eddig a Szovjetunióban, Kínában, Csehszlovákiában és az NDK-ban is bemutatott, gyakrabban keresi majd fel az üzemek, városok, falvak műve lődési otthonait, s mutatja be a népművészeten alapuló, mai témájú, cselekményes táncjátékait.

A kiemelkedő műsorszámai

közé tartozik a Madrid határán című romantikus táncjáték, amely a spanyol szabadságharcban részt vett magyar önkéntesek életéből meríti mondanivalóiát. Az »Emlékezz« című táncballada a fasizmus áldozatainak állít emléket, a Makarcsudra című romantikus szerelmi táncjáték Makszim Gorkij novelláját jeleníti meg. Mai fiatalokról szóló vidám, derűs életkép a Randevú sokszemközt című műsor.

A művészegyüttes rövidesen hétnapos Békés megyei turnéval kezdi meg az új idényt.

Egy hétig fájt a fogam. Számban még nem járt fogorvos szerszáma, s borzadva hallgattam kollégáim „tanácsát” és élményét a fogakkal kapcsolatos műveletekről. Hiába volt azonban a sok-sok borzalmas történet, a kínok kínja végül is a fogorvoshoz kény- szerített.

Minden orvostól, igy a fogorvostól is félek. Mert ugye, ~ha belőlem kivesznek egy darabot, legyen az bármi, mandula, vakbél, vagy fog, mi a biztosíték arra, hogy túlélem. Ja, hogy másoknak is vettek ki fogat már és élnek, sőt mandula nélkül az emberek ezrei szaladgálnak? Hát igen, lehet, de próbálnám csak meg én, biztos szerkesztőségi nekrológ lenne a vége.

Mégis, hőshöz illő

arcot vágtam, már amennyire féltemből, fájdalmamból telt. Leültem úgy a rendelő fehérre festett székére, mint aki minden pillanatban futásra készül. Töprengeni sem volt időm, amikor megnyílt az ajtó, jóságos arcú fiatalPLUSZ13C

asszony dugta ki csinos fejét:

— Tessék, ki következik?

— Áhá, ötlött hirtelen agyamba, ez a csalétek, mert bent biztos mázsás súlyú dokkmunkások állnak készen, hogy lefogjanak.

De hiába. Rajtam kívül nem volt más a váróban, nekem kellett menni. Leültem remegő inakkal

a székre, s vártam a

vég elérkeztét. Nem jött. Ehelyett egy kedves: — mutassa

csak a száját —mon- datocska, azután egy irgalmatlan csipeszjószág, meg kanál, és ...és „várjunk még egy kicsit”, mondja a kedves doktor néni, csak megmelegítem a kezemet — s tényleg úgy is tett. A villanykörtét fogta két- marokra, hogy hidegtől elzsibbadt kezeibe élet jöjjön. A művelet alig tíz percig tartott. De remegni kezdtem én is, s ők vigasztaltak meg azzal, hogy „nem a félelemtől remeg ura- ságod, hanem a hidegtől, mert plusz tizenhárom fok van csak a jó öreg Celsius szerint...” Mert még mindig nem fű- tenek a fogorvosi rendelőben...

~ Pj PINTÉR-SZABÓ:

Jímikor a szálak elszakadnak

VIII.

— Mit mondjak otthon, honnan került hozzám ez a sok pénz?

— Nem kell mondanod semmit. Nem is kell szólni a pénzről — válaszolta Klement.

— És a ruhák?

— Majd egyenként veszed meg. És lassan, folyamatosan. Azt mondod, hogy a fizetésedből... Különben jegyezzétek meg, hogy a pénzt óvatosan kell felhasználni. Nem szabad költekezni. Csak mértékkel ... Különben rájönnek — világosította fel a többieket ismételten Forrai.

Aztán mindenki magához vette a tízezerjét, a többit pedig Forral tömte bele egy aktatáskába. Szétoszlottak ... Egyetlen éjszaka alatt meg tudott változni ez a fiatal falusi kislány. A pénz teljesen megszédítette, elvette minden erkölcsi érzékét. Most már nem törődött mással, csak azzal, mit fog mondani, hogy fog hazudni. Azt mondják, alkalom szüli a tolvajt. Igen, És az alkalom, a nagy alkalom sok embert le tud taszítani az erkölcsiség magaslatáról, ha korábban is olyan már a környezete, amely puhítja, előkészíti a bűnözésre!

Mari későn ért haza. Már lehetett négy óra is. Óvatosan beosont a lakásba, a kis csomagot, amely a tízezer forintot tartalmazta, elrejtette a ruhái között. Ledobálta magáról a ruháit és bebújt az ágyba. De akármilyen késő is volt, nem tudott elaludni. Folyton ott járt az esze a pénztárhelyiség körül, s nem tudta kiverni a fejéből a képet, azt a képet, amit akkor látott, amikor betoppant a pénztárhelyiségbe. Ismét eszébe jutott a megbilincselt tolvaj. Börtönbe kerül... Pedig még csak most kezd igazán élni. Most jött rá a fővárosi élet izére, most kezdi tulajdonképpen megízlelni a munka utáni pihenés, szórakozás örömeit... De ez a Forrai úgy csinálta, hogy erre nem tudnak rájönni... Honnan is sejtenék, hogy ők voltak... És tényleg, majd vigyázni fog a pénz elköltésével. Minden hónapban csak két ruhát vesz. Évekig el fog tartani ez a sok pénz... Elaludt.

Másnap, ahogy betette a lábát a gyárkapun, úgy érezte, mintha kiáltó bélyeg lenne a homlokára sütve. Mindenkinek az arcán valami gúnyos mosolyt vélt felfedezni, sejtelmes. Jelentőségteljes pillantásokat hámozott ki az emberek tekintetéből. Az öltözőben összetalálkozott Magdával, de rá sem néztek egymásra. Szaladt a munkapadjához és úgy beletemetkezett a munkába, hogy órákig fel sem nézett. Pedig az 'ízem olyan volt, mint egy megbolydult méhkas. Már mindenki tudott arról, hogy az éjjel kirabolták a pénztárt, elvitték a munkások fizetését, s így a kifizetés egy napot késni fog. Sokan káromkodtak, egyesek nevettek, mások pedig közömbösen adták tovább az újabb és újabb híreket. Többen már tudni vélték azt is, hogy ki volt a tolvaj, mennyit vitt el, mikor járt itt, hogyan jutott be. De Mari bármennyire is beletemetkezett a munkába, a hírek hozzá is eljutottak. Kimérten vá- laszolgatott, mint akit az egész história egy szikrányit sem érdekel. Fellegi Feri szállította neki az újabb és újabb híreket.

— Azt mondják, hogy egymilliót vitt el a tolvaj...

— Ha a fizetést megkapjuk, akkor aztán engem igazán nem érdekel — felelte Mari.

— Hát azért mégis. Hogy-hogy nem érdekel? Téged is megkárosítottak! Azt mondják, hogy már nyomon vannak... Rövidesen elfogják őket...

A lány felkapta fejét. Idegesen kérdezte:

— Milyen nyomon?

— Hát azt nem tudom — válaszolta Feri —, de mindenesetre a nyomukban vannak.

— Szerinted ki lehetett az? — kérdezte a lány. '

— Csak innen az üzemből valaki ... Olyim, aki ismeri a járást. tudja, hogy mi hol van, hová hogyan kell bejutni.

Mari egyre idegenebb lett. A fiú is észrevette.

— Mi van veled’

— Á, semmi... Csak ezt a vacakot nem tudom meghúzni...' Már ötödször próbálom .. .

Feri közelebb lépett, kivette Ma

(Folytatás a 4. oldalon)