Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-23 / 223. szám

3962. szeptember 23. YOLNA MEGYEI NEPÜJSAÖ 7 GAZDASÁGOSABB FUVAROZÁST Ugyancsak meglepődtek a na­pokban a szekszárdi vasútállo­más raktári dolgozói, amikor az AGROKER egyik küldeményét kellett vagonba rakni. Két, lánc­talpas traktorhoz való hatos ekét küldött a vállalat vasúton Mis­kolcra. A második és a követke­ző tételnél már bosszankodtak, erősen emlegetve az „illetékesek” fel- és lemenő rokonait. Ugyanis két nap múlva még egy eke ment Miskolcra, majd kettő Polgárra, kettő Kaposvárra. A raktárosok elsősorban azért bosszankodtak, mert alig egy hó­nappal előbb csak nagy üggyel- bajjal tudták ezeket az ekéket ki­rakni a vagonból. A négy eke — súlyuk egyenként tizenhét mázsa — csak úgy fért be a kocsiba, hogy szorosan egymás mellé rak­ták őket Nyíregyházán. Itt meg nincs olyan berendezés, amivel ott berakták, így csak két eke fér egy kocsiba. Sőt, a második, Mis­kolcra irányított szállítmány még előkelőbben utazott, egy eke fog­lalt el egy egész vagont. Látszólag minden rendben van Az AGROKER megkapta a megrendelt kocsikat, az ekéket berakták, elvitték Miskolcra, Pol­gárra és Kaposvárra, a vasút megkapta a fuvardíjat. — Nem örülünk az ilyen fuva­roknak — mondja Sólyom Já­nos elvtárs, az állomás kereske­delmi tisztviselője. — Nem első­sorban amiatt, hogy ez esetben nehézséget okozott a ki- és be­rakás. De az ilyen esetek rontják a kocsikihasználási mutatókat. A legsúlyosabb kár a népgazdasá­got éri. Az ekék négyszáz kilo­métert utaztak Nyíregyházától Szeifszárdig, itt „pihentek” egy­két hetet, most pedig utaznak vissza három és félszáz kilomé­tert Miskolcra, Polgárra, a gyár­tó vállalattól (az ekéket a Nyír­egyházi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat gyártotta) ötven-hatvan kilométernyi távolságra. Két-há- rom vasúti kocsit kötött' le egy hétre a felesleges fuvarozás. Miközben beszélgetünk, a szek­szárdi Szabadság Tsz embere lép az irodába. Egy kocsit szeretne rendelni. — Szerdára megkaphatják a vagont. Mire kell? — ötvenhat mázsa árpát aka­runk visszaküldeni Dalmandra. — Vissza? Miért? <— Itt a távirat. Meg a fuvar­levél is, amivel két hete jött az árpavetőmag. Táviratilag kért bennünket a Dalmandi Állami Gazdaság,' hogy az árpát — mi­vel csíraképessége nem megfele­lő — azonnal küldjük vissza. — Rendben van, de előbb tisz­tázzák, ki fizeti az ezer forint büntetést Ugyanazon árut egy hónapon belül csak úgy lehet két­szer szállítani, ha a fuvardíjon felül ezer forint büntetést is fi­zetnek. A tsz képviselője elmegy, bizo­nyára következik a telefonálga­tás, levelezés, vagy így, vagy úgy döntenek. Lehetséges, hogy meg­fizeti az állami gazdaság az ezer forintot is, hogy visszakapja az árpáját. Az ötvenhat mázsa árpa pedig — lefoglalva egy százhat­van mázsás kocsit, utazik vissza. Ahelyett, hogy — mivel vetőmag­nak már úgyis alkalmatlan — va­lahol itt etetnék fel az állatok­kal, átadnák esetleg az itteni ál­lami gazdaságnak. Böngészünk a fuvarlevelek között Nem tartozik a nagy állomások közé a szekszárdi, mégis, egy-két hónap „termésében” tucatjával találunk dokumentumokat a gaz­daságtalan fuvarozásokról. Au­gusztus 27-én a szekszárdi ma­lom tizenhat tonna lisztet adott fel egy vasúti kocsiban Paksra. A vasúti fuvar (Rétszilason ke­resztül a távolság 113 kilométer) 1555 forint. De szállítottak már Szekszárdról vasúton lisztet Bony hódra is. A Tolna megyei Talaj­erőgazdálkodási Vállalat rendsze­resen szállít vasúton Bioszuper műtrágyát Paksra, Kölesdre, Gyünkre. Egy paksi szállítmány vasúti fuvardíja 10(55 forint. Nem titok, hogy Szekszárdhoz Paks a 6-os számú műúton van a legközelebb, mindössze 34 kilo­méterre. Ha az előbb említett liszt-szállítmányt az autóközleke­dési vállalat fuvarozza el, a fu­vardíj mázsánként 8,70 forint, a 100 mázsáé tehát 1392 forint. Ha órakilométerdíjas fuvarként szál­lítják el, 8,6 tonnás teherautóval és 3 tonnás pótkocsival, a 11,6 tonnának a fuvardíja — számít­suk bőven, tíz órában az időt — 954 forint. Százhatvan mázsáé te­hát 1316 forint. És így „háztól házig” szállíthatják a lisztet. A jelenlegi megoldásnál pedig Szek­szárdion a vasútra is ki kell szál­lítani, Pakson pedig ugyancsak a vasútról a FÜSZÉRT-raktárba, miközben két-három napig vas­úton kocsikázik a liszt. A fuvar- költség — beleszámítva az egy­szeri felesleges ki-berakást is — összesen megközelíti az 1300 fo­rint kétszeresét. Évekkel ezelőtt végzett számí­tásokkal mutatják ki, hogy har­minc kilométeres körzeten belül még az esetben is gazdaságosabb a közúti szállítás, ha a két hely­séget egyenes vonalban köti ösz- sze a vasút. Paksra tehát — kü­lönösen, ha a Bioszupert a köz­ség határának déli részén hasz­nálják fel — gazdaságosabb len­ne még akkor is teherautóval szállítani, ha közvetlen vasútvo­nal kötné össze a községet a me­gyeszékhellyel. Most pedig a mű­trágyát teherautóval szállítják a szekszárdi állomáshoz, onnét vas­úti vagonban jut el — Rétszila­son keresztül — Paksra, a paksi állomásról pedig teherautóval esetleg Csámpára. Korábban történt, de ide kíván­kozik: Az AKÖV paksi főnöksé­génél teherautót kértek Nagydo- rogna. A tehergépkocsi lisztet fu­varozott a nagydorogi állomásra, ott vagonba rakták, majd több. mint nyolcvan kilométernyi út után érkezett Paksra. Közben a teherautó üresen hazament Paks­ra, és az állomásról befuvarozta a lisztet a FÜSZÉRT-raktárba. Az AKÖV-nek ebben az időben több gépkocsija is dolgozott Nagydoro- gon, ezek a hét végién rendszerint üresen tértek haza. Hozzá kell tenni, hogy Nagydorog és Paks között a távolság mindössze 20 kilométer. Lehetett volna úgy szervezni a szállítást, hogy a lisz­tet közvetlenül vigyék Paksra, de az AKÖV hiába járt utána, a fu­varoztató — az azóta már meg­szűnt Tolna—Baranya megyei Malomipari Egyesülés — nem volt hajlandó erre. Mi az oka a gazdaságtalan szállításoknak? A MÁV törekszik ezek meg­szüntetésére. A kocsirendelésnél Lehet, hogy több, az is lehet­séges, hogy kevesebb. Egy azon­ban bizonyos: az Obermayer cukrászdát a múlt század 60-as éveinek elején alapították, ak­kor, amikor Bonyhádon még in­kább a mézeskalácsosok ipara virágzott. Ettől az időtől szá­mítva, immáron a negyedik nemzedék dolgozik a kis üzem­ben. A neve is megváltozott: ma már nem Obermayer, ha­nem Lukács cukrászdaként is­merik a bonyhádiak, s amint betérnek inni egy duplát, vagy megkóstolni a friss és ízletes süteményeket, nem is gondol­ják, milyen idők tanúja volt törzshelyük. Magam is úgy jöttem rá, hogy a patinás, kissé régies, de finom ízlésre valló berendezés csalta ki az első kérdéseket. Szokatlan ugyanis mai modern cukrászdában a nehéz, márvány- lapos asztal, a kárpitozott ka­rosszék, a Dreher Sörgyár ha- muzója. S a kérdésre követke­zett a válasz Lukács nénitől, a cukrászda mostani vezető jé- tői, , «1 — ha a felvevő állomás illetéke­sei úgy látják, hogy gazdaságo­sabban is meg lehetne oldani a szállítást —, figyelmeztetik erre a megrendelőt. De ha az ragasz­kodik a fuvarhoz, a MÁV köteles azt elvégezni. Kivételt csak olyan viszonylatok képeznek, amelyekre — a harminc kilométeres körze­ten belül — külön tilalom van a vagontételű fuvarozásra. Sok eset­ben az a körülmény akadályozza a szállítások ésszerű megszervezé­sét, hogy egy-egy érdekelt csak az összes fuvarköltség egy részét viseli. így például a Bioszuper trágyánál a szekszárdi vasútállo­másra való fuvarozás és berakás a Talajerőgazdálkodási Vállalat dolga, a vasúti fuvarköltséget az AGROKER fizeti, a rendeltetési állomásról a felhasználási hely­re való szállítás a címzett — ter­melőszövetkezet, állami gazdaság — feladata. A lisztszállításoknál a vasúthoz szállítás és a vasúti fuvar költsége a Terményforgal­mi és Malomipari Vállalatot ter­heli, a kirakás és raktárba szál­lítás költségeit a FÜSZÉRT vise­li. A fő ok azonban kétségtelenül a kényelmesség, a megszokotthoz való ragaszkodás. Sokkal egysze­rűbb feladni az árut vasúton, a megrendelő majd elfuvarozza a rendeltetési állomásról, mint a két — esetleg három — érdekelt­nek megegyezni a közúti szállí­tásban és elosztani a — most már alacsonyabb — költségeket, meg­takarítva az egyszeri felesleges ki- és berakást is. De sok esetben — mint a paksi lisztszállítmá­nyoknál — pusztán a vasúti fu­vardíj is magasabb, mint a ház- tól-házig való teherautó-fuvar költsége. Itt semmi sem indokol­hatja, semmi sem mentheti a pazarlást. Itt az őszi csúcsforgalom A közlekedés dolgozóinak mint­egy tíz százalékkal nagyobb mennyiségű áru elszállításáról kell gondoskodni, mint a múlt év őszén. E nagy feladatnak csak úgy tudnak eleget tenni, ha min­den vasúti kocsit, minden teher­autót ésszerűen használnak ki, nem terhelik felesleges, gazda­ságtalan fuvarokkal. A felesleges szállítások kiküszöbölése az eddi­ginél sokkal szorosabb együttmű­ködést követel a fuvarozó és fu­varoztató vállalatok között és itt még az esetben is a gazdaságo­sabb megoldásokat kell választa­ni, ha ez a gazdaságosság nem vállalati, hanem népgazdasági szinten jelentkezik. Nyilvánvaló, hogy az itt említett esetekben, amikor nem nehéz megtalálni a közvetlen vállalati érdekeket sem, rendet kell teremteni. JANTNER JÁNOS — Két újabb körzeti orvosi ál­lást engedélyez a jövő évtől Szék- szárdon az Egészségügyi Minisz­térium. — Hajdan kapcsolatunk volt az egész országban a szakma­beliekkel. S itt mindjárt közös ismerős is akadt, a szolnoki Kádár cuk­rász személyében, akinek az űz­Ismeri Ön Tolna megyéi? A rejtvény-sorozat első fordulójának helyes megfejtése s 1. Európa-hírű kőkorszakbeli település? — Lengyel x 2. Hol csatázott Hunyadi János? — Furkó puszta 1 3. Hol volt 1919. szept. 7-én fegyveres utcai harc? — Bonyhád x 4. Szekszárd római kori neve. — Alisca 1 5. Hol járt II. Bákóczi Tolna megyében? — Paks 2 6. Hol élt Gőgös Ignác? — Tamási x 7. Ki volt 1919-ben a kajdacsi tsz elnöke? — Deák Mihály x 8. Hol élnek a besenyők leszármazottai? — Madocsa 2 9. 1848 legjelentősebb parasztmozgalma. — Ozora 2 10. A megyei direktórium politikai osztályának vezetője. — Dick György x 11. Hol húzódott a demarkációs vonal 1919-ben? — Bátaszék 1 12. Királyi temetkezőhely. — Szekszárd 2 A Tolna megyei Népújság há­romfordulós rejtvénypályázata nagy sikert aratott olvasóink kö­rében. A feltett kérdésekre csak­nem kétezer feleletet kaptunk. A Erre az időszakra esik a Dombó- beküldött megfejtések között azon várott lezajlott harc is. A mi kár­ban csak egy volt 12 találatos.' désünk viszont a Tanácsköztársa­Mely kérdések voltak azok, | ság utáni időszakra esik. Ezzel ahol a legtöbb pályázó hibázott? Az egyik kérdés így hangzott: ..Hol volt 1919. szept. 7-én fegy­veres utcai harc?” A legtöbben Szekszárdot jelölték meg. 1919- ben valóban volt Szekszárdon ut­cai harc, de az júniusban volt. kapcsolatban közöljük a szekszár­di csendőr szárnyparancsnokság jelentésének egy részletét: „Folyó évi szeptember első napjaiban megtartott sorozások Bonyhádon és környékén a lakosiág előtt nem voltak rokonszen­vesek, s a katonai szolgálattól a németajkú lakosság húzódozott, Szeptember 7-én pedig egy ilyen irányú szemrehányásból kifolyóién a lakosság Bonyhád község főutcáján megtámadta az ottani fényké­pészt, kit a súlyosabb bántalmazástól a sorozó bizottsághoz beosz­tott katonák védelme mentett meg, de erre a nép a katonák ellen fordult, úgy, hogy a rend csak kilenc egyén sérülését okozó fegy­verhasználat útján lett helyreállítva". Az első fordulóban elért 12 ta­lálatos szelvénnyel Péter Ernő (Szekszárd, Kölcsey u. 21.) nyerte a 220 forintos herendi vázát. Ifj. Budai József (Szekszárd, Ady E. u. 13.) 11 találatos szelvényével a kerámia lámpát nyerte. A 10 ta­lálatos szelvények között sorsolás útján Diósi István (Tamási, Pos­ta) termoszt, Ferenczy Ida (Du­tt aszentgyörgy, Várdomb u. 12.) könyveket és Gáspár Mihály (Szekszárd, Toldy u. 2.) töltőtollat nyert A vidékiek nyereményeit pos­tán küldjük ki, a helybeliek a nyereményeket a szerkesztőség­ben vehetik át. A másik „nehéznek” bizonyult kérdés volt az ötödik is, „Hol járt II. Rákóczi Tolna megyében?” A legtöbb pályázó Kölesdet jelölte meg. Nyilvánvalóan az volt a megtévesztő, hogy Kölesden való­ban jelentős kuruc-csata zajlott le. Ez a csata azonban II. Rákó­czi Ferenc jelenléte nélkül zajlott le. A nagy kuruc fejedelem Pak­son, az imsósi erdőben járt, igen rövid időre. Sokan Koppányszántóra adták a tippet Madocsával szemben, amikor arról kellett dönteni, va­jon hol élnek a besenyők leszár­mazottai. Sokan „buktak el” a hetedik kérdésen is, amely az 1919-es kaj­dacsi termelőszövetkezet elnöké­nek nevét tartalmazta. EJNYE, EJNYE lete legalább olyan idős, mint a Lukácséké, s legalább olyan jó a híre is. Nem kutattam utána, de fel­tételezem: az Obermayer cuk­rászda megyénk egyik legrégibb ilyen üzlete, vagy talán a leg­öregebb. Egy darab emlék a múltból, s ha beszélni tudna, sok mindent mesélne. Ma ál­lami üzlet: Lukácsék átadták a Vendéglátóipari Vállalatnak, ez azonban helyzetén semmit sem változtat: törzsvendégei A városi művelődési ház Szek­szárd központjában egy másfél­szer egyméteres plakáton színhá­zi bérletet kínál a színielőadá­sok kedvelőinek. A plakát felso­rolja azokat a színházakat, ame­lyek vendégszereplésére a követ­kező évadban számíthatunk. Alább pedig a színművek szere­pelnek. örülni kell, hogy minden darab előtt feltüntetik a szerző nevét is. Azért örülünk ennek, mert az utóbbi időben olyan di­vat kapott lábra, hogy csak a színmű címét közlik — újságok­ban, rádióban, plakátokon — a szerző nevét viszont elhallgatják. Pedig, úgy véljük, valamelyes kö­ze azért a szerzőnek is van a da­rabhoz. Úgy látszik, igaz az a közmon­maradtak a régiek, fiatalok, és idősek, vegyesen. Őrzi az emlékeket, de a kor szava már ezt a régi boltot sem kerülte meg, megérintette a fiatalok szelleme. Ez leginkább a negyedik nemzedék, Lukács néni lányának, s fiának véle­ményéből látható. A nagylány ugyan még kitanulta a szakmát, de azt mondja: ha lehet, nem marad cukrásznak. A fiú pedig fúr, farag, szerkeszt. Szeret sütni, főzni, de a legigazibb szakmának azért az elektro­technikát tartja. Többre becsüli a legfinomabb tortánál, úgy van vele: csinálja azt más, ö egyéb­re hivatott. Persze, azért a Lukács nem fogja lehúzni redőnyét. Kerül majd fiatal, aki Obermayer nagyapa helyére áll, mert a cukrász szakmában leli gyönyö­rűségét, s az idestova száz éves cukrászda még sokáig nyújt kellemes, pihenő perceket, ad jó kávét és süteményt ven lé­geinek. Sz. I. dós, hogy nincsen rózsa tövis nélkül, nincsen öröm üröm nél­kül, ugyanis négy idegen szerző neve is szerepel a plakáton — Lehár az ötödik, de őt ne sorol­juk a külföldiek közé —, s a négyből háromnak a nevét hibá­san írta a plakátfestő. Szophokles ugyanis helyesen Sophokles, Breht Brechtnek írandó, Straus nevét pedig, akár tetszik, akár nem, két s-el kell írni, így: Stra­uss. A magunk nevében köszöne­tét mondunk az önkéntes korrek­tornak, aki kijavította a helyes­írási hibákat, s reméljük, a kö­szönettel nem maradt adós a mű­velődési ház .sem. Persze tudjuk, hogy ettől a színházi program még lehet vál­tozatos, nagyon színvonalas, de mégis. Erre az ürömeseppre sem lett volna szükség. Ezért mondjuk hát, hogy: Ejnye, ejnye. _ej F otosarok Mező Lászlónak, a dombóvári MÁV fotószakkör tagjának egy képe szerepelt a müncheni nem­zetközi vasutas fotókiállításon. Ennek értékét növeli, hogy a ma­gyar beküldők közül csak két szerzőnek fogadta el egy-egy ké­pét a zsűri. * A legutóbbi megyei fénykép­kiállítás érdekes és veszélyes do­logra hívja fel a figyelmet. Ösz- szesen 37 szerző küldött képet a megyei kiállításra, s közülük is mindössze hat szerző volt Tolna megyei. A megyei fotótanács tá­jékoztatója méltán rosszallja a történteket, de nem ártana, ha a megyei népművelési tanácsadó és a megyei tanács népművelési cso­portja megvizsgálná, hogy mi az oka a fotóamatőr-mozgalom nyil­vánvaló hanyatlásának s intézke­déseket tenne a munka megjaví­tására.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents