Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-18 / 218. szám
1962. szeptember 18. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 „Minden sora igazolja törekvéseink helyességét 99 Marczy Tivadar, a szekszárdi járási tanács vb elnökhelyettese nyilatkozik a kongresszusi irányelvekről Újra és újra elolvasom az irányelveket, legtöbbször a tömör, sokat mondó 23. pontot, mert ez foglalkozik a mezőgazdasági termeléssel, így ez áll a legközelebb hozzám. Többszöri megfontolás után nyugodtan állíthatom, teljesen egyetértek az irányelvek minden mondatával, hisz teljesen azonosak a mi elképzeléseinkkel és az irányelvek minden sora a mi törekvéseink helyességét igazolja. Kezdjük a kenyérgabona-termeléssel. Az irányelvekben az áll: „Legfontosabb tennivalónk: az ország kenyérgabona-szükségletének teljesen hazai termésből való fedezése...” Mi is ennek a feladatnak a teljesítésén fáradozunk, örömmel újságolhatom, nem is eredménytelenül. Járásunk tsz-ei máris jelentősen túlteljesítették és előreláthatólag 110—120 vagonnal teljesítik túl idei kenyér- gabona értékesítési tervüket. Míg 1954—58 között járásunkban alig hat mázsa volt a kenyérgabona átlagtermése, addig a nagy aszályok ellenére 1959 és 1961 között ez az átlag 10 mázsa fölé emelkedett. Idén pedig 12,39 mázsa járásunkban a kenyérgabona holdanként! átlagtermése. Az átlagtermések növekedésével párhuzamosan megkétszereződött az a kenyérgabona mennyiség is, amit a tsz-ek értékesítenek, Szép eredményeket értünk el tehát, de ne higyje senki, hogy mi most leülünk habárainkra és elégedettek vagyunk. A hozamokat tovább akarjuk növelni, s ezért most ősszel a tavalyinál kétszer nagyobb területre vetünk intenzív, nagyhozamú búzafajtákat. Nagy gondot fordít minden termelőszövetkezetünk arra, hogy jó elővetemény után, jól előkészített talajba kerüljön a búza. Mór* most, a vetésnél mindent megteszünk a hozamok növelésének érdekében. Október 31-re be akarjuk fejezni a kenyérgabonák vetését és tsz-eink a külföldi búzák esetében 140—160 kiló, hazai búzákból 120—130 kiló vetőmagot használnak fel. Mindjárt itt van az első bekezdésben a rét- és legelőgazdálkodás megjavításának a kérdése. Ez nálunk, a szekszárdi járásban különösen jelentős, hisz 3089 hold rétünk és 5253 hold legelőnk van. Összesen tehát 8342 hold olyan terület, amely takarmánybázisunknak nagy tartaléka. Sajnos a rétekről, legelőkről csak azt mondhatom, hogy nagyon elhanyagolt állapotban vannak. Nagyszabású rét- és legelőjavítási programot kell a követlegtöbb helyen az a megoldás, hogy fel kell ezeket a területeket tömi, néhány évig szántóföldi művelés alá venni, utána újra füvesíteni. Az alsónánai Béke, az alsónyéki Dózsa Népe, a decsi Alkotmány és Uj Élet Tsz már hozzáfogott ehhez a munkához. A rétek és legelők hozamának a növelését öntözéssel is elősegítjük. Jövőre már 750 hold rétet, több mint 1000 hold legelőt öntöznek termelőszövetkezeteink. A tákarmánytermelés színvonalának emelése érdekében olyan törekvéseink vannak, hogy tovább emeljük a pillangósok vetésterületének arányát, egyre nagyobb területeken vetünk hibridkukoricát, tovább emeljük a silókukorica vetésterületét. Az a célunk, hogy megszüntetjük az alacsonyhozamú takarmányok termelését és ezek helyett nagyhozamú, értékes takarmányféléket termelünk. Nagy figyelemmel olvasom az irányelvekben azt a tézist, hogy meggyorsítjuk a jövőben az öntözéses gazdálkodás kiterjesztését, a talajjavítási munkákat és a szőlő-, gyümölcstelepítést. Ami az öntözést illeti, erről is örömmel beszélhetek. Néhány évvel ezelőtt járásunkban úgyszólván nem volt öntözés. 1962-ben már 3000 holdat, jövőre 6000 holdat öntözünk. 1965-re 10 000 holdat fogunk öntözni járásunk termelőszövetkezeteiben. A lehetőségek különösen Faddon, Bogyiszlón, Tolnán, Mö- zsön, Decsen, Alsónyéken, Báta- széken és Bátán kínálkoznak. Ezeket jól ki akarjuk használni. Nem feledkezünk meg arról sem, hoev az öntözött területeknek nagyobb a szerves- és műtrágya igénye, ezért ezt állandóan szem előtt tartjuk, s a tsz-eknek a figyelmét, is felhívjuk erre a kérdésre. A talajjavítási munkákat Kistormáson és Alsónánán kezdjük el. A 3004/5-ös kormányrendelet sok segítséget jelent majd ebben a munkában. Minden lehetőséget kihasználunk, hogy megjavítsuk az eróziós területeket és ezeken megfelelő speciális művelési ágakat honosítsunk meg. A szőlő- és gyümölcstelepítésről csak annyit: tavasszal 170 hold csemege és borszőlőt, több mint 100 hold gyümölcsöst telepítenek járásunk termelőszövetkezetei. Sok mindent elmondottam, s mindez fontos feladatunk is, de a legfontosabb az, amit az irányelvek így fogalmaznak meg: „A következő néhány évben a gyengén gazdálkodó termelőszövetkekező évsében megvalósítani. A ■ zeteket az átlagosan gazdálkodók Az Állatorvostudományi Egyetem jubileumi ülésszaka Az Állatorvostudományi Egyetem 175 éves fennállása alkalmából hétfőn délelőtt kétnapos tudományos ülésszak kezdődött a Magyar Tudományos Akadémián. A hétfői plenáris ülésen az állat- egészségügy hazai kutatói, oktatói és gyakorlati szakemberei mel lett 13 országból mintegy száz külföldi vendég vett részt, közöttük az állatorvostudomány több nemzetközi szaktekintélye. A tudományos ülésszak első napi programján az egyetem vasárnapi jubileumi ünnepségén avatott hazai és külföldi díszdoktorok előadásai szerepeltek: dr. Kotlán Sándor akadémikus, dr. Manninger Rezső, a Tudományos Akadémia alelnöke és dr. Mócsy János akadémikus. A délutáni ülésen az egyetem külföldi díszdoktorai: a szófiai Sz. T. Angelov, a berlini J. Dobberstein, a bécsi K. Diemhofer és a moszkvai K. I. Szkrjabin professzorok tartottak előadást. A tudományos ülésszak kedden az Állatorvostudományi Egyetemen folytatja munkáját. Félmillió látogató, eredményes üzletkötési tárgyalások a bécsi őszi vásár magyar kiállításán Becs (MTI). Nyolc nap alatt közel félmillió osztrák és külföldi érdeklődő látogatta meg a magyar pavilont a bécsi őszi vásáron, amely vasárnap este bezárta kapuit. Rekordforgalom volt az utol só verőfényes vasárnapon is a magyar pavilonban. A magyar vásárvezetőség eredményes üzletkötésekkel zárta munkáját. Nyugatnémet cégek például 250 000 dollárért vásároltak magyar vetőmagvakat. Osztrák importőrök 50 000 dollár értékben magyar bútorokat, hatezer dollárért gyógyszeralapanyagot rendeltek. Szinte az egész „vásárkontingens” elkelt a helyszínen. A további üzletkötési tárgyalások befejezése a héten várható. színvonalára kell emelnünk. A termelőszövetkezetek támogatására szánt anyagi és egyéb eszközök jelentős részét erre fordítjuk.” Nagy erőfeszítéseket teszünk mi is járásunk 12 gyenge termelőszövetkezetének megerősítésére. Segítjük őket politikailag, segítséget nyújtunk nekik a gazdálkodásban és a legjobb szakembereket küldjük hozzájuk. Mi az eredmény? A harmadik negyedévi hitelterv tárgyalásakor a 12 gyenge tsí-böl hét nem is Igényelt üzemviteli hitelt. A leggyengébb tsz-ekben is megszilárdult a pénzügyi helyzet, sorra emelték a tervezett előleg- fizetés összegét. Minden reményünk megvan arra, hogy jövőre már a jó tsz-ek között emlegetjük a mözsi Uj Életet, a medinai Békét, a bogyiszlói Dunagyön- gyét, és a bátai November 7 Tsz-t. Úgy látjuk, hogy a közepesen gazdálkodó tsz-ek színvonalára emelkedik a decsi Alkotmány és Uj Élet, a harci Petőfi, a sióagárdi Siógyöngye, és a várdombi Egyetértés Tsz. örvendetesen javul a kistormási Dózsa, az alsónánai Béke és a decsi Uj Korszak Tsz is. A gyenge tsz-ek idén nagyot léptek előre járásunkban. Árutermelési terveiket eddig megfelelően teljesítették, javult a munkakedv, s úgy néz ki, hogy a tagok is elégedettek lesznek év végén a zárszámadással. Befejezésül néhány szót szólok még a tsz-ek gépesítésének kérdéseiről. Célunk, elsősorban a gyenge tsz-ek gépesítése, főleg á betakarításban dolgozó gépek beszerzése, ahogy ezt az irányelvek is javasolják. Törekszünk a típusok számának csökkentésére: minél kevesebb géptípus leaven a tsz-ekben, hogy azokat könnyebben tudják kezelni, karbantartani, javítani, alkatrészekkel ellátni. Sokat lehetne még beszélni feladatainkról, eredményeinkről, amelyeket tükröződni látok a Központi Bizottság kongresszusi irányelveiben. Az a jó, hogy a párt VIII. kongresszusa ezekről a kérdésekről beszél majd, ami nekünk a legbensőbb szívügyünk. Biztosak vagyunk, hogy az az út, amelyet a kongresszus továbbhaladásunkhoz megjelöl, teljesen megegyezik azzal az úttal, amelyen mi is járni akarunk a továbbiakban. Gy. J. Kétezer vendég ünnepelte a Koppány-völgyi napot Vasárnap már kora reggel százak és százak indultak mintegy tíz községből Törökkoppányba. A tabi és a tamási járási népfrontbizottság közösen egy régi hagyományt elevenített fel: A Kop- pány-völgyi napokat. A harmincas évek előtt ugyanis minden évben összegyűltek a Koppány- völgye községeinek lakói, hogy mélyítsék barátságukat, meghány- ják-vessék a világ és a maguk sorát. Azóta néhányszor volt még ilyen összejövetel, de 1948 óta nem. A hagyomány alapja egyébSzatmári Nagy Imre elvtárs beszéde túlnyomó részében a béke megőrzésének fontosságáról és lehetőségeiről beszélt. Mindehhez nagy segítség, útmutató a kongresszusi irányelvek. — Megvalósításával el kell érnünk — mondotta többek közt —, hogy ezután méginkább hozzájárulhassunk a szocializmus építéséhez, erősítéséhez helyileg is. A beszéd utáni nagy taps ígéret volt a tanács megfogadására. S utána a tabi és tamási járásból összejött vendégek egymás között is ezekről a problémákról cserélA díszelnökség tagjai. Szatmári dét ként abból ered, hogy a török hódoltság idején szétszóródott magyarság az utána következő időkben az újra egymásra találásról emlékezik meg. A találkozóra érkezők első útja a népművészeti kiállításra vezetett A VIT-díjas Nagy Ferenc, a népművészet mestere fafaragásai, a karádi asszonyok hímzései mind-mind gyönyörű, soha el nem múló emléket hagytak a láttátokban. Mire a nagygyűlésre került a sor, a sportpályán közel kétezer vendég várta Szatmári Nagy Imre elvtárs, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárának ünnepi beszédét. A díszelnökségben helyet foglaltak mellette a Somogy megyei, tabi járási és a községi párt-, állami és népfrontvezetők, valamint megyénk és a tamási járás népront-vezetöi. Nagy Imre elvtárs ünnepi beszé- tartja. ték ki véleményüket. A délutáni programban pedig kulturális téren elért eredményeikből adtak ízelítőt. Nagy sikert arattak a szennai, a karádi népi együttesek, a törökkoppányi és a kisbérapáti énekkarok. Sok-sok tapsot és méltó elismerést kaptak a vendég koppányszántói, ér- tértyi népi együttesek és nem utolsósorban a pári úttörőzenekar. Volt is dolguk a műsor közben a fényképezőgépeknek, különösen akkor, amikor Siófokról befutott egy hazánkban járó Német Demokratikus Köztársaságbeli turistacsoport. A délelőtt mintegy kétezres tömeg délutánra még szaporodott és a késő esti órákig együtt ünnepelte a hosszú idő óta első Kop- pány-völgyi napot. (i — e) Kovács Imrét HAZAFELE VI. — Na jó, hagyjátok abba. Andris te már egészen úgy beszélsz, mint egy agitátor — inti le Gál Péter. — Gyertek, nézzük meg inkább, üres-e a rex-asztal. Lábaikról a sarat letörölve bevonultak a kocsma kisebbik szobájába, oda, ahol a biliárdasztal állott. De itt ugyan várhattak sorukra. Legalább harmincán állták körül az asztalt, s öten játszottak is. A többieknek az volt a szórakozása, hogy nézte őket, fázósan topogva, s amikor valamelyik kiszállt a játékból, tizen is ott termettek, hogy majd belépnek helyette. ... Mezőcséten úgy telt ez az este is, ahogy a többi. II. Az Utóbbi hónapokban sok rosszat beszélt a falu Csendes Erzsiről. Akármerre ment, mindenütt összedugták mögötte az asszonyok a fejüket. Sehogy sem értették, milyen lehet a tanítóval kialakult kapcsolata. Nem hittek benne, hogy valami komolyabb ügyről van szó. Ki irigységből, ki hitetlenkedve, de majd mindenki mondott valami bántót Erzsire, ami persze így, vagy úgy, de szüleire is vonatkozott. Most is ezen a szombat reggeli piacon, alighogy megálltak és letették a két kosár tojást, a körülöttük ácsorgó asszonyok mindjárt rajtuk kezdték legeltetni a szemüket. Volt is mit nézni, annyi szent. A lányos mamák összehúzott Szemekkel lesték: ugyan találni-e egyetlen ráncot is Erzsi ruháján. De nem fedeztek fel semmi kifogásolnivalót rajta. Szép barna haja kifésülve, fényesen simult vállaira, elfödve a plrospöttyös kikeményített kar- tonfuha merész kivágását. Kicsit lebarnult lábszárain keményen feszült a bőr, az izom. Piros szandálja frissen tisztítva fénylett, zöldesszürke szeméből visz- szaragyogott a Nap. Látszott: jókedvű s anyja, ahogy ránézett, mindig újból és újból rajtafelejtette a szemét. Árulták a tojást, azaz, hogy csak árulták volna. Mert alighogy odaértek, mindjárt megszólalt Sánta Mari néni, aki egyetlen piacról sem hiányzott soha és most ott árult mellettük. — Jó reggelt aranyos, de jó kedved van! Hazajött a legény, virul a párja, igaz-e? — s száraz kis nevetés bukott ki fogatlan Ínyén. Kis gombszeme ravaszul hunyorgott elő a fekete kendő mögül. — Ki jött haza, Mari néni? — Mintha nem tudnád. De hisz előbb tudtad, mint én! Hát a Csányi fiú. Erzsi durcásan megrántotta a fejét: — Ha hazajött, magának jött haza ... — Hát igaz, amit beszélnek? — ájtatoskodott az öregasszony, mintha bizony nem ő pletykálta volna tele a falut, hogy Erzsinek a tanító udvarol. — Aztán volt szíved otthagyni azt a szegény Csányi Eleket? Jaj, hogy milyenek ezek a mai lányok ... Erzsit meglepte a hír Csányi Elek hazatéréséről, de nem mutatta. Hagyta beszélni az édesanyját. — Hallja, Mari néni, mitőlünk aztán el is mehet, meg viasza is jöhet az Elek. Bánja a jófene, akármit csinál. — Ne beszélj így lányom, megver az isten a lányoddal. Volt már olyan is, hogy valaki két szék közül a földre esett. De volt ám! Aztán még te is lovat adsz alá, ahelyett, hogy vejednek fogadnád azt a szegény fiút. — Csak az tudnám, mi köze van ehhez magának, Mari néni. Árulja a zöldséget, mert nem kél el! — Árulok én annyit mindenkor, mint te — pörölt Mari néni. — Inkább a lányodra vigyázz, (Folytatás a 4. oldalon)
