Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-20 / 220. szám

2 TÖT,NA MEGYEI NEPCJSAÖ Folytatódik a Kuka-ellenes kampány Az amerikai szenátus több Kuba-ellenes határozati javaslatot tárgyalt Az Egyesült Államokban foly­tatódik a mesterségesen szított Kuba-ellenes hadjárat. A kam­pány legújabb fejleménye Smat- hers szenátor határozati javasla­ta, amelyet a szenátus külügyi bizottsága elé terjesztett. A ja­vaslat felszólítja az Egyesült Ál­lamokat, ismerjen el egy „szám­űzetésben lévő kubai kormányt’' a célból, hogy az Egyesült Álla­mok és más országok pénzügyileg támogathassák, kiképezhessék és felszerelhessék a Castro-ellenes menekülteket. Az amerikai szenátor szerint „katonai akcióra is szükség lehet, de kívánatosabb lenne, ha ezt a latin-amerikai országok és nem pedig az Egyesült Államok indí­tanák el.” A szenátus hadügyi és külügyi bizottságának együttes ülésén Rusk külügyminiszter és Bundy hadügyi államtitkárhelyettes is­mertette az amerikai kormány terveit. Sajtójelentések szerint az ülésen megvitatták Keating és Bush szenátorok határozati javas­latát, amely szerint jogosítsák fel Kennedy elnököt, hogy fegyveres erőt használjon Kuba ellen. A kongresszusnak — követelik a kardcsörtető szenátorok — ki kell jelentenie: az Egyesült Államok­nak „joga és kötelessége” önál­lóan, vagy a nyugati félteke más országaival együttesen végetvetni a „kommunista uralomnak” Ku­bában. Ugyancsak a szenátus külügyi és hadügyi bizottsága elé terjesz­tették Mansfieldnek, a szenátus­ban a demokraták vezetőjének határozati javaslatát. Eszerint ha­talmazzák fel Kennedy elnököt, hogy minden eszközzel — akár fegyverrel is — akadályozza meg Castro rendszeréhek "elterjedését a nyugati félteke bármelyik ré­szén. A washingtoni sajtó jelentése szerint a Kennedy-kormány tá­mogatja Mansfield határozati ja­vaslatát. A képviselőház külügyi bizott­ságában hétfőn és kedden ugyan­csak Kuba-ellenes határozatokat vitattak meg. Az utóbbi időben olyan intéz­kedéseket tettek, amelyek joggal tekinthetők egy agresszió előké­szítésének. Az AP hírügynökség közli a guantanamói amerikai tá­maszpontról, hogy az Egyesült Államok légi- és haditengerészeti erői a leggondosabban „figyelik” Kuba tengeri határát. Mint az amerikai sajtó közli, a floridai parton lévő „Patrick” lé­gitámaszpontról U—2-es repülő­Nagyszabású katonai gyakorlatokat rendez a NATO Bonn, (TASZSZ). Csütörtökön kezdődik a NATO kilencnapos katonai gyakorlata. A gyakorlat színhelye az északi-foktól a Szicí­liai félsziget partvidékéig és Wa­shingtontól Ankaráig terjed, így felöleli Nyugat-Németország egész területét is. Szeptember 20-tól az NSZK sok közigazgatási intézményében lé­nyegében hadiállapotot rendelnek el, a gyakorlatokban ugyanis részt vesz a Bundeswehr, a rendőrség, a hadügyminisztérium, a Vörös- kereszt és sok helyi közigazgatási szerv. Az elkövetkező kilenc napra a Bundeswehr parancsnokságának szerveit és a hadügyminisztérium több részlegét bunkerekben és tá­bori sátrakban helyezik el. E katonai intézkedéseknek, ame­lyeknek igen nagy jelentőséget tulajdonít az északatlanti tömb parancsnoksága, az a célja, hogy „biztosítsák a katonai szerveknek a polgári hatóságokkal és min­denekelőtt a hírközlő szervekkel való akadálytalan együttműkö­dését, valamint összehangolják a hajózás és a légi összeköttetés el­lenőrzését szolgáló intézkedése­ket.’! gépet is küldenek Kuba területe fölé. A Pentagon a kubai partoknál rendezett katonai demonstrációk­kal egyidejűleg erőteljesen tobo­roz kubai ellenforradalmárokat az amerikai hadseregbe. Miami­ban különleges toborzó állomás létesült, ami felélénkítette az egyízben már szétvert bérence­ket, akik új hadjáratot hirdetnek Kuba ellen. Tüntetés az ENSZ székháza előtt Kedden, az ENSZ 17. üléssza­ka megnyitásának napján tünte­tés zajlott le az Egyesült Nemze­tek székháza előtti téren. A tün­tetők transzparensei a következő jelmondatot hangoztatták: „Véget kell vetni a Kuba-ellenes provo­kációknak!” A tüntetők röplapo­kat terjesztettek, amelyek arra figyelmeztettek, hogy a Kuba-el­lenes támadás kataszrofális kö­vetkezményekkel járna az Egye­sült Államokra. Kubai ellenforradalmárok a Panama-csatorna övezetében A Prensa Latina jelentése sze­rint 1500 amerikai egyenruhába öltözött kubai ellenforradalmár érkezett a múlt héten a Panama­csatorna övezetébe. Panama — hangsúlyozza a Prensa Latina — egyike azoknak az országoknak, amelyeket az Egyesült Államok hídfőként akar felhasználni a ku­bai nép ellen irányuló új, fegy­veres támadásra, ugyanúgy, mint annak idfíjpt Guatemalái, és,.£d,ca- guát. Walter Lippman cikke A New York Herald Tribune közli Walter Lippmannak, a ne­ves amerikai szemleírónak az Egyesült Államok kubai politiká­jával foglalkozó cikkét. Lippman» kijelenti például, hogy a népi Ku­ba „kellemetlen” az Egyesült Ál­lamok számára és megelégedéssel állapítja meg, hogy az amerikai kormány a Kubai Köztársaság­gal szemben „csaknem mindent megtesz, ami módjában áll, csak éppen a háborúig nem megy el”. A szemleíró azonban számítás­ba véve a nemzetközi erőviszo­nyokat, figyelmeztet azokra a ve­szélyes következményekre, ame­lyekkel — elsősorban az Egyesült Államokra nézve — járhat min­dennemű katonai kaland a népi Kuba ellen. Nyíltan kimondja, hogy az ilyenféle akciók „há­borús cselekedetek” lennének. Lippman tisztában van azzal, hogy tarthatatlan és veszélyes az az Egyesült Államokban elterjedt nézet, amely szerint az amerikai kormánynak joga van bármilyen lépést tenni Kuba ellen, a Szov­jetuniónak pedig nincs joga el­lenintézkedéseket tenni az Egye­sült Államok Nyugat-Berlinben, Törökországban, Thaiföldön, Dél- Vietnamban, Japánban és a vi­lág más területén elfoglalt kato­nai állásai ellen. „Az ilyen nézet, — hangsúlyozza — nem áll ki semmiféle kritikát.” A Kuba-ellenes intervenció, — írja Lippman — kétségtelenül háborús cselekedet lenne. Az Egyesült Államok természetesen könnyen megnyerné a háborút Kuba ellen. De mi nem lehetnénk meggyőződve arról, hogy sikerül­ne elhárítanunk azokat a megtor­ló intézkedéseket, amelyekre sa­ját magunkat kárhoztatnánk, pél­dául a Berlin ellen, Törökország ellen, vagy Irán ellen irányuló in tézkedéseket. — Ne áltassuk magunkat. — Nem viselhetünk megelőző hábo­rút Castro ellen — hangsúlyozza a szemleíró, — csak ha kimond­juk azt a szabályt, hogy a meg­előző háború olyan jogos eszköz, amelynek alapján harcolni lehet a mi katonai állásaink ellen Ber­linben, Törökországban, Iránban, Pakisztánban, Thaiföldön, Dél- Vietnamban, Formózán, Okina- wán, Dél-Koreában és Japánban. Egy nappal az algériai választások előtt Algériában szerdán kezdődött a választási kampány, amely még a nap folyamán be is fejeződött. A függetlenségét nemrég elnyert or­szág első általános választását belpolitikai zűrzavar és általános közöny előzi meg. A helyzet ren­dezését ugyan mindenki sürgeti, a vezetők közötti torzsalkodások azonban kiábrándulást okoztak. Mohamed Khider, az FLN poli­tikai bizottságának főtitkára szer­dán választási beszédet mondott, amelyet a rádió és a televízió is közvetített. A helyzetet bonyolítja az a tény, hogy a negyedik vilaja rend­bontó katonái, akik tulajdonkép­pen már tisztjeiknek sem enge­delmeskednek, önkényeskedéseik­kel zavarják a választások előké­szítését. A politikai bizottság ked­den rendkívüli megbeszélést tar­tott, majd közleményt adott ki, amely figyelmeztet arra, hogy a negyedik vilaja Blida és Orleans- ville körzetében szabotázsakciók­ra készül. A katonák terrorizál­»▼TTTTTTfTTTTTTTTVTTTTTTTTTTTyTTT ► ► ► 1962. szeptember 23-án, va­sárnap délután 6 órakor nagyszabású diaathe mutató lesz a Szabadság-szálló nagy­termében, a Szekszárdi Sza­bó Ktsz rendezésében, ló- városi manekenekkel. A hé­ják a lakosságot és számítani le­het rá hogy fegyverrel próbálják távol tartani az embereket a vá­lasztási helyiségektől. Az említett területekről küldöttségek érkeztek Algírba, kérve a politikai bizott­ság segítségét. A helyzet azért fa­julhatott idáig, mert a két héttel ezelőtt megkötött tűzszünet ér­telmében a nemzeti néphadsereg katonái tartózkodtak mindenféle akciótól és így nem tisztították meg az említett körzeteket a ga- rázdálkodóktól. Egyes algériai vezetők attól tar­tanak, hogy a rendbontások mö­gött tulajdonképpen a francia ult­rák állnak, akik megkísérlik, hogy olyan légkört teremtsenek, amely siettetné a még Algériában ma­radt francia telepesek menekülé­sét, illetve elriasztaná a már el- menekülteket a visszatéréstől, és így megfosztanák Algériát ennek a rétegnek szaktudásától, jóllehet erre az országnak rendkívül nagy szüksége lenne. Az É. M. Komlói Állami Építőipari Vállalat felvesz vízvezetékszerelö, fűtésszerelő szakmunkásokat tanulóoktatónak Jelentkezés: Munkaügyi Mi­nisztérium 505. sz. Ipari- tanuló-intézet, Szekszárd. Széchenyi u. 23. Bővebb fel­világosítást a fenti címen kaphatnak. (118) 1962. szeptember 20. Az E/V SZ - k ö zgy ű l és megkezdte munkáját s az újonnan felvett tagálla­mokkal együtt ezúttal már 108 ország képviselői foglalnak he­lyet a közgyűlési teremben. Az ENSZ-székház ormára azonban a négy most felvett állam mel­lé még két árbocot szereltek fel, miután rövidesen sor kerül Uganda és Algéria felvételére is. Átalakították az üléstermet is, ahol most már 120 delegá­ció számára van hely, hisz szá­mítani kell arra, hogy a rövi­desen felszabaduló országok is tagjai lesznek a világszervezet­nek. A kedd délutáni — magyar idő szerint esti — megnyitó ülésen a közgyűlés új elnökét választották meg Zafrullah Khan, pakisztáni küldött sze­mélyében. A közgyűlés napirendjén je­lenleg 93 napirendi pont sze­repel, köztük U Thant főtitkár­nak „az általános és teljes le­szerelés problémájáról” beter­jesztett napirendi pontja, vala­mint a Szovjetunió két előter­jesztése: a Kínai Népköztársa­ság törvényes jogainak vissza­állításáról és a nemzetközi ke­reskedelmi konferencia összehí­vásáról. A napirendi pontok kö­zött szerepel az iráni földren­gés okozta pusztítások helyre- állításának kérdése is. Mit vár a világ közvélemé­nye az ENSZ-közgyűlés most megnyílt 17. ülésszakától? A Pravda kommentárja a legfon­tosabb feladatot így fogalmaz­za . meg: reális lépéseket kell tenni a háborús veszély ki­küszöbölésére. A Pravda meg­állapítja, hogy az Egyesült Ál­lamok kormányköreinek politi­kája következtében a nemzet­közi helyzet romlott, sőt bizo­nyos mértékig izzóvá vált. A közgyűlés nem mehet el szó nélkül amellett, hogy az impe­rialista körök fokozni próbál­ják a nemzetközi feszültséget, s a hidegháborút lövöldöző há­borúvá akarják változtatni. A népek elvárják, hogy az új ülés­szak komoly lépéseket tesz ko­runk legfontosabb problémájá­nak, az általános és teljes le­szerelésnek megoldására. Ahhoz azonban, hogy a vi­lágszervezet érdemleges mun­kát tudjon végezni, több szerve­zeti kérdést is meg kell olda­nia. Mindenekelőtt lehetetlen, hogy a hatalmas kínai népet az amerikai zsoldban álló csang- kajsek-klikk képviselje. Kína részvétele nélkül a legfontosabb nemzetközi kérdésekben nem lehet határozni, s maga a világ- szervezet is csonka, ha tagjai közül a Kínai Népköztársaság hiányzik. Az Egyesült Államok és szövetségesei a korábbi évek­ben szavazógépük segítségével szavaztak meg, vagy vetettek el határozatokat. Ma már a helyzet gyökeresen megválto­zott, hisz a világszervezet köz­gyűlési termében ott vannak a közelmúltban felszabadult or­szágok is, ami az imperialista erők gyengülését jelenti. A most megnyílt közgyűlés min­den bizonnyal könnyebb hely­zetben lesz, s olyan döntéseket tud hozni, amelyek hatékonyab­bá, eredményesebbé teszik a vi­lágszervezet munkáját. Az érdeklődés előterében ez­úttal is a leszerelés kérdése áll, amelyről maga a főtitkár ter­jesztett be egy napirendi pon­tot, de ugyanúgy a békét, a fej­lődést szolgálja a Szovjetunió napirendi pontja is a nemzet­közi kereskedelmi konferencia összehívásáról, amellyel kap­csolatban Gromiko külügymi­niszter levelet is intézett az ENSZ ügyvezető főtitkárához. A közgyűlés gyakorlati mun­kája, amelyet világszerte ért­hető és indokolt érdeklődéssel várnak, rövidesen megkezdődik.' Ma már megkezdik az általá­nos vitát, s ENSZ-körökben úgy tudják, hogy pénteken ke­rül sor Gromiko külügyminisz­ter beszédére, amely az ülés­szak egyik legfontosabb esemé­nye lesz. * I Átadta megbízólevelét a Mali Köztársaság első magyarországi nagykövete Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke szer­dán fogadta Abdoulaye Maiga rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Mali Köztársaság első magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásakor Abdoulaye Maige nagykövet be­szélt országaink közös állásfogla­lásáról, mely kifejezésre jut az államok közötti nézeteltérések békés rendezésére irányuló tevé­kenységünkben, a nukleáris kí­sérletek ellen, s az általános és ellenőrzött leszerelésért folytatott harcunkban. Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke válaszolt a nagykövet be­szédére. Hangsúlyozta: — A ma­gyar nép kezdettől nagy rokon- I szenwel és lelkesedéssel figyelte a Mali Köztársaság népének har­cát a függetlenségért. — A Magyar Népköztársaság kormányát, a többi szocialista or­szághoz hasonlóan, az az önzetlen cél vezérli, hogy támogassa a gyarmati népek függetlenségi har­cát, erősítse a népek közötti ba­rátságot, küzdjön a népek és nemzetek békés egymás mellett éléséért, s ezzel hozzájáruljon a világbéke fenntartásához. A Ma­gyar Népköztársaság népe és kor­mánya támogatja Afrika hős né­peinek szabadságharcát, követeli az imperialista gyarmati rendszer azonnali, teljes felszámolását és mindenféle új gyarmatosító kí­sérlet megszüntetését — mondot­I ta Dobi István. A nemzetközösségi értekezlet vitája London (MTI). A nemzetközös­ségi értekezlet vitáján, amely kedden délután a záróközlemény szövege körül folyt, Macmillan korlátlan szabadkezet igyekezett magának szerezni a brüsszeli tár­gyalásokra „egyhangú nemzet­közös,ségi megbízatás” alapján. A többi küldött viszont arra igye­kezett szorítani Macmillant, hogy nyíltan válasszon Európa, vagy a nemzetközösség között. Az angol szakértők által ké­szített első közlemény-tervezet ki­mondta volna azt, hogy az ér­tekezlet megegyezett a Macmillan által közölt négy elvben. A vi­lágkereskedelem fejlesztése; az őstermékek világpiacainak jobb megszervezése: annak elismerése, hogy a fejletlen országok ipari és más termékeik exportjára szorul­nak és az élelmi■■Ter-feleslegeket az ínséges népek segélyezésére kell használni. Annak kimondá­sát is javasolta a tervezet, hogy az értekezlet helyesli Anglia azon döntését, hogy kérte felvételét a közös piacba és jóváhagyta Heath főpecsétőr eddigi brüsszeli tárgya­lásait. Ezzel szemben a többi kül­dött határozottan kívánta, hogy a közlemény követeljen kifejezetten szabatos, szilárd és különleges b z tosítékokat országaik létérdekei­nek védelmére. A követelések özönével szem­ben Macmillan azt hajtogatta, hogy nem hagyja megkötni ke­zét. Azzal is érvelt, hogy világos nemzetközösségi felhatalmazásra és gyors döntésre van szüksége a Párizs—Bonn tengellyel szemben, amely azon mesterkedik, hogy „kizárja Angliát Európából”. A vita után az az általános be­nyomás uralkodott, hogy Macmil­lan elszigetelődött,

Next

/
Thumbnails
Contents