Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-18 / 218. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1962. szeptember 18. Ártalmas? Nem ártalmas? „Nemzeti eledelünk’’, a paprika sok élcelődésre adott már okot bel- és külföldön, egyaránt. Ka­ján örömmel lestük a hatást, ha eyy-egy gyanútlan külföldit ráve­hettünk valamely, paprikával bő­ven fűszerezett étel fogyasztásá­ra, s az nem is maradt el... Bár, ismerünk külföldieket, akik hosz- szabb ittlét után megszerették a paprikát. Mi, akik a bogyiszlói, faddi paprikán nevelődtünk, talán az át­lagnál egy kissé csípősebben is szeretjük az ételeket: a halászlé, a paprikás csirke, de még a kol- bászos bableves is akkor ízlik legjobban, hagy egy—két cseresz- nyepaprikával is fűszerezhetjük. A Duna mentén mindenütt nagy közkedveltségnek örvend a halászlé, Dunaföldvártól le, Bő­idig. Az utóbbi években a szek­szárdi halászlé komoly verseny­társaként jelentkezett a hátainak, a tolnainak, a kömlődinek. Ám, most egy idő óta panasz­kodtak a halászlé szekszárdi ked­velői: kevesebb a fűszer, nem annyira csípős, ízletes, mint egy­két évvel ezelőtt. Erre a magyarázat az, hogy a Belkereskedelmi MinisztériumVen déglátó Igazgatóságának rendel­kezése szerint nem lehet eltérni a normától. Ezt az 1961-es kiadá­sú Egységes Vendéglátó recept­könyv és konyhatechnológia tar­talmazza — a szegedi halászlé receptjét. Hozzáfűzi még, hogy a magyar konyha egyik büszkesége a szegedi halászlé. A vendéglátó vállalat kérte a fent említett igazgatóságot, enge­délyezze a módosítást a Kispipa receptjének megfelelően. (A sze gedi receptben nem szerepel cse­resznyepaprika, piros paprika pe­dig öt deka tíz adagonként. A szekszárdi recept a paprikaada got öt dekával és adagonként egy cseresznyepaprikával kívánta emelni.) A vendéglátó vállalat kérelmét — amelyet a tanács is támoga­tott — az igazgatóság azzal uta­sította vissza, hogy ez a paprika­mennyiség az egészségre ártalmas. Ugyanekkor a kömlődi halász- csárda és a bátaszéki kisvendéglő megkapta a módosítást. Ott ta­lán nem ártalmas az egészségre... így tehát a vendéglátó vállalat vendéglőiben a szegedi halászlét kénytelen a vendég fogyasztani. Pedig esetleg jobban ízle ne neki a szekszárdi — vagy a tolnai, a hátai halászlé. Lehet, hogy azt a közmondást is ki kell törölnünk emlékeze­tünkből, hogy „Ahány ház, any- nyi szokás”. Mert Tolnán, Szek- szárdon ,és még néhány helyen tésztával adják a halászlét. Du- nakömlődön anélkül... Talán oda jutunk, hogy — takarékossági szempontokból — még a tésztát is kitiltják belőle... BI. Súlyos közlekedési baleseteket okozott az ittasság Az elmúlt hét végén ismét sú­lyos közúti balesetek történtek a megyében. A legtöbb balesetet ittasság okozta, egy baleset hibás fékszerkezet, gondatlanság követ­kezménye. Szeptember 15-én 11 óra 25 perckor, Szekszárd határában, az 58-as úton a 11-es AKÖV IFA- Framó kocsija elütötte' äü: or­szágúton haladó Schmidt István nyolcvanéves, idős embert. Schmindt István az úttesten ha­ladt át, amikor a gépkocsi ve­zetője nem vette figyelembe az idős embert és előzni akarta, a kocsival az útpadkára hajtott — a kocsi fékberendezése rossz volt — és ott a kocsi elejének bal­oldala fellökte az idős embert, kit súlyos sérüléssel szállítottak kór­házba. Három évvel ezelőtt a rendőr­ség ittas vezetés miatt bevonta Franyo István hajtási engedélyét. Szeptember 15-én délben ismét szabálytalanságot követett el, összeütközött Bátaszék belterüle­tén Kaiser Péter kerékpárossal. Ittasan vezetett Franyo István, nem volt hajtási engedélye, a megengedettnél gyorsabban is közlekedett. A kerékpáros, a mo­torkerékpár vezetője és a motor- kerékpár pótutasa Bozsolik Ist­ván megsérült. Súlyos sérülést szenvedett Már­kus József szekszárdi lakos is. Szeptember 16-án 13 óra 45 perc­kor a Rákóczi és a Szluha György út kereszteződésénél nem adta meg az elsőbbséget a szabályosan közlekedő Vincze Márton motor- kerékpárosnak. A motoros neki­szaladt a hirtelen eléjeforduló kerékpárosnak, fellökte és fel­borult a motor is. Márkust, aki erősen ittasan vezette kerékpár­ját, súlyos sérüléssel szállították kórházba, a motorkerékpár ve­zetője és felesége könnyebben sérült meg. A három baleset ügyében meg­indították az eljárást. (Qepülónap Oesénijben Lezuhant egy repülőgép — Bravúros mutatványok a levegőben — Húszezer néző — Várjuk a fiatalokat Nagyszabású repülönap volt ixisárnap Öcsényben a Magyar Honvédelmi Sportszövetség rendezésében. Az ünnepélyen megjelent Soczó József elvtárs, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának tit­kára, valamint a megye, a járás párt- és tanácsi vezetői. Tíz órakor elvonultak a zászlós repülőgépek, majd dr. Gyugyi János, a Megyei Tanács elnökhelyettese ünnepi beszédet mondott. majd különfé- I majd szögletes orsó, orsókoszorú, le bravúros mu- dobottorsó jobbra és balra. Sokan nem hisznek a szemüknek. Igaz lehet ez a levegőben? Mert az még csak hagyján, hogy valaki akrobata-mutatványokat végez a földön, de a levegőben... A gép teljesen megfordul, kerekei az ég felé néznek, a pilóta feje pedig lefelé lóg. Roppant nehéz feladat, a kormányok ilyenkor éppen for­dítva működnek. Ha a pilóta csak egy szempillantásra is elveszti uralmát a gép felett, könnyen be­következhet a katasztrófa — amit az előbb a meghibásodott modell- nál láttunk. És azt mindenki tud­ja, hogy 1000 méter magasságban nincs miben megkapaszkodni, ha mondjuk a bukfencező gép nem engedelmeskedik a pilóta akaratá­nak. Hiába, ez a bátrak sportja a ja­vából. Befejezésül és búcsúzóul buk­fencezik még egyet a gép, aztán leszálláshoz helyezkedik. Nemso­kára ott suhan el a tribün előtti gyepen, s kedves fiatalember in­teget belőle a közönség felé. tatványok fe szítik a nézők idegeit, végül a gép leszáll a tö­meg nagy tapsa közepette. Fel­száll a következő, köröz egy da­rabig, ismét megfeszülnek az ide­gek, most kezdődnek a mutatvá­nyok, nem, de igen, mégsem, hát mikor? A motor hirtelen megáll, nem működik, a nézők nem tud­ják elképzelni mi történt, a gép még száll egy darabig a levegő­ben, mindenkiben megfagy a lé­legzet, a gép bukfencezik egyet s lezuhan. Az előbb még büszkén száguldó gép roncsai ott hevernek a repülőtér füvén. Az ügyeletes tűzoltók nem ria­dóznak, a mentők sem rohannak a roncsokhoz. A bemondó ellen­ben megszólal: — A modellbemutatóknak ez a száma, sajnos nem sikerült, ösz- szességében nézve azonban, amint láthatták, sok szépet produkáltak a modellbemutatók is. Az ejtőernyősök következnek. Repülőgép jelenik meg a nézők felett. — Figyeljük a gépet — hang­zik az „óriástölcsérből”. A gép akkorának látszik, mint az előbb lezuhant modell volt. Parányi pont válik el a géptől. Az idegek ismét megfeszülnek: jaj, sikerül-e, kinyílik-e? A kö­vetkező pillanatban kinyílik az ernyő ... — Kedves nézőink, most Boi­ler Évát láthatjuk a levegőben. A szekszárdi klub tagja. Mind­össze két évvel ezelőtt jelentke­zett az ejtőernyős klubba és nem­régiben Dunántúl-bajnokságot nyert. Huppanás, majd fürgén ugrik talpra Éva. — Tóth József műrepülő világ­bajnok következik. Elszáll a fejünk felett Tóth Jó­zsef gépével, s a következő pilla­natban megkezdi mutatványait: bukfenc, utána orsószerűen fel­húz, legyezőforduló következik, Ejtőernyősök következnek Ezerötszáz mé­terről ugranak ki a gépből, kö­rülbelül 700 mé (Folytatás a 3. oldalról.) ne engem oktatga&s. No nézd csak ... — s mérgében még egy csomót kötött a fejkendőjére. Megindult a perlekedés laviná­ja, szinte két táborra szakadt a szorosan egymás mellett ácsorgó asszonyok hosszú sora. Legtöbben Mari nénit pártolták, s apró, de annál szúrósabb megjegyzéseket suttogtak Erzsiről. — Milyen nagy kisasszony lett! Már megint új ridikülje van. — Ugyan ki vehette? — Mit adhatott érte cserébe? . — Természetben egyenlít, mint Kolompár Csőre... Közben pedig folyt az alkudo­zás, az árusítás. A gyűlölködés halkan sziszegő szavait mézes­mázos mosollyal kísérték, amely az esetleges vevőknek szólott. Erzsi nem hallotta ugyan ezeket a csúnya megjegyzéseket, mégis égett az arca a szégyentől. Mel­lettük Tóth Albertné árult, jóra- való, derék, nagydarab asszony, aki egyre csak csitítani próbálta: — Jól van na, Erzsi. Ne vedd annyira a szívedre. Tudják is ezek, mit beszélnek. Az is bolond, aki szóbaáll velük ... — De az én iányomat ne gya- lázza egy ilyen öreg moslékos dézsa — békétlenkedett Csendes- né. — A szemét is rég kikapar­tam volna, ha nem lenne ilyen vén csoroszja. Mari néninek jó füle volt, meg­hallotta, ha nem is pontosán, a felé címzett szavakat, s ahogyan a torkán kifért, ordítani kezdett: — Kikaparod ám, amit én gon­dolok! Azért, mert az ember megmondja az igazat? Egy lá­nyod van, arra se tudsz vigyázni, te szégyentelen! A nép összecsődült Mari néni körül. Mindenki látni akarta, mi történik a gomolygó embergyűrű közepén, furakodtak, tülekedtek, egy süvölvény gyerek feldöntötte Csendesné kosarát, a tojással, amiből erre néhány összetört. Az asszony akkorát lökött rajta, hogy hanyatt vágódott. Mire a gyerek hangos sírásra fakadt. Minden a feje tetejére állt a piacon. Amikor legnagyobb volt a ricsaj és hangzavar, Sánta Mari néni' szépen eltávozott a tömegből. Karján kis kosarával a Népbolt előtt ballagott, amikor rászólt a piactér felé tartó kis­bíró, jobban mondva a tanácsi hivatalsegéd, Fehér Gyuri bácsi: — Mi az a nagy ricsaj, Mari néni? — Nem tudom, mi lelte azt a sok asszonyt — forgatta szemeit olyan ártatlanul, mint a ma szü­letett bárány. Aztán elsietett, ahogy csak lábai bírták. — Már megint siet Mari néni, biztosan valami hírt visz — néz­tek utána az asszonyok az afolak- krkból. Nem tévedtek. Mire a delet el­ütötte a nagyharang s az asszo­nyok kivitték az ebédet férjük­nek, már kinn a mezőn is tudta mindenki, hogy megjárta Erzsi a piacon ... — Még a szeméből se néz ki jó, kedves! — gyalázta Erzsit im­már a tizedik szomszédnál Sántá- né. — Rossz vége lesz ennék, meglássa! Nagyon fölfelé tekint az a lány. Pedig hát éppen, hogy a földet nézte Csendes Erzsi és sehogy se tudta abbahagyni a sírást. Arcát összemaszatolták a könnyek. Rá se mert gondolni: mi lesz, ha Miklós megtudja, mi történt? Még este se békült meg. Ami­kor szülei átmentek a szomszéd­ba, hívták őt is, de nem ment. Jobbnak találta az egyedül­létet, minden másnál pillanat­nyilag. Megpróbált számvetést tenni magában s mégegyszer vé­giggondolta, hogyan is kezdődött az ő eltávolodásuk a Csányi fiú­val. Amikor Csányi Pestre ment, szavát vette, hogy várni fog rá. De 6 meg azt ígérte, meghozza a gyűrűket hamarosan. Ebből nem lett semmi. Eltelt két-három hét, akkor még minden szombaton találkoztak. A harmadik héten azután nem jött meg az esti vo­nattal, s ő hiába ment ki elébe az állomásra. Igen. itt k~-'"dött Akkor nagyon el volt kese­redve, azon az estén bál volt, oda készült. Hívták a lányok, ne menjen a vasútra, majd megta­tert ernyő nélkül zuhannak, s csak azután nyitják ki. Ez aztán lélekjelenlét! Vitorlázógépet húz fel a magas­ba egy motoros. A vontatókötelet eloldják s a vitorlázó megkezdi műsorát: bukfenc, dugóhúzó. Pe­dig hát ebben a gépben nincs motor, viszont a vezetője remek érzékkel nyergelte meg a légáram­lást. Kötslékrepülés a következő szám: három gép jelenik meg a magasban, de olyan közel egy­máshoz, hogy szárnyuk vége majdnem összeér. A pilótáknak mindenekelőtt arra kell ügyel- niök, nehogy összeütközzenek. És ilyen helyzetben végzik a külön­féle hajmeresztő mutatványokat: bukfenceznek, aztán éket mutat­nak be. Mindezt oly közel egy­máshoz, a szárnyvégek csaknem összeérnek. Bátorság, ügyesség! Megriadt madárka száll el a nézők feje felett. Rohan, s csak­hamar eltűnik. Mintha szégyen­kezne: az ember mái- túltett raj­ta, jobban repül. — 1957 óta Szekszárdon is sok fiatal ismerkedett meg a repülés szépségével — közli a bemondó. — Jelenleg is várjuk a fiatalo­kat, hogy kellő kiképzés után a levegő urai lehessenek. Páros ugrás kápráztatja el a nézőket. Két bátor ejtőernyős egymást kézenfogva hagyja el a gépet. Sokáig úgy látszik, mintha nem is ketten lennének, de az­tán kettéválik a pontocska, mind­egyik kinyitja az ernyőjét. érdekes műsor- szám, az embe­reket legalább annyira lázba hozza, mint az izgalmas futball­mérkőzés. Teherautó jelenik meg a repülőtéren, tele felfújt lég­gömbökkel, amelyek meglehető­sen kicsik, a levegőben alig lát­szanak. Ezeket kell leküzdeniök a gépeknek. Hogy mi ebben az izgalmas? Igazi légicsatában lé­nyegében ugyanezzel a repülés­sel lehet leküzdeni az ellenséges gépeket. A pilóta ügyességén mú­lik, hogy ki lesz a győztes: ha pontosan „rárepül” az ellenséges gépre, tüzet nyithat. Itt a lég­gömbre kell pontosan rárepülni, hogy a légcsavartól megsemmi­süljön. Egymás után emelkednek a magasba a léggömbök s a há­rom ügyes repülő sorra leküzdi őket. Egy-egy rárepülésnél aztán felmorajlik a közönség: „Sikerül! Nem sikerült, azannya!” Mert hát persze nem sikerülhet minden rá- repülési kísérlet, noha néha egész bravúros mutatvánnyal kombi­nálva változtatja irányát a gép. hogy megkísérelje a már csaknem fölötte Levő léggömb leküzdését. Géppuskák persze nem kelepéi­nek, reméljük, erre nem is kerül sor. De ahhoz, hogy erre ne ke­rüljön sor, meg kell tanulni a harci mozdulatokat is, mert ha ellenségeink látják, hogy ügyes, jól képzett ellenféllel állnak szem­ben ... Nagyszerű volt természetesen a szárazföldi harci bemutató és a repülőnap többi műsorszáma is. Nem hagyhatjuk azonban szó nél­kül, hogy a rendezésben több hiányosság mutatkozott, ami jog­gal bosszantotta a közönséget. Egy másik dolog pedig: örven­detes, hogv minden évben meg­rendezik Öcsényben a repülőna­pot, az idei azonban lényegében semmi újat nem hozott a tava­lyival szemben, és ha ez így megy tovább, elveszti a hatását, vonz­erejét, márpedig ez kár lenne, hiszen az ilyen rendezvények tár­sadalmi jelentősége felmérhetet­len. Boda Ferenc Faddon is bevált az önkiszolgáló módszer A Fadd és Vidéke Földmű vessző- melékenységet 78 ezer forintra vetkezet bolthálózatában is egy- emelte. re inkább érvényesítik a kor- Érdekes az áruforgalom emel- szerű kiszolgálási rendszereket, kedésének alakulása is. A régi Nem egy üzletet alakítottak már kiszolgálási módszer alkalmazása át önkiválasztóvá és most legu- idején az áruforgalom sebessége több nyílt meg az egyik vegyes- 34,6 nap volt, míg az új módszer bolt önkiszolgáló rendszerrel. A cél az, hogy a növekvő forgal­mat minél gyorsabban és minél olcsóbban bonyolíthassák le. Az eddigi tapasztalatok be­bevezetése után 29.6 napra vál­tozott Jó eredményt mutatott a leltá­rozás befejezése is. A megenge­dett kálónak mintegy negyedré­szét használták csak fel. Pénz­bizonyították, hogy az önkiszol- ben kifejezve ez annyit jelent, gáló rendszerrel sokkal olcsóbbá, hogy a megengedett 7600 forint gyorsabbá és kulturáltabbá te- helyett csak 2000 forintra volt szik a kiszolgálást, mint az előb- szükség, bi hagyományos módszerrel. Ez év júniusában nyílt meg az átrendezett vegyesbolt, s az első leltárig eltelt 72 nap mérlege a következő: az egy főre jutó termelékenység a hagyományos lálja’ a fiú a bálba, ha megjön, módszerek mellett 64 ezer forint j volt. Az új kiszolgálási módszer (Folytatjuk) bevezetése az egy főre jutó ter­— Nagyszabású túrát rendezett a Balaton körül tagjai számára a Zombai Építőipari Ktsz. A ki­rándulás teljesen ingyenes volt. A részvevők megtekintettek sok történelmi nevezetességet, vala­mint modern, korszerű építke­zést. (Mészáros Sándor levelező.)

Next

/
Thumbnails
Contents