Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-12 / 188. szám

TOLNA megyei NÉPÚJSÁG

1963. augusztus l2i

*

Nanica ötven éve

Az Állami Déryné Színház sikerrel mutatta be a tavalyi évadban Orsi Ferenc Aranylakodalom című színművét. A fél évszázados kort felölelő darab egy áldozatkész és tisztalelkű asz- szony, Nanica élete körül bonyolódik, ötven év alatt különböző társadalmi hatások ellenére is megmarad tisztának, embernek az embertelen világban. A komoly sikerre számítható színművet az idei szezonban is színre hozza a színház. Előlegül most két képet nyújtunk át olvasóinknak Nanica ötven évéből.

Becsüld meg magad lányom, mert nagy sor az, hogy szegény lány gazdalegényhez mehet — így inti a fiatal Nanicát a mama az esküvő, a lakodalom napján. S Nanica — mint élete sorén annyiszor — most is szerényen hallgatja az anyai szavakat.

A felkapaszkodott gazdaöccs rokoni látogatóba érkezik. Nem a testvéri szeretet hozta, hanem a félelem, a lcikiismeretfurdalás. Nanicáék azonban nem tudnak felejteni, s a felfuvalkodott ember szavai adják kezükbe az utolsó érvet, amely arról győzi meg őket: jobb lesz az új életet választani.

Tíz szem között róluk

— Igény és kor — Őszinte szavak a huliganizmusról — Munka és léhaság —

Sokat beszélünk róluk. Gyakran féltjük őket, óvó szeretettel veszi körül ki-ki a magáét, s az feltétlenül jó, meggondolt fiatal ember, szorgalmas, házias lány. A másé viszont szemmellátha- tóan rosszabb, s még a mi jó gyermekünket is rossz útra vinné talán — ha nem vigyáznánk rá, ha engednénk. Mert van abban valami, hogy mindig a másé a könnyelmű. Ebbe úgy nagyjából bele is nyugszunk.

Szülői elfogultság, mennyi mindent lehet a rovásodra írni! Hogy mentek legyünk ettől, a közelmúltban olyan embereket kérdeztem meg a fiatalokról, akiket aligha lehet elfogultsággal vádolni, mivel — szerintük sajnos — gyermektelenek. Az ő véleményükből próbálok most összeállítani egy képet erről a néha hangos, elvétve követelőző, jókedvű, biztos jelenben álló, s szebb holnapot váró nemzedékről.

®

öten ültük körül az asztalt, senki sem kérdezett, keresetlenül jöttek a szavak egy korábbi vita folytatásaként. Most éppen egy idős pedagógus barátom beszél, aki körülbelül húsz osztálynak volt már főnöke, amióta ezt a nehéz, de hálás foglalkozást választotta.

— Igényesek, gyakran úgy tűnik, mintha többet akarnának a megszokottnál — fejtegeti elgondolkodva. — De fordítsuk csak meg a kérdést: mit kínál nekik a kor? így mindjárt másként látszik, mert arról sose feledkezzünk meg, hogy az igényeket, s így az övékét is a körülmények formálják.

Egy közbevetés.

— ök azonban gyakran a maximumot kívánják,

Felbolydult a nyugalom.

Egyszerre négyen is beszélünk.

— Mi a maximum? Meddig lehet és szabad elmenni?

S egy csendes, tanáros hang, első beszélgető partnerünké.

— A maximumot magunk- szabjuk meg magunknak a lehetőségek alapján. Nyilvánvaló, hogy az a munkásfiatal, aki havonta 1500 forintot keres, nem elégszik meg azzal, ami elég volt húsz éve annak, aki akkori mértékek szerint keresett ennél kevesebbet. A probléma viszont az: milyen irányúak az igények?

Ezen elgondolkoztunk. Nekem ez járt a fejemben: ismerek egy tizenkilenc éves fiút, a közelmúltban szabadult, most jó szakma van a kezében, meglehetősen keres. Gyakran látom moziban, néha szórakozóhelyen, ízléssel, mértéktartóan öltözködik. Mindjárt el is mondtam.

— Ez a többség — így egyik asztaltársunk. — S inkább ezekből kell kiindulnunk, ha körülbelül pontosan akarunk róluk igaz ítéletet mondani.

®

A beszélgetés alatt, mint valami sötét, néha-néha előbukkanó árnyék ott lebegett egy fontos, és rövid ideje még nagy feltűnést keltő téma: a huliganizmus. Ki is bukott, jogász ■ismerősöm két példát is említett. Az egyik a váraljai fiatal tolvajok, a másik pedig a hő- gyészi renitenskedők. Mi az igazság? Kordivat, társadalmi jelenség a huliganizmus?

— Art mondja egy mondás — így a leghallgatagabb asztal- társ —, sose mondjunk rossz ítéletet olyan almafáról, amelyiken találtunk néhány kuka- cos, férges, vagy satnya gyümölcsöt.

S ezzel tulajdonképpen le is zárta a vitát, csak én bonyolítom tovább e cikk keretében. Annyi ugyanis bizonyos: a húsz éven aluli fiatalok között van egy bizonyos hajlandóság a vagánykodásra. Ez azonban legtöbbször befejeződik a csőnadrágnál, a rövidre nyírt hajnál, egy bizonyos fokú tiszteletlenségnél, vagy a mostanában divatos szakállviselésnél, de csak nagyon ritkán, mondhatnánk szórványosan jut él odáig, ameddig eljutott a már említett két esetben. Ismertem például egy E. Pál nevű fiatalembert, akiről azt mondták, ha így halad, a börtönben végzi. Nem

ott végezte, má egy komoly nagyüzemi gazdaság vezető ag- ronómusa, s bár nadrágját most sem tudja cipőn keresztül levetni és sárga ingben jár, nevével mégis gyakran találkoztam mái* újságban is.

A férges gyümölcsöt — hogy a mondásból idézzek valamit —• le kell venni a fáról, a jó gyümölcsöt azonban meg kell védeni a férgesedéstől — körülbelül ez a legbiztosabb pont a huligánkérdésben.

—Nem szeretnek dolgozni, kihúzzák magukat a közösségi munkából, s ha lehet, a dolgok könnyebbik végét keresik* olyan alkalmakat, ahol köny- nyen lehet érvényesülni, pénzt szerezni.

Kicsit provokatív volt ez a felvetés, de indokolt, mert a közhiedelem és a közszáj gyakran emleget ilyeneket.

A válaszok.

— Pályaválasztás előtt állnak* most kell eldönteniük, mik akarnak lenni, nem negyven éves korukban. Akkor már késő.

— Az ember természete, hogy a meglevőnél könnyebbet és jobbat akar...

— Megértem őket — így a pedagógus —, a sok kínálkozó alkalom közül még a felnőttnek is komoly gond választani.

És végül:

— Ha léhák lennének, akkor nem dolgoznának az üzemekben és a mezőgazdaságban ifjúsági export-brigádok, s olyanok* amelyeket mindig a legnehezebb helyre állítanak ...

A legmegfelelőbb választ válassza ki magának a kedves olvasó. E sorok írója nem akar igazságot tenni. Csak még egy megjegyzése van: színes, gazdag életű ez a nemzedék, s hogy eligazodjon változó, alakuló életünk hétköznapjai között, ahhoz nekünk, felnőtteknek is van némi közünk.

Szolnoki István

Az őszi forgalomra készül a kereskedelem

(Folytatás a 3. oldalról)

— Nem értem meg, de elfogadom. Ez egyébként magánügy.

— Én erről még soha senkinek nem beszéltem, ön az első. Sze- Tetném, ha köztünk maradna.

— Természetesen.

— Köszönöm. És látja, most üzen. Annyi év után. Hallotta, hogy megsebesültem, szeretne meglátogatni. Ezért küldte el ezt a' nőt. Talán mondanom sem kell, hogy visszaüzentem: semmiféle értelme sincs a dolognak.

— Kár volt.

— Kérem, én csendben, nyugodtan élek. A munkámat szeretem, a virágaim, a kis telkem az örömöm. Nincs szükségem rá, hogy fölkavarják az életemet.

— Ön nagyon puritán ember.

— Ne mondja ezt ilyen megvetően. A puritánság a legerősebb fegyver a nyugalmunk védelmében.

— ön sohasem volt nős?

— Nem, kérem. Fiatal koromban a szegénység, most meg ... Elszálltak az évek, az ember egyre önzőbbé válik.

A fiatal nyomozó cigarettát Vesz elő.

— Ne gyújtson rá! Tessék az enyémből.

— Nagyon kedves, de én csak Kossuthot szívok, ön úgy látom a gyengébbet kedveli.

— Igen. A leggyengébbet. Mátrát. keveset dohányzom.

A nyomozó most már végérvényesen készülődik,

— Úgy érzem, több mondanivalónk nemigen akad. Egyszóval

semmi rendkívülit nem észlelt a laboratóriumban.

— Semmit.

— Nem volt ott a tűzeset előtti napokban, vagy napon?

Keresztesi mosolyog.

— Ne nevessen ki, de még soha nem jártam a laboratóriumban. Pedig ott van, alig egy-két méternyire. Egyszerűen nincs mit keresnem ott.

— Akkor hát... — a fiatalember kezet nyújt. — A viszontlátásra. És jobbulást,

— Köszönöm.

— Mikor megy be megint a

gyárba?

— Azt hiszem, már holnap. Elképzelheti, hogy nagyon-nagyon izgat, mi van odabent.

— Gondolom. Tehát, minden jót.

— Kérem, csapja be maga után

az előszobaajtót.

Kis csend után hallja az ajtó csukódását. Ledobja magáról a paplant, irtózatos meleg van a szobában. A félig leengedett redőny alatt egy méhecske kering zümmögve, majd az éjjeliszekrényen álló virágra száll. Keresztesi elhessegeti, aztán kortyol az odakészített hideg teából. Maga felé húzza a cigarettás dobozt, rágyújt. Egy rövidke Mátrára.

V. LOJZIKA

Keserű Ernő nyomozó alezredes, bűnügyi alosztályvezető ingujjban, nyitott gallérral ül íróasztala előtt. Rettentően szenved a hőségtől. Nagy, kövér ember a nyomozó alezredes, széles arcú,

és mosolygós, a váratlanul beköszöntött afrikai melegben azonban semmi kedve a vidámsághoz. Az egyetlen dolog, amit ki nem állhat, a kánikula. Hát még, ha úgy köszönt be a kánikula, mint ez a mostani, dermesztőén hideg éjszakák és szokatlanul hűvös nappalok után, váratlanul, és agresszíven.

— A meteorológia a napfoltokra keni az egészet — morogja rosszkedvűen, mialatt hatalmas zsebkendőjével a nyakát törölge- U. — Persze, ez a legegyszerűbb dolog. Nem tudnak magyarázatot adni, hát jöjjenek a napfoltok. Évek óta képtelenek egyetlen rendes, embernek való időjárást jósolni.

Klárika, a gépírónő nevet:

— Jósolni tudnak, csak teremteni nem.

Az alezredes bánatosan emeli

rá tekintetét.

— Könnyű magának. Ha én huszonhárom éves lennék, és olyan karcsú, mint maga, én is nevetnék. Egy bizonyos, ha holnapra sarkvidéki hidegre válik az idő, és megint a napfoltokról olvasok, bemegyek a szerkesztőségbe, és kitekerem annak az újságírónak a nyakát.

— De hisz az alezredes elvtárs fia is újságíró!

— Éppen azért. Ismerem őket. Legjobb lenne, mindjárt vele kezdeni.

— A lány megint nevet, aztán belevág az írógépbe. Hanem az „öreg” ma nem nyugszik.

(Folytatjuk)

A strandok még zsúfoltak, az üzletekben még a nyári idénycikkeket keresik a vásárlók, ám a földműve-sszövetkezeti kereskedelem megyei irányítói ma elkészítették a második félévre vonatkozó programot. A tervezetből kitűnik, hogy a kereskedők az őszi és téli hónapokban sok érdekességgel lepik meg a vásárlókat. Az iskolai év megkezdése előtt például 34 Tolna megyei községben rendeznek a földrnű- vesszövetkezetek papír- és irodaszer-kiállítást, valamint vásárt. A várható nagy forgalomra a kereskedelem már felkészült. Ugyan csak augusztusban 24 községben rendeznek a földművesszövstkezetek iskola-ruházati hetet. Ä szakemberek számítása szerint elegendő mennyiségben és megfelelő választékban lesznek a falusi üzletekben is iskolaköpenyek és gyermekruházati cikkek.

A konfekcióipar is gyártja már az őszi és téli divatnak megfelelő ruházati cikkeket. E cikkekből a földművesszövetkezetek 20 községben tartanak divatbemutatót, októberben pedig 15 nagyközségben lesz cipővásár. De szerepel a földművesszövetkezeti kereskedelem őszi programjában rádió- és televízió-vásár, műanyag- cikk-kiállítás, valamint vásár* hanglemez-vásár és így tovább.

R. É.

Felhívás technikumi levelező továbbtanulásra

A pécsi Zipernovszki Károly Gépipari Technikum gépész, erősáramú és műszeripari tagozattal levelező konzultációs központot szervez Szekszárdon, a helybeli és megyei továbbtanulni akarók részére.

Jelentkezhetnek azok a 18—40 életév közötti és az általános iskola VIII. osztályát, vagy ezzel egyenértékű iskolát végzett férfiak és nők, akik:

1. Legalább két éve lakatos, víz-, gáz-, villany-, motorszerelői, bádogos, kovács, esztergályos, marós, gyalus, vagy műszerész

szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkeznek, illetve hivatásos gépkocsivezetők.

2. Azok a dolgozók, akik a fenti munkakörökben legalább 5 éve dolgoznak szakmunkás-bizonyítvány nélkül, ha az eltöltött időt munkaadójukkal igazoltatni tudják.

Jelentkezési lap igényelhető a technikum igazgatóságán, Pécs, 48-as tér. Telefonon felvilágosítást ad: Pécs 25—71.

Jelentkezni lehet: Szekszárd, Városi Tanács VB. művelődésügyi osztályán.