Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-09 / 211. szám

föENA megyéi népújság 1962. szeptember P$ Tartozás egy emberrel szemben Ä ülönös história. Megtör­ténhet, mint ahogy meg . is történt, hogy egy va- Ihkire egyik községben rosszat möndanak, és ugyanarra a vala­kire a másik községben renge­teg jót mondanak. Dr. Kalapos István tavaly Bogyiszlón műkö­dött, az ottani tsz főagronómusa volt. Időnként megfordulok a községben azzal a szándékkal, hogy hiteles krónikása legyek az ottani változásoknak. Nemcsak a szépet, a jót, hanem a gondokat, a panaszokat is feljegyzem, mert így teljes a kép. Róla, dr. Kala­pos Istvánról a bogyiszlói szövet­kezeti gazdák ellenérzéssel be­szélnek, ha szóba kerül, magatar­tását kifogásolandó történeteket szép számmal sorolnak. S amit elmondtak, azt kellett megírni az újságban, azért, hogy lássák, a lap nem szépít a dolgo­kon semmit, nem fest feketére, de rózsaszínűre sem. Helyt ád a vé­leményeknek. így történt, hogy a bogyiszlói szövetkezeti gazdák véleménye nyomtatásban is meg­jelent, s a községben azt mond­ják rá; ez az igazság. Viszont Me­dinán szintén olvassák a Tolna megyei Népújságot, de ott már a Béke Tsz gazdái így véleked­nek: Kalapos Istvánról a cikk hazudik, íróját felelősségre kelle­ne vonni, mert milyen jogon bántja a mi nagyon rendes fő- agronómusunkat? Időközben ugyanis dr. Kalapos István Me­dinára került, s jelenleg is ott dolgozik. Hát most az a kérdés, hogy mi­lyen ember is valójában ő, akit Medinán szeretnek, Bogyiszlón nem. Ezt tisztázni éppen az őszin­teség miatt, olyan tartozás, amit ■le kell róni mindenképpen vele szemben. Megkívánja a becsület. Ez év nyarán a Gépállomások Megyei Igazgatóságának egyik dolgozója, Bödök elvtárs Bo­gyiszlón járt, s amikor meglátta a kalászosokat, kijelentette: akár­ki volt itt tavaly az agronómus, látatlanból is azt mondom rá, ér­ti a dolgát. A gazdag gabonater­més jórészt dr. Kalapos István érdeme, mert tavaly ősszel Bo­gyiszlón még ő irányította a ve­tési munkákat. A medinai Béke Tsz — ahol jelenleg dolgozik — aratásig 8 forint munkaegység­előleget osztott, havonta és egysé­genként. Az aratás az a kritikus időpont, amikor az előlegosztás vagy megszűnik, vagy csökken. A Béke Tsz-ben 12 forintra növe­kedett, és ezt tartják azóta is. A tsz-tagok érthető módon a gon­dos szakirányítással magyarázzák a növekedést. Ebben nagyon sok az igazság. A Béke Tsz-ben terv­szerűen, pontosan folyik minden munka, s így lehet pénz. Ha az őszi betakarítást is olyan gondo­san végzik majd el, mint a kapá­lást és az aratást, akkor a beter­vezett munkaegység értékét el­érik. Kenyérgabonából a tervet teljesítették, a silózást befejezték, a kukorica 30 mázsás átlagtermést igér. A föagronómus augusztus­ban elkészítette az őszi vetési munkák technológiáját. Papírra fektette, hogy mit kell tenni szá­raz idő, és mit kell tenni esős idő esetén. E munkaprogram egy- egy példányát megkapták a bri­gádvezetők, s ennek alapján ké­szültek fel. Dr. Kalapos István főagronó- must főleg ezért a tervszerű, pon­tos munkáért kedvelik a tagok. Puritán, egészséges életmódja csak növeli népszerűségét. Sokan bár tudják, mégis kétségbe von­ják, hogy hatvan éves, mert haj­nalban kel, késő este fekszik, és soha nem látszik fáradtnak. Im­ponáló pontossága ragadós, szi­lárdítja a munkafegyelmet. Ha egyszer kijelenti, hogy valahol 6 órakor megjelenik, akkor 6 óra előtt egy perccel ott van. Az az igazság tehát, hogy Medinán sze­retik és becsülik. Megváltozott volna? Alig hihe­tő, hogy egy idős ember néhány hónap alatt képes lenne megvál­tozni. Ugyanaz maradt, aki volt Bogyiszlón. Ahogy Medinán sze­retetteljes elnézéssel mondják, most is megvannak neki a boga­rai. Előfordul, hogy a határt jár­va beszélget a fogatossal, majd minden átmenet nélkül kijelenti: „most hallgasson elvtárs, mert gondolkozom", a fogatos nem sértődik meg. Bogyiszlón viszont az ilyet már rossznéven vennék. Medinán kedélyesen fogják fel azt is, hogy ingerült; ha irodá­jában nincs a helyén a szék, vagy ha piszkos a hamutartó. A medi- naiak szerint nem vezet jóra az állandó sértődöttség, nem érde­mes felnagyítani a dolgokat, és nemcsak a bogarait kell nézni egy embernek, hanem az erényeit és főleg az erényeit. Úgy vélik, nem akarásnak nyögés a vége, és aki nem akar, az használ fel minden alkalmat arra, hogy ok­kal, ok nélkül megsértődjön, ha- ragszomrádot játsszon... Mi hát az igazság? Dr. Kalapos István kiváló szakember. Gyak­ran nyersebb, mint kellene, de a dolgos munkásembereket sze­reti. A pontatlanságot, a gondat­lanságot nem tűri. Bogyiszlón saj­nos tavaly ezt látta, és sajnos ál­talánosított. Ezért nem bírta megtalálni a megfelelő hangot, de medinai szereplése azt mutat­ja, hogy a megfelelő hang meg­keresésére kölcsönösen keU tö­rekedni. Nemcsak az odahelye­zett szakember, a szövetkezet gaz­dái is nagyon sokat tehetnelz, hogy olyan legyen az agronómus, amilyennek szeretnék. SZEKULITY PÉTER (Folytatás a 3. oldalról.) nőm kellett, hogy a szoba abla­kai nyitva legyenek, hogy az osztály valamennyi dolgozója ti­zenkettőkor ebédelni menjen. Az utasítás közölte, hogy a megsza­bott időben a szomszédos labora­tórium nagy ablaka is nyitva lesz és a közeli asztalon valaki íém- alkilos üveget helyez el. A robba­nás olyan csekély, hogy senkinek sem tűnhetik fel, de ahhoz elég erős, hogy a rendkívül érzékeny alkilos üveget megrepessze. A be­áramló levegő azután gyorsan lángba borítja a berendezést. Sárosi bólint. — A virágok — szólal meg. — Emlékszik, mit mondtam a virá­gokról, alezredes elvtárs? A főmérnök sóhajt. — Egyszerűnek és biztosnak látszott az egész. — S talán az is maradt volna, ha valaki meg nem hallja mégis azt a csekély robbanást — jegyzi meg Keserű alezredes. Hevesi arcán megrándul az izom. Ez az arc keserű, és re­ménytelen. — Ki volt az? — kérdezi csen­desen. A feleletet Sárosi főhadnagy adja meg. — Csiszár Lajos. — Igen. Ez a sors! A feleségem elcsábítása után ő okozta veszte­met is. Nincs több mondaniva­lóm, uraim. Halálosan fáradtnak érzem magam. Az alezredes feláll az íróasz­tal tóL — Egyelőre elég is ennyi. Az ügy teljesen világos. Elvihetik a főmérnököt. Klári lezárja a jegyzőkönyvet, a főmérnök aláírja. Sárosi főhad­nagy az ablakhoz lép, az utcát nézi. Keserű megáll a lány előtt. — Emlékszik még a múltkori beszélgetésünkre? Azt kérdeztem magától, hogyan hajtana végre egy efféle bűntettet? — Alezredes elvtárs mindig tréfál. — Nagyon okos kislány maga, Klárika. — Most meg bókolni tetszik. Szükség van még rám? — Nincs. Visszavonulhat az iro­dájába. Sárosinák váratlanul Csiszár jut az eszébe. Rendes gyerek az, becsületes fiú! Csak arról az os­toba öltözködésről szokna le! Vége — 1%e$#e£tM edü# Séta a tolnai Aranykalász Tsz-ben Az iroda kör­nyéke a reggeli órákban sem moz­galmasabb, mint napközben bármi­kor. A tsz-tagokat a brigádvezetők, munkacsapatveze­tők előre értesítik, hol, milyen mun­ka van, ki, hova menjen dolgozni. A területeket az idén tavasszal egyénekre osztot­ták fel a tolnai Aranykalász Tsz- ben, s ez meg­könnyítette a mun­kaszervezést. Csak az irodistákat találtuk benn. Az elnök, Pfuntner Sándor a határt járja. Megnézi, mi tör­tént a két hét alatt, amíg^ő a Szovjetunióban volt egy mezőgaz­dasági delegáció tagjaként. Tor- nóczki István föagronómus is úton van. Talán együtt vannak az elnökkel. A párttitkár szintén nincs itthon. A Balaton mellett üdül — kapjuk meg a tájékozta­tást. No, itt sem lesz fényképes ri­port, gondolom, és mintha csak személyes kívánságunkra történt volna, betoppant az irodába egy fiatalember. Százezrek a holtág mellől — Fehér János agronómus va­gyok — mutatkozik be, s amikor elmondtuk jövetelünk célját, készségesen vállalta a kalauzolást. — Most már nem igen tudok olyan munkahelyeket mutatni, ahol nagyobb számban dolgoz­nánk. A növényápolást már elfe­lejtettük. A cséplést is régen be­befejeztük. Esetleg az állatte­nyésztés, a kertészet és a gyü­mölcsös megtekintését ajánlha­tom — mondta. Utunk első állomása a Duna holt ága melletti kertészet, ahol tizennégyen szedik a paprikát. Néhány perc múlva megtelnek a kosarak a viaszsárgán fénylő, vastaghúsú paprikákkal. Százöt­ven ládát kell megtölteni estig, holnap nagyobb szállításuk lesz. A 150 holdas kertészet az idén szépen jövedelmez. A tervben 700 ezer forint bevétel szerepel, de ennél több lesz. Még nem végez­tek az uborka szedésével sem, és csak uborkából 250 ezer forint A paprikaszedők gyorsan dolgoznak. bevételük volt. Két portra vettek át Az Istállóktól nem messze az ároksilókat töltötték, öt vontató, illetve teherautó hordta a silónak valót, de olyan gyorsan, hogy az ott dolgozó 12 tsz-tagnak ugyan­csak igyekezni kellett hogy győzzék a teregetést. Naponta 120 köbméter siló készül. Ágyúkkal az aszály ellen Percenként 3200 liter vízzel apasszák a vízágyuk a Holt-Duna vizét A fenyőcsemete közé ülte­tett paprikát öntözik. A tolnai Aranykalász Tsz-ben ugyanis jól kihasználják az adottságokat. Nem fog ki rajtuk a szárazság. Két motormegjhajtású szivattyú­jukat oda vihetik, ahol éppen szükség van a növények öntözé­sére. A hosszantartó szárazság idején is tudnak öntözni a kerté­szetben, de ahogy a növények fej­lődése megkívánta, öntözték a cukorrépát, a takarmányrépát és egy esetben a vetőburgonya is kapott mesterséges csapadékot Jövőre 300 holdra növelik az ön­tözött területet. Egymillió forin­tos költséggel csőkutas rendszerű öntözőhálózatot létesítenek. A szigeti dűlő 52 holdas gyü­mölcsösében szüretelik a korai almát. A gyümölcsösben két irá­nyú munka folyik. A gyümölcs­szedés és a kártevők elleni véde­kezés. Az asszonyok, Horváth Fe- rencné, Eickner Jánosné, Farkas Lajosné és Wolher Jánosné a fá­kat fosszák meg terhűktől, nagy szakértelemmel. Mint tréfásan mondják, »még válogatnak, mint vagonnal ex- tőtember a vadkörfSben". Vők* gatni is kell, mert nem egyöntetű a gyümölcsécés. Növényvédelem — házilag Ferenczi István aetoros és We*1- hng József permetezőmester a raktározás előtti gyümölcsperme­tezést végzik a tsz saját permete­zőgépével. Az Aranykalász Ter­melőszövetkezet idei gépesítési programjába ugyanis beiktatták a növényvédelem megszervezését, saját erőbőL Ezt végre is hajtot­ták. Az idén két saját gépükkel maguk végezték el a növényvé­delmet. Már alkonyodott, amikor az ál­lattenyésztőkhöz értünk. Buchev József állattenyésztési brigádve­zető a sertésgondozókkal beszél­getett A hízott sertések leszállí­tása után falkásítottak, s ezúttal 220 süldő szimultán oltására ké­szültek. Mire az állatorvos meg­érkezett, minden jól elő volt ké­szítve, s zavartalanul mehetett a munka. Nem könnyű dolog írásban „megrajzolni” egy nap tapasztala­tait. Sok mindenről lehetne még írni a látottak alapján. Arról is például, hogyan, és honnan indult el az a közösség, amelyet viszony­lag rövid idő alatt, a jól működő termelőszövetkezetek közé lehet sorolni. Befejezésül csak annyit, a tolnai Aranykalász Tsz szépen és egyenletesen fejlődik. Olyan a gazdasága, amilyenné a tagok jó munkájukkal tették. Jövedel­mező gazdaság, ahol megmutatko­zik a jól végzett köizösségi mun­ka eredménye. Szöveg: Pozsonyi Ignácné Fotot Bakó Jenő öntöznek a vízágyúk ' * i Megkezdték a korán érő alma szedését,

Next

/
Thumbnails
Contents