Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-12 / 188. szám
1962. augusztus 12. TOLNÄ MEGYEI NEPÜJSÄG ' 1 Magas fokú művészi élmény a Szegedi Szabadtéri Játékok, különös tekintettel a Párizs lángjai-ra J nnnár a félidőn is túljutott adáson. Ezzel a tömeggel a ren- felkelőnek. Fellázítják erre a a Szegedi Szabadtéri Játé- dező azt kívánta elérni — és el- környék népét, megostromolják kok, amely évről évre kiemelke- érte —, hogy a színpadon határo- és elfoglalják a kastélyt. Az urak dő eseménye nemcsak Szeged, ha- zott hangsúlyt kapjon a néptöme- feletti győzelem örömét táncban nem az egész ország kulturális gek történelemformáló szerepe, önti ki a hadrakelt nép, s aztán életének. A legnagyobb közönség- A Párizs lángjai szerzői már a Marseillaise dallamára meg- sikere a Háry Jánosnak volt, de ismertek a magyar közönség előtt, indul Párizs felé. ez mit sem változtat azon, hogy Ászaijev és társai, a két szöveg- A m/ivxlik: felvonás bált mu_ valamennyi előadás magas fokú író, Volkov és Dimitrijev és Vaj- , . . párizsi királyi palotá- muveszi élményt nyújtott. A Pá- nonnen, az ismert koreográfus b A SzoLSz és Színésznő szó rizs lángjai, Kenessey Jenő ve- érdemes munkát végeztek a szov- rakóztatia az egybegyűlt főúri r íet balett új irányának kidolgo- nLz Wr "érkezik, a r blZTU t> Af*)ev zasa,ban- A koreográfia es a tán- felkelés híre. A királynő unszolj? teljes sikert aratott, zenei- cosok pontosan kifejezik a zene lására XVI Lajos aláírja a fel- leg es koreográfiájában egyaránt gondolati és érzelmi tartalmát, iratot amelyben elhatározzák, magavad ragadta a közönségét tökéletes az összhang a zene, a hogy külső segítséget kérnek a Az első bemutatókat nemcsak tánc és a cselekmény között. A feikeigk ellen A Színésznőnek a hazai, hanem a külföldi közön- közérthetőség a Párizs lángjai hevesen udvarolnak az urak, s ség is nagy érdeklődéssel kísér- legfontosabb erényei köze tartó- közben a márki, aki különös te. Úgyszólván Európa valameny- rik. Legfeljebb a néhány jelenet- hévvel teszi a szépet, elejti az nyi országából érkeztek vendé- bfn tapasztalt, hatásosságra való ósszeesküvők feliratát. Ezt a Szí. gek, á nézőkön kívül neves szín- túlzott törekvést lehetne a ren- nésznő veszi fel. A visszaszerzés házi szakemberek is, s az előadá- dezés szemére vetni, sok után elismeréssel nyilatkoz- Békés András és Horváth Martak mind a rendezésről, mind a git rendezői munkája jól dóm kapott művészi élményről. Az el- borította ki a balett mondani- ső két hét mérlege figyelemre valóját, Kenessey Jenő, aki elő- cáról behallatszik a Marseillaise méltó: Mintegy húszezer ember szőr működött közre a Szegedi gyújtó dallama, tekintette meg a szabadtéri játé- Szabadtéri Játékokon, művészi . , felvonásban ostkok előadásait. A mi megyénk- élményt nyújtott vezénylésével. romra készül a felkelt nép. Fran. bol is számosán erkeztek egyem A főbb szerepekben Lakatos cia népj táncok és a baszk tánc kirándulóként es csoportos lato- Gabriellát, Fülöp Viktort, Kun ;zzó légkörében robban be tri- gatas tagjaiként a Tisza-part leg- Zsuzsát, Sipeki Leventét, Havas kolórt lengetve a Színésznő. Az nagyobb varosaba. Ferencet és Bordy Bellát láthat- álruhában odalopózó márkit elElőször 1950-ben aratott nagy tűk. A díszleteket a Kossuth-díjas söpri a népharag, s a felzendült Sikert, a szenzáció erejével hatott Fülöp Zoltán, a jelmezeket az forradalmi dalok lelkesítő hatá- a Párizs lángjai bemutatása. Az- ugyancsak Kossuth-díjas Márk óta hazánkban egyetlen színház Tivadar tervezte, sem mutatta be a balettet. Éppen ezért jó szolgálatot tettek a C most lássuk miről szól szabadtéri játékok rendezői, hogy Aszafjev nagyerejű balettismét színre hozták. De a színre- je? Az első felvonás a Marseille, hozatalon kívül azzal is, hogy ép- környéki felfegyverzett népet mu. pen szabad téren került sor a tatja be, amely Párizs felé ké- majd köszönti a zsarnokság fe- második bemutatóra, hiszen a ha- szül, hogy segítséget nyújtson a lett aratott győzelmet. Köszöntik talmas tömegjelenetek, a képsze- fővárosi felkelőknek. Két ifjú a Szabadság istennőjét szimboli- rűség, a monumentalitás egyene- forradalmár elvál csoportjától, s záló Színésznőt, majd a térre vo- sen megköveteli a hatalmas te- betér egy házba inni. A házzal nul a tömeg, ahol a szabadság rét, amelyen a színházinál sok- szemben kastély magaslik. A fája körül ujjongva köszönti a kai mozgalmasabbá válhat a já- környék lakói fellelkesülnek a győzelmet. A Carmagnole f ték, i trikolór láttán, amelyen ez a fel- gyorsított dallamára táncol az írás áll: »Béke a kunyhóknak, egész tér. Megdicsőüléssel ér véri z ötven balettmuvész mel- harc a paloták ellen-«. A kastély get a táncjáték, ismét felhangzik lett százhúsz tagú ének- urai közben elragadják a zászlót a »Ca ira«, aztán behozzák a Sza. kar és mintegy háromszázhúsz és megvesszőztetik azt az öreg badság istennőjét, akit a győ- tagú statisztéria vett részt az elő- parasztot, aki inni adott a két zelmes nép virágokkal borít. érdekében a márki leszúrja a Színészt, majd távozik. S miközben a Színésznő zokogva borul a kedves partner holttestére, az ut. sára ostromra indul a felkelt tömeg. A negyedik felvonás a fel- kelt nép győzelmét hozza a néző elé. A nép betódul a királyi palotába, elfoglalja azt, Csaplárosné! Száz icce bort... — Fejezetek a vendéglátás történetéből — Vendéglátó nemzet vagyunk. Asztalhoz invitáljuk a látogatót, meghívjuk egy itóka borra, poharat nyomunk a kezébe, ha betéved a pincébe. S hogy ezt mióta csináljuk, az jószerint meg sem mondható. Annyi azonban körülbelül bizonyos, hogy vendéglátó hagyományaink egyidősek velünk. Ez a korai szokásunk aztán a századnak, a kornak megfelelően változott állandóan. A sátorból, ami egyben a közösségi család otthona volt, egy idő után a kőházakba, a vendéglőkbe költözött át velünk a vendégszeretet, s azóta is, az esetek többségében ott gyakoroljuk, mivel kényelmesebb így. Hogy elejétől miként alakult a magyaros vendéglátás, erről nincsenek hiteles adataink. Egy időtől azonban tudunk egy-két dolgot, összegyűjtésükben komoly munkát végzett dr. Simon Ferenc, s az alábbi néhány fejezetben az ő levéltári kutatásai alapján visszük el az olvasót néhány vendéglőbe. Ki nem ismerné ezeket a sorokat: Falu végén kurta kocsma, Oda rúg ki a Szamosra. Meg is látná magát benne, ha az éj nem közeledne. Négy verssor csupán, de mégis egy különös korban vagyunk, a reformkor végén. Nagy nemzeti költőnk emléket állít a Szamos menti kis kocsmának. S hogy előtte csinált már más ilyet? Igen. Chauser a Molnár meséje című nagyszerű művében egy középkorbeli kocsmának festi meg külsejét és belsejét, s portrék segítségével mutatja be az ott iddo- gáló, éppen zarándokúira induló atyafiakat. Ebből az időből a magyar, és még inkább a megyebeli vendéglátás helyzetéről alig mondhatunk valamit. Nálunk a középkor végén kétféle kocsmát ismertek. Úgymint: diverticulum és diver- sorium. Az egyikben csak ételt, italt kapott a fáradt utazó, a másikban már szobát is adtak, s lovának abrakot. S ez, abban az időben igen nagy szó volt. Olyannyira, hogy utóbbi fajtából csak a nagyobb helyeken, így Szekszárdon, Dunaföldvárott és Carmagnole fel- Bátaszéken találhatott a vándor. Diverticulum, vagyis megközelítőén mai értelemben vett kocsma azonban mindenütt volt, különösen sűrűn az átkelőhelyek, a forgalmasabb kereskedő- és szekérutak mellett. Ezek jobbaA kiszedett nap. tároldalakat megfelelő sorrendben egymás mellé helyezik és nyomógépbe »zárják-«. Képünk egy csehszlovák nyomógépet mutat be, amely automatikusan működik és óránkénti teljesítménye 2300 ív. Kezelője Tóth Lajosné, a kirakást és a nyomást ellenőrzi. 1000000 zsebnaptár w a &L i k L i L l A kinyomott naptárívek a kötészetbe kerülnek, ahol azokat gép hajtogatja össze. Ezután kerül sor a gépi fűzésre. Képünkön Lippert Jánosné kiváló dől gozó végzi ezt a műveletet. Az összefűzött nap. tároldalakat vág. ják és különböző táblákba helyezik. Készülnek naptárak műbőr-kötéssel, de pvc-kötést is alkalmaznak, amely táblákat szintén a Szekszárdi Nyomda késziti. Ebben az év. ben mintegy 260— 270 000 készül belőle. A Gagarin-brigád tagjai a táblákba való beak ászt ;ist és a csomagolást végzik. Bakó Jenő dán a jobbágyok szórakozóhelyei voltak. A ritkán megszólaló duda mellett sírta el tizeden, botozáson érzett keservét jobbágyősünk. S ha már vidámabb lett, előkerült a bicska. A mestergerenda alatt varkocsos jobbágylegények álltak, s hangzott a kihívás: Aki legény, az vegye ki... Mármint a kést, a mestergerendából, mert többnyire így kezdődött a virtuskodás. Természetesen kerültek a csapiárasnak vidámabb, bohémebb vendégei is. Ezek közé kell sorolnunk a bújkáló szegénylegényeket, a katonaszökevényeket, ök, ha néha sírva is, de vigadtak, mert mi volt a kilátásuk? Pandúr, fogság, vagy éppen halál* s ami még ennél is rosszabb, évekig tartó katonáskodás. De ezek a diverticulumok egyben fontos találkozóhelyek is voltak. Itt cserélődtek icce bor, vagy paprikás szalonna mellett a hírek. De csak egymás között, mert a nemes, még ha csak hét szilvafá- ja volt is, ritkán ereszkedett idáig ö leginkább kutyabőrös rokonához, vagy ismerőséhez szállt be utazása közben. Ha ilyen nem került, akkor pedig kávéházban ütötte fel sátorfáját. Bármilyen furcsa is, de ez az elpusztíthatatlan intézmény egészen a középkor végéig vezetheti vissza családfáját. írásos emlékünk van egy ilyen dunaföld- vári kávéház-jellegű beszállóról. Talán mondani is felesleges: az emlék egy perirat-csomó. A per anyaga paráznaságról beszél. Vagyis: középkori felfogás ide, vagy oda, ezekben a zengerájok- ban bizony lányokat is tartottak. Az ügyek aztán bonyolódtak, hol megegyezés, hol pedig erőszakos alapon. Sejtésünk szerint azonban az utóbbiak dívtak inkább minden cselekedetben. Érdemes említést tenni egy másik Tamási környéki kocsmáról, ahova a betyárok egy hasbalőtt pásztorgyereket vittek be. Durván az asztal alá vetették, s szegény feje ott fejezte be sanyarú életét, elvérzett, amíg a betyárok a pintes korsót ürítgették. S most ugorjunk egyet ismét. A múlt század 30-as éveinek tájékán, a reformkori országgyűlések idején a választásokat megelőző, s a politikai életet parazitaként követő korteskedésben is jelentős szerepet vittek a kocsmák. Gyakran itt dőlt el, hogy kit választanak követnek, s azon* hogy melyik párt győzte inkább az etetést, itatást. A választások után aztán a koc&márosok benyújtották a számlát. Ezekből pedig végnélküli perek származtak. Az egyik szekszárdi vendéglő például még a Bach-korszak idején is perelte Augusz Antal volt ellenzéki honatyát, mert valami hézag volt a számla és a kifizetett kortesköltség között. Az étlapról, szállásról egy másik fejezetben számolunk maid be. Előlegként ennyit: a jelesebb vendéglátó helyeken koszton és boron kívül pálinkát is mértek, s itt-ott találkozunk a kávéval is. Ez érthető, s nem különös pasz- Szió volt, indokolttá telte az átutazó külföldi vendégek beszállása. Bátaszéken, Szekszárdon, Dunaföldvárott, Simontornyán külföldi követségek is megszálltak, s ezek a vendéglők szerepeltek napirenden a vendéglátásnál a megyegyűlések alkalmával is.
