Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-22 / 222. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 19G2. szeptember 22. Egy hét nem elég? A múlt héten hatósági egészség- ügyi brigád vizsgált felül néhány szekszárdi üzletet, éttermet; ho­gyan tartják be a kötelező egész­ségügyi előírásokat. Súlyos hibá­kat találtak a Béla téri önkiszol­gáló boltban, a Szabadság Étte­rem konyhájában. A vizsgálat után az említett üzletek vezetői egyhetes határidőt kaptak a hiá­nyosságok kijavítására. Egy hét után ismét ellenőrzés­re került sor — meglepő eredmé­nyekkel. A népbolt raktárában ugyan nagyobb volt a rend, mint az előző alkalommal, de a pók­hálók ugyanúgy — illetve még terebélyesebben hálózták be a sarkokat. A törülköző tisztasága ellen ugyanúgy kifogást kellett emelni, és az egyik kiszolgáló lány feje ugyanúgy nem volt be­kötve, mint a múltkor. Egy hét nem volt elegendő ahhoz, hogy alaposan letakarítsák a falakat a pókhálótól. De nem is kell a szót szaporítani — a figyelmezte­tés után most már hathatósabb intézkedés következik. A Szabadság konyhájában is valamivel nagyobb volt a rend, bár a pókhálók ott is ugyanúgy díszlettek az élelmiszerraktárban, mint egy héttel ezelőtt. Viszont változatlanul nem az egészségügyi követelményeknek megfelelően tárolják az élelmiszereket, a ta­karítóeszközök ott hevernek az edények között, és a büfében, a sarokban. Jellemző eset: a múlt heti vizs­gálat után az üzletvezető felszó­lította a dolgozókat a hibák meg­szüntetésére, ám, sokan közülük egyenesen megtagadták a takarí­tást. A vállalat vezetőinek most már hatásosabb intézkedéseket kell tenni, hogy végre rend le­gyen a Szabadság Étteremben. Ezúttal sor került a Kiskulacs vendéglő ellenőrzésére is. Itt is előfordult néhány mulasztás, de látszott, hogy rendre törekszenek. Egy mulasztás viszont a vállalat vezetőségét terheli. A közegész­ségügyi felügyelő kötelezte a vál­lalatot a Kiskulacsnál szeméttá­roló építésére. A határidő már rég lejárt, és mindezideig nem készült el. Ezek után már sza­bálysértési eljárás következik. Mint a múlt heti vizsgálat után említettük, olyan hibákról volt szó, amelyek megszüntetéséhez nem kell beruházás, csupán na­gyobb lelkiismeret az ott dolgo­zóktól. Sajnos, a tapasztalatok szerint éppen ez hiányzik. Megjelent a Béke és Szocializmus új száma A szeptemberi szám közli N. Sz. Hruscsovnak, az SZKP Köz­ponti Bizottsága első titkárának, a Szovjetunió Minisztertanácsa el­nökének „A szocialista világrend- szer fejlődésének időszerű kérdé­sei” című cikkét. Ezt követi John Gollannak, az Angol Kommunista Párt főtitká­rának cikke. Ebben összegezi, hogy milyen eredménnyel járt „a párt megerősítésének éve”, amely 1961. júniusától 1962. májusáig tartott. ,,A pártépítés és a tömegek kö­zötti munka” című írásában D.JSi. Aidit, az Indonéz Kommunista Párt elnöke elmondja, hogy mi­lyen a párt irányvonala az állam legfontosabb gazdasági és politi­kai problémáival kapcsolatban, és megmutatja, hogy milyenek az indonéz forradalom távlatai. Frantisek Havlicek a csehszlo­vák szocialista társadalom fejlő­désének problémáit vizsgálja. A nyugatnémet szakszervezeti mozgalom fontos kérdéseivel fog­lalkozik cikkében Josef Ledwohn. Olvashatunk még a folyóirat­szeptemberi számában az Algériai Kommunista Párt új programjá­ról, arról, hogyan dolgoznak a francia kommunisták a községi tanácsokban, cikket találunk az Uruguay Kommunista PártXVIll. kongresszusáról, Bászutóföld Kommunista Pártjának alakuló kongresszusáról, az olaszországi községi választások eredményei­ről. Rövid híreket is kapunk a Német Szövetségi Köztársaság­ból, Spanyolországból, Mexikó­ból, Franciaországból, Chiléből és Japánból. (Folytatás a 3. oldalról.) ingerülten csapta fejébe kalapját, hogy dolga után lásson kint a határban. Menekült volna ki a friss levegőre, mert úgy érezte, szétpattannak az erek a halánté­kán. Amúgy se volt valami jóked­vű, keveset is aludt az éjszaka, a dolgok se úgy alakultak egészen, ahogy ő szerette volna, késésben tannak a munkával s most még ráadásul ez a Péter is. Ügy tört ki fogai közül a káromkodás, mint felnyíló zsilipből, az össze­gyűlt víztömeg. Sánta Lajos sem tudott elvehet tenni, mint leülni a fal mellett álló lócára s békes­ségben megvárni, amíg az elnök kitombolja magát. — Csak tudnám mi a vénisten­nek törjük magunkat ennyire, — csapott egyet az asztalra mérgé­ben. — Pár év múlva megdög- lünk, a gyerekeinknek meg nem kell, amit csináltunk. Törődnek is ezek azzal, hogy lesz-e belőlük valami. Kell is ezeknek az itteni élet. Se ingük, se gatyájuk, legszí­vesebben hagyná itt mindahány. — Csányi Elek beszéli tele a fejüket, hidd el Zsiga — jegyezte meg Sánta Lajos, miközben rá­gyújtott egy cigarettára. — Kár ezért idegeskedni. Hallgasd meg, ígérj valamit, aztán el van intéz­ve. Nem kell mindjárt a plafo­non ugrálni. Valamelyik nap ve­lem is kijött a fiam kapálni, az­tán négy órakor azt mondja, hogy ő megyen haza. Mész ám az anyád keservibe, hiszen ahol ni, fönt van még a Nap. Erre tudod mit mondott? Hogy a gyárakban is csak nyolc óra a munkaidő, ő se dolgozik többet, akkor már in­kább elmegy ő is a városba. Most szólj hozzá! Először arra gondoltam, jól szájon vágom, de nem akartam csúffá tenni, volt a közelben más is. Meg aztán el­múlt már tizenhat éves. Mit ci- gánykodjak ekkora kamasszal? — Nem lehet itt már szépen beszélni, — legyintett keserűen az elnök. — Esküszöm, szólok a tanácselnöknek, ne adjon ki munkakönyvét senkinek. Csak az én hozzájárulásomra. — Ezt azért utoljára hagynám a helyedben, már megbocsáss. Nem jobb lenne inkább egy ki­csit a szívükre hatni? — Ugyan, nem vagyok én lelki- pásztor. Prédikálok, prédikálok, aztán akikhez szólok, lehet, hogy magukban kiröhögnek, beszélj öreg, téged azért fizetnek. Szív? Hát neki van szíve, hogy így mer bejönni ide?! Láthatja, hogy állunk, s jön, hogy őt tegyük könnyebb munkára. — Hallod, én azt se mondom, hogy mindig beszélni kell, mert a sok beszédet is megunják. Ha­nem kifundálni valamit, amire talán majd megszólal bennük a lelkiismeret. Hiszen a mi gyere­keink. Ki más tud hatni rájuk, ha mi sem? — Hát mondasz valamit, beszé­lek is az apjával. — Várjál még vele, ne mondja, hogy mindjárt az apjához sza­ladsz. Tanácstalanul álldogáltak egy darabig, aztán kifelé indultak. Aztán Sánta Lajos előkotorá­szott a zsebéből egy jókora kö- teg bankjegyet, mellette nyújtot­ta a papírt is, amelyre szálkás nagy betűivel az elszámolást írta a piacon eladott zöldségfélék be­vételéről. (Folytatjuk) Asszonyoknak - lányoknak Asszonyok a szövetkezetben T öbhségük nagycsaládos asz- * szony. ötnél kevesebb gye­rek csak egy-egy családoan akad. És ami méginkább megnehezíti helyzetüket, az, hogy Mőcsényben nincs napközi otthon sem. Amíg a szülők a határban dolgoznak, a gyerekek a ház körül vannak, vagy az utcán játszadoznak. Ami­kor a faluban jártunk, az erdő- gazdaság gépkocsivezetője jött be a tanácsházára. Elkeseredve pa­naszolta, hogy majdnem kocsija alá került egy kislány, aki az or­szágúton akart átszaladni a ro­bogó autó előtt. — Bizony, sokszor nem tudjuk, mire megyünk haza — mondják az asszonyok, s hangjukból kis elkeseredés csendül ki. — Még ezer szerencse, hogy eddig nem történt, komolyabb baj. Nem be­szélve arról, hogy amikor a ha­tárból hazakerülünk, azt sem tud­juk, mihez fogjunk, a vacsora- főzéshez, vagy az állatok eteté­séhez. Ezek mindennapos gondok, de a családi tűzhely gondjai mellé bátran vállalják a közösség gond­jait is. A mőcsényi asszonyokról, arról a szorgalmas munkáról, amit a tsz-ben végeznek, csak az elisme­rés hangján szólhatunk. A nö­Ahhoz, hogy lakásunk a család igazi otthona legyen, sohase té­vesszük szem elöl az igazságot: „Nem mi vagyunk a holmiért, a holmi van értünk.” Ezt azért kell kihangsúlyoznunk, mert vannak olyan háziasszonyok, akik a rend és a tisztaság nevében minden idejüket és energiájukat a kínos pedantéria megteremtésére fordít­ják és a családtagoktól is meg­kívánják. hogy állandóan csak az általuk elképzelt rendet tartsák szem előtt. Nem csoda, ha az ilyen „ott­Szóra kozott háziasszonyok öröme Egy amerikai cég olyan vasa- lódeszkót hoz forgalomba, amely­nek teflon borítása a legforróbb vasalót is állja anélkül, hogy meg- pörkölődnék. A teflon nevű mű­anyag sokkal ellenállóbb a hővel szemben, mint akár a szilikon, vagy az alumínium-bontásos hu­zat. 66 édesanya szomorú utazása New Yorkból a napokban el­indult egy repülőgép, fedélzetén 66 édesanyával, akik valameny- nyien elveszítették fiaikat a má­sodik világháborúban. A bérelt repülőgép 9 napos látogatási kör­útra viszi őket Hollandia és Bel­gium katonai temetőibe.-'OOOOOOOOOOOOOOOOOOOC A lottó e heti nyerőszámai: 1,46, 55,66,70 XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXJQ Kisebb felhő­átvonulások, esővel Várható időjárás ma estig: ki- j sebb felhőátvonulások, legfeljebb néhány helyen kisebb esővel. Mérsékelt, helyenként megélénkü­lő északnyugati szél. A nappali felmelegedés nem változik. Leg­magasabb nappali hőmérséklet I 16—20 fok között. vénytermesztésben éppúgy, mint az állattenyésztésben megállják a helyüket. Sokszor a férfiaknak való nehéz munkát is vállalják, ha a helyzet úgy kívánja. Mun­kájukkal kivívták a tsz és a falu vezetőinek elismerését. Nagyon érdekesen fogalmazta meg Szőcs Gáspár, a községi, tanács elnöke, amikor azt mondta: — A mi tsz-asszonyainkat nem lehetne már visszakényszeríteni a főzőkanál mellé. Ezek már a közösségben élő és közösségi mé­retekben gondolkodó asszonyok, akik ha a tsz ügye úgy kívánja, vasárnapjaikat is képesek felál­dozni. pedig ez nagy szó. A tsz vezetősége — különösen amióta új elnököt kapott a Me­ző Imre Termelőszövetkezet — jól megszervezi a munkát. Mégis elő­fordult a szénabegyűjtés és csép- lés idején, hogy egy-két vasár­napon is kellett dolgozni. Dolgo­zott a tagság és köztük az asz- szonvok. U ászolgáltak az asszonyok a " dicséretre, de vajon az el­ismerés kifejeződik-e abban, hogy bevonják őket a vezetésbe? A feltett kérdésre igenlő a vá­lasz, de mint a későbbi beszélge­tések során kiderült, van, illetve honban" senki sem érzi jól ma­gát. A családtagok valósággal menekülnek az otthontól. Igye­keznek minél több időt távol töl­teni. A háziasszony szüntelenül csak takarít, és sem művelődésre, sem szórakozásra, sőt még a pi­henésre sem marad ideje. A rendet és tisztaságot ne úgy teremtsük meg, hogy mikroszkóp­pal kutatunk minden egyes por­szem után. És úgy sem, hogy ál­landó figyelmeztetéssel tesszük pokollá a család életét, lakhatat­lanná a lakást. Tartsuk szem előtt az idő ren­des beosztását, ne takarítsunk vnos-untalan. Tegyünk rendet a takarítóeszközök, tisztítószerek megfelelő alkalmazásával, de ne vigyük túlzásba a dolgot. Végül vegyük tudomásul, hogy a rend és tisztaság nem öncél, hanem az egészséges, kiegyensúlyozott élet­mód egyik legfontosabb eszköze. volna mit tenni. A tsz vezetősé­gében egy nő van, Vörös István- né, aki női munkacsapatvezető is. — Belevaló asszony, a nőtanács titkára, megvédi a nők egyen­jogúságát, és ha kell, nem restell végére járni az igazságnak. Ezért mi, férfiak, egy kicsit tartunk is tőle — mondják tréfásan. Tavasszal, a babvetés idején történt: a tsz vezetősége, igen he­lyesen, szorgalmazta a köztesbab- termelést. Az asszonyok vállalták mert kedvezőek voltak a feltéte­lek. Látták, hogy maguk is, a közösség is jól jár, 300 négyszög­öl babvetés után 1,25 munkaegy­séget lehetett keresni. Ezt írta elő a munkaegységkönyv ós ilyen ígéretet kaptak, de a tsz-vezető- ség, nem tudni mi okból, a 300 ölhöz még 200-at hozzá-„csapott”. Az asszonyok ezt nem hagyták annyiban. — Mi megtettük a magunkét. Most a tsz vezetőségén van a sor, hogy állják a szavukat — mond­ták, és kiharcolták a maguk iga­zát. Aztán volt más is. Az aratás megkezdése előtt abban állapod­tak meg, hogy 30 kereszt után 6 kiló gabonaprémiumot kapnak. — így szólt a megállapodás, de a végén meg akartak bennünket rövidíteni, s ekkor sem hagytuk magunkat. Ragaszkodtunk, hogy a jegyzőkönyv szerint mi asszo­nyok is megkapjuk a megígért járandóságunkat. Nem követel­tünk többet, csak annyit, ameny- nyi kinek-kinek a munkája után megjárt — mondták. — Most már senki sem próbálkozik meg a hát­térbe szorításunkkal, mert látják, hogy lehet ránk építeni a mun­kában, s így el kell ismerni a jo­gainkat is. ól dolgoznak az asszonyok a mőcsényi Mező Imre Tsz-ben és másutt is, az sem len­ne túlzás, ha azt mondjuk, szinte felbecsülhetetlen munkát végez­nek. Munkájuk után jogosan igénylik is az elismerést, a meg­becsülést. Valóban úgy van, hogy már nem lehet őket visszakény­szeríteni a főzőkanál mellé. A kö­zösségi munkában élő asszonyok­nak szélesedett a látókörük és harcolni is tudnak jogaikért* egyenlőségük elismeréséért. A rend, a tisztaság nem öncél

Next

/
Thumbnails
Contents