Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-12 / 188. szám
1IIIIBII H osszú ideig azt se tudtam, hogy van ángyom. A nagybajszú Pálik susz tér ugyan gyakran emlegette a térdkalácsát, de fogalmam se volt arról, ki lehet az ilyen-olyan rokonaim, ismerőseim közül. Azt tudtam, hogy van Terka néném, Mári néném, de az ángyom elnevezés mögött, magam se tudom miért, valami igen szemérmetlen dolgot éreztem, meg se mertem kérdezni anyámtól, ki az, akinek a térdkalácsát Pálik emlegeti. Egyszer aztán levelet hozott nekünk Forrás postás, anyámék nagy izgatottan beszéltek róla, s velem is közölték, hogy vasárnap eljön Róza ángyom a városból, méghozzá azért, hogy elvigyen engem magával, s urat faragjon belőlem. Izgatott nagyon Róza ángyom, akit eddig csak fényképen láttam, ott vékonyderekú, merev- nyakú nagykontyos asszony állt egy nagylevelű bokor mellett, s élesen nézett szembe velem. Anyámtól megkérdeztem, mi az, hogy urat akar csinálni belőlem, s arra is kértem, mondja meg mi az, hogy úr, mert én csak azt tudtam, hogy Pálikot mindenki úrnak nevezi, ha lábbelit visz hozzá foltoztatni, s abban az időben inkább mozdonyvezető, vagy kocsis szerettem volna lenni, de suszter semmiképpen. Hát anyám neki is fogott a magyarázatnak, de nem sokra ment velem. Vártam tehát a vasárnaAnnucm pót, hogy megjöjjön Róza ángyom, az talán többet tud majd mondani. Hosszú, fekete vonat csattogott be a füstös épület elé, annak egyik kocsijáról leereszkedett a kavicsos földre Róza ángyom teljes valóságában. Szép sötétbarna szoknya volt rajta, és világosabb, csipkés blúz, a szoknya söpörte a földet, de egy-egy lépésnél előbukkant a fényes, fekete cipője. Anyámmal megcsókolták egymást, aztán lehajolt hozzám. Egyetlen pillantásra néztem csak a szemébe, frissen mosott ruhák illatát éreztem rajta, aztán lesütöttem a szememet. — Nagy fiú — állapította meg és már el is indultunk hazafelé. Kis ideig figyeltem, miről beszélgetnek, aztán Palikra gondoltam: hát ennek a térdkalácsát emlegette! Az is megfordult az eszemben, hogy vajon Pálik ismeri-e ezt a Róza ángyomat, de valami elterelte a gondolatomat. Odahaza ángyom szigorú nézelődéssel vizsgálgatta a lakást, megállapította, hogy nem ártana meszelni, a szoba padlóját kopottnak találta; anyám nem győzött magyarázkodni, hogy nem futja az ilyesmire, apám kint van a harctéren, éppen elég megélni a kis fizetésből, amit kap utána. Ángyom pedig lefújt egy széket a szobában és elhelyezkedett rajta. — No gyere csak! — szólt rám erélyesen, s amikor odaléptem CSÁNYI LÁSZLÓ: Sümegi képeskönyv A vár alatt Ez a föld hajdan vérben ázott, harcos püspökök s janicsárok sarcolták s dúlták völgyeit s a föld a parasztok vérét itta. Mindegy, ki volt a vár gazdája, hasznát a kasznár s várúr látta, a pór behódolt ennek, annak, mert mindig másnak aratott csak. Hány zászlót látott ez a várfok! bírták püspökök s janicsárok, s a széi^meljy mindenünnen támadt, egyként elfújta valahányat. A nép, a szegény nép maradt csak, szilárdan, mint a kő s az asztag, mert oly erős volt, mint a szikla, vagy mint a föld, amely beitta vérét millió nincstelennek, kik nem arattak, csak vetettek. Századot véres század váltott, püspökök tűntek s janicsárok, vihart kavart, viharra század s egyként elfújta valahányat. Kisfaludy háxn előtt Itt élt és írt, itt várt a hírnévre és halálra, s végül mind ráköszöntött a csendes udvarházra. Félhold A fakószín félholdnak ívei úgy hajolnak a várra, hogy a múltnak messze mélyéig nyúlnak, s mit mindenki feledt rég őrzi az égi jelkép. 1962. «ERFÖZŐ SIMON: BÉKE Látjátok a plakátokat ma újra az utcán, az illatszerbolt mellett, és a villamosmegállóknál, a béke nevére kell újra esküdni ma. nap-fergeteges tájainkra az iszonyú egek alatt, vontatókra, ahogy robognak a forró országutakon, asszonyainkra, kik mielőtt elmennek a messzi, külvárosi gyárakba, még kilögybölik a heverő végén összegyűlt szennyeseinket, újságot olvasunk. s az első oldalon a békéről nyilatkoznak napok óta a munkások. esküdni kell ma újra, a babonák nyafogó hírverői ellen, hatalmukat vesztett sunyi múltakat-visszasóvárgók ellen, esküdni, kik az őrületek vérgőzös földomlásai alá akarnak fojtani minket, látjátok a plakátokat ma újra az utcán, a galambokat, ahogy repülnek magasan a napraforgótányér-sugaras villámló hegyoldalakra. kelletlenül, megmarkolta a jobb karomat. — Nézz a szemembe! Nehezen ment, mert amint megálltam előtte és ránéztem a le- omló szoknyájára, megint csak Pálik mondása jutott az eszembe, s olyasfélét éreztem, hogy azon nyomban kitör belőlem a nevetés. — Téged én elviszlek magammal és taníttatlak — hallottam nagy meglepetéssel, hogy ilyen gyorsan intézkedik. — Hová? — kérdeztem ijedten. — Majd meglátod! — igen kemény volt a hangja, s még közelebb húzott magához. Már egészen nekiért hasam a térdének, s megint Pálikra kellett gondolnom. — Apád szegény ember, beleszakadt a munkába, téged kitaníttatunk, úr lesz belőled. Fölnéztem a szemébe, szerettem volna kimondani, hogy nem megyek én sehova úrnak, da akkor anyámra nézett és még erélyesebben folytatta. — Hallottam, jófejű gyerek, jól számol, szépen ír: legyen úr belőle. Anyám tehetetlenül állt a küszöbnél, összefogta kezeit a hasán, csak bólogatott, de nem tudott szólni. — Mért úr? — kérdeztem váratlanul, mert ennyi fogamzott csak meg az agyamban. — Azért, hogy ne dolgozz! — vágta oda. — Az urak nem dolgoznak! Apád a lábát járta le azokkal a koszos levelekkel! Te ne járj! Ur leszel! Csak tanulni kell! Ezekből bizony nekem semmi se tetszett. Apámat irigyeltem, hogy olyan sokat járkálhatott a szép bőrtáskával, tanulni egyál- -talán nem szerettem, hát mi az ördögöt akar énvelem Róza ángyom?! Meg is jegyeztem egészen halkan; — Én nem szeretek tanulni... — Micsoda?! — lökött el maga mellől. — Nem szeretsz? Majd adok én neked! Ha úr leszel, mások dolgoznak helyetted! Megértetted?! Csak sétálgatsz! Mások dolgoznak! Ebből sem értettem sokkal többet, őe az sehogyan se tetszett, hogy mások dolgoznak. — Az nem jó — mondtam. — Mi nem' jó?! — és megint maga elé rántott. — Akkor dühösek lesznek rám — próbálkoztam. — Te, te, te. te! — mondta dühében és anyámra nézett. — Jókat tanul itt ez a gyerek! Miná- Iunk is vannak ilyesfélék, abban a gyárban! Jaj, csak olyan ne legyen! Káromkodósak, miegymás! Úr lesz belőled! Megértetted?! Anyám rászólt szelíden: — Hagyd Róza. Ö még nem érti az ilyen dolgokat. Majd megokosodik. — Taníttatni kell! — pattogott. — Majd én magammal viszem. Ruházom is. Mindene meglesz. No eredj! — lódított el. — Majd megjön egyszer az eszed! Kifutottam az udvarra, körülnéztem, hová menekülhetnék. Ángyom hangját még a kert végében is hallottam, amint parancsolgatott szegény, szelíd anyámnak. Aztán magam se tudom, mi ütött belém, de nem maradhattam meg az udvaron. Kifutottam a hátsó kapun a folyópartra, ott be a bokrok közé, .s mentem fölfelé, olyan ismeretlen tájakra, ahová kiadós csavargásaim során se jutottam el. Étlen-szom- jan barangoltam kora estig, csi- korgott a gyomrom, de Róza ángyomat nem akartam többé látni. Anyám nagy fejfájással, sírva fogadott, de nem vert meg, csak faggatott, hol jártam, mért csavarogtam el. Nem tudom már, hogyan magyaráztam neki, s ma sem emlékszem pontosan, mi hajtott el ángyom közeléből. Annyi azonban biztos, hogy keveset tanultam, úr nem lett belőlem, de vigasztal, hogy soha senki se dolgozott helyettem, az én kenyeremért soha egyetlen csepp verejték se hullott más ember homlokáról, inkább az enyém a többiekért. Ormos Gerő Kuba tisztelettel adózik Ernest Hemingway emlékének Ül? fim A nagy író születésének 63. évfordulóján Cojimarban, a havannai tartomány egyik festői halászfalujában, bensőséges ünnepségen emlékezett meg a kubai nép Hemingwayről. A múlt évben ' elhunyt író szerette a kubai embereket, vezetőjüket, Fidel Castrót és lelkes híve volt a kubai forradalomnak. Számos müvét írta Kubában, így az egyik legismertebb regényét is, az »Öreg halász és a tenger«-t. A képen: E. Hemingway és Fidel Castro találkozása 1960 nyarán. (MTI Külföldi Képszolgálat) Idős Czene Mihály, aki foglál- lcozását tekintve, ma is juhokat legeltet a tiszacsegei pusztán, négy elemit végzett. — Elegendő az a birkákkal való társalkodáshoz — mondogatta — majd a fiam tanul helyettem. Csakhogy ifjú Czene Mihály, aki a böszörményi gimnáziumban jeles eredménnyel szívta magába a tudnivalót, nem tanulhatott az apja helyett. Mert attól, hogy ő tanult, az apja még nem lett okosabb. Mégis, Czene Mihály az apai tekintély megóvása végett jártasságot színlelt, aminek eredménye az lett, hogy a Miska gyerek képéről két kiadós pofonnal kellett a gúnyos vigyort letörülni. Hanem aztán mégiscsak belátta idős Czene Mihály, hogy az ilyen tüneti kezelés nem segít. Mást gondolt hát, és beiratkozott az általános iskola esti tagozatára, az ötödik osztályba. Volt idő tanulnia a birka mellett, ahol a munkát olyan kitűnő beosztottak végezték, mint Bogár és Csimbók, a két terelöpuli, „akiknek” a tudományokba nyakig merült Mihály csak nagynéha adott egy- egy taktikai utasítást. Mikor aztán eljött a vizsgák ideje, idős Czene Mihály nagy örömmel fogadta a szünidőre hazatérő Miska gyereket, akinék a nehéz kő néhány nappal előbb esett le a szívéről. — Jó, hogy jössz fiam, — mondta, (hiszen nem kisebb gond nyomta őt ezidőtájt, mint hogy a hirtelen támadt nyárban ezerkétszáz birkáról segítse le a télikabátot) — jó, hogy jössz, mert a vizsgára egy nagy összefoglaló dolgozatot kell írni. Miska nem nagy lelkesedéssel vállalta a fordított szerepet, mivelhogy nem dolgozatot írni igyekezett haza ilyen szaporán Böszörményből, hanem két csodálatosan kék szem volt a csaloga- tája. Azok a kék szemek lebegtek Miska előtt szüntelenül akkor is, amikor immel-ámmal az apja vizsgafeladatát készítette. Mivel pedig a szerelem és a tudomány keveredése nem a legszerencsésebb házasság, nincs mit csodálkozni azon, hogy ebből a házasságból olyan épületes butaságok születtek, amilyenekkel nem sok összefoglaló vizsgadolgozat dicsekedhetik. A tanító elolvasva a félresikerült dolgozatot, igen elcsodálkozott. Bele is firkantott vagy fél tucat nagy vörös kérdőjelet, meg a végére egy akkora egyest, hogy a szára majd kilógott a füzetből. — Azt hittem, jobban tudja a dolgokat — mondotta csalódottan a tanító idős Czene Mihálynak, aki vörösebb volt a kérdőjeleknél , — de azért tekintettel a- egész évi osztályzatára, átengedem általános kettessel. Idős Czene Mihály markában hetvenhét pofonnal cipelte dühét hazáig. Odahaza aztán Miska orra alá nyomta a rnzsgadolgozattal tönkre silány ított saját, csupa-ket- tes bizonyítványát, és ezen szavakkal kente le neki az első nyaklevest. — Mondhatom, szép kis bizonyítvány. Hát ezért taníttatlak? FÜLÖP GYÖRGY
