Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-21 / 221. szám

1962. szeptember 21. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAO 3 Péntek: Az ajándék Csendeskén és bé­késen éldegél együtt Mária, Zsófia, Rozá­lia és Karolina. Há­rom íróasztal mellett dolgoznak, mert Ka­rolinának nem kell íróasztal, mivelhogy ő a takarítónő. Zsó­fiának viszont nem- esak íróasztala van, hanem hatalma is. mert négyük között ő a vezető. Ezt azonban ritkán lehet észre­venni rajta, mert so­ha nem érezteti rang­ját, soha nem kíván magának megkülön­böztetett tiszteletet, a kivételezést meg plá­ne, hogy nem tűri. Amikor eljött a nap, Karolina nevenapja, Zsófia volt az első, aki javasolta, hogy Karolinát meg kell ajándékozni. Méghoz­zá arany nyaklánccal. Mária 120, Rozália szintén 120 forinttal, Zsófia, a vezető 30 forinttal járult hozzá az ajándéktárgy meg­vásárlásához. Ezzel is kifejezésre juttatván megkapó szerénysé­gét. Majd amikor el­jött az ajándékozás órája, nemes egysze­rűséggel nyújtotta át Karolinának a nyak­láncot, s megható sza­vakkal ecsetelte a ta­karítónő fáradozásait, majd így szólt: „Most pedig drága asszony­társam, vedd, és hasz­náld eme egyszerű, az irántad érzett nagyrabecsülést alig kifejező emléktár­gyat, amelyet magam és családom nevében ezennel átnyújtok ne­ked.” Karolina a meghatottságtól szi­pogott, Mária és Ro­zália a 120—120 fo­rintra gondolva a mé­regtől, mivelhogy a főnöknő úgy tüntette fel a dolgot, mintha saját, és nb. családja áldozatos ajándéka lenne a nyaklánc... De hát minden cso­da három napig tart, és jó ideig ismét bé­késen, csendeskén él­degéltek, csak akkor szisszentek fel, ami­kor hírül vették, hogy a főnöknő családja megszaporodik. Ez al­kalommal Zsófia köz­vetlen hangon adta értésére Máriának, Rozáliának, valamint Karolinának, hogy neki gyermekkocsi kell, méghozzá, ha már egyszer ajándék­ról van szó, nem akármilyen, hanem áramvonalas gyer­mekkocsi. A három asszonytárs erre el­sírta magát, és Zsófia máig is szentül hiszi, hogy az együttérző örömtől ontották könnyeiket. Az ajándékkocsi ára, panaszos sóhajok kíséretében ugyan, de mégis összejött. Ka­rolina az ajándék­nyakláncot adta el, hogy ajándékozni tud­jon. Azóta újból csen­deskén és békésen él­degélnek, csupán csak annyi a válto­zás, hogy amikor Zsó­fia nincs közöttük, akkor Mária, Rozália, valamint Karolina gyakran fohászkod­nak az egek urához, hogy tegyen valami csodát, mert ha gya­kori lesz a főnöknő­nél a családi öröm, akkor a tönk szélére jutnak. Meghívásos déldunántúli dalostalálkozó és táncostalálkozó a kulturális seregszemle jövő évi programjában Megyeszerte megkezdődtek az előkészületek a Mátai Antal kul­turális seregszemle művészeti be­mutatóira. Valamennyi csoport, együttes új műsorral készül, hogy községét., méltóan képviselje a körzeti és járási bemutatókon. Az idén is az a cél, hogy a be­mutatók színvonalának emelése mellett elsősorban a tartalmi munka tovább mélyüljön. Jövőre módosul a kulturális seregszemle programja, elmarad­nak ugyanis a megyei bemutatók. Egyetlen kivétel lesz csupán, jö­vőre is megtartják a középisko­lások megyei Helikoni selejtező­jét; megyei táncfesztivál, dalos­találkozó, színjátszó-fesztivál azonban nem lesz s elmarad a bábosok és a zenekarok megyei találkozó. Jövőre először megren- tapasztalatai ugyanis azt mutat­ják, hogy ezek a találkozók nem hozták meg a kívánt eredmé­nyeket, inkább a tartalmi munka javítására kell nagyobb súlyt helyezni. Üj színfoltja lesz a kulturális seregszemlének két nagyszabású találkozó. Jövőre először megren­dezik a megyében déldunántúli kiterjedéssel a meghívásos dalos­találkozót és ugyancsak dél­dunántúli kiterjedéssel egy meg­hívásos táncostalálkozót is szer­veznek. A szervező munkát már megkezdték, a találkozók helye és időpontja azonban egyelőre nem ismeretes. végigsimít a homlokán, szemén és ő meg mert volna esküdni rá, hogy nemcsak az eső-, hanem a könnycseppeket is törüli az ar­cáról. Különös. Nyolcadik elemis­ta kora óta nem nézett meg eny- nyire parasztlányt. Csinosnak ta­lálta. Tetszett neki arányos ter­mete, erős, kicsi keze, amely ki­dolgozottsága ellenére is vala­hogy formásnak tetszett. Oldal­vást néha rápillantott az arcára, s ez az arc kedves volt, kissé tán gyerekes. Kerekded áll, szelíd vonalú aj­kak, két pici ránccal két szögle­tében. Szelíd hajlású orr, hosszú szempillák. Nyílt homlok, amely­nek közepén mintha fényesség vibrálna. Messze még a falu, van idő gondolkodni. Igaz, a gyerekek egy kicsit rendetlenkednek, egy-két szigorú szóval azonban könnyen elcsendesíti őket. Keskeny kis utakon, szelíd dombhajlaton bal­lagnak lefelé. Azt látta, hogy nem valami bőbeszédű lány Erzsi. Nem is tudta jól kifejezni magát. Zava­rát percről percre érezte és ez elfogódottá tette őt is. Egy ilyen pillanatban, csak éppen, hogy mondjon valamit, meginvi­tálta a bálba. Ott aztán észrevet­te, hogy Erzsi kulturáltan táncol, talán legkevésbé a csárdást tud­ta járni. Tangót, keringőt tán­colt legszívesebben s mozdulatai egyáltalán nem voltak szöglete­sek. Mintha teljesen átadta volna magát a zene ritmusának s sze­líd tartózkodással simult, alkal­mazkodott táncosa mozdulatai­hoz. Egy biztos: nem bánta meg, hogy meghívta, jól töltötték az estét. Amikor hazakísérte, furcsa hangulat lett úrrá rajta. Máskor soha nem fordult elő, hogy csók nélkül elengedte volna azt, aki­vel egy egész estét eltöltött. Buta dolog, talán most sem kellett vol­na. Valami megilletődés fogta el? Nem tudja pontosan megnevez­ni az érzést. Kezet fogtak s olyan nehéz volt elengedni azt a kis kezet. Egészen meghatódott. Gyorsan rágyújtott s megpró­bált a következő órájára gondol­ni. Nem sikerült. Képzeletében ott látta magát Erzsivel a folyópar­ton, az öreg fűzfa alatt. Ránézett az órájára, hű, de messze van még az este! Visszatekintett, ugyan látja-e még. A messzeség­ből csak néhány színes fejkendő világított, mint megannyi pici Nap. Ott van közöttük Erzsi ken­dője is. Kis bolond. Csak köszön neki és erre elpirul. Jaj, ezek a lányok! — Lekéste a negyedik órát, Horváth elvtárs. Nem jól jár ta­lán az órája? — érdeklődött az igazgató nem minden él nélkül a hangjában. Dühös volt Miklósra már napok óta, amióta meghallotta, hogv Csendes Bálint lányával látják lépten-nyomon. Az igazgató nem jósolt sok jót a lánynak e barát- kozás láttán. Volt itt már fiatal tanító épp elég, aki megcsinálta a bajt, aztán továbbállt. ö pedig, az igazgató, csak hallgatott. Hall­gatta, hogy még pártvezetóségi ülésen is előveszik; miért nem Az egészségügyi ellátást egyre magasabb színvonalra emeljük — A% orvos nyilatkosik a% irányelvekről — — Nagy érdeklődéssel várja, nyugodtan mondhatom, az egész ország a párt kongresszusát, amely alapos elemzést ad az el­múlt években megtett utunkról, meghatározza, mit kell tennünk a jövőben, hogy az életszínvonal még jobban fejlődjék. A kong­resszusi irányelvek sok mindent elmondanak; azokból ki-ki meg­határozhatja, mit kell tenni a ma­ga munkaterületén — mondja dr. Major György, a városi tanács egészségügyi osztályának vezető­je. — Ránk, az egészségügy dol­gozóira is nagy feladatok várnak. Bár a mi munkánkkal közvetle­nül nem foglalkoznak az irány­elvek, de a nép életkörülményei­nek további javításáért nekünk is sokat kell tennünk. Ha a tár­sadalomnak minél több tagja egészséges, hasznos munkát tud végezni, ha megszűnnek a múlt­ból örökölt népbetegségek, akkor mi is megtettük a magunkét; se­gítettük a szocializmus építését. — Mit mondhatok én, jómagam az irányelvekről? Két fő dolog foglalkoztat, ami kapcsolódik is egymáshoz: egyrészt mint tanács­tagot érdekelnek a tanácsokra vo­natkozó részletek. Másrészt, hogy meghatározhassuk, mit kell ten­nünk. hogy tovább javíthassuk az egészségügyi ellátást. — Az irányelvek kimondják, hogy a tanácsok munkájába, a közügyek intézésébe a lakosság­nak minél szélesebb rétegei kap­csolódjanak be közvetlenül is. Ilyen kezdeményezést már tettünk mi is. Osztályunk munkájában nemcsak az állandó bizottság tag­jai vesznek részt — szociális se­gélyek juttatásánál mindig meg­kérdezzük őket —, hanem kívül­állók is. Az üzletek, üzemi kony­hák, vendéglők egészségügyi el­lenőrzése a közegészségügyi fel­ügyelő feladata. Rendszeressé tet­tük, hogy az ilyen ellenőrzések­re kívülállókat is meghívunk; vöröskeresztes aktívákat, más szervek képviselőit. Ezzel azt akarjuk elérni, hogy a lakossá­got érintő ügyek intézésében töb­ben vegyenek részt. Több ember, több szem nyilván több szabály­talanságot vesz észre, és így meg­tanítjuk az embereket, mire ügyel­vigyáz jobban a tantestület >rköl- cseire. Mintha bizony tehetne ő arról, hogy ebben a megfordult világban egyre többet legeltetik a szemüket a tanítók ezeken a kis falusi libákon. Azonkívül Miklóst féltette is. A tantestület egyik támasza máris. Társadal­mi munka? — Majd a Miklós el­végzi. Kultúrfelelős kell a KISZ- nek? — Ott van Horváth Miklós. Baj van a politechnikai okta­tással? Miklósnak lesz néhány jó ötlete. Csak az hiányzik, hogy va­lami szamárságot csináljon és kénytelenek legyenek eltávolítani a községből. Ezért ripakodott rá s tudta; nem hiába teszi. A két kisgye­rek, akiket megszólított, hogy „hát aztán mit csináltatok a me­zőn”? — kórusban felelte: „virá­got vittünk Csendes Erzsinek.” III. Gódor Zsigmond, a Vörös Mező Termelőszövetkezet elnöke úgy ült az íróasztala előtt, mintha sze­rette volna fölborítani. Kalapja is csáléra állt a fején, tömött ősz bajusza is szinte összekuszálódott. Még reggel bejött az irodába, hogy egy telefont lebonyolítson, azóta nem képes megszabadulni: a sok ilyen-amolyan kiküldött va­lósággal odaszegezte a székhez. Utánuk meg belépett Gál Péter, hogy végképp kihozza a béketű­résből. — Egy kis előleg kellene, Zsiga bácsi — és hangjában valamiféle mesterkélt szomorúság csengett. — Mennyi volna az? (Folytatjuk) jenek ők maguk is, mint fogyasz­tók, vagy vásárlók. — Az irányelvekből következ­tetve hogyan javíthatjuk az egész­ségügyi ellátást? Erre már több módszert bevezettünk a városban. — Egyik az, hogy amikor egy asszony szülés után elhagyja a kórházat, arról mi azonnal jelen­tést kapunk, ebben megállapod­tunk a kórházzal. A csecsemőt a védőnő így azonnal gondozásba veheti, figyelemmel kísérheti fej­lődését. Ezzel a módszerrel a cse­csemő- és gyermekvédelemben akarunk előbbre lépni, a legala­csonyabbra szorítani a csecsemő- halandóságot. — Bevezettük például azt, hogy ha valakit — csecsemőt vagy fel­nőttet — betegség, vagy egyéb okok miatt a kitűzött időben nem tudunk védőoltásban részesíteni, utána kimegyünk, és háznál olt­juk be — természetesen, ha egész­sége engedi. — A termelőszövetkezetekben elég sok az idős, csökkent mun­kaképességű ember, akiktől nem lehet már azt a munkateljesít­ményt elvárni, mint a fiatalok­tól. A körzeti orvosok megvizs­gálják a hatvan éven felüli tsz- tagokat, és a vizsgálatok után ja­vaslatot teszünk a vezetőségek­nek, kit, milyen munkában lehet alkalmazni. — A város egészségügyi hely­zete megkívánja, hogy javítsuk a A negyvenes évek elején készí­tettek lenpozdorjából először használható lemezt. Az ötvenes évek derekán, a világon először, Dunaföldvárott kezdték meg a kí­sérleteket a pozdorjalemez gyár­tására. A kísérletek eredménye­sek voltak. S felépítették Duna­földvárott Közép-Európa legkor­szerűbb bútorlemez-gyártó üze­mét. Megkezdték az üzemszerű termelést, s a feldolgozó ipar el­ismerően fogadta a bútorgyártás­ra kiválóan alkalmas, fát pótló, sok esetben a fánál is értékesebb pozdorja-lemezt. A termelés kisebb-nagyóbb zök- kenőkkel, de már üzemszerűen folyik. A gépek beváltak, a tech­nológia szinte már tökéletesnek mondható, és a bútorlapnak egy­re újabb típusát hozzák ki a gyár­ból. A gyár léte hasznos, még ak­kor is, ha anyaggal való ellátása sok gondot, s fejtörést okoz a ve­zetőknek. Nem korai, de szükséges már most arról szólni, hogy a pozdor- ja-bútorlapot gyártó üzem kinőtte a dunaföldvári gyárat, amely nyersanyaggal látja el. Kevés a pozdorja. Nem elegendő a föld­vári gyárban a kender feldolgo­zásakor keletkező pozdorja a le­mezgyár üzemeltetéséhez. Kény­telenek Szekszárdról, Furkó-pusz- táról tehergépkocsikkal szállítani, sőt Tolnanémediből is szállítanak rendszeresen nyersanyagot a poz- dorja-lemez üzembe. Ez többlet- költséget jelent. A gyár vezetői kénytelenek ehhez a megoldáshoz nyúlni, pedig volna egy olcsóbb, járhatóbb út is, az üzem kapaci­tásához szükséges nyersanyag biz­tosítására. Két gyár feldolgozó berendezé­sét kellene leállítani. A két gyár a szekszárdi és a furkói, régi be­rendezésekkel dolgozik, lényege­sen drágábban, embert fárasztób­ban, mint a földvári feldolgozó üzem. Még nem történt intézkedés ar­ra vonatkozóan, hogyan oldjál: meg a nyersanyaggal való ellátá­sát a bútorlap-üzemnek. Járható út lenne ez, éspedig olyan formá­ban, hogy az említett két korsze­rűtlen kis üzemben megszüntetnék a rostkikészítést, s csak áztatás- sal foglalkoznának, s az ázott kú­rát szállítanák a földvári gyárba. Ugyanis a földvári gyárban az körzeti orvosi ellátást. Az Egész­ségügyi Minisztérium a jövő év- tőr újabb két orvosi állást enge­délyezett, de még így is kevés Szekszárdon a körzeti orvos. Min­denesetre így is csökken a meg­levők túlterheltsége, alaposabb munkát tudnak majd végezni. — A tömegek kulturális szín­vonalának emeléséről, ismeretei­nek gyarapításáról is szó esik az irányelvekben. Ebben mi is részt vállalunk, az egészségügyi felvilá­gosítás különböző eszközeivel. Különösen a paraszti lakosság egészségügyi felvilágosításával, is­mereteinek bővítésével kell fog­lalkoznunk, a társadalmi szervek­kel közösen. A tél folyamán több helyen tartunk előadásokat kü­lönböző betegségekről, az ellenük való védekezésről, a helyes gyógy­módokról. Az elmondottak mel­lett az eddigieknél nagyobb gond­dal foglalkozunk a munkaegész­ségüggyel; az ipari és mezőgaz­dasági munkaártalmakkal, azok megelőzésével. — Az a célunk — fejezte be nyilatkozatát Major doktor —, hogy az egészségügyi ellátást egy­re magasabb színvonalra emel­jük. Egészségesebb nemzedéket kell felnevelnünk, meghosszabbí­tani az átlagos, életkort, felszá­molni a népbetegségeket, mert hiszen az élet örömeit csak egész­séges ember élvezheti igazán. BI. áztatókapacitás, főleg a szárító- terület, kicsi. S emellett a földvári gyárban, a nagyteljesítményű rostkikészítő gépek, turbina, Icóc- sor, csak egy műszakban üzemel — nyersanyaghiány miatt. Az ázott kóró mennyisége ha meg­felelő lenne — körülbelül a két gyárban áztatott kóró mennyisége lehetővé tenné az egész évi két és három műszakos termelést a földvári feldolgozó üzemben — nem lenne gond a bútorlap üzem nyersanyaggal való ellátása sem. Az ázott kóró Földvárra szállítá­sa megoldaná a problémát, és nem maradnának kereset, munka nékül a szekszárdi és a furkói gyár dolgozói sem, hisz a törzs­gárdát foglalkoztatni lehetne az áztatásnál, majd pedig a kóró szállításánál. Ez lenne az olcsóbb, gazdaságosabb megoldás. A másik, a drágább, az alagút- medence építése a földvári gyár­ban egyelőre nem látszik megold­hatónak. Viszont sürgősen szük­séges megoldani a bútorlapüzem anyagellátását. Mert nem enged­hetünk meg magunknak akkora kényelmet, hogy kapacitáskihasz­nálatlanság legyen a földvári nagyteljesítményű feldolgozó gé­peken és a bútorlapüzemben. * A Szerk. megjegyzése: Szívesen adunk helyet lapunkban a témá­val kapcsolatos hozzászólásoknak. Szakemberektől, a gyárak dolgo­zóitól várunk e fontos probléma megoldására javaslatokat. Egészségügyi szűrővizsgálatok Szekszárdon Az egészségügyi szervek még az idén megszervezik Szekszárd város lakosságának tüdőszűrő vizsgálatát a tbc-s megbetegedé­sek megelőzése érdekében. A tár­sadalmi szervek segítségével meg­kezdődnek az összeírások, házról házra járva feljegyzik, kinek kell majd a vizsgálaton megjelennie. Az összeírások alapján a tízéves komáktól felfelé idézik majd be a vizsgálatra a város lakóit. Mi­helyt a Tüdőbc!r'",'r',-i7ó Inté­zet megkapja az új gépet, meg­indulnak a szűrővizsgálatok. Hogyan lehetne zavartalan a bútorlapüzeni anyagellátása?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents