Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-12 / 188. szám
A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG ír J« O DALMI MELLÉKLETE <mAww*wwAw«¥wwww*mwwsww"WWWw«wwwwwewewwwewWNwiwwwww*wwiw Találkozás ~ JEGYZET Te már nem ismerted Bos- ■ sányit, ugye? Persze, decemberben helyeztek el, ő meg januárban került a vállalathoz. Magas, szőke, mackómozgású férfi; az a fajta, akit észre se veszel, vagy megbolondulsz érte. Ha kopaszodik, rendszerint észre se veszed, ha megőrizte a haját, könnyen megbolondulsz érte. Nem tudom, észrevetted-e már, ezek a szőkék negyvenévesen is olyanok, mint a kisfiúk. A szemük kéksége... S a mosolyuk! Még abban is van valami az örök kisfiúból. Nekem nem sok kellett, hidd el. Palit én nagyon megszenvedtem; fél esztendő sem volt elég, hogy kiheverjem. Az ember végeredményben az életét teszi fel arra a férfira, akivel összeköti a sorsát, s nincs olyan sok élete... Az a gazember hat évet rabolt el az életemből. Tavaly váltunk el. Huszonhárom voltam amikor elvett, most harminc vagyok. Igazán csak hat év múlt el a válásunkig? Dehogy, fiam. A fiatalságom is! Ö most harminckét éves. Fiatal ember. Én meg? Nem, hagyd, ne is beszéljünk róla! így fest az a híres egyenlőség a két nem között... Szóval, esztendeje, hogy elváltunk. És akkor jött ez a Bossányi. Nem mindjárt; fél év múlva. Addig, hidd el nekem, rá sem tudtam nézni a férfiakra. De ez az ember — nevess ki, úgy beszélek, mint valami baíkfis! — ez más volt, mint -a többi. Ez nem azzal kezdte, hogy mikor megyünk .egyszer vacsorázni, vagy hogy utazzunk együtt kiszállásra... Ez csak sóhajtozott, és mély, tűnődő pillantásokat vetett rám; de hosszú hetek teltek el, s egy árva szót sem szólt. Azt sem tudtam, nős-e? Gyűrűt viselt ugyan, de azt mostanában az elvált emberek is hordják, hajadon-riasztónak. Egyszer bent maradtam estig, mert sok volt a restanciám. Elfelé, a portán már belébotol- tam Bossányiba. A vezértől jött. Értekeztek. Fáradtnak látszott, szeme árkos volt, arca szürke; szinte megijedtem tőle. — Egy kávét — azt mondja — igyunk meg egy kávét, Lili, mert összeesem. — Jó — mondom —, igyunk. — Én is fáradt voltam, gondolhatod. Fél nyolc felé járt. Elég az, reggel óta! Hát így kezdődött, szívem. Ilyen ostobán, ilyen hétköznapiam Egy fekete, az Aeró- ban. Illetve ott még nem; de nyolckor zárnak, és kidobtak bennünket. — Sétáljunk még egy kicsit könyörgött. — Millió hangya mászkál a fejemben, nem tudok így hazamenni! Istenem, gondoltam, mit veszítek? Rám is csak az üres lakás vár, meg a hideg ágyam.. Átvágtunk a Belvároson, s ki, végig az egyes busz mellett, a Hősök teréig. A Köröndnél már az egész életét ismertem. Nős volt, igen, két gyermek apja. De már a Jókai térnél tudtam, he "7 boldogtalan. Te, ha egy férfi boldogtalan! Szárnyakat kap tőle, s valósággal úgy tud panaszkodni, akár egy költő... Még nem voltunk az út végén, de én már tudtam, hogy meg fogom vigasztalni. Megérdemli. U a most így visszagondo- ** lók rá, azt kell, hogy mondjam: nagyon szép volt ez a hat hónap. Majd minden szabad időnket együtt töltöttük. A hét minden napja az enyém volt, hétfőtől péntekig. Szombaton és vasárnap nem láttam.Péntek este zavartan elköszönt a hétfői vi szontlátásig. Tudod, hogy van az ember ilyenkor: a férfi otthoni életéről nem beszél. Feszélyező is, tapintatlan is... Első kitárulkozása óta én se hoztam szóba; s észrevettem, hogy ő is kínos gonddal kerüli ezt a témát. De nem is bántam; maradt éppen elég, amiről beszélhettünk. Én még így nem voltam soha, senkivel! Valósággal lenyűgözött. Mindenhez értett, minden érdekelte. S mindenről valami nagyon egyéni, roppant eredeti véleménye volt; élvezettel hallgattam. S az energiája, te, a fiatalsága! Engem valósággal felrázott abból a tompultságból, amelyben a Pali utáni hónapokban éltem. Úgy éreztem, éveket fiatalodom mellette. Mint egy kamasz, néha valósággal olyan volt. Csupa lendület, friss kedv, csillapíthatatlan életerő. Azt a szót, hogy fáradtság, akkor hallottam tőle utoljára, ott a porta előtt, a legelső napon. No, de nem szaporítom. Szóval, szaladtak a hónapok, s én meglepetten láttam, hogy e mellett az ember mellett egyszerűen nem múlik az idő. Valami csendes, nem túl heves, de kitartó boldogságérzettel teltek meg napjaim, egy kissé úgy éreztem magam, mint aki révbe ért. Érted, ugye? Az ember nem tizennyolc, talán nem tud már úgy lángolni. De huszonnyolc elmúlt — és izzani csak most tud igazán... Ha hiszed, ha nem: kezdtem hálát érezni Pali iránt. Ha nem történik, ami történt, s útunk nem válik el, talán soha nem ismertem volna meg ezt a furcsa, szabálytalan boldogságot. Csak a vasárnapok, a vasárnapok... Őszintén szólva, a szombatoknak még örültem is. Szombaton minden hely zsúfolt, az ember nem szívesen megy el hazulról. Meg aztán: mosás, vasalás, alaposabb takarítás: az ilyesmire is kell idő; s a hosszú szombat délután nagyon alkalmas erre. Hanem a vasárnap... Az ember ül a frissen takarított lakásban, kinyitja a rádiót, olvassa az újságot, előveszi a tegnap esti könyvet — és nem, és nem megy az idő! Pedig a délelőtt még csalt elmúlik valahogy, az ebéddel is elmegy egy óra — de kettőkor végképp megáll az idő! Már kettőkor, képzeld — és egyszerűen sohasem lesz este tíz! Ez a pokoli nyolc óra, vasárnap kettőtől tízig — ez a legnehezebb műszak a világon! Soha olyan fáradt nem voltam, mint ilyenkor, vasárnap este. És nem szabad arra gondolni: mi lehet most vele? Hol van, mit csinál? — mert olyankor a két öklöddel szeretnéd verni a homlokod... Minél inkább tiéd az a férfi, annál inkább érzed, mennyire nem a tiéd .. „ De aztán, szerencsére, jön a hétfő, megint látod: s a vasárnap délután szinte lidércnek rémlik. Egészen a következő vasárnapig... Nem untatlak? Már nem tart sokáig. De ha unod, csak szólj, abbahagyom. Persze, azért inkább elmondanám; egy kicsit mindig megkönnyülök tőle. Mondhatom? Szóval, egyik ilyen nyomasztó, szürke, reménytelen vasárnap délután, úgy öt óra tájt, azt éreztem: nem bírom tovább. Ha nem megyek emberek közé, megfulladok. Még az is megfordult a fejemben, hogy telefonozok Tibornak. Bossányinak, igen. Bár úgy beszéltük meg a legelején, hogy otthon soha nem hívom, most mégis elővettem a telefonkönyvet, fellapoztam. De aztán meggondoltam magam és gyorsan felöltöztem. Inkább sétálok egyet. A Múzeum körútra kanyarodtam ki, hogy egy kis lombot lássak, hiszen olyan lassan jött idén a tavasz. Egy család ballagott előttem, apa, anya, s két nagy gyerek. Egy tizenöt év körüli fiú, s egy tizenhárom éves leány. Lassan sétáltak a lanyha tavaszi délutánban; talán ők is a Múzeum-kert felé igyekeztek. Meg akartam előzni őket, de hirtelen megtorpantam. A férfi valahogy ismerősnek rémlett. Ö volt, igen. Bossányi. Voltaképpen nem is értem, hogyan ismertem rá: egészen idegen volt. Egy másik ember. A ruhája, igen, a haja: az tetszett ismerősnek. Te, de még a mozgása is más volt, hidd el! Lassúbb, fáradtabb. S a hangja, a nevetése! Mögéjük settenkedtem, egy-két beszédfoszlányt is elkaptam. A hangja mélyebben zengett; volt benne valami apás, no, nem találok jobb szót rá. A nevetése is szelíd, joviális; ha velem volt, idegesebben zizzent mindig. Egyik oldalon ment. ő, köztük a két gyerek, a másik oldalon az asszony. Ö inkább a gyerekekkel tréfálkozott, az asszony meg csak éppen men- degélt ott mellettük. Néha a kirakatokat nézte. Egyik divatüzletnél meg is állt; akkor elé- bük kerültem. No, hát a kislánya szakasztott ő; a fiú inkább az anyja. De jóképű kölyök, bár már kamaszodik. Igen. A szívem hevesebben vert, a torkom is elszorult. S megálltam én is a kirakat előtt. Aztán találkozott a tekintetünk. Első pillanatban meg sem ismert, láttam rajta: időbe telt, míg ebből a vasárnapi világból átlendült abba a másikba, ahol nekem szorított helyet. Akkor zavarba jött, sután biccentett, s fordult is nyomban el; a lánya kérdezett valamit, arra felelt. És lassan rátette kezét a fiú vállára. Te, ettől a mozdulattól szinte sírni jött kedvem, annyira öreguras volt. A ztán hát tovább indultam. ” Hazamentem, bevettem egy Dorlotynt, de még így" is hajnalig sírtam. Azóta már többször keresett telefonon, de én soha nem érek rá. BÁRÁNY TAMÁS K ollégámmal járjuk az üzemeket, vállalatokat, gazdaságokat, hivatalokat. A szerzett tapasztalatokról alkalomadtán majd beszámolunk. Most csak egy dologról, amely amúgy is csak szűkszavúan férne a majdani riportba. Viszont érdekes, figyelemre méltó, hovatovább jellemző. Sőt, nem jelenség már, hanem nyugodtan általánosítható. Az építkezésen kéressük az építésvezetőt. Meglett férfit várunk, s odavezetnek egy legfeljebb harmincas fiatalemberhez. Még óvatoskodva, hogy feltűnő azért ne legyen, de hogy villanásnyi hitetlenségünket eloszlassuk, megkérdezzük, ö-e az építésvezető. • Nem bizonygat, csak rábólint, de félreérthetetlen magabiztossággal. S aztán fejből sorolja az adatokat, perceken belül kiderül, jobb karmesterre alig akadhatott volna ez a munkásgárda. Valamiféle ürüggyel megérdeklődjük életkorát: Huszonkilenc. Hasonlóképpen járunk az osztályvezetővel a hivatalban. Szinte kedvünk kerekedik a KISZ-szervezet munkájáról érdeklődni. Pontosan elmond mindent. Kiderül, noha kissé kiöregedett már az ifjúsági mozgalomból — ő mondja így — vezetőségi tagnak megválasztották, adja át egykori tapasztalatait, amelyeket még annak idején a MADISZ-ban. a Diák- szövetségben, a DlSZ-ben szerzett. Gyorsan búcsúzik. . mentegetőzve, . nemsokára külföldi vendégekkel tárgyal, mert nincs itthon az igazgató. Az állami gazdaságban már ezzel kezdjük, mondja meg az igazgató, ki a legjobb agronó- musa, technikusa. Két név hangzik el. Nosza, keressük meg őket. Hadd vessem közbe, az agronómusokat hajlamos vagyok tagbaszakadt, bajszos, pirospozsgás embereknek elképzelni, erőtől duzzadóan, dörgő hanggal és vajszívvel. Fiatal embert mutatnak, harmincegy- néhány éves. Vékonyka, halk- szavú, bajusz sehol, a nap már barnára cserzette, de pirospozsgásnak egyáltalán nem nevezhető. Hogy vajszívű-e, vagy szigorú, ennyi után meg nem mondhatom, de valami feltűnt. Ha időnként elment mellettünk valaki a gazdaság dolgozói közül, nagy tisztelettel köszöni, első sorban nem nekünk, hanem neki, az agronómusnak. Hogy is magyarázzam? Nem volt ebben a köszöntésben semmiféle alázat, sem a főnöknél, kijáró hajbókolás. Hanem ahogyan köszöntik az egyenlők között az elsőt. A beszélgetés közben odaint egy — elnézést kérek a kifejezésért — legénykét. Bemutatja. Azt a nevet halljuk, akiben az igazgató 'a legtehetségesebb technikust jelölte meg. Neki aztán tényleg még a legénytoll sem pelyhedzik az állán — hogy költői 'hasonlatot lopjak megszemélyesítésére. De mindez csak látszat. Mert a beszélgetés már valóságosan, formájában, és különösen tartalmában teljesen felnőtt. Talán egy kissé öreges is. Nem fáradt, de úgy érzem, néha-néha túlontúl is komoly. Jó lenne néha nagyokat nevetni is i látni ezeket a gyerekkorból legfeljebb egy évtizede kikerült fiatal vezetőket. Soroljam tovább a példákat? Minek. Példa kínálkozik ezernyi, a tanulság viszont, mennél több a példa, egy. A fiatalok, a tegnapi gyerekek, a mára ép- penhogy felnőtté lettek, mindenütt ott vannak, beosztottnak is, vezetőnek is, ki ki érdeme, képessége, rátermettsége szerint. * Most néhány öreg csóválja a fejét. Csóválja, ezen már úgy sem tudunk változtatni. Nem vagyok pesszimista, de azt hiszem, örökérvényű lesz, hogy az öregek mindig csóválják a fejüket, ha fiatalokról hallanak, mondván „bezzeg mi”, „bezzeg a mi időnkben”, meg „ezek a mai fiatalok”. Hát igen, ezek a mai fiatalok. A harmincéves vezető ma már megszokott. Életereje teljében, tehetsége, képessége, ügybuzgalma virágában naponta nekirugaszkodik, hogy alkosson, hogy újat hozzon létre, hogy valami nagyot csináljon. Hogy néha a fiatalok tévednek is? Ugyan, ki nem tévedhet? S ha már a tévedésben egyáltalán lehet értékmérőt felállítani, nem értékesebb-e akkor tévedni, ha valami újat próbálunk, amely nagyot ígér, mint a járt, a kitaposott, és nem is valami magasra vezető úton megbotlani? De azt hiszem, kár is a tévedésekről beszélni, hiszen nem ez a jellemző a mai fiatalokra, akik nemcsak beosztottként végzik munkájukat, hanem számos poszton kezükbe vették a kormánykereket. Sőt. A hivalkodás nem szép dolog, a dicsekvés sem az, de gondolom, joggal lehet büszke az a vezető, aki fiatal létére úgy kormányoz egy területet, hogy eleddig nem látott eredményeket tud felmutatni. Először csodálkoztunk, aztán megszoktuk, most már természetesnek tartjuk, hogy mindenütt ott találni a húsz- és harmincegynéhány éveseket. A vezénylésben is. Átvették az apák örökségét és nem csak jól sáfárkodnak vele, hanem magasabbra is emelik azt. Felnőtt egy nemzedék. LETENYEI GYÖRGY TÉNAGY SÁNDOR: Tudok beszélni v*ólad9 szerelem Immár tudok beszélni rólad, szerelem, egyetlen hatalmas igazságszolgáltatás a magány ellen; tudok beszélni rólad, mert a test pillanatában a lélek izzása volt nagyobb, bemutatkoztál testem tagjainak, mint jó barát, megöleltél, mint a nyár a málnabokrokat, s ülök csak én is, mint a málnabokrok, érik bennem a vér, hogy komoly legyek az emberek között, hogy ne csalatkozzál bennem, szerelem. Kitalált rajzokat néztem eddig s kitalált színeket, most ujjaim között tíz-fényű drágakő forog: női kéz: utazom villamosokon, melyek túl a végállomáson elképzelt sín-vonalakon szaladnak tovább: költészet ez; vásárolok a háztartási boltokban, a célszerűség- gazdag kelléktáraiban s nem szégyenem e prózaiság: most a nevetés, a munka egy ágon terem. Tudok beszélni rólad, szerelem, ismerem jutalmaid és követeléseid, az áradást és a gátakat, kenyér vagy te és méreg, tenger és aszály-fenyegetés. Tudok beszélni rólad, ki egyszerűség is vagy, báziasszonykodsz, műhelyekben és irodákban lakozol, felméred az utat a bölcsődétől az otthonig, örömet csendítesz a némaságnak, az éhség szájába teszed magad, 1962. július
