Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-20 / 220. szám
4 TOLNÁ MEGYEI NÉPÚJSÁG 1082. szeptemnpT 'ÍÖ. Miért drága a szekszárdi piacon a csirke? A háziasszonyok elég nagy gondja, hogy a szekszárdi piacon a csirke drága. Szerdán a reggeli órákban még 80 forintot is képesek voltak elkérni egy pár eiég sovány csirkéért. Leírni is felesleges, hogy akinek mindent vennie kell, annak a 80 forint szinte megfizethetetlen Sajnos, a kereslet nagy, a kínálat kicsi, s ezért aztán az a néhány ősterma lő, aki portékáját kínálja, árujáért annyit kér, amennyit nem szégyell. S az az igazság, hogy az őstermelők nem v>alami szégyenlősek. Kihasználják, méghozzá elég alaposan a keresletet, s még a sovány, galamb nagyságú csirkék párját is 40—50 forintra mondják. Sajnos, még az a jobbik eset, ha van kínálat, mert előfordul, hogy egyáltalán nincs. A múlt vasárnap például a háziasszonyok még hírmondót sem találtak baromfiból. El lehet mondani tehát, hogy ilyen tekintetben a szekszárdi piac messze környéken a legelhanyagoltabb. Más városokban, megyeszékhelyen, külön helyet foglal el a baromfipiac, bőséges a felhozatal, nagy a kínálat, s ez magától érthető módon az árakat is szabályozza. Mit lehetne tenni? Némi hozzá értéssel nagyon sokat. Tárgyalni lehetne a környező tsz-ek vezetőivel és megállapodni velük abban, hogy az áruértékesítési tervük teljesítését fölöző baromfimennyiségből hozzanak Szek- szárdra. Időnkint megjelenik ugyan egy-egy tsz, de a szövetkezeti felhozatalban a jelek szerint nincs semmi tervszerűség. A Városi Tanács VB kereskedelmi osztályvezetőjének bizonyára módjában állna szervezetté tenni a felhozatalt, úgy, hogy gondoskodna az állandó árusításról és arról, hogy melyik tsz-re mikor kerüljön sor. Ezzel a módszerrel nagy mértékben lecsökkenne az őstermelők gátlástalan mohósága, a szekszárdi háziasszonyok legnagyobb örömére. A bátai November 7 Tsz elnöke elmondta, hogy a városellátás ezen problémáját nem is ismeri. Elmondta azt is, hogy a November 7 Tsz már most vasárnap reggel megjelenik 1000 darab csirkével. Egészen biztos, hogy a November 7 Tsz-hez hasonlóan más gazdaság is készséggel segítené enyhíteni a drágaságot, csak utána kellene járni a dolognak, mert fan csirke, és semmi nem indokolja a 60—80 forintos árat. Ezenkívül azt is le kell írni, hogy sok múlik a háziasszonyokon. Lux Sándor elvtárs elmondta, hogy a város igényét vágott baromfiból teljes egészében ki tudnák elégíteni, az üzleteket szinte meg lehetne tömni. A ke- reslcedelem azonban nem igényli a vágott baromfit, azon egyszerű oknál fogva, mert a szekszárdi háziasszonyok nem vásároljált. Indokolatlan az idegenkedés és ha a háziasszonyok keresni fogják a vágott csirkét, akkor a kereskedelem gondoskodik elegendő mennyiségről és megfelelő minőségről.-a b. Találékonyak, ügyesek vagyunk mi, jóemberek. Szeretjük magunkat tömören kifejezni. Rövidítjük azt, amit csak lehet. Olyan szavaink vannak már százával, hogy nagy nyelvész őseink is megirigyelhetnék. Mert mi volt a nyak- tekerészeti mellfekvenc, és a ké- nyelmészeti csosszantyú a mostani szavainkhoz, hogyaszongya: BÁMEXBUMFERT? meg ez: KÖJÁLL, KISZÖV, KISOSZ, meg a jó ég tudja, mi csudabogár rövidítést ki nem találtunk. Itt van például egy másik eset. Komoly, felnőtt emberek tanácskoznak. komoly dolgokról. Mondhatom azt is, hogy súlyos felelősségre vonások is történtek. S köz- | ben az egyik tekintélyes ember, országos hírű szakember, nyugodtan megjegyzi: Majd a bébé elintézi!... Megkapott ez a szó, kiesett kezemből a ceruza, hogyhogy bébé, már a híres Brigitte Bardot-t is segítségül hívjuk? (Filmlapokból tudom, hogy BB a neves színésznő rövidítése.) Végső kétségbeesésemben szomszédomnak írok egy cetlit, kérdezem: Ki ez a BéBé? Jön a rövid válasz, a cetli másik oldalán: Beruházási Bank... Nofene, tudtam, hogy BéBé az színésznő, meg, hogy van ilyesfajta traktor olaj is, de hogy a Beruházási Bank? Megáll az ész, és ácsorog. — p,i — (Folytatás a 3. oldalról.) rok mentén már hervad a jókor kivágott caréj, valahonnét trak- tordohogás hallatszik. A lányok élénkszínű kendőit meg-meglen- geti a játékos szellő. — Szóval ott volt nálatok. Úgy látszik, fáj a szíve miattad — veszi fel Borszéki Juliska a visz- szatérő téma fonalát. — Én biz kiszaladtam volna, mit prézsmi- tál ott, amikor rád se nézett hónapokig. — No, hiszen meg is mondta neki édesapám. Én se maradtam adósa, csak hát a végén valami olyat mondott, hogy ... Jaj istenem, olyan furcsán beszélt a végén. Hogy énnekem az nem tetszik, hogy az ő keze nem olyan finom, mint egyeseknek. — Jaj, lányok, bánnám is én, hogy milyen a keze — sóhajtott az ég felé Ambrus Marika, ábrándos szemű, törékeny, barna kislány. — Te csak várj a sorodra. Csit- ri. Nézzétek már.... Alighogy kinyílt a szeme, aztán az esze már a fiúkon jár. — Eh lányok, kár is erről beszélni. marhaság az egész. Gyertek, inkább énekeljünk valamit. De Erzsi indítványa nem talál elfogadásra. Mondja is Nagy Te- ca, de hiszen mindig olyan nyel- ves: — Jó neked Erzsi. Válogathatsz a fiúk között. — Válogass te is, ki akadályoz benne? — Inkább egy legyen, de az csak az enyém legyen, testestőllelkestől. Mert olyat is hallottam már, hogy két szék között valaki a földre esett. — örülj neki, hogy te még nem jártál így. És tartsd meg magadnak a megjegyzéseidet — repli- kázott vissza Erzsi, elértve a gúnyos célzást. — Ni, hogy magára vette. Pedig hát akinek nem inge, ne vegye magára — szólt Teca és elhajítja a fadarabot, amivel az imént kapájáról tisztogatta a sáros földet. — Tudtommal én vagyok a legöregebb köztetek. Majd ha ilyen idősek lesztek, mint én, megtudjátok, hogy nem egészen olyan az élet, mint ahogyan ti elképzelitek. Hogy az embernek néha nemet is kell mondani. — De nem ilyen fiúnak, mint Csányi Elek. Most is hét kilométerre bevitte az anyját az orvoshoz ... — Igen, a szövetkezet fogatán. Azzal könnyű. — Nem az számít — mondja Julika —, hanem az, hogy első szóra hazajött, amikor anyja hívta, és ha ő nincs itt, meg is halhatott volna szegény Csányi néni. — .Tóravaló gyerek az. Hogy nem írt minden héten szerelmes levelet, azért ugyan kár volt felhúzni az orrodat, Erzsi! — De jól tudtok mindent. Inkább hagyjatok békében, gyerünk, mert sose érünk végire a sornak. — Idetéved az agronómus, azt’ meg se állhatunk előtte egy hétig. Mindig azt fújja majd, hogy nem dolgozunk, csak pletykálunk. Az őszi mezőgazdasági munkák sikeres beleiezése nemcsak a gépállomásokén mik Gondok a szedresi körzetben Tizen indultunk brigadszallasra: a Szedresi Gépállomás igazgatója, a főmérnöki beosztásban lévő műszaki vezető, a megyei igazgatóság főmérnöke, statisztikusa, a Szolnoki Mezőgazdasági Gépjavító igazgatója, az ottani Dieselüzem vezetője, Pestről egy kiküldött szakértő, két gépkocsi- vezető és jómagam. Gondolom, azok a szövetkezeti gazdák, akik nézték felvonulásunkat, néhány keresetlen megjegyzést bizonyára elejtettek ennyi ráérő ember láttán. Honnét gondolhatták volna, hogy a ráérőnek látszó brigád tagjai bizony jobban is eltölthet- ték volna idejüket, de rákényszerültek erre a szemlére. A diófa alatt ugyanis napok óta pihen egy Sz—100-as erőgép, szétszedve, hasznavehetetlenül. A főjavítás után jutott ide. Amikor odaértünk, előjött valahonnét két álmos szerelő és a gép vezetője, aki nyomban kijelentette, hogy az Sz—100-as a főjavítás előtt jobb volt, mint most. Akkor legalább tudott vele dolgozni, de mióta Szolnokról elhozták — hasznavehetetlen. A bizottság kö- rülállta a gépet és most már egyszerre tizenhármán állapítottuk meg: valóban rossz. Ha az embernek humorizáló kedve lenne, akkor azt is ideírhatná, hogy ettől a megállapítástól állapota egy cseppet sem javult. Csakhogy idétlenség a tréfa, mert egy ilyen hatalmas gép több hetes kiesése a szövetkezeti gazdák bőrére megy. Nincs kizárva, hogy éppen e gépállás miatt a mözsi szövetkezeti gazdák elkésnek a vetéssel és éppen emiatt a tolnai Aranykalász Tsz- nek meghiúsul az őszi gyümölcstelepítési terve. A szolnoki igazgató mindössze két hónapja került a vállalat élére, tárgyilagosan a szedresieknek adott igazat, s megígérte, hogy azonnal intézkedik. Ezt azért megnyugtató volt hallani, bár a tárgyilagosság a tényeken nem változtat semmit. Érthetetlen, hogy beszállítanak valahová egy gépet javítani, aztán visszaszállítják és javítás után a gépet nem lehet használni. Hogyan fordulhat elő ilyen? A Diesel-üzem vezetője azzal Olyan undok tud lenni az is néha — panaszolja Marika. — Pedig milyen csinos fiú, a fene a pofáját. Igaz-e Marika, elmennél vele a bálba, rátámaszkodnál arra az erős vállára? — Menj a fenébe, neked mindig ilyesmin jár az eszed. — Miért, a tiéd talán máson jár? Ügy bámulsz rá, mint borjú az új kapura, amint meglátod, épp hogy csak azt nem mondod neki, itt vagyok, csináljon velem, amit akar. Nevetnek, mint akiket csiklandoznak. Ott tombol a tavasz egész testükben, nem menekülhetnek előle, igaz, hogy nem is nagyon akarnak. Néha-néha forróság zúg át vérükön, hogy beleborzonganak s ilyenkor korkülönbség ide vagy oda, egyformán nők valamennyien, a legfiatalabb is. Nagy Teca nótát kezd. Ábrándosán, s nem is túl nagy hangerővel rázendít: „Piros barna lány, mikor hozzád jártam ...” Egy darabig vele énekel a többi is, aztán hirtelen abbamarad a nóta. Teca még folytatná, félstrófát [ tovább is énekel, csak úgy egy- i magában, s amikor hajoltábar. visszanéz, akkor látja, hogy az úton feléjük közelít egy nag" | csapat iskolás gyerek, mögöttük pedig ott ballag Miklós, Horváth Miklós, a tanító ..bácsi”. Közelükbe érnek s pár pillanat múlva Csendes Erzsi előtt megáll két kis lurkó, talán harmadikosok lehetnek: (Folytatjuk) menti magát, hogy erre még nem volt példa. Lehet. Mindenesetre a termelőszövetkezetek a gépállomással szerződést kötöttek, s nem kötelesek elfogadni semmilyen magyarázatot arra, hogy miért nem megy a munka. A gépállomás se fogadjon el semmilyen magyarázatot. A gépjavítónak fizet és ezért teljes joggal követelheti a becsületes munkát. .. 1 fl gépállomás körzetében mai elég alaposan körülnéztünk, annál is inkább, mert a nyári munkák során gyakran panaszkodtak a gépek állapotára. Az akkori tapasztalatok birtokában nyugtalanító módon vetődik fel a kérdés: mi lesz, ha megismétlődnek a nyári hibák? Sajnos, a jelek szerint ezzel ismét számolni kell, mégpedig a következők miatt. Először is azért, mert elég hiányos az ottani traktorosok szakképzettsége. A gépállomás vezetői ezt azzal magyarázzák, hogy a legjobb traktorosok a termelőszövetkezetekbe mentek. Ez valóban igaz. Viszont az is igaz, hogy lett volna már idő a megmaradt és képzetlenebb emberek szakmai tudásának gyarapítására. S ez elsősorban a gépállomások vezetőinek lenne a dolga. Súlyosbítja a bajokat a munkaerőhiány és legkiváltképpen az a tény, hogy e téren a gépállomás kevés segítséget kap a községi vezetőktől. Úgy néz ki a dolog, mintha a két műszak megoldása kizárólag a gépállomásra tartozna. Az igazgató meg tudja mutatni bárkinek, hogy tsz-en- ként hány emberre lenne még szükség a két műszak bevezetésére. Csakhogy a áépállomáson és egynéhány érdekelt tsz-en kívül senki más nem foglalkozik a megfelelő emberek toborzásával. Ezek után le kell írni, mert ez az igazság: ha nem sikerül a két műszakot megnyugtató módon bevezetni, akkor ezért nemcsak a gépállomás lesz a felelős, hanem a községi szervek vezetői is. | | Kiteljen a nyárim 'Sf1“: ülés foglalkozott a gépállomás rossz munkájával. Bírálták, méghozzá joggal. Az történt, hogy a betakarítás, a csépiás akadozott. Egy cséplőgép például hosz- szabb ideig állt, s mint utólag kiderült, a hozzá nem értés bosz- szantó és maximális esetéről volt szó. A cséplőgép kalászvágójn árpára lett beállítva, s az ott lévő traktoros nem tudta, hogy amikor a búzára kerül a sor, akkor a kalászvágót vissza kell állítani. Medinán a kalászvágó késekkel volt hasonló baj. Mindezt el lehetne kerülni, ha a tsz-ek lelki- ismeretes, rendes embereket kül- denének a gépállomásra, és ha ezt a községi vezetők is segítenék. Indokolt tehát ebben a helyzetben úgy tenni fel a kérdést, hogy mit tesz Kölesden — vagy a körzet többi községében — a községi tanács a traktoros- probléma megoldásáért, mert helyes, ha bírálnak, de segítsenek is. Az őszi munkák sikeres befejezése éppen úgy közügy, mint bármi más, mezőgazdasághoz kapcsolódó munka. S ez a gépjavító vállalatokra is vonatkozik. De a pontos és gondos munkát, a megfelelő ellenőrzést addig lehetetlen elvárni a Szedresi Gépállomástól, amíg az őszinte és nyílt beszéd helyett elvtelen és kicsinyes légkör mérgezi a levegőt. Az emberek nem őszinték egymáshoz. Bödök elvtárssal, a megyei igazgatóság dolgozójával együtt tapasztaltuk, hogy divat a háta mögött beszélés. Az irodai dolgozók között van olyan, aki az igazgatót háta mögött mindennek elmondja, szemében pedig dicséri. Ilyen elvtársiatlan légkörben nagyon nehéz a figyelmet a lényegre összpontosítani. Az is ide tartozik, hogy az igazgatói tekintély elég csorba. A pártszervezet dolga lenne az emberi kapcsolatokat végre nagyon őszintén tisztázni — a megyei igazgatóságnak pedig megnyugtató módon lezárni. Szekulity Péter Véget ér a dinnyeszezon Az ízletes g- iimülcsnek lassan 1 jár a szezonja; a szekszárdi piacon sióagárdi asszonyok vásárolják a tolnai Aranykalász Tsz dinny éjét.
