Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-22 / 222. szám
«82. szeptember 22. TOLNA MEGYEI VfiPŰJSAG ' 3 A szezo végén Okultak Megteltek a raktárak — Csúcsforgalom a malomban - a hibákból — Követendő a bátaszéki példa A Malomipari és Terményforgalmi Vállalat szekszárdi járási kirendeltségén jó a hangulat. Dicső Csaba elvtárs, a kirendeltség vezetője örömmel újságolja, hogy 110—120 vagonnal több kenyér- gabonát sikerült felvásárolniok, mint amennyire eredetileg számítottak. Viszonylag jó volt a járásban a búzatermés, a tervezett 11,4 mázsás átlagot 12,38 mázsára teljesítették. A többletet, miután minden család kenyérellátásáról gondoskodtak, eladták a tsz-ek az államnak. •— Üljünk fel a motorra — javasolja a kirendeltség vezetője — nézzünk szét a területen, hogy néz ki a szezon vége a kenyérgabona-felvásárlásban. Az alsónyékiek az utolsó zsákokkal hozzák Első állomásunk a Várdombi Gépállomás gépszíne. Mennyezetig megtelt a szükségraktár, itt több mint 300 vagon gabonát tárolnak. A nedvességtől műanyag- leplek, a szóródástól zsáktorlaszok védik az acélos búzát és az aranysárga árpát. Innét folyamatosan szállítják el a gabonát a téli tárolókba és a felvásárlási helyekre. A búzát főleg Budapestre, Kiskunhalasra, az árpát pedig a keverőüzemekbe és az állami hizlaldákba. Az alsónyékiek az utolsó zsákokat rakják le egy vontatóról. Bátor József, ifjú Vavrek Sándor, Jakus József, Rigó Gábor, Felső Pál István erejét sokan megirigyelhetnék: izmos, széles- vállú férfiak. Hét hétig zsákoltak egyfolytában, s volt olyan nap, hogy fejenként három-négy munkaegységet szereztek. Az alsónyéki Dózsa Népe Tsz kitűnő búzát termelt. Hektolitersúlya meghaladja a nyolcvanat. Búzájuk mázsájáért 246 forintot fizet átlagosan az állam. Ez eddig dicséretes, sőt az is jó, hogy a tsz túlteljesíti kenyérgabonaértékesítési tervét. Az azonban nem jó dolog, hogy Alsónyéken néhányan „csencselnek” a kenyér- gabonával, adják, veszik, drágítják, emelik az árát. Hibát követett el a tsz, hogy nem vette figyelembe a családi szükségleteket, azon felül is osztott a munkaegységekre kenyérgabonát. A tsz juhásza például 19 mázsa búzát kapott... Ahogy a molnárok látják A bátaszéki malom előtt vontatók, lovas kocsik állnak. A lovak fején abrakostarisznya, az emberek nekitámaszkodnak a kocsioldalnak és borral kínálgatják egymást. Várják a lisztet. Bent a malomban teli zsákok halma emelkedik. Sándor Rudolf malomvezető elmondja, hogy ilyenkor van náluk a csúcsforgalom. Naponta 140—150 mázsa búzát cserélnek ki lisztre. A búza hektolitersúlya átlagosan 78. A bátaszéki Búzakalász Tsz 80 hektolitersúlyú olasz búzát adott át a múltkor, de a sárpilisieket nem múlta még felül, ők 82—83 hektolitersúlyú búzával dicsekedhetnek. Azt mondják a molnárok, ameny- nyi a hektolitersúly, annyi szép lisztet lehet készíteni a búzából. Négyezer helyett hétezerötszáz A malomból a Búzakalász Tsz- be mentünk megkérdezni Báli Zoltán elnök elvtársat, hogyan tudták 4000 mázsa helyett 7500 mázsára teljesíteni kenyérgabonaértékesítési tervüket. — Nem történt semmi különös — feleli Báli elvtárs. — Több búzát termeltünk a tervezettnél, mert megadtuk neki, ami megjárt, s így 1168 holdon a tervezett 12,5 mázsa helyett 16,38 mázsás átlagtermésünk volt. Akadt olyan területünk is, ahol külföldi búzáink 21—22 mázsát termettek holdanként. Egyébként a külföldi búzák terméshozama 4 mázsával haladta meg a magyar búzák hozamát. A terven felüli kenyérgabonát természetesen eladtuk az államnak. — Mi a jó termés titka? Jól előkészítettük a talajt, időben vetettünk és akkor fejtrágyáztuk a zöld vetést, amikor az a leghatásosabb volt. Most a figyelmet arra helyes irányítani, hogy időben, jól előkészített talajba vessük el a búzát, mert ezzel tudjuk már most elősegíteni a jövő évi magasabb hozamokat A panaszok nyomában A bogyiszlói Duna Gyöngye és a bátai November 7 Tsz-ből érkezett jelentősebb panasz a vállalat szekszárdi járási kirendeltségéhez. A bogyiszlóiak Fácánkertbe szállítottak, ahol 7 tsz-től egy mérlegen vették át a gabonát. Előfordult, hogy a bogyiszlóiak órákig ácsorogtak az átvevőhelyen. A kirendeltség a panaszok nyomán intézkedett, s beállított még két átvevőt és mérlegeket is szállított a fácánkerti átvevő- lielyre. Az átvétel így meggyorsult, a bogyiszlóiak panasza orvoslást nyert. A másik panasz, a bátai, már súlyosabb volt. Előfordult, hogy a bátaiak a bátaszéki állomásra szállították a gabonát, s ha a MÁV nem adott vagont, akkor vihették a rakományt vissza Bétára. A tsz-nek sok bosszúságot okozott ez a szervezetlenség. A kirendeltség okult a hibából, s jövőre, amint Dicső elvtárs is megígérte, jobban szervezik meg a vasúti szállításokat. Szezon végén vagyunk. A gabonafelvásárlások befejeződnek. Most már a terven felüli gabonát adják el a tsz-ek, hogy minél több jó minőségű kenyérrel láthassuk el hazánk lakosságát. Gy. J. öugJkM Hőgyészen egymás mellett ültünk a pádon. A néni az öregektől szokásos szorongással várta az autóbuszt. Attól félt, rossz járatra száll, s várhatja otthon a majdnem magatehetetlen, epilepsziás férj. Törölgette a szemét is gyakran, szipogott, szánnivaló látvány volt. — Szomorú az én öregségem — panaszkodott amikor kérdeztem. — Lassan azt a kis lyukat is elsajnálják tőlünk. Most jövök Pestről, de ott sem találtam meghallgatásra. Máshol sem. öreg vagyok már, nincs erőm, hogy menjek a dolgaim után. Nehezen buktak ki fogatlan szájából a szavak, de végül összeállt a történet. Makra Albertné, férjével együtt Kétyen lakik, ifj. Pál Antal házában. Ebben a házban lakott már azelőtt is, amikor a mostani tulajdonos megvette. Egy szoba mindössze a lakrész, abban húzódnak meg hárman. A tulajdonos persze szeretne a magáéba kerülni, s ez érthető, csak éppen az eljárása érthetetlen és antihumánus. Hallgassuk azonban Makra nénit. — Április elején megvertek bennünket. Pedig nem akartam rosszat, csak kértem, ne rakja a kertbe az építőanyagot, be akartam vetni. S hogy miket mondott nekem... Könnyezve csóválja a fejét. — Nem hittem, hogy öreg koromra ezt érem meg. Kálváriájuk nem fejeződött be április elején. Rövid idő múltán a tulajdonos a házfalat bontotta meg, később a kaput törte össze. Most már valósággal rettegnek a megjelenésétől. Érdeklődtünk Kétyen Makráik helyzetéről. Érdekes módon, még a tanácsnál sem az öregeknek adnak igazat. Hat még a tulajdonosi szellem, s talán a kelleténél is fokozottabban hat az „én házam, az én váram” felfogás. Pál Antalnak igaza win abban, hogy szeretne a magáéba költözködni. Azonban amit csinál, az az embertelenség határát súrolja. Azt mondják a tanácsnál: ajánlott fel valamilyen lakást a két öregnek. Mások viszont azt állítják, hogy abba nem lehetett beköltözni, olyan állapotban van. Nem láttuk a házat, de van abban valami, hogy az öregek, ha igényüknek megfelelő lett volna, elfogadják, már csak azért is, hogy vége szakadjon a hercehurcának. Felhozzák ellenükbe, hogy nem fizetnek lakbért. Ez az érv azonban nem helytálló, mert végig, és kötelességszerű pontossággal fizették a ház adóját. A tulajdonosnak persze választania kell a kettő között, mert azt nem kívánhatja a párszáz forint nyugdíjból és az állami gondozott gyermek után kapott pénzből élő öregektől, hogy mindkettőt fizessék. Makra néni mire Hőgyészröl Kétyre értünk, valamennyire megnyugodott. Arról is letett, hogy menjen most már valahova panaszkodni. Nem akar terhelni senkit, de azért kérhető általunk: keressen valamilyen megoldást a helyi tanács, nem lehet, hogy két dolgos életet élt öregnek ne legyenek nyugodt napjai egy küzdel- j mes élet után. Mert az öregekről való gondoskodásról másként vélekedik nálunk a közmorál és a közvélemény is, mint Kétyen. Sz. I. — A „Prága 1962” bélyeg-világkiállításon a látogatók 15 kisfilm- ből álló sorozatot tekinthetnek meg a bélyegek keletkezéséről és a postaszolgálatról az ország különböző tájain. A 15 kisfilrn közül négy Csehszlovákiában készült, 11-et pedig a kiállító országok mutatnak be. Több mint száz összejövetel a népek közötti barátság gondolatának jegyében A magyar békemozgalom tevékenységében jelentős helyet foglal el napjainkban a népek közötti barátság gondolatának ápolása. Az Országos Béketanácsnál a közelmúltban összeállították a nagyobb szabású barátsági rendezvények programját. A városok és falvak népfrontbizottságainak tájékoztatása szerint öt hónap alatt Budapesten és vidéken több mint száz kiemelkedő találkozót és összejövetelt tartanak. Hazánk lakossága ezeken ismételten hitet tesz a békés egymás mellett élés politikája mellett, s tiltakozik a gyűlölködés, a hidegháború politikája ellen. Nógrád, Borsod és Komárom megyében magyar—• román, Győr—Sopron megyében magyar—osztrák határtalálkozót tartanak. Furcsaságok — üzemekből A gyűjtőszenvedély hozzánk is eljutott. Nem szalvétát, nem is gyufacímkét gyűjtünk. Szerkesztőségünkben egy kis archivum- félét szándékozunk összegyűjteni a gyáraktól kapott mintákkal. Így már van zománcgyári kis hamutartónk, félnégyzetdeci méternyi különleges bőr stb. Most, mint egyik országos érdekességet, a du- naföldvári pozdorjalemezböl is tenyérnyi darabot kaptunk. Apoz- dorjalemez-darabkán ott a hivatalos minősítő és fajtajegyzék, mely szerint Tripó bútorlap. S az is szerepel a kis cédulán — nyilván így hozzák forgalomba — Du- narost, Budapest. Pedig Budapesthez kevés köze van e fontos gyártmánynak, ha csak az nem, hogy a kendergyárak központja ott székel. Mindenesetre furcsaság ez is a sok közül. Fontos kellék a simontornyaí gyárban a szellőztető berendezés. A gyárban több millió forintos rekonstrukciós munkát végeznek. Közép-Európa legkorszerűbb gyárát építik fel. Az üveglapos szárítónál, a csiszológépeknél és egyebütt elkészítették a szellőztető berendezést. Állítólag a legújabb típusú. Fel is szerelték a szellőztelő-apparátust. Jól megcsinálták. Dicsérik a gyáriak, csak éppen a dicséret mellett halkan megjegyzik: „Mennyivel jobb lenne, ha működne is, úgy, ahogy kellene, cserélné a levegőt az üzemrészekben.” No de működjön is, és a levegőt is kicserélje? Ez talán egy kicsit nagy követelmény. Vagy nem? Jó lehetőség, amit nem használnak ki a magánautósok Hónapok óta húzódik a szekszárdi autóklub megalakítása. Ez év tavaszán adtunk először hírt, hogy több szekszárdi és környékbeli magángépkocsivezető kérte, alakítsák meg a megye székhelyén az autósok klubját. A kérést elsőként az AKÖV vette pártfogásba, egyik dolgozóját megbízta ennek szervezésével. Olyan lendülettel indult a munka, hogy várható volt a közeli megalakulás, de nem volt száz jelentkező, így nem alakulhatott meg a klub. Pedig már — a jelentkezések kezdeti üteméből ítélve — örömmel adtuk mi is hírül, hogy május első napjaiban várható a klub megalakulása. Elmaradt az alakuló gyűlés. S még napjainkban sem képes e szervezet életre kelni. Pedig városunkban van annyi magángépkocsivezető, akik jelentkezésükkel lehetővé tennék e hasznos szervezet megalakítását. Az ország különböző részein eredményesen működnek az autóklubok. Külföldi és belföldi kirándulásokat szerveznek. Hozzájárulnak a tagok szakmai tudásának emeléséhez, érdeküket védik. Csak városunkban halódik ez az ügy. Pedig, ha az idén megalakulna a klub, a jövő évi programot el lehetne készíteni, s megszabni a legfontosabb teendőket. A klub megalakítása tehát húzódik, s inkább járnak a szomszédos megyék klubjaiba, mint városunkban alakítanák meg ezt a hasznos, érdekükben tevékenykedő szervet. Kovács Imrét HAZAFELE hangot megütni az elnök. — Hát hiszen tudod jól, hogy alig vagytok egypáran fiatalok. Az én le- génykorQmban még az volt a dicsőség, ki tud nagyobbat emelni. — Most meg az, Zsiga bácsi, hogy ki az, aki az eszével boldo- Nem tudta hát és nem is akarta gul. türtőztetni magát. Nyílt az ajtó, belépett rajta egy — Nincs előleg. Most pedig alacsony növésű, vékony kis em- eridj a dolgodra! bér, Sánta Lajos és kajla bajuszát —, Még nem mondtam el min- igazgatva, kicsit zavartan meg— Sajnálom Péter, nincs miből dent — lobogott a gyűlölet a le- állott az elnöki asztal előtt. De az adjak. Ha leadjuk a sonkasüldő- gény hangjában. — Kérem a ve- elnök mintha észre se vette vol- ket, talán majd akkor! Kérj oda- zetőséget, helyezzen át könnyebb na, csak mondta tovább a mahaza. munkára. Mivelhogy belefárad- gáét. — Kérnék is, ha lenne! — csat- tam az örökös cipekedésbe, a — Elnézlek benneteket sokszor, tant fel a legény dühösen. — Lá- szállítóbrigádban. Pénz nélkül erősek vagytok, jó koszton éltek, tóm, még azt sem akarja Zsiga nem dolgozom! Érti? ilyen karokkal, mint a tiéd bátyám, hogy születésnapomon Sokáig hallgattak. Nézegették öcsém, én hegyeket is elhordanék. X. — Nem sok. Olyan négy-ötszáz forint. Hetek óta egy fillér nélkül vagyok. egy fröccsöt megihassak. — Na, csakhogy kinyögted. egymást, azaz inkább csak Zsiga — Akkor se akarunk megsza- bácsi méregette a fiút teljes kadni! magam zsebiből adnék egy ötve- hosszában. — Senki se akarja, hogy megnest, de italra nem szívesen ám. — Hát aztán mondd csak: kit szakadjatok. Értsd meg, csak Nem vagy már gyerek, Péter. állítsak a helyedbe? Tán apádat? annyit mondjál, kit tegyek a — De régen volt ám a zárszá- — kérdezte. helyedre. madás, Zsiga bácsi! Hogy mire A fiú zavara csak pillanatokig — Nem én vagyok a vezető, költőm a pénzt, mire nem, ez tartott, aztán rávágta: nem az én gondom — mondta magánügy! — Vannak itt még rajtam ki- foghegyről odavetve Péter. — Na igen, igen! De az már vül is, akik elbírják, nem akarok Erre aztán elfutotta a méreg nem magánügy, hogy surbankó megrokkanni időnap előtt. az öreg Gódort. legénykék is téged akarnak utá- — Rokkansz a fészkes fenét. — Hát akkor ülj ide a helyem- nozni a kocsmában. Mert ilyenek- Hát az a sok ember, aki valami- re, akár csak egy napra, akkor kor évszámra zsákolt, az nem majd meglátom, hogy beszélsz, rokkant meg, csak pont te lennél — Hagyjuk ezt, Zsiga bácsi. Én az, aki nem bírja? Szégyellném csalt annyit mondok, van másutt magamat, ha ilyeneket monda- is munka, elég nagy a világ. tői látják a példát, mint te. Pedig jobban tennéd, ha inkább jó példát mutatnál. — Ad, vagy nem ad előleget! Ha prédikációt akarok hallani, nék. — Csak vigyázz, hogy kicsi ne elmegyek a templomba. — Van könnyebb munka is a legyen. Bántották ezek a szavak az el- szövetkezetben. Kérdezze meg a Vállán rándítva egyet, hosszú naköt. Már nem először tapasz- többieket, azoknak is elegük volt karjait lóbálva Péter komótosan talta, hogy jóságával visszaélnek, már, éppen elegük. ballagott ki az irodából. Az elnök s nagyon könnven odavágják a — Ne bolondozz már. fiam, az legtiszteletlenebb szavakat is. isten áldjon meg — próbált más (Folytatás a 4. oldalon)
