Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-23 / 223. szám
1963. szeptember 23, TOLNA WIFGYÉÍ NÍPŰ.TSAÖ ' 3 Cseresznyefáról—almaszüret Az elnök furcsa felfedezést tett a piacon. Észrevette, hogy az öreg Kőbe Józsi bácsi egy hatalmas kosár jonathán alma mögött ül, s rimán- kodik, mint a többi kofa, hogy „almát vegyenek”. Ejnye, morfondírozott az elnök, hiszen az öregnek csak cseresznyefái vannak. Honnan vette az almát? Nyomban meg is kérdezte tóle, hogy a saját termése? „Hát kié lenne?” — hetykélkedett az öreg. Ez aztán nagy szeget ütött az elnök fejébe. Otthon a tsz- irodában, a biztonság kedvéért megkérdezte az agronómustól, meg az ellenőrző bizottság elnökétől, hogy milyen gyümölcsfái vannak az öregnek, Köbe Józsi bácsinak? Csak cseresznye! Hol dolgozik most az öreg? Az elnök fejcsóválva vette tudomásul, hogy a közös almaválogatásnál. Ejnye, ez már egészen összefügg a piaci árusítás rejtélyével. Tehát az öreg dézsmálná a szövetkezeti almaraktárt? Az elnök sokatmon- dóan mosolygott és három fiatalt titkos beszélgetésre berendelt. Ebből a főkönyvelő is mindössze annyit hallott, hogy az elnök végül azt mondta a fiataloknak: „Aztán ügyeskedjetek ám. Egy kosár almát rááldozunk, nem számít.” Másnap reggel az elnök, az agronómus és az ellenőrző bizottság elnöke megzörgette Józsi bácsi kapuját. „Megnézzük az almafáit, Józsi bácsi” — köszönéssel benyomakodtak a kertbe. Az öreg csak szerénykedett, hogy már giz-gaz van csupán a kertben, meg néhány kopasz cseresznyefa. Hát a piaci alma? Az öreg zavarba jött, s azt felelte, hogy az alma a szomszédé volt. De- hát annak sincs almafája! Az öreg erre izgett-mozgott. Mit akarnak ezek? csak körül” — elnöki javaslattal elindultak a kertbe lefelé, az öreg vállát vonogatva utánuk ballagott. A kert végében aztán az ellenőrző-bizottsági elnök felordított: .„Nézzétek már; micsoda almákat termett ez a szép cseresznyefa!” Az öreg Köbe is megkövültén állt a látvány előtt. „Úristen! — nyögte — de hiszen ezeket az almákat dróttal erősítették fel az ágakra!” „Ez kicsinység! — így az elnök, közben pukkadozott a nevetéstől. — Józsi bácsi lepipálta az agronómiát. Lám, télvíz idején cseresznyefáról is almái szüretel. Nem is tudom, miért szerénykedett ezzel eddig. De sebaj, majd megtudja tőlünk a közgyűlés, úgy lehet, az egész falu, hogy nekünk milyen ügyes emberünk van.” A furcsa szüret történetén az egész megye mulatott. Lám, mik megtörténnek manapság! „No, azért nézzünk GRIFF SÁNDOR Nyolc hónap közlekedési balesetért Nyolchónapi börtönbüntetést kapott Vincze József többszörösen büntetett palánki lakos közlekedési bűntett miatt. Vincze József tavaly is és két éve is közlekedési bűntett miatt került bíróság elé. Ez azonban nem használt, továbbra is gyakran motorozott ittasan. Július 13-án este a Szabadság-étteremben sörözött, majd hazaindult motorjával. A Rákóczi úton Grénus István sióagárdi lakos egy lámpa alatt igazgatta kerékpárján a csomagot, Vincze elütötte motorjával, Grénus István bokatörést szenvedett. Vinczét senki nem zavarta a közlekedésben, egyéb jármű a közelben sem volt. Ebadta az építkezésen Keresztül-kasul árkolták Tolna községet. Épül a vízmű. Eternitcsöveket rakták áz árok mellé. S ha az ember nagyon figyel, s szerrjléjődik, még munkásokat is láthat — akik dolgozgatnak. „Lassan elkészül a határidőre” ■— vélekednek a tolnálak. Ámbátor nem. mindenki, ilyen :op- timista. Legalábbis Ebadta neyn. Mert ott áll a tábla a Kálvária előtt, mely figyelmezteti az országutak vándorait, hogy „Lassan, építkezés”. De jobban nézem a táblát, s látom, hogy Ebadta erre járt, s hogy itt járt, azt úgy adja tudtul, hogy krétával változtat egy icipicit a tábla szövegén, a változtatás után ez áll a táblán: „Lassú építkezés,” ... ■ , .... Nagyító alatt a szekszárdi építkezések! TERVEK Örömmel állapíthatjuk meg: épül, szépül városunk. Kevésbé tölt el bennünket örömmel az a lassúság, melyet tapasztalunk. Bár igaz, évekkel ezelőtt, amikor a Komlói Állami Építőipari Vállalat bejött a megyébe építeni, számunkra szokatlan gyors ütemű építkezésnek lehettünk tanúi. De elmúltak azok az évek. Ezért is határozott úgy a Megyei Pártbizottság VB, hogy beszámoltatja az építőket, a beruházókat, hogy is állunk, hol a hiba, hol lehet segíteni. Sajnos, kedvező tapasztalatot keveset szereztünk a tanácskozáson, amelyen részt vettek a Komlói Állami Építőipari Vállalat, a Mérőműszergyár, a Beruházási Bank és a tanács képviselői. Tervezés az íróasztal mellől A Műszergyár építkezését vették először bonckés alá. A megjelentek elmondták véleményüket, összegezve ezeket: a típuselemek nem érkeznek időben, s kellő mennyiségben. A Műszergyár tervezése rossz, íróasztal mellől készült, és az ÉM követte el a hibát, hogy a jónevű tervező munkáját nem vette alaposabb bírálat alá. Az előregyártott elemek minősége a többszöri kooperációs tárgyalások eredményeként sem javult. Sőt nem egy alkalommal olyan elemet is kénytelenek beépíteni, melyről nyilvánvaló, hogy később ki kell majd cserélni (!) Ez is többletköltséget jelent. A tervezési hibára vezethető vissza az az egymillió forintos ráfizetés, melyet a feszített és lágy acélszerkezetű elemek hiánya,' rossz minősége okozott Tehát mór most egy, millióval drágult a MűSzer- gyár építése, pedig még alig haladtak falegyenbe az épületek húsz százalékánál. Mi lesz később? Tárgyalások, értekezletek — a munka áll Baj van a szállító vállalatokkal is. Nem tartják be a közösen hozott határozatokat. Sőt előfordul, hogy értekezletek sorozatát ES A VAL annál jobban szegyei Ite magát, mindenekelőtt önmaga előtt. De- hát ki gondolta volna, hogy még ez is megeshet. Próbált mentséget keresni, hát így megy ez már évek óta, megunta, nagyon megunta, hogy nem fogy ki egyszer már az örökös cipekedésbőL Mondta is a többieknek: — Ahelyett, hogy többen lennénk, mindig kevesebben vagyunk. Pont csak én legyek az igavonó barom, a többi magam- korabeli pedig keresheti könnyű munkával a pénzt? Erre aztán egyikük sem tudott mit szólni, összeszedték cókmók- jukat, aznapra több fuvar nem volt, $ indultak együtt hazafelé. A hallgatást Péter helyeslésnek vélte, s mondta tovább a magáét: — Zsiga bácsi is azzal példálózik, hogy ő mennyit zsákolt valamikor. De most más világot élünk, könyörgöm. Miért kell annak úgy lenni, hogy egyik ember helyett a gép dolgozik, a másik meg csak a testi erejével boldogul. Hát igazság ez? — Valakinek ezt is csinálni kell — korholta Andris. — De miért pont én legyek az, ezt mondd meg! Miért mi négyen? — Annyi forintom lenne hirtelen, ahányan fizikai munkát végeznek, mégpedig nehezet, az iparban is. Ne félj, ha elmennél, ott is ilyen munka várna rád. Nincsen szakmád, nem jártál sok iskolát — magyarázta Albert, csak úgy maga elé dörmögve. — Ha mi elmegyünk, mi lesz a faluval? Erre te nem gondolsz? Apád úgy nézett rád, mintha rögtön eleredne a könny. Hát ezt akarjuk mink? Nem igaz, hogy ezt akarjuk,, — Miért íenne az baj, ha köny- nyebben keresném a pénzt. Csak hazaadnám... — Haza hát, aztán többet elvinnél, mint amennyit adsz. Nem emlékszel, hogy jártak Birgés Antival? A fél faluban elhíresztelték, hogy Pestre megy a fiuk, összepakoltak neki annyi holmit, hogy az apjának be. kellett fogni: kocsival vitte á cuccot az állomásra. örültek, hogy mi pénzt hoz majd haza a fiúk. Hát hoz is. Jó, ha száz forintot ad havonta a szüleinek. Keres ezeregyszázat az építkezésen, abból 200-at fizet egy ágyért. A többit meg elkölti majdnem egészen élelemre, cigarettára, meg hazautazgatásokra. Pedig dolgozik ám szigorúan. Még se lenne rajta egy jó ruha, ha a szülei nem segítenék. — Nézd meg azt a szerencsét-, len Csányi Eleket. Csupa csont, meg bőr, rossz ránézni. Nem törődik magával. Nem eszik rendszeresen. De -inni, azt annál inkább. Nehogy azt hidd, hogy egyedül olyan könnyű megállni a lábán az embernek. Hirtelen abbamaradt közöttük a beszélgetés, egyik se tudott szólni, vagy talán nem is akart Gál Péter olyasmit érzett, mintha egyik sem azt mondaná, amit tulajdonképpen érez. Ez az Albert is olyan furcsa. Soha így nem beszélt, mi lesz a faluval? Biztos olvasott valami újságcikket, megtetszett neki egy pár mondat Sehogy sem tudott nyugvópontra érni, kibékülni önmagával. Hát olyan rossz az, ha valaki könnyű életre vágyik? Ki az, akinek nem ez a terve? Akármerre néz a faluban, mindegyik társa vagy tovább akar tanulni, vagy könnyű munkát keres. Senkinek sem jó úgy, ahogy eddig volt, mindegyik többre vágyik. Csak azt lenne jó tudni, melyik út a rövidebb a célig. Homályosan felderengett benne: milyen jó lenne, ha valakinek el tudná mondani az összes gondolatait úgy, hogy az megértse és el is tudja igazítani. Akik itt most körülötte ballagnak, egytől-egyig rendes fiúk. Szereti is őket, azok is őt, hisz ha egy nap nem találkoznak, már úgy intézik, hogy este valahol összeülhessenek meg- hányni-vetni a napi eseményeket. Dehát túlságosan egyívásúak ők négyen. Alig képesek többre, mint hogy panaszkodjanak egymásnak, de voltaképpen egyik sem tudja, mi lenne az igazi megoldás. Apja sem mond neki jóformán semmi újat. Anyjának mindenhogy jó, így is, meg úgy is. Az „így” alatt a mostani állapotot értette Péter, amikor idehaza van, s minden este hazamegy. Az „úgy” alatt a városba utazást érti. Anyja abba is beletörődne. Dehát nem biztos, hogy az is jó lenne. Annyi mindent beszélnek, és olyan sok az egymásnak ellentmondó hír, vélemény és jótanács. Már feljött az esthajnal-csillag, amikor elköszöntek egymástól. . (Folytatjuk) tartják egy-egy ügyben, de érdembeli előrehaladás nem történik. Pedig az idén a Műszergyárba tizennyolcmillió forint értéket kellene beépíteni, ötmillió forinttal kevesebb értékű munkát végeznek az idén, mint amennyit a terv előír. Pedig a gyárnak már jövőre részlegesen üzemelni kell. Megérkezett nyolc automata gép, de kénytelenek a szabad ég alatt tárolni, mert még arra is csak az év utolsó hónapjában lehet remény, hogy annyi tetőtér lesz, ahol a nagyértékű gépek elférnek. Előbb említettük a tervezés hibáit. Hozzá kell még tenni, hogy számos olyan anyag beépítését tervezték, mely hazánkban nem kapható, s szükségmegoldásként egy nem azonos bugából hengereltek betonvasat. Nyugodt lelkiismerettel építik be ezt a nem megfelelő anyagot az épületbe? Október végére el kell készülni a hidegüzemnek. A terv ezt írja elő. Az építők fogadkoznak, elkészülnek a munkával. De feleslegesnek tartjuk az ilyen ígérgetéseket is, hisz több mint biztos, közbeszól a munka végzésébe még a tervezés, a tervmódosítás, a rossz anyagellátás. A szerződésmódosítások sokasága akadályozza, nehezíti a munkát, veszi el az energiát az építőktől, a beruházóktól egyaránt: mindez a rossz tervek miatt. Czárt elvtárs, a komlói vállalat igazgatója, mint egyik illetékes, így nyilatkozott a tervről: „Ezt a gyártípust az ÉM korán bocsátotta az építők rendelkezésére. A tervkimunkálás nem tör- téht-meg, nem-győződtek meg arról, hogy az elemekből készülő gyár jó lesz-e. Túlságosan nagy bizalmat adtak a tervezőnek, s most annak mi isszuk meg a levét. Az előrefeszített gyárépületek létesítése még gyerekcipőben jár, s mi tanulunk ebben járni, hozzáteszem, egyelőre nagyon rosszul járunk...” — S mondott példát is: A 7,5 méteres elemeknél a gyártás után három hét alatt 16—18 centis kihajlás van, s természetes, ezt már beépíteni kockázatos. Tehát a legnagyobb káosz van a Műszergyár építése körül. Az Építésügyi Minisztérium belenyugszik ebbe az állapotba? A KGM megelégszik azzal, hogy hitegetik? — holott a KGM-nek terve van — fontos nemzetközi szerződései — a még csak épülő gyárral! A szekszárdi irodaház építése, bár értékben sokkal kevesebb, mint a Műszergyár építése, mégis sok gondot ad. S itt is elégtelen a "terv minősége. Pótmunkákra szerződésmódosítások történnek. Abba kellett hagyni a munkát mert életveszélyessé vált a munkahely, s a veszélyesség megszüntetésérd a terv még nem készült el, pedig itt is 2,5 millió forintot be kellene építeni, még az idén. Nagyón jó lesz, ha az egymillió forintot elérik. Ennél az építkezésnél is későn kötötték meg a szerződést. Megkezdték a munkát, az alapozást elvégezték, de elvonultak az építők, nem teszik ki a munkásokat életveszélynek! Szinte hihetetlen, micsoda packázást lehet egy építkezéssel csinálni. A tanácsot a tervezők ezzel az épülettervvel becsapták. A tanács tervosztály vezetőjének véleménye szerint olyan bonyolult az irodaház építésének ügye, hogy azon hat fiskális sem igazodik el. Ez felborítja a tanács jövő évi programját, nem készül el az épület, nem tudják kiköltöztetni a hivatalokat, nem tudják megvalósítani városfejlesztési programjukat, mondhatjuk azt is: tengernyi pénz veszik el. Tehát ennél az építkezésnél sem rózsás a helyzet. Nézzük a Vasipari Vállalat új műhelyét. Megkezdték a munkát. Ennél az építkezésnél is „elúszik” hatszázezer forint. Még nem kész az út terve, s nincs is, aki elkészítse. Az épület lényegében már falegyenben van, csak a vasipari vállalaton múlik — mint alvállalkozón —, mikor készíti el saját műhelye részére az épületalkatrészeket. És ami bíztató A háromszáz ágyas tbc kórház építése elég jól halad. A földmunkát befejezték, megkezdték az alapozást. Itt vízhiány akadályozza a munkát. Közel hétmilliói forintot tudnak beépíteni ennél a munkánál. Persze, itt is v,an hiba még bőven, s hasonló lényégében, mint a másik építkezéseken^ csak más természetű, de bízni lehet, ennél az építkezésnél nem lesz különösebb gond az építési ütem tartásával. Az AKÖV új forgalmi telepének építése lényegében különösebb probléma nélkül folyik. Itt nincs baj a tervekkel, az anyag- ellátás is kielégítő. Lemaradás várható itt is, mint a kórház-konyhánál, a kazánok miatt. Ugyanis nincs biztató Ígéret arra, hogy még az idén megérkezik a két létesítményhez szükséges kazán. Enélkül, ennek figyelmen kívül hagyásával az építés ütemét tartani lehet. Nagyító alá vettük a szekszárdi építkezéseket. Mikor a tanácskozás befejezése után mérlegelték a helyzetet, arra a megállapításra jutottak a résztvevők, hogy építenek, de túl lassan, és túlságosan drágán. S nem volna haszontalan, ha az ÉM alapos vizsgálatot tartana. Hasznára válna ez az építőnek, beruházónak, a‘ népgazdaságnak és városunknak is. PÁLKOVÁCS JENŐ Művelődési házat építenek Nagykónyiban A községfejlesztési tervek megvalósítása Nagykónyiban is nagy segítség ahhoz, hogy a község rohamosabban szépüljön, épüljön, mint azelőtt. Természetesen a mintegy 100 ezer forintos községfejlesztési alap nem olyan nagy, hogy egy-egy régóta hiányzó létesítményt egyszerre meg lehessen oldani belőle. Éppen ezért a tanács immár évek óta’ a különböző társadalmi szervek segítése mellett jóformán csak a járdaépítést szorgalmazza, s egy bizonyos összeget tartalékol minden évben. Ebben az évben is, mint két év óta mindig, másfél kilométer hosszú járda készül el. Az a törekvés, hogy legalább egyik oldalon járda legyen az utcákban. Nagyobb gond azonban a művelődési ház hiánya. A jelenlegi ugyanis nemcsak kicsi, hanem —. mint régi kocsmahelyiség — ned.- ves, elavult, korszerűtlen. Elhatározták tehát, hogy egy újat építtetnek. Ennek érdekében kezdtek hozzá már évekkel ezelőtt a tartalékoláshoz. Eddig már mintegy 400 ezer forint gyűlt össze az új művelődési ház céljára. Azóta már a tervek is elkészültek hozzá. Úgy számítják, hogy két-három éven belül meg is kezdhetik az építést, s akkor régóta húzódó problémáját oldhatják meg a községnek.
