Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-18 / 218. szám

2 fÖLNA MEGYEI NEpCJSÄÖ 1962. szeptember Iá; Véget ért az általános sztrájk, kormányalakítási tárgyalások Brazíliában Rio de Janeiro (Reuter). Miután a brazíliai kongresszus kongresz- szus kompromisszumos megálla­podással január 6-ra tűzte ki az elnöki rendszer visszaállításáról szóló népszavazást, vasárnap a szakszervezetek utasítást adtak az általános sztrájk beszüntetésére. A döntéshez hozzájárul, hogy Goulart elnök ígéretet tett arra, hogy tanulmányozni fogja a sztrájkolok egyes követeléseit. Enyhítette a feszültséget az is, hogy Lacerda, Guanabara állam kormányzója, a brazíliai reakció vezéralakja, szabadon bocsátott 400 sztrájkoló munkást, akiket pénteken és szombaton vettek őri­zetbe, s lemondott arról, hogy bí­rósági eljárást indítson ellenük. Politikai síkon tovább folynak az új kormány megalakításával összefüggő tárgyalások. Az AFP értesülései szerint nehézségek merültek fel a kijelölt miniszter­elnök, Hermes Lima munkatár­sainak kiválasztásánál. A hivata­los lapban egyébként még nem tették közzé a Hermes Lima meg­bízásáról szóló hírt. Bár a kor­mány, amely csupán a választá­sokig marad életben, elsősorban az ügyek vitelére szolgál, amit az is mutat, hogy a miniszterel­nök kijelölésénél nem volt szük­ség a kongresszus jóváhagyására'. A katasztrofális pénzügyi helyzet következtében, mint az AFP írja — előreláthatólag rendkívüli intézkedésekhez kell folyamodni. Algéria népe nehéz gazdasági helyzettel néz szembe Algír (CTK). Algírnak két hó­nappal a függetlenség kihirdetése után komoly gazdasági problémái vannak, amelyek az évszázados gyarmati uralom örökségeként, valamint a francia ipari és ke­reskedelmi vállalatok bezárása folytán álltak elő. Az algériai dolgozók általános szövetségének adatai szerint Al­gériában jelenleg több mint két­millió személy van munka nélkül, vagyis az aktív lakosságnak csak­nem hetven százaléka. Ezért az állapotért elsősorban a francia vállalkozók a felelősek, akik tö­meges távozásukkal szándékosan idézték elő a gazdasági élet ha­nyatlását. Az idei termés Algériában na­gyon jó volt, és idejekorán be is takarították, azonban az egyes tá­voli körzetekbe irányuló gabona- szállítás körül nehézségek merül­tek fel. Az iparágak közül csupán a kő­olajtermelés (a szaharai) nem szü­netel, mert az olaj iránt a fran­cia konszernek nagy érdeklődést tanúsítanak. A többi iparvállalat alig 50 százalékban van üzem­ben. Hivatalos adatók szerint Al­gériából a tőkések 200—250 mil­liárd régi frankot utaltak át Franciaországba. Az algériai lakosság egészségi helyzete is rossz. Körülbelül 8 millió vidéki ember úgyszólván teljesen orvosi ellátás nélkül ma­radt, mert az 1800 francia orvos­nak hetven százaléka elhagyta az országot. Algériában sokan szen­vednek tüdőbajban, maláriában, trachomában. Az algériai hatóságok egyelőre a legsürgősebb intézkedéseket fo­ganatosítják, hogy helyreállítsák la normális gazdasági életet. A közös piac és az angol belpolitika London (MTI). Macmillan a hétvégi szünetben igyekezett a nemzetközösségi miniszterelnökö­ket rábírni, fogadjanak el vala­miféle záróközleményt, amit úgy lehetne értelmezni, hogy meg­adják az angol kormánynak a „mehet” jelet a brüsszeli tárgya­lások folytatásához. Macmillan — hír szerint — fő­ként azzal érvelt, hogy a nem­zetközösségi vámkedvezmények alapja, az ottawai egyezmény a harmincas évek világgazdasági válságának szüleménye. A viszo­nyok azóta gyökeresen megvál­toztak. A vámkedvezmények ér­téke állandóan csökkent, ellenben Anglia, ha a közös piac révén új­ból meggazdagodna, és megerő­södne, többet tehetne a nemzet­közösség érdekében gazdaságilag és politikailag egyaránt, mintha kívül maradna. Sajtókörök úgy vélik, Macmil­lan azt az ígéretet csillogtatta meg, hogy Heath az újabb briisz- szeli tárgyalásokon igyekszik majd érvényt szerezni bizonyos nemzetközösségi követeléseknek, így például, hogy azonnal kezd­jék meg a nemzetközösségi tár­gyalásokat az elveszett nemzet- közösségi vámkedvezményekért nyújtandó kárpótlásról, továbbá, hogy kössenek haladéktalanul át­fogó nemzetközi egyezményeket a nemzetközösség mezőgazdasági termékei és gyártmányai ésszerű árának és exportkontigensének tál, még nem oldaná meg Mac­millan belpolitikái nehézségeit. Há az alsóház aránylag csekély több­séggel fogadná el a kormány ja­vaslatát a belépésről, úgy elkerül­hetetlen lesz új választások kiírá­sa, bármennyire is ellenzi ezt Macmillan. A munkáspárt álláspontja még nem végleges. Gaitskell még min­dig nem vallott színt. Legutóbbi nyilatkozatában elfogadhatatlan­nak minősítette a jelenlegi belé­pési feltételeket, de nem ellenez­te kifejezetten a csatlakozást. A munkáspárt jelenlegi elnöke, Ha­rold Wilson határozottan ellenez­te a közös piacot gazdasági, po­litikai és alkotmányos érvek meggyőző sokaságával. Abban mindkét vezető egyetért, hogy a belépésről általános választások útján kell dönteni. ___ , E semények SOROKBAN Buenos Aires (AP). Az argentin biztonsági erők, hír szerint, Mi- siones északkeleti tartományban felgöngyölítettek egy összeeskü­vést, amelynek célja a hatalom megragadása és Guido elnök kor­mányának megdöntése volt. A razziák során szombaton és va­sárnap 14 személyt tartóztattak le. • Bukarest (MTI). A Német De­mokratikus Köztársaságnak a Ro­mán Népköztársaságban tartózko­dó párt- cs kormányküldöttsége, amelyet Walter Ulbricht, a Né­met Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának első titkára, az államtanács elnöke vezet, hét­főn reggel Brassóból Borzestibe, a román vegyipar fellegvárába érkezett. „Salisbury' (Reuter). Salisbury af­rikai lakónegyedében huligánok megzavarták a Zimbabwe afrikai népi unió párt egy gyűlését, ve­rekedést provokáltak, amelynek során egy személy meghalt, öten megsebesültek. Az észak-rhode- siai Chingolá városában az afri­kai nemzeti1 kongresszus és az egyesült nemzeti függetlenségi .párt hívei között történt összetű­zés, ennek 14 sebesült áldozata volt. * Oslo (TASZSZ). Oslóban befeje­ződött a Norvég Kommunista Párt kétnapos konferenciája, amelynek munkájában több mint száz küldött vett reszt. Az érte­kezlet részvevői jóváhagyták a párt 1963 novemberéig kidolgo­zott munkatervét. 1963 novembe­rében fogják megünnepelni a párt alapításának 40. évfordulóját. * Moszkva (MTI). Leningrádban sikeresen kipróbálták a Szovjet­unió első légpárnás utasszállító hajóját. A 38 személyes naszád, amelynek főkonstruktora V. Li- pinszkij voltV.két nagyteljesítmé­nyű motorral működik, amelyek másodpercenként 110 "köbméter Imgüt,pontnak a hajé homorú feneke és a víz köze, amitől az áramvonalas, ‘karcsú naszád né­hány centiméterre a levegőbe emelkedik. A hajtómű szerepét a naszád tatján elhelyezett repülő- motor tölti be. Varsó (PAP). Vasárnap az egy­kori majdaneki koncentrációs tá­bor helyén több mint ötvenezren vettek részt azon a háborúelle­nes gyűlésen, amelyet a majda­neki napok keretén belül tartot­tak meg. A gyűlésen Jozef Cy- rankiewicz miniszterelnök mon­dott beszédet. A majdaneki emlékgyűlés rész­vevői határozatban tiltakoztak a Bundeswehr felfegyverzése ellen. ♦ Stockholm (AFP). Vasárnap folytak le a svédországi község­tanácsi és tartományi választá­sok. A végleges eredmények csak pár nap múlva válnak ismeretes­sé, . amikorra a mintegy 150 000 levélben elküldött szavazatot is összeszámolják. Az eddigi ered­mények azonban már nyilvánva­lóvá teszik a szociáldemokrata kormánypárt sikerét. biztosítására, s hogy kezdjenek újabb tárgyalásokat olyan, eddig létrejött megállapodásokról, ame- | lyeket a nemzetközösségi orszá­gok sérelmeznek. Más kérdés azonban, hogy ténylegesen ér­vényt tud-e szerezni Heath Brüsz- szelben ezeknek a hangzatos ígé­reteknek. A közlemény elfogadása a nem­zetközösségi miniszterelnökök ál:’ — Engedjetek ki a Közös Piacra, gyerekek! (Endrődi István rajza) A Pravda ülésszakának Moszkva (TASZSZ). Az ENSZ kedden megnyíló 17. ülésszaka előtt álló feladatokat fejtegetve V. Nyekraszov, a Pravda hétfői számában többek között ezeket írja: Ahhoz, hogy az ENSZ megbir- kózhassék a rá váró feladatokkal és meg tudja menteni az em­beriséget a háború szerencsét­lenségétől, egyebeken kívül meg kell szüntetnie azt a körülményt, hogy az alapokmányban lefekte­tett és napjaink feladatainak tel­jesen megfelelő alapelvekkel el­lentétben a világszervezet struk­túrája hiányosságokat mutat. Az ENSZ végrehajtó szervéinek struktúrája nem felel meg a vi­lágon a Valóságban kialakult helyzetnek, amennyiben a vilá­as ENSZ feladatairól gon az államoknak három cső* portja létezik: szocialista, sem­leges és imperialista államok. Aa ENSZ tevékenységét, feladatánál« betöltését akadályozó hiányossá­gok egyik fontos forrása az isj hogy durván lábbal tiporják a Kínai Népköztársaság ama jogát, hogy részt vehessen a nemzetközi szervezet munkájában. — Magasztos feladatok várnáid az ENSZ-re, amelyet azért hoz­tak létre, hogy a békét és a népek biztonságát szolgálja —• hangsúlyozza befejezésül a cikk­író. — Tagjai számának növeke­désével bővülnek e világszervezet lehetőségei is, ám ezzel még na­gyobbá válik a rá háruló felei lősség is. Az iráni példának követőkre kell találnia Moszkva (MTI). Nagy elvi je­lentőségű tényként üdvözölték Moszkvában a szovjet—iráni tár­gyalások eredményeként létre­jött jegyzékváltóst, amelyben a sah kormánya kötelezte magát, hogy Irán területét semmiféle rakétatámaszpont számára nem engedi át külföldi hatalmaknak. A Pravda hétfői számában Ivanovszkij, a lap szemleírója megállapítja, hogy a most le­zajlott tárgyalásokon az iráni ve­zetők józanul kezelték a kölcsö­nös biztonsággal kapcsolatos kér­déseket és kielégítő garanciákat adtak a szovjet félnek. Az Irán által vállalt kötelezettség »lénye­gesen leszűkíti azt a lehetőséget, hogy külföldi agresszív erők Irán területéről a Szovjetunió ellen te­vékenykedhessenek-«. — Egy nagyhatalomnak, a Szov4 jetuniónak, a békés megegyezése egy kis országgal, Iránnal, olyan fontos kérdésben, amely mindkét fél biztonságát érinti, figyelemre méltó ellentétben áll azokkal a kapcsolatokkal, amelyek napi­jainkban két másik szomszéd ál­lam: az Egyesült Államok és Kuba között alakult ki. — Irán példája megmutatja aa Egyesült Államokkal szövetséges más országoknak, melyik az a helyes út, amelyen járva biztosít­hatják biztonságukat és a békét. Minél hamarabb megértik ezt azok a körök, amelyek meghatá­rozzák a szóbanforgó országok külpolitikáját, annál jobb lesz népeik számára — hangsúlyozza a Pravda cikkírója. A Kuba köré vont blokád egyenértékű a háborúval A New York Times cikke ' Tíew York (TASZSZ). James Reston Pulitzer-díjas újságíró a New York Times-ban a Kuba el­leni blokádtervek jelentőségéről és veszélyességéről ír. A cikk a többi között ezeket mondja: Goldwater, Thurmond és To­wer szenátorok több kollégájuk­kal egyetértésben ilyen vagy olyan módon blokádot akarnak vonni Kuba köré — ha lehetsé­ges, akkor az amerikai köztársa­ságok támogatásával, s ha szüksé­gessé válna, akkor nélkülük. Úgy beszélnek a blokádról a politikai összejöveteleken, mintha valami Amerika kupamérkőzés lenne, amelyben mi minden különösebb kockázat nélkül megfojthatjuk Fidel Castrót. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, mivel a nem­zetközi jog a blokádot olyan fo« galomnak tekinti, amely magá­ban foglalja a hadviselés tényét is: „A blokád háborús cselek­mény, amelyet a hadviselő fél ha­dihajói hajtanak végre, hogy le­zárják az ellenség partvidékeit.” Megjegyzendő, hogy Kennedy elnök nem zárta ki a blokádot a lehetséges utak közül. Kennedy egyetért azzal, hogy az új szov­jet fegyverek megnehezítik, vagy esetleg teljesen lehetetlenné te­szik a „kubai menekültek” ered­ményes betörését Kubába. De már jóideje ez a helyzet. Az erő­viszonyok nem a menekültek ja­vára alakulnak, s az új fegyve­rek nem fenyegetik az Egyesült Államokat. Ha Kubában olyan ra­kéták lennének, amelyek a mi városainkat fenyegetnék, akkor egészen más helyzet keletkezne. De — ellenőrizhetetlen szóbeszéd­től eltekintve — a kormánynak nem áll rendelkezésére semmi olyan adat, amely arra mutatna, hogy ilyesmiről van szó. Botrányos, amit Kubával mű­velnek, veszélyessé is válhat, s az elnök is leadta szavazatát. Ezért a választási hadjárat során teljesen törvényszerű a kérdés megvizsgálása. A vizsgálatot azon­ban komolyan kell végrehajtani, az indulatoknak nem szabad el- hatalmasodniok. Annak idején ép­pen a tenni vágyó szenátorok és a sajtó hajszolt minket a spanyol- amerikai háborúba, s ilyen hábo­rúból egy is elég. Adenauer kancellár cikke a Foreign Affairs című amerikai folyóiratban New York (Reuter). Adenauer kancellár a Foreign Affairs ame­rikai folyóiratban megjelent cik­kében azzal az indoklással sür­gette az európai politikai unió megteremtését, hogy ezzel a Nyu­gat bebizonyíthatná egységét a Szovjetuniónak. Adenauer hang­súlyozta: Európa gazdasági egy­ségesítése egymagában nem ele­gendő, a Nyugatnak szorosan egyeztetett politikát kell követnie. Az európai államok uniója elein­te viszonylag laza szerkezetű lesz, de az elkövetkezendő években a politikai együttműködésnek egy­re szorosabbá kell válnia. Hozzá­tette: a közös piac hat tagállama egyetértett abban, hogy ha ie­I hetséges, még ebben az évben be kell fejezni a politikai unióra vonatkozó tárgyalásokat. A közös piacra vonatkozólag Adenauer azt a reményét fejezte ki, hogy az Anglia csatlakozásá­ról folytatott megbeszélések si­kerrel járnak. Adenauer kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak, mint a nyugati hatalmak legerősebbiké. nek, még tanulnia kell abban a vonatkozásban, hogy mit jelent a Nyugat vezetőjének lenni. Az Egyesült Államok vezető hatalom, -de a szabadság fogalma szerint a vezetés nem jelent parancso­lhat« — mondotta a kancellár,

Next

/
Thumbnails
Contents