Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-30 / 229. szám
4 TOLNA MEGYEI NfiPÜJSÄG 1962. szeptember 30. A rácvölgyi cigánysoron Azelőtt: Csendőr pofozta, rendőr nyúzta, egy köcsög aludttejjel dugta ki szemét a nagygazda — Ma: Egyenrangú tagja a termelőszövetkezetnek A kis házak ijedten húzódnak meg a szomszédos erdő árnyékában. Néhány már kimerészkedett a kövesűt mellé, felemelte fejét, cseréptetőt tett rá a gallyak és nád helyett, s ablakszemeiben már nem a félelem ül, hanem szintoly magabiztosság, mint akármelyik falu akármelyik házáéban. Ősük mikor települt ide, ma már senki sem tudja. Talán az erdő csábította, amely munkát is nyújtott, de védelmet is, meg itt valóban szabadabb volt az élet, mint a falu közvetlen közelében. Ide nehezebben jutott el a törvény, itt a maguk szabta rendben élhettek, s sok mindent ingyen kínált a környék. Rácvölgy — Tamási mellett — azóta komoly településsé, házcsoporttá lett. Lakói főleg cigányok. És nem akármilyen cigányok, mert bőrük színén és azon kívül, hogy lányaik, asszonyaik tarkábban öltöznek, vajmi kevés különbözteti meg már őket a szomszédos magyaroktól. A legfontosabb dologban teljesen egyformák velük. A járási pártbizottságról azzal bocsátottak útnak, hogy Filótás István elvtárssal beszélj, a Vörös Szikra párttitkárával. Ő a tsz-tag cigányok első számú pat- rónusa, aki nagyon sokat segített nekik abban, hogy a szövetkezet szorgalmas tagjaivá váljanak. Majd ő mindent elmond. Nos, itt ülünk szemközt. Be kell érnem negyed órával, mert utána a párttitkárt máshová hívja a kötelesség. Ki hinné, hogy ebben a kövérkés, joviális emberben ennyi tettvágy, ilyen lendület feszül. Pedig az. Mert mennyi akaraterő kellett ahhoz, hogy segítsen a rácvölgyi cigányoknak életük megváltoztatásában. Rögtön rendszerbe foglalja a mondanivalóját. így kezdi: — Mert mi volt a sorsuk ezeknek a cigányoknak a múltban? Csendőr rúgta, rendőr pofozta, a nagygazda egy köcsög aludttejjel dugta ki szemét egész napi munkája után. Csoda-e, hogy ilyen körülmények között elvadultak? Megoldást kellett keresni. És a megoldás kézenfekvő. Nem elzárkózni tőlük, nem kiszorítani őket, hanem igenis, bevonni a munkába, bevonni a szövetkezetbe. — De... — nem engedi tovább mondani. — Tudom, azt akarja kérdezni, hogy a magyarok nem idegenkedtek-e tőlük? Dehogynem. Először igen. Ma már nálunk, ahogy nincs különbség egykori húszholdas, meg egykori szegényparaszt között, úgy nincs különbség magyar, meg cigány között. A munka az értékmérő. Tehát eljutottunk a legfontosabbhoz. A munka, mint emberi érték, mint emberi tisztesség, mint rang mérője. És eszerint a mértékegység szerint már nincs különbség. Csak egy példát: Az idén fordult elő elsőnek Tamásiban, hogy egy cséplőcsapat négyszáz mázsát veretett le egyetlen nap alatt. Egy cigány cséplőcsapat. Ezek után, valóban, van-e valakinek joga kifogást emelni akármelyik Bogdán, vagy akármelyik Orsós ellen, csak azért, mert azt barnább bőrrel, egy putriban hozta világra az anyja? S aztán a cigányok keresetéről kérdem a párttitkárt. — Ezerhétszáz-ezernyolcház havi átlagban. Épp úgy, mint a magyarok. Ki többet, ki kevesebbet, a munka szerint. A cséplési időszakban volt, akinek a jövedelme felment két és félezer forintra. Most már az is növeli a család jövedelmét, hogy az asszonyok is bekapcsolódtak a munkába. Azelőtt csak egynéhány asszonyt láttunk, ma már harminc-negyvenen is rendszeresen jönnek dolgozni. A rendes munka, a jó kereset meg is látszik rajtuk. Rendesen öltöznek, sokan szép házat építettek. — Például.;. — Például Bogdán Péternek is rendes háza van már. Aztán Orsós Józsi bácsinak. Orsós Istvá- néknál szép bútor, rádió. Hízót úgyszólván valamennyi család nevel. A gyerekek a rácvölgyi iskolába járnak, ahol nagy szeretettel foglalkoznak velük. Semmivel sem gyengébb tanulók, mint a magyar gyerekek, nem is hiányoznak többet és nem is rendetlenebbek. Sőt, most már a ruházatban sem különböznek, mert a pártszervezet javaslatára a szövetkezet huszonhat gyerek számára iskolaköpenyt vásárolt. Aztán elmondja még Filótás elvtárs, hogy a cigányok legjobbjait épp úgy elvitték a mező- gazdasági kiállításra, mint a magyarok leejobbiait. a taoasztalat• W V V V V csere-látogatásokon magyar tagtársaikkal együtt vettek részt. Neveket sorol, Orsós Mihály, Bogdán Péter, Orsós György, Orsós István, s aztán még sok Orsós és Bogdán, csak az istne- rős tud kiigazodni köztük, akik valamennyien megérdemlik, hogy jó szót ejtsünk róluk. Most mozgalom indult köztük, hogy beiratkozzanak az általános iskolába. Felülről is segítik ezt a mozgalmat, de alulról indult. Mert szégyenkezik az, aki neve helyett kénytelen egy kereszt odarajzo- lásával beérni, amikor hivatalos iraton tanúsítani kell valamit. És ez — éppen ez — a szégyen nagyon fontos valami. Putri még van. De már szép ház is. A legtöbb lakás valahol a putri és a szép ház között van, már a ház jelző illik rá inkább. Az út, amely kivezetett a putriból, nem volt könnyű és nem volt rövid. De megérte. Befejezésül kezdjem magyaráz- gatni, minek köszönhető, hogy a rácvölgyi cigányok egyenrangú társként a magyarok közé emelkedtek? Nincs szükség magyarázatra, hiszen minden azt bizonyítja: a munka és a bizalom változtatta más emberré őket. L. Gy. Ma kezdődik az országos múzeumi hónap ünnepségsorozata Szekszárdon A Tolna megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya a szekszárdi Béri Balogh Adám Múzeum, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Tolna megyei Titkársága és a szekszárdi Városi Művelődési Ház az országos múzeumi hónap keretében szeptember 30-tól november 6-ig előadásokat és kulturális rendezvényeket tart. A múzeumi hónap ünnepségeit „Szekszárd megyei város története írásoö emlékek alapján” című kiállítással kezdik meg szeptember 30-án, vasárnap délelőtt 11 órakor a szekszárdi múzeumban. Október 3-án este 6 órai kezdettel a TIT-klubban Szekszárd története címmel tartanak előadást, majd 6-án Emlékezzünk a régiekre címmel irodalmi ankét lesz a városi művelődési házban. Október 7-én, vasárnap egész napos program lesz, amelynek keretében szerepel az úttörőzenekar is. Délelőtt 11 órakor leplezik le a Wosinszky Mór emléktáblát, s ezen a napon nyitják meg a szekszárdi múzeum dísztermében rendezett kiállítást is Tolna megye nagyjai címmel. Október hónap második felében is előadássorozatokat és kiállításokat rendeznek. 14-én, vasárnap délelőtt nyitják meg a Tolna megyei kismesterségek című kiállítást a múzeumban. 16-án este 6 «»»immnimiiim'i» ■'« órai kezdettel A szekszárdi jobbágyság antifeudális küzdelme aa apátsági uralommal szemben című előadást a TIT-klubban rendezik meg. Ugyancsak itt kerül megrendezésre 19-én este 6 órai kezdettel A magyar honfoglalás és Tolna megyei emlékei című előadás is. A szekszárdi múzeum aranykincseinek bemutatására október 21-én kerül sor, majd 28-án délelőtt a pénztörténeti kiállítást nyitják meg a decsi művelődési házban. Dr. Ábrahám AmbruSj kétszeres Kossuth-díjas akadémikus, egyetemi tanár október 29- én tart színesfilm-vetíféssel egybekötött élménybeszámolót a TIT-- klubban. November 4-én, vasárnap múzeumi bizottság alakul Nagydorogon, 6-án pedig a Tolna megyei képzőművészek kiállítását nyitják meg a szekszárdi múzeumban. A múzeumi hónap keretében kiállítják a szekszárdi múzeum tudományos dolgozóinak 1961—62 között megjelent munkáit, valamint a külföldi tudományos irodalmi csereakció dokumentációs anyagainak egy részét. A rendező bizottság minden érdeklődőt szeretettel vár, az országos múzeumi hónap ünnepségeire és előadásaira, amelyeknek látogatása díjtalan. (Folytatás a 3. oldalról.) felé. Majd ott, ahol a fű legszeb«"'« ka- SEriíSíí P/C1 P°.nt’ ryjessz’r°1 lé s azon túl csak nézték egymást h t kivenm’ rrul«3r do1- sokáig. Csak a szemük beszélt s gozik s mikor egyenesedik fel, jó volt ez így A szavakat nmikat ****■de4a B-átt’taSSat-i1SZTfí 3 f" el kellett mondani, elmondták hBtktf6 aiZert Iflmtha le- sokszor. Azaz, hogy inkább Mikvolna, hogyan feni a ka- iós mondta, Erzsi tartózkodóbb száját. Harangszó úszott a levegőben, litániára hívó első harangozás. volt mindig, s szégyenlős is, Erzsinek egy kicsit még min- a , ... , dig idegen volt a fiú. Néha a Í™el,yr51, ^ gondolatait sem tudta követni, szükség volt arra, hogy a csend is segítsen megmagyarázni, amit a fiú mondott. — Anyámék haragudtak, hogy mesélik, hogy van már legalább kétszáz esztendős, Miklós várakozott. Megállt, majd elindult, ment néhány lépést, azután visszafordru]‘ * szemet megrnhentette az eljöttem _ mondta és komolyan öreg fagocsörtds törzsen, girbe- nézett Miklósra. Szürkészöld sze- gurba agam, amelyet messziről moiben mintha szemrehányáe eltakartak a hosszú, szomorú bújkált volna, de a fiú ezt valaágak. — Tanácstalanul néha órájára nézett, megállapítva, hogy hogy nem fogta fel. — Az én anyám meg azért haelobb jött, mint ahogy megbe- ragszik> mert nem mentem h hát* ’ Igl a nCHl TL maS E1 “ tudja képzelni, mi tör- tovább figyelni a ténhetett velem. Máskor legalábbkéthetenként otthon voltam. Most vább a föld a hozzá vezető köny- nyű léptek zaját. Nem kellett sokáig várnia. Erzsi halkan és könnyedén jött, mint könnyű nyári füvalom. meg három is elmúlt már. — Beszéltél már neki rólam? — Nem. Mit mondhattam volna? Erzsi minden átmenet nélkül magassarkú cipője nem hagyott sírva fakadt. nyomot az úton. Messziről is gyöNem igaz, hogy kellek én nyörködött benne s nem tudta neked, nem vállalsz te engem. megállni, hogy felé ne szaladjon. Amikor Erzsi meglátta, megÉn téged? Erzsikém! Hát járok én mással? Hát ránézek én gyorsította lépteit. Ügy borultak valakire is terajtad kívül? Hogy össze, mint a fák ágai s nem lehetsz ilyen, — karjaiba kapta esett közöttük egy szó sem. Mentek a keskeny ösvénynél alig nagyobb úton mindig beljebb és beljebb az ártéri füzes sűrűje s a csókok olyan áradatát zúdította rá, hogy mindketten elfulladtak. (Folytatjuk) Tdmitá{ — olajjal, akvarellel — Látogatás Martinék József festőművésznél — A festőállványon vászon feszül, jó szereplés most a legközelebbi mesélt történetek mögött nem- az ecset gyorsan de biztosan rak- tervem. csak hangulatok húzódnak meg, ja fel rá a színeket. A festő egy Apró faszobor kerül a kezébe, hanem egy elismerő vélemény isj kicsit hátrál, szemét összehúzva megcsonkult kis figuráján szere- amely aztán szavakba is formá- vizsgálja az eredményt. Aztán lettel simít végig. Egy szál bics- lódik. újabb színeket kever a palettán kával faragta a hadifogságban és — Nagyon hasznosnak találom és kinyújtott kézzel simítja a vá- a hátizsák legmélyén hozta haza a megye képzőművészeinek ezt szonra a kék, zöld meg sárga magával. Egy pillanatra elkalan- az évenkénti találkozását. Nem- olajfestéket. dozik az emlékeken, aztán hir- csak alkalmat ad arra, hogy két Lent a töltés alatt megcsillan télén visszatér a mához, a tér- hetet teljes egészében a munkánk- a fény a holt-ág vizén, a túlsó vekhez. nak szentelhessünk, hanem egy parton a fák közül ide fehérük a kép úgy válik hű ábrázolójává a Duna-parti tájnak. Leginkább olajjal dolgozom másik nagy segítség is rejlik a horgásztanya épülete. És ahogy — fordul ismét felém —, de sze- benne. Módot ad arra, hogy kiegyre több szín kerül a vászonra, retem az akvarellt és a pasztellt cseréljük tapasztalatainkat, véleis. Tudatosan szeretném eszkö- ményt mondjunk egymás munzeim skáláját bővíteni és újra káiról, a fiatalabbaknak pedig elővenni a már korábban hasz- útmutatást. Akkoriban Dunaföldvárott a nált tus- és ceruzarajz lehetősé- ~ Egymás önzetlen segítése művésztelepen nem sok idő jutott geit. beszélgetésre munka közben. Itt Paál László a kedvence a ma- Tolnán Martinék József lakásán gyár festők közül, és ez már ma- már bővebben folyhat a szó tér- gába véve elárulja, hogy Martivekről, eredményekről. nek József a csendéletek és tájMatisse-rői, Gauguin-ről, Paál képek kedvelője. Képei zöme is lálkozunk, együtt tartjuk a kol- Lászlóról a kedvencekről beszél- erről tanúskodik. lektívát. Köszönettel tartozunk getünk előbb, majd a kedvelt — Valóban a tájképfestészetet azoknak, akik ezt számunkra le- színekről folyik a szó, a sárgáról, kedvelem elsősorban, de terveim hetővé tették. Komoly morális a kékről, a rőt és mély színekről, között több figurális kompozíció segítséget jelentett számunkra és Dunaföldváron készült képeket is szerepel. Munkásokat, parasz- egy lépéssel ahhoz is közelebb mutat, utca- és Dunapart-részle- tokát szeretnék megfesteni min- vitt talán, hogy a megyei műtét, sajátos hangulatú, kedves dennapi munkájuk közben. vészek alkotásai gazdára is tafestményeket. A beszélgetés során vissza- Iáinak majd.- Az őszi megyei kiállításra vissza tér a Dunaföldváron el- — Nem szeretnénk szerénytele- készülök jelenleg. Azt a tíz ké- töltött napok emlékeihez. Az el- nek lenni, és itt elsősorban nem is magamról benagyszerű érzés. Aktivizálás a munkái-a hasznos. Mindenképp a művészi színvonal emelkedését segíti. Valamennyien úgy jöttünk el onnan, hogy jövőre újra tápét, amit zsűrizésre beküldők, főleg a földvári napok terméséből állítom össze. A kiállításon való Többszörösére bővítik a Gödöllői Agrártudományi Egyetemet A második ötéves tervben többszörösére bővül a Gödöllői Agrártudományi Egyetem. Az első építménynek, az 1200 személyes kollégiumnak a terveit már elkészítették és a jövő hónapban megkezdődik az építkezés. Az egyetemen új tanszékek kapnak helyet, természetesen új épületekben. Ezenkívül 18 rajzteremmel, 32 szemináriumi teremmel, központi, rezgésmentes laboratóriummal és 110—260 személyes előadótermekkel ellátott szemináriumi épületet terveznek. A tudományos munka fejlesztésére növény- és állatkísérleti laboratóriumot állítanak fel, s Gödöllőn építik meg majd Európa mezőgazdasági főiskoláinak legnagyobb izotóplaboratóriumát és sugár kertjét szélek, hiszen anya, gi gondjaim nincsenek, — de a vállalatokon és az intézményeken a sor. Sokat segít- p| hetnek a képek megvásárlásával a megyei képzőművészek helyzetén. Hiszem, hogy ők is jól járnak, ha termeiket és szobáikat zsűrizett igényes képekkel díszítik, mint esetleg dilettáns má- zolmányokkal, olcsó giccsekkel. Szavai őszintén, talán egy kissé fáradtan csendülnek. Az asztalon halkan koccan a ká- véscsésze. Kint az .ijí utcán emberek sietnek haza a műszakból, a selyemgyárból. Búcsúzko- dunk: Viszontlátásra a tárlaton. ttonostOEi Mikig;
