Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-15 / 190. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1962. augusztus 15. Csaplárosné! Száz icce bort... — Fejezetek a vendéglátás történetéből — Emberek a hőségben Odakint 31 fok. Idebent? Munlcahelye válogatja. Van, ahol II. Ezek a régi kocsmák egyáltalán nem dicsekedhettek a leánynevelő intézet címével. Gyakori volt falaik között a bűncselekmény, rövid, nyugtot nyújtó időre meghúzódtak zugolyaiban a bűnösök is. Hogy ez megszűnjön, a megye több ízben is hivatalosan és hivatalhoz méltó eréllyel intézkedett a kocsmákról. Az intézkedések között talán a legnevezetesebb volt az, amikor bizottság vizsgálta felül, és osztáyozta a tanúsága szerint a kocsmárosok a jobb módú polgárok közül kerültek ki. A jog pedig a földesúré volt. A vendéglőből származó jövedelem jelentős szerepet játszott először az uradalom, később pedig a községek háztartásában. Magánkocsmák csak 1848 után alakultak, a polgárosodás kibontakozásával egyidejűleg. Mivel a fenti furcsa helyzet volt a jog és a kocsma üzem- bentartása körül, súlyos viták alakultak ki a földesurak és a '•* mAAMjm Ír'» ' , l ■ f.,....., oc...-» w.y.. >■>«+*** > : \ x'. x a fc*fc**> w<w) « ptoj* i .... :V-' ' < k ocsmákat. Persze, nem osztályba sorolásról volt szó, akkor még ez volt a tét: lehet-e bízni a csapiárosban, megfelel-e a helyiség a megye által meghatározott megbízhatósági szempontoknak. Ha nem, természetesen nekiálltak, s a közhivatal erre kapható alkalmazottaival valósággal szétverették, a föld poráig rombolták a kívánalma vizsgán elbukott intézményt. A kocsmáltatási jog azonban ennek ellenére igen jelentős pozíciónak számított. Feljegyzések jobbágyság között Gyakori eset volt a felezés. Ez azt jelentette, hogy a földesúr a kedvezőbb téli időt használta ki. Szent György napjától Szent Mihály napjáig viszont a községnek engedte át az előbbinél jóval kevesebb jövedelmei. A már említett éles küzdelmekre jellemző eset a Szek- szárdon 1757-ben kialakult mozgalom az apátság uradalmi tiszttartója ellen. A városban ebben az időben a jobbágyságnak három kocsmája volt, s hogy az uradalmiak jobban 20 000 férőhelyes baromfinevelő épül Szakison A 6500 holdas szakcsi Uj Élet Tsz, amely megyénk egyik legnagyobb közös gazdasága, eddig csak mellékesen foglalkozott baromfineveléssel, s az évi bevételnek százalékban ki sem fejezhető hányadát tette ki a baromfiértékesítés. A szakcsiák az idén változtatnak ezen a helyzeten, s most készül el két; egyenként 10 000 férőhelyes csibenevelőjük, amelyet 2 millió forintos költséggel építenek. Az idén egyszer benépesítik a két épületet, s december végéig 20 000 pecsenyecsirkét értékesítenek, de a jövő esztendőben már teljes kapacitással működik a baromfi- farm. A tervek szerint a jövő esztendőben négyszer telepítik be a csibenevelőt, ami azt jelenti, hogy összesen 80 000 csirkét adnak közfogyasztásra Szakosról. Az Uj Élet Tsz gazdáinak további tervei is vannak. A faluban van egy használaton kívüli malom, amit a szomszédos lápa- fői, naki és várongi tsz-szel közösen takarmánykeverő-üzemmé alakítanak át. menjenek, a tiszttartó önhatalmúlag bezáratta ezeket. A jobbágyok Becsbe mentek az apáthoz, de hiába volt a nagy út: számukra csak két kocsmát hagytak meg, de azok helyét is távol a forgalomtól jelölte ki az uraság. így a mezőváros pénztára körülbelül 200 forint jövedelemtől esett el, ami abban az időben tetemes összegnek számított. Az uradalmi kocsmák választéka bővebb volt, mint amit a jobbágyok által fenntartott tudott nyújtani, összevásárolta a kocsmajogtól megfosztott szőlő termelőktől a bort, s megállapított áron kényszerítette a vendégekre. Minden igényt kielé- gítendőn kapható volt ezekben a kócerájokban sajt, vaj, túró, sőt — de ez már fényűzésnek számított — még szárított gyümölcs is. A nagykocsmák, amelyeket az uradalom tartott fenn, igényesebb helyek voltak. A szekszárdi eredetileg a belvárosi templom mögötti, úgynevezett Fejős-ház körül helyezkedettel. 1794-ben, amikor leégett a város, helyét megváltoztatták, s a mai Szabadság-szálló helyén emelkedő uradalmi épületbe került. A hajdúk háza volt ott, ahol a múlt század végén Lechuer Ödön építész tervei alapján a mostani végleges épületet emelték. Hogy milyen volt az ellátás, annak érzékeltetésére közöljük itt a szekszárdi nagyvendéglő száz éves, 1862-ből datálható étlapjának megmaradt példányáról készült felvételt. Két érdekesség: az étlap eredetijéről ítélve a kortól szinte kifüggetlenítette magát ez a nagyvendéglő. Étlapja és italválasztéka az akkori fogalmak szerint sok jóval kecsegtetett. A másik érdekesség: hatóságilag rögzített árakkal dolgozott. A feudális jogok megnyirbálásával egyidőben szabaddá vált a vendéglátóipar. Az nyithatott kocsmát, aki erre engedélyt kapott a közigazgatási szervektől. Ebben az időben gombamódra elszaporodtak a különböző vendéglátó-helyiségek. Jelentős számú községi kocsma maradt azért, amit a volt jobbágyok igyekeztek átmenteni és életben tartani, mert azokat nagy harcok árán szerezték meg. így maradt meg Szekszárd birtokában is a legutóbbi időkig a kocsmatartás. A jelenlegi helyzet csak az államosításkor állt elő, addig bérbeadás útján hasznosították az épületet. negyven, s olyan is kerül, ahol trópusi hőségben dolgoznak a munkások. A mozdonyvezető becslése szerint — akivel a minap együtt utaztam — az ő kis gépén az ötvenet is meghaladja a „napi középhőmérséklet”. Fotósunk néhány olyan helyre látogatott el, ahol a dolgozók kétszeresen érzik a hódító hőséget. Csak ízelítőt tudunk adni, hiszen ennél sokkal több, s még melegebb munkahely található széles e hazában. Ss Égethet a Nap, aha gyan neki tetszik. A téglások azonban egy percre sem állhatnak meg. Várják az építkezések az anyagot, s ahhoz, hogy az építőket csalódás ne érje, köze van Csala János és Fodor Lajos fűtőknek is. Ők a Pa- lánki Téglagyárban dolgoznak, ezekben a napokban körülbelül ötven fokos bőségben. Még akkor is langyos a friss kenyér, amikor az asztalunkra kerül. Nos, tessék elképzelni, milyen lehet, amikor Csap : Sándor vető, a Szekszárdi Kenyérgyár dolgozója kiszedi a kemencéből. S milyen meleg lehet a kemencénél? Ö azt mondja, megszokta már. (Folytatás a 3. oldalról) kérhetném, hogy hivassa föl a tervezési osztály vezetőjét? — Kérem. — Holtán fölveszi a tejefont. — Kérem Hevesi elvtársat, a tervosztályról. Közben megjön Hevesi. Lécember. A nyomozó így nevezi a hozzá hasonlókat. Száraz, színtelen, érzéketlen. — Tessék, hivattál. — Kériek, a főhadnagy elvtárs megint kilátogatott a tűzeset ügyében. Légy szíves, álljatok ■rendelkezésére. Rövid biccentés, kis, szúrós pillantás. Hogyne, természetesen. Tessék csak kérdezni. — Hol dolgoznak most önök? — A bérszámfejtés mellett kaptunk két kisebb helyiséget. Elképzelheti a körülményeket. — Az ön osztálya a földszinten volt, nemde? — Igen. Öt szobában. A statisztika is hozzám tartozik. Eddig is szűkén voltunk, hát még most. Kézlegyintés. — Értem. A laboratórium közelében dolgoztak? — Talán másfél méter választotta el falainkat. Nekik üvegfaluk volt, úgy, hogy beláthattunk hozzájuk. — Nem vett észre azokban a napokban semmi rendkívülit.? — Azt hiszem, ezt már kérdezte. Nem mondhatok mást most sem: semmit. Azazhogy... — Nos? Tessék csak folytatni! — Nem tudom, ide tartozik-e... — Minden ide tartozik, amiről úgy véli, hogy különös, vagy szokatlan. — Talán nem is lehet szokatlannak nevezni. Az egyik beosztott tisztviselőm azokban a napokban feltűnően sokszor látogatott át a laboratóriumba. — Nyilván dolga volt ott, nem? — Hiszen éppen ez az. Nekünk tulajdonképpen semmi dolgunk a laborral. Tetszik érteni? A mi munkánk független az övéktől. — Ki ez a tisztviselő? — Csiszár Lajos. Fiatal ember, technikus. Két esztendeje dolgozik az osztályon. — Tulajdonképpen mire kellett az az üveg fémalkil? — Uj anyagot kísérletez ki az üzem, a metielénnek egy olyan változatát, ami az egész műanyagipart forradalmasítja. Az ilyen kísérlethez persze, idő kell. Az ütemezés elcsúszhatott, az aldelhilt, amely ehhez az új anyaghoz szükséges, talán korábban vitték le a kelleténél. Nem tudom. — Úgy tudom, azon a napon mindannyian egyszerre mentek ebédelni. Miért? — Szombat dél volt, a mwakaidőnk fél egyig tartott... Nálunk egyébként az a szokás, hogy az egész osztály egyszerre ebédel, így sokkalta zavartalanabb a munka, mintha külön-külön lógnak el az emberek. Sárosi a furcsa módon feszült arcot nézi. Ellenszenves számára. — A lényeg tehát az, hogy valamennyien együtt mentek föl az ebédlőbe... — Igen. Azazhogy... — Nos? — A társaság egyik tagja visz- szafordult az első emeletről. Azt mondta, menjünk csak előre, ő majd utánunk jön, még van egy kis elintéznivalója. — És ki volt ez az ember? — LojzL A fiatal Csiszár. — Érdekes. De erről már tudok. Köszönöm a segítségét. Azt hiszem, mindent elmondott, amire emlékszik? — Mindent. Ha később esetleg még eszembe jutna valami, ami fontosnak látszik, jelentkezem. — Igazán kedves. Megtenne egy szívességet? — Készséggel. — Legyen olyan jó, küldje fel hozzám ezt a fiatalembert, ezt a... Lojzit. — Kérem. Azonnal intézkedem. (Folytatjuk? Ha ezt egyáltalán meg lehet szokni, hiszen a hőmérséklet itt is ötven fok körül mozog. .* Egy korty az üdítő szódavízből. Egy percig van csak frissítő hatása. Azután már újat kíván Csitna Gyula olvasztár szervezete. A folyékony bronz forró lehelete gyilkos hőséget áraszt a Gépjavító Vállalat öntödéjében. Nem mértük meg, milyen meleg volt, csak becsültük. S ez a szerény s"c- colás 65 fokot : elért.
