Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-15 / 190. szám
1062. augusztus 15. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 OCilene ét) a 900-bél ÖYENIS JÁNOS ÉS LETENYEI GYÖRGY RIPORTSOROZATA Hiába csóválják egyesek a fejüket — Görögszó bizonyíték J u. A szekszárdi szőlősgazdák körében, de nemcsak azok között, hiszen Szekszárdon a szőlő, a bortermés nem csupán paraszti, hanem közügy, egyre gyakrabban emlegetik a következő dűlőneveket: Sötétvölgy, Bat, Baranya- völgy, Görögszó. Itt telepít új szőlőket a Szekszárdi Állami Gazdaság, hogy velük visszaállítsa a szekszárdi bor egykori jóhírét, hogy ne csak alkalmi különlegesség legyen az igazi szekszárdi bikavér néhány literjével, hanem ezer hektókat adjon ismét a hegy. Amikor járjuk a városkörnyéki hegyeket, történelmi emlékeket idézünk. A szekszárdi múzeum őrizte fehér márvány szarkofágon szőlővessző látható, a levelek közt fürtökkel. Római eredetű a kőkoporsó, .amely mutatja, hogy kétezer éve már szőlőt érlelt a szekszárdi löszdombokon a Pannóniái nap. A szekszárdi apátság alapító levele már írásos emléket őriz a szekszárdi szőlőről, s tudjuk, hogy jóval később a törökök sem vetették meg a baktai hegy levét. Ibrahim Pecsevi, a vezér, talán éppen a szekszárdi bornak köszönhette halálát. mérgében ugyanis a fejét vétette a szultán, amikor megtudta, a vezér olyan részeg volt, hogy a hadbainduló csapat előtt, miután egyik oldalon felsegítették lovára, a másikon leesett róla. S még egy adat a sok közül: Schans Ferenc péterváradi patikus írja egy helyen: »Csatár, mint a tatár« — lévén bora éles és durvaT mint a tatár, majd »Paláng (Palánk) mint a tűzláng« A hangos-pusztai Új Élet Tsz is hefejezte a cséplést Kölesden a négy termelőszövetkezet közül a cséplést elsőnek a hangosi Uj Élet Tsz fejezte be — írja Németh Vilmos tudósítónk. Ennek a szövetkezetnek nem nagy a földterülete és tagjainak száma, de mégis meg kell róluk emlékezni, mert szorgalmasan, becsületesen dolgoztak. A tsz tagjain kívül a családtagok is sokat segítettek a közös munkában. Az aratási, cséplési munkálatokkal egyidejűleg jól halad a tarlóhántás, a másodvetés és egyéb más, időszerű munkák végzése is. Történelmi korok költészete az irodalmi színpad műsorán A paksi járási művelődési ház irodalmi színpada az őszi—téli népművelési évadra készül. A terv szerint az ősszel a ku- ruckori költészetből összeállított műsorral lépnek a közönség elé. Ezt követően az 1848—49-es forradalom és szabadságharc irodalmi emlékeit elevenítik fel. Még később a proletárirodalom és a Magyar Tanácsköztársaság gazdag irodalmi anyagából adnak ízelítőt, s végül a felszabadulás idején keletkezett prózai és költői alkotásokból rendeznek műsort Pakson és a közeli községekben. — Boltok épülnek Bonyhád, Paks és Tolna külterületén, hogy az ottlakóknak megkönnyítsék a bevásárlásokat. — Vasárnap délelőtt ismét húszán dolgoztak társadalmi munkában Sdóagárdon, a mozi építésén, részben tsz-tagok, részben pedig vidéki munkahelyeken dolgozó és a hét végét otthon töltő szakmunkások. — mert az itteni bor tüzes, erős. És mi a helyzet most? Mitagadás, a szekszárdi bor hovatovább csak a híréből él. A különböző borversenyeken még az elsők között szerepelnek a szekszárdi bo. rok, de azt ne kérdezze meg az újságíró, hogy mennyi áll a pincében a díjnyertes nedűből. Nagyon kevés... Most valami nagy dolgot csinál az állami gazdaság. Arról Székely János, a főkertész is tud — aki végigkalauzol bennünket a hegyen, hogy végül a nevezetes Görögszón megnézzük a teraszo- sítást —, hogy a szekszárdi szőlősgazdák az első időben ugyancsak csóválták a fejüket. — Ilyet még nem láttak, nem is csoda, hogy kételkedtek a sikerben. Valósággal hegyeket mozgatunk meg, egyik helyről a másikra visszük a földet. De nézzük csak meg közelebbről. 130 katasztrális hold a görögszói makroterasz. Mielőtt még tovább mennénk, hadd mondja el a krónikás, kétféle teraszt létesítenek Görögszón, a nagyobbi- kat, az úgynevezett makroteraszt, amelyből egy-egy 2—6 katasztrális hold nagyságú, szélessége 50 —200 méter. Ezt azon a területen létesítették, ahol 31 százalékos volt a lejtő. így hét százalékos lett, tehát gépi művelésre alkalmassá vált. A másik változat a mikro- terasz, ez lényegesen keskenyebb, 3—5 sor szőlő fér el rajta, gépi művelése megoldható. — Két okból is szükség van a teraszosításra — mondja Székely János. — Egyik ok az erózió elleni védekezés. így nem vagyunk kitéve az erózió kártevésének. Pedig a szekszárdi szőlősgazdák ugyancsak tudják, mit jelent, amikor lezúdul az eső és valóságos árkokat hagy maga után a szőlőkben. Arról nem is szólva, hogy a víz magával viszi a trágyát, a legporhanyósabb felső talajt. A másik ok, amiért teraszo. sítunk, hogy gépi művelést tudjunk alkalmazni. A 45 százalékosnál nagyobb lejtőn kénytelenek vagyunk mikroteraszt létesíteni, de ez is összehasonlíthatatlanul jobb, mint a hagyományos művelés. Közben érdeklődünk, mennyiben új ez. mennyiben különlegesség. Székely János szerint a világon egyedülálló a makro- lerasz, legalább is ő és szakember társai nem tudnak róla, hogy máshol is próbálkoztak volna vele. Itt viszont minden jel szerint be fog válni. Térjünk csak vissza a szekszárdi szőlősgazdák fejcsóválásá- ra. amelyhez még egynéhány konzervatív szakember is csatlakozott. — Menjünk csak át a másik oldalra — hív a főkertész. — Ne én beszéljek, hanem ami ott van. Nagy tábla szőlő, már messziről látszik, hogy fiatal telepítés és mégis embernyi magas. Hüvelykujjnyi vastag a fája és itt- ott már szőlő tarkul rajta. Székely János azt mondja: — Kétéves telepítés. Ez többet mond minden beszédnél. Már az idén is lesz rajta öt'hat mássa szőlő. Pedig innen másfél mé. ternyi földet vittünk át amoda, — s egy feltöltött mélyedés felé mutat —. Meg lehet tehát a földet mozgatni? íme a bizonyság. A szőlő egyébként kékfrankos, de amodébb már mutat néhány tarka szemel a kadarka is, az is hároméves telepítés mindössze, de sok rossz, öreg szőlő tulajdonosa már most megirigyelheti azt a termést, amit ez a terület hoz. — Igaz. nem sajnáljuk a trágyát az új területektől. Itt vannak a teraszok. Holdanként négv. száz mázsa szerves trágyát és kilenc mázsa műtrágyát adunk neki. Sót, az idén már ültetünk, s minden tőke külön fészektrágyát is fog kapni. Amikor elcsodálkozunk, hiszen a kisparaszti gazdaság ennek a megközelítő hányadát sem tudta szőlőjének nyújtani, akkor még hozzáteszi: — Jó termést csalt alapos, jó művelés után lehet várni. Nem lehet lelkesedés nélkül nézni azt, a természetátalakító munkát, ami Görügszón folyik. Amit a természet évezred alatt nem tud elvégezni, azt az ember egy év alatt megvalósítja, de sokkal jobban, ésszerűbben. Ez már igazi nagyüzem. Ez már igazi nagyüzem. De milyen lesz? Jelenleg 827 kalasztrális hold a Szekszárdi Állami Gazdaság szőlőterülete. Egy része már teljes termőre fprdult. Jövőre 130, 1964-ben 250, 1965-ben úgyszintén 250 katasztrális hold új telepítést kell elvégezni. — 1967-ig 1700 katasztrális hold új telepítésű szőlőnknek kell lennie. Azon aztán már lehet produkálni. A körséta befejezéseként Székely János meghív, hogy lássuk, de méginkább ízleljük az eredményt. Hadd számoljunk be, megdőlt az a babona, hogy a szekszárdi hegyen csak kadarkát érdemes termelni. A fehér borok közül egy rizling-szilváni ízlett a legjobban, a vörös boroknál már megoszlott a vélemény, egyik riporter a Sötétvölgyben (nem tévedés, a Sötétvölaybcn) termett kadarkára, a másik riporter egy ugyancsak sötétvölgyi kékfrankosra esküdött. S megízleltük a kadarkából készült aszút is, amely a világon egyedülálló, hiszen a tofaji aszú az furmintból készül. S néhány év múlva talán már több száz hektolitert szüretelnek a szekszárdi aszúból is. Hogy ez néngazdasági szempontból mit jelent, magyarázni sem kell. A szekszárdi szőlővidékről, arról a szószerint vett természet- átalakításról, amely több helyen is folyik, egyelőre ennyit, a későbbiekben még lesz alkalmunk városunk és környéke egyik legfontosabb mezőgazdasági termékéről szólni. (Folytatjuk) A beszéd tárgya: Nyikolajev és Popsvics — Szakértők — Üdvözlet az űrbe — Objektív vélemény a lemaradásról — I Sose hittem, hazank; '■-------------------—ban, s a kort szu kebbre szorítva: megyénkben ennyi űrhajós szakértő található. Hogy mennyien vannak, arra hétfőn jöttem rá, akkor, amikor gyalog, vonaton, autóbuszon jártam a megyét. Nem kértem külön interjút senkitől, csak beszélgettünk. Hőgyészen a községi tanács elnöki szobájában üldögéltünk négyesben. Figyeltük a rádió tízórai jelentését a Voszlok—3.-ról és társáról, a Vosztok—4-ről. S az első megfigyelésem itt született. Balogh János elnökhelyettes arcát figyeltem meg. Az idős, dereshajú ember tekintete valósággal megfeszült, úgy leste a szavakat. Az utcán nem kevésbé feszülten figyeltek az emberek. S a figyelés közben beszélgettek. — Ez már olyan siker, amit nehéz lesz utolérni — így Kovács József bonyhádi géplakatos. — Két űrhajós a világűrben. — pár éve még kinevettem volna, aki ezt mára megjósolja. Közben egy kérdező felé fordul. — Olyan biztonsággal repülnek már Nyikolajevék, mintha repülőgépen ülnének. Mert a részleteket a legnagyobb pontossággal kidolgozták. Kovács bácsi tudja, hiszen a sorozatos űrrepülések avatták szakértővé. Másik útitársam Belecskára igyekezett lovas kocsival. Ö a beszéd közben ezt mondta: — Szép, szép ez az űrrepijjjls, csak van egy baj is. Lassan az ember alig tudja megjegyezni a neveket. Gagárinnál és Tyitovnál még csak megvoltunk, (’i mosti — na, mondja már a neveket. — Nyikolajev és Popovics — segítem ki gyorsan. Bólogat, s magában, mint hajdan az iskolában a tananyag nehezebb részeit, ismételgeti a két nevet, azt a két nevet, amelyikről a Csendes-óceántól az Atlantióceánig beszélnek ma az emberek. Pincehelyen Simon Jánosné, a községi tanács dolgozója is elmondja véleményét. Sőt: üzenetet is küld az űrbe. Nem áll módomban egyenest az űrhajósokhoz továbbítani, de azért közreadom. — Jó egészséget, szerencsés űrhajózást, sikeres leszállást kívánunk a kéU szovjet embernek. Várjuk üzeneteiket, s velük együtt örülünk azoknak a tudományos eredményeknek, amelyeket a világűrben gyűjtött kutatásaik hoznak majd. A vonaton egy munkából hazafelé igyekvő fűtővel beszélgetek. — Raszkovszki János a nevem. Szolgálat közben, a gépen hallottam a nagy hírt. Mind a kettőt az utasok mondták el, mert hosz- szú volt a forda. Hogy mi a véleményem? Szakszempontból nem tudok hozzászólni, annyi azonban bizonyos: egyiküknél sincs olyan nagy zsúfoltság, mint nálunk. És egy megfontolt, higgadt vélemény a sok közül: I Hz autóbusz-sofőr ?á.r . perce-érkezett az — Uj szakkör alakult a paksi járási művelődési ház kebelében, a bélyeggyűjtő, amelyet 22 gyűjtő hozott életre. Tervük szerint a jövőben még több tagot nyernek meg a szervezett bélyeggyűjtésnek. estére elcsendesedett hőgyészi állomásra. Hamarosan indult tovább, de azért a hozzá legközelebb állóhoz csak leugrik egy kérdéssel: — Nem szálltak még le? Rövid gondolkodás után folytatja. — Nyikolajev már három napja fenn van, Popovics is két napot töltött már az űrben. Ez együttvéve több, mint amennyit eddig teljesített az összes űrpilóta. Aztán mosolyogva legyint: — Az amik lemaradása most mór végleges. Glenn és Carpenter útjai ugyan jelentősek voltak a maguk nemében, de hol vannak ehhez 'az űrrandevúhoz? Zomba alatt Siófokról érkező ismerősöm lep meg egy kérdéssel. Mi a véleményem arról, milyen repülés követi majd Nyikolajev és Popovics mostani útját? Találgassak? Nem bocsátkozom jóslásokba. Titkolt gondolataimat sem akarom elfecsegni, mert a programot nem ismerem. A lapokban azonban már megjelent az ötödik űrhajós fényképe, az első négy társaságában. Szép, szálas fiatalember. S hogy útja merre vezet majd a világűrben, azt ma még nem tudjuk. De hogy elindul, az olyan bizonyos, mint a kétszerkettő, sőt olyannyira, mint az, hogy a Vosztok—3. és a Vosztok—4. ott fenn keringenek, jó öreg Földünk körül. Sz. I. éJk £& a gyár ÍRTA: TÚRI ANDRÁS XII. — És miként jutott oxigén ahhoz a különleges vegyszerhez? Valaki kinyitotta talán az üveg tetejét? — Nem. Az üveg légmentesen plombáit, és az utólagos vizsgálat szerint a plombálás érintetlen volt. Nem lehetett más, mint hogy az üveg valamiképpen megrepedt. — Úgy, megrepedt? Érdekes. És mitől repedt meg? — Az ilyesmit sok minden okozhatja. Hirtelen meleg, vagy hideg, légnyomásváltozás, és egyebek. Éppen ezért indult eljárás a laborvezető ellen. — Mióta dolgozik ott a laborvezető? — Huszonnyolc éve. — És ez idő alatt ez volt az első szerencsétlenség az üzemrészben? — Igen. Az illető ellen eddig nem merült fel semmiféle kifo1 gás. — Különös. Ilyen rendes, öreg fiú ekkora hibát kövessen el! Hol állt az a vegyszer? — Az anyagfal mellett, az irodák felé eső oldalon. — Tartózkodott valaki a közelben, amikor a tűzeset történt? — Senki. A laborvezető, helyettese és a munkatársak valameny- nyien ebédelni voltak. A gondatlanság különben a Ritter nevő la- boránsot terheli, ő hagyta lent az üveget. — És az irodákban sem volt senki? — A tisztviselők, akik a laboratórium szomszédságában dolgoznak, ugyancsak ebédelni mentek. — Mindnyájan egyszerre? — Igen. — Egyszóval senki sem volt a hivatali szobákban? — Senki. —Milyen okos lány ez a Klári! Sárosi meglepődik. Azért ilyenre ő sem számított. — Kláfi?! Hogy kerül ebbe az ügybe Klári? — Ne törődjék vele! Magára most két dolog vár. Újra kimegy az üzembe, és mégegyszer alaposan körülnéz. Beszéljen mégegyszer az igazgatóval. Azután nagy lelkiismeretesen nézze meg, milyen sérülések érték a laboratórium közvetlen környékét. És el ne feledje megkérdezni, ki javasolta, hogy a tisztviselők valamennyien egyszerre menjenek ebédelni. Ha mindezzel végzett, kimehet a Palatínusra. De azt hiszem, erre már nem kerül sor. Jó munkát, fiatalember! * — Foglaljon helyet! Hollán igazgató udvariasan bár, ám némi kelletlenséggel mutat a nagy fotőjre. A fiatalember elé tolja a cigarettásdobozt, majd maga is rágyújt. — Minek köszönhetjük az újbóli látogatást? — Szeretnék mégegyszer körülnézni a helyszínen, ha megengedi. — Semmi akadálya. Bár azt hiszem, ha bűnügyre gyanakszik, téved. — Nem gyanakszom semmire. De mi nem hagyunk föl egy dologgal addig, amíg tökéletesen tisztázottnak nem látjuk. Meg{Folytatás a 4, oldalon)
