Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-20 / 220. szám

1962. szeptember 20. fOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 Rászolgált az elismerésre EGY EMBER PORTRÉJÁT megrajzolni nem könnyű dolog, még akkor sem, ha évekre mu­tat vissza az ismeretség. Amikor beszélgetni kezdtünk Füves Jó­zseffel, a tamási Széchenyi Tsz elnökével, már ismertem életrajzi adatait, harcos életútjának egy- egy mozzanatát. Tíz éven keresz­tül, mint párttitkár dolgozott ab­ban a községben, ahol született és ahol megválasztották a tsz el­nökének. Egyhangúlag esett rá a választás azon a tsz-közgyűlésen. Az egykori cseléd gyerekét a bel­ső izgalom fűtötte és ezer kérdés foglalkoztatta. — Mi lesz ebből a gazdaságból? Hogyan tudom megállni a helye­met, mint kommunista és gazda­sági vezető? — tettem fel ma­gamnak számtalanszor a kérdést. Azzal tisztában voltam, hogy mi­re vállalkozom és azzal is, hogy nem lesz könnyű a dolgom. A tagság többsége olyan emberek­ből tevődött össze, akik köröm- szakadtáig ragaszkodtak kisáru- termelő gazdaságukhoz és ezt a beléjük nevelt érzést magukkal hozták a közösbe — emlékszik vissza a két évvel ezelőtti ese­ményekre. Aztán kezdetét vette a szerve­zés, a papírmunka, a leltározás, majd a közös gazdasági alap megteremtése. Egyik napról a másikra jelentkeztek a gondok, a nehézségek. A gazdák nem szí­vesen fogadták a leltározó bizott­ságot, amikor az állatok össze­hordásáról volt szó. Csaknem személyenként és külön-külön kellett meggyőzni őket arról, hogy közös alap nélkül nem lehet életképes a szövetkezet. Február­ban megtört a jég. A természet­ben is, és a tamási Széchenyi Tsz tagjainál is. Nagyszerűen sike­rült az állatok és a gazdasági felszerelések összevonása, több állatot hordtak össze mint, amennyire a leltár szerint számí­tottak. — Ez már bizakodóvá tett ben­nünket, és hozzáfogtunk az épí­téshez, saját építőbrigádunkkal. Gépeket vásároltunk, részben ál­lami támogatással, részben a ta­gok anyagi hozzájárulásával. Természetesen nem ment minden ilyen könnyen, ahogy most ezek­ről beszélünk. Sok véleménycse­re, szenvedélyes vita előzte meg az intézkedéseket. Képzett mező- gazdasági szakemberekről kellett gondoskodni. S ennek szükséges­ségéről is meg kellett győznünk a tagokat — mondja, s látszik rajta, jólesik erre a szakaszra visszaemlékezni. AHOGY A NAGYÜZEM KÖR­VONALAI kezdtek kibontakoz­ói, úgy jött meg az emberek bi­zakodása, munkakedve. Ám az első év zárszámadása nem úgy sikerült, ahogy a Széchenyi Tsz gazdái tervezték. 20,71 forinttal zárták az évet. Majdnem 10 fo­rinttal kevesebb volt, mint ameny- nyit az év elején ígértek. Ez tö­rést okozott és megingatta a tsz- tagok bizalmát. Ennek hangot is adtak, s megoszlottak a vélemé­nyek, de a tsz vezetősége ekkor sem tétlenkedett. — Láttuk kedvetlenségüket és mi magunk is vergődtünk. Keres­tük a kivezető utat, s arra gon­doltunk, hogyan lépjünk tovább és hogyan szerezzük vissza a tag­ság bizalmát. A zárszámadási köz gyűlésen őszintén feltártuk a tag­ság előtt, hol hibázott a vezető­ség. Kertelés nélkül megmond­tuk, nem volt reális a tervezé­sünk és nagyot markoltunk. Meg­fizettük a tanulópénzt. Az őszinteséget szeretik az em­berek és a hibák feltárása is ál­talában jó hatást vált ki. A Szé­chenyi Tsz gazdái érezték, hogy gazdákhoz méltóan tájékoztatják őket termelőszövetkezetük hely­zetéről. A második évben már va­lóra válthatták az ígéretet. Az árutermelési versenyben a me­gyei első volt a Széchenyi Tsz, zárszámadáskor pedig a saját erő­ből történő 25 százalékos beruhá­zási terv teljesítése mellett 22,22 forintot ért egy munkaegység. Gazdaságilag annyira megerősöd­tek, hogy az idén már a felsőbb szervek hozzájárulásával a havi rendszeres készpénzfizetésre tér­hettek át. A gazdasági szervezőmunka együtt járt a politikai nevelő­munkával. A tsz-elnök, aki ma is ízig-vérig pártmunkás, sokat foglalkozik az emberekkel és mint mondja, ez a legszebb, de egy­ben a legnehezebb része is a do­lognak. Nemrégen történt az aláb­bi eset. A határt járva egy pa­rázs vitába csöppent bele. A mun kacsapat egyik tagja arról be­szélt, ha megfeszül is, a tsz-ben nem tud évi 80 ezer forint jöve­delemre szert tenni úgy, mint egyéni gazda korában ez nem egyszer volt. A munkacsapatban dolgozó kisparaszt tsz-tagok egy­másra néztek, s látszott rajtuk, hogy rossz szándékúnak fogják fel a fejtegetést. — Pillanatok alatt kellett dön­tenem, mert éreztem, nem sza­bad elsiklani a kérdés felett. Eszembe jutott a párt Központi Bizottságának kongresszusi irány­elve, amely világosan megmutat­ja a szövetségi politika helyes al­kalmazását. Nem sajnáltam az időt és a fáradságot, s vitatkoz­tunk ott a helyszínen, a déli ebéd­idő alatt. A vita számomra is sok @?W©l»mA IAIAITAR Az állami gondozott gyermekek helyzetét vizsgálta a NEB Megyénkben több családnál van elhelyezve nevelésre állami gondozott gyermek. Azzal kap­csolatosan, hogy a nevelőszülők hogyan gondoskodnak a hozzájuk kihelyezett gyermekekről, vizsgá­latot tartott a Népi Ellenőrzési Bizottság. A vizsgálat során 116 gyermeket, illetve nevelőszülőt látogattak meg. Megállapították, hogy a gyermekek elhelyezése, gondozása és ellátása — néhány esettől eltekintve — kielégítő, sőt sok helyen jobb is az átlagosnál. A gyermekek falvakban, közsé­gekben találtak otthonra. A népi ellenőrök nem tapasztaltak olyan esetet, amely eltérne a gyermek- nevelés általános elveitől. A ne­velőszülők közül egyre többen fo­gadnak örökbe árva gyermekeket a tamási járásban. A vizsgálat azonban azt is megállapította, hogy az iskolaköteles állami gon­dozott gyermekek nem mindig kapják meg tanulmányaikhoz a megfelelő segítséget. Ez elsősor­ban abból adódik, hogy a nevelő­szülőknek sem éri el az átlagosat, vagy ennél magasabbat a kép­zettsége. E területen a legtöbb se­gítséget a pedagógusok nyújthat­ják és nyújtják is. Megnyugtató — szögezi le a vizsgálat —, hogy a gyermekek kihelyezésénél a nevelőszülők többségét nem az anyagi érde­keltség, hanem az a gondolat ve­zeti, hogy ezek az elhagyott, vagy árva gyermekek otthonra találja­nak, s ők is érezzék a családi otthon melegét. M. M. — Jelentős növekedés tapasz­talható megyénk kiskereskedelmi forgalmában, különös tekintettel a hitelakciókra. Míg az elmúlt év első felében 1 674 000 forint volt a Népbolt Vállalat hitel­akciós forgalma, addig ez év első félévében ez a szám több mint 5 és félmillióra növekedett. — Az Egészségügyi Világszerve zet adataiból kitűnik, hogy a 20 latin-amerikai ország városi la­kosságának 30 százaléka tavaly nem részesült rendszeres városi vízellátásban. Becslések szerint mintegy 100 millió latin-ameri­kainak rossz, illetve túl kevés ivóvízzel keil beérnie. tanulsággal szolgált. Meg kellett magyarázni a párt szövetségi po­litikájának lényegét, amely nem átmeneti politika, ahogy a vitat­kozók közül többen gondolták. Meg kellett magyarázni, hogy a szövetségi politika nemcsak arra szolgál, hogy úgynevezett takti­kai lépésből elfogadjuk a mun­kájukat, hanem arra, hogy a kis­polgári gondolkodásmódot is, — amit magukkal hoztak — meg­változtassuk. Láttam, eredményes volt a vita, amelyet azzal zár­tunk le, hogy ne nézzük, ki mi volt, hanem azt, hogy mennyit tesz a közösségért. Ez csak egy kiragadott példa, de számtalan olyan helyzet adódik egy vezető életében, amikor pillanatok alatt kell választ adni egy-egy úgy­nevezett fogós kérdésre. Az is előfordul, hogy nem mindig si­kerül megnyugtató választ adni. Az ilyen esetben, nem restellem bevallani azt, hogy tévedtem. Úgy látom, az őszinteségnek ez a for­mája is napról napra közelebb hozza az embereket a párthoz. Amikor arról volt szó, hogy egy évvel ezelőtt a Széchenyi Tsz-ben megalakítjuk a pártszervezetet, voltak ellentétes hangok. Ezt sem fogtuk fel rossz szándéknak, sőt nem egyet közülük, akik jól dol­goztak, meghívtunk a tanácsko­zásainkra is. Érdekes volt, hogy éppen azok, akik hangoztatták, miért kell a pártszervezet, ma szívesen jönnek el a párttaggyű­lésekre. Személyes tapasztalataik alapján győződhettek meg, hogy a pártszervezetben is arról van szó, ami a közösség érdeke. Egy évvel ezelőtt, amikor megalakul­tunk, 5 párttagunk volt Most már kilencen vagyunk, de a pár- tonkívüliek között is nem egy olyan tsz-tagunk van, aki bátran kiáll a párt politikája mellett. A gazdasági eredményekkel együtt ezt tartjuk a legnagyobb ered­ménynek — mondotta a tsz-elnök, s látszott rajta, jóleső érzéssel be­szél ezekről a dolgokról. PORTRÉT RAJZOLTAM, egy pártmunkás tsz-elnök portréját. Ehhez hozzátartozik az a gazda­sági szervezőmunka is, amit a tsz megalakulása óta végzett. Nem egyedül, sokadmagával. Nevük ki­maradt ugyan, de ez nem kiseb­bítheti érdemeiket. Ezúttal Füves József tsz-elnököt akartuk bemu­tatni és munkájáról szólni, mert rászolgált az elismerésre. Pozsonyi Ignácné Megszüntetik a József Attila olvasómozgalom kötöttségeit A József Attila olvasómozga- arany fokozatú jelvényeket kap- lomban a múlt évben mintegy nak: a bronz fokozat megszerzé- 80 000 ifjú vett részt, az idén a séhez hat szabadon választott jelentkezők száma már meghalad- j könyvet, az ezüsthöz kilenc, az ta a 164 ezret. A gyorsabb fejlő- | aranyhoz pedig 12 könyvet kell dést eddig gátolta, hogy a moz- egy évben elolvasni. A résztve- galom nem alkalmazkodott elég- vőnek be kell iratkoznia valame­gé sem az egyes ifjúsági rétegek, : lyik közművelődési, iskolai, vagy sem a korosztályok igényeihez, 1 szakszervezeti könyvtárba. A továbbá az üzemi és falusi könyv- i könyvtárakban tárak lehetőségeihez. vasómozgalom” .József Attila ol- feliratú olvasó­A KISZ-intéző bizottságának | jegyet kapnak, amely egyben határozata értelmében a jövőben I „számot ad” a könyvek elolvasá- nem lesznek úgynevezett kötelező sáról. A könyvtárosok elbeszél- könyvek és versek, eltörlik a be- ' getnek majd a fiatalokkal, hogy számolási kötelezettséget. A részt- ezzel is elősegítsék az olvasottak vevők továbbra is bronz, ezüst és jobb megértését. Az állattenyésztésé a jövő Kisszékelyben Ma már nem képezhet vitát a kisszékelyi Április 4 Termelőszö­vetkezet tagjainak körében, hogy háromezer holdas gazdaságuk a későbbi években csakis akkor hozza meg a várt eredményt, ha a fő üzemág az állattenyésztés lesz. Ennek helyességét az élet igazolja. A dimbes-dombos vidék ugyanis nem alkalmas sem zöld­ség, sem aprómag, sem pedig ipari növények termelésére. El­lenben takarmány-termelésre igen. Azt pedig a kisszékelyiek is nagyon jól tudják, hogy a kuko­rica és a pillangós takarmányok akkor hoznak legtöbbet a közös kasszába, ha állatokon keresztül értékesítik. Az idei évben már ez az elv volt az irányadó a kisszékelyi kö­zös gazdaságban. A tagság főleg saját erejéből létrehozta a nagy­üzemi baromfitenyésztést és meg­teremtette a sertés-, valamint a marhahizlalás feltételeit. Az ál­lattenyésztés több, mint kétmil­lió forintot jövedelmez az idén, az előzetes számítások szerint mintegy félmillióval többet a ter­vezettnél. Az állattenyésztés mai kima­gasló eredményeit a fejlett mód­szerek alkalmazásával érték el Kisszékelyben. Az állatgondozók különböző tanfolyamokon megta­nulták és a gyakorlatban alkal­mazzák a gyorshizlalást. Az ered­mény: az idén már 114 kilós át­lagsúlyban értékesítették a nyolc- hónapos fehér hússertéseket. A pecsenyecsirkéket pedig tízhetes korukban 1,22 kilogramm átlag­súllyal adták el államunknak. Ha­sonló kimagasló eredmények van­nak a marhahízlalásban is, ahol napi átlagban 1,35 dekát gyara­podott egy hízóba fogott szarvas- marha. S mivel a hizlalási időt lerövidítették a tervben szereplő árubaromfit és hízott marha ér­tékesítését megkétszerezték. A nagyüzemi állattenyésztés feltételeinek biztosítása mellett a kisszékelyi Április 4. Termelőszö­vetkezetben elért eredményekhez az is nagyban hozzájárul, hogy három év alatt kialakították a törzsgárdát. A baromfitenyésztésben Handa Józsefné, Szabó Józsefné és Kun Antalné dolgozik az üzemág ki­alakítása óta. Letették a szak­munkásvizsgát és munkájukat lelkiismeretesen végzik. Az idén már közel húszezer naposcsirkét felneveltek, mindössze 2 százalé­kos elhullással, ami kiválónak mondható. A sertéstenyésztésben pedig Jankó László munkacsapa­ta jeleskedik. Ugyanazt lehetne elmondani a szarvasmarha-tenyésztőkről is, amit a sertés- és baromfitenyész­tő munkacsapatról elmondtunk. De minek szaporítsuk a szót; az idei 520 ezer forint többletbevétel a legjobb bizonyíték arra, hogy Kisszékelyben az állattenyésztésé a jövő. Ezt az elmúlt három év­ben minden tekintetben megala­pozták, s csakis az lehet a kö­vetkező lépés, hogy a növényter­melés arányait is az állattenyész­tés további fejlesztését figyelem­be véve alakítsák ki. így, csakis így jövedelmez minden évben többet a közös gazdaság a kis­székelyi Április 4. Tsz tagjainak. R. É. Kovács Imrét HAZAFELE VIII. — Nem tartozom neked szám­adással. Azt hiszed, nem tud­tam már harmadnap, hogy a ta­nítóval voltál a bálban? De még vele is beszédem lesz! Énnekem volt merszem idejönni hozzátok, én a szüleidnek is mondtam annyit, amiből érthettek. — Hát gyűrűs menyasszonyod volt neked ez a leány, hogy ide­jössz leckéztetni, amikor előző­leg majd másfél hónapig színe­det se láttuk. Micsoda dolog ez?! Jobb lesz, ha hazamégy, ki- alszod magad — vált erélyessé Csendes Bálint hangja. — De a jóistenit neki, hát részeg vagyok én?! — szólt hang­ját kieresztve a legény. — Ha szeretted volna, akkor nem hagytad volna itt — szólt most az asszony is, — mert mind be vagytok sózva, egyik- tek se nézi, mit hagy itthon. — De nem ám, fiam, elmentél te is, meg a másik is. Nem néz­tek ti semmit Maholnap itt ma­radunk magunkban öregek. No meg a lányok. Hát persze. A lánygyerek nehezebben mozdul ki. Minek is mozdulna?! Olyan helyet, mint amilyen a szülői házban van neki, úgy se találna másutt. Hát csodálkozol azon. hogy tisztára megbolondítod a lányomat is? Nem gyerek már, számot tud vetni a sorsával, mi lenne, ha elvennéd? Megesküd­nétek, aztán mennél kifele a vo­nathoz. Hát erre menjen férjhez? Bolond lenne. És igenis, kimon­dom nyíltan még, hogy ha meg­haragszol is érte, fiam. Az a ta­nító, az itt van helyben, pedig tán több oka lenne arra, hogy menjen, mint neked. Csak tudnám, mi szédített meg annyira. Csak tán nem az, hogy a tanítódnak nem ilyen kérges a keze, mint az enyim — s ökölbe szorított jobb kezét kitárta Erzsi előtt. Mindhármukat szíven ütötte ez a szó. Az öreg Csendes meg­szeppenve hallgatott s önkénte­lenül kinyitott jobb tenyerét szemlélte. Bizony az épp oly kérges volt, mint azé a másik férfié, aki most köszönés nélkül kirohant a házból s a rárontó, veszettül csaholó kutyára elébb rákiabált, majd pedig belerú­gott, mert az eb szűkölni kez­dett. ... Már lefeküdtek, amikor a A kakukkos óra már elütötte sötétben megszólalt Csendes Bá- az éjfélt. De ügyet se vetettek lint: rá Csendes Bálintnak annyira — Hanem idefigyelj, te Erzsi! kiment az álom a szeméből, Szeretnék én egyszer már kezet- hogy nagy, széles mozdulatokkal fogni azzal a tanítóval, hadd lát- előhalászta a dohányzacskót és nám, milyen a tenyere, megtömte a pipáját. Odakint újból rákezdett az eső. — Ha olyan nagy kincsed volt * a lány, vigyáztál volna rá job- Ülnek a lányok a sor végén, az ban — emelte fel mutatóujját, útmenti árokpart tavasszal ülte­— Különben nem az én ügyem, tett kicsi fáinak ösztövér árnyé- egyezzetek meg, ha tudtok. Bá- kától pásztázva. Bekapáltak már nőm is én, hogy egyeztek meg. vagy négy sort reggeli óta, s most — Nincs énnekem egyezni- megpihennek néhány percre, mert valóm, édesapám — mondta Er- megfájdult a derekuk. Beszélget- zsi csöndesen s fölemelte a fejét, nek, némelyik dúdolgat közben s Erzsi kipirult arcában gyönyör- leginkább Csendes Erzsit fogják ködött most apja, anyja. Csányi közre, mert e mai napon ő a szen- nem szólt egy szót sem, sapkáját záció. Odafönt süt a Nap. hosszú fejébe csapva, az ajtó felé eső után mélyeket lélegzik a ha­indult. tár, a buja fűszálak között apró — Majd jönnél még hozzám, élőlények miriádja végzi szorgal- megállj, de akkor én is tudni fo- más munkáját, a meekapált so- gom, hogy mit mondjak. Te.., (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents