Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-09 / 211. szám

«Ei széptember H, > 4jj i Á i j /1 4 TOLNÁ MEGYE! NÉPÚJSÁG 3 Az erő f A mikor azt a bíráló cikket ” megírtam, rossz vélemény- tiyel voltak rólam azok, akikét név szerint, vagy szavaik idézé­sével érintettem. Vitatkoztunk is,, még azután is, amikor lecsilla­podtak a kedélyek, s sikerült meg­találnunk a közös nevezőt, ame­lyik végül sem egyikünk, sem másikunk igaza mellett nem vok­solt, de tisztán mutatta, hogy mi az általános igazság abban a kér­désben. A vitatott pont ez volt: előtérbe kerültek-e nálunk, köz­életünkben a pártonkívüliek, na­gyobb szerepet kapnak-e, mint korábban, s egyáltalán: kényel­mes helyzet-e ma kommunistá­nak lenni. Voltak emberek, akik azt mondták: néhol, s elsősorban a hivatalokban nem megnyugta­tó a helyzet, háttérbe szorulnak a párttagok, s előtérbe kerülnek a párton kívüli, nagyobb tudású szakemberek, akik alig jutottak még el a lojalitáson túl, vagy csak most keresik az érintkező ■vonalakat a párt politikájával. Az egyenesség választ kívánt már akkor is, s ma is. A választ, S- tegyük hozzá mindjárt: a min­denki számára közérthető választ a Központi Bizottság kongresszu­si irányelveinek III. fejezete ad­ta meg. Azzal, hogy részletesen elemezte a társadalom helyzetét, s a munkásosztály, a parasztság szerepére, az értelmiség, a kis­iparosság a volt kizsákmányoló osztályok maradványainak helyze­tére egyforma realitással adott választ. Egy helyütt ezt mondja: „A régi kizsákmányoló osztályo­kat jelszámoltuk. Nincsenek olyan osztályok, vagy számottevő társadalmi rétegek, amelyeknek érdekei ellentétesek lennének a szocializmussal S itt érdemes megállni egy rö- ■Vid időre, mert az aránylag kur­ta idézet egy történelmi kort zár le, s nem is akármilyet, hanem a dolgozók által jogosan várt tör­ténelmi igazságszolgáltatás kor­szakát. Azt a kort, amikor szük­ségszerűen így állítottuk fel a funkcióknál,' ide 'még az iskolázás-’ nál! is ’.a. kategóriákat í munkás, pa^szto értélmiségki.egyék,-»s ,ki-: zártuk isok’d^ely tol, .kíígy-.- a; Epű've-,'’ lődésbőí is á kik|á&máf yoláhesz- tályok képviselőinek utódjait, azért, hogy megteremtsük a szo­cializmus építésének irányításá- ‘hoz szükséges legmegfelelőbb fel­tételeket. Ezek a feltételek már adottak, a szocializmus alapjait leraktuk, s ezzel azok is rokon­szenveznek, akik néhány éve még a vállukat vonogatva mosolyogtak csupán, erőfeszítéseink láttán. M inden társadalomnak na­gyon meg kell erősödnie ahhoz, hogy így merjen cseleked­ni, s ki merje jelenteni: ahhoz, hogy a társadalom végső céljai megvalósuljanak, a társadalom egészének közreműködése szüksé­ges, s mindenkit szívesen lát tá­borában, aki csak egy kis részt is vállal ebből az óriási feladat­ból. S tisztában kell ' lennie a társadalom építését irányító kormánynak, pártnak azzal is: milyen forrásokból meríti az erőt •biztonságához. Az irányelvek nem csinál titkot belőle, hogy alapo­san felmérték ezeket az erőfor­rásokat. Kezdjük talán az .elején, ott, ahol ez á nagy biztonságot köl­csönző, és nyugalmat eredménye­ző politika kezdődött. Hat éve a párt irányításával megfékeztük az ellenforradalmat, a bűnösöket megbüntettük, a megtévedettek- nek pedig azt mondtuk: dolgozza­tok, tegyétek jóvá elkövetett hi­báitokat, s mi elfelejtjük azokat. Ez amellett, hogy az elképzelhető leghumánusabb eljárás volt, egy­ben erőt is adott azoknak, akik a hibákba beleestek, hogy vissza­találjanak a helyes útra, a mi tá­borunkba. Ami azonban milliókat érintett: a párt egyenes vonalú, ingadozás­mentes politikája, amely eleve azt célozta, hogy hazánkban a szocializmust, ajz egész néppel együtt, az. egész : nép számára építjük.' Neun , .szaladunk előre, híjgy, másnap visszalépjünk, s.-nem hirdetünk ma harcot a revizio- nizmus ellen külön, hogy más­nap a dogmatizmusra irányítsuk a fő figyelmet, hanem vállaljuk a kétfrontos harcot, de úgy, hogy közben nem feledkezünk el na­pi tennivalóinkról sem. Azt mondta a párt a VII. kong­resszuson: arra törekszünk, hogy megszilárdítsuk az elért életszínvo­nalat. Nem Ígért nagy fellendü­lést, megmaradt a realitás tala­ján. S ez megnyugtatta az embe­reket olyannyira, hogy pontosan a nyugodt, ütemes termelés kö­vetkeztében, az eredetileg terve­zetteket túlszárnyaltuk, s ebből bizonyos fokú életnívó-emelkedés következett. Nem volt ez kiugró arány, néhány százalék csupán, de nagyon sok embert meggyő­zött arról, hogy amit a párt elha­tároz, azt következetesen végre­hajtja, s ha lehetséges — ponto­san azért, mert célkitűzései talál­koznak a tömegek elképzelései­vel, a dolgozók legjobb szándé­kaival — meg is told ja. S ez ko­rántsem jelentéktelen erőforrás. És most kanyarodjunk vissza ^ az elejére, arra a korábbi vitára. Alig hiszem, hogy az irányelvek ismeretében szükséges volna megismételni. Vitapartne­reim is világosan látják ma már: az erőforrásokat gyengítik, ha a régi, akkor jogos kategóriák sze­rint próbálnak képet alkotni köz­életünkről, a párttagok és pár­tonkívüliek helyzetéről. Azon ne polemizáljunk, melyik a köny- nyebb, mert kétségtelen, hogy a pártonkívüliek helyzete egysze­rűbb. Tőlük csak azt kérjük, hogy tartsanak velünk a szocia­lista társadalom építésében. A kommunistáktól viszont nem ke­vesebbet, mint azt, hogy szerve­zői, irányítói legyenek ennek a munkának, s emellett okos, jó­zan, higgadt politikával szélesít­sék a párt mögé felsorakozók tá­borát. Mert tiszta sor: „A szocialista nemzeti egység vezető ereje a munkásosztály, annak forradalmi pártja, a Magyar Szocialista Mun­káspárt, az egész magyar nép vezetője.” A párt megteremtette a bizalom alapjait, politikája vég­rehajtásának erőforrásait, bizto­sítékait. S ezek szélesítése az iga­zi pártügy, minden kommunista elsőrendűen fontos feladata. Sz. I. 9 XXXII. Ezúttal Sárosi főihadnagy tartja elébe a dobozt. — Köszönöm. Dolgozni kezd­tem. Lassan visszatért az élet­kedvem. Megismerkedtem a fele­ségemmel... megnősültem. Hóna­pok teltek, évek, s a régi megál­lapodásra senki sem jelentkezeti Hovatovább rossz álomnak tűnt az egész, lázas víziónak. Azután azzal biztatgattam magam: ha je­lentkezik is valaki, mit tehetnek? Semmi, de semmi bizonyítékuk nincs ellenem. Megnyugodtam. S egy napon, mintegy fél éve, leve­let hozott be a szobámba a hiva­talsegéd. Személyesen hozta el valaki, a portára, onnan küldték fel. Ez állt benne: „Holnap dél­után hatkor legyen a Napsugár mulatóban. Bermünchen.” Mintha jeges vízbe dobtak volna. A hosz- szú ideje tartó önáltatás, hogy ta­IPAROS A TSZ-BEN A tsz-ekben a növénytermelésben és állattenyésztésben dolgo­zók mellett fontos szerepük van az ott foglalkoztatott iparosoknak is, akik az esetleges javítási és felújítási munkákban a gazdaságok rendelkezésére állnak. A harci Uj Élet Termelőszövetkezetben dolgozik Agg József kovács, aki jó munkájával segíti a tsz mun­káját és neki is része van a tsz eddigi jó eredményei ben. A küldöttválasztó taggyűlések tapasztalatai MEGYÉNK PARTSZERVEZE­TEI a Vili. kongresszusra való felkészülés jegyében tartják meg a küldöttválasztó taggyűléseket. A taggyűléseken beszámolnak a végzett munkáról, megvitatják a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának irány­elveit és küldötteket választanak a pártértekezletekre. A taggyűléseket tartalmas és céltudatos előkészítő munka előz. te meg. Vezetőségi és pártaktíva, üléseken foglalkoztak a politikai és termelő munka megjavításá­val. A párttagság érzi a tanács­kozások kimagasló jelentőségét. Ez kifejezésre jut abban is, hogy a megjelenés csaknem százszáza, lékos. A Tolnanémedi Kendergyárban a taggyűlés jó előkészítésébe be­vonták a pártonkívülieket is. Az augusztus 13-án megtartott aktí­vaértekezleten indult el a kezde­ményezés, hogy a VIII. pártkong­resszus tiszteletére kongresszusi hónapot tartanak. Ezen az aktí­vaértekezleten meghatározták, mi. re kell összpontosítani az erőt. A hónap elején az áztatósoknál 9 ezer mázsa lemaradás mutat­kozott, amely az üzem egészének a termelésére kihatott. A küldött­választó taggyűlésen már eredmé. nyékről számoltak be. Az áztató, sok 1200 mázsát hoztak be a le­maradásból. VITATKOZÓ SZELLEM hatja át a küldöttválasztó taggyűlése­ket. A vitára a kollektiven elké­szített beszámolók adják meg az alapot, amelyek mélyrehatóan elemzik az adott üzem, termelő- szövetkezet politikai és gazdasági munkáját. A Dombóvári Cement, ipari Vállalat taggyűlésén 16-an vettek részt a vitában. A vita során sok hasznos javaslat hang­zott el, az üzem munkájának jobbátételére. A felszabadult lég. körben a dolgozók bátran és személyre szólóan bírálták a gaz. dasági vezetést. Mind a beszámolókban, mind a vitában sokat foglalkoznak, a kongresszusi irányelvekkel. "A harc-janyai Uj Élet Tsz taggyű­lésén a gazdasági feladatok mél- lett a kulturális nevelőmunkáról is sok szó esett. Külön kihang­súlyozták, milyen nagy jelentő­sége van az emberek gondolko­dásmódjának megjavításában an. nak, hogy a tanyai iskolákat a sza. kosított általános iskolák szint­jére emelik. A TAGGYŰLÉSEKEN érvénye, sül az a régebben kialakult mód­szer, hogy pártonkívülieket is meghívnak a kommunisták ta­nácskozására. A simontornyai Kossuth Tsz taggyűlésén a pár­tonkívüliek is részt vettek a vi­tában. Elmondták, hogy a járási szervek részéről nem kielégítő a gazdasági segítség. Kifogásolták és példának említették meg a tsz termelési tervének nyolc ízben történő módosítását Általában sokat foglalkoznak az emberek gondolkodásmódjának megváltozá­sával és ezt példákkal bizonyít­ják. Értényben elismeréssel be­széltek a pártszervezet politikai nevelő tevékenységéről. A poli­tikai oktatás eredményeképpen a tsz-tagok közül jónéhányan van­nak olyanok, akik annak idején, bár nehezen tették magukévá a szövetkezés gondolatát, ma a napi munkájuk végzésén túl többlet- munkát vállalnak, hogy ezzel is elősegítsék termelőszövetkezetük politikai és gazdasági megszilár­dítását. A taggyűléseken a javasolt kül. dötteket szinte egyhangúan vá­lasztják meg, s útravalóul azt kérik tőlük, a pártértekezleten hallassák hangjukat. Arra kérik a küldötteket, tolmácsolják azt a bizalmat, amit a párt Központi Bizottsága iránt éreznek. Tolmá­csolják továbbá, hogy a Központi Bizottság kongresszusi irányelvei­vel a legteljesebb mértékben egyetértenek, s annak szellemé­ben dolgoznak. P. M. Társulás oldja meg Gyünkön a szennyvíz levezetését A gyönki szennyvíz levezetése nem kis gondot okoz a községi vezető szerveknek és az egész­ségügyi szerveknek. Az egészség- ügyi szervek már több intéz­ményt köteleztek a WC-k kor­szerűbbé és egészségügyi szem­pontból megfelelőbbé tételére és a szennyvíz elvezetésének meg­oldására. Már történtek is intéz­kedések a hiba megszüntetésére. Az oktatásügyi szervek kezde­ményezésére a székesfehérvári I vízügyi igazgatóság javaslatot ké­szül tenni az érintett gyönki szer­veknek társulás létrehozására. A társulás szennyvízlevezető csa­tornát épít majd. A községi ta­nácsnál kapott tájékoztatás sze­rint tizenöt különböző szervet érint majd a csatorna megépítése, de az egész község egészségügyé­nek javítását is eredményezi. Hozzávetőleges számítások szerint a leendő költségek megközelítik a kétmillió forintot. a gyár IRTA: TÚRI ANDRÁS Ián el is feledkeztek rólam, hogy tán nincs is szükségük rám, egy­szerre semmivé lett. De még mindig nem vesztettem el a re­ményemet. Mi történhetik? Ott leszek a Napsugárban és egysze­rűen visszautasítom a várható megbízatást. Elmentem. Leültem egy asztalhoz, rendeltem egy üveg bort és vártam. Fél órát tölthet­tem így, amikor valaki leült az asztalomhoz. Vézna öregember volt, semmitmondó külsejű, re­kedt hangú: „ön Hevesi mér­nök?” Bólintottam. „Szükségünk van önre." Felelni akartam, dur­ván elutasítani, de a torkom ösz- szeszorult, egy hangot sem tud­tam kiadni. O pedig így folytatta: „A gyárat, ahol dolgozik, meg kell semmisíteni, a feladat magá­ra vár. Az időpontot és a részle­tes utasításokat később kapja meg.” A rémülettől megjött a haogfxn. Mindez annyira ostoba volt, olyan közönséges, hogy ma is csodálkoznom kell rajta. Az olvasmányokból, filmekből nem így emlékeztem az efajta dolgok­ra. Nem! — mondtam hangosan. — Nem vállalom! — Rám emelte a szemét, amelynek pillantása hi­deg volt és személytelen. „Amint gondolja — mondta. — Akkor ezt az írást illetékes kezéhez jut­tatom.” — Miféle írást? — Négy­rét hajtott ívet vett elő a zsebé­ből, elém tartotta. Szövege arról szólt, hogy én bizonyos szolgála­tokért kilencvenezer forintot át­vettem. És alatta az aláírásom. Valóban az enyém. De hisz én sohasem írtam alá ilyen szöve­get! Pedig ez az én írásom. Azt hittem, elment az eszem. Ez az aláírás eldöntötte a sorsomat. Hevesi oly roskadtan ül, mint egy rongybaba. — Aztán megkaptam a részle­tes utasítást is. Alapos tervezet volt, mindenre kiterjedő. Vegyi alapon működő robbanószerke­zetet kellet készítenem és azt idő­re, pontosan negyed egyre beállí­tanom. Aznap reggel fél órával hamarabb mentem be az irodá­ba, s a szerkezetet Keresztesi kol­légám egyik virágcserepének földjébe rejtettem. Gondoskod­(Felytatás & 4. oldalén)

Next

/
Thumbnails
Contents