Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-12 / 213. szám

4 tot,m * megye* v t r; 19(12. szeptember 19. Alapos tervvel indulnak az új népművelési évadnak Pincehelyen Túlzás lenne jónak mondani a község kulturális ellátottságát. De régi közmondás, hogy min­denki olyan kalappal köszön, amilyen van neki. A pincehelyiek is erre kényszerülnek, s az a bi­zonyos kalap, mi tagadás lehetne más is, jobb is. Mindenesetre nem ők tehetnek róla. MI IS A VALÓ HELYZET PINCEHELYEN? Színielőadást vajmi ritkán lát­nak a falu lakói. Azért máshová kell utazniok. Helyben néha egy. egy esztrádműsorra kerül sor, vagy az itteni színjátszók tarta­nak előadást. Színházat nem fo­gadhatnak, hiszen mindössze két­száz személyes befogadóképességű a művelődési otthon nagyterme, és a színpad sem felel meg már a mai igényeknek. A mozi hetenként négyszer tart előadást. Keskeny filmes. Befo­gadó képessége szintén kétszáz körül van. Mindenesetre meggon­dolandó, az. elkövetkező fejlesz­tésnél nem kellene-e előre venni Pincehelyt, s talán az sem ár­tana, ha több előadás lenne a moziban. Huszonnégy televíziós készülék van a 3700 lakosú községben, az egyik a művelődési otthonban. A televízió nagy segítséget jelent és sokat pótol a hiányzókból. De ön­magában nem minden. De olyan is van Pincehelyen, amit dicsérni kell. Az adott le­hetőségeken belül igyekeznek a legjobban megszervezni a népmű­velési tevékenységet, s pontosan azt a területet tartják a legfonto­sabbnak, ahol valóban a legtöb­bet kell tenniük az előrelépés érdekében. Kis híja sikerült becsöppenni arra az értekezletre, ahol a kö­vetkező évad népművelési tervét készítették. De ha már onnan el­késtünk, pótol a késésért a tájé­koztatás, amelyet a tervről a művelődési otthon fiatal peda­gógus igazgatója, Szenczi ■ Albert ad. — A tervkészítő tárgyalásra mindenkit meghívtunk, akinek a kulturális munka irányításához köze van. A különböző állami és társadalmi szervek, intézmények vezetői jelen voltak, s közre­működésükkel készítettük el a község népművelési tervét. Tehát Pincehelyen megvalósult az egységes tervezés, ami minden községben kívánatos. Ha az irá­nyítás egységességét is úgy meg­tudják teremteni, mint a terve­zését, akkor a következő évad a fellendülés időszaka lehet. MIT TERVEZNEK? Az ismeretterjesztést tartják a legfontosabb feladatnak. Tíz elő­adásból álló sorozatot szervez a Nőtanács, Nők akadémiája cím­mel. A tavalyi jó példák figye­lembe vételével az idén Pince­helyen is megszervezik a Ter­melőszövetkezeti akadémiát. A szövetkezeti tagság részéről az igény megvan, előadókat tudnak biztosítani, a részletes tematika kidolgozása folyik. Négy előadás­ból áll majd (havonta egyszer) a Szülők akadémiája. Az érdeklő­dés nagy. Természetesen a külön­böző társadalmi szervek meg­teremtik a saját politikai oktatá­sukat. Ez a község egységes nép­művelési tervében nem szerepel, de a művelődés, a tudatformálás nagyon fontos részének kell te­kinteni. Úgynevezett szórt elő­adást hét ízben terveznek. Na­gyon helyesen a hét előadásból négy mezőgazdasági témájú, olyan, amely a szövetkezeti tag­ság érdeklődésére tarthat számot. Azelőtt a szövetkezeti tagok nem nagy érdeklődést tanúsítottak az ismeretterjesztő előadások iránt, a mezőgazdasági tárgyú előadá­sok viszont most majd felkeltik érdeklődésüket. Egy színjátszó és egy tánc­csoport működik a községben, azonkívül egy fúvószenekar, a földművesszövetkezet támogatá­sával. Az idősebbek zenekarának, patronálásával a következő évad­ban megszervezik az úttörők fú­vós zenekarát is. A népművelési programban szerepelnek még a különböző rendezvények, író-olvasó találko­zók, a KISZ-klub rendbehozása és a társadalmi szervezetek által rendezendő bálok. Nem hibátlan a terv, mert fog­lalkozni kellene a dolgozók esti iskolai oktatásának kérdésével is, talán egy kissé kimaradtak a tervből az olyan rendezvények, amelyek iránt elsősorban az ér­telmiségiek érdeklődnének, ennek ellenére azt kell mondani, hogy Pincehelyen alaposan látlak a tervezéshez, sikerült az együtt­működést megteremteni, s a vég­rehajtás egységessége is biztosí­tottnak látszik. L. Gy. Négy termelőszövetkezet közös vállalkozásra készül Kajdacson Alig fejeződött be a nagy nyá­ri munkaszakasz, alig hallgattak el a cséplés végével a cséplőgé­pek, már benne vagyunk az új munkában. Szántó Jánosnak, a termelőszö­vetkezet elnökének semmi oka panaszra, hiszen folyik a munka, sőt a terméseredmények, a kalá­szosok hozama jóval a terv fö­lött van, de az elnök mégsem elé­gedett. A termelőszövetkezet nagyot ja­vult az 1961-es és 1962-es évek­ben. A tiszta vagyon közel három millió forinttal növekedett. Szé­pen fejlődött többek közt a ba­romfifarm, amit tavaly kezdtek, és az idén a tavalyi 18 ezer da­rabbal szemben 27 ezer csirke el­adásával zárják majd az évet. Komoly gépi beruházások is tör­téntek. Jelenleg teherautó vásár­lására gondolnak, amire a ter­melőszövetkezetnek a szállítás és áruértékesítés miatt feltétlenül szüksége van. Az építkezés sem állt le. Épí­tettek egy dohánypajtát, két kom­bájnszérűt, 100 holdas öntözőtele­pet létesítettek. Jövőre betervez­tek már egy 32 vagonos raktárt, egy újabb 8 holdas dohánypaj­tát és egy további 100 holdas ön­tözőtelepet. A legnagyobb problémájuk az építőbrigád. Mindössze két kőmű­vesük van, és amikor gyorsan kell valami, az állami és ktsz-kivéte­lezés nem elég hatékony, célsze­rű és gazdaságos. Ez az előzmény vetette fel a termelőszövetkezet vezetőségében azt a gondolatot, hogy éljenek a törvényesen biztosított lehetősé­gekkel és termelőszövétkezetek közötti önálló közös vállalkozás formájában építőbrigádot alakít­sanak. (Folytatás a 3. oldalról.) Zsiga bácsi a helybeli Vörös Mező Termelőszövetkezet elnöke volt és ma sem mulasztotta el a délelőtti pohár sört. Közel volt az iroda, épp átellenben, az utca túlfelén. — Jó, hogy jössz, Zsiga. Tóth Albert épp az imént emlegetett — fogadta Kiss Pál. — No, mi van Albert, tán meg­untad a pihenést? — kérdezte Zsiga bácsi a tőle megszokott, jóízű beszéddel. — El is hiszem fiam, mert sokáig tart az eső. Munka kell talán? Gyere, beoszt- lak én mindjárt a takarmányo- sok mellé. — Pénzt adjon inkább Zsiga bátyám — kesergett Albert. — Forint kellene, de nagyon. Már elfelejtettem azt is, hogy néz ki a százforintos. — Azt tudjuk mi, hogy mun­ka .mindig van, Zsiga bátyám. Dehát csak a munkából nem tu­dunk mi legényéletet élni — tó- dította Tóth Ferke. — Ne rontsatok annyira rá Zsi­ga bátyátokra, gyerekek. Úgy mondj átok, mintha ott lenne az irodában a pénzverde, meg a ban­kóprés — próbálta tompítani Al­bertéit szavainak élét Pali bácsi. — Hát fiaim, egyelőre hiába mondjátok — tárta szét kezeit Gödör Zsigmond. — Kérjetek ott­honról, van még tán a tavalyi zárszámadásból. Megmondták a közgyűlésen. Ha jó lesz a ter­més, lesz előleg is. — Az otthoni pénz a minden­napira kell, Zsiga bácsi. Magá­nak is van családja, tudja, hogy mennyi fogy — felesett Tóth Fer­ke, de nem törődve szavai bántó élével, még tovább feszítette a híjrt. — Nehogy azt higgye ám, hogy itt várunk majd a végtelen­ségig. Közel van a város, talá­lunk mi ott munkát. Ott aztán havonta kétszer is látunk pénzt. — Elmegyünk Csányi Elek után, ha ez így megy tovább. Tudták, hogy Csányi Elek ne­vének említésére is elfutja az el­nököt a bosszúság. Még jó, hogy a kocsmáros közbeszólt. — Tudom, mi fáj nektek. Az, hogy nem csinálhatjátok azt, amit Csányi Elek. valahányszor haza­jön szombaton. Körülrakni bo­rosüveggel az asztalt, fizetni bol­dog-boldogtalannak. Amióta Pest­re jár, azt se tudja, hányadán áll. — De azért van neki tizenkét jófajta inge, ott áll a szekrény­ben. Nézze meg Pali bácsi, ha nem hiszi. Meg motorra is spó­rol. Pannóniára — replikázott Bodor András, s most ahogy fel­állt a székről, hirtelen szinte ter­mészetellenesen magasnak tűnt sovány, nyurga alakja az elnök előtt. — Nézzétek fiaim — mondta szinte túlságosan nyugodtan Zsi­ga bácsi —, engem az nem érde­kel, hány inge van Csányi Elek­nek. De azt tudom, hogy az anyja tartja el a mai napig is. Az kül­di fel neki a hízott libákat, sze­génynek csak a nyaka marad. Hatvanöt éves létére is jobban dolgozik a szövetkezetben, mint sok fiatal. Ha a maga kereseté­re lenne utalva az a kölyök, tu- domisten nem élné a világát. (Folytatjuk) — Több előkalkulációt végez­tem — mondja Lenkei főkönyve­lő, a vállalkozás szervezője. — Egv 350 ezer forintos kivitelezést házilag, illetve termelőszövetke­zetek közötti közös vállalkozás útján mintegy 210 ezer forintból ki tudunk hozni. Az építőbrigádi társuláshoz Pusztahencse, Nagydorog, Kaj- dacs és esetleg Kölesd község ter­melőszövetkezetei tartoznának. — Melyik formáját választanák az együttműködésnek? — A földművelésügyi miniszter által engedélyezett két módozat közül az egyszerűbb azért nem célravezető itt, mert a tevékeny­ség komoly szakértelmet, számot­tevő anyag- és eszköz-szükségle­teket igényel és jelentősége nép- gazdasági szempontból is megha­ladja a házi kereteket. Az érdekelt termelőszövetkeze­tek vezetői a közel jövőben tart­ják első, már az érdemi részle­tekbe is menő megbeszélésüket. A vagyoni hozzájárulás kereté­ben el kell dönteniük az alapítá­si költségekben és az üzemelés megindításához szükséges pénz­eszközök biztosítása tekintetében a teherviselési részarányt. Az elő­készítő tárgyalások után a vállal­kozásban részt vevő termelőszö­vetkezetek egyező közgyűlési ha­tározatokkal kell, hogy parafál- ják a megállapodásokat és meg­válasszák a vezetés, irányítás és ellenőrzés szerveit. A vállalkozás a Megyei Tanács végrehajtó bi­zottsága által jóváhagyott műkö­dési szabályzat alapján folytatná tevékenységét. ' dr. s. j. Becsületes ember lesz belőle ? Iskola a konzervgyárban P. L., fiatal ember, s a Paksi Konzervgyárban dol­gozik. Először a rendőrségen találkoztam a nevével, ott kö­zölték, hogy P. L. a börtönben volt, s kiszabadulása óta a kon­zervgyárban dolgozik. Régebben is a konzervgyár­ban dolgozott. Rájöttek azon­ban, hogy motorkerékpárhoz alkalmas láncot lopott az üzemből. Ekkor fegyelmileg el­bocsátották, a bíróság pedig börtönbüntetésre ítélte. Most az a kérdés, lesz-e belőle becsüle­tes ember. Amikor kiszabadult a börtön­ből, munka nélkül volt. Mit te­hetett, jelentkezett oda, ahol éppen felvették munkára: a harmadik megyében kötött ki. Időközben megromlottak csalá­di viszonyai, s így új környe­zetében meglehetősen az árok szélén állt. Az anyja kérte a vezetőket, hogy vegyék vissza a konzervgyárba, mert akkor legalább itthon lesz. Az üzem­ben felvetődött a kérdés: mi­tévők legyenek, visszavegyék, ne vegyék? Ennek is, annak is akadtak képviselői. — Elvégre is, lopott, menjen, ahova akar — így az egyik. — Különben is van egy má­sik jelentkező arra a munka­helyre. És az a másik nem ilyen flekkes ember, ráadásul focista, jó lenne a csapaterősí­tés. A gyárban népszerű a fut­ball, sok a játékos és a druk­ker, így hát persze, hogy sokan voltak P. L. ellen. Az is igaz, hogy nem is volt könnyű dön­teni hiszen a szakmai hozzáér­tést illetően a futballistánál sem lehetett kifogás. Végül mégis P- L-t vették fel — bi­zalmat előlegeztek neki. Amikor belépett az üzembe, bizony sokan ferde szemmel néztek rá, mert hát börtönben volt. Helyes volt a vállalatvezető­ség döntése, mert egy ember­nek lehetőséget adtak arra, hogy visszatérjen a tisztességes útra. Itt mindenki ismeri viselt dolgait, s már ezért is kisebb a valószínűsége annak, hogy tovább züllik, esetleg megis­métli azt, ami miatt egyszer már börtönbe került. De, ha is­meretlen környezetbe kerül, ráadásul olyan helyre, ahol rendes otthona sincs, s az el­foglaltságot a fröccsözés jelenti, bizony nagyon nyugtalanító lett volna a holnapja. A közhangu­latot igyekeztek megváltoztatni, hogy olyan légkör alakuljon ki, amely mentes az elfogult meg­vetéstől. Azt tették, amit az emberiesség szabályai diktálnak: segítették a becsületes útra va­ló visszatérésben. Nem merném állítani, hogy P. L.-ből — mióta ismét a kon­zervgyárban dolgozik — remek ember vált. Munkáját ugyan elvégzi rendesen, de azért nincs m;nden rendjén. Visszavétele óta már fegyelmi is volt ellene: munkaidő alatt italt követelt a raktárosoktól, és amikor nem adtak neki, mert erre szigorú utasítás van, veszekedett. Ez bi­zony rendbontás a javából. Igaz, éppen elég indok lett volna arra a paragrafusok sze­rint, hogy ne vegyék vissza, sőt, talán az elbocsátását is meg tudnák indokolni. Csakhogy az ilyen mechanikus eljárás nem lenne éppen dicséretes. Sok ki­vetnivaló van az emberekben, hiszen még nem az újtípusú, szocialista gondolkodású embe­rek vannak többségben. Most éljük a nagy átalakulás, az em­berformálás korát. A kérdésre, hogy becsületes ember lesz-e P. L.-ből, nem tu­dok válaszolni. A kérdés nyi­tott: nem lehet megjövendölni P. L. holnapját. Annyi azon­ban bizonyos, hogy a gyári kol­lektíva megadta a lehetőségei egy büntetett előéletű ember­nek, hogy becsületes munkával, tisztességesen éljen. Tehát vol­taképpen rajta múlik, hogy me­lyiket választja. De nemcsak rajta: az üzemen is. A lehető­ség megadásánál több segít­ségre van szükség. A termelői vállalkozás mellett az iskola szerepét is be kell töltenie a gyárnak, mégpedig úgy, hogy soha nem szabad elveszteni az emberbe vetett hitet. Mindenek előtt ez kell ahhoz, hogy egy té­velygő ember előbb-utóbb he­lyes útra találjon. B. F. Két újabb lengyel—magyar szénelőkészítő mű beruházását kezdik meg A lengyel’ Bánya- és Energia­ügyi Minisztérium, valamint a Nehézipari Minisztérium beruhá­zási szakemberekből álló közös bizottsága elhatározta, hogy még ez évben megkezdik a harmadik közös lengyel—magyar szénelő­készítő mű beruházását a len­gyelországi makasowi bányában. Ez nagyobb lesz az előző kettő­nél, óránkénti 140 tonna kapa­A lótuszok magyarországi hazájában A Szegedi Tudományegyetem füvészkertje a lótuszok magyar- országi hazája. Itt van az indiai lótuszok legdúsabb közép-európai előfordulási helye és most — hazánkban első ízben — itt hozott virágot a Közép-Amerikában honos sárga lótusz. A virágok tel­jes pompában nyílnak. Tóth István kertész unokája, Irénke a virágok között. MTI Foto — Tóth Béla felvétele citással termeli a szenet a med­dőből. Ugyancsak döntöttek a Di­mitrov bányaüzemben telepítendő negyedik szénelőkészítő mű be­ruházásáról is. Ezt 1963 elején kezdi meg a Haldex. A két új üzem műszaki berendezéseit ugyanúgy, mint már a meglévő kettőt, Tatabányán tervezik és készítik.

Next

/
Thumbnails
Contents