Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-12 / 213. szám
15X32. szeptember 12. TOLNA MEC.VFT VÉPŰJSÁG 3 Kétszáznegyven óra az árokparton Örvendetes, hogy a megyében az utóbbi években nagyarányú útépítésbe kezdtek. Az elmúlt években közel száz kilométer korszerű úttal tették biztonságosabbá a közlekedést Tolna megyében. A napokban várható a szed- resi út befejezése, és készítik már az alapot a pincehely—kölesdi úton is. És megkezdték a munkát a 612- es dombóvár—hőgyészi úton. Még a múlt évben készült el a terv, s az idén májusban felvonult a Kaposvári Útépítő Vállalat, hogy megkezdje az út korszerűsítését. Csak a gépkocsivezetők a megmondhatói annak, mennyire iáiért erre az útra a javítás, korszerűsítés. Ez év májusában felvonult a vállalat — igen kis létszámmal s gépparkkal. Megkezdték a munkát, először az úttest szélesítését, majd pedig hozzáfogtak a burkoláshoz. Megkezdték a munkát, de olyan lassú ütemben dolgoznak, hogy szinte párját ritkítja ez. A hét közepén jártunk az úton. Azt terveztük, hogy végigjárjuk az utat, s írhatunk arról, hogy csakúgy, mint a megye más területén, itt is gyors ütemben készül a fontos munka. Szomorúan tapasztaltuk, hogy csak Dombóvár közelében találkoztunk először útépítő munkásokkal. Itt is csak egy brigádot tizenöt fővel, egy úthengert, egy éjjeliőrt és egy tehergépkocsit találtunk. Kis hírek A HAGY KIÁLLÍTÁSRÓL Elnézegetjük a gyönyörű álla- letekbe. Pedig nagyon sok olyan tokát, az érdekes gépeket, a nagy- „apróság” is Van a Mezőgazdasá- szabású látványosságoknál meg- gi Kiállításon, amely figyelmet rekedünk és talán nem is jut arra érdemel, s amelyből sokat tanul- időnk, hogy elmerüljünk a rész- hatunk, okulhatunk. Beszélő számok A főpavilon meggyőzően szemlélteti a falu szociális, kulturális és egyéb irányú fejlődését. Megtudjuk, hogy az elmúlt öt évben több mint félmillió szövetkezeti gazda részesült különböző szakmai oktatásban. Jelentősen emelkedett a falusi színházi előadások száma. 1950-ben még alig 4000 színházi előadást tartottak fal- vainkban, 1960-ban ez a szám már majdnem 7500-ra emelkedett. 1960-ban több mint 3 és félmillió falusi ember gyönyörködött színházi előadásokban. Még többen mentek moziba. 1950-ben 1452 filmszínház működött falvaink- ban, 1960-ban már majdnem 4000. A 4000 moziban egy év alatt 62 millió volt a látogatók száma. A falusi rádióelőfizetők száma tíz év alatt 162 ezerről 1 millió fölé emelkedett. Növekszik a televízió-előfizetők száma is: tíz év alatt ez a szám megtízszereződött. Egyre jobban hódít a falun is a könyv. Majdnem 10 ezer falusi könyvtárunk van, 11 milliós könyvállománnyal, és több mint másfél millió falusi olvasóval. Á fiatalok pavilonja A kiállítás egyik új bemutatója a Kommunista Ifjúsági Szövetség pavilonja. A pavilonban rendezett bemutató képet ad arról, hogy a falusi fiatalság hogyan vett részt a termelőszövetkezetek szervezésében és hogyan segíti most a szövetkezeti gazdaságok megszilárdítását. Bemutatják a pavilonban a fiatal termelőszövetkezeti tagok munkáját, eredményeit, szociális és kulturális helyzetét. A szocialista falvak ifjúságának a jövőjéről is képet ad a bemutató. Nemzetközi mezőgazdasági könyvkiállítás A Mezőgazdasági Kiállítással szocialista ország mezőgazdasági egy időben a Vajdahunyad várá- szakirodaimával Ismerkedhetnek ban a Mezőgazdasági Múzeum meg. Kiállítja legérdekesebb íne- termeiben nemzetközi mezőgaz- zőgazdasági szakkönyveit a Szov- dasági könyvkiállítást rendez a jetunió, Bulgária, Csehszlovákia, Mezőgazdasági Könyvkiadó. Ez a Lengyelország, Magyarország, a kezdeményezés azt jelenti, hogy Német Demokratikus Köztársa- hazai és külföldi látogatóink bét ság és Románia. Nyugati cégek a kiállításon Az amsterdami Philips—Duphar cég például vegyipari cikkeit, a bécsi Theo Seitz, a kreutnachi Seitz Werke borászati gépeit és berendezéseit, a bühingeni (Saar-vidéki) Gutbrodwerke Kft mező- gazdasági kisgépeit, a londoni R. W. Gunson elektronikus magtisztító és válogató gépeit, a párizsi Unilait cég műtakarmányát, a düsseldorfi Mannesmannregner Kft siló- valamint öntözőberendezését mutatja be a kiállításon. Barátkozás egy A mezőgazdaság dolgozói keveset hallottak még a szabványról. Pedig ez az új fogalom jelentős mértékben járulhat hozzá az önköltség csökkentéséhez és ami ezzel együtt jár: a dolgozók jövedelmének növeléséhez. A Mezőgazdasági Kiállításon rendezett S panasszal fogad bennünket az útépítő brigád. Egymás szavába vágva mondják sérelmüket a dolgozók. — Nem keresünk annyit, hogy a magunkkal hozott élelemre fussa. — A múltkor kétszáznegyven órát feküdtünk az árokparton, mert nem tudtunk dolgozni. — Az embernek lesül a képéről a bőr, amikor látja, hogy kocsik porzanak el előtte, és mi fekszünk, hűsölünk. És nem keresünk. Négy forintot potyára fizet az állam. — De meg kell azt valakinek fizetni! — Nem sokáig maradunk mi sem itt. Elmegyünk, mint a másik brigád, ók is idejöttek még májusban, de nem tudtak keresni, nem volt munka, elmentek oda dolgozni, ahol megteremtik a feltételeket, ahol keresni lehet. Május óta körülbelül orv hónapot nem dolgozott a brigád. Erre az időre felvették a négyforintos órabért, de nem adtak érte semmit. S valószínű, még tovább is szaporodik a nem munkával töltött órák száma, mert most is katasztrofális az anyagellátás. Csak egyetlen gépkocsi — annak is rossz a billentő-szerkezete — hordja a követ Döbröközről, s minden forduló közben nyolc-tiz perc várakozás van. Taróczai Károly brigádvezető és a többiek jogosan bosszankodnak. S mi is csak elítélni tudjuk ezt az útépítési módszert. Szokatlan gazdaságpolitikánktól ez a módszer. A megkezdett munkát folytatni kell, lehetőség szerint, hogy mielőbb átadják. S a 612-es úton sürget a határidő is. jövő év decemberében át kell adni a mun kát, de ha nem gyorsítják meg ütemét, akkor még 1964-ben is ott találunk eev-két brigádot, szöszmötölve az úton. Az útépítés jelenlegi stádiumában jogos az a vélemény, hogy nem lesz kész a munka határidőre, s igazat kell adni a munkásoknak, akik megunták az árokparton a fekvést, és elmentek dolgozni más munkahelyre, leszámoltak a vállalatnál. Sürgős intézkedés szükséges, hogy meggyorsuljon az útépítés, érdeke ez a vállalatnak, a népgazdaságnak és a munkásoknak is. És végül: a beruházó látta-e már a munkát, elégedett-e az út építésével? — Pj — 3004/5 Van-e még határozat, rendelet, utasítás, amelynek számát így megismerték, szívükbe vésték az emberek, mint a termelőszövetkezetek állami támogatásáról szóló kormányhatározatét? Nemcsak a földművelők, nemcsak a mezőgazdasággal foglalkozók, de egész népünk: munkások, értelmiségiek, alkalmazottak, művészek, tudósok, társadalmunk minden rétege, milliók ismerik a 3004-es számot, és tudják mit jelent ez a szám, tudják mi van mögötte. A napokban jelent meg és a jövő év január 1-én lép hatályba a 3004-es kormányhatározat ötödik módosítása. A módosításokat a fejlődés követelte meg. Eddig is, most is, a termel ószövetkezetek gazdálkodásának fejlődése veti fel a rendelet bizonyos változtatásának szükségességét. Az alapelv azonos. Az állami támogatások rendszere a jól gazdálkodó termelőszövetkezetek további fejlődését és a gazdaságilag, szervezetileg még meg nem erősödött tsz-ek megszilárdítását hivatott elősegíteni. Emellett fő célkitűzésének tekinti a határozat azt, hogy előrelendítse az ötéves terv termelési politikájának maradéktalan megvalósítását. Az ötéves terv célkitűzéséi is segíti megvalósítani, de egyben a mezőgazdaság fejlődésének hosszabb távlatait is szem előtt tartja a kormányhatározat azzal, hogy a talajjavításban, a talajvédelemben, a vízrendezésben, a rét- és legelőgazdálkodás megjavításában, a szőlő és gyümölcsösök telepítésében, valamint a szarvasmarha-tenyésztésben biztosítja különösképpen államunk támogatását. Minket, Tolna megyeieket megragad a 3004/5-nek az a része, amely tudtunkra adja, hogy a szántóföldi művelésre kevésbé alkalmas területeken a szükséges tereprendezési munkák költségeinek S0 százalékát az állam viseli, a további költségekre pedig hosszúlejáratú hitel folyósítható. Dombos, terméketlen, erodált, és homokos területen talajjavítások, rendezések ügye nyer megoldást a határozatnak eme pontja szerint. Részletesen, sokoldalúan és emberségesen beszél a határozat a termelőszövetkezetek szakember-ellátásának kérdéseiről. Nem a legfontosabb, de érdekes része ennek a kérdésnek az a pont, amely szerint a gazdaságilag meg nem erősödött termelőszövetkezetek hosszúlejáratú hitelből a szakemberek részére lakásokat építhetnek. Az egész kormányhatározaton végigvonul a gyengébb termelőszövetkezetek megsegítésének szándéka. A határozat ismét felhívja a figyelmünket arra, hogy egész társadalmunknak feladata a gyengébb termelő- szövetkezetek segítése, felemelése a legjobbak színvonalára. Bizonyos, hogy a 3004/5 számú kormányhatározatról szóló híradásokat, közleményeket milliók tanulmányozzák ezekben a napokban. Sokan összevetik pártunk Központi Bizottságának kongresszusi irányelveivel. Az összevetésből azt olvashatjuk ki: pártunk politikájának szellemében készült ez a határozat is, és egészen biztos, hogy mezőgazdaságunk szocialista fejlődését fogja hatékonyan elősegíteni. ______ Gy. J. A KISZ-oktatás előkészületei a tamási járásban A tamási járás KlSZ-bizottsá- ga az idei politikai oktatás előkészítésénél nagy gondot fordított a propagandisták kiválogatására. Huszonhét fiatal vett részt a fadd-dombori vezetőképző táborban. Az idén már jó előre biztosították az oktatáshoz szükséges tananyagot is. Szervezett oktatás lesz a Világ térképe előtt első és második évfolyama, valamint a politikai kör, amely ugyancsak kétéves. A szervezett oktatásban való részvételét csaknem ezer fiatal jelentette be. Néhány KISZ- szervezet filmszemináriumot tárt, amelyen 34 filmből válogathatnak a fiatalok. A tanulás lényege az, hogy közösen megnézik a kiválasztott filmet, amely után vitát indítanak. Több helyen lesz a tamási járásban előadássorozat és olvasómozgalom is. Az utóbbihoz az olvasmányokat, ifjúsági regényeket, útleírásokat az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat biztosítja. új fogalommal szabvány bemutatón nagyon sok szabványt megismerhetnek a látogatók. Ez az első olyan kiállítás Magyarországon, amelyen szemléltetően és átfogóan ismertetik a mezőgazdaság szabványait és az ezekkel kapcsolatos tudnivalókra felhívják a figyelmet. ________ K ováé* Imrét HAZAFELE cAmL cl och/irhál tneqmcLKacLt... Garay Ákosnak, a századforduló Tolna megyei születésű, ismert festőjének kedvelt témája volt a vásár sokszínű, tarka forgataga, sokasága, romantikája. A mai vásárokon vajmi kevés témát találhatna. Egyre inkább veszít jelentőségéből. A tapasztalat az, hogy a falukban cserél gazdát a jószág. A ruhavásár? A gazda, valamikor régen, ha eladta a jószágot, itt vásárolta meg a lábbelit, a ruhaneműt a családnak. Ma pedig mindent megtalál a falusi boltokban. Egyben, legalább egyben megmaradt a vásár romantikája, ugyanolyan forgalmas, mint volt — a lacikonyha. Most is kelendő a friss pecsenye, a sült kolbász, amelyre csúszik a fröccs, a sör. Még áldomás sem kell hozzá. A hétfői szekszárdi vásáron dél felé már olyan kedv kerekedett, mint hajdan. Még zenész is került elő, aki szivet- tépően húzta az egyik vásározó fülébe. — Hagyd már abba! — förmedt a hangászra, megúnva a fülbemászó zenét. — Két forintot adok, ha abbahagyod. — Nem lehet — ingatta a fejét a művész. — Amazok ott, tíz forintot adtak, hogy húzzam el a kedűanc nótája kát. I. Negyedik napja esett. A tavaszi hideg szél súlyos felhőket kergetett a falu fölé, s úgy látszott, sohasem akar már kiderülni. A kényszerű pihenő tétlenségre kárhoztatta az embereket, akik közül a fiatalja már kora délelőtt tanyát ütött a kocsma egyetlen asztalánál. Csak egy asztal volt itt, de az akkora, hogy elfértek körülötte tizen is. Négyen kártyáztak, s egyre forrósodott a hangulat közöttük. Pénzre játszottak, de pénzt nem lehetett látni az asztalon egy fillért sem. A kocsmáros is tiltja, de pénz se nagyon akad. Ha például Gál Péter veszít, akkor ő is, s a többi is följegyzi szépen az emlékezetébe, mennyivel tartozik, amit azután — ha pénzhez jut — egyenlít ki. Még egy megoldás van a kártyaadósság kiegyenlítésére. Az, hogy a vesztes fizet egy-egy pohár sört vagy bort, amikor az adósság már felér ennyi ital árával. Egyeseknek, akiknek van hitelük a boltvezetőnél, a játéknak ez a módja a legmegfelelőbb. Ilyenek azonban kevesen vannak. Négyük közül, akik ott kártyáznak, jelenleg egyedül Gál Péter tfibsM njeg, hogy rögtön megrendelje az italt. Rokona a csapos, meg aztán Péternek könnyebben csurran-cseppen egy pár forint hazulról. Észre is venni a hangján, hogy őt itt meglepetés nem érheti, mert a mostanában elterjedt uLtizás során nagyon köny- nyen forintokra rúg a vesztesége. A rossz, zsíros kártya gyorsan jár körbe-körbe. Gál Péter partnere Tóth Ferke, Bodor Andris, meg Tóth Albert. Az utóbbi a legidősebb közöttük. Behemót legény, nagy kezei között szinte eltűnik a kártya. Vesztésre áll, s szemébe hulló szőke haja tövében izzadságcseppek gyöngyöznek. Nincs szerencséje ma. Az első óra után odavágja a lapot nagy dühösen: — Üsse meg a ménkű! Nem játszok tovább! — No, nézd már Péter, mi ütött ebbe az Albertba? — Mi ütött volna, süket! Aztán mi az istenből fizetlek ki benneteket? Álljak a templom sarkához, hátha vetnek néhány forintot? — Hát nevetséges, az biztos! Itt játszunk, adjuk a nagyot, aztán mindegyiknek üres a zsebe. — Nem élet ez! Föl is megyek még máma Zsiga bácsihoz az irodára, megmondom neki, lesz pénz, vagy, veszem a kalapom.-Úgy itthagyom a falut, hogy többé haza se jövök! — Tán azért kellene a pénz, legények, hogy aztán elkártyázzátok? — pislogott feléjük a pult mögül öreg Kiss Pál, az italmérő. — Ugyan ne vicceljen már, Pali bátyám, ne mérgesítsen, az isten áldja meg. Hát olyanoknak ismer bennünket? De nézze csak meg: itt ülök már reggel óta egy kisfröccs mellett. Nem azért, hogy elinnánk, vagy elkártyáznánk. De a megváltóját neki! Nem azért értem meg 21 évet, hogy ha két deci bort akarok inni, csak egy kisfröccsre jusson! — Na, azért nem kell ennyire tüzelni, Albert — csitította Péter nyugodt szavakkal. — Hát hiszen megkeresed te most is a magadét, csak majd év végén kapod meg. — Éppen ez a baj, fújd fel. Itt van vasárnap, a májusi vásár, jobb ha ki se megyek. Nemhogy kettesben, de még egyedül se. Hogy ez a Zsiga bácsi se tudja már belátni egyszer, hogy forint kellene. Esküszöm, már a lányok is kiröhögnek bennünket. — Jól van gyerekek — szólt Tóth Ferke —, azért még játszhatunk. Péter újból elosztotta a lapot, Albert helyén másik játékos ült negyediknek, aztán játszottak tovább mindaddig, míg az ajtón be nem lépett Zsiga bácsi, aki mintha megérezte volna, hogy emlegetik. (Folytatás a 4. oldalon)
