Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-23 / 223. szám
ö Szeberényi Lehel: K Jl 4be*Ulélelc aiáttdéka Ígyűl az egész barakk az Igen. míg kívülről így látszik, hármas szám alá, Kollárné Lm_ udvarra. Csodájára Kol- belülről dolgozik a szentlélek, szinte kikelve magából, Koman- lámé szerencséjének. Kollárné S Vrabecné nyugtázza a libát, dáné az igazság bajnokaként, szerencséje soványka libába sű- a szentlélek csodálatos külde- , rűsödött össze. ményét. — Csakis csoda folytán V rf„ u tertójturLibu&kám — günnyög Kol- — gondolja. — Hogy került ide ez a liba? k&zültségben ta árnyékában, harci Iámé, s ölelgeti a libát. Az öccse ajándéka, hogy le- — kérdi Komandáné, csak úgy, gyen jobb falatjuk pünkösdre. senkitől. — Vigyázz a libára — szól De Vrabecnében a szentlélek oda Kollárné nagyobbik bámész csodálatos gyorsasággal formál- fiának. S szalad a rántáshoz. ja a választ, mintegy sugalomS oszol szét az egész barakk, képpen? , mert minden csoda csak három — A sógornőm hozta az ün- rneSert- A szentlelek ereje tá— Hol a libám? — reszket Kollárné. — Miféle libája? — A libám, amelyet maga eltulajdonított! S ekkor Vrabecné mindent napig tart. A Kollár-gyerekek nepekre... De letette a sarkon... meg buzgón foglalkoznak a li- Mert be kellett szaladpia afiá- bával. Zsineget kerít az egyik, hoz a kaszárnyába... ' s akasztja a szárnya közé: S ezzel lélegzik nagyot VraGyí, fakó! A „fakó”, s mögötte a csóré a szentlelket. becné, mintha kifújná magából fossák a képét. mogatja belülről. Olyan egyenesre húzza ki magát, mint a kerítés deszkája. S most sértett önérzetének tüzes nyelvei nyalhad vonul rendben az utcára. Ott rajcsúroznak. — Jani, Pityu, öcsi, Lacó, gyertek ebédelni! — rázza Kol- lámé a fakanalat az ajtóból, mintha zenekart vezényelne. Rafajné és Komandáné egymásra néz. — Persze — mondja a szemük —. Ha a sógornő nem teszi le a sarkon a libát, hát hogy — Hordja el magát, míg szépen van. Piszkos proli!... így akar hozzájutni pünkösdi pecsenyéhez, mi?... Potyára!... Dolgozzék, akkor magának is lesz... — De kéremszépen, ha látsétál be ide a tulajdon lábán?! hatnám... — hunyászkodik Kol_ Az evésre mind itt van, _ Mégiscsak észnél van ez a Vra- Iámé. Mert hátha nem is az b ecné. Nem hiába okosítja magát a bibliából. ereszkedik le az asszony fakanalas keze. — S a libát hol hagytátok? Hol a liba? Hogy sújt szigorúan a szemével, húzzák be nyakukat a kölykök. A legnagyobb, a bámész szokatlan fürgeséggel emeli fel szepegi, félszemmel a fakanálra a sámliról mázsás alfelét. övé a liba. — Semmi köze hozzá! Ha figyelmezve: — Kinn maradt. Kollárné ugortában egyet a gyerek fenekére, az bőg, de ő már kint száguld az utcán. Száguldoz össze-vissza, föl-le, le, s föl, fejetlen, kétségbeesve. Liba volt, liba nincs. S Vrabecné a világ legtermé- nem megy azonnal, rendőrt hí- szetesebb mozdulatával öleli a vatok... Szemtelen kommunis- hóna alá Kollárék libáját és fa!... Kollárné valósággal megsemmisül. — Bocsásson meg, nem akarMert libának mégis csak ólban a helye. Ami biztos, bizsuhint fos. S Kollárné a Prón-féle szatócsüzletben bukkan az elvetam... — motyog csendesen, és szégyenkezve kotródik. Komandáné áll, és megvonja a vállát. Itt aztán megáll az C a liba komótosan, maga ment — vigasztalja magát. Után húzva a madzagot, TT nnAm Prnnék-nál ér besétál a Rét utca hármas számba. szett liba nyomára, amikor már ember esze. Mert az az egy régen lemondott az ünnepi fa- biztos, hogy Vrabecnénak nincs igaza. S Vrabecné reggel, este sámlira ül, futballabda-szerű térH anem Prónéknál éppen köz® szorítja a szentlélek Vrabecné libahistóriája küldeményét, s tomi-tomi buz- van műsoron, ahogy benyit a Rommal, mert közeleg az unlatról — Könnyen jött, könnyen A Nap tűz. A fatartó rövid csengettyűs ajtón. Komandáné neP\..A liba pedig gyarapodik, árnyékában ül Vrabecné, szent már szorongatja a kimért lisz- bibŰába merültem Készül a szépül, napról napra, s az ünnep szombatján már kövéren, kopaszon csüng a kamrában tét és sót, de azért azt még „le szentlélek látogatására. A hiba kell adni”. Vannak itt asszo- ___ h át megáll Vrabecné dagadt nyok a Varga utcából, meg a ^zsIínű s"emét fáradozásának eredményén. Pünkösd reggelén pedig nyit— Az én libám! - tér észhez ». *■"****»■ n?L_most. Kollárné. — Megvan a gazdája — tereli a figyelmet Prón is Kollárné felé. S jön a nagy bizonygatás. bakája előtt, s közömbösen ko- Rét utcából. Azok derülnek pogtatni kezdi hegyes csőrével rajta. S Prón úr csóválja a fe- az asszony sípcsontját, sípcsont- jét. ján kifényesedett bőrét. Rafajné ruhát tereget, Komandáné meg éppen a piszkos vizet önti ki. Hát látják, és röhögnek. A szemükben az áll, hogy: — Ni, a szent asszony. — Miben leli örömét, Vrabecné? Vrabecné ocsúdik felfele a megsüti, hát csuklik össze az a nagy, kövér teste. Volt liba, nincs liba. ollámé szombat este ta- valyi babot válogat épPrón a pult alá dugná a fejét, pen, hogy másnapra megfőzi, akkora a bábéi. Egyezik itt min- amikor jön Komandáné. Hamiden. Még az elvesztés perce is. san nevet és húzza ki a libát a szatyrából. könyvből. Először megütődik, Kollárné azon nyomban, liszt- majd kétkedőén néz, hol a li- tel, sóval, paprikával, csatlako- bára, hol a vigyori asszonyok- zik Komandánéhoz. ra. Aztán ábrázatát lángnyelvek — Majd én adok neki libát!... nyaldossák. A boldogság rózsái. így robognak be a Rét utca hizlalni az ünnepre.... — Vrabecné küldi — mondja csendesen —, mert hogy maguk úgyse tudták volna miből kiBOCSÁSS MEG NEKEM! A fáradt férfi tanácstalanul állt meg a küszöbön. Nem tudta, mihez kezdjen. Aztán kinyitotta a gázt, meggyújtotta és nemsokára gőz emelgette a lábas fedelét. A kredencben szalonnát is lelt, de ott is hagyta, mert a vége piros volt, tintás vagy rúzsos, egy csészét tett az asztalra. Teát dobott a vízbe, és kedvetlenül a csészébe szűrte a forró italt. Az asztalhoz telepedett. Szemben vele tárva nyitva állt az ajtó. A szobába láthatott. Az asszony nyitott szájjal lélegzett. Aludt. Talán álmodott is. mert a szája körül enyhe mosoly látszott. A nyitott ablakon át szellő szökött a szobába. Ö önkéntelen mozdulattal nyúlt az ingéhez, be akarta gombolni. Egyetlen gomb fityegett rajta s ha hozzányúl az is leszakad. Az asszony kigöndörített, kiszőkített haja aranyosan csillant a rá vetődő fényben és most észre vette, hogy öltözékei szanaszéjjel hevernek székeken, díványon, egy még a kis üveges szekrényre is rá- telepűlt. A férfi belehallgatózott a csendbe. Döbbenten figyelt _ és kezét akaratlanul a szívére szorította. Eddig sohasem érezte, hogy szíve is van, s most ettől az érzéstől egyszerre nagyon fáradt lett. Elgondolkozott. Volt min. Talán három, talán négy esztendeje új, karcsú, finom mozgású lény került az irodára, ahová őt is felhelyezték az üzemből. És ő addig nézte, nézegette a fiatal leányt amíg hazamenetelkor észre vette, hogy a felesége szeme körűi ezernyi finom szarkaláb van, és azt is meglátta, hogy az asszony bokája estefelé mindig megvastagszik. Ilyenkor mindig lehunyta a szemét, és ekkor hirtelen eszébe jutott az új kollegina szépvonalú lába. A szépvonalú lábért aztán egy szép napon minden régit szeretett volna elfelejteni. Ügy látszott sikerült is eddig, mert az új asszonnyal, az új városban egészen megfiatalodott. Csak most érezte először, hogy, mintha magára hagyták volna. Egyedül volna. És többé nem tudott, vagy nem is akart másra gondolni. Eszébe jutottak a régi vasárnapok. Reggelente minden oda volt készítve, frissen, tisztán, mosottan, vasaltan és ő kényelmesen felöltözködött, aztán lement a barátaihoz a kis patak partjára, ahol tavaszonta minden kéklett az ibolyáktól, a patak pedig vidám pisztrángokat sodort. Delente terített asztal várta. Hazamenet mindenki megemelte néki a kalapot és ő megelégedetten köszönt vissza, sőt voltak akik egy-két szóra meg is álltak vele. Otthon a két kislánya eléje szaladt. Most itt ül gombtalan ingben, ha reggelizni akar főzhet magának teát. Az utcán egy-két ivócimbora ha ismeri. Közben a fiatal nő felébredt. Széttárt karokkal megállt az ajtóban, aztán az ura ölébe dőlt, de az most eltolta magától, és meghallotta, hogy az újasszony hörpölve megitta a teáját. Megmosakodott. Felöltözött. Aztán táska nélkül megindult az állomás felé. Csak a pályaudvar bejáratánál hökkent meg, de lassan meg is nyugodott, mert tudta már mit fog otthon — a régi otthonban — mondani. Csak ennyit «bocsáss meg nekem!« Egy pillanatra az is felötlött benne, hogy számára talán nincs is- bocsánat? Aztá "> ezt a gondolatot elhessegeti-' magától. Mire a vonat ismerő- régi hegyek közé ért, már egészen megvidámndott. Borsi Darázs József CSÁXYI LÁSZLÓ: BAROKK VERSEK í. Ágyadban lep meg vágyam, mint a hajnal, Amint ott fekszel, bontott, barna hajjal, melyen az arany Nap is megtörik és olyan vagy most, mint egy égi angyal, így szeretnélek látni örökig. Hull a csillag és a fázó kertben egy eltévedt nimfa árnya lebben. összesúgnak a Hórák s a Nap nem szór majd reád többé sugarat. 2. így emlékezem rád. Egy hajfonat lobogott a szélben és kezed eltakarta sápadt arcodat. Fagy lepte a zsenge kerteket és a törékeny, lepke nárciszok szirmán a kétely ült, a zord titok. S bár könny öntözte nem múló szerelmed, halódva vártak az éjre a kertek. EBLI KATALIN: Szombat délután Pirosbetűsek lelkemben a tervek, — bennünk már készül a holnap; az utolsó hétköznap kérdéseire az emberek csak kurtán válaszolnak. Lezárul a pihenés sorompója rövid időre a munka előtt; csendes öböl vizében úszunk, nem kell feszítni izmot és erőt. Az éjszaka mögött feldereng a vasárnap üde tengerpartja; a holnapi örömök gyepíőszárát már mindenki kezében tartja. V _______________________________J , 1 HÉÉltra...! i Az öreget süket Rácznak hív- Rácz, amint zuhant alá a mélyiák. Nagyot hall, illetve a nagy- séghe. Ki se húzták, kegyeletből, bál is csak kicsit. Éjjeliőr a tisz- Inkább betemették a kutat, és ás- tes foglalkozása, már vagy három tak mellette egy másikat, esztendeje. Azóta nem loptak az ...Hát — láthatják — jó famüiá- „Aranykalász”-bál egy lyukas ból való az öreg. De nem minkrajcárnyit. Igaz, korábban sem: dennapi állat a Rislca sem. Mahárom éve alakult a szövetkezet, kacs, önfejű. Amúgy legjobb leMihály bácsinak — mert gyen- gelő a gulyában. Ha fűre akad, el ge évszázada Mihályra keresztel- is kóborol. Üthetik a nyomát, ték — hosszú, magáfaragta pipa- Igaz, Mihály csak a fejét szokta, szár szokott hintázni a szájában, mégpedig a pipaszárral. Hiába. Mint mondják, egyik fogát pótol- no! Leleményes ember. Csak sze- ja, amelyet legénykorában vertek gény Riskának az a kis szépségki. Valami lehet is a dologban, hibája ne volna!... Valami viadal mert a pipát égni csakugyan nem óta mindkét szarva hiányzik. Na, látta még emberfia. De benne a nem a pipaszártól. Egy másik dohányt sem! Rácz dédapánk marha akaszkodott neki... Pedig szívből utál mindenféle füstöt. Mihály bá’ is fölszarvazza néha: Ezért nem ment közel a nyáron töreken és szalmán tartja dara a szérűskerthez sem, pedig égett helyett. De meg is áll nyomban, az osztag. Persze, ez nem is az ő ha az öreg elbödül, hogy: hóha...! „asztala”. Igazi tűzoltókat fizet Baj legföljebb az indításnál adó- a szövetkezet. dik. Mondták neki már többen, De mit is ér az a vacak füst?! hogy néha fölhajthatná a szekér- Az öregnek más szenvedélye van: re. Ő maga úgy sem ül rá, Riska a kajla képű, párnás karú me- előtt bandukol. Persze, ez így nyecskéket szokta — nézegetni, mégis más — belátom én — mint- Jó messziről, mivel távollátó. Az ha csak úgy, kényszerből gyalo- orvos — akit világéletében elke- goi az ember. Mert ha nagyon rült — legalább is annak nevezte, akarna, völgynek azért felülhetne. Ha ráhibázott, ha nem, az öreg Vagy az istálló előtt, mikor beka- elferdült szemtengellyel is jól ér- nyarodtak a hídon, zi magát, hiszen mindene meg- ...De nicsak! Vagy valami láto- van. Igaz. nem flancol, keveset más?!... Nem, nem, valóban Miad a külsőre. Lelki életet él: hosz- hály bá’ poroszkál ott az úton. szókat tud káromkodni. S hango- Egyedül. Éppen ez a furcsa!... A san, hogy maga is megértse. Kü- meggyfaszár a kihullott foga he- lönben hétköznap, vasárnap ugyan lyén. Köszöntik, meg is kiabálják, azt a gúnyát viseli. Nincs is ne- Ördögadta, csak megy. Mért halki másik, nem is kell. Egyszer- lana, ha egyszer süket?! Valamit re az elnök se szokott többet föl- mégis mormog, csakhogy nem az venni. Az egység mellett — sem- embereknek. A ház előtt igazít a mi kétség — valami kis nyug- pipán, megszívja az orrát, és nagy díjat is kap. És nem nyugodott, ívben — keskeny a híd — beveszi am.íg össze nem rakott egy szelíd a kanyart. Mint akkor, ha mö- marhára valót. Azóta ketten van- götte a Riska. nak: ő, meg a Riska. Faragott ne- Hárman, négyen utánalopakod- ki jármot is, egyedül. Napközben nak, mert — uram bocsa’ — ráér, éjjel meg — egy öreg éj- olyan muris az öreg. Kicsit meg- jeliőrnek — úgysem kell csinálni emeli — ott, a konyha iránt —■ semmit. Szépen, gonddal kimun- egyik karját, hogy az istálló előtt Icálta hát a jármot: van egy nyet- mindkettőt szétvágva megálljt orré bugylija... Még a nagyapja díthasson: hagyta rá, aki valamikor kútba — Hóóha...! ugrott. Megmutatta a világnak — A leskelődök az árnyékba liú- finom ember volt — hogy azért zódnak, a lélegzetük is eláll. Mert se veszi el a kisbíró lányát. Mert — szent igaz — útközben a lege- hát — a szájhagyomány szerint lőnél maradt az a beste. Tudja — a lány kikapós volt. Mások azt már öreg Mihály is: káromkodik beszélték — amikor a fehércseléd egy iszonyatost, és megfordítja áldott állapotba esett — hogy a as irányt, hogy a pl;-».-'.zár boldo- szentlélek szállta meg. Vegye el gabb felével haza egyengesse, akkor az isten! — ordította idősb- PESTI JÁNOS
